Életed első öt évében az apád voltam, aki imádott. A következő tíz azzal telt, hogy az alkoholista anyáddal harcoltam a láthatásért, felügyeleti jogért és egyáltalán azért, hogy legálisan elismerjék a jogaimat, hiába nem én vagyok a vér szerinti szülőd. Nem volt könnyű, nem egyszer kerültem bajba, mert elvittelek, vagy szöktél meg és kötöttél ki nálam. Az egyetlen apa vagyok, akit valaha ismertél és te vagy az egyetlen fiam. Sosem akartam elhagyni az államot, ahol éltél.
Minden megváltozott, amikor Tris, a barátnőd terhes lett 15 évesen. Egyikőtök sem bízott az anyjában és a rokonaiban. A te ötleted volt, hogy fogadjam én örökbe a kicsit és menjek el, amilyen messzire csak tudok. Megtettem. Diana hamarosan két éves lesz és semmit nem tud a családi titkokról. A bátyjaként ismer a képekről, web kamerás esti beszélgetésekről, telefonból. Te pedig befejezted a gimnáziumot, most érettségiztél le és felvettek az egyetemre ösztöndíjjal. Hamarosan egy városban leszünk és én egyszerre várom az időt, amit a fiammal tölthetek és rettegek a lehetőségétől, hogy ezzel a lányomat veszítem el...

//A név alku képes, én mindig Andy-ként emlegetlek, de ez lehet egy becenév vagy középső név is. Nem tudom, anyád megengedte-e, hogy megtartsd az én vezeték nevemet. Elvileg csak szeptemberben kellene érkezned, de ha anyád rájön, hova tartasz, meglehet, hogy előbb vagy kénytelen távozni Denverből. Bármi, ami nincs konkretizálva itt vagy az előtörténetemben, abban szabad kezet kap az alkotó. Egy pm-et kérek, ha regisztrálnád!