Nagyon makacsnak, akaratosnak tartom magam. Amit a fejembe veszek azt szeretem is véghez vinni. Sajnos az élet megtanított arra, hogy csak akkor juthatok előre ha határozott és céltudatos vagyok. Ha a szüleimre hallgatok akkor még most is Törökországban lennék, egy milliomos feleségeként vagy valami hasonló.
Már kiskoromban meg kellett tapasztalnom, hogy nekem küzdenem kell. Küzdenem kell mindenért, még a levegővételért is. 6 éves koromban amikor szívbelhártya gyulladást állapítottak meg nálam és lélegeztető gépre kerültem, az orvosok nem adtak nagy esélyt a túlélésre. Anyámék már a temetésemet rendezték. De én élni akartam. Élni és megismerni az élet csodáit, tenni, küzdeni és boldognak lenni e földi létben. Nekem még dolgom volt itt. Csodával határos módon felébredtem és meggyógyultam. A szüleim második születésnapomként tartják számon ezt a napot, ahogyan én is.
Aztán jöttek az iskolai évek és végül az érettségi, döntenem kellett, hogy mit szeretnék csinálni. Apám férjhez akart adni, ahogy az szokás volt Törökország ezen területén, de én tovább akartam tanulni, orvos lenni. Segíteni másokon és gyógyítani. Ellenkeztem, harcoltam, hogy elmehessek egyetemre. Szókimondó stílusommal magamra haragítottam még a jövendőbelimet is, de nem érdekelt. Menni akartam. Világot látni, tanulni, fejlődni és élni. De nem. Nem lehetett őt eltántorítani attól, hogy bezárjon egy kalitkába és "jó" feleséget csinálni belőlem.
Az én drága édesanyám megértett. Tudta, hogy ha itt maradok belepusztulok, hogy úgy sem lennék itt boldog. Jól ismert engem, hisz olyan voltam, mint ő: önfejű, temperamentumos, szenvedélyes és szabad. Ő is világot látni jött Törökországba aztán itt ragadt. Megszervezte a megszökésünket és eljött velem Amerikába. Felvettem anyám lánykori nevét, hogy apám nehezebben találjon ránk.
Imádtam az egyetemet és Amerikát. Végre azt tehettem, amit én akarok. Érdekelt is a szakma, igyekeztem a legjobb lenni mindenben. Sokat olvastam, tanultam és nagyon sokat önkénteskedtem is kórházakban. Aztán jött a nagy szerelem. Legalább is én azt gondoltam, hogy az. A rózsaszín felhőtől semmit sem láttam. Ittam minden szavát, élveztem minden csókját. Olvadoztam a tekintetétől, mozdulataitól. Szinte már-már elhanyagoltam miatta az egyetemet. Ujjongva szaladtam hozzá az 6 év végén, hogy bejelentsem kisbabánk lesz. De még csak bele se kezdtem a mondatomba, mikor jött az arcon csapás és nekem földbe gyökereztek a lábaim. Európába megy rezidenskedni és nem tudja, hogy vissza jönne, ezért elhagy.
Nem mondtam el neki, hogy gyerekünk lesz. Anyám mindenképp abortuszra akart küldeni. Férfi nélkül felnevelni egy gyereket képtelenség volt szerinte. Hallani se akartam róla. Elvetetni egy lényt, ami hús a húsomból, vér a véremből, Isten ajándéka. Azt már nem. Küzdelmes időszak következett. Terhességi vészes hányással küszködtem. Az áldott állapotom egy részét korházban töltöttem. Nekem nem adott semmit könnyen az élet, ahogy a gyerekimet sem. 7 hónapra megszülettek ők, az én csodáim: Ava és Lily. Ám ez sem ment könnyen. Több mint 2 hónapot töltöttek a kórházban. Ava könnyebben átvészelte, viszont Lilynek meg kellett küzdenie az életéért. De ott voltak egymásnak, segítettek egymást én tudom. Ott voltam én is minden nap. Ott sírtam, mosolyogtam a koraszülött osztály ablakánál, még akkor is ha közben az egyetemet végeztem.
Mindennek ellenér itt vagyok, orvosként dolgozom. Itt vannak az én elragadó, lassan 11 éves lánykáim is, épen és egészségesen.

Mozgalmas napunk lesz. Szabad hetet vettem ki, hogy egy kicsit a lányaimmal lehessek. Most épp fagyizni indultunk. Velünk tartanak a húgaim is. Ava és Lily odavannak értük és a testvéreim is szeretik őket. Nagyon régen nem voltam velük egy társaságban. Elég sokat dolgozom. A szabad időmben pedig igyekszem Avaval és Lilyvel lenni. Kissé nehézkes most velük az életem, ugyanis kiskamaszok és irtó makacsok, akárcsak én. Szóval elégé tűzharcok szoktak kialakulni köztünk, de ennek ellenére is imádom őket. A nagyobik húgom is valahol dolgozik, -pontosan nem tudom mint csinál, sose kérdeztem -, de a lényeg, hogy ő se tud olyan könnyen eljönni a munkahelyéről. A kisebbik húgom még csak 18 éves, őt meg a sulis dolgai és a szerelmi élete köti le. Látszik, hogy más apukától van, hisz én meg a középső húgom nagyon hasonlítunk egymásra. A kicsi viszont elég sok dologban különbözik tőlünk.
