Csendes, ha nem a konyhában van. Ő az a fajta ember, aki feleslegesen nem jártatja a száját, jobb szeret inkább megfigyelője lenni a történéseknek. Nyugodt, már ha nem a főzésről van szó. Képes a legtöbb helyzetben nyugodt maradni, bár öccse szereti feszegetni a határait, nem adja meg neki könnyen magát. Hemofóbiás, azaz, nem bírja a vér látványát. Bár annyira nem komoly, hogy el is ájuljon a látványától, de erősen rosszul lesz tőle, feltehetőleg régi rossz emlékek miatt. Precíz, emiatt a legkisebb hibákat, vagy a késést sem tűri el. Egy igazi Gordon Ramsay, emiatt nem a legegyszerűbb vele dolgozni. A konyha az ő birodalma, és szereti, ha minden tökéletes. Nem adhatnak ki rossz ételt a kezeik közül és ha ő képes valamit megcsinálni, akkor más is. Néha kissé depresszív, de többségében maximalista, ami miatt nehéz vele jól kijönni. Pedofóbiás - gyerek fóbiás és nem pedofil! - ez a fő oka annak, hogy inkább a tehetősebb felnőtt réteget kívánja megcélozni üzletileg. Nem szereti a gyerekeket, talán a gyerek sírás az egyetlen, ami a hétköznapi életben kiugraszthatja a nyugalmából. Ettől eltekintve családcentrikusnak is nevezhetnénk, hiszen számára első a család. Nagyon szereti és tiszteli mind a szüleit, mind a nagyszüleit és bár nem sűrűn hangoztatja, de az öccséért is képes lenne bármit megtenni. Néha próbálja a háttérből terelgetni és segíteni neki, de csak addig a szintig, míg nem túl feltűnő a másiknak. Felfedező, kíváncsi típus, szeret mindent a saját bőrén megtapasztalni, megkóstolni, megvizsgálni és megélni. Elmélkedő, fejben sokszor jár a múltban vagy a jövőben, de a jelenben ritkán él.

Ma a Goryeo étterem tulajdonosával készített interjút hoztuk el az olvasóknak. Már biztos sokan hallottak a Queensben található csoda helyről, ahol a páratlan ízvilágú ételek mellé remek hangulat és jó fekvés is társul. De lássuk csak, hogy ki is áll a színfalak mögött, kinek köszönhetjük a létezését:

Mr. Han, meg tenné, hogy először is bemutatkozik?
Nathan Han vagyok, 26 éves és mint a nevemből is látszik, koreai-amerikai. Az angyalok városában születtem én is és az öcsém is, ám olyan 8 éves koromban ide költöztünk New Yorkba. Fiatal koromban lehetőség nyílt arra, hogy kicsit körbe fedezzem egyes országok konyháit, így fogalmazódott meg bennem, hogy szeretném ezt a tudást kamatoztatni és vegyíteni különböző népek ízvilágait, a hagyományos koreai konyháéval.

Talán a név és az üzlet stílusa miatt is sokaknak az ugrik be, hogy ez olyan tipikus koreai bisztró, de az étlap nem erre utal. Hogyan jellemeznéd a Goryeo konyháját?
Tulajdonképpen a hagyományos koreai konyhát vesszük alapul, amit kicsit megspékelünk a világ ízeivel és ezt fine dining módon tálaljuk. Az étkezés során 6-8 étel kerül felszolgálásra, és az egész menüsor úgy van kitalálva, hogy a fogások egymásra épülnek, igazi gasztronómiai élményt nyújtanak.

Fine dining? Összehozható ez a keleti konyhával is? Mesélnél egy kicsit bővebben erről?
Két féle ember létezik: aki szereti a koreai ételeket, és aki nem elég bátor, hogy megkóstolja a kinézete miatt. Alapvetően nem sok fogás mondható kifinomultnak, sokkal inkább az ízekre megy, mintsem a kinézetre, szerintem viszont a legjobban variálható ételekkel rendelkezik. Szerettem volna bemutatni, hogy a keleti ételekkel is lehet ugyanúgy játszadozni és alkotni. Fiatal korom ellenére már jó ideje foglalkoztat a gondolat, hogy vajon miért nem hallottam még egy olyan ázsiai étteremről sem, ami hasonló alapon működik. Ha gourmet ételekről van szó, mindenkinek a franciák jutnak észbe, esetleg még pár olasz próbálkozás. Utazásaim során mindig szeretem az adott hely konyháját felfedezni kicsit, és ami megtetszik, azt ellopom és beépítem a saját elképzelésimbe. Így kerülnek az emberek tányérjaira a világ ízei és a domináló koreai fogások modern köpenybe bújtatva.

