Nem mondom, hogy hót' nyugodtan vakargatok egy rászáradt olaj foltot az alkaromról, mialatt a górét hallgatom kihangosított mobilomon keresztül.
Idegesen harapom be szám szélét, s a kijelzőre pillantok. Már több mint húsz perce tolja, és közel sem hangzik úgy, mint aki zárós határidőn belül abba akarná hagyni. Sőt... Bastardo!
-Szóval, a lehető legőszintébben mondom kölyök, hogy nem látom ennek az egésznek a végét. Fiona mindent el akar venni tőlem. - Keserűen félrebiggyesztem számat, sötétlő íriszeimmel némán, feszülten követve a mutatóujjamon pörgetett villáskulcsot. Egy szót sem szólok. Egyrészt, mert jó hallgatóságnak bizonyulok, másrészről pedig talán azért, mert az egyenlőre még kimondatlan, mégis bárdként a fejem fölött lebegő ítéleten hezitálok. Mi az ördögöt fogok csinálni, ha ez a szerencsétlen estúpido nagy szerelmi bánatában bezárja az egész boltot?! Ha nem találok rövid időn belül újra valami jól fizető, hivatalos melót, kitoloncolnak az államokból.
-Hogy is mondják a te nyelveden azt, hogy a picsába? - Megáll a szerszám a kezemben, koponyámat hozzákoccantom a mögöttem lévő garázs ajtóhoz, lemondóan sóhajtva az ég felé.
-Mierda... - Felelem elkenődve, egy keserű félmosolyt vonva motorolajjal összekent képemre.
-Mierda... - Kontrázik rá ő maga is, legalább annyira gondterhelten, ahogyan azt néhány pillanattal ezelőtt tőlem is hallotta.
-Kölyök, azt hiszem egy kis időre be kell zárnom a boltot. -Bumm! Mintha rakéta csapódna egyenesen a mellkasom közepébe. Számítottam rá, attól még szarul érint. Innen hogy a viharba tovább? Mámának semmiképp sem mondhatom el, húznom kell az időt ameddig csak lehet. Félő, hogy olyan cigány átkokat szórna rám, még a föld is megnyílna alattam.
-Sajnálom főnök, ez szívás!
-Én is kölyök. Tényleg rohadtul nagy szívás. Tudom, hogy neked mennyire fontos a meló. Beajánlhatlak valahova.
-Gracías! Az király lenne! Főnök, le kell tennem. Jön valaki... - Szemem megakad a közelgő járművön, sötét szemöldökeim egyike kíváncsian ugrik feljebb, mikor is megpillantom a volán mögött feltűnő arcot. Igen ritkán jön erre a gyengébbik nem. Ez már igen csak azon része Brooklynnak, ami a nők számára elkerülendő, főleg sötétedés után. S akárhogy is nézem, lassan napnyugtához közeledünk. Felkászálódok a betonról, kezeimet szakadt farmeromba törlöm, lomhán sétálva a lefékező autó mellé.
-Buenos días! Fél óra múlva zár a műhely, senora. Mára már nem tudok felvenni szervízelést. Miben segíthetek? - Fejemmel jelzés értékűen a kirakott tábla irányába biccentek, ahol a szervíz neve mellett a nyitvatartás is fel van tüntetve. Azért felmérem a járgány állapotát, majd a kedves tulajdonosét is. Mintha kissé fáradtnak tűnne. Talán éjszaka dolgozik. Pultos egy bárban, esetleg stripper? Nem, ahhoz túl visszafogott. Meglátjuk. Ha csak valami fél órás manőverről van szó, talán még belefér. Lássa kivel van dolga.

