Az egyetemen ismerkedtünk meg. Szerelem volt első látásra. Legalább is részemről. Iméádtam minden szavad, lestem minden mozdulatod. Veled terveztem az életemet. De aztán minden szertefoszlott, amikor bejelentetted, hogy Európában folytatod tovább az egyetemet és a rezidenskedést. Épp akkor amikor elakartam újságolni, hogy gyerekünk lesz. így nem mondtam semmit. Elmentél. Én meg, megszültem a gyerekeidet.
Most viszont megláttalak az utcán, pedig azt mondtad soha nem jössz vissza. Rám tört a pánik. Mit keresel itt? Mit akarsz? Végleg maradsz? Talán megtudtad, hogy gyerekeid vannak? Vagy nem tudsz semmit? Akkor mit fogsz szólni ha megtudod? Érzel irántam méág valamit? Efféle gondolatok járnak a fejemben.
// Alapjában véve kb ennyit mondanék a karakterről, ami fontos. Úgy alakítod ahogyan szeretnéd. Nem szeretném megkötni a kezedet jobban. Az Et- met ajánlott elolvasni, hogy kicsit jobban beleláss a családba.  Gyere várlak nagyon