Életem a motorozás, szóval, ha azt kéred tőlem, ugorjunk ki a pályára és csapassuk, benne vagyok! Biztos lehetsz benne, hogy utána vendégem vagy egy italra is, nem foglak elengedni anélkül. Egyébként mit mondhatnék, a leghülyébb helyzetekben is képes vagyok pofázni megállás nélkül, főleg, ha zavarba hoznak. Párszor előfordult, megpróbáltam kinőni, de nem jött össze, mindegy!
Szóval, mit mondjak magamról, hm… Na, talán ez jó lesz: Tudok főzni (és tényleg, nem viccelek! Rittyentek neked többfogásos kaját, ha azt kéred tőlem, persze te állod a hozzávalókat). Aztán, mi van még? Megvan! Motorozom, de ezt már megbeszéltük, elsősorban 450-es KTM-el tolom, de a sportmotorokat sem vetem meg, csak épp nincs rá keret, majd egyszer. Akarok egy Kawasakit!
Aztán… Ja, igen! Ha már motorsport, akkor állóképesség. Járok konditerembe és nem csak az a tessék-lássék megmutatom magamnak a súlyokat típus vagyok, hanem rendesen csinálom, ahogy azt kell. Nem véletlenül vagyok kidobó a Sinner Klubban. Nem álmaim munkahelye, de azért keresetnek nem szar. Edzés során saját testsúlyos gyakorlatokkal dolgozom, a súlyok is a barátaim, és állóképességi gyakorlatokat is végzek. És igen, alkalomadtán jógázom, de ezt nem szoktam nagydobra verni mások előtt. Ember legyen a talpán, aki végigcsinálja a dinamikus jógát, csak mondom!
A teremről jut eszembe: ha alaposabban megnézel, azok az izmok nem dísznek vannak rajtam, ha beugatsz, úgy állcsúcson váglak, hogy a fal adja a másikat, szóval kétszer is gondold meg, ha kötekedni akarsz!
Könnyen ismerkedem, kezdeményező típus vagyok. Szokták mondani, hogy két kézzel habzsolom az életet. Tipikusan az a srác vagyok, ami a szívemen, az a számon. Nem fogok kertelni, ha valami nem tetszik, a képedbe mondom. Nova a tanúm rá, kérdezd meg tőle, ha nekem nem hiszel!
Egyébként meg fogsz lepődni, de könyves típus vagyok. Igen, bármennyire is nagydarab, agyatlan pöcsnek tűnök, szoktam olvasni, nem is keveset, mikor van pár szabad órám. Fasza kis levezetés tud lenni a fárasztó éjszakák és a kiadós alvás után, ajánlom mindenkinek.
Bírom az alkoholt, de mértékkel fogyasztok, nem tenne jót a dögös imidzsemnek. Nem, viccet félretéve, tényleg csak alkalomadtán iszom, nincs rá különösebben szükségem, pörgök anélkül is. Ami viszont tabu, azok a drogok és egyéb tudatmódosító szerek! Nem szívlelem őket, volt a családban haláleset, úgyhogy ha meglátom, hogy mellettem szipuzol, biztos lehetsz benne, hogy kibaszlak az utcára!
A külsőmről is ejtsünk pár szót a miheztartás végett. Ugyanolyan magas vagyok, mint apám. Alulról karcolom a százkilencvenet, testalkatra is hasonlóak vagyunk, a bőröm színét is tőle örököltem. Szép kreol, csak hogy csöpögjön a csajok nyála utánam, ugyebár! Hajam rövid, sötétbarna, tiszta kóc, de nekem így tetszik. Szemem színe sötétbarna, ez kivételesen olyan árnyalat, mint édesanyámé. Mindig meg is jegyzi, ha találkozunk.

Mit is mondhatnék, anyám találkozott apámmal, aztán kilenc hónap múlva megszülettem én. Na jó, ez így gáz… szóval, anyám Mexikóban nyaralt, mikor találkozott apámmal. Apám ott dolgozott a szállodában, ahol anya megszállt a barátnőivel a nyaraláson.
A nyári kalandból szerelem lett, aztán távkapcsolat, majd házasság. Apám az államokba költözött, kurva nehezen, de megkapta a vízumot, közben megszülettem.
Ami vicces az egész helyzetben, hogy apám mexikói katolikus, édesanyám viszont amerikai zsidó, ne kérdezze senki, hogy hozták ezt össze. Ezért lett az, hogy amíg apám nem kapta meg a vízumot, kénytelen voltam anyám családnevét felvenni (mondjuk nem sok beleszólásom volt, épp megszülettem!), és hát mit adott az ég, ő is nevezett el.
Persze apám később tajtékzott, ezért lehet az a difi a történetben, hogy bár úgy nézek ki, mint akit mexikóból szalajtottak, de zsidó nevet kaptam. Mondtam, hogy bonyolult a családom!
Egyke gyerek voltam mindig is, hiába próbálkoztak a szüleim, több gyerek nem jött össze, végül felhagytak a kísérletezéssel. Később a szüleim elváltak, mikor már gimnazista voltam, valahogy mégsem működött köztük a kémia, de tekintettel voltak rám és inkább megvárták, amíg idősebb leszek. Apám elköltözött New Yorkból, mai napig tartjuk a kapcsolatot és szoktunk találkozni is. Az öreg úgy döntött, hogy kamionos lesz, járja az államokat egész évben.
