Talán nyugodtan, már-már közönyösen fogadta Glesson zsarolását ott és akkor a férfi előtt, de az egyetemre beérve Theo kezébe nyomta a kávéját, és egy órát a mosdóban töltött, kiadva magából azt, amit ő ivott. Habár az apja megedzette, megtanította sok mindenre, arra sosem kellett, mi történik, ha őt szorítják sarokba. Ahhoz az apja értett, mégpedig annyira, hogy a lány sosem érezte, hogy hurokban lenne a feje, ellentétben azzal, amit az ügyvéd felvázolt. S habár a körítések nélküli beszélgetés miatt legalább pontosan felvázolódtak a határok, és az is mire számítson, mégis pont ez a direktség az, ami miatt könnyek szöktek a szemébe, és legszívesebben szétvert volna valamit a rátörő tehetetlen dühtől. Miután összeszedte magát, az órái maradékát, amit nem művészeti termekben töltött kutakodásra használta fel, Theot elhessegetve minduntalan, amikor belátást akar kapni, mi és épp ki után is kutakodik Lulu. Kutakodásban mindig jó volt, már tizenéves kora elején ha rákattant valakire, vagy valamire azután mániákusan képes volt az internet minden mélységét felforgatni, és kiolvasni mindent, amit csak lehetett, s ami csak fent akadt. Pletykák, teóriák, szerkesztett felvételek, képek, beszámolók, cikkek, fan-cuccok, de tényleg minden volt fent az illetőről, előbb vagy utóbb Lesya szeme elé került. Nyilván olyanokkal, akik szándékosan nem rejtegettek semmit – sztárok, osztálytársak, munkatársak civilek -, sosem olvastak maguk után, vagy nem fizettek azért, hogy más megtegye, és a kompromittáló szarokat leszedje. Nyilván a sztárok többsége is csak ímmel-ámmal, hisz a rivaldafény sokszor kurva mindegy negatív vagy pozitív pletyka hozománya.
Glessonról meg csak csupa jó. Olyannyira ki van polírozva a közösségi médiás jelenléte, mint egy fényesre nyalt Mária szobor, épp hogy csak glória, meg szent ének nincs ott aláfestésnek. Alapos gennyláda. Picsába. S bár az internet, amin a világ nagy zöme lóg, csak a jéghegy, ami a Titanic előtt is látszott, mélyebbre még csak a saját kis gyér tudásával volt képes eddig is leúszni, ott két Angliai cikknéltöbbet nem talált még, ahol nem szentként lett volna feltüntetve, ám azokban is csak felszínesen említették, nem róla szólt a teóriagyártás lényege.... de ha egyszer a neve felmerül, akkor ott bizony még lesz valami! Ám ehhez Lulu tudása már kevés, a pénze meg még nem elég, hogy az ismerőseit zaklassa akik tudnának segíteni. Az etikátlan hackerekkel, és az internet Poklában szörfözőkkel az a helyzet, hogy semmit nem adnak ingyen – a lánynak meg jelenleg még csak a semmije van, de az halmokban.
A megszerzett tudás azonban mindig hasznos, és így is többet megtudott már a fickóról, mint amennyit találkozásuk alkalmával elcsicsergett, tűnjön az bármily' haszontalannak is. Ezen tudás birtokában veszi fel a telefonját, és vár ott, ahol Glesson találkozni óhajt.
A kapott ruhák közül végül az egyik bizonyul rá megfelelőnek, mert bár vékony – egyesek szerint túl gebe is – mell tájékon nem szúnyogcsípésekkel bűvészkedik, így a szűk ruhában egészen dekoratívnak is hat, na meg az alulfejlett jelzőt is simán eldobhatja, ami általában jellemzi, lévén zömében leszarja, épp mi van rajta, ha olyan helyre megy, olyan emberekkel, akik ismerik, vagy akiktől nem akar semmit. És a semmi alatt nem a szexet kell érteni, mert bár stílusát tekintve kissé leharcolt az alap, megjelenésével épp annyira el tudja érni, amire szüksége van, amennyire a személyiségével – ingyen kávé? Belépő jegy nélküli bulizás? Koncertre bejutás? Jobb jegy az iskolában? Mind hozzájut, de apjától megtanulta, hogy ha túl sokat akar, az sokkal több munkával jár, és sokkal több látszattal, na meg annál is több figyelemmel.
