Már rég megtörtén a szakítás az exemmel, de mégis érzem a hiányát. Daisy nem sokáig volt a barátnőm, de nála éreztem először azt, hogy ő az igazi. Ez volt az első olyan szakításom, ami valóban megviselt. Már jobb a helyzet, hiszen sok idő eltelt. Amikor megtörtént, akkor lemondtam minden programom és csak otthon ültem magamba fordulva. Ezt az egyik legjobb barátom, aki egyben a menedzserem is, nem igazán díjazta. Tényleg lelkiismereten végzi a munkáját, aminek örülök, de ebben az állapotomban nem tudtam értékelni. Csak el akartam menekülni a világ elől. Szerencsére ez már kezd elmúlni és úgy érzem, hogy kész vagyok újra munkába lendülni. Elő is veszem a telefonom, hogy írjak Ednek.
Marco írta:
Csáá, eljött az idő, hogy újra munkába lendüljünk! Mi lesz a kövi meló?
A szokásosnál kicsitt több időbe telt, mire megjött a válasz.
Ed írta:
ideje... de te is tudod, hogy péntektől szabadságon vagyok egy hónapig. Ma fog menni a gyakornok
El is felejtettem ezt a gyakornoki dolgot. Rémlik, hogy beszéltünk a nyaralásáról meg arról, hogy majd lesz egy helyettese addig, de amikor ezt beszéltük, én mással voltam elfoglalva. Volt már olyan, hogy Ed egyik ismerőse átvette egy hónapra a szerepét, de mindig olyan volt, akinek már volt végzettsége. A mostani helyettese is egy ismerőse, de még nem fejezte be az egyetemi tanulmányait. Nem lesz könnyű dolga.
Nem készülök nagyon a fogadására. Igazából egész nap itthon fekszek és kiélvezem az utolsó pihenős napomat. Sokáig egy lazább, otthoni szerelésben nyomom a kanapét, de hamar meggondolom magam. Ez így nem lesz jó. Az elején nem lenne szabad ennyire lazára venni, kicsit komolyabbnak kellene lennem. Ezért veszek fel végül egy kicsit elegánsabb ruhát. Senki mást nem várok ma, így mikor megszólal a csengő, már tudom ki lesz az. - Szia - széles mosollyal nyitom ki az ajtót. Igazából bárki állhatna az ajtó előtt, hiszen nem tudok róla semmit, de ha nem ő a menedzser, akkor az hamar kiderül. - Te lennél az új menedzserem ugye? Gyere be nyugodtan - arrébb állok, hogy be tudjon jönni a lakásba.
Dannyvel megbeszéltük, hogy a kávéházi munkámat most egy kicsit ritkásabban fogom csinálni ebben az időszakban, mert most jön az egyetem egyik legizgalmasabb része, a szakmai gyakorlat. Kell mert enélkül nem adják oda a diplomát, csak nekem szaruljön ki, mert aprópénzért gájázthatok egy sztárocska mellett, amiért elvileg még hálásnak is kellene lennem, mert ő egy nagyágyú. Elhiszem én, de nem vagyok olyan lány, aki elájul egy szép pofi láttán, vagy egy izmos has látványától. Sok pasit megkaptam már, nem tudok úgy rajongani senkiért mint régebben, vagy mint a mai korombeli lányok. Lehet bennem van a hiba, vagy, hogy még Peterrel sem működött olyan egyszerűen semmi, akit évek óta ismertem és szerettem már azelőtt, hogy tudtam volna, hogy valami lehet közöttünk. A múltam nem ronthat bele, a reményteli jövőmbe, hogy kezdek valamit az életemmel és normálisan fogok élni, nem a kicsapongó énem jelenik meg minden alkalommal a tükörben, amikor belenézek. Felelősséget kell vállaljak és ez a munka lehet tökéletes lesz. Ed a számba rágott minden fontos dolgot, Marco Right, színész, egy ideje már inkább otthon csücsükélő színész, mert Ed szerint egy lelki seb miatt most nem nagyon önmaga. Lehet majd segítek rajta, mit nem adnék ha a munka mellett egy kicsit ki tudnánk rúgni a hámból és úgy igazán vissza lehet zökkenteni a srácot a régi kerékvágásba. Meglehet nem véletlenül engem választottak erre a melóra, nem vagyok csókos senkinél, és nem is annyira kiemelkedően jók a jegyeim, inkább átlagos vagyok suli tekintetében, viszont én vagyok azaz ember, aki minden szar után fel tud állni és emelt fővel éli tovább az életet minden pofon után. Az ok talán mindegy is, az ajtó előtt állva, valami normális szettet magamra öltve, mondjuk alig fáradtan, mert