megjegyzés vagy amit szeretnél | ⚶

Nem is tudom mit mondhatnék. Hogy számítanom kellett volna rá? Hogy kellett volna lennie egy B tervnek? Mindig kell lennie egy B tervenek! Őőő tényleg mindig kell, hogy legyen B terv?! Nem lehet,  hogy egyszerűen csak úgy... pfff nem is tudom. El evickélünk a langyos vízben és élünk? Aztán ráérünk akkor kapálózni, ha majd beüt a szar. Ahh Dios Míó! Mámá ezer százalék, hogy nem így gondolja. Sőt, ha megtudja, hogy a főnök bezárja a helyet, egész biztos a családi bibliával fog agyonverni. Cöhh mintha legalábbis tehetnék róla. Bár tény és való, a karmám nem épp díjnyertes, és szerinte a múltban elhibázott, megszámlálhatatlan ballépéseim okolhatók érte. Szóval, ja... ha úgy vesszük, végülis én tehetek róla. De most itt az ideje valami jót cselekedni végre. Hátha fordul a szerencsém.
Látva szőke loknikkal körülölelt arcán a kétségbeesést, úgy érzem mosolyognom kell. Idétlenül megvakarom a tarkómat, másik kezemmel mélyen túrva bele retkes farmerom zsebébe, mialatt tekintetemet arcáról érdeklődést tettetve a bal első kereket kezdem vizslatni, minden erőmet összegyűjtve, hogy az imént említett vigyoromat valahogy visszaszorítsam. Szervó kormány? Na, majd meglátjuk!
-Senora, én értem, de nézzen be ide... - A nyitott garázs felé mutatok, ahol nem egy, kapásból három autó is parkol, arra várva, hogy végre összerakjam őket. Egyáltalán nincs kedvem megint összeverettetni magam alaphangon kétszáz kilós hústornyokkal, mert a maffia góréjuk terepjárója nem lett kész az ígért napra.
-...a magáén kívül még ennyi járgány várja, hogy végre életet leheljek beléjük. Nem lenne fair kivételezni. A kenő pénzt pedig a törvény bünteti. Legalábbis nem örülnek neki. - Az elmúlt években elég sokat kellett bíróságra járnom, lassan jogi tanácsadó lehetnék... Lehet megvan az új melóm. Mierda! Hogy lehet így nézni? Egyáltalán, miért néz így?
-De persze akadnak kiskapuk. - Kajánul elvigyorodom. Csak ugratom. Ha nem állna fenn annak a veszélye, hogy kitoloncolhatnak, és ha nem lenne ennyire elbaszottul bonyolult az "ügyünk" az ukránnal, talán még el is gondolkodnék azon a bizonyos kiskapun, ami a szőke lábai között nyílik, de... nem... ennyire még én sem vagyok etikátlan. Állítja ezt a jó útra tért ex-hímringyó.
-Csak vicceltem, még mielőtt feljelenti a mexikói bevándorlót, akinek hamarosan megszűnik a munkahelye. - Fanyar vigyor szökik az arcomra. Furcsa belegondolni, hogy ő az első ember, akinek elárultam, hogy nem sokára munkanélkülivé válok. Egy idegen.
-De hogy lássa kivel van dolga, mennék egy kört vele, utána felkötöm gépre, hogy pontos képet kapjunk a hibáról. - Jobb lábammal megtaposom az egyik kereket, mintha csak ellenőrizni akarnám nem-e lapos.
-És nem kérek érte cserébe semmit, senora. Egy köszönöm is elég lesz. Meg a slusszkulcs. - Kacsintva nyújtom felé a kezem, jelezve, ide azzal a kulccsal különben még holnap is itt fogunk malmozni. Amint megkaparintom, már ülök is be a volán mögé, várva, hogy csatlakozzon az anyóson.
-Mierda! Ez a biztonságiöv a halálba tesz. - Átkozódom kicsit inkább csak magamban. Jobban mondva, nem az övvel van a bajom, hanem azzal a monoton, roppantul idegesítő pittyegéssel, amit minden új autóba beszereltek, és ami addig visít ameddig be nem kapcsolod magad. Amint eme roppant fontos biztonsági lépéssel megvagyok, ráadom a gyújtást, és már figyelem is a műszerfalon felvillanó, ilyen-olyan hiba jelzéseket.
-Félre ne értsen, nem akarok okosnak tűnni, de... mikor nézte meg utoljára a motorolajat a kocsiban? - Sandán felé pillantok, de egyáltalán nem vádaskodóan, majd lassan kigurulok a műhelyből. Az úton nincs senki. Ez amúgy is egy kihaltabb környék.
-Munkából jött, hogy ennyire későn ért ide? - Teszek fel egy teljesen random kérdést, csak mert utálom a kínos csendet, és a kíváncsiságom is hajt. Általában akkor szoktak az emberek az utolsó utáni pillanatban betoppanni. Közben kiérünk egy hosszú, egyenes útszakaszra, így nagyobb sebességbe teszem az autót.
-El kell keserítenem, hogy vagy a kuplunggal, vagy a váltóval is van valami. Reméljük, hogy egy váltó olaj cserével megúszható a dolog. - Közlöm a szomorú tényeket, és kicsit odalépek neki. Szerintem nem a szervóval van a gebasz.  

megjegyzés vagy amit szeretnél | ⚶