- Mondjuk téged félénken nem is nagyon tudnálak elképzelni, de igazad van egy rendezvényszervező sem - kacagok fel hangosan a felvetésre, kell ehhez is egy arc, aki kiáll a másik elé és elmondja a saját véleményét is, és ezzel együtt képes befogadni másét, kompromisszumot kötni, hiszen ez az egész erről szól és azt hiszem ő ebben tényleg nagyon jó. - Nem volt ilyen ember még az életemben, mindig igyekszem olyanokkal körbevenni magam, akik vagy tudják, hogy kiket engedhetek közel vagy már látom rajtuk, hogy nem nekem való banda. Nagyon jól kiveszem már az emberek szavából is, hogy miben sántikálnak. Apám is üzletember, egészen kicsi voltam, amikor bevitt a cégbe és figyelhettem őt, nagyon sokat tanultam, szinte mindent, amit az emberekről tudni kell. - és ez az egy oka van annak, hogy ennyire meg tudtam óvni magam az általa említett kellemetlen társaságtól és jól tudom kezelni mindazt ami szembe jön velem. - Szerintem ez nem az én érdemem, hanem azoké akik felneveltek, én csak az ő általuk tanított viselkedést hozom, szóval inkább a szüleim előtt vegyük le a kalapot. - tudom, hogy kevés az olyan ember, mint mi, és ezt becsülendő sok ember számára, de nekünk ez a természetes és persze nagyon jól esnek a szavai, szinte dagasztja a mellkasom, de nem tudom, hogy szabad e pont nekem befogadni ezeket. Josie nagyon jó embernek tűnik és a munkájában is olyan profizmust képvisel, hogy a munka fel sem tűnik szinte mellette és közben annyi mindent kiderített már rólam, hogy egyre könnyebb lesz neki megszervezni azt amiért itt vagyunk ma. A közvetlensége és a könnyed beszéd miatt akarom, hogy megismerje a többieket is, tudom, hogy rengeteget meríthetnek majd egymástól és kelleni is fognak az ötletek, hogy mindenki a legjobban érezze majd magát. - A jövő hét jobb lenne, addigra össze tudom majd szedni a bandát, úgy, hogy mindenkinek jó legyen és ne vegyek el senkitől szabadidőt, vagy fontos munkát. - igen mert a munka az első, mert ők olyan banda, akiknek fontos a szórakozás, ugyanakkor a szabadidő is. Ami a hosszú távú terveimet illeti, nem tudom pontosan mikre is szeretném őt magam mellé venni, de mivel az első beszélgetésünk ennyire jól megy, arra gondoltam, hogy nem keresek mindig egy céget, aki lebonylítja a kisebb nagyobb banzájokat, hanem állandóba megbízom őt. Azt hiszem érti az észjárásom és nagyjából át tudja venni mennyire és mi fontos a cégnek, jó banda leszünk mi és tökéletes tagja lehet a mi meglévő csapatunknak. - Még nincsenek terveim, de szokott lenni éves karácsonyi party, jubileumok ünneplése, bár az inkább csak évfordulónak mondható még nálunk, akkor nagy ünnepség nincs, de az irodán belül egy kisebb partit csinálunk az évfordulós kollégáknak. Őszinte leszek Josephine, aki ennyire szimpatikus elsőre mint te, azokat nem szeretem könnyen elengedni magam mellől és inkább biztosítok, közvetlen vagy közvetve munkát, ha tudom, hogy magam mellett tarthatok ezt a tudást és egy olyan embert amilyen te lehetsz, de még ehhez persze jobban meg kell ismerjelek. - mint minden munkatársam, szeretek többet tudni róluk, addig a szintig, ameddig ők belátást engednek az életükbe persze.
- Nem, igazad van, szerencsére én is elég gyorsan és könnyedén megtalálom mindenkivel a közös hangot, és ez a munkámban is csak segítségemre van. Képzelj el egy teljesen introvertált rendezvényszervezőt, aki nem mer megszólalni már egy tucat idegen ember előtt sem. Elég hamar bezárhatnám a boltot. - Szerencsére, sohasem volt ilyen gondom, bármikor mindenféle feszengés nélkül szóba tudok elegyedni idegen emberekkel, vagy emberek csoportjával, és nem zavar ha én vagyok a középpontban, bár nem versengek ezért a szerepért. - Volt már aki emiatt a közvetlenséged miatt ki akart használni? Engem már volt, hogy megpróbáltak átverni, de senki sem járt sikerrel… vagy ha igen akkor arról nem tudok. - nevetek fel halkan. Tényleg csak reménykedni tudok, hogy nem történt eddig velem ilyesmi, illetve abban is bízok, hogy Andy is megúszta a keselyűket, de gyanítom, hogy azért akadt nála egy két próbálkozás, de mivel a cége még mindig nagyon sikeres, ezért ők sem járhattak valami nagy sikerrel. Figyelemmel hallgatom amit a családjáról mesél, közben néha bólogatok, mert nagyon is ismerős a helyzet amiben van, bár én közel sem vagyok olyan sikeres, mint ő, de ami késik nem múlik úgy gondolom. - Olyan lelkesedéssel és alázattal beszélsz róluk, hogy le a kalappal elötted. Annyira örülök amikor ilyen emberekkel hoz össze a sors vagy a véletlen. - Talán ez inkább a véletlen volt, hiszen ha jól tudom az anyukája úgy jutott el hozzám, hogy a szokásos rendezvényszervező akit fel szoktak bérelni valami miatt nem tudta elvállalni az esemény lebonyolítását és így jutott el hozzám először Andy anyukája, majd Ő maga is. A kezdeti szakmai hangulatom már eltűnt és most már inkább úgy állok hozzá, mint egy kellemes ismerőshöz és hihetetlen, hogy ezt milyen hamar sikerült elérni. Vannak olyan ügyfeleim is akiknek mintha karót dugtak volna fel a hátsó felükbe, és mindenhez mereven ragaszkodnak és a társaságukban még egy mosolyt sem lehet megengedni. Nem azt mondom, hogy azokat a partnereket ne kedvelném, csak az ilyen személyekkel egy kicsit mindig sokkal merevebb minden. - Rendben, ez jól hangzik, nagyon kíváncsi vagyok arra, hogy milyen a munkahely hangulata, a dinamikája és már várom, hogy megismerjem azokat akik a segítségemre lesznek az ötletelésben. Persze rajtad kívül. Még a héten ejtsük meg vagy jövőhét elején? Addig össze rakok pár anyagot amit majd együtt átnézünk, hátha van közte olyan amit fel lehet használni már az első ötletelés során. - izgatott vagyok, mert ez azt jelenti, hogy nyithatok tényleg egy új mappát és megtölthetem az összes saját illetve közös ötlettel. - Hosszú távra? Ezt kifejtenéd kérlek bővebben, hogy mik a terveid velem? - Elképzelhető, hogy vannak még rendszeresen megrendezésre kerülő eseményeik ahova elkél a segítségem? Vagy ha ezzel a születésnapi rendezvénnyel megleszünk utána máris szerveztetni szeretné a következőt, vagy egy nagyobb szabású karácsonyi céges bulira gondolhat? Rengeteg még meg nem valósított ötletem van amit remélem, hogy előbb utóbb lesz lehetőségem valóra is váltani, ha ez egy olyan csapattal menne, mint amilyennek Andy-e tűnik az már csak hab lenne a tortán.
