Kim & Andy

Minden évben van három ilyen nagy PR eseményünk, nem mindegyik nagyszabású vannak kisebbek is, amikor csak azokat az embereket és befektetőket érint, akik a világ más tájairól vesznek részt a cégem életében valamilyen formában. Ez most egy elég egyedi  parti, amihez nem is nagyon volt kedvem, de a cég PR szakértői szerint szükséges, hogy a külföldiek is lássák mibe fektetnek bele. Egy két sportoló is megjelenik ha minden igaz, én számítok rájuk, ez nekik is jó, hiszen így tudnak még több pénzhez jutni a karrierjük csúcsra juttatása végett. Ebbe csak nekem van pénzem,most nem várok el senkitől sem támogatást, ez nem egy olyan esemény, amikor kell mások támogatása, ez igazából az én cégemnek is jót tesz, szóval a megszokott módon öltözök ki, amikor egy ilyen esemény van. Bár a dress code szigorúan előírta, hogy az öltöny nem megengedett azért berakok egyet a kocsiba egyet, már csak a megszokások miatt is, olyan furán érzem magam nélküle, de Samantha a PR vezetőnk kérte, hogy próbáljuk meg egy kicsit lazábbra venni ezt, nekem nem lesz nehéz, de ezek az emberek nem berúgni jönnek ide, elvileg, de nincsenek szabályok, azt kérték ne úgy vegyem ezt mint egy kötelező tárgyalás. Ami azt jelenti, hogy nekem is le kell majd csúsznia egy kicsit több italnak, mint szokott, hogy ezt olyan nagyon lazán tudjam kezelni, mint ahogy kérték tőlem.
A kocsimat odaadtam, hogy leparkolják, itt fontos a megjelenés, még akkor is ha azt hangsúlyozzuk, hogy mennyire szabadlelkűek vagyunk és igyekszünk, mindenkivel a legbarátibb viszony ápolni, ha nem egy olyan autóval jössz, ami legalább egy átlag ember évi fizetésébe kerül,akkor nem vagy idevaló. Pedig ha tudnák,hogy az egyik kedvenc városi autóm nem egy Tesla, hanem egy egyszerű kis Volkswagen Beetle, akkor lehet nem azzal a teli mosollyal fogadnának ahogy most.
Belépek az ajtón, már vannak egy páran egy fiatal hostess lány be is kísér a terembe, ahol az esemény megrendezésre kerül, nem nagyon követtem mit hogyan fognak megcsinálni, rábíztam magam a szervezőkre és én mint egy elég sznob köcsög csak az utalásokat intéztem a bulival kapcsolatban. Általában többet veszek részt egy ilyen szervezésében, de mostanában nem igen voltam a városban. Mondjuk ennek hála, most a nyárig nem tervezek elutazni és a következőnél már aktívan mutogathatom mit hogyan szeretnék és mehetek a szervezők idegeire.
A pulthoz veszem az irányt, amikor Samantha csak enyhén feszült fejjel int nekem, hogy szárazon be se tegyem a lábam a tömegbe, láthatóan mindenki jól elvan még nem teljes a létszám, de mindenki kezében van egy pohár ital és harsánynak nevetnek valamin, ami valószínűleg nem is vicces. Akkor lazuljunk le, de egyedül nehéz lesz, ha még a fő emberem is ennyire tág orrlyukkal küld ide, hogy legalább kettőnk közül én legyek higgadt, mondjuk ezzel sosem volt túlzottan bajom.
- Szia! Valamit amitől lazább tudok lenni, de még azért nem veszítem el a tekintélyemet. - nézek rá egy kicsit értelmetlen fejjel, remélve, hogy ő érti amit szeretnék kérni. Én vagyok itt majdnem mindennek a feje, a cégnek egészen biztos, és kemény lenne ha én másznék fel az este közepén táncolni az asztalra. A lány szépen mosolyog, ami egy kicsit több bizalmat szavaztat meg neki, mint kellene, így első benyomásra részemről, de ha lazának kell lennem, akkor kell egy stratégia, mindent olyan görcsösen tudok felfogni néha. Megrázom  fejem és elmosolyodok a lányra. - Andy vagyok, és azt hiszem ma elég keményen fogják azt a szabályt, hogy lazán kell hozzáállni az estéhez, így bízok abban, hogy te leszel a pult mögött partnerem, aki majd segít ebben. - nézek rá egy kicsit már könyörgően, hogy tényleg segítsen nekem. Nem akarom leinni magam, mert én hiszek az egészséges életmódban, amibe az a fajta italozás nem fér bele, ugyanakkor elvárnák a cégtársak, hogy legyen egy kics buli, szóval bulizni fogunk.