Végül véglegesen eligazgatja magán a ruhát, amiben sokkal törékenyebb, és nőiesebb, táskája után nyúlva előkotorja a sminkes szütyőjét, és egy húsz perc tükörbe bámulás után az arca sem úgy néz ki, mint aki egy hete nem aludt. Visszafogott, de ízléses. Ki gondolta, hogy tud ilyet is, nemde? Még azon se botránkozik meg, ha esetleg Glesson közbeszól, javasol, vagy ha az átöltözésnél megvétóz ezt vagy azt. Tisztázták, hogy a férfi nem akar tőle többet, így nem szégyellős, de mégis csak fasz van a lába közt, így képes megállapítani, ha valami rosszabb vagy jobb lenne.
A telefon után Lesyának még arra is gondja volt, hogy minden porcikája hidratált és sima legyen, mint egy kicseszett márványpult. Szó ne érje a ház elejét, hogy nem rak bele elég effortot, bár az élvezeti része a készülődésnek még messze a béka picsája alatt van, majd hozzászokik.
- Értékelem, a pozitivitást, de ennyire nem hajszolom a jó baszást, és a csini pofit.- mered kétkedőn a másikra a már jól ismert kocsiban, kijelentése megint, mint az első találkozásukkor sem a faszinak szól, egyszerűen alap jelleme az irónia, meg az, hogy ha rokon jellemre talál, jelezze, a felesleges  jópofiskodás szükségtelen, lévén egyikük sem értékeli. - Értettem. Hova megyünk, hol fogok vele összefutni? - érdeklődik, mert bár Glesson egyből azt hiszi, képes megfektetni a fazont – illetve a fazon őt -, ahhoz azért olyan helyszín is kell, ahol ez reális keretek közt kivitelezhető. Ha cégvezető, nem fogja berángatni a lányt egy mosdóba, csak a saját kielégülése céljából, pláne ha nem érzi komfortosan magát.
- Azt látom, hogy tipikusan szar hobbijai vannak. - utal egy fintorral a képekre, amin vagy a hajóján szelfizik, vagy a golfklubban. Ez azon férfiak velejárója, akik vagy feltörni kívánnak még magasabbra, emiatt az elit köré gyűlnek, vagy azt hiszik magukról, hogy már ott vannak. Lesya már csak azért is gondolja ezt, mert bár azokon a képeket amiken egy-egy estélyen van, vagy eseményen nívósabb arcokkal is pózol, amiken csak a „hobbijának” hódol, ott még nem fellelhetőek csak az utóbbi időkben a „haverok”. - Mennyire kell már az első alkalommal virítanom valamit? - kíváncsiskodik, mármost el kell e jutnia legalább egy kompromittáló képig, vagy van ideje puhítani a célpontot. A hasa majd a választól függően rándul görcsbe, vagy sem, egyelőre igyekszik nem ráfeszülni arra, amire épp készül. Míg a választ hallja, a mobilját elővéve segítségül hívja a wikipédiát, meg egy-két szak oldalt, amin utánaolvas a képeken látott hobbiknak: a hajó típusa, felszereltsége, paraméterei, minden szar, amikkel az idióták egymásnak villognak, és amitől nő a faszuk, ha esetleg egy nő is érdeklődik irántuk, valamint a golfpálya elhelyezkedése, nehézségei, de még az ütők fajtáira is rákeres, már ha van annyi ideje a címig, a kétfelé figyelés jól megy neki, ha célirányosan tudja menedzselni – így figyel arra is, amit esetleg még Glesson javasol.