annyira nincs korán kopogok be hozzá. Ebben a hónapban rám kell támaszkodnia, ami elég para, mert én is csak kezdő vagyok, de igazán jól boldogulok az emberekkel és ez a lényeg most. Az ajtóban egy mosolygós, nem túl magas, de elég helyes srác nyit ajtót, élőben talán jobban néz ki, nem vagyok vak, minden lány oda van érte elvileg, a suliból elég sokan akarták ezt a melót, mégis valahogy engem ajánlott a tanár. Én nem vagyok a nyáladzós imádója, ettől függetlenül utána néztem a munkásságának. - Hello szépfiú! - köszönök neki alaposan végig mérve őt, majd amikor odébb lép belépek az ajtón. Mosolygok, hogy nehogy azt a látszatot keltsem, hogy izgulni kezdtem, mert ez így igaz. Még sosem csináltam ilyet ezelőtt és nem tudom mennyire lesz könnyű dolgom vele,csak remélni merem, hogy nem egy egoista srác, akinek mindenki ugrál, mert ő úgy kívánja. Barátságot szeretnék kialakítani vele, így talán könnyebb mindkettőnknek. Mély levegőt veszek,amíg háttal állok neki,majd mosolyt csalogatva ismét az arcomra fordulok felé. - Új menedzsered nem, de próbálom majd a lehető legjobban helyettesíteni Ed-et ameddig nyaral vagy isten tudja mit csinál. Wendy Singh vagyok, örvendek Marco, remélem nem csalódtál nagyot, hogy egy zöldfülű küldtek a megmentésedre. - kacsintok felé, miközben felé nyújtom a kezem bemutatkozás gyanánt. A táskámban kezdek kutatni, majd előveszem a noteszt, amibe minden fontos eseményt feljegyeztema hónapban. Visszatérés, vagy valami ilyesmire kell fókuszálni, de a kiadott feladatoknál sokkal jobban szokott nekem feküdni a közös munka és a közös döntések azzal,akivel dolgozok. - A hétre nincsen semmi konkrét dolgunk a szombati nagy jótékonysági parti előtt. Gondolom oda valami elegáns cucc kellene. - amúgy sem néz ki olyan rosszul, így az itthoni körülmények között sem, de azért egy méregdrága öltöny nem ártana, ahogy Ed mondta amikor erről az eseményről papolt. Összecsukom a noteszt és vissza csúsztatom a táskámba. - Tudod ezer féle dolgot mondtak nekem, hogyan kellene bánnom veled és mit kellene csinálnunk. Most megtehetjük azt is, hogy Ed leírása alapján túléljük ezt a hónapot és visszateszünk téged az eredeti életedbe, depresszió, és szomorúság nélkül, vagy használjuk az én módszerem és egy kicsit elkezdünk élni. Minden eseményen részt veszel, amin kell és mindenhova elmegyünk, de a köztes időszakot beoszthatnánk mi ketten a leírásoktól eltérően, ahogyan te szeretnéd. - mosolygok rá, már inkább őszintébben és sokkal lazábban. Remélem partnerre lelek benne és nem fog egyből visszautasítani, mert akkor valóban nehéz hetek várnak ránk.
Az, hogy menedzserre van szüksége az embernek, nem jelenti hogy életképtelen. Szimplán így is túl sok a melóm és nem bírnám, ha nekem kellene mindennel foglalkozni. Én inkább a tettek embere vagyok és nem a tervezésé. Bármilyen eseményen megállom a helyem és bármikor eljátszok egy adott szerepet, de ha még emelett nekem kéne megszervezni a napjaimat is, akkor minden káosz lenne. Ed és én már egészen jól összeszokott párost alkotunk. Gyerekkorunktól ismerjük egymást, talán emiatt működik ilyen jól a munkakapcsolatunk is. Szerintem én alkalmazkodó és barátkozó típus vagyok, ezért másokkal is könnyedén megtalálom a közös hangot. Nem riadok vissza, ha új emberekkel kell dolgoznom. Amint meglátom a gyakornokot, rögtön érzem, hogy vele is jó lesz dolgozni. A köszönése meglep, de próbálom leplezni, hogy egy pillanatra zavarba hoz. Nagyon magabiztosnak tűnik, de talán csak ezzel próbálja leplezni az izgatottságát. Amint bejön a lakásba becsukom mögötte az ajtót. - Nagyon örülök Wendy, én Marco Right vagyok, de ezek szerint már tudod - nevetek. Sosem lehet megszokni, hogy nem kell bemutatkozni az embereknek, mert mire találkozunk már ismernek, legalábbis hallottak rólam. - Ne becsüld alá magad. Biztosan jól fog menni - próbálom