Ha az alvási görbéjét számoljuk, az este behozott pár óra nyugalmat és öntudatlanságot, minden nemű alvajárás és kiakasztó viselkedés nélkül. Theo az apjánál aludt, részben örül neki, mert a hullámvölgyek amiket a srác megél, most talán kezdenek kicsit felfelé irányt venni a mélyrepülésből. Az elmúlt hetekben hiába mutatta az erőset, Lulu látta, hogy valamin rágódik, és annak kivételesen nincs köze ahhoz, hogy az ő elcseszett kirándulásait meg kalandjait menedzseli éjjelente. Rákérdezhetett volna, meg is tette egyszer, majd kétszer, de a lelkizés nem a fiú asztala, és ezt tiszteletben tartva nem vájkált mélyebbre. Most már bánja. Ez a pár óra alvás a tabletták nélkül, mintegy természetes idegnyugtatóként hatnak rá, bár a fáradtság, a túlhajszoltság érzése az izmaiban, és a lelkében nem apadt egy hangyafasznyit sem, de a fekete mokkák a szemei alatt csak barna karikákra váltottak, a sírhatnékja egészen elmúlt, és képesnek érzi magát tiszteletét tenni az egyetemen is. Ma talán még az egyik projektjét is befejezi, amit három nap múlva kell leadnia.
Fogmosás után magára kapja a maradék hiányzó ruhát – a bandás felső kinyúlt és agyonmosott, a nadrágja két számmal nagyobb, a bőrkabátja pedig kissé kopott, de minden darab tiszta és illatos legalább -, ujjaival kvázi megfésüli a haját, és egy grimasszal nyugtázza, hogy annyira nem is néz ki mosómedvén, ha képes kipihentebben tíz perccel többet elbaszni a reggeléből a sminkkel.
Vállára kanyarítja a hátizsákot, és kilépve az utcára indul el az egyetem felé, gondolatban már megtervezve, ha elkapja a metrót időben, akkor még be tud menni kávéért magának és Theonak is.
Apropó Theo.... határozott mozdulatokkal halássza elő a telefonját, és nyitja meg az üzeneteket, hogy megkérdezze a pöcsfejet, ma épp milyen kávés hangulatában van, meg hogy egyáltalán tiszteletét teszi e az intézményben, amikor a szeme sarkából a mozgás feltűnik neki, de mindaddig, míg a nevét nem hallja egy vadidegen hangján, pötyög tovább. Meg sem torpanva formálódik ajkain a „Nem ismerjük egymást” mondat, de a férfi láthatóan határozott, mert mellé lépve elállja annyira az útját, hogy kénytelen legyen behúzni a féket, és megállva a további mondatoktól egészen elfelejtve, hogy amúgy elkezdett írni, és amúgy is el akarta hajtani a faszba az idegent.