Vezetőként célom, hogy mindig olyan emberekkel dolgozzak, akik a dominót nem döntik le hanem sokkal inkább építik, és Josephine az az ember, akivel nagyon hosszú sort tudunk majd felépíteni, ebben igaza volt anyámnak. Ennek a lánynak nagyon jó szeme van a dolgokhoz és pontosan ez kell nekünk, nekem, a cégnek. A cégem alapítása egy érdekes történet, amiből mindig valahogy én jövök ki jónak az emberek szemében, pedig én csak egy tényező voltam az egészben, fontos tényező, de ha nincsen indító ötlet, ami nem tőlem fakadt, hanem sokkal inkább a barátom helyzete hozott, akkor nem itt tartanék. Persze szép dolog a segítség másokon, de vannak sokkal jobb dolgok, aki tenni akar és aki képes elfogadni ha egyedül nem megy. A kérdésére felnevetek, de azt hiszem egy jogos kérdés volt tőle, nem is tudom tudnék e olyat mondani, akivel rosszban vátunk el egy talákozó után. Pedig nem vagyok nyájas, nem tudok benyalni senkinek, de a pozitív látásmód sokmindenkiben jóérzést keltő talán ez a titkom. - Szerintem nincs, mindenki olyan kedvesen viszonyul ehhez az egész élethelyzethez, amiben benne vagyok, hogy ha nincsen téma amiről tudnék beszélni valahogy mindig találunk. De azért te sem panaszkodhatsz ilyen téren. Vagy csak én vagyok ilyen mázlista, hogy a munka során találkoztunk? - kérdezem tőle egy kicsit kocogtatva a csigaházat, ami már nem feltétlen a munkára fokozódik csak, de a barátságok is elkezdődnek valahogy. Örömmel beszélek a családomról, akikhez mára már a cégemet is be tudom sorolni, és nem érzem, hogy ezzel elárulnám a szüleimet, hiszen ők is nagyon büszkék arra, amit elértem és szeretem csinálni. - Mindig. Tudnék dönteni egyedül is, azt hiszem már nem sok mindenhez kellene más tanácsa ebben a szakmában, de arra szükségem van, hogy megerősítést kapjak. A csapatom tökéletesen tudja nekem mutatni,hogy mi az amit a cég képvisel, ha tanácstalan vagyok megmutatják az irányt, amiben mi jók vagyunk. A szüleim pedig jobban ismernek bárkinél, hogy ha nagyon üzleti oldalról akarok megfogni valamit, amit lehetne máshogy előhozzák az emberi énem, aki lehet sokkal jobb döntést hozna, mint a másik. - büszke vagyok a szüleimre is, hiszen úgy érzem jó munkát végeztek, nem érzem magam olyan embernek aki elveszett, nincsen önbizalomhiányom és teljesen jól érzem magam a bőrömben és ez nagyrészt nekik köszönhető, így természetes, hogy kikérem a véleményüket. - Mindig van feljebb és szerintem mindenben van több, de mi lenne ha nem csak beszélnénk róla, hanem egyik nap eljönnél a céghez és meg tudnékmutatni neked pár dolgot. Személyesen tudnál beszélni azzal, aki majd a segítségedre lesz sok kérdésben és akár egy versenyt is megnézhetnénk a hétvégén. - a közvetlenségem néha pofátlan, de ha nemet mond, akkor megválaszolok mindent amit szeretne, de mivel jól érzem magam vele és nagyon szívesen mesélek neki magamról és a cégről, és az első munkánk szem lesz rövid, hát még a többi, miért ne ismerhetne meg minket jobban és én őt. - Persze csak ha időd engedi, nem titkolt tervem, hogy hosszú távra magamhoz láncollak, ha az este sikeres lesz. - már ha ő is akarja és szívesen dolgozik majd velünk.
