K imerítő hét áll mögöttem, több interjú és visszautasítás, már nagyon unom, kész, ennyi, feladtam, eljutottam addig, hogy passzolom azt amit szeretnék és jöjjön az ahova fel is vesznek, mert ez így már nem állapot, minden kis tartalékom elfogyott amit az egyetem mellett kerestem gyakornoki munkával, ami lássuk be nem túl nagy jövedelem volt. Ülök fejhallgatóval a fejemen, Erik kanapéján amíg Ő gyakorol, így egyikünk sem zavarja a másikat, támasztom a fejem a kezemmel és lapozom a laptopomon az álláshirdetéseket, amikor bepittyen a messengerem, egy egyetemi barátnőm küldött egy linket, jelentkezzek, ismeri a tulajt, szól neki, hogy figyeljen rám. Megnyitom és picit kedvetlenül állok az egészhez, pultos lányt keresnek, tény, értek az alkoholokhoz és gyors is vagyok, de van az a nem ezért güriztem annyit érzés, de végül mivel nincs jobb lehetőségem, felhívom a megadott számot és lebeszélek késő délutánra egy találkozót. Komoly feltörést okoz, hogy még is mit vegyek fel, mert javarészt interjúkra irodai megjelenés az elvárt, de ez egy szórakozóhely, így végül a bőr hatású shortot és egy egyszerűbb fekete polót vettem fel, sport cípőt, lazán leengedve hagytam a hajam, és csak egy pici alap sminket vittem fel, felírtam a címet, hítam egy taxit, aztán csak figyeltem, hogy Manhattan, ó, te jó ég, sose fogok hazaérni, több óra lesz az ingázás, szuper, mikor megáll az autó. fizetek és kiszállok elfog a deja vu, de miért? Honnan ilyen ismerős ez a hely? Á, biztos jártam már itt. Bemegyek és várnak rám, illedelmesen köszönök, hisz fő a jó modor, körül nézek és egyre biztosabb, hogy jártam itt. - Adriana vagy Corazon? Hangja szakított ki a gondolataimból. - Corazon. Köszönöm. Adriananak a bátyám hívott, soha sem szerettem annyira, a Corazon (jelentése: szív) közelebb áll hozzám. - Nos lássuk mit tud. Vezetett be a pult mögé. - Keverjen nekem egy koktél. Alaposan végig néztem a pasin aki öltönyt visel és koktélt kér. - Mindenképp koktélt? És én döntöm el milyet? - Pontosan. - Hm. Rendben. Rutinosan léptem oda és készítettem össze az alapanyagokat, komolyabb centizés vagy mérés nélkül tudtam mivel és mennyit kell kimérni a pontos adagokhoz, majd elé toltam egy Long Island jeges teát. - Jó választás, honnan tudta? - Jó emberismerő vagyok, és nem mellesleg ez az én kedvencem is. De például ha egy hölgy kérte volna tőlem ugyan ezt akkor is először végig vizslatom az érdeklődését, és az alapján keverek neki egyet. Ön inkább annak tűnt, aki nem a túl édes ízek kedvelője, de legyen erős és mégsem maró. - Eltalálta, ön eddig az első. Széles mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy a szerződésem, fizetésem és egyéb dolgokról kezdünk el beszélni, de még mindig nem tudom, honnan ilyen ismerős ez a hely. Hangok ütik meg a fülem, akaratlanul pillantok arra, amikor meglátom a biztonsági őröket, ó a fenébe, hát innen... - Fiúk, hadd mutassam be az új pultosunkat, Corazont. Most nem nyílhatna meg alattam a föld?
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Késő délutánra járt az idő, lassan kezdődött az esti műszak, így Zed sem tétlenkedett. Miután felöltözött, motorra pattant és azzal hajtott át Manhattanen keresztül, hogy időben beérjen a Sinnerbe. Még úgy is részt kellett vennie az eligazításon, mielőtt kinyitna a szórakozóhely. Két héttel ezelőtt jól sejtette, hogy ki fogják rúgni a pultos csajt, bármennyire is aranyos meg kedves volt, több baj volt vele, mint haszon. Tudta, hogy ma interjúztat a főnök, ezért a hátsó, zárt kerítéses parkolón keresztül érkezett és tette le a motort odakint. Hófehér sneaker, fekete jogger nadrág, hófehér rövid ujjú és a szokásos sötét, kapucnis pulóver mellett döntött a mai napon, nem beszélve a hátra csapott baseball sapkáról, amit a fejébe húzott, miután levette a bukósisakot. Kesztyűs kezében fogta a sisakot, mikor átlépte a Sinner küszöbét. – Luis! Mi van öreg, már ilyen korán itt? – lépett a kubai mellé vigyorogva, miután összeütötték az öklüket köszönésképpen, aztán indultak az előtér felé, ahol a főnök állt egy csajjal, mire Zed lába földbe gyökerezett. – Ne! – Ennyi csúszott ki a száján azonnal, Luis meg belegyalogolt a hátába. – Zed, mi a faszt csinálsz, ember?! – Luis szokásos módon beszélt, Zed viszont nem mozdult, csak pislogott meglepetten arra a lányra, aki két hete nekibaszta a cipőjét a mellkasának. – Jé, ez nem az a csaj, aki neked dobta a csukáját? – Corazon, ők itt Luis és Zaide – mutatott a főnök először a kubaira, majd Zedre, végül Luisnak intett, hogy kövesse, így Zed kettesben maradhatott a lánnyal. – Újra itt, Corazon? – Még mindig nem tudta hirtelen, mit mondjon, csak állt ott a bukósisakkal a kezében és a lányt figyelte, ráadásul nem kerülte el a figyelmét az a rövid, bőrhatású short, ami kiemelte a lány formás idomait. Basszus!
M ár akkor tudtam amikor megállt a taxi a hely előtt, hogy valami nem oké, jártam már itt, de nem emlékszem mikor, többségében mert nem én szervezem az estéket én csak felveszek valami dögöset és megjelenek, sok helyen fordultam már meg, de ez most más, tudom, hogy voltam már itt, de nem olyan sűrűn, hogy megjegyezzem magamnak. Próbáltam elhessegetni a rossz gondolatokat és csak pozitívan állni az egészhez, ne bazd el Cora, kell a munka, kell a pénz, a függetlenség. Magam sem gondoltam, hogy ennyire nehezen fogom viselni, hogy együtt lakjak egy férfival, tudom mire számítottam, bátyám van... Meglepődtem amikor azt kérte, hogy találjam ki mit inna, ez valami fura teszt? Bár könnyen ismerem ki az embereket, így nem volt nehéz kitalálni mit is adhatnék neki, bár ahogy a hátsóm végig mérte, szerintem nem csak az italválasztásom volt tetszetős, de nem törődtem vele, hazai pálya, jó vagyok alkoholokban, valahogy ösztönösen megy, sosem tanultam konkrétan, pár kampusz bulin berángattak segíteni, és hát, gyorsan tanulok... A hangok felé fordulva merevedik meg a testem, a fenébe, szóval innen volt ismerős a hely. Nem mondod komolyan? Ezer másik helyből pont ide kellett nekem is jönni?! - Öhm, sziasztok. Intettem feléjük, ó Istenem, nem tudna megnyílni alattam a föld? Most még azt a mamá által beígért poklot is vállalnám, csak ne legyek itt. Azért kissé kikerekedett a szemem, amikor azt mondta a főnök, hogy ma már ne menjek el, mert hamarosan kezdenem kell, benéztem a pult mögé, hogy hát akkor ezt nagyon gyorsan fel kell tölteni és előkészülni, mert ezzel így az első egy órát nem tudnám végig vinni. Megkaptam a kulcsot a raktárhoz és szabad kezet ami csak kell. - A hordókhoz használd a fiúkat. - Megoldom, köszönöm. Figyeltem ahogy elmegy és beléptem a pultba, felkaptam a füzetet és a tollat ami a pulton volt hagyva, egy gyors leltár kell. - Hm, hát ez most teljes mértékben a véletlen műve. Pirultam fülig, komolyan nem terveztem többet látni Mr. Izomagyat. - Remélem már nem fáj a cipőm helye. Nevettem el magam ahogy behajoltam a pult alá megnézni mennyi van a hordókban, hát ezek már nem sokáig húzzák. - Nos itt lesz munkám bőven, mond csak ma kit fogsz zaklatni, hogy ne érezhesse jól magát? Vontam fel vigyorogva szemöldököm, ha már így alakult kicsit megtépázom azokat a szarvakat.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Szokták mondani, kicsi a világ, na de hogy ennyire, főleg Manhattan, az azért még Zed számára is meglepő, azok után végképp, hogy bő két hete még a főnök mellett álló lány az esti szórakozása alkalmával hozzávágta a cipőjét. Ki látott már ilyet? Ellenben, ha akarja, ha nem, kettesben marad Corával, miután a főnök elviszi magával Luist az irodák felé. Zedben feléledt a gyanú, hogy a főnök az eligazítás előtt akart még beszélni vele a múltkori balhéról, amit nem sikerült olyan jól kezelni, mint Cora haverját. – Pedig már azt hittem, miattam jöttél vissza! Ah, összetöröd a szívem! – kapott a mellkasához szabad kezével, teátrális arcot vágva az egészhez, aztán nem sokáig bírta, rögtön odaköltözött a vigyor a képére. A bukósisakot feltette a pultra, majd megtámaszkodott könyökével, úgy figyelte, mit csinált Cora. – Kedves tőled, hogy érdekel. Egyébként rendben van, nyoma sem maradt – teszi hozzá mosolyogva, kidüllesztve büszkén a mellkasát, miközben figyelte a lányt a pult mögött, főleg, amikor Cora lehajolt, még Zed is előrébb dőlt, hogy jobban lássa. – Gondoltam a szórakozni vágyó fiatalokra, de az már nem buli, szerintem ma itt leszek a pult közelében, hátha kell a segítség – kontrázott rá. – Viccet félretéve, segítsek kihozni a hordókat? – Azért annyira még ő sem paraszt, hogy ne segítene Corának cipekedni, azok a hordók egyenként minimum 30-40 kilósak megtöltve, szóval lehet, nem a lánynak kéne pakolgatnia őket. Egyébként is, Nova biztos fejbe csapná, ha nem segítene a lánynak.