☾

Kim & Andy

Tudom, hogy egy idő után magától fogom érezni a lazságot, azt mondták, csak ne legyek befeszülve, nem tárgyaláson leszek, én ezt vettem, értem és ehhez is tartom magam, de mégis a pulthoz vezet az első utam, még a főnököt is lehet utasítani és én olyan rendesen engedelmeskedek, mint a kisangyal. Most nem akarom a vezető szerepet játszani, mindenkinek a partnere szeretnék lenni most az este hagyom másnak, hogy irányítson Samantha nagyon jó benne, bár a pulzáló izom a homlokán már lehet jelzi a végét a türelmének is, de amíg bírja nem szólok bele, bár lehet utána sem.
A pultnál egy nagyon csinos lány elé ülök le, mert most még azt is megfigyelem, hogy nem akárki kerül elém, nem szokásom megbámulni senkit, bár az ilyen helyeken lehet már megszokta így csak elmosolyodok, amikor pontosan értelmezi a kérésem.
- Jöhet, nincsen konkrét kedvencem,szóvallehet ideje lenne bevetni egyet. - vonom meg a vállam és teljes testemmela pult felé fordulok, nem figyelem a körülöttem zajló eseményeket,márgyis kielemeztem,ami érdekes lehet, és a hanok ígyis eljutnak hozzám. MOst nem üvölt a zene ez az én kérésem volt, szeretem a hangos zenét, de itt szükségük van a sportolóknak, hogy tudjanak beszélgetni, adják el magukat, még jobban.
Ő engem néz, én a kezét hol őt, ehhez is egészen biztos sok éve rutin kell, hogy ennyire gyorsan és magabiztosan öntse össze az italokat, nekem az arányok valahogy sosem sikerülnek, lehet direkt,hogy az alkohol ne vegye el az eszem ha iszok valamit kötelezőből.
Teljes mértékben igyekszem átjárni a nem céges party hangulatot, de szerintem érzi rajtam mindenki a feszültséget, odajönnek páran köszönni, a vállamra teszik a kezüket, kezet rázok velük, de a figyelmem egyszer sem lesz az övék, mert a lány a pultnál sokkal jobban leköt. Nesze neked tisztességes férfi és még le sem tudom venni róla a szemem.
- Kim, ezt a nevet egészen biztos nem fogom elfelejteni. - még mindig mosolygok, már kezd egy kicsit kínos lenni, ahogy vigyorgok rá, az akasztja meg a figyelmem, amikor az italt lerakja elém. Beleiszok, hogy oldjam a feszültségem és a köztünk lévő nem is tudom mit. Évek óta nem volt normális kapcsolatom, a futó kalandokba nem megyek bele, egyszer kétszer próbálkozok, amikor olyannak gondolom a másikat, ahol talán még lehet is valami, de mindig félre siklik. Ezért sem vagyok rutinos, nem szokott lázba hozni senki, mert automatikusan löki el az agyam a szívemtől a lányokat, akik még csak egy kicsit is gondolkodóba ejtenek. Ez jó is így nem tudnék senkinek ott lenni mert az utazások az életem zömét kiteszik. Bár most lehet  lépek egy nagyot, szimpatikus a lány, és fél évig nem nagyon utazok utána is csak rövideket, de ennyiből mégis miért tenném meg. Inkább kitisztítom a fejem egy nagy korty itallal, hogy ezeket a gondolatokat gyorsan elássam magamban.
- Csinálhattad volna kevésbé jóra, akkor nem kellene kérnem még belőle. - emelem meg nevetve a poharat, aminek a fele már üres volt, jól esett a hideg , hütötte az agyam, és engem is, bár ez édes kevés lazuláshoz, bár azt szerintem megtette Kim velem, mert érzem, hogy a vállaim máris nem görcsösen húzódnak össze.
- Azt hiszem én vagyok az összes egyben, vendég, szervező és kísérő. Enyém a cég, ami szervezte ezt az egészet. - baszki ezt jól nagyzolósan mondtam ki, pedig nem akartam rávágni,elég nagyképűnek hangzik,miközben itt ülök a laza kis szerkómban és tökre feszült vagyok, szóval nagyképű és mint egy óvodás egyben. Fogalmam sincs miért akarok ennyire topon lenni Kim előtt, de mégis jobban igyekszem mint szoktam. - Andrés Casado, majdnem minden céglogó alatt az én nevem van, nem az én ötletem volt, de szerintük eladhatóbb így. - vonom meg a vállam, magyarázkodok jobbra balra, de egyre rosszabbnak érzem a dumám.
- Lehetek pofátlan? - kérdezem miközben elengedem a kezemből a poharat, mert már azt hiszem tudja mennyire nem vagyok képes két épkézláb mondatot összerakni, szóval ennél jobban nem égethetem be magam. - Ha bemegyek oda melléd megtanítasz olyan koktélt csinálni, amitől nem állok fejre? - elbújhatok a tömeg elől és legalább olyan társaság tölthetem az estét, aki még vonz is, mármint barátilag, nyilván, semmi több. - Persze csak ha nem gond, nem sok kedvem van oda kimenni, ez olyan,mint egy kötelező nagycsaládi látogatás, amit senki nem akar, csak a nagymama és most ebben az esetben az a szőke lány testesíti meg őt. - mutatok Samantha felé, aki nagyon kelletlen mosollyal int vissza nekem és magyaráz tovább a biztonságiaknak.