bíztatni. Ez inkább csak belekóstolás a menedzseri munkába, hiszen szinte minden meg van már tervezve a hónapra, csak a hirtelen módosítások és az én hülyeségeim fogják megnehezíteni. Nem vagyok könnyű eset, de tőlem vannak problémásabb sztárok is az biztos. - Kérsz esetleg valami inni vagy ennivalót? - kérdezem amíg ő előkeres a táskájában egy noteszt. - Tényleg felkészültél - meglep, hogy ennyire rákészült, de ezt tanulja az egyetemen, biztos mindent még aszerint csinál, mint ahogy ott tanítják. - Én is készültem egy kis "céges" csomaggal, ha nem ragaszkodsz a papírhoz - egy gyerekes mosoly ül az arcomra, amikor előveszek egy nagyobb dísztáskát. - Előre rájuk lett telepítve minden fontos dolog, például a naptáram és a fontos telefonszámok - magyarázom, miközben várom hogy megnézze az új eszközeit. Van benne minden, telefon, tablet és laptop, hiszen ezekre szüksége lehet a munkája során. Természetesen az almás cég legújabb termékei. Nem jár nagy fizetés a gyakornoki melóért, ezt az egyeteme korlátozza, de a béren kívüli juttatásokról nem mondtak semmit. - És kaptam ruhát, amit fel kell vennem vagy régi is megteszi? Egész nagy gardróbszobám alakult ki az évek alatt, ott is szétnézhetünk. - Gyakran kapok tervezőktől ruhákat, hogy azokban jelenjek meg az eseményeken. Ritkán van rajtam kétszer ugyan az, pedig ez a környezetnek nem tesz jót. - Csináljuk! Én bármire vevő vagyok, most te vagy a menedzserem, azt csináljuk, amit javasolsz - tetszik a lelkesedése és a lazasága. Úgy érzem, hogy ez egy izgalmas hónap lesz.
Nem szeretek és nem is szoktam amatőrnek tűnni, hiába vagyok az egy adott dolgoban, mindig is túlságosan nagy volt a megfelelési kényszer bennem, bár nem tudom honnan fakad hiszen a szüleim leginkább nem is akartak, nemhogy meg kellett volna nekik felelni. Az élet hamar a mély vízbe hajított, de hálás vagyok érte, mert legalább hamar a lábamra tudtam állni és nem kellett sokáig másokra hagyatkoznom, ami most is nagy segítségemre lesz. Sokáig azt sem tudtam milyen szakot válasszak, bandukoltam egyikről a másikra, mert az volt kényelmes most már azt hiszem megtaláltam magam, de még kérdés, hogy gyakorlatban hogy fog nekem menni. Aranyos, hogy bemutatkozik, de szerintem mindenki tisztában van vele ki is ő, de ez nekem abszolút pozitív mert nincs elszállva magától, már ennyiből ez kiderül számomra. Ha valaki nagyon oda meg vissza van a saját lényétől, akkor sokszor elfeledkezik arról, hogy mit is kellene tennie egy normális szituációban. De Marco esze a helyén maradt, amit mosollyal nyugtázok és kezet rázok vele. - Az egész világ tudja ki vagy. - vigyorgok rá cseppet sem lekicsinylően, inkább elismerően, hiszen nem semmi amit elért ennyi idősen. - Nagyon örülök, hogy veled dolgozhatok, majd igyekezni fogok nem kiakasztani téged az amatőr húzásaimmal. - nevetek fel egy kicsit harsányabban, majd a szám elé kapva a kezem veszek vissza a hévből. - Bízom benne, hogy így lesz, de amit sosem próbáltunk azt nem tudhatjuk,hogy megy, azért látom nem a legnehezebb celeb csemetét kaptam ki, és ezt értsd a lehető legpozitavabban. - néha elkap a hév és nem figyelek, hogyan beszélek, csak jönnek ki a szavak, ami legtöbbször nyers és sokak számára bántónak hat annak ellenére, hogy amúgy nem annak szánom. Igyekszem nem az első pillanatba megbántani vagy beszólni neki tudtomon kívül, bár nem tűnik kis mimóza virágnak,akinek megkottyanna egy kis beszólás jó szándékból. - Nem nem köszi, nem kérek semmit terveim vannak veled. - hálálkodok miközben a kezemben van már a noteszem, amiből gyorsan összeszedem a magam és a gondolataimat. MIközben előkap egy nagyobb táskát érdeklődve nézek rá, majd átadja én meg kikerekedett szemekkel nézek bele. - Nem ragaszkodok a papírhoz, de egy hónapra szerintem nem kellett volna ennyit bajlódnod miattam. De nagyon szépen