M ondanám, hogy könnyű volt elfelejteni azt az estét amikor itt voltunk, de az utána lévő rész sokkal jobban az emlékezetembe égett, mint az, hogy itt balhéztunk a helyett, hogy jól érezzük magunkat. Nem az első drogos józanításom, mamá már gyerekként megtanított rá, mert bizony megesett, hogy kellett egy segítő kéz ha valaki így ütötte ki magát, talán ez volt az Ő vezeklése amiért ilyen családot teremtett a gyermekei számára. Mindenesetre egy cseppet sem szép látvány az ahogy az elvonási tünetek kezdenek szépen lassan a felszínre bukni. Három kemény nap végén pedig felhívtam az apját és bevonult az elvonóba, hogy meddig fog tartani az már nem az én dolgom, így is túlságosan belemásztam, ahhoz képest, hogy csak akkor csörgött a telefonom ha unatkozott. - De, bébi be kell vallanom csak miattad jöttem vissza, mert egyébként hobbim éhen halni, most azonnal vigyél hátra és dugj meg. A végén már nem bírtam röhögés nélkül, hát ezt az arcot látni kellett volna. És mondanám, hogy a karma hozott ide vissza, vagy a jó szerencse, ezt egyelőre még nehéz eldönteni, hogy büntetés e az itt létem, vagy épp kinek büntetés. - Ugye tudod, hogy recseg a pult ha rátámaszkodsz? Fordultam vissza amikor ellenőriztem a félig üres hordókat, hát eléggé pang itt a készlet, ezt eddig ki a fene kezelte? - Hé, nagyfiú, a szemem fent van. Álltam meg előtte csettintgetve az ujjaimmal és mutatva a nagy zöld szemeim felé. Mosoly kúszott az arcomra és a mellkasára tettem a kezem. - Akkor legalább nem kell gyógy puszit adnom rá. Vihogtam el magam ahogy elléptem, a belső pultra könyökölve kezdtem el jegyzetelni miből hány üveg kellhet a ma estére, bár nem ismerem a forgalmat, de abból amit múltkor láttam számítok tömegre, és a tömeg iszik... - Megeshet, elég jó vagyok, főleg alkohol keverésben. Dugtam a kis jegyzettömböt a melltartóm pántja alá. - Az jó lenne, egyedül maximum kigurítani tudom, és a habos sör nem jó sör. Közben legalább megmutathatod hol a raktár. Kaptam fel egy dobozt a pult alól, ez megfelel a célnak, hogy ne nyolcvanat forduljak mire feltöltöm a készletet.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Az az igazság, hogy Zednek igaza van: egész biztos vagyok benne, hogy ha valaki cipővel dobálja őt, akkor azt én kedvelni fogom. Úgyhogy óriási mázli, hogy már megint mindenhol van fülem, így aztán kemény 10 percbe telik, mire eljut hozzám a hír a pletykás uraságoktól, hogy a cipődobáló bizony mostmár ott dolgozik szintén. Úgyhogy találkoznom kell vele! Egyébként sem ártana meg nekem egy ital. Vagy kettő. Vagy sok! Így aztán egy óra szöszölés után végre hívok magamnak egy taxit, hogy elszállíttassam a csinos popómat a Sinnerbe. Vigyorogva köszönök az ajtóban álló biztiőrnek. Tudja ő is, hogy nem bírtam a kíváncsiságommal. És meg kell hagyni, remek időzítésem van, mert éppen akkor sikerül betoppannom, amikor még éppen elkapom, hogy zed már igyekszik is hátrafelé a csibével. No lám! Persze, engem se kell félteni. Ráérősen elhelyezkedem a pultnál, megkarózom a tököt, vagyis a fejemet és vigyorogva ücsörgök ott addig, amíg vissza nem jönnek. -Azta! Te öregem aztán nem húzod az időt! - rikoltom röhögve Zed felé, tudom, hogy rettenetesen fogja díjazni a dolgot, főleg, hogy ennek örömére most mindenki jól rábámul. Rá, meg az új csajra… egyébként tényleg nem hazudott, csinos lány. És még cipőket is dobál! Azannya! -Nova vagyok. Ennek az óriásbébinek a bébiszittere. - nyújtom a lány felé a kezemet, bár mostanra már tudom a nevét is, nekem mindent elmondanak. Nem tagadom, tényleg eszméletlen pletykás bagázs a Sinner és nem segít, hogy Zed kollégáinak a zöme jobban szeret engem, mint őt. Mondjuk ez valószínűleg azért van, mert szebb vagyok, de hát ilyen az élet. Az ő dolga, hogy erős meg ijesztő legyen. -Kaphatok egy Margaritát? - függesztem a tekintetemet Corára, mert hát nem szomjazhatok, ha már idáig eljöttem. -Csapd Zed számlájához! - teszem hozzá vigyorogva. Hogy fog engem szeretni az este végére! öröm lesz nézni! De hát magára vessen, végül is ő mondta, hogy kedvelném Corát, szóval idejöttem és megkedvelem. Az ő hibája az egész.