- Maga valami perverz fasz? - jó lenne azt mondani, hogy némi mérlegelés után bukik ez ki a száján, de a pőre valóság az, hogy ez még az a helyzet, amikor a másik boldogan blöffölhet is. Leharcolt fiatal csaj, kb abban a korban, amikor amúgy is minden szart kipróbálnak és szétcsapják magukat... De honnan tudja a nevét? Csak ez az információ ugrasztja ráncba a homlokát, és némi görcsbe a gyomrát. Bármennyire is van tenyérbemászó arckifejezése a jól öltözött muksónak, az arra irányuló félelem, hogy majd molesztálni kezdi meg sem fordul a fejében, sem az, hogy erőszakosan fog fellépni ellene. Kissé máshogy lenne bekötve, mint egy átlag ember? Ja. A pszichológusa is állandóan ezt mondja.
- Kurva bénán adja elő magát....- forgatja meg a szemeit, és lezárva a képernyőt az elküldetlen üzenettel zsebre csúsztatja a készülékét, majd a kinyitott ajtó felé lép, beülve az ölébe húzza a táskát a hátáról. - Sejtem tudja merre kell menni az egyetememre.... - pillant fel, mielőtt a másik becsukná az ajtót, vagy hagyná, hogy ő húzza be. A gyomorideg nem csökken, agya a külső higgadtságával ellentétben azon kattog, mikor is történhetett meg az, amit az idegen állít. Glesson. Még csak nem is ismerős neki a név, ám mivel nem mondhatni, hogy olyan elit körökben mozogna – lényegében az apja védőjén kívül nem volt más kapcsolata ügyvédekkel -, így ez nem jelent semmit. Ajkai egy pillanatra vonallá préselődnek, ahogy feltör benne a harag és a keserű indulat a tényre, hogy nem figyelt magára annyira, hogy ezeket a szaros helyzeteket elkerülje. De mégis ki a fasz gondol erre tudatosan, meg állandóan, amikor épp rongyosra használódtak az idegei, mint Luluéi? Senki. De neki kellett volna. Picsába. Nagy általánosságban jól kezeli, ha kicsúszik a lába alól a talaj, elég kreatív, és gyakorlatias gondolkodású, de most sarokba szorított őzikének érzi magát, és ez rohadt pocsék.
- Honnan tudjam, hogy nem valami vén pöcs, aki erre veri otthon, hogy fiatal lányokat kényszerít dolgokra, pénzért persze....hogy aztán elmondhassa ez igazából egy fair üzlet volt? Hola bizonyítéka ellenem?- mered rá hideg tekintettel, és alaposan tanulmányozza a vonásait, a mozdulatait. Ha már úgy is össze lesznek zárva egy darabig a kocsiban – NY forgalma nem a sebességéről és a gördülékenységéről híres -, akkor már alaposan kifejtett válaszokat is kaphatna, mert ez eddig a levegőbe eregetett birkózó fing, és ennyitől még nemfog betojni.
Akkor miért is érzi még azt a követ a gyomrában?!...

