A tesóm szerint tipik boyfriend material vagyok, jelentsen is az bármit. Figyelmes vagyok ezt tudom magamról. Én pont az a srác vagyok a randin, aki visz egy halom virágot és issza a lány szavait, megjegyzi a szülinapját meg a kedvenc színét, mindent.
Fotografikus memóriámnak köszönhetően mindent könnyen megjegyzek amit olvasok, ez egy elég jó dolog, az egyetemen eléggé hasznos volt. Így sosem volt gondom a tanulással sem, nem kellett megerőltetenem magamat és ez a mai napig így van. Logikus gondolkodásom van, így az összefüggéseket is könnyedén átlátom. Ez eléggé fontos a munkámhoz.
Nem vagyok túlzottan szószátyár, ha nem muszáj, akkor inkább meg sem szólalok, persze van, amikor elkerülhetetlen. Ez talán annak köszönhető, hogy introvertált vagyok, sosem voltam kifejezetten szocális, de azért tudok beszélgetni, ha úgy adódik. Meg mióta elindítottam a céget, eléggé rá is vagyok kényszerítve, mivel egyik tárgyalás a másik után jön, ezek nekem mindig komfortzónán kívüli dolgoknak számítanak. De valahogyan mindig megoldom, meg azért nemcsak egyedül járok tárgyalni, így mindig akad segítségem, de eddig még nem égettem be magunkat egyszer sem. Amiben jó vagyok, arról azért tudok beszélni és az évek alatt egyre több rutint gyűjtöttem már, így egyre kevésbé stresszelek rá ezekre a szituációkra.
Bár ez nem kifejezetten jellemvonás, de a fotózást imádom, egyre jobban megy, hogy észrevegyem a pillanatokat, amiket lencsevégre akarok kapni. Talán azt lehetne erre mondani, hogy jó megfigyelő vagyok. Ez ilyen pont nekem való hobbi, nem kellenek hozzá emberek, kivéve a barátnőm, akiről előszeretettel csinálok szebbnél-szebb képeket. De csak miatta szép, nem azért, mert olyan profi vagyok.
Vitázni, veszekedni végképp nem tudok, olyankor csak pislogok nagyokat és a fejemben zajlanak a dolgok. Mire eljutnék odáig, hogy kibökjek egy szót is, már három témával arrébb vagyunk. Kicsit lassú vagyok. Valahogyan az ügyfelekkel viszont meg tudom oldani a problémákat, ezt nem is nagyon értem, hogyan működik. Azért jó lenne, ha otthon is menne.

Egy egyszerű Queens-i srác voltam addig, míg a szüleimmel éltem és suliba jártam, de amint a saját lábamra álltam azért eléggé bejött az élet. Mindig is jól tanultam, bár nem a sok tanulásnak köszönhettem azt, hogy mindig mindenből jó jegyeim voltak, hanem a fotografikus memóriámnak, ami egy nagy ajándék az élettől. Néha kell egy kis szerencse is, na hát nekem királyul az ölembe hullott. Piszkosul mázlista vagyok, igen, ráadásul nem csak a szakmai életben.
Az egyetemen IT-t tanultam, szoftverfejlesztő vagyok, és van egy saját kis start-upom, ami meglepő módon szoftverfejlesztéssel foglalkozik. Hát nem vagyunk egy EA (még), de azért igyekszünk egyre nagyobb teret hódítani magunknak a könyvelési programok piacán. Furcsának tűnhet, hogy pont ezt a területet választottam, de egyébként mégsem az annak, aki képben van a piaci kínálattal. Mondhatni alig van normális, használható szoftver, amikkel a könyvelők dolgozni tudnak, de mivel minden vállalkozásnak szüksége van könyvelésre, így evidens, hogy olyan programot is használnak. A könyvelés maga egy halálosan unalmas dolog, mikor kitaláltam, hogy erre a piacra akarok betörni, akkor beültem az egyetemen számvitel órát hallgatni és akkor határoztam el, hogy bizony jól döntöttem. Csóri egyetemistáknak még papíron kellett megcsinálni mindent, kész kínzás volt. Néhány óra alatt megértettem a dolgok lényegét meg persze konzultáltam jó pár könyvelővel, szakértővel a user oldalról, majd egy idő után frankón összeállt a kép. Tehát, ez elsődlegesen a bevételi forrásom és elég jól meg lehet élni belőle. Meg ezen kívül még etikus hacker melókat is szoktam vállalni különböző kormányzati szerveknek, de ez eléggé ritkán fordul elő, inkább olyan hobby szinten nyomom. Meg előfordul, hogy mobilra is írok appokat, de ez a dolog még eléggé gyerekcipőben jár. Szóval, egy kicsit kocka vagyok.
Mondanom sem kell, hogy a szabadidőmben imádok számítógépes játékokkal nyomulni, rengeteget streamelek a twitch-en, egész jó kis követőtáborom van már.
Ami viszont a legmeglepőbb, hogy mindezek mellett van egy gyönyörű barátnőm, aki tolerálja nekem ezt a kocka életet. Amikor megpillantom, mindig rácsodálkozom, hogy nem álmodom-e, mert ilyen csaja egy magamfajtának nem igazán szokott lenni. Max a filmekben. De az élet meg baromira nem egy Hollywood-i film, még akkor sem, ha én játszom benne Mr Mázlistát.

