Szerettem a munkámmal járó pörgést, és a változatos helyszíneket, ugyanis nem mindig fotóztam a stúdióban. Olykor parkokban, erdőkben sőt még a plázában is fotóztam. Volt, hogy kimentem és úgy készítettem képet a természetről, de persze ezt ritkán tehettem meg mostanában. Magamra alig jutott időm, de volt valaki, aki szüntelen próbált rólam gondosodni. Elsa kedves lány volt, bár nekem kicsit sok. Még Sam mutatta be, elszórakoztunk, de nem éreztem komolynak. Állítása szerint ő sem, de néha úgy éreztem, kezd belém szeretni. Nem tudom, mert sosem kérdeztem. Ma is ebédet hozott nekem, holott megmondtam, hogy nem érek rá ma ilyenekre, sem másra. Egymásnak adták a kilincset, és még el kellett mennem alapanyagokat venni. Talán azon kevesek közé tartoztam, aki vörös fénynél hívja elő a képeket sokszor. Szerettem a régebbi megoldásokat, de nem voltam ellene a modern dolgoknak sem. Mégis a vörös fénynek megvolt a maga varázsa. Ott magam lehettem, de persze Elsa ezt sem értette meg, ha ég a kis fehér lámpa, ne nyisson rám.
- Hányszor kell még elmondanom, hogy ne nyitogasd az ajtót, mikor itt vagyok? Most dobhatom ki ezeket! - hajítottam dühösen a kukába a tönkrement képeket, majd kikerülve őt hagytam el a szobát.
- Ne haragudj... - jött utánam szánakozó arccal, és próbálta elérni, hogy ne legyek ideges. Megérintette a karomat, amitől persze még inkább ideges lettem.
- Megmondtam, hogy ma ne gyere! De tudod mit? Szerintem semmikor ne gyere! -
- Miért?
- Elsa! Mi nem vagyunk egy pár, nekem ez csak kaland volt, te pedig úgy teszel, mintha egy pár lennénk... Közös képeken jelölsz be, holott mi csak szexpartnerek vagyunk! - Muszáj volt ellenségesnek lennem, hátha így végre megértette, hogy soha nem leszek a párja, sem a szerelme, sem más, amiben még reménykedik.
- Hogy mondhatsz ilyet? Hiszen tök jól elvagyunk - kérdezett vissza naivan. Szép búzaszőke hajú lány volt, ragyogó kék szemekkel, vékony derékkal és vastag csípővel. Nagyon nőies volt, és igazi istennő az ágyban, de nem akartam komoly kapcsolatokba belebonyolódni. Most a munka volt a fontos, nem egy élettárs, vagy egy kapcsolat. - Amúgy meg mit zavar téged, ha megjelöllek?
- Légyszíves értsd meg, hogy nekem jelenleg nem fér bele semmi, ami több egy éjszakánál! - tettem össze a két tenyerem, mintha könyörögnék.
- Hogy lehetsz ekkora tuskó?
- Szóval ha őszinte vagyok, akkor az már azt is jelenti, hogy tuskó vagyok. Ha ez kell ahhoz, hogy ne keress többet, akkor rendben, tuskó vagyok, csak hagyj nekem nyugalmat és ne keress többet! - Komolyan az agyamra ment már ez a nő. Mások megértették, hogy senkivel nem akarok kapcsolatba bonyolódni, de ő nem.
- Akkor rohadj meg! - emelte fel a kezében tartott ételhordót és a bejárati ajtó felé hajította, ami megadta magát, és ha nem lett volna rajta kívülről matrica, valószínű a földet terítenék be a szilánkok. Elsa kiviharzott, és alaposan bevágta maga után a már így is sérült ajtót.
- Hogy miért nem tudom befogni a számat! - vertem le pár papírt az asztalról, majd a hajamba túrtam. Pontosan tudtam, hogy ma még jönnek hozzám, és ezt az ajtót nem hagyhattam így éjjelre, így őrült telefonálásba kezdtem, miközben cigit gyújtottam. Kimentem az üzlet elé, nem akartam, hogy mindenütt füst is terjengjen.
Órákon keresztül telefonálgattam, mire végre találtam egy embert, aki vonakodva, de némi plusz pénzért cserébe megígérte, hogy még a mai nap folyamán kijön és meg is csinálja. Így szépen lemértem az üveg helyét, ő pedig azt mondta, hogy többet is hoz, hogy tudjak választani. Közben átugrottam a mellettem lévő élelmiszerboltba, vettem egy sört, és üdítőt, majd a pékségbe is beugrottam némi kajáért. Mikor visszaértem, akkor tudatosult bennem, hogy a kiömlött kaja még a földön bűzölög. Bepakoltam a hátsó hűtőbe, egy sört pedig kibontottam, mert ez a nap már úgy sem lehetett rosszabb. Fogalmam sem volt, mikor jön az üveges, én pedig teljesen megfeledkeztem az utolsó késő délutáni vendégemről, meghúztam az üveget, majd felmosóvízzel és egy halom papírtörlővel tértem vissza. Ez a szar mindenhol ott volt, ráadásul borzalmasan büdösnek éreztem. Valami indiai lehetett? Nem is érdekelt, csak az, hogy megint tisztaság legyen végre...

