I really  hate you;

What Happens Here, Stays Here

Hát nem mondanám, hogy olyan baszott könnyű volt bejutni az akadémiára, legfőképpen azért, mert már én is ültem börtönben, ami így annyira nem volt azzal kompatibilis, hogy én rendőr legyek. De szerettem volna változni, kicsit... hát jobb ember lenni na... Ehhez mondjuk kellett egy ügy, amibe be tudtak vonni, hogy bizonyítsak, és persze Julian is megejtett egy-két telefont az érdekemben, bár így is húzták a szájuk és több kevésbé legális körökben mozgó ismerősöm is legyintett, hogy ne erőltessem, mert ez olyan, mint önként fejjel menni a falnak. De végül az akadémia rábólintott.
Így csak hétvégente tudtam dolgozni, de így is baromi fárasztó volt, arról nem is beszélve - bár egy kurva szavam sem lehet -, hogy igen hamar eljutott az akadémián is mindenkihez, hogy milyen múlttal rendelkezem, és ez nem kicsit nehezítette meg a dolgom, lévén, hogy akadtak tanárok is, akik már alapból úgy kezeltek, mintha rég megbuktam volna. De azért... igyekeztem. Akadtak bőven ismerős arcok, s mint kiderült, nem egy nyomozó vagy rendőr járt be néha tanítani a főállása mellett. Fontos volt a tapasztalat, a gyakorlat, és nem a száz éves, így a legjobb embereikkel próbáltak minket is felkészíteni a mostani veszélyekre. Fasz se gondolta volna, hogy manapság már a pszichológia is kötelező. Miért nem elég csak szájba verni a rosszat, aztán puszi?
Voltak helyzet, szituáció gyakorlatok, amiket eleinte unalmasnak tartottam, utána meg mindig annyira felbasztak, főleg, mikor nekem kellett a higgadtat játszani, hogy állandóan ki lettem dobva az óráról.
Nem én voltam a legidősebb, de bőven akadtak nálam fiatalabb kis szarosok, szóval legalább a kondim miatt nem aggódtam. Sok volt a sport, a terep gyakorlat, aminek örültem, mert mindig bőven akadt levezetni való energiám, pláne, ha épp szar is volt a nap. No persze nem mindenkivel voltam rosszban, így alkalom adtán még az akadémián lévő konditerembe is együtt mentünk.
- Hülye vagy? Egy ilyen húzásért ki is rúgnak. - vetettem vállamra a törölközőt az izzasztó, de jól eső pár órás kondizás után, miközben néhány szintén gyúrni járó majdnem velem egykorú társammal elindultunk az öltözők felé.
- Akkor csináld te. - vont vállat nevetve az egyik, akinek az a remek ötlete támadt, hogy az egyik előadó laptopjára töltsünk melegpornót az egyik anyag helyett, hogy azt vetítse majd le.
- Hogy engem basszanak ki, te csicska? Na ne idegesíts! - morgolódtam, és még löktem is egyet rajta, ahogy berontottunk a most elég üres öltözőbe. Mindenki ment a saját szekrényéhez, bár a pakolászás közben nagyon úgy tűnt, hogy csak én tervezek lezuhanyozni. Itt senkit se zavar, ha valaki bűzlik, mint egy hulla???
- Tudtam én, hogy puhány vagy! - nevettek össze. - Azt mesélik, hogy hagytad magad megveretni az egyik nyomozóval. - gúnyolódtak, gondolom itt a melegbárban történtekre gondolva, amikor kaptam egyet - de csak egyet!!! - attól a kis hisztistől. Elképesztő, hogy eltudják ferdíteni az igazat.
- Kurvára egy ujjal sem tudott hozzám érni! És én sem nyúlnék hozzá, ha csak ököllel nem. - morogtam, de azt már igazán meg sem várták, csak nevetve elköszöntek és leléptek, én meg mentem zuhanyozni. A baj, hogy ezt bizonygatni sem nagyon tudom, mert mikor meg is jelenik és alá tehetnék, egyből tudná, hogy én voltam, és amilyen kis hiszti gép, tuti kicsapatna. Az emlegetése miatt viszont olyannyira bogarat ültettek a fülembe azok a kis pöcörők, hogy akaratlan is eszembe jutott annak a rendőr kutyás filmnek a főcímdala, és jobb híján azt kezdtem el fütyülni zuhanyzás közben.

Or what would happen if...