Egyre jobban és jobban várom már a közös munkát, látszik rajta, hogy nagyon fontos számára a cége és szeretné ha minden jól sikerülne, ezért én is egyre inkább fellelkesülök. Úgy gondolom egy élmény lesz együtt dolgozni vele és a kollégáival, pláne akkor ha mindenki tele van ötletekkel. Én is mindig tele vagyok ötletekkel, víziókkal, hogy mit és hogyan kellene megvalósítani, de egyáltalán nem azt kell megcsinálni amit én szeretnék, hanem azt amit ők, én csak a karmester leszek aki biztosítja majd, hogy minden rendben menjen. - Eléggé merész voltál, hogy egy emberre feltettél mindent, hiszen akár hatalmas bukás is lehetett volna belőle ha nem úgy jönnek ki a dolgok, mint ahogy számoltál velük. Mindig is valamilyen szinten irigyeltem az ilyen típusú embereket. - én inkább biztonsági játékos voltam, persze voltak kivételek, amikor művészi pályát választottam, vagy otthagytam a galériát azért, hogy a saját uram legyek. Gyomorgörcsös időszakok, de akkor sem kockáztattam annyit, mint amennyit ő, hisz nekem azért volt védőhálóm… Igaz neki is, a családja eléggé masszív védőhálót tud jelenteni. - Van olyan, amikor te nem jössz ki valakivel jól? Egyelőre az a benyomásom, hogy ide állíthatnék eléd az égvilágon bárkit te valahogy megtalálnád vele a közös hangot, vagy rosszul gondolom? - bukik ki belőlem a kérdés, ami egyáltalán nem szakmai jellegű, hiszen mi köze lenne ennek a rendezvényhez? Egyszerűen csak érdekel, az ilyen emberektől amúgy nagyon sokat lehet tanulni, de valamilyen szinten vigyázni is kell velük. Kíváncsian várom a válaszát. Ahogy mesél a cégéről látszik rajta, hogy mennyire imádja csinálni, ha én elkezdenék beszélni a saját munkámról akkor hasonló lelkesedéssel és átéléssel adnám elő a saját történetemet, mint ahogyan most ezt Ő teszi. - Van, hogy kikéred a véleményüket? - kérdezek vissza a szüleire. - Vagy már van olyan csapat mögötted, akikkel inkább megvitatod a dilemmáidat? – ha tippelnem kéne akkor a válasz az lesz, hogy mindkettő, tekintve, hogy én az anyukája által ülök most itt vele szemben. - Úgy gondolom, hogy a rendezvénybe bele kell vinni majd a múltat, azt hogy honnan indultatok és hogy most hol tartotok, de erre a vonalra felfűzve egy kis jövőképet is felfesthetnénk. Mit gondolsz, van még feljebb? Van-e elképzelésed, hogy ez az egész „kis” birodalom amit felépítettél ennek vannak-e határai? - Szeretem a tematikus rendezvényeket és ez egy jó alap lehet, de ez még nyilván döntés kérdése, hogy erre indulunk-e el vagy esetleg más irányba. Bármi lehetséges. Remélem a kérdéseim által nem érzi úgy, mintha egy firkász ülne vele itt szemben, aki azt nézi, hogy hogyan lehet ebből az egészből egy jó kis szaftos sztorit kerekíteni. Én tényleg csak azt szeretném megismerni, hogy honnan indult, illetve egy kicsit a dolgok mögé látni, hogy minek köszönheti azt, hogy eljutott idáig, mert biztos vagyok abban, hogy nem ő az első aki ilyennel próbálkozott, de mások belebuktak, ő pedig sikerre vitte, mi lehet benne olyan különleges ami miatt képes volt erre, míg mások nem? Szeretném kideríteni a titkait, és ha lehet akkor tanulni tőle, hisz az ilyen sikeres emberektől csak tanulni lehet. Mi az amit átemelhetek az ő dolgaiból a saját mindennapi munkavégzésembe… biztosan van pár dolog.
Habár nem azért mondom, amit mondok, hogy lenyűgözzem a hölgyet, mégis jól esnek az elismerő szavak tőle. Nagyon jól látja a helyzetet a cégnél, megbecsülöm őket, mert tudom, hogy azért vannak, amiért én is, hogy emberek életét jobbá tegyék, segítsenek beteljesíteni egy gyerekkori álmot, szóval a hasonló gondolkodású emberek megtalálják egymást, és akik nála dolgoznak mind ilyenek. - Teljesen jól gondolod, a legtöbb ember velem van az eleje óta és azóta szinte csak jöttek hozzánk dolgozni, mert kevesen voltunk. Nem tudom ez pontosan minek tudható be, de minden szerénységgel a lelkemben állíthatom, hogy jó vezetőnek tartom magam, és ezt talán igazolja a hűségük is. - húzom ki magam büszkén, de nem akarok nagyon nagyra lenni magammal. Úgy könnyű sikeresnek lenni, ha azt csinálhatja az ember, amit szeret, ami minden percét boldoggá teszi, és tudja, hogy enélkül nem tudna élni. Mázlista vagyok, hogy így élhetek, hogy én is az álmaimat követhetem és egy saját vállalkozást csinálhatok, ez nem titok, és ezt szeretném másnak is, bár tudom, sokan nem tehetik meg. Ezért is fontos nekem, hogy még ebben is benne legyen a Casado életérzés, ami bent is eléggé jelen van, tudom, hogy jól fogják magukat érezni és Josephine remek munkát fog végezni, de akarom látni a folyamatot és a része