Persze viccelődnek, Zed mindig viccelődik, főleg, ha zavarban érzi magát, ezért sem rest ezt használni arra, hogy valahogy zavarba hozza Corát, csak épp fordítva sül el a dolog, főleg a lány válaszát hallva megakad egy pillanatra és pislog, mint hal a szatyorban. – Itt, mindenki előtt? – Ennyit sikerül hirtelen kinyögnie, körbe nézve, hogy egyébként ki van még a bár közelében. Persze a többi biztonsági őr, meg a szokásos személyzet sürgölődött és készülődött a nyitásra, aminek az időpontja lassan kezdett elérkezni. És naná, hogy Cora viccelt, hát miért is ne tette volna, cserébe már Zed volt annyira pofátlan, hogy felcsapta a könyökét a pultra a narancssárga bukósisakkal együtt, majd csak vállvonás követte Cora szavait. – Ez van, csak nem szakad le, eddig sem történt meg – kontrázik vigyorogva, árgus szemekkel figyelve a lány minden mozdulatát, főleg, amikor lehajol, hogy a pult alatt is ellenőrizze a készletet, amit már időszerű feltölteni valakinek. – Tudom én azt, csak csekkoltalak, hogy minden a helyén van-e! – Azt a pimasz vigyort most senki nem tudná letörölni a képéről, olyan büszke magára, főleg akkor, amikor Cora a mellkasára fekteti a tenyerét. Milyen apró keze van ennek a lánynak?, futott át a gondolat egy pillanatra a fejében. – Inkább máshova kérem azt a gyógypuszit, ha már beígérted a múltkor – teszi hozzá pimasz módon, végül felajánlja a segítségét, elvégre mégse cipekedjen Cora tök egyedül, főleg az első munkanapján. – Gyere, megmutatom, hol a raktár! – int a lánynak, hogy kövesse, el a pult mellett egy hátsó folyosóhoz, ahonnan több ajtó is nyílt. Ezért azt már nem láthatta, hogy Nova is tiszteletét teszi a Sinnerben, egészen addig, amíg vissza nem értek bő tíz perccel később Corával, Zed mindkét kezében egy-egy söröshordót cipelt. Nova megszólalására csak nagyot sóhajtott és a szemét forgatta, már nem is tudta mi, vagyis inkább ki hiányzott a mai este. – Nem vagyok óriásbébi! És már megint ki árulkodott? Esküszöm, most már agyonverem ezt a brigádot! – puffogott Novának, a két hordót szinte lecsapva a pult alá, aztán karba tett kézzel állt meg Nova mellett. – Na nem! Kiiszol a vagyonomból is, ne adj neki semmit, Cora! – vágta rá rögtön, amint Nova leadta a rendelését. Jól meggondolta, hogy ez a két nő itt, egy helyen legyen és boldogítsa? Tuti nem fogja túlélni az estét ép idegekkel.
E gy pillanatra merevedek meg, majd csak sóhajtok egy nagyot, nem mondod komolyan? Úgy érzem ez az este még sem lesz annyira gördülékeny, mint amennyire a fejemben én ezt elterveztem. - Persze, itt, most, dobj fel a pultra, nem recseg még eléggé. Forgatom a szemem és már csak kínomban nevetek, tudom, mi nők mindig mindent túlbonyolítunk de azért egy ekkora öngólt bevinnie saját magának, te jó ég, ez nekem fájt... Inkább csak csinálnám tovább a dolgomat, amikor hallom, hogy megreccsen a falap. - Ezzel burkoltan arra akartam célozni, hogy tudom, hogy a seggem nézed, és ha meg akarod tartani a szemeid, ide fel pillogj. Jelzek a szikrákat szóró zöld szemeim felé, nem tudtam amikor ide jelentkeztem, hogy mindenkinek végig kell mustrálnia a hátsóm, nem láttam a szerződésem apró betűs részében ezt a kitételt, pedig alaposan átfutottam, szakmai ártalom... Nem bírtam ki, hogy ne húzzam tovább az agyát ha már legutóbb megígértem egy gyógypuszit. - Sajnálom, az csak a cipőm nyomaira volt érvényes, és mivel már nem látszanak, így megtartom magamnak az ajkaim. Nyaltam végig őket, ó talán mégis vicces lesz ez a végén. Felkaptam a jegyzeteim és követtem Zed-et a raktár felé, beléptem és csak egy nagyot sóhajtottam. - Te jó ég, hát itt meg ki a fene dorbézolt? Ezekben semmi rendszer, minden csak be van hajigálva, ahogy elnézem a leltár lista is elég hiányos, erre egyszer rá fog menni egy napom mire rendbe teszem, de most arra nincs időm, a kinti hordókba alig van, ha túl akarjuk élni az estét legalább négy még kelleni fog. Letettem a dobozom és elkezdtem szó szerint össze vadászni a dolgokat, ha lesz egy szabadnapom bejövök és rendbe rakom, mert ez jelenleg olyan, mint amit behánytak és jól van az úgy. Fejben rendezem a saját kis listám, amikor egy női hang töri meg. Felvonom a szemöldököm, ez meg ki a fene? És nekem mi közöm ehhez az egészhez? Vissza lépek a pult mögé és lerakom a dobozom, majd rendezni kezdem az eddig kihozott dolgokat. - Corazon. Nem tudtam, hogy egy ekkora embernek szittelés kell, de sok mindent megmagyaráz. Nyújtom én is a kezem felé. - Hé, a saját helyeden vagdalózz! Kifelé a pultom mögül, felrázod itt nekem a sört és aztán csapolhatom a habot? Komolyan az idegeimmel játszik. - Először is, te nekem nem parancsolsz, másodszor, inkább azt a másik két hordót hozd ki mielőtt komolyan kihozol a sodromból. Csak szerintem vannak itt nagyon elkanászodva az emberek? Keverek egy Margaritát és Nova elé tolom. - Erre most a vendégem vagy, elég pocsék itt leltár. De ccssshhh. Rád fér, már értem mit kell kiállnod. Vihogok halkan, az ajkaim elé helyezve az ujjam, hogy ez maradjon a mi kis titkunk.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Ha Zedet kell leégetni, akkor hívj bátran bármikor! Ezért vagyok most is itt, nem is nagyon sietek, ráérősen várok, hogy tudjak valamit inni is most már, mert hát nagyon rám fér. Egész nap… léteztem! De valóban van egy sanda gyanúm, hogy Zednek igaza lesz és jól ki fogok jönni ezzel a csajjal. Lássuk be, nem nagyon bővelkedem a barátokban és talán nem ártana újakat beszerezni. Szeretem én ezt a mamlaszt nagyon, de egy idő után már nagyon unalmas. Főleg, hogy állandóan levetkőzik, pedig senki nem kíváncsi rá. -Ó hát mert én aztán híres vagyok arról, hogy köpök, mi? - forgatom meg a szemeimet, majd elvigyorodom. Úgysem mondom meg neki, hogy melyik srác volt. Magánügy. Egyébként is csak a szája jár, mint mindig. -Szerinted ki tartja a nyakán azt a nagy tököt? - vigyorgok Corára. Igen, határozottan jóban leszünk. -A vagyonodból? Mégis milyen vagyonod van neked? - horkantok fel, mint egy igazi úrilány. Aztán csak hagyom, hogy kibontakozzon a kis vitájuk, amit láthatóan hatalmas élvezettel figyelek. Legalábbis, amíg Zed nem tornyosul fölém, amitől úgy megijedek, mint egy hatalmas vattacukortól. Nagyon ijesztő, mondhatom. -Most mit rakod a csöcsödet a képembe? - hessegetem. Bár valahol igazságtalan, hogy neki nagyobbak vannak, mint nekem. Lehet, nekem is el kéne kezdenem gyúrni, és akkor megnőne. -Ne is mondd! - sóhajtozok, ahogy átveszem a Margaritát Corától. -Tényleg hozzávágtad a cipődet? - hajolok előrébb, nem mintha ez megakadályozná, hogy Zed hallja. De hát bánom is én, azért van neki füle, hogy halljon, nem pedig azért, hogy szatyor legyen. Szatyornak elég hülyén nézne ki. Meg nehéz is. -Egyébként meg nem kell annyit panaszkodni ám. Jövő héten elutazom, és akkor majd jól nem idegesítelek. - pillantok fel a férfira. De hát vár a munka engem is. Dario szereti a tavaszt a tenger mellett tölteni, mert attól jobban érzi a nyár közeledtét. Én meg igazából bármilyen évszakot szeretek a tenger mellett tölteni, mert meleg van. Meg tenger. Ez két olyan dolog, ami itt meglehetősen ritka.