Édesanyám a mai napig ott dolgozik, ahol még akkor vállalt munkát, mielőtt megismerte apámat. Az egyik nagyobb könyvkiadónál személyi asszisztens, nem véletlenül mondtam, hogy szeretek olvasni.
Sokszor súrlódtunk a szüleimmel, volt nem kevés nézeteltérésünk, ennek ellenére szeretetben neveltek fel New Yorkban. Több városrészben is éltünk az évek során, végül a gimnázium miatt Manhattanben telepedtünk le, azóta itt élek én is.
Kölyökként ugyanolyan harsány voltam, mint amilyen most is vagyok, szenvedélyem lett a motorozás köszönhetően a haverjaimnak, anyám nagy bánatára. Nem beszélve a Muay Thairól, másik nevén thai box. Mondtam, hogy nem dísznek vannak az izmaim!
Már elég korán kezdtem a sportot, mindig is jó voltam bennük, ha már az iskolai teljesítményem nem volt annyira fenomenális, legalább ezekben otthonosan mozogtam, versenyekre is jártam az edzőmmel csapatban és egyéniben is, több kupát és övet vittem haza.
A gimnázium után viszont nem igazán tudtam, mi a frászt kezdjek magammal, szóval kellett valami munka, hogy ne mindent édesanyámnak kelljen fizetnie, és bár apám is küldött haza pénzt annak ellenére, hogy már nem voltak együtt anyámmal, ez nem volt elég. Szóval alkalmi munkákat vállaltam.
Voltam rakodómunkás, megvan a targoncakezelői jogosítvány is. Raktárban is dolgoztam, de nem igazán szimpatizált velem a raktárvezető, szóval elváltak útjaink. Dolgoztam étteremben is, mint kisegítő, megfordultam klubokban is, viszont abban biztos voltam, hogy nem akartam irodai munkát végezni, képtelen lettem volna napi több órán keresztül görnyedni az íróasztal fölött.
Így esett, hogy motorozás közben összeakadtam a régi gimis haverommal, akivel egy évfolyamra jártunk anno, és beajánlott a Sinner Klubba, mint kidobó. Valójában tetszett a lehetőség, az éjszakai munka egyáltalán nem zavart, könnyen alkalmazkodtam hozzá, ahogy a kidobó minőség sem. Tény, nem álmaim munkája, de a testfelépítéssemmel és határozott hozzáállássommal megnyertem magamnak a kiscsajt, aki a felvételt intézte.
Persze, részt kellett vennem a személy- és vagyonőri kurzuson vagy mi a rosseb volt az, mellette beirattak továbbképzésre konfliktuskezelésből is, de erre mondjuk nem vagyok túl büszke, annyira nem remekeltem.
Ami viszont meghatározó volt az életemben, és azóta is ódzkodom a drogoktól, az az unokaöcsém esete volt. Anyám bátyjának a kisebbik fia már gimnáziumban elkezdett füvezni, ezzel még nem is lett volna akkora gond, viszont ezt lassan követték a keményebb drogok, elsősorban kokain és ecy. Az a kölyök kurva okos volt és hatalmas szíve volt, de a rossz társaság, az önbizalomhiány megtette a hatását. Elkezdett lecsúszni és hiába fogott össze a család, már késő volt. Mikor megkaptuk az értesítést, hogy túladagolta magát, megfogadtam, hogy sem az otthonomban, sem a környezetemben nem fogom eltűrni a drogokat és lefosom, hogy ki mennyire szereti őket. Ha meglátom, hogy bármelyik haverom használni akarja, kitépem a kezéből és én verem péppé, aztán bebaszom az elvonóra, ha szükséges! Nem akarok több olyan leépült embert látni, mint amilyen az unokaöcsém lett és senkinek nem kívánom, hogy ilyet végig asszisztáljon.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Szokták mondani, hogy ne ítéljünk meg egy könyvet a borítója alapján, igaz? Nos, teljesen olyan érzésem volt a történeted olvasása közben, hogy épp erről van szó a Te esetedben is. Ha valaki azt hiszi, hogy pusztán a kinézeted, a jóképűséged, vagy az alkatod miatt véleményt formálhat rólad, rá kell, hogy jöjjön, hogy nem olyan egyszerű ez az egyenlet. Ott vannak azok a bizonyos apró részletek, amelyek megkülönböztetnek mástól, ez pedig nagyon tetszett a történetedben, olyan üzenet volt, aminek mindenkihez el kellene jutnia.  
Szó volt róla, hogy a gimi után nem voltál benne biztos, mivel szeretnél foglalkozni... Szerintem van, akinél ez az élet rendje. Nem muszáj nyolc évesen tisztában lenni azzal, hogy milyen foglalkozást akarunk magunknak. Aki nem próbálkozik, az nem is szerez tapasztalatot, épp ezért a te rezüméd kivételesnek számít, hiszen nagyon változatos dolgokkal próbálkoztál. De úgy tűnik ez a mostani az igazi neked - mármint az állásodra gondolok
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!