köszönöm! - mosolygok rá, majd elő is veszem a telefont, hogy megnézzem, tényleg elég sok dátum van benne, így egybe látva mindent sokkal több dolognak tűnik, elég rémisztő látvány, de azt hiszem nem lesz gondom vele. Elég rugalmas srácnak tűnik, nem fog semmi olyat tenni amivel nehezíti a dolgom remélem. A jelenlegi munkám egy hónapra szól, de ha minden jól megy lehet valahogy elérem, hogy maradjak a jelenlegi menedzsere mellett egy darabig hátha tud nekem jó munkákat szerezni. A meglepetésből kitámolyogva nézek rá a ruhák miatt, ja igen a ruha kelleni fog neki valamilyen csini szmoking, amiben el tud kápráztatni pár lány rajongót, meg néhány rendezőt vagy nem tudom én kit, hogy újrainduljon a tökéletes karrierje. - Majd megnézhetjük mit tartalmaz a nagy gardrób, de még előtte mit szólnál egy ebédhez, hogy egy kicsit összecsiszolódjunk, az italozáshoz lehet még korán van, de nem igazán utasítok el semmit. - igazából nekem sosincs túl korán egy szórakozóhelyen dolgozok, nem esik nehezemre bármennyi italt legurítani, és ahogy hallottam neki is nagyon jót tenne a kikapcsolódás, de nem akarok semmit ráerőltetni. Nekem is most volt egy nehéz szakítás féleségem, ami megviselt, át tudom érezni mi zajlik a fejében, bár Ed szerint sokkal nehezebben élte meg, mint azt hinné az ember egy ilyen után. Nem ítélkezek, minden ember más, ilyen téren is, de mindig ki kell lépni a szarból és a jó felé nézni. Én itt vagyok neki, hogy a jó vagy legalább a jobb felé terelgessem. - Tudod Ed mesélt nekem eztazt, és semmi közöm a magánéletedhez, de azért tudnod kell rólam, hogy eléggé olyan lány vagyok, aki mellett könnyű elfelejteni a sok szart, de ha kell beszélni is tudsz velem. Soha semmit nem erőltetek és rettenetes hallgatóság vagyok néha, mert mindenbe beleszólok, de ha szeretnél velem beszélhetsz, annak ellenére, hogy nem igazán ismersz. De hogy ezen is segítsünk elmondok neked egy olyan dolgot magamról, ami elég ciki talán így könnyebb lesz neked is.- ülök le menet közben a kanapéra, hogy mielőtt elindulunk azért kicsit jobban megismerjem, hogy tudjam miről tudunk beszélgetni Fontos része a munkának, hogy megismerjem, akivel dolgozni fogok, és nekem ez elég könnyen szokott menni. - Nekem több munkahelyem van és ezt ne célzásnak vedd… - mutatok a mutatóujjammal nevetve. - Az egyik helyen az első napon a főnököm ágyában végeztem, ami elég kellemetlen lehetne, mert ő olyan pasi aki csak egyszer van egy nővel, de aztán megint megtörtént és még mindig egész jól tudunk együtt dolgozni. - könnyítés lehet, vagy csak ráijesztek, hogy rámászok mindenkire, pedig egytalán nem így van. Talán ez jó kezdés lesz a nyílt beszélgetésekhez. Elmondani valakinek egy ilyen dolgot számomra nagy dolog és abszolút kezdeti bizalomnak ad helyet, remélem viszonozni tudja majd és nem elrettenteni.
Nagyon határozott és magabiztos. Emiatt rögtön szimpatikusnak tűnik és tényleg azt a benyomást kelti, hogy nem kell félnem az előttünk álló hónaptól. Azt érzem, hogy jó kezekben vagyok. - Azért nem az egész - nevetek fel. Tényleg sokan megismernek, amit a szuperhős szerepemnek köszönhetek. Előtte is voltak kisebb szerepeim és már előtte is felismertek az utcán néha, de mióta én játszom az ikonikus karaktert, teljesen megváltozott az életem. Nem könnyű ehhez hozzászokni, de panaszkodni sem akarok, hiszen pont olyan életet élek, amilyet mindig is akartam. - Nyugi, engem nem olyan könnyű kiakasztani - tényleg nyugodt típus vagyok. Ritkán vagyok ideges, nehéz nálam ezt elérni. Ha ideges vagyok, akkor sem másra szoktam az lenni, hanem magamra. - Velem tényleg nem lesz nagy gondod. Nem vagyok egy lázadó fajta. Igaz néha nincs kedvem dolgokhoz, olyankor Ed szokott lerángatni a kanapéról, de ez legyen a legnagyobb baj - nevetek vele. A színészek nagyrésze tényleg kényes és hisztis, szerencsére én nem tartozok