Ekkora öngólt is régen vitt be magának, de igazából meg sem kellett volna lepődnie a dolgok jelenlegi állásán. Persze Cora szavaira már csak a szemét forgatja sóhajtozva, ennyit arról, hogy a mai este mennyire csendes és nyugodt lesz. Meg a nagy francokat! – A te hibád, minek vettél fel ilyen shortot? Tehetek én róla, hogy jólesik rajtad legeltetni a szemem? – felesel vissza azonnal, most arról aztán tényleg nem tehet, hogy Cora jól néz ki és szemrevaló teremtés. Valójában Zedtől ez egy burkolt bók akart lenni, de nem adja még jobban a lovat a mexikói lány alá. Azt a büszkesége már nem engedné meg. – Szép! Beígérsz itt nekem minden szépet, aztán hoppon hagysz! Megjegyeztem! – morog az orra alatt, de attól még azt a pimasz mosolyt nem tudja letörölni a képéről. Talán még sem lesz annyira unalmas ez az éjszakai műszak, mint azt először gondolta. Ettől függetlenül viszont felajánlja a segítségét Corának, nem arra nevelte az anyja, hogy segítség nélkül hagyjon bármilyen nőt… bár, ha valaki Zedet is megkérdezte volna, azért szívesen válogat, ha már segítséget kell osztani, de ez részletkérdés csupán. – Hát… a múltkori kiscsaj nem volt a toppon. Remélem, te jobban gatyába rázod a dolgokat – von vállat félszegen, neki aztán teljesen mindegy, ki és mit csinál, amíg nem akar belekötni a munkájába. Csendesen figyel arra, amit Cora mond, aztán megragadja a két teli hordót és azokkal a kezében követi a lányt, mikor a bárnál megpillantja Novát, bár a hang gyorsabban terjed az esetében, mint a látvány. – Szóval Jacknek járt el a szája… mindjárt gondoltam – forgatja a szemét, és levágja azt a két hordót a pult alá, aztán karba tett kézzel áll meg Nova mellett. – Hallok ám mindent, süket még nem vagyok! Amúgy meg ezeknek mindegy, egy óra után azt sem tudják, melyik bolygón vannak – puffog magának és egyben visszaszájal Corának, de nem marad a pult mögött, az a lány felségterülete. – Attól még, hogy nem hangoztatom, képzeld el, van vagyonom. Az egyik pont odakint áll a parkolóban, nem volt olcsó! – teszi hozzá, de érzi, hogy ez hamvában holt ötlet lesz úgy is, szóval nagyot sóhajt és elindul vissza a raktár irányába. Szíve szerint most olyat mondana erre a kettőre, amire az anyja biztos nem lenne büszke. Hogy is mondta régen, mikor leüvöltötte a fejét? Tiszteld a nőket, édesfiam! Igen, valami hasonlókról magyarázott két veszekedés között. Mivel a két hordóért megy, nem hallja a beszélgetést a lányok között, viszont arra igenis visszaér, mikor Nova bejelenti, hogy „nyaralni” megy. Zed most már sokkal nyugodtabban teszi le az újabb hordókat a pult mögé, aztán visszaáll Nova mellé. – Szeretem, mikor idegesítesz. Legalább te értékeled, mikor főzök neked – teszi hozzá sokkal kedvesebben, viszont kétféle érzés kavarodik benne Novára pillantva. Az egyik, hogy örül a pihenésének, tudja, hogy a lány szeret utazni. Annak viszont kevésbé örül, hogy ezt a Daddyjével teszi, főleg annak függvényében, amit tud. De nem fog újabb szónoklatba kezdeni, hogy a lány végre olyan kapcsolatot keressen, ami számára a legjobb, ezt már nem egyszer egymás fejéhez vágták és nem egy számukra még idegen lány előtt fogják megbeszélni. – Na, húzók! Kezdődik az eligazítás és még át kell öltöznöm, addig ne kapjátok szét a házat, jó? – pillant komoly tekintettel a két lányra, végül Nova hátára simítva kapja fel a bukósisakot a pultról és tűnik el a személyzeti folyosón. Bő fél óra múlva bukkan fel újra bakancsban, sötét nadrágban és pólóban a jól megszokott headset-tel a fülében.
M iért és milyen okból kifolyólag gondolják azt a férfiak, hogy a nő egy húspult? De most úgy komolyan, még jó, hogy párával rajzolni nem akar, hogy azt, azt, azt ott szeretném, mondjuk megteszi helyette a nyál hinta is. - Te, ugye tudod, hogy kétszáz fok van kint? És egy betondzsungelben élünk? Húzzak bundát vagy mi? Amúgy is, anyukád nem tanított meg tisztelni a nőket? Forgatom a szemem, na majd adok én neked jó kilátást, legközelebb feljebb célzok azokkal a cipőkkel. - Írd a többihez. Vihogok egyet ahogy azon puffog, hogy nem kaphatja meg a gyógygpuszijait. Elég hosszú ez a lista, jó lesz nekiesni, mert lassan kezdünk és még üres a pult, így követem Zed-et a raktár felé, és bár majd seggre estem a káosz láttán, igyekeztem a lehető legtöbb dolgot elhozni, de így is lesz egy második forduló. - Adj öt percet és te sem fogod tudni. Morgom magam elé, ahogy leteszem a dobozom és elkezdek kipakolni, marhára nem érdekel a véleménye, ha azért fizetnék marketinges lenne, nem biztonsági őr. Igazából fogalmam sincs miről vitatkoznak és nos, nem is kimondottan érdekel, elkészítettem a kért italt és Nova elé tettem. - Mi? Ja, igen, tényleg hozzá vágtam. Vettem elő a kis füzetem és húzgáltam ki amit már idehoztam, majd csak abba hagyják már a marakodást, vagy sem, az is az Ő dolguk. - Látod, Adonisz, megy ez szebben is. Jegyzem meg ahogy szépen teszi le a hordókat, egy felvillantott mosoly keretében. - Tartsd meg kislány, a pasi aki főzni tud aranyat ér. Jegyzem meg rájuk sem pillantva ahogy az üvegeket számolom, igen, még egy kör mindenképp kell. - Nekem el kell mennem még egy doboz töményért, kérlek Nova, addig ne szolgáld ki magad, kell ez a munka. Jegyzem meg, mert már Zed sincs itt, hogy kordában tartsa a kishölgyet és tényleg kell nekem a fizetés, hogy végre leköltözhessek. Ez talán az előzőnél is nagyobb adag lett, de cserébe többet már nem fordulok. - A helyére pakolok és figyelek rád, esküszöm. Jegyzem meg és igyekszem nagyon gyors lenni, de a szemem sarkából már látom, hogy jönnek teljes harci díszben a fiúk, megállok és a pultra könyökölve támasztom meg a fejem, ujjam teszem a számba és finoman ráharapok. - Hhhmmmm. Mérem végig Zed-et. - Kedvem támadt újra megdobálni, de ezúttal sajnos nincs rajtam magassarkú. Löktem el magam a pulttól és elrendeztem a kimaradt üvegeket.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Ahogy Zed a szemeit forgatja, én is csak egy szemforgatással díjazom. Egyrészt mert nem is Jack volt, másrészt meg mennyire néz mégis madárnak, ha azt hiszi, hogy bedőlök ennek? -Igen, és még egy nagy piros traktort is vett nekem, mert egy hozzá illő piros szatyrot. - öltöm ki a nyelvemet. Hát az eszem megáll, hogy még hülyének is akar nézni. Amúgy is felesleges úgy csinálni, mintha ebben a klubban nem lenne mindenki pletykás. Rosszabb, mint egy melegbár. -Na, ez remek! Ez azt jelenti, hogy van két füled és nem vagy szatyor! - replikázom. Még jó hogy hall, hát van neki füle. Ellenállok a kísértésnek, hogy megcibáljam a nevezett fület, mert még a végén elkezd nekem visítani, mint egy kismalac, aztán odalenne a férfiúi becsülete. -Na, hát akkor igazán nem halsz bele egy Margaritába. - veregetem vállon. Nem akarom kiábrándítani, hogy egy motort aligha lehetne vagyonnak nevezni. Ismerem már annyira, hogy tudjam, mennyire is venné a lelkére. De legalább egy kicsit végre amgunkra hagy, hogy ismerkedhessek Corával. Na jó, nem ezért, de én erre használom az időt, amivel megajándékoz. -Zseni. - vigyorgok rá. Láthatóan marhára szórakoztat ez az infó, legalábbis amíg Zed vissza nem ér. Akkor viszont rajtam van az arcvágások sora, mert mi az, hogy tartsam meg? Fúj! -Kösz, de meghagyom másnak, aki kéri. - grimaszolok. -Az én ízlésemnek ő túl… péniszes. - Időbe telik, mire meglelem a megfelelő szót és nem is biztos, hogy ez az. De szónak szó és legalább az eszembe jutott. -Á ne aggódj, ha ki akarnám szolgálni magam, hazamennék. - legyintek. Ott nincs ki kiszolgáljon, szóval kiélvezem, hogy itt meg igen. Még Zed is gurigázza a piát hát hogy a fenébe ne élvezném a dolgot? -Jó, azért nem örökre megyek el. Csak egy hétre. - Bár ha másodjára is belegondolok, azért eléldegélnék én a tengerparton, egyáltalán nem lenne rossz dolog. Ott legalább nincs ennyi eső meg hideg. Jó, eső van, de… ott más. -Kéred az enyémet? Jimmy Choo. Extra hegyes. - vonom fel a szemöldökömet, mert hát ki utasítana vissza egy ilyen ajánlatot? Ennél már csak akkor lehetne jobb, ha Loubutin lenne, mert annak piros a talpa, nem látszik meg rajta a vér.