szeretnék lenni, időbeosztás ide vagy oda, majd csinálok helyet neki. Pontosan tudja, hogy mi kell nekünk, az 5 év az nem semmi és nekem is óriási büszkeség, bár tudom, hogy a buli nagy részében majd bájcsevegnem kell mindenkivel, ahogy azt illik, de igazság szerint nem is nekem lesz ez az egész, hanem a cégnek. Pontosan ezért is akarom, hogy tudja mennyire megbízom benne, miért ne tenném csak jót hallottam róla, bár ez azzal jár majd neki, hogy majd sok időt kell töltenie a nagy számmal, ami könnyen zavarba tudja őt hozni. - Ebben az esetben szerintem mindenki jól jár, hiszen a sótlan HR-es nálunk nem divat, itt mindenki készséges lesz és nagyon sok ötletük van, de majd te eldöntened melyik reális és melyik nem, a megküldött információk alapján. Már van egy terv a fejemben, de nyilván ez csak a folyamat alatt lesz érdekes. - mert még nem forrt ki teljesen semmi, de annyi mindent kértek, hogy igyekszem mindenkinek megvalósítani a kérését, de ennyi embernél nehéz. Látom mennyire kezdene is bele, én meg felesleges fecsegéssel untatom, így csak bólintok, amikor belevágunk, hiszen azért vagyunk itt. - Egy baráttal, akinek nem voltak lehetőségei, ellenben nekem volt elég sok nyári munkás fizetésből annyi félretett pénzem, hogy segítsek neki beindítani a karrierjét. Nem önzetlen dolog volt, mielőtt engem magasztalna mindenki, mert pontosan tudtam, hogy be fog futni, és utána ez nekem is jövedelmező lesz. - gyorsan hozzáteszem, mielőtt jönne az a rész, hogy engem istenítenek, amiért a semmiből emeltem ki valakit. Csak azt senki nem nézi ilyenkor, hogy a családom mindig mögöttem volt, nekem nem lett volna nagy baj ha belebukok, de nem tettem szerencsére. Azt nem bocsátottam volna meg magamnak, hogy megígértem neki a legjobbat és nem kapja meg. - Ebből szépen lassan elég nagy hírverés lett, amint felkerült oda ahova vágyott és onnan csak elég volt kinyitni a nagy szám, és elvarázsolni egy két embert, akik által híre ment az egésznek és azóta már nagyon sok sportoló került ki az olimpiára is, akiknek eleinte esélyük sem volt, mert nem rendelkeztek olyan anyagi fedezettel, ami ezt biztosítja nekik. - nyögök egy kis üzleti dumát, amivel mindig el tudom adni a céget a szponzoroknak, sikerrel, de szerintem Josie nem erre kíváncsi. - Amit szerintem érdemes tudni rólunk, hogy egy nagy család vagyunk, a Casado név ebben az esetben nem apám érdeme, hogy ott van, a szüleim persze támogattak, de sosem finanszíroztak, ami külön böszkeség számomra. - mert a pénzes családból kikerült sikeres emberek mögött mindig odaképzelik az erős anyagi támogatást, de ebben az esetben ez nem volt, szerencsére.
Nagyon szimpatikus amikor egy vezető nem azt hangsúlyozza ki, hogy minden az ő érdeme, hanem kiemeli a munkatársait is, hiszen nélkülük nem tudna működni egy vállalat, hanem elég hamar a süllyesztőbe kerülne. Amíg nem szabadúszóként dolgoztam, hanem mint rendes alkalmazott addig nekem is nagyon fontos volt, hogy a főnökeim ne úgy álljanak hozzám, mint egyszerű beosztott, hanem úgy, mint munkavállaló kolléga, aki igenis hozzá tesz ahhoz, hogy a szekér szépen menjen előre és ha kell akkor megelőzze a többieket. Szerettem azt is, de úgy érzem a mostani munkámban sokkal jobban ki tudok teljesedni, sokkal változatosabb és folyamatosan új embereket ismerhetek meg. Nem is tudom már hány emberrel kellett az elmúlt időszak alatt együtt dolgoznom de nem is számolom. Az a lényeg, hogy mindenki azt kapja tőlem amire szüksége van. – Nagyon szimpatikus, hogy így gondolkodsz róluk, gondolom a cégednél nem lehet valami magas a fluktuáció. Azok a munkavállalók akik úgy érzik, hogy meg vannak becsülve hűségesek szoktak lenni. Vagy tévedek? - fejtem ki a véleményem bár egészen valószínű, hogy nem fog tudni arányt mondani, de majd megkérdezem a HR-es kollégáktól, ha kapok hozzájuk egy kontaktot. - Igen, az ilyet meg kell ünnepelni és én azon leszek, hogy minden a lehető legjobban sikerüljön. - Még egy rendezvényem se volt ami kudarcba fulladt volna és egyáltalán nem most tervezem ezt elkezdeni. - Ha ezt kéred akkor így lesz, minden fontosabb döntésnél keresni foglak, vagy ha elakadok… vagy ha nem akkor is - mosolygok rá. Fogalma sincs, hogy ezzel mennyi teendőt zúdított a saját nyakába, de ha ezt kívánja akkor így lesz. - Gondolom szeretnéd, hogy az idei évi esemény egy kicsit közelebb álljon hozzád, hiszen azért öt év már nem kevés. - valószínűleg a legtöbb fiatal és lelkes vállalkozó hasonlóképpen járna el… valószínű, bár biztosra nem tudom mondani, hiszen elég kevés fiatal cégvezetővel van