A legelső találkozásunk, akkor volt, amikor épp megszöktem otthonról, hogy kicsit élvezzem az életemet. Az utam egy bulizóhely felé vezetett. Te ott álltál kint és megállás nélkül bámultál. Először azt hittem ismerjük egymást, esetleg az iskolából, de nem így volt. Fogalmam sem volt, hogy ki vagy, de álltam a tekinteted. Legalábbis álltam volna, ha a haverjaid el nem ráncigálnak onnan. Aznap este többet nem láttalak. Viszont, ahogy a lázadásaim száma egyre több lett, és miután a szüleim végre elfogadták, hogy az estém nagy részét nem töltöm otthon egyre többet láttuk egymást, viszont még beszédre nem méltattál. Pletykákból és szóbeszédekből tudom, hogy te még csak nem is vagy tisztában a valódi nevemmel. Számodra Kismadár becenéven járom a világot. Jól tudod, mint lassan sokan, hogy miért is ez a becenevem. Tudod, hogy alig várom, hogy elhagyjam a családi fészket és hogy végre kirepüljek onnan. Innen jött a becenevem madár része. A 'kis' jelzőt a termetem miatt kaptam meg. Leró rólad, hogy igazán hasonló természeted van, ezért is várom minden este, hogy végre odagyere hozzám és megismerkedjünk.

Siess, már nagyon várlak!