☾

Kim & Andy

Örömmel hallom, hogy nekem nem a fejreállós verziót csinálta, lehet, hogy lazának kell lennem, de tényleg nem kellene az asztalon végeznem, félmeztelenül, bár kifejezetten dolgozok a testem épségén, nem igazán szeretem mutogatni magam, főleg nem ilyen környezetben, és nem tudom mit hozna ki a stressz és a pia belőlem, nem most kell kideríteni azt hiszem, mondjuk leginkább soha.
Csak bólogatva mosolyogva hallgatom ahogy mesél az italról. - Ez esetben köszönöm, hogy minden igényem figyelembe vetted. - pedig nem mondtam, hogy ki vagyok, akkor szokott ennyire nagy hype lenni körülöttem, amikor közlöm ki vagyok, pedig aki ismer tudja, hogy nem vagyok vaskalapos, nem nagyon várom el az alapnál jobban, hogy bánjanak velem, csak ne köpjenek le kb, tényleg nincsenek nagy igényeim, képes vagyok simán beállni mosogatni ha segíteni kell, felszolgálni a pezsgőt ha úgy adja a helyzet, de ő mégis ennek ellenére is a legjobbat nyújtja, és erre fogom azt az érzést, amit pillanatok alatt keltett bennem fel. Őt bámulom, pedig többen akarják megnyerni a figyelmem, de most nem erről szól,nem nekem kell a fényben lennem én csak itt vagyok, hogy Kimmel beszélgessek, ez biztos.
- Nagyon gáz lenne ha azt mondanám, hogy egyiket sem szeretném? - kérdezem egy kicsit bizonytalanul, mert a közvetlen ennyire direkt nyomulás nem jellemző rám. Én az a virágot vivős nagyon megfontolt kapcsolatos srác vagyok, aki nem fekszik le olyannal, aki tényleg bejön neki azonnal, hanem hagyja, hogy a másik nyisson, mert a nőknél ez más, ők sokkal jobban szeretik érzelmi oldalon megközelíteni a dolgokat és én azt szeretem ha minden úgy megy, ahogy meg van írva. Pedig nem vagyok romantikus lélek, de ez nekem fontos.
Az ital remek, nem is számítottam tőle másra, mert ahogy csinálta már elárulta, hogy mennyire profi.  - Jöhet, de csak lassan. - inkább magamat figyelmeztetem, mert nem tervezek tágítani mellőle, de ha nem iszok eléggé feltűnő lesz, hogy mindig itt vagyok. Mivel rákérdez nem fogom eltitkolni ki vagyok, nem nagyzolni akarok ezzel, ezek csak tények, amik az életem részei és nem szoktam velük felvágni. Márszámítok arra, hogy innentől megváltozik majd a beszélgetés és nem lesz ennyire közvetlen, mert ilyenkor jön a megfelelési kényszer, amitől kiráz a hideg, mert nem vagyok senki főnöke, vagyis de, de nem kezelem ennyire keményen.
Egy pillanatig érzem azt a feszültséget amit a nevem okozott, pedig nem ez volt a cél, szeretem tudni, hogy van értelme annak amit csinálok, de nem azért teszem, hogy valakinek a felettese legyek, inkább, hogy valakinek egy esélyt adjak, hogy élje az álmait, ez persze azzal is jár, hogy tekintélyt kell szereznem, de ezt most nem akarom gyakorolni, Kim el sem tudja képzelni mennyire elkápráztat, amikor visszatérünk a korábbi hangulathoz és simán nem foglalkozik azzal ki vagyok, főleg ma este.
Nem tudom mi üt belém,  a menekülés a többiek elől, vagy inkább egy nagyon fura terv, hogy ne kelljen innen továbbállnom, de azt hiszem nem kérek olyan nagy dolgot, mert elneveti magát, amire én is elmosolyodom.
- De csak akkor ha a kivétel a szép mosolyom miatt szól és nem a nevem miatt. - nem mintha nem mennék ha a nevem miatt menne bele, hamar meg tudom győzni, hogy több is van mögöttem, mint a nevem és a pénzem. Elindulok a pult bejárata mögé és amint mellette vagyok érzem, hogy nem éppen lesz nagy a helyünk, de szerintem vele ez nem lesz gond, majd igyekszem úriember lenni, bár így végigmérve nem tudom mennyire volt jó ötlet, szerintem még egy pillanatba zavarba is jövök.
- Az egyik indokom egészen biztos az, mert ha kihívnak mondhatom, hogy most laza vagyok és megtanulok koktélt csinálni egy gyönyörű pultos lány segítségével. - vigyorgok rá, miközben körbenézek az apró helyen.
Elkezd rendezkedni addig én csak a kezét nézem kizárólag azt nem kalandozik a tekintetem, menekülni jöttem ide, meg koktélt csinálni, és nem belemászni az életébe, ugye?
Amikor felém fordul egy kérdéssel a szemébe nézek és egy pillanatig állom csak a tekintetét majd kicsit elnevetem magam. - Szerintem egy Twistert simán nyomhatnánk itt bent. - vonom meg a vállam és közben körbenézek, de ha őszinte akarok lenni nem nagyon ismerek semmilyen koktélt, nem vagyok nagy ivós. - Most megint tök gáz leszek, de nem nagyon szoktam inni, egészségesen próbálok élni, nem tönkretenni magam 28 évesen, szóval amikor iszok valami egyszerű rumos vagy whiskys dolgot szoktam, van egy mentás kedvencem, de igazából ha megmutatod, hogy készült a mostani italom, akkor azzal is beérem, nem kihasználni akarom a jóindulatod, de lehet tudnék segíteni. - vagy csak hátráltatni őt, de mivel beengedett nem érzem, hogy ő így érezné.
Közelebb lépek hozzá és hozzáér a kezem az övéhez, nyelek egy nagyot, mint valami kamasz és elveszem a kezéből a poharakat. - Mond mit csináljak, majd mindenkit elküldünk a másik pulthoz. Van másik pult amúgy? - nézek rá kérdőn, mert nem tudom igazából mi merre van, nem néztem nagyon körbe legnagyobb szégyenszemre, a saját bulimon. - Csinálok neked valami olyat, ami még nekem sem ártana meg. Benne vagy? - szabadítom fel az egyik kezem és nyújtom felé, mintha valami alku lenne és közben úgy mosolygok rá, mint valami tejbetök. Lehet kicsit több mindent váltott ki belőlem, mint eddig bárki más az emlékeim szerint.