dolgom. Szavai kizökkentenek és zavarba jövök, ami rajtam mindig egy pillanat alatt meglátszik, de aztán kezdeti zavarom enyhül magyarázata hallatán. - Nagyon köszönöm, hogy ennyire bízol bennem, illetve a munkámban, nagyon jól esik és biztos lehetsz abban, hogy a megfelelő kezekben van minden. - nem kicsit örül a kis lelkem, hogy ennyire szeretne velem dolgozni. - Az sem baj, sőt! Épp elenkezőleg, nagyon is jó ha sokat kell majd beszélnünk, hiszen így tudsz majd nyomon követni mindent. Nagyobb céges rendezvényeknél szoktak mellém állítani egy sótlan HR-es kollégát, aki felügyel mindent, amit most te szeretnél, és az olyat nem szeretem, mikor valakire rá van sózva egy extra feladat és látszik rajta, hogy semmi kedve hozzá. Ez most nem így lesz és éppen ezért szerintem valami egészen jó dolgot fogunk össze hozni.- eddig is meglehetősen lelkes voltam a feladat miatt, de most egyre jobban és jobban fellelkesülök én is. -Rendben, ha tényleg úgy érzed akkor vágjunk is bele a közepébe! - nézek rá egy mosollyal az ajkaimon, majd újra életre keltem a tabletemet, hogy jegyzetelni tudjak - Először is szeretném megtudni azt, hogy hogyan is indult ez az egész. Mindenre kíváncsi vagyok, ami nincs benne a sajtó anyagban de fontos lehet ahhoz, hogy megértsem az egész cég honnan veszi ezt a hatalmas lendületet amivel még ma is megy előre töretlenül. -
Mindig félelmetesen figyeltem arra, hogy a lehető legjobb kezekben legyenek az embereim, legyenek akár alkalmazottak, vagy általunk menedzselt sportolók, de egy idő után kénytelen voltam kiadni a kezemből olyan sok mindent, amit tudnék csinálni, de talán nem ennyire hatékonyan ilyen létszámnál. Egyetlen egy dolog nem tartozott közé, az pedig a szervezés egy rendezvény előtt, az anyám reszortja volt, de minél nagyobb volumenű annál nehezebb egy ilyet megszervezni és mégis ebben is benne van a keze Josie ajánlása által, amiért hálás vagyok neki. Profinak tűnik és kedves, számomra amúgy fontos a szimpátia, ami azonnal megvolt, amikor először találkoztunk és most csak jobban táplálja és nem változik semmi, ami jó, sőt remek. Gyors segítségre lesz szükségem, amit már szerzek is meg, miközben hallgatom az eddig beszélteket tőle. - Igazából ez egy olyan vállalkozás, amit elég egyszer nagyon jól csinálni egy emberrel és utána híre megy, onnan nincs megállás, a kérdés, hogy meddig tudjuk ezt az ívet tartani. Mindenesetre nagyon sokat köszönhetek azoknak, akik a feledékeny vagy éppen nem törődöm fejem összerakják, ha ilyen apróságokat nem tudok, mint, hogy hányan vagyunk a cégben. - nevetem el magam, de mire valók a csodás munkatársak, akik mindig készséggel segítenek ha a főnök elakad egy ilyen kérdésben, vagy bármiben. - Szerencsés vagyok a csapatommal és azt hiszem ezt megfelelően kell ünnepelni. - a legtöbben nem a kezdetektől vannak velünk, de bármikor is csatlakozott az illető, akkortól ő is a csapat tagja lett. - Mindenre amire szükséged van elküldöm neked még ma amint a gépnél leszek, de egy valamit viszont szeretnék kérni. Most nem akarok kimaradni semmiből, tudom, hogy remek dolgot fogsz véghezvinni, de szeretnék részt venni benne. Mit tudom én a színválasztásban, vagy az asztal formák kiválasztásába. - kicsit sincsen fogalmam hogyan is megy ez. - Vagy bármiben amiben nem tudsz dönteni, vagy úgy gondolod segíthetnék. - nem engedi meg az időm, de úgy érzem erre időt kell szánni és legalább anyám is örül, hogy mennyi időt töltök a lánnyal, akit olyan bájosan kinézett nekem egy pillanatra. De nem erről van szó, de ezt másnak nem kell tudnia. Észreveszem, hogy a beszélgetésünk másfél kanyarodása egy kicsit kellemetlen neki, néha túlságosan is nyílt vagyok és közvetlen, annak tudatában élve, hogy talán a másiknak ez nem sok. Nem tudom itt talán ez mégis sok volt. - Ha keresnék sem találnék olyan embert, akire szívesebben rábíznám ezt az estét, mint te, szóval nem érdekel mennyit kérdezel, majd akkor kénytelen leszel a nyitottságom és a nagy szám mellett el beszélgetni velem sokszor. Ez lehet neked lesz rosszabb. - felhúzom a szemöldököm, de elnevetem magam. - Nem akarom én megkímélni magam semmiről, azt hiszem ritka az ilyen, amikor könnyen azt érzi az ember, hogy egy számára fontos dolog, olyan ember kezében van, akiben megbízik. - őszintén mondom neki, nem az életemet bízom rá, bár amilyen kedvesnek és becsületesnek tűnik, egy idő után talán már azzal sem lenne gond. - Akkor kedves Josie, várom a sok kérdést, ma egy csomó időm van rád, szóval ne hagyj unatkozni. - kacsintok rá és hátradőlök, hogy utat engedjek a kérdéseinek.
