Az első dolog, ami eszembe jutott, amint kinyitottam a szemem, hogy mekkora kibaszott nagy káosz kellősközepébe keveredtem már megint. A következő, hogy nagyjából halvány lila fingom sincs róla, hol a búsba vagyok, és hogy ki ez a meztelen, kerek seggű lotyó az ágy másik oldalán.
Megfontoltan nyúltam felé, kiemelve egy tincset az arcából, de abszolút nem tudtam hova tenni bájos, üde személyét.
-Puta! - Bukott ki belőlem ékes anyanyelvem egyik legelterjedtebb kifejezése, rekedt suttogásom szinte teljesen kitöltötte a szoba ordító csendjét, végül -mint akinek nincs más választása-, visszahanyatlottam az ágyba, beleöklelve a mellettem összegyűrt ágyneműkupacba. Tenyereimmel átdörzsöltem a pofám, összeszorított szemekkel igyekeztem visszaemlékezni az előző éjszaka történtekre, legalább annyit tudjak már, hogy mégis hol a faszba vagyok, de a fejem kongott az ürességtől. Jött a szokásos filmszakadás, amnézia, amit utáltam, a herkát viszont túlságosan is szerettem ahhoz, hogy csak úgy abbahagyjam. Ki a faszt érdekel, hol és ki mellett térek magamhoz másnap reggel, ha egy éjszakára letehetek mindent a vállamról?!
-Kéne egy faszom kávé. - Nyögtem fájdalmasan, hunyorogva nézve farkasszemet a pofámba világító telefonom kijelzőjével. Délután négy óra volt. Talán. És vagy húsz nem fogadott hívásom a bátyámtól.
-Faszba. - Nyilvánítottam ki meglehetősen kulturált, választékos véleményemet a képernyőn látott számokról, a tucat sms-t, amik címzettje szintén drága fivérem volt, inkább már meg se nyitottam.
-Szomjan döglök. - Fájdalmasan nyögve gördültem az oldalamra, úgy éreztem magam, mint akit egész éjszaka gyepáltak. Tele voltam véraláfutásokkal, amikről rendszerint fogalmam se volt, mikor és hol szereztem azokat. A szám egyik széle felhasadt, a szemgolyóim úgy lüktettek, hogy legszívesebben kikapartam volna őket a helyükről. Az éjjeliszekrény a drogfüggők kánaánja volt aznap délután. Volt ott minden. Kokó, cigi, tequila, fű, használt fecskendő...
-Jó étvágyat! - Lustán, kábán elvigyorodtam, fájdalmas nyögések közepette, egy szál pöcsben kiültem az ágy szélére, majd rendes szállóvendéghez híven takarítani kezdtem magunk után. Először az üveget húztam meg, hogy kiszáradt torkomat megnedvesítsem, majd ujjammal egy rendezett csíkba söprögettem a kokaint, és úgy szívtam fel, hogy abba még a fülem is belecsengett.
A fecskendőben még volt úgy nagyjából egy milliliternyi herka, túl sok ahhoz, hogy csak úgy kidobjam.
-Héj! Használtad? - Lendítettem a magasba a szóban forgó fecskendőt, és miután nem érkezett érdemben válasz, még hátra is néztem vállam felett.
-Rohadtul pangok már, marha jó lenne, ha hamar kitalálnád, mert azért nem akarok Aids-et kapni meg semmi egyéb leprát. - Ezen a ponton már valamivel türelmetlenebbül, idegesebben dörrent hangom, közben térdemet behajlítottam, sarkammal megtámasztva a matracot, hogy széthúzogassam lábujjaimat, nagyjából ép, szúrható véna után keresve.
-A kurva életbe... - Nyögtem fájdalmasan a szoba ordító csendjébe, egy-egy gennybe borult, korábbi szúrás helyét közelebbről is megvizsgálva.
-Kitaláltad már? Kezd felmenni a vérnyomásom... - Éreztem, ahogy lassan eléri az agyvizem a maximum forráspontot, szóval átnyúltam az ágy túloldalára, és megráztam a picsát, aki meg se mozdult.
-Süket vagy?! Mierda! - Visszavetődtem mellé az ágyba, illetve inkább mögötte-fölötte helyezkedtem el, füléhez hajolva belebúgtam, és feljebb húztam a seggét, jobban mondva, csak akartam, ugyanis a test olyan merev és hideg volt, hogy még a szétszittyózott agyammal is képes voltam realizálni, itt valami nagy baszd meg van. Hátára fordítottam, a hasát, arcát, karjait hullafoltok tarkították, tekintete üres volt, elfolyt.