– Nem mondtam ilyet, ne adj olyat a számba, amit nem akarok! – válaszol rögtön, enyhén felhúzott orral. Azért ezt kikéri magának, semmi rosszat nem mondott. – Valamit biztos mondott, de már régen voltam tinédzser – von vállat. Igen, erről ordítottak egymással már nem egyszer, de régóta nem él az anyjával, szóval ilyenek miatt már nem fáj a feje. A következő beszólásra inkább nem reagál semmit, mert a végén tényleg olyan csúszna ki a száján, amire még Zed sem lenne büszke, ettől függetlenül viszont segít Corának kipakolni, cipeli a sörrel teli nehéz hordókat és leteszi őket a pult alá, mikor Nova is tiszteletét teszi a szórakozóhelyen. Ellenben ezek ketten lehet, hogy meg fogják keseríteni az életét az este folyamán, fordul meg a fejében egy pillanatra a dolog, aztán fordul még egyet az újabb hordókkal, viszont a főzni tudó pasi megtartására már felvonja a szemöldökét és hüledezve pislog. – Ő… erre inkább most nem mondok semmit – fordul a másik irányba zavartan. Novával barátok, olyan a lány neki, mintha a húga lenne és így belegondolni a dologba még a hideg is kirázza a lehetőségtől. – Nem, ez beleégett az agyamba, jóisten! – kap a szeméhez teátrálisan és elfordul a lányoktól, még épp időben ahhoz, hogy ne lássák, ahogy elvörösödött. Helyette viszont gyorsan elhúzza a csíkot az eligazításra, meg persze át is öltözik a műszak kezdete előtt, nem fog civil ruhában mászkálni az esti tömegben, még tönkre vágnák a ruháját, már csak az hiányozna neki a mai estén. Bő fél órával később jön csak vissza a többiekkel együtt, nem kerüli el Cora pillantása, ahogy végigméri, Zed arca rögtön mosolyra gördül, amint visszasétál a pulthoz. – Ne add már alá a lovat, így is nyoma maradt a múltkorinak! – morog Novára. Szép, ezek után biztos benne, hogy Nova is hozzá fogja baszkodni valamelyik cipőjét, ha épp egymásnak esnek üvöltözve a lakásban, már látja lelki szemei előtt, hogy be kéne szerezni valami fasza szúrásálló mellényt, hogy védve legyen. Mondjuk ez eleve nem is lenne annyira szar ötlet, egy pillanatra még el is gondolkodik a dolgon, úgy bámul a lányokra oldalra billentett fejjel. – Tudod mit, vágd hozzám nyugodtan, majd megoldom – teszi még hozzá vigyorogva, mint aki jót mulat.
Ó komolyan, mivel érdemeltem én ezt a pasit ki, ennyire nem lehettem gonosz előző életemben, tény és való, hogy csípem ez ekkora állatokat, de azt nem ha az ego magasabb, mint az IQ. - Miért, mit adjak a szádba? Esküszöm még rá is csaptam az ajkaimra, majd vihogni kezdtem saját magamon, hogy ez most csak úgy kicsúszott, nem volt mögötte gondolat. - Azt látom, jó nagy szamárrá nőttél. Izomlázas lesz a szemem mire végig nézlek. Azt hiszem ideje lenne befognom, mert a végén még itt fog nekem dörömbölni a mellkasán, mint egy gorilla. Tény, hogy az erejének viszont hasznát veszem, nem nekem kell sérvet szereznem a hordóktól. Azt hiszem kedvelni fogom Novat, bár fogalmam sincs, hogy miért és min civakodnak, de úgy őszintén nem is érdekel, annyira oda sem figyelek, inkább csak foszlányok jutnak el a fülemig. - Biztos vagy benne? Mormogom magam elé. - Na jó, mára tényleg be kellene fognom a szám, sose tudom mikor hagyjam abba. Egyébként meg elnézést, úgy vitatkoztok itt, mint egy idős házaspár, és nos, hogy ki mit csinál otthon, az már nem rám tartozik. Vonom meg a vállam, és elvonulok a dobozommal. - Köszi Nova, mertem remélni, hogy így lesz. Tényleg kell ez az állás, egy latin lánynak nem nagyon van válogatási lehetősége, mint kiderült. A pultnak dőlve mérem végig a mamlaszt ahogy vissza jön, erre vigyorogva csatlakozik hozzánk, komolyan azt hiszi, hogy nem vágom hozzá mégegyszer? - Van egy ötletem Nova, mi lenne ha ezúttal osztoznánk a lehetőségen, van egy olyan érzésem, hogy szívesen hozzá vágnád te is. Vigyorodtam el az ötleten, majd tartottam a kezem, hogy nekem adja az egyik cipőjét. - Célozz, vigyázz, kész, dobd. Lendítem a kezem meg Zed felé, bár most kevésbé erősen, mint legutóbb, még nem ment az idegeimre, bár hosszú még az este. - Te mondtad nagyfiú, hogy már nyoma sincs. Mondjuk így utólag belegondolva most adtam indokot arra a puszira, remélem ez csak nekem jutott eszembe...
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Azért el kell ismerni, hogy ÉN legalább nem jöttem zavarba. Látom, hogy Zed ugyan próbálja a dolgot leplezni, és vagyok annyira jófej, hogy nem teszem szóvá a dolgot. Legalábbis itt és most nem, de majd legközelebb, ha futni megyünk! Na, az egészen más. -Igen, elég biztos vagyok benne. - grimaszolok. Nem kedvelem a botkormányt, na. -Ez amúgy főleg azért van, mert Zed mindenbe beleüti azt a nagy orrát, aztán meglepődik, ha orrbanyomják. - öltöm ki a férfira a nyelvemet, miközben nyomok neki egy barackot, mert megérdemli. Szeretetbű van. Különben is, addig élvezze, amíg lehet, amíg nem egy nyolcvanadik halál unalmas eligazításon ácsorog, mint egy farok. Értem úgyse kell aggódni, én remekül elfoglalom magamat Corával. -Ha akarod, még a vendégkönyvbe is beírok, hogy milyen jó vagy. - vigyorgok rá. Lehet, hogy nagy lábon élek, de tudom, milyen az, ha nagyon kell a meló és a pénz. Végül is, így nőtt ekkorára az a bizonyos láb, amin élek. Valahol marhára tisztelem is ezért, ő azt az utat járja, amit én nem voltam hajlandó. Még ha nem is bánok semmit, meg kell hagyni, őt legalább nem nézi le senki amiatt, hogy mivel keresi a kenyerét. -Á, lovat még nem vettem neki. - legyintek röhögve, kihangsúlyozva a “még” szót. Mondjuk akkor gondozza is, mert elhanyagolásra nem veszek állatot, abban biztos lehet. -Hmmmm, egészen tetszik a gondolkodásod! - vihogok Corával és lecsúsztatom a lábamról a cipellőt. S bár nagyot lendítek a karomon, végül még csak el sem dobom, csak meglegyintem vele kissé Zedet. Nem akarom bántani, na. Legalábbis annyira nagyon nem. Csak egy kicsit. -Ugyan már, ekkora cula vagy, katonadolog az egész. - nevetgélek, ahogy visszahúzom a cipőmet. Azért az ember mégse dobálózik Jimmy Chooval.