☾

Kim & Andy

Én mindig közvetlen ember vagyok, sokat beszélek, megtalálom a közös hangot sosem áll be a szám, de most lehet túl sokat nézem őt és olyanokat beszélek, amiknek nincs értelme, mert a szavaimat csak úgy kimondom, végig vigyorogva rá, mint egy tejbetök és élvezve minden pillanatot, amikor megszólal és amikor tesz valamit.
Igaz, hogy nekem mániám az, hogy ne legyen egy pasi annyira rámenős, mert sok nő nem szereti és a női nem az a fajta része az életnek, amit becsülni kell és nem elvenni.
Őszintén felelek, amikor azt mondom neki, hogy nem szeretném elfelejteni, fiatal még az este nem most kell itt hagynom és a poharam is éppen csak ürül, nem mehetek el üres kézzel, így mindenképpen maradnom kell.
Nem titkolom ki vagyok, csak nem szeretem, amit a nevem kivált ezeken az eseményeken, ahol mindenhol ott van a nevem,  egy kicsit túl sok belőle, de a kezdeti félelem hamar szertefoszlik, amikor egyáltalán nem kezd el úgy viselkedni, mint a megszokott, szinte érzem, hogy leeresztek, amikor megszólal.
- Híres nem vagyok szerencsére, azok híresek akikkel dolgozol, vagy lesznek híresek és a pénz sem minden. - nem a pénzért csinálom, aki ismer tudja, hogy az elején az összes pénzem egy srácba fektettem és bejött neki is és főleg ez volt a cél. Hiába gazdag a családom nem az ő pénzükből éltem akkor sem, mert a munka nem roncsolja az öntudatot és ezt annak ellenére nevelték belém, hogy a szüleim igen sok vagyonnal rendelkeznek.
- Tudom, az eszemért szeretnek általában. - vonom meg a vállam nevetve, miközben elindulok felé, amikor belemegy az ötletembe. Persze teljesen jó, hogy nem kell kint lennem és a hamis mosolyt felvenni azokkal szemben is, akiket nem kedvelek, de még mindenképpen közelebb akarok kerülni hozzá, nem testileg, de ez most rosszul jött, ki vagy egészen jól.
Amikor már mellette vagyok ugyan érzem az emberek tekintetét, egyik rosszindulatúan bámul a másik inkább csak kíváncsi, de minden nem izgat mert jelenleg egyetlen emberre koncentrálok, persze csak azért, hogy a koktél keverést megtanítsa.
Egy pillanat lehet, ameddig elveszek a szemeiben, de a kérdésére olyan válaszom van, hogy nem tudom kihagyni, amin ő is felderül  és tetszik, ahogy mosolyog, túlzottan is,de nem vagyok olyan pasi, aki innen minden érintését akarja majd birtokolni, kivárom, mindent, ha jelet ad csak akkor lépek, de már mindenben azokat látom, az ital az a kevés, ami lecsúszott, de még több fog, majd kevesebb alkohollal, igen ez egy remek terv, mielőtt elvesztem a fejem.
- Igazából te vagy a szakember és a tanoncnak jöttem ide, szóval bármit megcsinálok, de aztán meg kell kóstolnod velem, egyedül mégsem jó buli iszogatni a saját koktélokat. - mosolygok rá cinkos mosollyal. - Az legutóbb volt lehet, hogy én őstehetség vagyok csak rossz helyen kerestem eddig a hivatásom. - megfogok egy üveget és felemelem, próbálkozok azzal a nagyon egyedi öntési technikával, amit a menő bárokban látni, de inkább majdnem a földön végzi az ital és elhúzva a szám teszem vissza az asztalra. - Nem vagyok őstehetség. - vallom be szomorúan, mielőtt kipattan a fejemből, hogy az estére kisajátítom Kimet, ez vajon mennyire fair? De nem áll ellen, mindenkit átirányítunk a másik pulthoz, hogy én könnyedén törjem a poharakat, amit a kezembe is fogok.
Amint mindenki békében hagyja a kis pultunkat rázok vele bizonytalan keze, mert a képességem igencsak kérdéses ilyen téren, de alkotnom kell, már csak aza  kérdés, hogy mit, mert reménytelen eset vagyok ennyi ivás tapasztalattal, de majd igyekszem nem beégetni magam.
Amikor a keze az enyémet fogja kicsit magamhoz húzom, majd mögé nyúlva veszek el egy italt, és elengedem, hogy a pohár felé forduljak, azzal a boldog mosollyal a fejemen, amit a közelsége okoz. Teljesen átszabja az agyam, minden határt lebont és nem állok ellen, maximum esek egy nagyot, de meg kell próbálnom, régen éreztem magam így valaki társaságban és nem fogom hagyni elvesztegetni.
- Még a nagyapámtól hallottam ezt a receptet, az öreg nagy piás volt, egyszer szagoltam bele a poharába, azóta bennem van az illat, de az is, hogy még attól is megszédültem.Tudom, hogy enyhe alkoholmérgezésre vágyunk az este, de ezt ismerem, majd csak a felét isszuk meg. - nézek rá vigyorogva, tudva, hogy a nem fejreállás nem annyira garantált a Papa kedvencével, de majd csak kóstolgatjuk nem vágyom berúgni, túl jól szórakozok.
- Tudod mit kell megtanítsd nekem? - nézek rá hirtelen kezembe az egyik pohárral. - Tudod van az a mozdulat, amikor rázni kell az italt a pohárban, pont abban. - mutatok a shakerre. - Annak a mozdulata összezavar, nézem és én csak rángok, amikor megpróbálom és ne nevess ki felnőtt fejjel otthon próbálgattam, de nem ment. - jó mondjuk az üres volt. A kezembe fogom a fém shakert és megmutatom neki a szexi mozdulatom. - Ne nevess ki. - szólok rá nevetve mert tudom, hogy ez elég vicces lehet kívülről.