megjegyzés, szószám, link

Úgy döntöttem, ha az üveges végez, akkor elmegyek Samhez és megkérem, hogy soha többet ne mutasson be nekem senkit, aki nő és azt gondolja, hogy az esetem lehet. Nem szeretnék nőt most az életemben, talán majd akkor, ha kicsit jobban megy az üzlet, de akkor is intézem majd magamnak, nem szükséges az ő közbenjárása.
Egy pillanatra megálltam a takarítással, és elszívtam egy cigit. Még vagy két órát kell várnom az üvegesre, addig nem is igen mehettem sehova, mert igencsak sok dolgot vihettek volna el, és erre a biztosító sem fizetett volna. Időközben az üveg sört is inkább betettem a hűtőbe, a kedvem is elment tőle. Egy péksütit vettem elő, és miközben azt ettem, folytatni kezdtem a takarítást. A szilánkokat mind felsepertem, már csak felmosnom kellett, meg letörölnöm mindent, amit esetleg beteríthetett a kaja.
Gyűlölök takarítani. Otthon is csak azért teszem, mert nem akarok vadidegeneket a lakásomon, és azt sem, hogy rendetlenség vegyen körül. Itt a stúdióban egy idősebb hölgy segít be olykor ha kérem, de most egy kiömlött fura szagú kajáért nem zargatnám. Amúgy is mindig a számba rágja, ha nem pontosan egy héttel előtte szólok, hogy egy kis segítségre van szükségem.
Nem is figyeltem sem az időt, sem az utca zaját egészen addig, amíg női hangok nem ütötték meg a fülem. Egy pillanatra ledermedtem, majd kiegyenesedtem, de akkor már késő volt, Gwen egy barátnőjével állt az ajtóban, miközben bemutatta nekem őt. Hirtelen lefagytam, mint a kamaszok a szóbeli vizsga előtt, és azt is elfelejtettem, hogy férfi vagy nő vagyok-e. Majd megráztam a fejem, és kezet nyújtottam a hölgynek.
- Nem... Izé... David Griffith vagyok, és igen, nem felejtettem el... - Hazudtam. Totálisan kiment a fejemből. Még dél körül összeállítottam pár tervet, de nem fejeztem be, mert jött Elsa és mindent kivert a fejemből... Ahogy az üveget is az ajtóból. Arrébb húztam a kukát, amibe a törmeléket gyűjtöttem, hogy beljebb tudjanak jönni, és én is odébb álltam. - Nem jöttetek rosszkor, gyertek beljebb, kértek egy kávét, teát, valamit? - vakartam meg a tarkómat zavaromban, Gwen kérdésére viszont ismét meglepetten pislogtam. Takarítani? Ő? Nálam? Miért? Nem is voltunk olyan viszonyban...
- Majdcsak megoldom valahogy, nem azért vagytok itt, hogy egyikőtök takarítson, majd elintézem, ha jön az üveges... Csak egy kis baleset, semmi több - legyintettem, miközben kezdtem visszanyerni önmagam. Talán csak most fogtam fel, hogy Gwen is itt van. De ez csak egy munka, a barátnője kért fel, én pedig megpróbálok olyan képet mutatni magamról, ami megnyeri őt, de ez tényleg nem az én napom. Nem akarom elijeszteni, így egy picit még rendezkedem a bejáratnál, majd a pulthoz sétálok.
- Összeraktam pár lehetőséget esetleg jegyesfotózásra is, nem tudom, ti szeretnétek ilyet... Ne haragudjon, hogy letegeztem. Szóval vannak itt esetleg referenciaképek témákról, helyszínekről, de első körben közös nevezőre kell jutnunk. - pillantottam fel a fiatal nőre. Hiszen nem beszéltünk meg konkrét dolgokat, csak annyit, hogy személyesen egyeztetünk. Még nem kértek fel, időpontot sem beszéltünk meg, így egy olyan mappát nyújtok felé, amiben csak képek vannak. Őszi, nyári, vízparti, erdős, kastély mellett fotózott párokról, akiknek az arcát kitakartam, hogy ne sértsek jogokat. Benne volt pár esküvőről készült pillanatkép is. Lehet, hogy más nem így csinálja, de pontosan ezért szép ez az egész, én nem vagyok mások.
- Üljünk le... - intettem a nagyobb ablak alatti ülősarokra. Nem akartam hátra menni most, hogy nincs üveg az ajtóban.