közéjük. Én igyekszem megcsinálni, amit mondanak nekem, ritkán ellenkezem. Látszik rajta, hogy dolgozni szeretne már. Rögtön elő is veszi a noteszét és belekezd. Lehet el is rontom a hatékonyságot, amikor félbe szakítom, hogy átadjam a munkaeszközöket. - Nem volt ezzel sok munka. Igazából én csak megrendeltem, a többit Ed intézte - tényleg szeretném, ha jól érezné magát ebben az egy hónapban. Látszik, hogy sokat jelent neki ez a munka és szeretném, ha nem csak szenvedés lenne, hanem lenne benne olyan is amit élvez. Sokkal kényelmesebb és jobb élmény egy iPad-ben jegyzetelni, mint egy papírfecnin. - Illetve, ha bármire szükséged van a munkához, akkor nyugodtan szerezd be, a telefonoddal hozzáférsz a menedzseri számlához, arról költekezhetsz - lehet hogy ez így túl felelőltlennek tűnik, de nem hinném, hogy bármilyen gond lesz ebből. Bizonyos összeg felett nekem is engedélyeznem kell a kifizetést az én telefonomról. Hamar áttérünk a programokra és a megjelenésemre. Ezzel mindig gondban voltam. Nincs jó érzékem az öltözködéshez, ezért hagyom hogy mások mondják meg, mit vegyek fel. - Ez egy remek ötlet. Elmenjünk valahová étterembe vagy rendeljünk valamit? Itallal is tudok szolgálni, ahhoz sosincs túl korán - nevetek és kíváncsian várom a válaszát. Mindkettő ötlet tetszene. Nagyon jól megy neki a kapcsolat kiépítése. Kicsit szégyenlem is magam, hiszen én vagyok a "főnöke" nekem kellett volna gondoskodni arról, hogy jobban megismerjük egymást. - Ed még rosszabb, mint a bulvároldalak - próbálok poénkodni, miközben leülök vele szembe az egyik fotelbe. - Tudod én mindig béna voltam a párkapcsolatok terén. Volt nem egy kapcsolatom, de egyik sem volt tartós és nem is éreztem azt, amit szerintem kellene. Daisynél éreztem ezt először igazán. Az első igazi szerelmi csalódásom volt, amikor szakított velem. Ez tört össze és emiatt volt vagy van ilyen szar időszakom - fel sem merül bennem, hogy ezt ne mondjam el. Nem érzem azt, hogy emiatt bármi negatív érne. A következő mondatai eléggé meglepnek és nehéz nem célzásnak venni, hiába hívta fel rá a figyelmem. - Látszik is rajtad, hogy közvetlen és nyitott lány vagy. Sajnos én valamiért sokkal nehezebben nyitok. Mármint barátkozni könnyen barátkozok, de érzelmileg nem tudok olyan könnyen rákapcsolódni a másikra vagy nyitni a másik felé. Igazából 2 kivétellel eddig csak kapcsolatban voltam lánnyal - kicsit kínosan érzem magam emiatt és zavaromban a tarkómat vakarom. - Pedig mindenki azt hisszi, hogy aki híresnek számít az élvezi az életet, de nekem ez valamiért nem megy azt hiszem - ezen sokat változtatott a Daisyvel való szakításom. Kicsit másképp látom már a dolgokat, mint a kapcsolatunk előtt.
Nagyon szerény ahhoz képest, hogy igazából szerintem minden magunk korabeli vagy nálunk idősebb és sok fiatalabb is meglátná rögtön tudná ki ő, sőt lehet visítva krénének tőle autógrammot. Lehet én csinálok rosszul a rajongást, bár az igazat megvallva nekem nincs egy olyan sztár, zenész bárki, akiért ennyire odalennék. - Ez tetszik, hogy nem vagy elszállva, de igenis legyél büszke arra, amit elértél ilyen fiatalon, szóval csak bátran vállald, hogy közel az egész világ ismer. - bököm meg óvatosan a vállát, kicsit bíztatásképpen. Amit a közös munkáról és a hozzáállásáról mond megmosolyogtat. Azzal nekem sincs különösebben gondom, hogy kizökkentsem egy napi rosszkedvből vagy csak egy sima napból jobbat csináljunk. Alapból sem nagyon szoktam unatkozni, mert mindig találok magamnak is programot, ketten meg még több mindent meg tudunk tenni. - Igazából egész könnyű eset leszel, lehet ezért akart mindenki téged és nem is azért mert jó pasi vagy. - nevetek fel, kicsit pimasz hangvételem után. - A kanapén fetrengés ráér majd ha öreg leszel vagy nagyon leterhelt,de ameddig fiatal vagy ne töltsd a napod ilyen dolgokkal, annyi minden van, amit