Desszertjeitek is vannak? Úgy tudom, hogy Korea nem éppen az édességekről volt híres régen.
Vannak, bár tény, hogy többsége más országok receptúráiból valók. Viszont mind nagyon jól illeszkednek ízileg, így biztos vagyok benne, hogy nem fogja csalódás érni emiatt az embereket.

Honnan jött a gasztronómia iránti szereteted?
Mikor kicsi voltam sokat voltam a nagyszüleimnél. Nagyapámnak van egy nagyobb szőlő birtoka, borászattal foglalkozik, nagyanyám pedig szakácsnőhöz méltóan mindig is a legfinomabb ételeket főzte. Lévén, hogy a testvéremmel mi már a harmadik generáció vagyunk itt Amerikában, a mamánk nem szerette volna, ha csak amerikaiként nővünk fel, igyekezett egy kicsit átadni nekünk a gyökereinkből. Nekem talán egy kicsit többet sikerült ebből átvennem, mint az öcsémnek. A mama szerettette meg velem a történelmet, és az ételek gondos elkészítését. Az ázsiai emberek úgy vélik, hogy a jó étel az egészség alapja, ezért betegség esetén is jobban megbíznak benne, mint a gyógyszerekben. Mindig is szerettem segíteni a konyhában, így elég hamar megtanultam főzni. Papa pedig mindig tanítgatta nekem a borok fajtáit és, hogy mit mivel érdemes párosítani, hogy az ízek megfelelően kiemeljék egymást. Bár, őszintén nem ez volt a kezdeti célom, igazából az egyetemi évek alatt kapott el a szenvedély.

Elárulod, hogy miképp jutottál el idáig? Hol lennél most, ha az eredeti ötletedet választod?
Nem tudom, talán katona lennék, vagy rendőr. Gimi alatt legalábbis ezeket fontolgattam. Sosem voltam elég erős gyerek, mindig kifogtak engem valami miatt, amiért vagy testi, vagy lelki bántalmazásban volt részem. Miattuk megakartam erősödni és elhatároztam, hogy mást is megszeretnék védeni. Édesanyám viszont nem támogatta az ötletet és mindent bevetett annak érdekében, hogy a fenekemen maradjak. Kiegyeztünk abba, hogy túl fiatal vagyok egy ilyen komoly döntés meghozatalára, várjak még egy kicsit vele. Egyetemre küldött, hogy legyen időm gondolkozni, pontosabban meggondolni magam. Őszintén, akkoriban nem érdekelt a tanulás. Igy csak egy számomra semmit mondó szakra ráböktem, majd jelentkeztem. A felvételt követően szembesültem azzal, hogy milyen szakra is tévedtem, ami nem más volt, mint a túrizmus és vendéglátás. Itt volt pár gasztronómiai óránk, amin nagyon megszerettem az ötletet. Mire a négy év végére érkeztem, rájöttem, hogy ez számomra egészen kézen fekvő lenne. Ám tapasztalat nélkül nem akartam semmibe sem belekezdeni, így két évre Franciaországba mentem, hogy neves séfektől ellessek minden szükséges konyhai fortélyt. Meg kellett érnem egy komoly étterem létrehozására, az ott eltöltött idő alatt pedig azt hiszem sikerült felnőnöm.

Te milyen vendég vagy, számodra milyen egy szerethető étterem?
Számomra fontos a hely kisugárzása, az ételek minősége és a tálalás. Már nem az a fajtája, hogy milyen módon van elrendezve az étel a tányéron, hanem a mód, ahogy leteszik elém. Talán ezt furcsa hallani tőlem, de más éttermeknél nem arra megyek, hogy minél különlegesebb legyen a tányéromon szereplő étel, hanem, hogy minél emberközelibb legyen az élmény. Arra pedig sokat dobnak a pincérek és a pultosok is. Az ember boldogabban lát neki enni, ha mosolyogva és szeretetteljesen rakják le elé, míg, ha csak egy robotként működő személyt látunk, akkor az étvágyunk sem lesz olyan nagy. Én ezt a harmóniát igyekszem fentartani a Goryeoban. Szeretném, ha a vendégeim a minőségi és művészi összeállítások mellé, kapnának egy kis szeretetet is.

Az ide járó közönség mennyiben más, mint a legtöbb étteremé?
A csúcséttermekben sok vendég nem éli meg az egész szépségét. Talán pont a rideg felszolgálás és talán az adagok miatt. Aki ide jön az először elámul a mennyiségen, de utána rájön, hogy mi nem a hangya falatnyi adagokra megyünk azért, hanem arra, hogy mindenből kellően jusson és ne teljen meg az ember, csak amint a végére ér. Ide olyan emberek szeretnek visszajárni, akik élvezik, hogy foglalkoznak velük és olyan ételt szeretnének kóstolni, amivel azért jól is laknak. Akik ide jönnek tudják, hogy ez egy újfajta élmény ami valahol a házias éttermek és a menő gourmet bisztrók között állnak.