Az egész történet látszólag azon a bizonyos dedikálási eseményen kezdődött, ahol a Ben által írt regényt átnyújtva hosszan néztetek egymás szemébe, és mindkettőtöket magával ragadott a pillanat. Vagy ezért, vagy mert amúgy is tetszettél neki, Ben elkérte a számodat a következő eseményen, ahol feltűntél, onnantól pedig gyorsan eszkalálódtak az események köztetek.
Pedig akár már akkor is feltűnő lehetett volna, hogy mindig ott jelensz meg, ahol ő is van éppen.
Éveken keresztül minden tökéletes volt azonban; te élvezted, hogy egy híres személyiség mellett élheted a mindennapjaidat, szinte brandet építettél belőle, pörgött az instád, az egyéb megkeresések, közben pedig elképesztően szerelmes voltál, ahogy egyébként Ben is.
A furcsaságok aztán elkezdtek napvilágot látni, legelőször indokolatlan féltékenységek formájában. Ben miért oda ment, ahová, miért nem ment haza időben, miért nem szólt, hogy egyéb programokra kell mennie, miért úgy nézett arra a lányra... Pedig Ben egy jólelkű férfi alapvetően, aki még csak rá sem nézett soha másra, ebből kifolyólag pedig nem állt bele  a konfliktusba sem, csak próbált a kedvedre tenni.
De semmi sem volt elég. És mivel a lelked beteg része nem kapta azt a visszacsatolást meg, amire mindenáron vágyott, csapkodás, pohártörés, üvöltős veszekedések kerültek szinte napirendre, és már mindketten készenléti állásban vártátok, mikor robban valami jelentéktelen hülyeségen a másik.
A csúcs persze ott ért el benneteket, amikor a mélyen dédelgetett titkodat véletlenül felfedted, ugyanis egy veszekedés alatt Ben egyik regényének a főszereplőjeként szólítottad meg őt, nem a saját nevén. Innen már könnyű volt összeraknia a képet, hiszen addig a pontig Ben nem értette, hogy ami éveken át olyan jól működött, és amibe semmilyen látszólagos változás nem jött el, hogyan mehetett tönkre ilyen drasztikus módon. Ki akart tartani, amikor azonban rájött, hogy valószínűleg kezelésre szorulsz, a fojtogatásodat megelégelve végül kimondta, amit addig nem volt képes.
De mivel az elméd másképpen működik, ezt képtelen voltál elfogadni. Sokáig naponta ezerszer hívtad telefonon, millió és egy üzenetet hagytál neki, éjjelente gyakorta zaklattad az új lakásán, de egy alkalommal odáig is elmentél, hogy egy dedikáláson akkora balhét csaptál, hogy be kellett idő előtt fejezni.
Semmi sem hatott, te pedig elértél a pontra, hogy ha veled nem, hát akkor senkivel; utolsó pillanatban rántotta el előled a kormányt, a fával való frontális, fékezés nélküli találkozása pedig három hónapnyi intenzíven töltött időt eredményezett altatásban.
Onnantól pedig nem tudsz róla semmit, mert a menedzserei hírzárlatot tartanak Benről.
Pedig őrült módjára keresed őt, éppen csak a rossz helyen; miután megtanult újra járni, fogni, enni, és képes volt ellátni magát, Catherine és Hunter átvitték a tengeren túlra, New Yorkba, úgyhogy hiába is keresnéd Törökországban, messze menekítették tőled.
A hírzárlatot végül majdnem a baleset harmadik évfordulóján törik meg, és a média felrobban; reggeli műsorok, egyéb interjúk és podcastok szereplőjévé válik Ben, ahol mesél a felépülésről, a maradandó sérüléseiről, és egy szőke lányról is, aki megmentette az életét, amikor ő már semmi szerethetőt nem talált benne.
Sok a fix pont, de az ötletelést kifejezetten szeretem, úgyhogy alakíthatunk rajta, nem kell kőbe vésni feltétlenül a dolgokat. A PB és a név is változtatható, de maradjunk a török vonalon velük   Ha szimpatikus a hölgyemény és szereted a hasonló plotokat,  @Clara Monahan  és Ben is nagyon várnak. Catherine és Hunter pedig itt vannak meghirdetve, ők még árnyalják a történetet, érdemes az ET-k mellett őket is elolvasni. DC-n elérsz, ha kérdés merülne fel