Könnyedén indul ez a találkozás és remélem ez a továbbiakban is így fog maradni, igaz, nem tudom miért ne maradna így, hiszen mind a ketten fiatalok vagyunk és úgy tűnik, hogy egész hamar megtaláljuk a közös hangot. Vannak cégtulajdonosok akik olyanok, mintha egy partfis nyelet dugtak volna fel az ülepükbe, de szerencsére Andy egyáltalán nem ilyennek tűnik. Biztosan vannak szituációk amikor merevebb, de kinél nincs? Nálam is előfordul sajnos, hogy olykor-olykor befeszülök, utána pedig nem győzöm leplezni az érzelmeimet. Sajnos nincs póker arcom, így egyből minden gondolatom kiül az arcomra. Figyelek arra amit mond nekem és pár dolgot lejegyzetelek, hiszen fontos tudni, hogy első sorban külsős helyszínt keresünk, ha az utolsó pillanatban mégis történik valami váratlan ami miatt a lefoglalt helyszín nem használható akkor még nincs minden veszve, csak némi újra tervezést igényelnek a dolgok. Nem szeretem a krízis helyzeteket, viszont a megoldásuk nagyon fel tud spanolni. - Körülbelül 300 fő és a plusz egyek, jó nagy parti lesz, de egy 5 éves évforduló, vagy születésnap meg is ér egy nagyobb lélegzetvételű összejövetelt, pláne hogy ilyen rövid idő alatt sikerült ekkora létszámú céget létrehoznod és elirányítanod, le a kalappal. - felelem miközben ő már pötyög is az illetékes személynek, hogy kiderítse mégis hány főről beszélgetünk most pontosan, igaz egyelőre tervezés szinten egy körülbelüli szám is tökéletesen megfelel. Szerencsére volt már lehetőségem ekkora kaliberű rendezvényhez így nem állok teljesen ismeretlen terep előtt, ami kicsit idegen számomra az ez a sportolói vonal. Idő közben meg is érkezik a rendelt ital, Andy elé kerül a presszója, elém pedig egy gőzölgő forró csokit raknak le. - Persze, gondolom megkapom majd az illetékes HR-es kollága vagy kollégák elérhetőségét akikkel majd együtt tudok dolgozni a részleteken, téged pedig bizonyos időközönként tájékoztatnak a haladásról, vagy abba az esetben ha elakadunk valahol, de erre remélhetőleg nem lesz példa. - felelem mosolyogva, hiszen ilyenre is volt már példa. A cégvezetőtől jött a megbízás, utána őt legközelebb csak a rendezvényen láttam. Higgadt és magabiztos voltam, amit most sikerült egy pillanat alatt megingatnia szavaival és nem is tudom mit kellene reagálnom. Azért engem bíz meg a rendezvény lebonyolításával mert az anyukája barátnőt keres neki? Lehet nem a legjobb ötlet. - Én… - kezdek bele a mondandómba, majd rájövök, hogy kell még egy lélegzetvételnyi szünet mielőtt válaszolhatnék, ezért pótcselekvésként a fülem mögé simítok egy kósza tincset és közben próbálom kitalálni mi lenne erre az egészre a tökéletes válasz. - Édesanyáddal szerencsére sikerült jó viszonyt kialakítanom a munkánk során, talán éppen ezért gondolt rám, mert tudja, hogy csak a halaim várnak otthon, de… gondolod hogy bölcs döntés engem felkérni a rendezvény megszervezésére? Megúsznál egy csomó kérdést ha mást kérnél fel. - kardomba dőlnék ha végül emiatt veszíteném el ezt a felkérést, de muszáj feltennem ezt a kérdést. - Nem szeretném ha emiatt bármilyen negatív gondolattal vennéd fel velem a munka során egy egy kérdés miatt a kapcsolatot. - fűzöm hozzá, majd nem úgy nézek kedves mosolyára, mint egy potenciális alkalmazott, hanem mint nő. Ha tinderen jönne velem szembe egy pillanat alatt elhúznám jobbra. A gondolatba bele is pirulok.
Mindig a személyes benyomás az ami jobban nyom a latba, az ajánlások, amiket az én körömből kapok, amikkel anyám és apám szór meg, hogy a segítségemre lehetnek. Hiszen ők az én lelki szponzoraim és ezzel segítik a legtöbbet, másra nincs is szükségem, mint arra, hogy tudjam mindenben segítenek. Még abban is, hogy barátnőt találjanak nekem, ami szerintem félig meddig próbálkozás volt Josie esetében is, csak hát nem mindenki ugyanarra godnol, mint ami az ő fejükben van, Ennek ellenére, egész könnyen megtaláltok a közös hangot abban a kemény 5 percben, amikor tudtunk beszélni, és a mai találkozót olyan könnyen össze is hoztuk. Én izgultam, de talán csak azért, hogy a tudatlanságomat a szervezés terén egy kicsit betömje és olyan ötletekkel árasszon el, ami nekem eszembe sem jutott volna. - Tudod elég sokat fogunk együtt dolgozni, a következő hónapokban, ezt nem bízom az asszisztensemre, szóval mit szólnál egy kicsit lazább bezsélgetéshez. Hívj kérlek Andynek, már megszoktam, hogy Amerikában mindenki így hív. - Andrésnak anyuék és a spanyol rokonok szoktak hívni itt csak azok, akik nagyon hivatalos ügyben akarnak velem beszélni. Tudom egy kicsit kezdő lépés volt elsőre, de nem akarom, hogy idegennek érezzen, ez a parti fontos nekem és jó viszonyt szeretnék ápolni a nővel, aki valóra váltja majd nekem. - Ebben igazad van, szóval hálás vagyok. - nevetem el magam a szavain, és végülis mindegyik igaz is. Leadom a rendelésem, ami kifullad egy jó erős presszóban, ami ma már a harmadik, de ki számolja és még nagyon fiatal a mai nap. - Igen, most lesz a cégem 5 éves és ennek keretében szeretnék egy partit adni az összes dolgozónak és a sportolóknak, már akik részt vesznek majd az egyéb elfoglaltságaim mellett. - nagyszabású, nagy költségvetéssel, de egyszer van ilyen egy évben pont belefér és mindenki megérdemli, aki részt fog venni rajta. - Az igazság az, hogy lenne egy hely, de azt hiszem azt már két éve ellőttem és tavaly is az volt a helyünk, most valami nagyobbra vágynék, valahol a part mellett gondoltam. Nagyjából 200 alkalmazottam van jelenleg és ők gondolom hoznák a plusz egy főt, bele kellene számolni a közel 100 sportolót, akik egészen biztosan ott lesz a helyük és persze ők is másodmagukkal érkeznek majd. Inkább ezek felől a számok fölé lőnék, mert a pontos adatokat én nem egészen tudom. - húzom el a szám, mert ilyenekre nem készültem, pedig tudom, hogy kellett volna. A HR részleggel le kell majd egyeztetnem. - Ha kapok kt percet mindent pontosan megtudakolok. - nézek rá bocsánatkérően mielőtt előveszem a telefonom. Gyorsan megírok egy üzenetet az asszisztensemnek, hogy mire van szükségem és tudom, hogy nagyjából pár percen belül mindenre fény derül. - Ezeket a rendszevényeket általában nem én vezénylem le ettől a ponttól, hanem a munkatársaim, én inkább csak a csendes résztvevő szoktam lenni, aki adja a pénzt és bájosan mosolyog. Remélem ez a kis bukkanó nem tántorít téged vissza. - nézek vissza rá és a telefonom az asztalra teszem. - Anyám ódákat zengett rólad, bár azt hozzá kell tennem, hogy első sorban párt keres nekem, nagyon ritkán jön rá, általában hagyja, hogy én keressem az utam, de azért be szokott neki kattani, mint minden fiús anyukának szerintem. - nem akarom zavarba hozni ez szerintem kedves gesztus anyutól, mert nem jellemző rá, de most kizárólag munkakapcsolat miatt vagyunk itt és ezt neki is elmondtam, hiába mosolygok olyan kedvesen Josiera.