☾

Kim & Andy

Jelenleg egyetlen egy ember szemében akarok népszerű lenni, nem is híres sokkal inkább kedvelhető és az a lány éppen itt áll előttem és elválaszt minket egy pult. Az udvarlási szokásaim egészen biztos kívánnak némi vérfrissítést, de most eszembe sem jut hogyan kellene vele viselkedni, minden olyan egyszerűen lehet kicsit bénán de a maga természetességével folyik, feszültség az megvan, de nem a rossz fajta, mert ez nagyon is kedvemre való mosolyából és a mosolyából azt veszem észre, hogy neki is tetszik a helyzet. Kihasználom, már nem őt, hanem az egész estét, hogy itt van és ennyire kedves és bekéredzkedek mellé, nem tudom miért de olyan mintha csak közelebb akarnék hozzá férkőzni, de nem túl közel, mert idő előtt ezt kár lenne elrontani.
Nem engedek a kíváncsi tekinteteknek, had nézzenek, nem annyira izgat sosem mit gondol más, ha érdekelne nem itt lennék és nem tartanék ott ahol.
- Szeretem a kritikát Kim, abból tanul az ember. - mosolygok rá, elfogadva mindent, amit majd mondani fog. Mondjuk be kell vallanom, hogy az ő szájából hallani egészen felüdülés lesz, elvégre ehhez én tényleg nem értek vele ellenben, bár igyekeztem nézni ahogy az én italom keverte, de nem nagyon tudtam arra figyelni, mert lekötött Ő. Teljesen bolondnak érzem magam, mint azok a pasik, akik simán rámennek bármilyen csajra, pedig nem vagyok olyan és Kim sem tűnik olyan lánynak, mint aki lazán szétteszi a lábát bárkinek.  
Bár igyekszem neki bizonygatni nem létező tudásom, de egy kicsit bénára sikerül, és ő máris kétségbe von, én meg ahelyett, hogy azon lennék, hogy mégis mutassak valamit belátom, hogy ez nem az én sportom, nem érthet mindenki mindenhez és sok midnen van amiben nem vagyok jó, de cserébe másokban meg igen. Ilyen az élet, de azt hiszem ezt lesz kiért… vagyis miért megtanulnom, mert van egy remek mesterem, akivel szeretnék még találkozni, mert nem ismerem, de meg akarom ebben máris biztos vagyok.
Nem véletlen teszem amit teszek, nem akarom magamba bolondítani, ez nem én vagyok, de érzem, hogy az én érzésem nem kölcsönös, adunk egymásnak egy kis időt, ameddig összeszedem magam de azért az önelégült mosoly  az arcomon van és nem azér, amit vele teszek, dehogy, inkább amit ő tesz velem.
Olyan profin vezetem fel mit akarok csinálni, de a keverés, rázás legyen akármi a szó erre nem az erősségem, pedig igyekszem bemutatni neki, és hiába mondom, hogy ne nevessen megteszi.
- Ez egyedi. - javítom ki a szörnyű kifejezést, mert így tuti nem ráz senki, na igen nem véletlen aki így csinálja az már régen nem ebben a szakmában melózik.
Már odadnám neki, hogy mutassa meg, de közelebb lép és a kezei az enyém köré fonódnak, azt kellene figyelnem, amit csinál a kezemmel, de az arcát lesem,  ahogy magyarázés nem tudom levakarni a vigyort magamról.
Inkább áttérek a mozdulat utánzására és a kezeinket figyelem, mert ha túl sokáig nézem hülyeségeket gondolnék bele, pedig alig pár  perce ismerem, talán fél órája, és máris megváltanám velea világot. De ha ezt hagyná, akkor nem az a lány, akit keresek így nem a csalódás elkerülése végett inkább csak azért, mert ha mégis olyan, amilyennek  elképzeltem akkor tudom, hogy ez nem az az este lesz, amiről a legtöbb pasi most fantáziálna.
Komolyan mi bajom van, itt van egy ennyire gyönyörű lány, kedves, és figyelmes és biztosan jobban rázza nálam a shakert, és képes lennék elszalasztani, mert udvarias akarok lenni. Apám mindig azt mondta próba szerencse de mégsem lépek, vagyis nem akarok egészen addig ameddig már a nagy rázásban olyan közel nem kerülünk egymáshoz, hogy érzem a leheletét az arcomon és szinte összeér az ajkunk, és a szava is elakad. Mázli, hogy én éppen nem beszéltem.
Mennyire lenne rámenős ha most megcsókolnám, ha letenném a shakert és megfognám a derekánál fogva és magamhoz húznám és megcsókolnám. Nem vadul csak egy apró csókot lehelnék az ajkaira, mert minden kíváncsiságom arra irányul.
- Különleges lány vagy Kim. - mondom neki halkan az ajkait nézve és egyre nehezebben véve a levegőt. - Ma te mutatsz nekem valamit, de holnap cserébe elviszlek én valahova. - lépek egyet hátra és nem azért mert ne akarnám jobban belefúrni magam ebbe a pillanatba, de nem vágok bele semmibe főleg nem egyedül, mert ezt nem egyedül akarom csinálni, hanem határozottan vele. - Remélem szereted a meglepetéseket. - kacsintok rá. - Mármint a nemsokára elkészülő koktélom mellett. - nem vagyok a tempó híve, ha valakit közel akarok engedni magamhoz, akkor megismerem és hagyom, hogy ő is megismerjen engem, nekem olyan lány kell, aki ennek ad időt, máshogy nem működik.