Glesson & Lulu

Welcome to the shit show

Ahelyett, hogy a férfi nevetséges tagadása után leállt volna vitatkozni, inkább egy cinikus szemöldökemeléssel kívánja tudtára adni, hogy ezt a mesét maximum tíz év alatt veszik be, akkor is csak meseként este lefekvés előtt. Aki azt hangoztatja magáról, hogy mekkora luxus ügyvéd, meg hogy jobb ha valaki nem baszakszik vele, az minimum egy pöcs, Napóleon komplexussal, és kurva türelmetlen ahhoz, hogy szépen felvezesse a dolgokat, hagyja érvényesülni a hitetlenkedés meg a háborgás velejáróját ami ilyenkor abban, akit épp letaglóz egy ilyennel igen is felmerül. Mondjuk Lulu kissé máshogy áll hozzá a keletkező problémához, és ahhoz is, hogy ezt hogyan is illene kezelni. A gyerekkora nem volt épp piskóta az érzelmi zsarolás skáláján, még a dilidokija szerint is lassan kimerítette a plafont, és valahol a világűrben találta meg a mérce tetejét valamelyik faszom műholdon.
Figyelemmel kíséri, hogy mit ügyködik a fószer, közben talán egy pillanatra körbe is néz a beltérben, de nem igen ragad le semminél, bár a látszat ellenére kiválóan megjegyez mindent. Erre nevelték. Ujjaival ráfog a laptopra, hogy az az ölében lévő táskáról le bucskázzon le, és néma közönnyel kezdi figyelni, mi is tűnik fel vagy épp sem a videón. Az egyre növekvő idegességéről csak az ugráló állkapocs izma ad némi tájékoztatást. Nem az akasztja ki, hogy épp mit művel a videón, szégyen érzete és bűntudata sincs,mert olyat vásárolt, amit nem kéne, olyantól, akitől egy normális ember torkában dobogó szívvel fordul el, mert fél, egy kád jégben találja magát egy lepukkant motelben.... Az akasztja ki, hogy a kamerás vélhetően annyira kibaszott látható helyen állt meg és vette fel őket, hogy szégyen, amiért nem vette észre. Bár ahogy visszalátja önmagát a képkockákon, nehéz lenne nem észrevenni mennyire szét van esve – vélhetően az alváshiánytól.
Picsába. Kurva kibaszott picsába.
- Remélem a seggébe dugta fel, ott talán tényleg nem kutakodnék.... - dönti hátra a fejét, és szavai ugyan nevetségesen hatnak, mégis van bennük némi él, hogy ha azt hiszi a férfi, hogy nem fog élni a lehetőséggel, hogy keresse, akkor nagyon alábecsüli. Persze Lulu csak egy tinilány, kinek is tudna ártani, ugye? Drogos egyetemista, aki naphosszat elbassza az életét, szarik a világra, így minek is komolyan venni? Bár amíg nem derít rá fényt, mégis mennyit is tud róla a másik, inkább feltételezi, hogy mindent, mint hogy alábecsülje a semmivel. - De jó tudni, hogy a szar felvezetése után, legalább ezt nem baszta el. Kezdem elhinni, hogy tudja mit is csinál... - csukja le a laptopot, és nyújtja vissza, ha már úgy is zsarolják, a pofáját minek is visszatartani? Nem egy dacosnak tűnő beszólása miatt fogja mégis bedobni a zsaruk postaládájába a felvételt Glesson, ennyire nem tűnik kicsinyes fasznak.
- Ó! Kimondta a p betűs szót! - tátja el a száját és ciccegni kezd – Hova a luxus ügyvédi szókincs? - dorgálja, akár egy nagymama, majd sóhajtva befogja, és végighallgatja immár egészben azt, amit még mondani akar a másik. - Arról azért remélem tud, hogy kiskorúként sokkal kevesebbet kapnék, mint maga, még ha fel is adna, ráadásul nekem ott az adum, hogy simán hazudhatnám, hogy erőszakoskodott velem, és kihasznált. A bíróság és az esküdtszék sokkal de sokkal hamarabb elhiszi, hogy egy ugyan rossz útra tért de alapvetően hányattatott sorsú tinit molesztált egy amúgy magas rangban lévő állítólag makulátlan felmenetelű fasz, minthogy merő szívjóságból és igazságérzetből Ön feldob engem..... - mered a másik szemébe rezzenéstelen arccal, a korábbi ideg, ami ott rángatózott az állán mintha meg sem történt volna, bár mélyen belül még fortyog benne az önvád, és a harag, ám ez szinte érzékelhetetlen. Ám mielőtt bármit is visszavágna erre a másik, elmosolyodik, de a szemei nem követik a mimikáját, azok ugyan olyan hidegen merednek még egy pillanatig, csak azután olvadnak fel, és tekintenek előre, ki a szélvédőn.
- Nézze nem tudom én mégis ki ellen tudnék bármit is megszerezni, de tegyünk egy próbát.... - egyezik bele, részben mert kikúrt módon nincs kedve sittre kerülni, másrészt meg a pénz mindig jól jön. Hogy mindehhez érzelmileg hogy áll, még nem döntötte el, ahogy azt sem találta ki, mennyire nyájas ez a felvezetés, és valójában mennyire mélyre akarja rángatni a szarba a faszi. Nem tetszik neki, hogy ennyire figyelmetlen volt, nem fűlik hozzá a foga, hogy valakinek ugráljon, ha füttyent, és rohadtul ki akar szállni ebből a kocsiból, hogy kutakodjon kicsit a név, és az irritáló pofa után, aki épp sakkban kívánja tartani. - A fizetést meg kezdhetjük két kávéval, úgy is útba esik. - pofátlan lenne? Ja. Max mi lesz? A másik nemet mond.  