-Mi van? Mi a fasz van?! Ne szórakozz már! - Vállainál fogva megráztam, feje hátrabicsaklott, mellkasa nem mozgott ütemesen fel, s le, mint egy élő, hús-vér embernek. Hányingerem lett, testem megállíthatatlan remegésbe kezdett, hirtelen ezer dolog átfutott suta agyamon. Mindenhol rajta volt a DNS-em, a szoba úgy nézett ki, mint egy droglabor én meg ott voltam egy halott kurva mellett totál beállva, ráadásul azt se tudtam miért halt meg. Semmi emlékem nem volt az előző éjszakáról. Akkor már közel két éve így éltem a napjaimat. Emlékek, élmények, érzések nélkül. A heroin olyan volt, mint a reset gomb. Minden reggel egy esély volt az újrakezdéshez. A heroin elfeledtette velem az előző nap történéseit, ezért az én agyam egy idő után ezeket úgy konvertálta, mintha meg se történt volna, mindig csak a mának éltem, mert tudtam, hogy holnap már úgysem fogok emlékezni semmire. De ez az ominózus nap sosem törlődött ki a memóriámból. Az agyam alaposan eltárolta, írásvédetté tette, és álmatlan éjszakákon felidézi, mintha csak azt akarná, hogy éljem át újra, hogy szenvedjek. Ez az én keresztem, a személyes purgatóriumom.
Egy ismerős férfi hang szorítja vissza a kitörni készülő vulkánt az agyamban. Meg kell ráznom a fejem, hogy visszazökkenjek a valóságba, ide a Deluca maffia által üzemeltetett klubba, a Mirageba, ami az utóbbi években igen magas babérokra tört a többi, nevesebb szórakozóhely mellett New York-ban. Kicsit beljebb nyomkodom a fülesemet, hogy a recsegésen túl végre valami érdemlegesebbet is hallhassak.
-Marco beszélni akar veled Navarro. - Mindent összevetve Alfonso Deluca a Mirage góréja, de őt túlságosan is lefoglalják az egyéb, illegális üzletei, szóval a klubbal kapcsolatos dolgokat Marco nyakába varrta, Marco pedig minden egyéb, pitiáner kis csicska melót átruház rám, és ettől néha már az agyfasz kerülget, de egy rohadt rossz szavam se lehet, mert négy évvel ezelőtt ők mentették a bőrömet a halott prosti mellől, és ezért örökké kibaszottul hálásnak kell lennem nekik. Szóval, ha Alfonso-nak dörzsöli a seggét a kétrétegű vécé papír, igenis kutya kötelességem kinyalni neki... Egyszerű, mint az egyszer egy!
Könnyed léptekkel lavírozok a már ezerszer bejárt, szűk folyosókon, az utamba akadó srácoknak, escort csajoknak némán biccentek, s amint végre elérem Marco irodáját, már pattintom is a cigit a számba... Ismerem már annyira, hogy tudjam, megint valami bődületes faszságra akar rávenni, ami ellen foggal-körömmel küzdeni fogok, aztán végül úgyis belemegyek, mert hát ott az a rohadt szívesség amitől már soha nem fogok tudni szabadulni... Illedelmesen benyitok az irodába, mellőzve mindenféle kopogást, köszönést -nincs időm a formaságokra, megszokhatta volna már ez a seggfej-, kezet rázunk a szokott módon, és tulajdonképpen máris a lényegre térek.
-Mi a helyzet? - Szavaim gomolygó bagófüstöt hagynak maguk után, kezeimet várakozóan dugom farmerom mélyébe, lábaimat keresztezem, így támasztva meg fél vállammal a falat. Az az alattomos, geci vigyor terül szét lassan a képén, amitől automatikusan szorítom is össze lábaimat, mert már szinte érzem, ahogy a tökeimet szorongatja. Az asztalán átcsúsztat felém egy fényképet, engem meg lever a víz, szinte hallom ahogy a golyóim dióként roppannak össze. Deluca bolond húga.... Ha a halott prosti, a herka a purgatóriumom, akkor Fiorentina Deluca az égő, kénköves, kínokkal teli poklom lesz!