Történetünk ott kezdődött, hogy már huszonhat éve egymás mellett élünk. Mármint szó szerint, hiszen még mielőtt megtapasztaltuk a szabadság ízét, megtanultuk, hogy milyen kishelyen, együtt szoroskodni. Megosztani mindent. Ikrek vagyunk, nyolc hónapig voltunk összezárva anyánk pocakjába. Bár már akkor elvolt könyvelve, hogy híres-neves ügyvéd leszel. Ha lehetséges lett volna, akkor lemerem fogadni, hogy abban a két percben, amivel megelőztél és megízlelted a szabadság ízét, meg is koronáztak volna. Apánk mindenképp. Senki nem számított rá, hogy születésed után kettő perccel követlek téged. Igen, azóta a nyomodban vagyok.
De, mint mindig, az élet fricskát nyújtva elvette azt, aki képes volt elrángatni tőled. Anna volt a legjobb barátnőm, mint később kiderült a te barátnőd. Bár a ti kapcsolatotok intimebb viszonyba fordult. Féltetek elmondani. Meg is értem. Megfogadtuk, hogy nem fogjuk összeszűrni a levet a másik baráti társaságából senkivel. Te pedig elárultál. Most pedig nem vagyok kíváncsi rád.
Tudod, hogy nem csak Anna halála okozta a bukásomat és apánk kitagadását. Hanem az is, hogy önfejűen ágyba csábítottad azt az embert, akiben legjobban megbíztam.
Mivel eddig együtt dolgoztunk, most egyedül kell vinned a családi vállalkozást, elég ügyesen manőverezel. Hiszen erre teremtettek. De meddig fogod bírni a nyomást? Én vagyok a másik feled, te pedig az enyém. A hiányodat alkohollal és drogokkal nyomom el. Te? Kíváncsi lennék, hogyan telnek a mindennapjaid? Érzed a fájdalmam? Mert én érzem az ürességed. Senkinek nem mondtuk meg, hogy kapocs nem szakadt meg, hiszen egyek vagyunk, meg van az titkos ikerkapcsolat, hogy érezzük egymást. Remélem sokat nem vagy elbódítva. Mert nem szeretném ha a te koronád is a porba hullana.

Végül, igazi testvér kapcsolatot szeretnék kihozni belőle, mélységekből a magasságig vinni. Összekovácsolni újra a testvéreket, dráma, szeretet, intrika. Mentsük meg egymást!