Glesson & Lulu

Welcome to the shit show

A kocsi belseje laikus számára tényleg nem sok információt adna, de egy-egy elhelyezett dolog, egy szokásosan kifüggesztett vagy kidekorált elem os sokat elmond a tulajdonosáról, ez a full letisztult semmi amit Lulu lát is csak azt erősíti meg benne, hogy vagy kényszeres a fazon, vagy bérelt a kocsi, vagy a szövegével ellentétben alaposabb, mint elsőre tűnik. A jól szabott öltöny, ami már ránézésre sem a tucatfazon inkább a szabósági darab, a haj, a bekészített felvétel. Komolyan azt mondja a fazon hogy nem vén? Ki a tököm tartja DVDn manapsàg a….bármit?! Mint egy régi maffiózós film. Már csak a fedora meg a bőrkesztyű kell és el os hiszi hogy a halakkal alszik… Ám így mégis tűnik holmi komédiának az egész hiába tudja, hogy ahhoz ő túlságosan senki, hogy ezzel megvicceljék. És amúgy pont az ilyen senkik mint az ő szőke segge szokták nagyhalak lekötelezettjeiként végezni…. De előbb tudta volna elképzelni, hogy egy  kifizetetlen gyógyszeradag miatt lesz, minthogy azért mert épp véletlen lefilmezték….Apropó, hogy a faszba jutott a felvételhez az ürge?!
-Nekem bizonygatja vagy magának? – emelkedik újabb cinikus ívbe a szemöldöke, és a látszat ellenére nem azért ilyen a modora, mert tesztelni akarná a zsarolója idegeit. Még azt is mélyre nyomja mennyire felkúrta a saját hibája, ezen keseregni, tervet szőni ráér akkor amikor alkalom illetve információ adódik. Addig szánalmasnak és feleslegesnek tartaná ha eljátszaná a sebzett, kiakadt tinit, aki nem tud azonosulni a nagy, mocskos, sötét világgal. A könnyeit habár úgy és akkor hullatja amikor csak akarja – krokodilkönnyek a meghatottságtól? igazi takonyban úszó kétségbeesett zokogás? rendelni se kell már kapcsolna is be. Többnyire érzelmei skálája színesebbek hat külső szemlélőnek, mint ami valójában lezajlik benne. De a ki mennyire pszichopata fejtegetést meghagyja a dokinőnek, még ő se jutott sokra e téren pedig cirka öt éve fetrengi ki a bőrkanapéját. Az még pornós években is veterán lenne!
Meglepi, hogy a fejtegetése nyomán nem kezd bele az eddig kiprovokált magyarázkodó önigazolásba, amivel eddig feljebbvalónak kiáltotta ki magát a másik. Pedig talán ez az egyik olyan hosszú okfejtés Lulu részéről, amit illene legalàbb kicsit komolyabban  megrágnia Glessonnak. Sok sok per nyert teret a médiában az elmúlt években, a figyelem a “me too” mozgalom után a