Ez is egy olyan nap volt, amikor az akadémia megkért engem, hogy tartsak előadásokat az elsőéves és a harmadéves hallgatóknak, mert az én bűnügyi tapasztalataim és helyszínelői múltam jó táptalaj, jó anyag lehet a fejlődésüknek. Szó-mi szó, ebben volt igazság, bár sosem lelkesedtem igazán az előadói, tanítói munkáért.
Ettől függetlenül legjobb tudásom, tapasztalataim és időmet beletéve készültem fel az előadásokra. Nem éreztem magaménak a mesterséget, de ha ezek az előadások segítik a fejlődésüket és segítek velük kitermelni néhány új, remek nyomozót, rendőrt, akkor már megéri.
- Nem minden bizonyíték egyenrangú. Négy nagy csoportról beszélhetünk, amikor bizonyítékokról esik szó - mutattam négy ujjam a hallgatóknak.
- Az első a közvetlen és járulékos nyomok. Ez lehet közvetlen és közvetett is. A közvetlen nyom tényeket határoz meg, Ilyen egy tanúvallomás, állítások. A közvetett nyomok lehetnek ujjnyomok, hajszálak, lábnyomok, vagy más egyéb nyomok, melyek segítik a bíró logikai alapú döntését. Ezek azok a terhelő bizonyítékok, melyeket az ügyészség később felhasznál a gyanúsított ellen.
A második nagy csoport a fizikai és biológiai nyomok halmaza. Fontos: A fizikai nyomok sosem élő nyomok. Ezek szervetlen anyagok. Ujjnyom, cipőnyom, keréknyom, tárgyak, rostok, festékanyagok, üveg, vagy gyógyszer, lőfegyverek, töltények, robbanószerek... De hosszú még a lista.
Az élő nyomok, más néven szerves nyomok közé tartoznak a vérminták, nyál, ondó, haj, botanikai anyagok, pollenek, rovarok, stb.
A harmadik nagy csoport a rekonstruktív nyomok.
Ezek azok a nyomok, amely a bűnüldöző hatóságokat és minket, a benne dolgozókat segítenek megérteni mi is történt a tetthelyen. Ezek azok a bizonyítékok, amik segítenek újrarendezni a bűntényt, hogy elejétől a végéig megkíséreljük újra lejátszani az eseményeket.
A betört ablak, feltört ajtó, melyek segít megismerni azt a tényt, a tettes hol jutott be-hol távozott és milyen módszerrel tette.
A vércseppek, melyek elárulják az áldozat merre lépett, merre menekült, merre vonszolták el, milyen fokú vérzése volt és honnan vérzett. Artériás vagy vénás vérzés volt, hol érte az első lövés. Hányan vérezhettek a tetthelyen, megsérült-e a támadó is, stb.
Egy lövésnyom a falban, a padlón. Egy karcolás a bútorokon. Ruhafoszlányok a földön. Minden árulkodó lehet.
Az utolsó, azaz a negyedik nagy csoport az asszociatív nyomok csoportja. Ezek azok a nyomok, bizonyítékok melyek a gyanúsítottat, az áldozatot, vagy más nyomot a bűncselekmény helyszínével összekapcsol. Egy talajnyom is összeköthet egy gyanúsítottat a tetthellyel, ahogy egy egyedi tárgy is. Egy monogramos, címeres szalvéta az áldozat zsebében elárulhatja hol járt a halála előtt, vagy éppen, ha a gyanúsítottnál találjuk, az áldozat pedig az adott étteremben dolgozott a szalvéta egyértelművé teheti, hogy a tettes és az áldozat között megvolt a kapcsolat.
De fontos kiemelni, hogy az asszociatív nyom ellentétes hatású is lehet. Bizonyíthatja, hogy a bűncselekmény helyszínén talált ujjnyom, haj, vagy vérminta nem a gyanúsítotté, más valakitől származik.[...]
Miután az utolsó tanóra is véget ért, megtartottam minden előadásomat és egy gyakorlati oktatáson is részt vettem, mely elég nagy fizikai igénybevétellel járt az öltözőbe mentem, hogy átöltözzem és lezuhanyozzak, ám az egyik zuhanykabinban ismerős arcot vettem észre.
- Nohát, csak nem Mr. Hemlock? - mosolyogtam, miközben levetkőztem és gondosan összehajtva félre tettem a szennyest. - Mi történt? A kis barátja szólt a elnöknek, hogy intézze el, hogy felvegyék ide? - viccelődtem kissé rosszmájúan, majd beálltam én is az egyik kabinba a zuhany alá.

