Catherine az egész életét az irodalomnak, azon belül is a fiatal, feltörekvő írók irásainak szentelte, a ranglétrát pedig ennek megfelelően mászta meg a HarperCollins Publishers-nél, ahol most már hosszú évek óta ő a főszerkesztő. Ben-t Hunteren keresztül ismerte meg, ugyanis az ex-bestseller író, ma már mecénás, nem mellesleg nagyon közeli barátja egy időben Törökországban akart új tehetségeket találni, és esküdött, hogy a fiatal fiú még sokra viheti, ha a könyveinek kiadását a HarperCollins gondozza az óceánon túl.
Catherine a karrierje során milliószor hallott ilyen, és ehhez hasonló frázisokat, de a Hunter iránti tisztelete, meg talán a soha ki nem mondott, plátói szerelme végül az országba csalta a nőt is, és legalább annyira megérintette őt Ben írásainak egyvelege, ahogy az említett férfit, úgyhogy hamar a szárnyai alá vette az akkor alig huszonhét éves fiút.
Arra pedig, ami ezután történt, senki sem számított.
Maga Catherine sem gondolta, hogy ennyire közeli, szinte már családias lesz a viszony hármójuk között a munka mellett, azzal pedig végképp nem számolt, hogy Ben autóbalesete úgy megtöri mindkettejüket, ahogy egyébként tette.
A nő pedig hosszú ideig részben magát hibáztatta a történtekért, hiszen Ben vele megosztotta az aggályait az őrült rajongó barátnőjéről, sőt, amikor a lány véletlenül az egyik regényének alakjaként szólította meg Bent, valójában akkor kellett volna a fiút kivonnia a kapcsolatból, és a tengeren túlra vinni, de még a nő sem tudhatta, mi az a pont, ameddig elmehet, és mi az, ahol már átlépi valaki életében a határokat. Habozott, és ezt nehezen bocsájtja meg magának, hiszen az autóbalasetet végül ez a lány okozta, ahogy Ben élet-halál küzdelmét is ezt követően, hosszú hónapokon keresztül.
Ha ez nem lett volna elég, úgy egy évvel a balesetet követően Ben befordult, megváltozott, mindenkit igyekezett elmarni maga mellől, éppen csak Catherinet és Huntert nem sikerült, akik addigra annyi időt töltöttek mellette - lévén Ben ugye árva -, hogy nem volt kérdés, Amerikába hozzák magukkal, hátha a környezetváltozás és az ottani orvosok eredményei majd segítenek neki nem csak a testi, de a lelki gyógyulásban is.
// A karakter megjelenik Ben ET-jében, onnan lehet tovább ihletődni, ugyanis az ő és Hunter szemszögéből van leírva a történet teljes egésze, és a személyisége is jobban visszatükröződik onnan talán. A PB változtatható, a névhez, bár nem ragaszkodom, sokat van említve, ezért örülnék, ha maradna. Ötletelhetünk még együtt a részletekről, illetve Catherine előélete a munkájától eltekintve formálható, személyre szabható. Jelenleg szinte a másik két karakterrel él együtt, bár van saját lakása is, mert ugye ahol Ben él, az Hunter Manhattan-i otthona valójában. Keress nyugodtan - főleg discordon, ha szimpatikus a karakter  //

Hunter gazdag-neves családból származik, a tehetségét azonban nem a pénz váltotta hírnévre, csakis a kitartás és a kemény munka, amire ő egyébként nagyon is büszke. Tizenévesen kezdett apróbb írásokkal, a huszas éveiben már regényei jelentek meg, és hamar belépett a bestseller írók nem is olyan apró körébe, imádva az ezzel járó médiamegjelenéseket és sztárolást a világ részéről. Sosem volt egy különösebben visszafogott figura, azonban a kellemes jelleme és nagyvonalúsága hatására a környezete sokszor elnézte neki az amúgy enyhén arrogáns viselkedését.
A felesége mondjuk nem volt sokáig hajlandó, így a harmincas évei közepére egyedül maradt a gyermekeivel, akikkel elkezdett világot járni, felakasztva az aktív írói karrierje kabátját a fogasra, és mecénásként hozzá hasonló tehetségek után kutatni. Néhány éve már Törökországban élt, amikor egy kávézói felolvasó esten Ben a saját, új regényének nyitását olvasta fel, és szinte azonnal üzent is Catherinnek, mekkora tehetségre leltek szerinte a fiúban.
Elkezdett a fiú menedzsereként tevékenykedni, hárman hamar családias légkörben találták magukat, talán éppen a Catherinnel való előélete miatt, ugyanis közöttük bizalmi a viszony, és sok-sok éve ismerik egymást, mivel ugyanazokban a körökben mozogtak mindig is. Meglehet, a plátói szerelem a nő részéről viszonzásra lelne, de ez még valószínűleg nem került szóba kettejük között a barátság megóvása érdekében sosem.
A baleset magát Huntert elég váratlanul érte, az pedig talán még jobban, mennyit változtatott, főleg a kissé pökhendi stílusán; ugyanúgy újból fel kellett magát építenie, főleg lelkileg, ahogy a másik kettőnek is, és meglepetésére sosem tágított a fiú mellől, főleg abban az első három, kritikus hónapban, amikor Ben túlélési esélyei szinte óráról-órára változtak. Ő viszont Catherinnel ellentétben az elején tudta, mi vár rájuk, hiszen Ben olyan szinten összetört testileg és lelkileg is, hogy már nem lehetett ugyanaz az ember, mint aki még abban a pillanatban volt, hogy frontálisan találkozott azzal a bizonyos fával.
Egy évvel később a nő kezdeményezésére végül áthozták őt a tengeren túlra, ahol Ben egyszerűen bezárkózott a férfi Manhattan-i lakásába, és elutasított minden jellegű segítséget a gyógyulása érdekében. Ekkor találta meg magában Hunter azt a végtelen együttérzést és türelmet, amiről sosem gondolta, hogy majd rendelkezhet vele, mégis, jól állja a sarat, és sokszor úgy érzi, képes törést találni Ben bunkóságán keresztül, és látja a pajzs mögötti megtört lelket, akinek segíteni akar.
// A karakter megjelenik Ben ET-jében, onnan lehet tovább ihletődni, ugyanis az ő és Catherine szemszögéből van leírva a történet teljes egésze, és a személyisége is jobban visszatükröződik onnan talán. A PB változtatható, a névhez, bár nem ragaszkodom, sokat van említve, ezért örülnék, ha maradna. Ötletelni itt is bőven lehet még; mi történt a feleségével, milyen viszonyt ápolnak most, hány gyermekük van és milyen idősek, hová utazott és miért, stb. Ben jelenleg nála él, a gyermekei már kirepültek, és talán már érződik a leírásokból, hogy a két karakter az anya és az apaszerep megfelelői Ben számára, aki árva. Keress, ha tetszik a karakter, aztán a részleteket kitaláljuk közösen    //