☾

Kim & Andy

Még magam sem tudom, pontosan mit teszek, talán egy kicsit, vagy inkább nagyon imponálni szeretnék neki, ami tőlem valójában nagyon is idegen. Nyilván azért voltak olyan nők, akiknek ezt szívesen megtettem, hogy egy kicsit azért bejöjjek nekik, de akkor még kamasz voltam és nem ment másra a dolog, minthogy kamaszkori vágyaimat valahogy lehűtsem. Most nem erről van szó, alig ismerem, mégis tetszik, amit kivált belőlem. Nem leszek agyalágyult a jelenlététől, nem csorgatom a nyálam és nem mondok idióta poénokat, sem a hülye csajozós szövegeket, amiket hallottam más olyan sokszor bár haverom szájából. Mondjuk az nem is én lennék. Én sokkal könnyebb és cikibb dolgot teszek, próbálkozok valamiben, ami nyilvánvalóan nem megy, bár kérem, hogy ne nevessen, ki megteszi, de vele nevetek, mondjuk, lehet itt ez a rész elégég idiótán tűnik kívülről, itt bent megélve vele szemben egész kellemes, mert tetszik ahogy nevet, minden nyál ellenére, ezt magamnak legalább be kell vallani, ha hangosan nem is fogom kimondani, vagyis még biztosan nem.
Már éppen komolyra fordulna a munka része, de olyan közel jön hozzám, hogy szinte összeérnek az ajkaink és kihasználnám, mert a férfi énem megtenné, jelez már minden egyes porcikám, hogy ez a lány az a lány, aki nem egy éjszakára kellene, aki nem egy röpke randira kellene, aki mindent megérdemel, ami adni tudok neki, sőt többet is, és pont ez az oka annak, hogy nem csókolom meg, amikor minden lehetőség ott van, és látom rajta, szinte érzem, hogy nem lenne ellenére, de csak hátralépek egyet. Látom rajta, hogy neki is szinte nagyokat kell nyelnie, hogy összeszedje magát. Ez az a kémia, ami nem mindenki között van meg, amit az emberek lehet, egy életen át keresnek? Eddig sokat hallottam róla, de vajon most ez tényleg az lenne, mert fellángolásokból nekem valahogy sosem jutott, mindig is túlságosan óvatos voltam, hogy ne bántsak meg senkit, magammal együtt, ismerve, hogy egy elég érzelmes lélek tudok lenni férfi létemre.
Talán a kérdésétől, amit a meghívásom után tesz, fel zavarba jövök egy kicsit, nem túl feltűnően mindent próbálok leplezni, hogy egy kicsit is belepirulnék, a melegre is foghatnám.
- Téged, és igen randi lesz. – válaszolom könnyedén rámosolyogva, tényleg ezek a terveim, nem fogok ferdíteni, hogy nem ezt az egy éjszakát akarom vele tölteni, mármint nem olyan éjszakát, már magam is kezdek belezavarodni a magam gondolatmenetébe.
Ez a lány egyre szebb lesz a szememben, ahogy mosolyog, manapság olyan soka a pénzleső nő, akik azért akarnak valakivel összejönni, lefeküdni és társai, mert dollárjelek vannak a szemében és nem az emberért. Ezért nehéz manapság találni valakit, de ő másnak látszik, valami többnek, akit ki akarok ismerni és nem koktél keverés közben, bár ezt sem vetem el későbbi ötlettnek, mert szívesen tanulok meg koktélt keverni, ha abban nincsen alkohol, mert a mai egy kivételes eset, most mégsem iszok egy ideje. A pultba senki nem fog leszólítani remélem, vagy ha igen észre sem veszem, mert minden figyelmem csak Kim körül forog.
- Ezt szeretni fogod. – nem ismerem, de tudom, hogy az állatokat, minden ember szereti, akinek valamennyire is van egykis kedvesség a lekében és benne elég sok van, és csak remélni tudom, hogy nem ismerem félre, mert bármi megtörténhet, koppanhatok én is és ugyanakkor ő is. Lehet, én sem az vagyok, aki neki bejön és akkor az első randin sok minden változhat, bár ne legyen így.
- Igen lehet mi is jobban jártunk volna, ha az öreg sütöget vagy legalább maximum valami párlatot főz le otthon és nem koktélozik álandóan, de egyedi ember volt. – mosolyogva hallgatom végig, amit a nagymamájáról mond, annyi szeretet van benne, az emlékekbe, amiket megélne az ember újra és újra, akárcsak én vele ezt a pillanatot még vagy ezerszer.
- A nagyapám nagyon szerette a rumot, igazi spanyol férfi, de a tequila sosem volt a kedvence, ő elég egyedi volt. De a nagymamám sosem szerette, ha iszik, így kitalálta, hogy ő üdítőzni kezd, összekevert többféle rumot, éppen ami otthon volt, gyógynövényes likőrt és gyümölcslevet rakott bele, amitől mindig olyan szép színe lett, hogy a Mama még el is hitte, hogy üdítő, ameddig közelebb nem ment hozzá. Szódát nagyritkán tett bele, szóval én is, hogy ne legyen annyira erős. – mutatom neki büszkén a halványpiros színű italt, amit keverés tudás hiányában csak egy hosszú kanállal kevertem össze, amit a pulton találtam. – Kipróbálod, vagy ellőbb nézzem meg, hogy nem halálos e? – kérdeztem nevetve, de közben kitöltöttem két pohárba és a kezébe adtam egyet. – Igyunk arra, hogy remélem lesz lehetőségem még megtanulni a csodás rázási technikát, és hogy a következő találkozásnál sokkal józanabb leszek, és ígérem, nem fogok ilyet csinálni. – nevetem el magam, majd beleiszok a poharamba és árulkodó jelként fanyarodik össze az arcom az ital erősségétől, de ha nem is pontosan ugyanaz az íz üt vissza, mint régen, ismerős, mert a szagláson kívül volt részem bele is inni.
- Ezt is árulnotok kellene, ha nem fut be, mert mindenki berúg tőle, akkor legalább lehet jó drágán adni. – nevetem el magam és inkább leteszem a poharat.
- Nem akarsz táncolni? Elég szarul tácolok, de megiszom ezt és szerintem minden tök jól fog menni, talán nem fognak rád szólni, hogy nem dolgozol. – bár Samanthának már ketté állnak a szemei, és ahogy látja, hogy nem is azt csinálom, amit kellene szerintem rám is szikrát szórnak, de ez legyen a másnap problémája, mert ő simán elmondja nekem, hogy mennyire rosszul jártam el ma, de én élvezem és nem adnám fel amunka miatt, ami mindenki számára furcsa lehet, hiszen mindig mindent a munka után helyzetem, és aztán jött Kim, mint valami hurrikán az életembe és még a munka sem tud visszarántania  valóságba.