csinálni lehet. - igazából neki ponta lábai előtt hever a világ, ha megfelelően használja ki. Az új munkaeszközeimet vizsgálva pillantok néha rá, miközben a telefont mára kezembe tartom. - Egy valamire lesz csak szükségem a munkához, rád, és azt hiszem egy tökéletes hónapot fogunk együtt tölteni, kimaxoljuk a szórakozást és a pihenést is, persze a megfelelő munkával vegyítve. - kacsintok rá ismét. Nem terveztem semmi extra dolgot beszerezni a melóhoz, pontosan tudom mire lesz szükségem, maximum ha neki kell beszerezni dolgokat, akkor lesz ez hasznomra, de én boldogulok, hiszen ezt nevelte belém az élet, az, hogy a szüleim nélkül kellett boldogulni már nagyon hamar. Azért megvan a jó része is annak, hogy ha a szüleidnek nem számítasz semmit és hamar talpra kell állnod. Igazából Ed kérésé egyszerű volt, ne hagyjam megint magába roskadni a munka mellett, ami persze nem feltétlen lenne a feladataim között, de nagyon szépen kért és nekem abszolút nem esik nehezemre. Van egy olyan érzésem, hogy legszívesebben itthon ülnék le vele, beszélgetni, iszogatni, hogy jobban megismerjem, de közösségbe is kellene mennünk, hogy egy kicsit a social média ia pörögjön körülötte. Ha kell az új meló neki akkor egy nagyobb hírverést kell köré csinálnunk, ami meg az itthon üléssel nem fog működni, de az sem lenne jó, ha máris furcsa pletykák kelnének szárnyra, a szakítása után. Azt hiszem a legjobb ha ma a fenekünkön maradunk, talán így több időnk lesz és mindenképpen nyugodtabban tudunk majd beszélgetni. A kanapén ülve mosolygok rá, a lábamat keresztbe teszem és a mosolyom egyre jobban kezd őszinte lenni, elmúlik minden korábbi apró aggodalmam is, és egyre jobban érzem, hogy elengedem magam és nem görcsösen fókuszálok valamire, amit elvileg a kisujjamból kellene ennyi idő után kirázni, főleg, hogy egész sok minden a fenekem alá van tolva, csak vinnem kell az életet tovább. Összecsapom a tenyereimet a szavaira és kapok is az alkalmon, hogy itt vegyem jobban szemügyre Marcot. - Legyen ma egy nyugisabb napunk, talán könnyebb lesz akkor itt összecsiszolódni és holnap akkora hónunk alá csapjuk a New Yorkot, nem megfeledkezve a ruhatáradból. De ma akkor igyunk és mondd mit szeretnél enni, szerencsédre én eléggé mindenevő vagyok. - veszem elő a telefont és nyitom is me rajta a rendelős appot. - Marco, a kapcsolatokat túlértékelik az emberek, nekem sosem volt normális kapcsolatom és teljesen jól elvagyok így, de néha kell egy pofon, hogy a jellemed olyan legyen, amilyennek lennie kell. Csalódás nélkül nincs boldog élet, mert lehet úgy érzed, akkor, hogy mindenki ellened van, de később majd hálás leszel minden ilyenért, mert olyan boldogságot találsz, amit ezek nélkül talán sosem. - én ezeket nagyon átérzem, tudom, hogy semmi nem történik ok nélkül és kell az emberi fejlődéshez minden szar, minden jó és össze kell törni, hogy boldogok legyünk. - Attól, hogy híres vagy nem kell habzsolni az életet, de az biztos igaz, hogy neked ezáltal sokkal több lehetőséged van, mint egy átlagos srácnak a csajozásra vagy a barátkozásra is. De gondolom sok így a felszínes ember, aki csak azért akar veled barátkozni, mert ismert vagy. - felállok és a fotelhez sétálok ahol ül és a karfára ülve mosolygok rá . -Nekem pont egy kicsit vissza kellene fognom magam, szóval majd adok az én közvetlenségemből és segítek neked abban, hogy ezeket a dolgokat egy kicsit levetkőzd, már ha szüksége van rá. - felhúzom a szemöldökömet, és kíváncsian meredek rá. Lehet, pont jókor csöppentünk egymás életébe, mert hiába munka kapcsolat a miénk, de ebből lehet valami egészen más is, segítséget nyújtás egy barátnak csupán azzal, hogy együtt töltünk pár napot. Ez a legjobb lelki gyógymód, amit ismerek, és remélem segíteni tudok ezen, és ő is nekem, hogy egy kicsit önző legyek. - Na hol az a pia Marco?- nézek rá nevetve.