Glesson & Lulu

Welcome to the shit show

- Most vágjak vissza, hogy az Ön korában meg a fele bagázs feleségcsaló kurvázó kapuzárási pánikos? - utal arra, hogy az épp csapdába csalandó férfi is épp olyan előmenetelű mint Glesson. Szavai nyomán azért némi huncut kunkor odagyűlik a szája szegeltébe, jelezvén csupán tinédzser kori pimaszkodás ez a megjegyzés, sem mint komoly vitatkozni akarás. Érti és elismeri azt amit a másik mond, mert az osztálytársai, és zömében az iskolatársai is a szerelmet, a szexet és az élvezeteket hajszolják amellett, hogy igyekeznek teljesíteni az órákon. Ez természetes, még Theon is látja, hogy valami változott rajta az elmúlt héten, de a puhatolózására, hogy mégis mi, nem igen talált még választ, inkább csak hárítást. Vagy valami nőügy lesz, vagy megint ahhoz lesz köze, hogy zúzódásokkal meg foltokkal jön egyetemre. Kurvára reméli, hogy nem az apja veri megint, bár akkor valószínűleg már elhozta volna azt a szőrös nokedlit amit kutyának csúfol, és haza se ment volna többet. Reméli. Nagyon reméli.
- Zsír, nagyon reménykedtem, hogy ne valami krikett klub vagy valami ilyen legyen... - sóhajt kissé felszabadultabban, mert ugyan kaszinóban se járt soha – csak a filmekből tájékozódik -, de jóval izgalmasabbnak és spontánabbnak tűnik pláne elsőre, minthogy valami burzsuj picsának adja ki magát, aki reggelire már antidepresszánsal meg margaritával indít apuci pénzén és egész nap bassza a rezet a pályán. Brr. - Póker, hm. Oké abban jó vagyok! - oké, közepesen jó. Ha számítjuk a vetkőzős pókert, no meg azt ami a házibulikban megy. De sosem maradt még bugyi nélkül, és nyerte már el más füvét is, szóval erősen közepes a taktikája. Lehetne jobb, hisz a zöme számítás és a másik ismerete....de ha mindenben kitűnne, oda lenne a lecsúszott egyetemista picsa látszata, amit túlságosan is szeret, mert egyszerű, és mert gondtalan. Az alváshiányt ne számoljuk, az megtizedeli a fejében feltolódó értelmes gondolatokat, és a színészi képességeit, de szervezete most valahogy érezte, hogy erre rá kéne pihenni, így egész jól aludt manapság... Még a végén Glesson lesz a megmentője? Hah.
- Igen? Hát a hírekben pont ezt olvastam. - mindegy kiteregeti e, hogy mindent kiolvasott róla vagy sem, hisz a hírek minden ember számára elérhetőek, nem lenne újdonság, sem meglepő. Az lenne az, ha nem tette volna. - De nem tudom elképzelni, hogy naphosszat a golfpályán múlatja az időt lyukakba lövöldözve. Viszont akkor milyen unalmas hobbiiai vannak? - kíváncsiskodik, felpillantva a telefonjából, tanulmányozva a férfi vonásait. - Amúgy nincs baj az ürge szabadidős tevékenységeivel sem, csak számomra szarok. A gazdagok elég unalmas skálán mozognak hobbik terén, tekintve a szemetet hamar összefújja a szél. - most rajta van a sor, hogy nemtörődöm mód vállat vonjon, elvégre neki tényleg geci mindegy, melyik méregdrága hobbira basznak el óriási összegeket és időt. De be kell lássa, ha itt hasznos akar lenni az ügyvéd számára, alaposabban utána kell nézzen ezeknek, és nem árt majd gyakorlatot is szerezni egy-kettőben. Keresnie kell valami pénzes kis libát az egyetemen. A művészeti egyetemek előnye, hogy két réteg található meg benne, a csórók, akik úgy kapaszkodtak fel a szakra, és ez életük egyetlen lehetősége a sikerre, meg a másik véglet, a gazdagok, akik brahiból meg lázadásból jelentkeznek, mert úgy érzik ők lesznek a következő meghatározó pont a művészettörténetben és a galériák falain.
- Rendben, nekem ennyi elég, hogy tudom nem lebeg a börtönélet máris a fejem felett. - némi megnyugvással zárja le a telefonját amikor megérkeznek, hangsúlya már sokkal élettel telibb, és valódi megkönnyebbülés, és némi köszönöm cseng benne. Mint amikor egy üres szoba megtelik élettel, csak mert besüt oda a fény. Néha ennyire könnyen kapcsol be és ki, ha szerepekről van szó, s hogy ez később hogy csapódik le benne, arra ráér később rájönni. Talán a pszichológusával. Neki is hogy fogja elmondani ezt anélkül hogy tényleg elmondaná?....Francba.