megjegyzés, szószám, link

Be kell valljam, szeretem ezt a munkát. Mindig van benne kihívás, új helyzetek. Sokszor még magam is meglepődöm egy-egy elképelésen, de nem szoktam ítélkezni. Ha mondjuk nem tetszik egy ötlet, akkor először megpróbálok felhozni más alternatívákat, bár most még fogalmam sincs, mi lesz az elképzelés. Először is össze kellett volna szednem a gondolataimat, ezért is próbáltam olyan ócska ötlettel előállni, mint a kávé. Szerencsére az ara el is fogadta, így neki is álltam a pult mögött. Persze, hogy a vizes tartály kifogyott... Áldom az eszemet, hogy még délelőtt összeraktam pár ötletet arra az esetre, ha akarnak jegyesfotózást, és hozzáraktam pár képet a esküvő utánra is. Így könnyebb, mert nem kell még azok után is kutakodnom.
Miután elkészítettem a kávét a menyasszonynak és magamnak, álcára tettem őket tejjel, cukorral, édesítővel és tejszínnel, majd odasétáltam velük. A sajátoméba egy kevés cukrot tettem, majd elvettem, és a kezemben tartva a bögrét, némán hallgattam Madison észveszejtő ötleteit. Hát igen, mindig az arák azok, akik hamarabb el tudnak szállni az ötletekkel. A legtöbb furcsa és extrém ötlet a nőktől származik. Persze én ezt nem bántam. Még akkor sem, ha számomra kicsit túl extrém egy ilyen halloween-i kompozíció.
- Ezek szerint a leendő férj egy orvos... Ő tud ezekről az elképzelésekről? - kérdeztem alig pár másodperccel azelőtt, hogy Gwen is erre hívta fel barátnője figyelmét. Valahogy nem tudom elképzelni, hogy csak úgy beengednek majd minket egy műtőbe fotózkodni. - Mindenesetre, ha a vőlegényed sem ellenzi... Bár a műtőasztalos sikerében kételkedem... - fojtotta belém a telefon csörgése a szót. Pont hozzá akartam tenni, hogy minden megoldható egy kis finomítással. Valahogy nem is bántam, hogy Madison kiment. Egy kicsit zúgott a fejem, ahogy elképzeltem őt és a vőlegényét a műtőben, ahogy fotózom őket.
- Azt nem mondtad, hogy írónő a barátnőd olyan fantáziával, amit még Stephen King is megirigyelne... - húztam le a maradék kávémat, majd a bögrét a tálcára tettem. Egy hosszabb pillanatig elidőztem Gwen vonásain, majd átgondoltam a kérdésére a válaszomat. - Szerintem igen, ha hajlik afelé, hogy egy kicsit finomítsunk az ötletén. Bár meg kell valljam, felkerült az extrém listára... A férj tényle nem tudja?  - mosolyodtam el, majd felálltam, ugyanis a kávétól mindig megszomjazom.
- Kérsz valamit inni? Van narancslé, víz, és alma...  - soroltam el, miközben magamnak vizet vettem elő. A szavaira elmosolyodtam. Szóval ő sem tudta. Gondolom direkt nem mondta el neki, hogy ne tudja lebeszélni erről az ötletről. Megvallom, én bármit hajlandó vagyok fotózni, amennyiben nem túl elrugaszkodott.
- Sikerült hazavinni a kocsid a múltkor? - kérdeztem akkor, amikor már visszatértem az ülősarokhoz.

megjegyzés, szószám, link