Próbálok tudatosan figyelni arra, hogy ne szálljak el. Nem könnyű, legalábbis sokan esnek ebbe a hibába, de szerintem én jellememből adódóan nem vagyok hajlamos arra, hogy nagyképű legyek. Persze szoktam poénból a barátaim között az lenni, de azt sosem gondolom komolyan. - Köszönöm - zárom le a magam fényezését. Tényleg jól esik, hogy elismeri a munkámat, de még a végén zavarba jövök, ha tovább beszélünk rólam és a tehetségemről. - Naaa, majd megmutatom, hogy tudok én nehéz eset is lenni - játszom a sértődöttet. Lehet tényleg túl könnyű eset vagyok, bár ez nem minden helyzetben igaz. - Mostanában azt élvezem a leginkább, de ha tudsz ajánlani jobb programot, akkor meggyőzhető vagyok - az elmúlt időszakban tényleg sokat fetrengtem itthon. Előtte nem mondanám, hogy otthonülő típus voltam. Az itteni lakásomat igazából csak alvásra használtam, mert állandóan úton voltam. A rengeteg forgatás és munka mellett szabadidőmben sokat utaztam és sportoltam, szóval tényleg nem sok pihenésre volt időm. Jót is tett az, hogy az utóbbi időben kipihentem az elmúlt évek fáradalmait. - Akkor van egy jó hírem, engem már nem kell megvenni. Itt vagyok és csinálhatjuk. Eddig nem akartam, de tényleg jól jönne egy lazítós hónap - kezdek egyre lelkesebb lenni. Egy biztos, Wendyvel bulisabb lesz dolgozni, mint Eddel. - Meg persze majd dolgozunk is néha - egészítem ki. Persze a szórakozás jobban hangzik, de nem kéne a karrierem elásni. Nem mintha olyan fontos dolgaim lennének a nyáron, hisz az éven nem kezdődik el a szuperhősös film következő részének folytatása, szóval csak kisebb filmszerepek vannak, meg persze rengeteg esemény és fotózás. - Én is megeszek bármit és állandóan éhes vagyok. Ez egy fontos infó, szóval jegyezd meg - nevetek, de tényleg meg tudnék enni egv lovat is. - Mit ehetek? A sorozat miatt nincs valami kötött étrend? Őszintén szólva nem figyeltem erre mostanában - nem mintha érdekelne, szerepek előtt mindig sikerül elérnem a kívánt formát. Mostanában elvárják Hollywoodban, hogy a színész bármikor tudjon változtatni az alakján és olyan legyen, amilyet ők akarnak, ahelyett, hogy alapból olyan színészt néznének ki, aki úgy néz ki, mint amit ők akarnak. - Rád bízom, bármit ehetünk... de a kedvenc ételem a hamburger - a végét halkan jegyzem meg. Le sem tagadhatnám, hogy nagyvárosi gyerek vagyok. - Igazad lehet... kicsit összezavart engem is ez az egész. Nem tudom, hogy higgyek e még a kapcsolatokban, vagy valóban nem létezik tökéletes. Eddig sem tudtam, hogy haladjak ebben, de most még inkább azt érzem, hogy ilyen téren megakadt az életem - a vásznon ez nem látszik és tényleg a szerelmi életemen kívül minden tökéletesen halad előre, de ez nem elég. Ha ezt nem rakom helyre akkor az idővel hatással lesz minden másra is. - Igen, bár nem azért mert jobb lennék, mint ők, csak több emberhez jut el a létezésem. Na meg amit az emberek látnak és olvasnak rólam az csak a felszín, ha megismernek, akkor lehet megváltozik a véleményük rólam - minden celeb azzal mentegetőzik, hogy ami a búlvárban van az nem a valódi oldaluk, de nagyrészt hasonlóak a magánéletükben is. Én is igyekszek hiteles lenni és nem csak a tökéleteset mutatni. - Sajnos elég nehéz kiszűrni, hogy ki az, aki emiatt akar megismerni. Talán pont ezért gondoltam tökéletesnek az exem, hiszen ő népszerűbb, mint én és az ő szeretetébe emiatt biztos voltam - de mint tudjuk ez sem volt igaz, nem volt elég erős a kapcsolatunk, hogy kibírja az eltérő időbeosztásunkat. Tehát celebbel sem jó randizni, mert az elfoglaltsáaink ütik egymást, nem celebnél meg benne van a pakliban, hogy csak azért van velem, mert színész vagyok. Egyik se túl bíztató. Meglep, amikor mellém ül a karfára. Nem tudom, hogy mit szeretne, de nem hiszem, hogy szabad lenne. Vagy talán nekem is jobban kellene nyitnom? Nem tudom, hogy mi a helyes lépés. - Szóval te nem szoktad visszafogni magad? Majd akkor te segítesz lazulni én pedig segítek neked az önuralomban - bár lehet, hogy neki könnyebb dolga lesz velem. Az italos kérdése pont elég ok arra, hogy kicsit messzebb kerüljek, mielőtt rossz gondolataim támadnának. Felpattanok a fotelből és az italos szekrény felé veszem az irányt. - Igazából van minden. Mit szólnál a borhoz? Édes, száraz? Vörös, fehér? - nézek rá kérdőn, mikor kihúzom az italos szekrényt, amiben rengeteg alkohol van. Nem is tudom, hogy hogyan lett itt ennyi. Amint elárulta, hogy mit inna kitöltök mindkettőnknek egy-egy pohárral. - És mondcsak... - vissza ülök a fotelbe miután a kezébe nyújtottam a poharat. - Edet honnan is ismered? -