Csak a szemét forgatja a következő beszólásokra, de a pimasz mosoly akkor is ott terpeszkedik a képén. Na vajon mit adhatna a szájába a lány? Költői a kérdés, nem is válaszol. – Szép szál legény lett belőlem, na! Ami jó, az jó! – teszi hozzá hangosan felröhögve, ellenben arra, miszerint Novával olyanok, mint az öreg házasok, már igenis zavarba jön. Egyrészt, mert a lány a húga is lehetne, és eleve így viszonyul hozzá, na meg talán az egyik legjobb barátja, ha nem az egyetlen, de ezt nem vallaná be senkinek semmi pénzért, inkább a halál! – Jól van! – húzza a száját a nyelvöltésre Nova felől, de csak a szemét forgatja. Hosszú lesz ez az este, már látja maga előtt, főleg, ha ezek ketten összefognak ellene, akkor aztán megnézheti magát. Ellenben magára hagyja a két csajt, valakinek ugyebár dolgoznia is kell, nem támaszthatja a bárpultot egész este, különben éhen halna, és amúgy is, nem lenne miből főzni Novának, ugye. A prioritások! Fél óra múlva ér csak vissza a lányokhoz, már átöltözve és felkészülve az esti rohamra, soha nem tudhatja az ember, mi várja majd, arról nem beszélve, hogy időszerű lenne beszerezni azt a szúrásálló mellényt is, amire a lányok felhívták a figyelmét. Egyrészt, talán védene a magassarkú ellen, ugyebár ez fontos, másrészt tényleg hasznos öltözék lenne, bármennyire is Manhattan, ez Amerika, szóval itt vagy leszúrnak, vagy kirabolnak, esetleg meglőnek bárhol és bármikor. Jobb minden szarra felkészülni! – Hangsúly a „még”-en van! Ettől félek, beállít nekem itt valami fekete csődörrel vagy tudja tököm, mivel! – morog az orra alatt, ellenben felkészül, mikor ez a kettő összebeszél. Nova végül csak meglegyinti a cipőjével, viszont Cora dobása elől igenis elhajol. – Ugye vágod, hogy nem fogom visszahozni a cipődet, ismét? – vigyorog Corára, mint aki jól végezte dolgát. – Katonadolog, hát! Legalább eszembe juttattátok, hogy tényleg be kell ruháznom arra a mellényre, szóval köszi – biccent a csajoknak őszintén mosolyogva, közben a fülesen keresztül hallja, ahogy a fiúk beszélnek, aztán nyílik a klub ajtaja és beözönlik a tömeg szépen sorjában.
H át nem tudom milyen sors hozta ezt a kettőt elém, mert hát eddig eléggé balnak tűnt, de be kell vallanom, hogy mocskos szórakoztatóak, mármint a maguk módján tényleg olyanok, mint egy öreg házaspár és hát ki tudja, lehet, hogy tényleg csak tagadják, és az is, hogy csak barátok, ez nem az én dolgom, jókat derülök a civakodásukon és talán mégsem lesz annyira unalmas az estém, bár van bennem egy kis drukk, hogy hogy fog menni ez az egész, mert hát ez nem egy kampusz buli ahol piát keverek, ez a való világ ahol piát keverek, egy egészen picikét izgulok, de akkor sem vallanám be ha vallatnának. Ami jó az jó, ezen inkább már csak forgatom a szemem és igyekszem nem tudomást venni arról, hogy ma én leszek a pletyka tárgya, minden szinten attól félek... - Hát... Tudod, azt szokták mondani, hogy a férfiak szeretnek több téren is kompenzálni, lehet, hogy ezért növesztett ekkora orrot. Vetem oda Novanak miközben az italokat rendezem és fejben ott tartok, hogy számoljam vajon mi lesz mára elég, nyilván az első este után jobban fogom látni a készlet fogyását, de addig is próbálom kihozni magamból a maximumot. - Kedves vagy, de nincs rá szükség, neked az lesz ma dolgod, hogy tűntesd a felesleget, remélem menni fog, bízom benned. Vigyorgok Novara felvont szemöldökkel, annyit már megtanultam, hogy ha szép nő áll a pultban, hirtelen mindenkinek nyílik a tárcája, és én nem iszom amíg dolgozom. Úgy érzem egy nagyon szórakozató lányt ismertem meg Nova személyében, szerintem nem kell aggódnia a koktélok miatt, mert annyi lesz itt pár órán át, hogy csak győzze elpusztítani. - Hát te milyen vagy már, pedig megháláltam volna. Vigyorgok Zedre sejtelmesen, majd kilépek a pultból és gyorsan visszahozom Nova kölcsön vett cipőjét még mielőtt kinyílnának az ajtók. Veszek egy mély levegőt és belevetem magam az éjszakába, a zene dübörög, és egyre több ember próbál meg bejutni, a hallottak alapján kint is kígyózó sor van, egyetlen percre sem állok meg, azt mondta a főnök, hogy a másik pultos aki egy srác éppen szabadságon van, így most egyedül viszem az estét, hát, nem egyszerű, de szerencsére elbírom egyedül is, bár folyamatosan tele a pult. Már csak felmutatom mosolyogva a koktélt amit kaptam és Nova elé teszem. - Tessék kedvesem, még egy, a szőke pasi küldte neked, és itt az enyém is. Nem köszönöd meg neki? Fordítottam hátat és két perc múlva hoztam egy másikat. - Nem ismerem az ízlésed, de az a hosszú, fekete hajú leányzó küldött egy felest és a telefonszámát. Azt hiszem Ő sem fog ma unatkozni. Szép lassan az utolsó vendég is elszivárgott, láttam ahogy Zed kikíséri a hosszú combú szőke lányt, még a végén neki is csurran cseppen valami az este végére. Lefizettem némi itallal a DJ-t, hogy miután bezártuk az ajtókat még engedjen le pár számot, megkapaszkodtam a pult melletti vékony oszlopban és felmásztam, leültem a pultra Nova mellé és a körülötte lévő még jópár koktél közé. - Nos kislány, úgy érzem ma se maradtál szomjas. Egészségünkre. Nyújtottam felé egy poharat és koccintottam az övéhez. - Mindig is ki akartam próbálni ezt a pulton táncolást, tudod, mint a Sakáltanyában. Nevetem el magam ahogy lóbálom a lábam és szürcsölöm amit ma összekerestünk.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Forgatom csak a szemeimet. Hát szálnak szál, meg legény is, de szépnek én azért mást szoktam nevezni. Kínai vázákat, festményeket, hosszú, női lábakat. De nem, Zed valahogy nincs azon a listán, amit szépnek neveznék. Pláne a nagy orrával, amit ilyen lelkesen ekézünk. Hajlok Cora magyarázatára egyébként, noha soha nem láttam, amiről beszélgetünk és reményeim szerint nem is fogom. -Igen, én is erre gyanakszom. - bólogatok vigyorogva. Ezekkel legalább elüldözzük Zedet is egy időre, így legalább én is kapok rá lehetőséget, hogy egy kicsit megismerjem a cipődobálót. Bár meg kell hagyni, ahhoz képest, hogy nekem ajánlgatta, meg mit össze panaszkodott, azért elég szépen illegeti magát neki. De én aztán nem szólok semmit, hát nagyfiú ő. Megoldja majd magának ügyesen! -Bízd csak ide! - vigyorgok Corára, mert nekem aztán nem kell kétszer mondani, hogy igyak. Bulizni jövök ide, nem pedig imádkozni. Már csak azért sem, mert amúgy sem igazán szoktam imádkozni, legfeljebb amikor azért imádkozom, hogy ne köpjem ki a tüdőmet, amikor Zeddel, meg a kilométer hosszú lábaival futon. Olyankor azért szoktam, de nem vagyok benne biztos, hogy az valóban számít. -Mert mi a baj a fekete csődörökkel? Tök menőn néznél ki lóháton! - legyintem meg a férfit, ahogy visszatér közénk. Soha nem értettem a férfiaknak ezt a furcsa lófóbiáját. Szerintem ez a farokméret miatt lehet. Jó, én se tudok lovagolni, de azért nem ágálok ilyen hevesen, ha valaki felveti. -Miért, nem elég kemény a mellkasod? - szájalok aztán vissza Zednek, miután megcipőzzük. Főleg, hogy én aztán tényleg nem sóztam neki oda, nem vetheti a szememre. De Cora legalább segít visszaszerezni a cipőmet, amit hálás mosollyal veszek vissza tőle, hogy felvehessem, mielőtt még betódul a tömeg. Én a magam részéről hamar a táncparkett felé veszem az irányt, legalábbis egy időre. Corának amúgy is van épp elég dolga anélkül, hogy még én is a nyakán lógjak. De azért szusszanni még nekem is meg kell állni néha, szóval jól jönnek azok a koktélok. -Jó ég! Viccelsz? Ő még akkor se tetszene, ha buknék a pasikra. - Röhögök fel. Nem az ő hibája. Csak például ahogy Zed esetében azért meg tudom érteni, miért tetszik a csajoknak, a szőke herceg esetében… nos, nem igazán. De egyébként se nagyon érek rá elemezgetni a dolgot, mert máris landol előttem a következő kör. Ejha! -Á! Nem fér bele az életembe egy barátnő. - jegyzem meg kissé szomorkásan. Mert félreértés ne essék, nagyon csinos, és szívesen fel is hívnám azon a telefonszámon, de hát… a párkapcsolatok nem igazán Dario-kompatibilisek. Így aztán én csak egyszerűen eldöntöttem, hogy majd jól megszottyadok egyedül. Nem mondom, hogy egy felemelő életcél, de hát valamit valamiért. Azért, mire véget ér az este, már jócskán nem vagyok szomjas, meg kell hagyni, de azért még meg tudok állni a lábamon szerencsére. De hálás leszek Zednek, ha legalább hazavisz. -Nem én! - kiáltok fel egy kissé talán túl hangosan is, vihogva. De hát amúgy sem számít, mert nincs itt már más, csak mi, meg a srácok. -Na, hát akkor gyerünk! - nevetek fel és lerúgom a cipőimet. Nem vagyok meggyőződve, hogy nem csúsznék meg bennük a pulton, ami még akkor is kissé csúszós, amikor száraz, nemhogy most. Nélkülük azonban már könnyedén mászom fel a pult tetejére. -Na mi lesz? - rikkantom vidáman és a testem szinte automatikusan mozdul meg a zene ritmusára.