☾

Kim & Andy

Az én szüleim sosem voltak azok, akik nagyon sietették az unoka témát, nyilván egyszer kétszer felmerült, de nem nyomták a fejemben nyomásként, csak hagyták, hogy én csináljam a magam idejében a dolgokat. Az igazat megvallva sosem volt olyan nő az életemben, akivel ilyenre csak gondolni tudtam volna, ami nem a másik nem hibája csakis az enyém, mivel erősen utasítottam vissza az egész kapcsolat dolgot, mivel tudom, hogy az időm eléggé kevés és félig nem akarom magamat adni senkinek. Ez a gondolkodásmód akkor változott meg bennem, amikor Kim elég közel került hozzám és azt éreztem, hogy a világ ideje a miénk lehetne, ha eléggé akarnám és vele szerintem meg is tudnám oldani. Milyen mély gondolatok, ilyen kevés ismeretség után. Erre mondják, hogy ha valakiket egymásnak szánt a sors…
Bár én ebben nem hiszek, de mégis el kellene kezdenem, mert itt vagyunk és kétség sem fér hozzá, hogy valamit mozgat bennem, ami arra sarkall, hogy több időt adjak magamnak és a magánéletemnek és neki is szortsak benne helyet, sok helyet, mert kevéssel nem tudom be tudnám e érni.
- Ez is remekül mutatja, hogy mennyire nem vagyok gyakorlott ebben. - nevetek fel, amikor elveszem a szalvétát és a zsebembe teszem, jó mélyen, nehogy elhagyjam, bár enélkül is könnyedén fel tudnám kutatni és ha nincs észnél most, is hvtnám már holnap, hogy nem felejtette e el a randinkat, amit alig fél napja beszéltünk le. Ilyenkor jók a kapcsolatok, no meg tudom kinek és hol dolgozik, innen már egyszerű a dolgom.
A bizakodása arra ad okot, hogy ő is valami egészen hasonlót érezhet mint én ezzel az egésszel kapcsolatban, aztán az idő, meg mi majd eldöntjük, egy biztos, nem fogok semmit siettetni és erőltetni, sok pasihoz képest én eléggé kispályás vagyok a csajozásban és ez nem annyira szégyenletes dolog, mert én imádom, hogy nem tudom valaki bugyijába mászni csupán örömszerzés miatt.- Lehetnék olyan, megvan a maga élvezete annak is, de én nem tudnám élvezni.
- Ha ezt hallaná, most nagyon büszke lenne rám, főleg ha látna, hogy milyen csodás lánnyal lesz randim. - az a vigyor, ami rám ragadt, amióta vele beszélek most sem akar eltűnni, stabilan elhelyezkedett az arcomon és nem tudom levakarni, nem mintha annyira akarnám. Kim kihozza belőlem ezt és ez nem baj, közben már tudom, hogy nem is vagyok annyira józan, de még éppen spicces sem, de már érzem, hogy alakul a hangulat, főleg nagyapám specialitása után.
Az ital illata már sok mindent elárul, de mégis kiöntöm neki is és magamnak is, hogy mindketten majd elveszünk az Ízében, magamat ismerve egy kortytól fejre tudok állni, de beleiszok és lehet puhapöcs módjára vágok egy grimaszt. MIlyen férfias, a randi előtt bemutatom, hogy lehet nincs is semmi a lábam között, mert kislány módjára, még az alkohol sem csúszik rendesen. Azért az ő arcán is fellelni látom a hatását a nagyon erős italnak, de még egészen jól bírja hozzám képest.
Tudom, hogy nem a legkelendőbb ital lenne, de azért a mellényem nagy lenne ha egyszer ezt bárki árulná, na meg a nagyapámé ha látná, de nem fogja sajnos.
- Jogos, igazad van, túl sokat akarok, de ezt nem felejtem el, egyszer majd megtáncoltatlak, úgy, hogy én sem tudok, a latin vérem ezt valahogy nem örököltem. - na igen most ütött be az ital és jönnek az összevisszaságok, amikor azt hiszem tudok valamit és közben nem. Értem miért nem akar táncolni, nekem lenne kedvem hozzá, vagyis inkább vele, de tudom, hogy az itt töltött időm is véges és fogyni kezd, amint Samantha körvonala jelenik meg nagyon közel hozzánk.
- Gyorsan leráznál mi? - kérdezem felhúzott szemöldökkel tőle és mosolyogva bólintok. - Legyen, de ezt az alkut meg kell kötni valahogy. - nyújtom felé a kezem, nem áll szándékomban ennél tovább menni, ha akartuk volna lett volna lehetőség, amikor nagyon közel voltunk egymáshoz, amikor szinte éreztem a szívverését, olyan közel volt és az enyém is hasonlóan akart kiugrani, mint az övé. De nem tettük meg és ennek oka van, az ok pedig, hogy ennél sokkal többet kell tudnom róla, hogy megtegyem, hogy ő is akarja ebben is biztos akarok lenni. Egy valamiben vagyok biztos, hogy minél hamarabb le akarom tudni a kötelező köröket és visszatérni ide, hozzá, hogy megcsinálja nekem azt az italt, amire már nagyon nincsen szükségem, de tudom, hogy vissza fogok jönni és ki fogok kérni, hogy megnézzem ahogy csinálja és hogy azt mondjam, hogy finom az ital, és a szemei milyen szépek, meg az egész lénye olyan más. Megrázom a fejem, talán túl láthatóan is.
- Andrés feladom, csinálj nekem valamit és húzz ki a tömegbe, mert lassan többen kérdezik meg mit keresel itt bent, mint érdeklődnek a sportolók iránt. - fúj egy nagyot Samantha és támaszkodik le fáradtan a pultra. Egy kicsit megenyhültek az arcvonásai, de a tekintete még mindig szigorú, mert tudja mennyire fontos ez az esemény megannyi embernek a helyen. - Mit csinálsz ott bent, amúgy? - kérdezi tőlem mutogatva felém értetlenül.
- Koktélt, miért minek látszik? - kérdezem ártalmatlanul mosolyogva rá, de mintha tényleg nem értené a helyezte, de aztán ránéz Kimre és mintha leesne neki a hülye vigyort az arcomon a nem egészen profi hozzáállás, mert ugye ma lazának kell lennem, és az is vagyok nagyon is laza.
- Akkor megyek és elkápráztatom a népet a csodás italos énemmel és nemsokára jövök vissza, ne menekülj a számod már megvan. - kacsintok Kimre és kimegyek a pulton kívülre, ahol egy kicsit talán most üresnek érzem magam. - Sietek vissza! - fordulok hátra, de már érzem a lökést a hátamon, hogy Samantha enyhe célzással visz be a tömegbe. Visszanéznék, de már el is kapnak, alig várom, hogy ennek az estének vége legyen, mert most jön a neheze, ami az életem része, de ma valami mást szerettem volna.