A kis táskába ejti a telefont, és egy pénzcsipesszel összefogja, amit Glessontól kap – a csipeszt lopta, egy kávézóban valami baromtól -,  még utoljára a visszapillantóban ellenőrzi a sminkjét, álla megfeszül egy pillanatra, mert teste érezhetően tiltakozik az ellen, amit tenni fog, de összeszedve magát végül kiszáll a kocsiól, és könnyed léptekkel sétál be a kaszinó ajtaján. Belső feszültsége, és a gyomorideg, ami liftezésre kényszeríti a haszontalan szervet külső szemlélőnek észrevehetetlen, hisz színészkedésben jó. Franknek hála nagyon jó. Csak utálja.
Hagyja, hogy a biztonságiak átnézzék, ellenőrizzék és végül beengedjék, bent vált ki pár zsetont, és azzal elindulva a bárhoz sétál, margaritát kér – bár utálja, de ez most lényegtelen-, és felméri, melyik asztalhoz lenne érdemes leülnie. Apja szavai úgy visszhangoznak a fejében, mintha csak ott ülne mellette, és sorolná, mire kell figyelnie.
Frank Myers hatékonyan oktatott, és könnyedén magyarázta el a lányának miként mérje fel a teret, a benne elhelyezkedő embereket, és azt, akit épp kiszemel. Annak mozdulatai árulkodnak épp mellyire komfortosan érzi magát, mennyire ura a helyzetének, és azt is, milyen módszerrel érdemes megközelíteni.
Frank Snyder – micsoda Freudi vicc, hogy a keresztnevük egyezik az apjával -, a rulettasztalnál áll, és láthatóan nyerő szériában van, és nem érdekli más, mint a pörgő kerék, és a számok. Lesya figyeli egy darabig a játékot, majd miután legurította az elsőt, és kikérte a második poharat, azzal áll meg az asztal mellett, kissé félszeg testtartással, bambi szemekkel meredve a játékra. A szabályok egyszerűek, nem nehéz átlátnia a dolgot, mégis marad a peremen egy darabig, együtt mosolyogva az ujjongó emberekkel – köztük Frankkel -, és néha körbe-körbe pillantva az asztaltársaságon, mint aki kapaszkodót keres.
Tíz perc sem kell, és felszabadul egy hely, így esetlenül, de végül a férfi mellé áll.
- Ön is szeretne játszani hölgyem? - kérdezi a kupié, és várakozóan vonja fel a szemöldökét.
- Ó! Igen...igen! - teszi a poharát az asztal szélére, és a tokból, amit kapott előszedi a zsetonját, majd elveszve, döntésképtelenül mered a számokra, párszor elindul a keze, de vissza-vissza húzza, míg végül a zsetonjai hogy-hogy nem Franké mellett landolnak.
- Jó választás! - hallja meg a hangját, bátorítóan, mire hálásan elmosolyodik, és mintha zavarba hozná a dicséret kapja el a pillantását s a pohara után markol, és beletemetkezve kortyol belőle, míg a kör elindul, és a golyó pattogni kezd a számok közt.
Érzi magán Glesson tekintetét, de nem zökkenti ki, csak remélni tudja, hogy az, amit egykor a pszichopata apja belé vert, megtérül, és nem köt ki az előtt a sitten, hogy fellelhetne valami meghatározót a seggfej ellen.
Nyernek.
Lelkendezve virul ki az arca, és hálásan pillant fel a mellette állóra, akin elidőzik a tekintete, de minduntalan félre kapja, ahogy az a szemébe akarna nézni, de karja – mintha csak a tömeg nyomná oda – a másikéhoz simul, az újabb körben már az oldalához, hisz a férfi támogatóan simít a feddetlen hátára a nyitott ruhában, és közelebb hajolva hozzá – Lulunak mondhatni mélysége van, nem magassága – a fülébe súgja, mit tenne meg számnak a helyében.
Hát meg is teszi, zsetonja odacsúszik a piros mezőben lévő számra Franké mellé. Újra.
Minden férfi szeret vadászni....hát hagyja, hogy Frank úgy érezze, vadászik....