I really  hate you;

What Happens Here, Stays Here

Nyilván már a legeslegelején pontosan tudtam, hogy nem csak kemény kiképzéssel fog járni a dolog - az elméleti részt illetően - de ezerrel mocskolódni fognak, ami valahol, az ő világukban érthető is. Számítottam rá, hogy azok az ismerős pofácskák, akiknek eddig borsot törtem az orra alá, az most majd élvezettel viszonozza, még ha ők, elvileg a jó oldalon is állnak. Ettől függetlenül nekem is megfordult a fejemben, hogy egy-kettőnek a nyakára lépek valami csínytevés végett, de óvatosnak kell lennem, mert van köztük szemfüles és olyan is, aki nem félne árulkodni, tudván, hogy simán ketté törheti a jelenlegi "álmom". Jó, hát Julian csalódott pofikája, amiért nem bírtam visszafogni magam, biztos elszomorítana. Jó lett volna Rexiet is orron pöckölni mások előtt, hogy lássák, hogy még mindig én vagyok a főnök, tök mindegy, hogy ki ő...
Ma viszont már én sem vágytam másra, mint egy gyorsa zuhanyra, egy még gyorsabb hazaútra és Julianre... mondjuk az asztalon vagy, ha már itt eszik a fene, még a közös zuhanyzásban is benne vagyok. Persze finoman, semmi durvulás, de ha már úgy is együtt vagyunk... Ő is szereti, és én is szeretem. Őt és a dugást is. Már majdnem el is kalandozik teljesen e felé a figyelmem, mikor ismerős és kicsit sem kedvelt hang üti meg a fülem. Hát persze... ma még közös óránk is volt, csak jól megbújtam hátul. Még csak az hiányzik, hogy szopasson a tananyaggal. Mert biztos vagyok benne, hogy megtenné... Össze is vonom szemöldökeim, addigra már a hajam is leöblítve, s csupán fejjel, de a hang irányába fordulok, amennyire tudok. Beképzelt pöcs... Morcosan nézek a hang irányába, egészen addig míg nem hallom, hogy ő is megnyitja valamelyik kabinba a zuhanyt. Naaagyon aljas gondolatom támad, amit széles mosollyal nyugtázom. Ha szöget tennék a székére, biztos menne árulkodni... Na, de ha bezavarom a macit a málnásba, aligha fog pattogni, mert hát az rá nézve is kínos... Mondjuk tekintve, hogy a bárban kiderült, annyira nincs rossz kondiban, lehet, hogy vér is folyna, de tuti lenyomnám. Na meg a kabin elég szűkös, lehet elég volna csak ráijesztenem... szerintem simán betojna egy kis nyúlka piszkától is. Szóval úgy döntök, hogy ráijesztek... persze felnőtt módjára, nem csak szavakkal.
+16 Nem zárom el a csapot, had higgye, hogy még zuhanyzok. Ellenben szép csendben el tolom a kabin ajtót és bár a vízsugár hangja kellően elnyomhatja lépteim zaját, azért óvatos vagyok. Még szerencse, hogy csak ketten vagyunk itt. Háttal volt, hisz úgy folyt a víz is, én pedig kihasználta a lehetőséget és halkan elhúzva a kabinja ajtaját, beléptem mögé, majd még arra is ügyeltem, hogy vissza csukjam az ajtót, nehogy mindent összevizezzünk. A párától talán még a tükör képét se látta a csempéken, nem, hogy engem, így végül mögé lépve, egyik kezemmel pikk pakk átkarolta derekánál, a másikkal pedig a hajába marva húztam kicsit hátra, hogy a nyakába hajolhassak, pontosan annyira hozzásimulva, hogyha most állna a farkam, már rég benne lennék, ellenben így nem tud könyökkel gyomorszájon vágni. Oké, jó, a hajtépésre nem volt szükség, de mivel neki is épp olyan cibálni való buksija van, mint Juliannek, nem tudtam megállni, hogy ne tegyem. Ráadásul neki hosszabb is, nekem meg fétisem, szóval úgy is megbocsájtható.
- Neem... azt mondták túl sok a neveletlen kutya a rendőrségen, és szükség van rá, hogy valaki rendben szedje őket... Nem tudod kire gondolhattak... Rex? - búgtam fülébe elvigyorodva, továbbra is szorosan tartva magamhoz, persze meg volt rá a lehetőség, hogy szabadulni próbáljon, de igyekeztem ezt nem hagyni. Ha még is megtette, akkor is próbáltam minimum a falhoz nyomni, kihasználva, hogy még mindig háttal van.
- Biztos vagyok benne, hogy megtalálnám a gyengepontod, amivel... engedelmességre nevelhetnélek... - engedtem kicsit a szorításból, miközben kezemmel derekáról visszahúzva kezem hasát, főleg az alsó részét kezdtem cirógatni, míg fel nem tűnt egy kis apróság a simi közben. Apróság... annyira talán nem is, de hiszem ha látom. És itt most nem a méretéről beszélek, odáig még nem jutottam el. Ellenben haját eleresztve fordítottam egyet rajta és nyomtam a kabin falának, ha tudtam, és oda szegeztem kezeit is, csuklóit lefogva. Ciccentve néztem végig rajta. Hát mit ne mondjak, voltak sejtésem, de ne erre számítottam... Ahhoz képest, amilyen teste van, nem sokat fitogtatja erejét. Sőt... szerintem egész életében csak nekem küldött le egy sallert. A szép férfi testeket pedig én is szívesen nézegetem, mindegy, hogy milyen fej tartozik hozzájuk. Ha nem támadt rám közben, egy pár röpke pillanatig még el stírölgettem a testét az biztos, és bármilyen szörnyű embernek is tartsanak, komolyan fontolóra vettem, hogy mi volna, ha nem is csak ijesztgetném, ha nem tényleg... hát tudjátok... bejárnám azt a bizonyos utat...
+18 - Oké... ez így nem is olyan... rossz... pláne zuhany alatt... - gondolkodom hangosan. - Mondjuk amekkora aktakukac vagy, kizárt, hogy kondizni járj... ellenben azt kinézem, hogy ilyen mindenféle plasztikai faszságra elmenj, hogy legalább a látszatát keltsd... Mondjuk nem tudom minek, ha úgy is szűz maradsz... - mosolyodom el felnézve rá. - Olyan kis tipik nyálgépnek tűnsz, akinek csak a szája nagy, aztán a szexualitás kimerül nála egy arcra puszira... - piszkálom, leginkább élvezetből, de tudom, hogy lehet emiatt kapok majd egyet.
- Magaddal azért szoktál játszani, vagy megmutassam, hogy kell...? - vigyorodom el kajánul, miközben leirányítom egyik kezét hasához, én pedig közelebb lépek, már persze, ha azóta nem ölt meg, és saját tagjára simítom kezét az enyém által. - Végülis így igazságos, nem? Te rendőr csinálsz belőlem, én pedig férfit belőled... - nézek szemeibe, majd füléhez hajolok. - Ne aggódj, mindkettőnknek jobb, ha erről egyikünk sem beszél majd... - suttogtam fülébe, kényeztetni kezdtem a saját marka által, közben pedig fülébe nyaltam.