Stay afraid but do it anyways
what's important is the action. You don't have to wait to be confident. Just do it and eventually the confidence will follow.
Mókás dolog két lány társaságában elütni az időt, igazából maradna is, de valakinek dolgoznia is kell, ha nem akar éhen halni, meg ugyebár vigyázni kell a sok hülye piásra is, mielőtt kárt tesznek másban vagy önmagukban. Ezért nem sokáig marad a lányok mellett, talán félig mondhatnánk is, hogy elmenekült a helyzetből, de ezt soha nem vallaná be senkinek, semmilyen körülmények között! Ellenben a szúrásálló mellény nem hülyeség, bármennyire is viccesnek tartják a csajok, miután visszajön az eligazításról és várja, hogy beinduljon az éjszaka. – Nem bírom a lovakat, szimplán ennyi. – Semmi pénzért nem vallaná be, hogy fél tőlük, egyszerűen frusztrálja a lovak jelenléte, pedig távolról amúgy kedves jószágoknak tűnnek Zednek is, de az pont az a távolság, aminél közelebb nem is fog menni hozzájuk. Viszont nem sokáig marad a helyén, nyílik a klub ajtaja és elkezd beözönleni a tömeg, ezért ott hagyja a csajokat, szórakozzanak és dolgozzanak kedvükre, ugyebár. Az éjszaka folyamán annak ellenére is többször Cora és Nova felé veszi az útját, hogy önmagának megfogadta nem olyan régen, hogy inkább kerüli őket, végül mégsem tesz így. Corának is megígérte, hogy azért figyelni fog rá, ha bármi szar beütne, kéznél legyen, ahogy Novára is odafigyel, mint mindig, amikor bejön a klubba és ott tölti az estét. Ami talán még nyilvánvalóbb, hogy a többi kidobó is így tesz a csapatból, akiké az éjszakai műszak. Telnek az órák, meglepően normálisan az átlaghoz képest, mikor hajnalt üt az óra és lassan elkezdenek elszivárogni a vendégek, az utolsók egyikeként kíséri ki a dögös, hosszú combú szőke bigét, az ajtóban még számot is cserének, végül zárják a klub ajtaját. Zeden azért látszik a maga módján, hogy hosszú volt az éjszaka, cserébe vigyorogva megy a lányok felé, hogy figyelje őket, mit művelnek a zenére. Nova piásan dülöngél fent a pulton, Cora meg… hát ő Cora. Zed érdeklődve támasztja meg a falat, de nem megy közelebb, tisztes távolból nézi a csajokat, miközben a fülesben hallja, meg azon kívül is, ahogy a munkatársai ott fütyörésznek elégedetten a lányokat látva.
N em mondom, hogy álmaim munkahelye, azt sem, hogy könnyű, remélem a srác hamar visszajön szabadságról, mert hosszú távon ezt egyedül nem fogom bírni, nem, nem fogom feladni, hiszen még mindig nem hobbim éhen halni, és a tartalékaim elég csekélyek voltak, révén, hogy csak részmunkaidőben dolgoztam és abból javarészt mamát támogattam, ha már otthon laktam. De most, mi hamarabb saját lábra kell állnom és elköltöznöm Erictől, szóval ha ez az ára, ki fogom bírni, csak kell egy kis idő amíg belelendülök és hozzá szokom a folyamatos éjszakai műszakhoz, lehet, hogy inkább ez lesz a nehezebb, főleg, hogy egy kanapén alszom egy nappaliban, ahol túl sok ember fordul meg és elég kevesen alszanak napközben, úgy, mint én, de jelenleg minden segítséget elfogadok és örülök neki. Hangosan nevettem fel Nova kijelentésén a szőke herceget illetően, de még így sem sikerült túlharsognom a zene ütemén, keményen megdolgozik a DJ a ma esti buliért az már szent igaz. - Az fér bele az életedbe amit megengedsz magadnak. Vontam meg a vállam és csak letettem elé a rövidet, amit az amúgy elég csinos kis hölgy küldött, tényleg nem tudom a zsánerét, de neki még én sem mondanék nemet. Szinte el sem hittem, hogy vége az estének, a lábam sajog a sok szaladgálástól, a fejem majd szét esik a folyamatos dübörgéstől, valahogy ez sokkal jobb buli ha ihat közben az ember, de azért mi is érezzük már kicsit jól magunkat így az est végén. Felmásztam a pultra és láblógatva szürcsölöm a maradék koktélokat amit Nova nekem hagyott, valamiért erről az egészről a sakáltanya jutott eszembe, és ahogy nézem ebben Ő is partner lenne, muszáj volt vihognom ahogy ledobja a cipőjét és felmászik a pultra. - Ha kicsit közelebb riszálod a hátsód esküszöm rá is csapok, de amíg ezt meg nem iszom én innen fel nem kelek. Lötyköltem meg a kezemben a poharat, de végül oly jó kedvet okozott nekem ahogy önfeledten táncolt a pult tetején, hogy csak összeszedtem magam és csatlakoztam hozzá. Rég éreztem ilyen szabadnak és boldognak magam, így észre sem vettem amikor felrúgtam a poharam, már csak arra sikerült eszmélnem, hogy kicsúszott a talaj a lábam alól és sikítva próbáltam elkapni bármit ami fent taratana a helyemen.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Tulajdonképpen örülök Corának, mert ez azt jelenti, hogy ha lejövök, nem kell egyedül ücsörögnöm, amíg Zed megy az útjára. Nem mintha problémáim lennének a barátkozással, csak épp egy szórakozóhelyen az embereknek rendszerint ötletei támadnak, ha egy csinos szőke dumálni kezd nekik. Szóval még ha az újdonsült pultos erősen próbálkozik is, hogy párt találjon nekem, hálás vagyok a társaságáért. Majd idővel ő is megszokja, hogy én nem csajozok - ahogy mindenki más is. Nem ő az első, aki ilyesmivel próbálkozik. -Biztos kényelmes lehet ilyen egyszerűen élni. - mosolyodom el kissé. Mert nem tervezem elmondani neki a dolog okát. Egyelőre még legalábbis biztosan nem. Pontosan tudom, hogy a többség mit gondol a magamfajtákról és még nem vagyok benne biztos, hogy ő hányadán állna velem. Zed munkahelyi környezetét meg azért csak nem cseszerinteném szét. Elvégre én hazamehetek, de neki be kell jönnie minden áldott nap. Meg aztán nem fogok panaszkodni, ha sikerült felöntenem a garatra. Mire zárnak, én már nagyon nem vagyok szomjas és vendégek híján a kevéske gátlásom is elszáll, így aztán nem telik sokba, hogy kikössek a pulton. -Hogy mondod? - kérdezem vigyorogva Corát, majd vigyorogva közelebb hátrálok. Azt mondjuk nem mondanám, hogy tökéletes összhangban a zenével, de azért igyekszem. Csak már a koordinációm nem tökéletes. Ekkor szúrom ki, hogy Zed a falat támasztja, így felé sétálok, ameddig a pult elnyúlik, majd vigyorogva integetek neki. -Mi van, te félsz a lányoktól? Vagy büdös vagyok? - Te jó ég! Ugye nem vagyok büdös? Én nem akarok büdösbogár lenni. Erre a gondolatra persze azonnal ellenőriznem kell a dolgot és jó feltűnően beleszagolok a saját hónaljamba, mire mindenki éktelen kacagásban tör ki - velem együtt. De legalább most már tudom, hogy nem vagyok büdös. Végül is az a fontos, nem? Egyébként se tudom magamat szaglászni sokáig, mert hallom a hátam mögül Cora siklyát, így meglepetten perdülök meg, majd lekapva a cipőmet mezítláb paccsogok oda hozzá. Igaz, így a talpam úszik az alkoholban, de legalább kisebb eséllyel zúgok utána, mint tűsarkúban. -Jól vagy? - kérdezem, mert hát ronda egy csúszdázás volt, annyi szent.