sok emancipunci túlérzékeny szószóló miatt pedig rohamosan tör még feljebb. Már nem érdekli a sok majmot mi igaz és mi nem – bár nagyon szereti mindenki az igazsàg mecénásának kikiáltani saját magát -, csak min lehet igazán jókat rágódni. Egy luxus ügyvéd  egy nehéz múltú tinédzserrel szemben? Zabálná a média! Az ügyfeleiről és a sejthetően már megzsarolt emberekről nem is beszélve…. De a lányt nem igazán zaklatja fel, hogy ez kevesebb port kavar a másik lelkében, mint az élcelődése. Neki csak előny, ha minél kevesebbet néznek ki belőle.
A kávézóban fesztelenül kéri ki a két kávét -egyet magának, egyet Theonak-, és várja hogy a férfi fizessen. Nem játssza el a kétségbeesett bárányt, aki rémült segítségkéréssel a szemében tekintget  ide-oda, próbálva szemkontaktust létesíteni bárkivel aki méltatja rá. Ezzel még bőven ráér játszani ha a későbbiekben rászorul. Most csak a kurva koffeinadagját akarja, mert az a pár óra alvás már most kezd kipárologni a tagjaiból, a régi ismerős súlyos fáradtsàgnak adva vissza a teret tyúklépésekben. Követi a férfit, és becsusszan szemben vele a székre, épp hogy a feneke érinti a fa ülőkét már húzza is ki a tartóból a saját adagját felpattintva a papírtetőt iszogatja amíg Glesson beszél.
-Kvázi prostinak állít. Maximum ha jól játszom, megúszom egy kis pettinggel…. – foglalja össze tömören, nem gondolván naivitásból egy pillanatig sem, hogy majd egy csóktól kivétel nélkül mindenki vigyázzba fog állni, így mindig meg lehet állni ott ő pedig játszhatja a szűzkurvàt. – Bár nem kétlem, hogy megvan az a halmaz, aki a kiszemelt körből az énfajta lányokra bukik, még a…fogalmazása szerinti úribb nővé tevés nélkül is, de mi lesz ha elfogynak a vén kéjencek? Akkor mossuk kezeinket és elenged végkielégítéssel? – itt újra nem a naivitás szól belőle, arra kíváncsi hazudik e a másik, s ha igen mit. Egy ilyen helyzet csak a börtönnel, valaki halálával vagy a szarabb helyzetben lévő fél valami módú felülkerekedésével érhet véget. Az apjánál a börtön volt az út vége. Glesson milyen vágyálommal kívánja álltatni?
-Meg ha már a díjazás…emlegeti emlegeti azt, hogy megfizet, de ezt miért higgyem el? – támaszkodik a könyökére és ejti a tenyerébe az állát. – A maga kezében van a tököm….minek fizetne akkor? – logikus kérdés, a motiváció és a miértek pedig sok sok információval szolgálnának, hogy felskiccelje a vele szemben ülő jellemét.  