Nagyon szeretem amikor valaki nem csak a neten talál rám és az alapján keres meg hogy miket olvas rólam és a munkáimról, hanem ha részt is vett az illető egy általam szervezett rendezvényen. Ilyenkor mindig kicsit jobban izgulok és izgatott vagyok, hiszen még magasabbra kell tennem a lécet. Folyamatosan versenyben vagyok saját magammal ilyen tekintetbe, mindig csak jobbat és jobbat akarok csinálni, de úgy vélem, hogy ez még az egészséges versenyszellembe belefér. Hiszen ki más lehetne jobb ellenfél mint saját magunk? Amennyiben pedig sikerül elérni a célt amit kitűztem magam elé biztos lehetek abban hogy valamiben megint sikerült fejlődnöm. Szerencsére az út során minden rendben volt, és bár rendelkezem autóval, csak nagyon ritkán használom, általában csak akkor ha egy másik városba kell mennem, annyira nem szeretek vezetni, épp ezért ha lehet tömegközlekedést használok, vagy taxit ha nagyon sietek. Szeretem út közben is hasznosan eltölteni az időmet, nyelvet tanulok, olvasok, vagy csak mint az emberek túlnyomó többsége, a telefonomba merülök és beszélgetek vagy a híreket követem. Mindig megmosolyogtat ha könnyvel a kezemben vagyok és az emberek nagy része megbámul. Nem értik, hogy miért nem elektronikusan olvasok én is. A válasz egyszerű, nem adja úgy vissza az élményt. Míg Andrésre várok addig gyorsan végig görgetem az e-mailjeimet, de csak a tárgyakat, a leveleket nem nyitom meg, csak akkor ha nagyon fontosak, de most szerencsére egy égetően fontos probléma sem ütötte fel a fejét. Csak vissza igazolások és további egyeztetésekről szóló üzenetek tömbkelege várja, hogy hazaérjek és neki kezdjek a feldolgozásuknak. Hamarosan nyílik az ajtó és meg is jelenik akire vártam. Egy kedves mosollyal az arcomon nézek rá és köszöntöm őt. - Szia Andrés, örülök, hogy el tudtál jönni - egyből helyet is foglal velem szemben. Szeretem amikor nem kell végig futni a kötelező formasági köröket, hanem már a legelején egy könnyed hangnemet tudunk megütni és nem kell megkérni a másikat, hogy inkább tegeződjünk. Jó szokás, persze, illemtudó, de szerintem most nem abban a szituációban vagyunk ahol ez megkövetelhető lenne. Plusz amúgy is már egyeztettünk korábban, hisz nem a véletlen műve, hogy mind a ketten itt vagyunk. - Ezt azért örömmel hallom, mert ha tudnád hogy kezdj neki vagy hogyan vidd végbe akkor egyáltalán nem is lenne rám szükséged, nem igaz? - kérdezem mosolyogva, majd megjelenik mellettünk a pincérnő, aki miután felvette a rendelésünket magunkra is hagy minket. - Először is nézzük át, hogy minden amit tudok az helytálló-e. A cégednek szeretnél születésnapi partit szervezni, valamikor a nyár végén, ami azért elég közel van de helyszín és minden szempontból kicsit könnyebb dolgunk lesz, mert a nagy esküvői dömping lemegy addigra. - Ha most találná ki, hogy legyen júniusban vagy jövő év júniusában akkor a jobb helyszínek nyomát bottal üthetnénk. - Van a rendezvény számára alkalmas helyszínetek vagy külsős helyet szeretnél? Szükséges még az, hogy hány vendégre számíthatunk, illetve ami a legfontosabb… nem csak a cégedet kell megismernem minél jobban, hanem téged is, hiszen ez az egész téged képvisel. - kezdek is bele a részletek felderítésébe, miközben a tabletemen nyitottam egy üres munkafüzetet Andrés számára.