A nővérem egy divatcégnél dolgozik varrónőként és rendre részt szokott venni különféle divattal kapcsolatos rendezvényen, mivel neki nyilván a háttérben dolgoznia kell olyankor. Aztán egyszer már magam sem tudom milyen okból, odakeveredtem és az én szemem nem a deszka modelleken akadt meg, hanem a gyönyörű szőke ciklonon, aki - mint utóbb megtudtam-, nem modell volt, hanem a cégvezető lánya. Bele tudtam választani én is. De úgy voltam vele, hogy ha most nem szólítom le, akkor soha. Persze a tesóm majd’ megölt a pillantásával és finoman jelezte a kezével, hogy a fejemet veszi, ha bármi hülyeségbe kezdek. Én meg hirtelen azt sem tudtam, hogy mit teszek, csak cselekedtem gondolkodás nélkül.
- Szia – nyögtem ki nagy nehezen, amikor odaálltam a szőke lány elé. – Figyelj, egy életen át bánnám, ha ezt most nem lépem meg, és kérlek, ne röhögj ki, de eljönnél velem randizni? – böktem ki végül jövetelem célját és vártam, hogy rám omlik a világ szégyenemben. Mégis egy magamfajta kis mitugrász mit akarhat a góré lányától, hát nem igaz? Hirtelen a cipőm orra rendkívül érdekes lett, nem is bírtam sokáig a lányra nézni, nem akartam, hogy kiröhögjön.
- Oké – felelte rövid gondolkodás után mosolyogva, majd a kezét nyújtotta. – Na, ideadod a telódat? Beírom a számom.
- Ja, aha, persze – pislogtam, azt sem tudtam, hogy éppen mi történik. Kiszedtem a zsebemből a telefont, majdnem elejtettem zavaromban, de végül csak oda tudtam adni a kezébe. A bénázásomat egy bájos mosollyal jutalmazta, már megérte. – Amúgy, Chris vagyok – tettem hozzá, míg a telómon pötyögött. Egy idiótának éreztem magam, nagyon bíztam benne, hogy tényleg a saját számát írja be, nem pedig az apjáét vagy valami emelt díjas akármit, hogy megszívasson.
- Genevieve. De szólíts nyugodtan Ginny-nek – mosolygott. – Akkor majd hívj! – mondta, majd egy pillanat múlva már ott sem volt. Én meg álltam ott, mint aki kővé dermedt, szerintem a szám is tátva maradt egy rövid időre.
Amikor újra összeszedtem magam, a nővéremre pillantottam és cinkos mosoly jelent meg az arcán. Reméltem, hogy büszke rám, azért nem voltam nagy csajozós soha. Bár az izgi lesz, ha családi vacsira hazaviszem Ginnyt, de az majd egy következő történet lesz.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy igazán kedves, szimpatikus és kedvelhető karaktert mutattál be nekünk!
Nagyon tetszik, hogy egy ilyen hétköznapi harcokat megvívó sráccal érkeztél, akinek még igenis vennie kell egy mély levegőt mielőtt megszólít egy lányt és úgy tűnik a mondás igaz.. aki mer az nyer, főleg ha egy walking green flag az illető.  
Látom, hogy igyekszel a komfortzónából kilépve fejlődni, ami a mai világban szerintem egy hatalmas plusz pont.
A karriered a jelek szerint már sínen van, a lányt is megszerezted, mást nem is tudok mondani azon kívül, hogy csak így tovább. Biztosan várnak majd még rád és rátok együtt is kihívások, de nem is faggatlak csak sok sikert kívánok a továbbiakban.
Nem is tartalak fel tovább. Jó játékot!

Színt és rangot admintól kapsz majd, a foglalókat és a játékteret azonban máris beveheted. New York már a tiéd is!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!