- Anya. Ott vannak. - kiáltja el magát Ava. Valóban érkeznek, de még hogy.
- Jézusom! Te meg, hogy nézel ki.- meredek kishúgomra. Sosem értettem miért szeret ilyen kirívóan öltözködni. - Anya látta az új piercingedet? - kérdezek rá számon kérően.
- Jaj. Ugyan már Marcia. -legyint rám húgocskám. - 18 éves vagyok. Nem kell mindenről beszámolnom. -  vág egy fintort. Nagyot sóhajtok. Piercing? Minek kell valakinek ekkora marhaságot magába raknia. Nagyon remélem, hogy az én gyerekeim nem lepnek majd meg ilyesmivel. Szerintem azon nyomban kivetetném.
- De vagány. - jegyzi meg rácsodálkozóan Lily - Anya. Majd nekem is lehet ilyenem ha nagyobb leszek? - néz rám aranyosan a kincsecském.
- Azt már nem! - jelentem ki határozottan. - Ilyesmiről ne is álmodj. Se tetko, se piercing. - teszem hozzá, nem változtatva a véleményemen. Az oké ha a haját hülyére kifesti vagy extra fazonokat vág. A haj az visszanő. De a tetko? Szó se lehet róla, az örökre megmarad. A piercing meg nyomot hagy a börödön.
-- De miért. - szomorodik el Lily. Tudtam, hogy ő szereti az ilyen vagány, érdekes dolgokat. Sokkal jobban vonzzák őt az ilyen dolgok. Ava viszont inkább hercegnő tipus, szereti a művészeteket, a színházat.
- Jaj Lily, ez nem is szép. - jegyzi meg megvetően Ava. Egy pillanatra elfordulok, mintha ismerős hangot hallottam volna. Nem tévedtem. Az ütő is megáll bennem, hallom saját szívverésemet. Az lehetetlen. Nem lehet ő itt. Érzem, ahogy lefolyik a víz az arcomról. Az egész porcikám remegni kezd. Cikáznak a gondolataim. Azt mondta nem jön vissza. Neki Europában kell lennie. Nem és nem. Ez biztosan nem ő. Ez nem a gyerekeim apja. De a hangja és az alakja, meg a kinézete... Istenem. Kétségbeestem. Bámulom még egy darabig, aztán amint megfordítja a fejét elfordulok, abban reménykedve, hogy nem vett észre.
- ... ruhája sokkal szebb. - figyelek fel Ava utolsó mondatára, miközben a középső húgomra mutat.
- Mi történt? - néz rám meglepetten a középső testvérem. - Mintha szellemet láttál volna. - mered nagy szemekkel arra, amerre az előbb elfordultam.
- Semmi. - jelentem ki. - Menjünk fagyizni. - indulok el határozott léptekkel. Úgy tűnik nem vett észre, hisz nem jött utánam.
Egész fagylaltozás alatt próbálok nem gondolni az előbbiekre. Remélem nem figyelt fel rám. Most már azt se bánnám ha nem keresne fel, ha nem érdekelném. Megvagyunk mi hármasban a lányaimmal. Legalább is szerintem...

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Először is szeretném megköszönni a türelmed, amiért viszonylag későn tudtunk érkezni hozzád
Nem volt könnyű életed, amit már maga a származásod is meghatározott, ebbe pedig egyáltalán nem volt beleszólásod. Ennek ellenére nagyon szép, erős nővé cseperedtél fel, akit hiába próbált meg az élet megtörni, nem jött össze neki. Marcia egy igen talpraesett lány, amit minden bizonnyal az édesanyjától is örökölhetett, hiszen nem lehetett egyszerű a lányaival New Yorkba szökni, hátra hagyni egy már megszokott életszínvonalat, ezzel pedig a lehetséges nélkülözést választva. Az ikreid egyébként eszméletlen aranyos kislányok.
A történeted végén megjelenő ex felbukkanása arra enged következtetni, hogy Marcia amúgy eddig sem unalmas élete a jövőben még jobban fel fog pörögni. Kíváncsian várom a folytatást ezzel kapcsolatban, hogy vajon mi fog történni a fiatalok között
Mivel már úgyis vársz egy ideje, én nem is húznám tovább a dolgot, szaladj és foglald le az arcod, majd vedd birtokba a játékteret, hogy New York babái a kezed által lehessenek biztonságban! Jó játékokat, kellemes időtöltést kívánok az oldalon!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!