5 év, azért nem semmi, főleg ha azt vesszük, hogy egy szomszéd srác sztorija miatt vagyok ott ahol, hogy az ő álmai az enyémekké is váltak és végül együtt vittük véghez mindent. A cégem nagyon sok embernek segít és olyanok útját egyengetik, akik kijutottak az olimpiáig is, nem volt könnyű, de sosem az, aminek ekkora sikere van. Persze minden álmatlan éjszakát és izzadság cseppet megér, hogy eljutottam idáig, és biztosan merem állítani, hogy mennyire büszke vagyok magamra, és a csapatomra, akik olyan sokan vannak, hogy már illik kellően megünnepelni ha a cég betölt egy ilyen szép kort, még akkor is ha nem tűnik azért olyan nagynak, mégis nekünk elég sok minden telt el ebben az 5 évben. Fél éve kezdték el kérdezgetni milyen lesz a party, ami minden évben egyre jobb és szívonalasabb, most idén nem volt ötletem, leginkább valami egyszerű, minden elegáns öltözettől mentes, de a házibuliknál komolyabb kimenetelű születésnapot szeretnék a cégnek, ahol mindenki jól érezheti magát. Anyuék imádják a partikat, minden hónapban van alkalom, hogy rendezzenek egy kisebb összeröffenést, és egyik ilyen alkalommal ismertem meg Josephine-t aki tökéletesebb partit rendezett, mint amilyet eddig megszoktunk. Volt benne anyámból is, de közben, teljesen érezte mindenki, hogy ott van a helye, mert rá fókuszált a vendégseregre az egész, a programok, a kaja, az italok és nekem ez akkor olyan mértékben elnyerte a tetszésem, hogy első utam anyámhoz vezetett, hogy elkérjem a szervezője számát. Még nagyjából fél évünk volt hátra a szülinapig, de terveim között volt, hogy a nyár végén megejtjük, a kültéri bulik, úgyis mindig annyival kellemesebbek, és akkor már talán nem lesz az a nagy meleg. De sem a hely, sem a tematika nincs meg a fejemben, és pont ezért bízok abban, hogy majd Josephine lesz aki utat mutat. A kávézó előtt lepakorolok, a napszemüvegemet elteszem, hogy ne azzal vonuljak be a kávézóba, mindig is túl nagyzolósnak tartottam az olyan embereket, akik nem tudnak megválni tőle, talán nagyobb embernek látszanak, vagy csak szerintük, ha nem mozdítják el a fejükről. - Josephine, szia! - köszönök neki, amint meglátom, a tegeződés már szinte alapvető, fiatalok vagyunk, volt már szerencsénk egymáshoz, és most rengeteg időt fogunk együtt tölteni, szóval a jó viszony elengedhetetlen. Amikor előszőr találkoztuk is igencsak levett a lábamról, hogy mennyire jól kezeli a dolgokat, hát akkor ideje egy kicsit velem is munkába állnia. Leülök vele szembe, a pusziszkodás, még várhat a második találkozóig, hiába tól közvetlen tudok lenni, még a saját sporolóimmal is, és akkor egyik másik alkalmazottammal is, mindamellett, hogy igyekszem megtartani feléjük a tekintélyem és nem aláásni azt a közeledésemmel. - Nem lehetek elég hálás, hogy elvállaltad, már a nyakamon ülnek hónapok óta, hogy mit fogunk csinálni a partin, és veled lehetek őszinte, hogy fogalmam sincs róla, hogyan kezdjek neki. - túlságosan felgyűlt a munka ebben az évben, nem volt agyam gondolkodni rajta, egyszerűen nem is foglalkoztam vele, és éppen ezért és mosolygok olyan kedvesen a nőre, a kisugárzása is megnyugtató, bízom benne a szavai is azok lesznek.
Sokat gondolkoztam már azon, hogy valahol béreljek egy iroda helységet, ahol le tudom bonyolítani a személyes megbeszéléseket és üzleti tárgyalásokat, de még nem jutottam el arra a pontra, amikor elhatározom magam, hogy igen, nekem szükségem van egy ilyen helységre. Jelenleg otthon a kisebbik szoba funkcionál irodaként, ami első sorban azért kényelmes, mert ha otthon vagyok akkor bármikor jöhet egy jó ötlet, amin tudok egyből dolgozni, vagy ha késő estig tart a munka akkor csak átsétálok a szomszéd szobába és bedőlhetek a pihe puha ágyamban. Az egyik hátránya az az, hogy nem szívesen hívok senkit se az otthonomba, ezért a megbeszéléseimet egy külső helyszínen szoktam lebonyolítani, vagy az ügyfél irodájában, vagy egy kellemes hangulatú kávézóban esetleg étteremben. Olyan helyeken, ahol már ismernek és nem akarnak kidobni fél óra elteltével. A másik hátránya, hogy így nem tudom elvinni magammal a korábbi munkáimat megmutatni preferenciaként, csak esetleg egy vagy két mappát, de ennek kiküszöbölésére már elkezdtem mindent szépen digitalizálni, noha eddig is megvoltak, de nem olyan állapotban amit egy leendő vagy egy már meglévő ügyfél számára szívesen mutogatnék. Most is éppen egy első megbeszélésre készülök, egy igen csak nagy ügyféllel, amennyiben sikerül mindenben megegyeznünk emellett nem fogok tudni nagyobb rendezvényeket elvállalni, mert ez minden időmet le fogja kötni. Ismerek részleteket, tudom, hogy egy nagy és jól menő cégről van szó, így csak és kizárólag a legjobb munkát adhatom ki a kezeim közül, bár ez igaz a kis megbízásokra is. A munkám terén eléggé maximalista tudok lenni, és talán az életem során ez az egyetlen terület amikor nem engedem ki a kontrollt a kezeim közül. Mindenről tudnom kell és mindennek úgy kell történnie ahogyan azt előre leszerveztem. Persze mindenhol vannak véletlen balesetek és bakik, de ezekre is valamilyen szinten fel lehet készülni. Egy nagyon lerészegedett rokon akit el kell távolítani? Nem probléma. Váltás ruha, mert valaki kiborította a vörös bort? Bekészítve. Torta amelybe az egyik résztvevő kisgyereke fejjel beleesett? Ez azért már neccesebb, mert ugyan olyan nem lesz mint az előre megbeszélt, viszont garantáltan olyan finom lesz. A találkozóra a megbeszélt idő előtt pontosan 5 perccel érkezek egy Manhattani kis kávézóba, ahol nem a szokásos kis nyomorgós asztalok vannak, hanem minden szépen és ízlésesen van berendezve, a tulaj pedig egy földre szállt angyal. - Sziasztok! Violet, hogy vagy? Lefoglalnám az egyik asztalodat egy időre, ugye nem gond? - lépek be a kávézóba és köszönök a pult mögött álló ötvenes évei közepén lévő tulajnak. - Josie, csak nyugodtan, amelyik tetszik - feleli mosolyogva, én pedig leülök a bejárathoz viszonylag közel eső asztalhoz, és amíg megérkezik az ügyfél, Andrés Cascado, addig előveszem a tabletemet és beüzemelem, hogy azzal már ne kelljen majd az időt húznom.
Kezdőlap
I'm looking for someone special.