Stay afraid but do it anyways
what's important is the action. You don't have to wait to be confident. Just do it and eventually the confidence will follow.
Rutinos módon járja körbe újra és újra a tomboló tömeget a tánctér széléről, ellenőrizve mindig, hogy minden rendben menjen az éjszaka, ami még őt is meglepi, hogy tényleg nincs balhé. Persze, a körútja során szemmel tartja a lányokat is a pultnál, elvégre megígérte, tartja is magát hozzá, ahogy a srácok is így tesznek. Mikor végre véget ér az éjszaka, hajnali ötkor az utolsó vendégeket kísérik ki, számot is cserél a csinos szőkével, aztán visszasétál a pulthoz, de tisztes távolságban megáll, onnan figyeli a falat támasztva Cora és Nova kettősét, ahogy táncra perdülnek már kellően bepiálva. Zed csak vigyorogva csóválja meg a fejét a látottakra, de nem tesz szóvá semmit, cserébe a fülében hallja, ahogy munkatársai elégedetten fütyörésznek a lányok produkcióját figyelve. – Legfeljebb tőletek, túl nagy a szátok! – kiabálja túl a zenét, miközben közelebb sétál a pulthoz, így első sorból nézheti végig Nova megmozdulását, hogy hangosan felröhög a többiekkel együtt erre a csodálatos megnyilvánulásra. Corának ez lesz a szerencséje, mert közelebb jött a pulthoz és nem távolról figyelte tovább a lányokat. Amint Cora elkezd hátrafelé zuhanni, Zednek sem kell sok, a reflexei kiválóak, még esés közben kapja el a lányt, az ölében landol mind az ötvenhét kilójával. – Jól vagy? – kiabálja túl a zenét, a DJ is azonnal lekapcsolja a hangfalakat, Zed füle sípol az esti hangzavar után. Ha Cora rendben van, óvatosan állítja talpra a lányt. – Tudtam én, hogy nem szabad magatokra hagyni titeket, most nézzétek meg, mi van, ha nem vagyok kéznél? – pillant vigyorogva hol Corára, hol a még a pulton az alkoholban tapicskoló Novára, mire Zed kollégái ismét hangos röhögésben törnek ki, Zed meg akkorát rávág Cora seggére, hogy csak na. – Meg kell hagyni, szép esést produkáltál, és mondtam, hogy jó a segged! – teszi még hozzá elégedett, pimasz pofát vágva mindenhez. – Te meg szállj le onnan, mert le fogsz esni, aztán megnézheted magad! – ripakodik Novára, de azért a kezét nyújtja neki is, hogy lesegítse onnan a részeg lányt. Igaz is, Novát haza kell majd vinnie, ilyen állapotban nem mehet egyedül, amúgy sem engedné.
A mennyire nem gondoltam komolyan, hogy pultosként fogom végezni, annyira jól érzem most magam, általában könnyen oldódom és barátkozom, de itt komolyan aggódtam ezért, mert hát itt már ismerték a Cora féle kirohanást, amikor azon a bizonyos estén összetűzésbe kerültem Zed-el, aki ugyan kérdés és ellenállás nélkül kipaterolt az utcára, engem akinek semmi köze sem volt a balhéhoz, na jó, ahhoz a balhéhoz, ahhoz nagyon is sok, hogy hozzávágtam a tűsarkúimat egy kidobóhoz, nem kis erővel és egész pontosan célozva, szóval igazából tényleg okoztam némi rumlit és felfordulást, de valljuk be, hogy Ő kezdte, ha nem arcoskodik, az én cipőm is a helyén maradt volna, a csini kis lábamon. De ez a Nova lány, akkora egy arc, már eléggé fuldoklottam a nevetéstől, ahogy riszálva a fenekét hátrált felém, mondjuk a zene és a ritmus nem az erőssége, de annyira megnevetetett, hogy letettem az italom és két kézzel doboltam formás kis fenekén, csak, hogy érezze a törődést, vagy mit. Majd lehúzva a poharam tartalmát álltam én is fel táncolni, élvezni a zsibongást a fejemben. - Na mi van? Csak nem tartasz a karakteres nőktől? Kiabáltam oda Zed-nek, és ennek lett volna egy elég erős ütő ereje, ha nem ebben a pillanatban léptem volna rá a felrúgott pohárból kiömlött citrom maradékára és csúszott volna ki a lábam magam alól. Olyan gyorsan történt, hogy egy pillanatra fel sem fogtam, hogy nem értem padlót, hanem Zed karjai között kötöttem ki. - Te, közelről egész helyes vagy. Magyarázom halkan, még a sokktól bambulva, majd megköszörülöm a torkom. - Jól vagyok. Állok fel, és próbálok rendet tenni a fejemben, látom Nova arcán is a megkönnyebbülést, hogy nem csattant a helyes kis buksim a kövön. - Hé! Csattanok fel felháborodva. - Attól még a hátsóm nem közkincs, hogy itt minden melák hegyomlás kedvére taperolhassa. Ideges is lettem menten, de azért hálás is, amiért elkapott, így miután lesegítette Nova-t, odalépek és finoman hasba boxolom Zed-et, hogy a meglepetéstől lejjebb hajtott arcára tudjak nyomni egy puszit. - Köszönöm. Fordultam ismét a pult felé, és kezdtem el összeszedni a poharakat. - Azt hiszem, jobb lesz ha elpakolok és feltakarítok, menjetek nyugodtan haza, majd én bezárok. Azt hiszem ez a legkevesebb az esti műsorunk után.
I don't believe the Rules
Never listen the gossip, just smile and everybody f*** *f
Teszi a dolgát, mint minden este, mikor végre a tömeg elhagyja a Sinner épületét és bezárhatják az ajtót, végül kiköt a falat támasztva karba tett kézzel, kezdetben távolról figyeli a két lányt, ahogy produkálják magukat a többieknek, végül közelebb megy a pulthoz, ez Cora szerencséje is. Ahogy a lány hátrazúg, Zed azonnal reagál és utána kap, a lány pedig az ölében landol. – Távolról is – teszi hozzá vigyorogva, de óvatosan teszi Corát a földre, a válaszra pedig helyeslően bólint. Ez a válasz elfogadható részéről, de azért nem hagyja ki a lehetőséget és rávág egyet Cora formás hátsójára. – Jól van, értettem elsőre is, nem vagyok süket - felesel azonnal, végül Novához fordul, hogy lesegítse onnan a már nem túl szomjas barátját. Kell a lánynak azért pár perc, de Zed végül megunja a totyogást, mert felnyúl Nováért aztán leemeli őt a pultról, mintha pihe volna. Mondjuk ő sem nehéz, akárcsak Cora. Mindketten pehelysúlyúak mellette. Csak ezután fordul vissza Corához, így váratlanul éri a gyomros, kicsit össze is görnyed, a puszi viszont zavarba hozza. – Nincs mit - felel halkan, egy pillanatra néz csak Cora zöld szemébe, aztán hátrébb húzódik. Részéről megfelel az ajánlat, nem is cseszekszik sokat, elköszön mindenkitől, aztán Novát maga után húzva hagyják maguk mögött a Sinner bűnös falait.
Kezdőlap
Késő délutánra járt az idő, lassan kezdődött az esti műszak, így Zed sem tétlenkedett. Miután felöltözött, motorra pattant és azzal hajtott át Manhattanen keresztül, hogy időben beérjen a Sinnerbe. Még úgy is részt kellett vennie az eligazításon, mielőtt kinyitna a szórakozóhely. 