Megköszöni azt ami nyilvánvaló, aranyos fiú, tényleg nem érzem, hogy nehéz dolgom lenne vele, ő mégis ezt állítja, amire csak felkacagok. - Kíváncsian várom, de ne akard, hogy bebizonyítsam mennyire jó vagyok minden megoldásában.- valójában tényleg elég jól tudok orvosolni mindent, annyira kaotikus barátnőim vannak, hogy ha őket könnyen kezelem nem lehet gond egy sztárral sem, aki első ránézésre elég szelíd srác, nem tűnik egy vad partyarcnak, aki után takarítani kell majd a hónapban. A lazítást felvetve a mosolyom töretlen és érzem a biztatást az ő részéről is, akkor jó, hogy nem kell végig azon agyalnom milyen munkát tegyek majd be a naptárába, ha mindenáron dolgozni akart. Vannak olyan emberek, akik nem szeretnek lazítani mert a munka a mindenük, ezzel valószínűleg csak valamilyen lelki dolgot akarnak takargatni, nem a munkamánia áll mögötte. Marconak is megvannak a maga mumusai, de ő fiatal, neki könnyű egy kis szórakozással elütni a szar kedvet, majd én segítség leszek ebben, nagyon nagy szakértője vagyok ennek, sajnos. - Akkor mindenevő vagy, de azért mégsem . -nevetek fel, miközben felhúzom a szemöldököm. - Jó tudod mit, ma sushit eszünk, az nem annyira hizlal és az alakod sem fogja megsínyleni, viszont nagyon finom és én szeretem, de azt hiszem te is, mert az a mindenbe tartozik ugye? - lehet, hogy a hallal mellényúlok, de a minden az minden és ez is beletartozik, de sokan nem tekintik annak és utólag viszakoznak ellene. - Ja és nyugi, nem gáz a tested, majd elmegyünk egy párszor edzőterembe én nézlek, te meg nyomod a kardiót. - vonom meg a vállam és már írom is a képzeletbeli tollammal a programot nevetve. Jó kedvem van, nem görcsölök már a munka miatt, ami jót jelent, jó a társaságom is. A halk megjegyzésére fintorgok egyet. - Hamburgert majd holnap eszünk, ne legyél ennyire unalmas Marco. - kreatívnak kell lenni, minden második amerikai hamburger mániás, de kevés helyen találni igazán jó hamburgerest, ahol enni lehet. Egy kicsit komolyabb témák felé fordulunk, és ez tetszik, kezdjük megismerni egymást, ami szükséges egy ilyen munkakapcsolatban, tartson ez bármeddig is, ez nélkülözhetetlen a munkámban és Marco abszolút partner ebben,nem lehet ennyire könnyű dolgom az első ilyen munkánál, de amit az élet máshonnan elvett tőlem, most adja majd vissza remélem. - Jegyezd meg, nincsen tökéletes ember, ne keresd, ha valaki annak tűnik, akkor fuss, mert ott lesz valami ami miatt nem fog klappolnia dolog és akkor pontosan úgy jársz, mint most. Kell, hogy valaki selejtes legyen, én is az vagyok, hidd el, nagyon is, de pont ezért vagyok olyan amilyen könnyebb így az élet. - mosolygok rá biztatóan. Sajnálom a szakítás miatt, sajnálom, hogy ennyire ki volt tőle, de az élet, ami miatt ez így alakult az ő választása volt, ennek vannak szar részei, de a jó oldala sokkal biztatóbb lehet, ha ki tudja használni. - Nem szoktam, elég szar életutam volt, vagy inkább nehéz, azt hittem, hogy a kicsapongó életmód majd segíteni fog az érzéseimen, amúgy segített is, ameddig tartott, de amikor egyedül vagyok akkor nem segít, szóval változtatnom kellene rajta, mert szépen beleszoktam, a mondhatni rosszba. - nem leszokni akarok a bulizásról, a vad életről, hanem talán kicsit visszafogni magam, mert szükséges ha egyszer fel akarok nőni. - Legyen édes, fehér. - bólintok felé, majd a telefonomon már rendelem is a kaját magunknak, hogy a sok ital mellé legyen valami ami felszívja azt. Amikor a pohár már a kezemben van, kíváncsian figyelem a kérdését. - Az egyetemen az egyik tanárom barátja, fiatal a srác, szerintem még tanul, de annyira jó volt, hogy most ő tanít minket, ő ajánlott be Ed-nek. Nagyon jók a jegyeim és egészen jó vagyok abban, hogy nyerjem meg az embereket magamnak, ami miatt a sok pályázó mellett én kaptam meg a nagy hőst egy hónapra.- lököm meg óvatosan a vállát mosolyogva, majd belekortyolok a borba. - Néha megéri a kemény munka. - kacsintok rá, még egy korty mellett.
Kezdőlap