Glesson & Lulu

Welcome to the shit show

- Ezt vehetem akkor egy életre szóló munkalehetőségnek? - ironizál is, meg lényegében a tények ismeretében nem is. Más vele egykorú azon parázik, hogy hova fog elhelyezkedni – ha még nemtette meg ideiglenesen -, melyik vállalat, cég, stb fogja alkalmazni azzal a végzettséggel, amit épp igyekszik megszerezni, s hogy meg fog e élni belőle hosszútávon.... Utóbbi még neki is kérdéses, de legalább a szar alkalmi munkáit úgy tűnik félre is teheti. Durva lenne azt mondani, hogy Glesson a finomkodó őszinteségével több bizalmat épített már most benne, mint pár osztálytársa? Frank végett megtanulta, hogy bár a tisztánlátás fáj, sokkal egyszerűbb azzal kalkulálni, mint végighallgatni mások süketelését és hazugságait – úgy is többnyire pocsékul adják elő. Arra persze garancia nincs, hogy be is tartja amit most oly' nagyvonalúan ígér, de azzal a problémával ráér akkor foglalkozni, ha megtörténik... Egyelőre elég neki annyi, hogy mivel a zsaroláson kívül a férfi már nem játszmázik vele, így ő sem fárasztja azzal, hogy az összetört, pánikban lévő tinilányt alakítja, aki képtelen felfogni a helyzetet. Még ha mélyen a percek múlásával több érzelem is felüti a fejét benne, mint a gyilkos düh és az önvád, majd később kielemezgeti magában, miért is érez gombócot a torkában ahogy kortyolgatja a kávét, és miért telepszik kellemetlen tompa zsibbadás a tagjaira, mikor nem is koffeinérzékeny.
- Ugyan, sejtem nem mindenkinek ezt a szar arcát mutatja, mert akkor egy patkánylyukban tengődne, nem pedig a finom öltönyében a puccos Tesslájában. - és pontosan ezeket az embereket akarja majd kézre keríteni, hisz nem ott fog fogást találni rajta, ahol tudják, mennyire egy seggfej. Mert akik tudják, vagy profitálnak belőle, vagy ugyan úgy ketrecben tengődnek, mint Lulu – s így aligha használhatnak információval, hasznossal még úgy sem. Szimpla megjegyzésként buknak ki a száján a szavak, egy legyintéssel el is hessegeti őket, jelezvén, nem is vár rá reakciót a másik féltől.- Egyelőre a teszem amire kérnél maradok, a hiszékenységet meghagyom a naivabbaknak, akiket még zsarol. - hasonló érdektelenséggel reagál, szemei a másikéba fúródnak, s habár ugyan azt a semmit látja tükröződni, mint sejti a sajátjában is fellehető, nem szakítja meg a szemkontaktust.
- Látom az őszinte szövegeit is csak ügyvédi maszlagban képes kifejteni. - élcelődik, mert megteheti. Ezen felül nyilván ő kérdezte, így végighallgatta, s bár kissé kamu szagúan hangzik, annyira mégsem, hogy ne higgye el. Ollalaa, épül itt a bizalom kérem szépen! Milyen szép is ha két pszichopata egymásra talál! - De akkor ugorjunk, magának jó, nekem lesz pénzem. - azt hogy neki is jó lesz egyikük sem hiszi el, fasznak hangoztatni akkor, ugye. - Van már kiszemeltje is, vagy akkor most eldob az egyetemre, és aztán várjak a jelre Batman? - nem ugrana egyből egy öreg fószer szájába az kurva isten, de a benső késztetése, hogy minél hamarabb utánanézzen Glessonnak sürgeti, így tudni akarja, mikor is lehet végre egyedül, hogy meg is tehesse, és ne csak akarja.
Amúgy sem volt túl produktív az elmúlt alkalmakkor, mikor tiszteletét tette az órákon, ez ma sem lesz másként – Theo nagy bánatára, aki biztosan meg akarja majd vele tárgyalni a legutóbbi bulin mi volt az a verekedés Quinn és Tyler között, és miért is lökték be végül Biancát a medencébe... -, mert a telefonjába fog bukni nyakig, és talán még Jensent is megkörnyékezi, aki média szakon a legjobb hacker – már azok közt akiket ismer.
- Meg azért érdekelne, hogy is fog ez zajlani. Mármint bocsássa meg tudatlanságom, és hogy a látszat ellenére... - mutat végig magán - ...nem vagyok nagyon otthon a pénzért árulom a testem szakmában. Szóval kapok előtte némi fejtágítást, mint a kémek a filmekben, vagy rábök valakire, aztán improvizáljak, remélve nem fogom elbaszni? - újabb forró kortyot küld le a kávéból, már egészen az alján járva a pohárnak, de mit sem érezve az élénkítő hatásából – hála insomnia kapitánynak. Be kell majd ugorjon két energiaitalért is az egyetemi büfébe.