☾

Kim & Andy

Talán túl lazára sikerült az este, vagyis készül, mert eddig totálisan máshogy érzem magam, mint eddig bármikor ilyen estéken és ez csakis pozitív értelemben értendő. Nagyban persze ennek a csodás lánynak köszönhető és nem a társaság többi részének, mert ha Kim nem lenne itt, szerintem én sem lennék ennyire aktív és főleg nem tölteném vagy szeretném tölteni az estémet a pult mögött. De ez most tetszik, nem én vagyok, de amit kihoz belőlem az nagyon jó és akarok még ilyet, úgy néz ki csak a megfelelő ember kellett mellém, aki ezt ki tudja hozni belőlem és máris sokkal jobb a világ körülöttem egyetlen estére, és majd még egy párra mert kénytelen lesz eljönni velem egy randira, annyira azt hiszem beleestem a lényébe.
Az este ezen tökéletes részének tudom, hogy egyszer vége lesz, legalább egy ideig, mert ha az én nevem van mindenhol, akkor egyszer keresni fognak és Samantha pontosan ezt teszi.  De még mielőtt megtehetné beszélem le Kimmel a randinkat, amit olyan mértékben bénán teszek, hogy ha nem lenne bennem kellő, de nem túl sok ital, akkor én egészen gáznak is tartanék. Sokkal komolyabb vagyok ennél, de most egy tini srácnak érzem magam, de ezen majd dolgozok, hogy ne gondoljon teljesen komolytalannak.
- Tudom. - megyek el a tömegbe, de azért még visszapillantok rá, hogy nem a kevéske ital okozta, ami még engem felborít, bár lehet mást egyáltalán nem. Nem túlságosan nagy veszteség az életben ha nem bírom jól a piát, így ezt sosem éreztem szégyennek, sokkal inkább nem ittam annyit.
Az este további része már nehezebben ment el, pedig nem volt belőle olyan sok, legalábbis mindenki annyira élte, hogy a vége előtt szomorúan kezdtek haza szállingózni, de engem nem engedtek el nagyon sokáig, hiába pillantottam néha a pult felé, mosolyogva és tömtem magamba a vizet, hogy az a kis mennyiség is igen hamar távozzon belőlem. Itt észnél kellett a lazaság mellett lennem, hogy ne mondjak olyat, ami rossz fényt vet a cégre, vagy azokra, akik a szárnyaim alatt nevelkednek éppen.
- Nem gond, ha én most lelépek? Szerintem lassan elfogy mindenki, pihenj már te is, ők meg had érezzék jól magukat. - intek a táncparkett felé mosolyogva, Samantha elfáradt tekintetét nézve és hálásan puffan le az egyik kanapéra és dobja le a magassarkúit. Nem tudom, hogy bírják ebben a nők, de minden elismerésem nekik miatta.
- Nem ismerek rád Andrés, de hajrá, ha ennyire megfogott, akkor lehet benne valami, még sosem láttalak lány irány tennyire érdeklődni. - néz rám ámultan, pedig velem dolgozik már egy ideje, de igaza van nem nagyon szoktam ilyen dolgokért rajongani, mert félek, hogy nem leszek elég jó senkinek, a pazar időbeosztásom miatt.
A pult felé sétálva már látom, hogy megy a mosolygás és már mindenki beszélt arról a pult mögött, hogy mi történt az előbb, de vajon mi is.
- Mindenképpen látni akartalak mielőtt vége a bulinak és talán rákérdezni arra, hogy hazavihetlek e. Mármint taxival és hozzád haza én meg magamhoz haza. - mondom neki a pultra támaszkodva, hogy kicsit közelebb legyek hozzá, már sokkal józanabb vagyok, még az eddiginél is, a sok víz megtette hatását, de azt hiszem most ideje hazamenni, mindenki a saját lakásába persze, még talán korai lenne ha egyből belecsapnánk a lecsóba.

☾