Glesson & Lulu

Welcome to the shit show

Egy pillanatra, de tényleg csak egy pillanatra buzog fel benne az apja képe a szavakat hallva, szinte látja maga előtt, mintha Glesson helyett ő ülne most az öltönyben, a szorosra húzott nyakkendővel. Ismeri ezt a hozzáállást, ismerős neki a nemtörődöm, érzéketlen hozzáállás, és az, hogy az egész mégis mennyire összeszedett és átgondolt. De arra tényleg kíváncsi, mennyit tud igazából róla a férfi. Tud az apjáról? Tud róla, miket művelt a drága fater? Tud róla, hogy mennyit töltött megfigyelve az intézetben? Tud róla, miket is ír neki fel a pszichiáter receptre? S vajon tudja e, hogy a mondandója inkább ingerlik, és némileg megnyugtatják a lányt, ahelyett hogy a félelmet ültetnék el a szívében?
- Ó, én nem hiszem, hogy előnyben lennék, csak mert felkeresett. - fújtat megvetően, ami a feltételezésnek szól, nem pedig a feltételezőnek – De jó tudni, hányadán állunk jelenleg. - biccent, és kissé elmerengve játszik ujjaival a poháron, kapargatja a kartont, ami az égéstől kívánja megvédeni a rámarkoló mancsokat. A tragikus kifejezés nem úgy hangzott Glesson szájából, mint egy halálos fenyegetés, báregyelőre azt feltételezni, hogy punci lenne egy tizenévest eltüntetni egy tóban, vagy egy szemétlerakónál naivitás lenne részéről....
Enyhe elégedettség telíti el, ahogy a másik megtartja a szemkontaktust, de a „ki bírja tovább” faszméregetésbe nem megy bele, nemez volt a lényege, és a gyerekes dolgok sosem érdekelték igazán. Csupán tudni akarta, jól gondolja e, hogy bár külsőre kurvára meg sem közelítik egymást, a lelkük picinyke mélyén van némi hasonlóság kettejük között. Furcsa, de még némi könnyedséget is érez, hogy nem kell teljesen megjátszania magát. Nem úgy Theonál, vagy Chadnél, vagy azoknál, akik normális érzésekkel és érzelmekkel bírnak. S habár ő sem teljesen érzéketlen mindig – most is érez némi zavart az erőben, mondjuk úgy -, messze nem kell annyi dolgot átvonultatnia az arcán, mint egy átlagos „milyen volta napod” beszélgetésnél az osztálytársaival.
- Rendben. - nincs ezen mit ragozni, sem nyújtani mint a rétest. S bár volnának még kérdései – amiknek kis szeletét ki is fejti – mivel a vele szemben ülő kifejtette, hogy nem igen készült elsőre ennyi mindennel, így eltárolja a későbbi összefutásuk alkalmára. - A számom kell, vagy nagytestvér módjára megszerezte azt is? - tekintve, hogy pontosan tudta merre találja, nem lenne meglepődve, ha egyszer csak kapná a hívást egy 666 kijelzésű hívószámon. De komolyan, az ördög kibaszott ügyvédje csicsereg itt vele, ő meg szart se tud róla. Percről percre kezdni jobban idegesíteni ez az információ hiány, még ha a következő kérdéseire mókás választ kap is.
- Nem, de tekintve, mennyire könnyedén kezelte, hogy mire is fog engem felhasználni – ejti ki a felhasználni szót lezserül, mintha amúgy nem baszná kicsit falhoz a lassan realizálódó sanyarú tény – sejtem tisztában van vele, hogy aki azzal üzletel, mint amivel én is, nem mindig fizethet pénzzel.- minek szépíteni, s ugyan alig kétszer fordult elő az említett ködösített dolog, attól még előfordult. A jelzése amúgy is a kihívóbb és lázadóbb ruhájára értetődött, mintsem valódi kurválkodásra, de ezt már nem igyekszik kifejteni, mert csak fingreszelés lenne ebben a szituációban.
- Remélem diavetítés is lesz, úgy olyan kémfilmesen érezném magam! - nyalja le a kávét a nyelvével a pohárszéléről egy megjátszott vidám és lelkes mosoly kíséretében, majd előre dől, és rámarkol a másik pohárra. - Akkor ha ezt megbeszéltük, mehetünk is részemről, tudja, lekésem az óráimat... - szúrja oda élesen, de egy újabb mosollyal, ami némileg őszintébb is. Vegyes érzelmek kavarognak benne, és bár helyzetéből adódóan sokkal távolságtartóbb és lázadóbb valamint elutasítóbb is lehetne, mindezek olyan érzelmek lennének, amiket meg kéne játsszon. Ha kibukik valamin Lulu inkább magába zárkózós, és a katasztrofális hírekre, és sokkoló dolgokra is inkább reagál hűvös nyugalommal, mintsem hápogó hangoskodással. Hogy erről a pszichiátere milyen véleménnyel lenne sejti, de jelenleg nagy ívben leszarja.
-Mondjuk az meglep, hogy a színészi képességeimet nem is firtatja... - pillant ismét a férfire, és kíváncsian kutakodik a mimikáján, ez miért is van.

Glesson & Lulu

Welcome to the shit show