Or what would happen if...

+18 Mikor eldöntöttem, hogy itt zuhanyzom le, hogy ne legyen a kocsi izzadság szagú és át is tudjak öltözni úgy, hogy a másik ruha a tiszta bőrömmel érintkezzen, még nem sejtettem mi vár rám. Zavartalanul kentem szét magamon a tusfürdőt, mit sem sejtve róla, hogy a szomszédos kabinból a Hemlock pasas már meg is lógott.
Ijedten rezzentem össze, amikor a férfi átkarolt. Nem tőle ijedtem meg, egyszerűen csak nem számítottam rá, hogy ez megtörténhet. Abban a hitben voltam, hogy ez egy nyugodt zuhanyzás lesz, de mikor a hajamba kapva hátrahúzta a fejem felnyögtem az érzésre.
- Mit művelsz, te idióta? - kérdeztem vissza mogorván nem válaszolva a kérdésére. Bár a bőre érzése a bőrömön kifejezetten kellemes érzés volt, de szabadulni akartam, hiszen nekem ott volt Killian. Nem engedhettem meg magamnak ezt, főleg nem vele, de ezzel csak azt értem el, hogy mellkassal előre odanyomott a csempének, ami a meleg víz hatására már nem volt olyan hideg.
- Te? Engem? Soha! Biztosan nem! Egy drogos kis senkinek én sosem fogok engedelmeskedni! - mondtam határozottan, miközben keze a testemen kalandozott. - Mit nyúlkálsz, te strici?! - kérdeztem vissza kissé ingerülten, majd egy pillanat műve alatt fordított maga felé, így már háttal voltam a csempézett falnak. Azt hittem pofán akar vágni a modorom miatt, de helyette csak leszorította karjaim a falnak.
Kicsit el is pirultam tőle. Ahogy végig mért és kifeszített... szerettem a durvaságot és őt elnézve még a teste is kedvemre való lett volna.
- Miről beszélsz, te pernahajder?! Igen is járok gyúrni és igen is dugtam már! - morogtam, ellenben nem kísérletezgettem a szabadulással, mintha csak arra vártam volna tegyen is valamit végre. Talán tudat alatt vártam is...
- Csak nem próbára akarsz tenni? - kérdeztem vissza, ha már ennyire nagy a szája. Vajon teljesíteni is így tud?
Meglepetten néztem rá, mikor saját kezeimmel kezdett el engem simogatni és a saját kezemmel kezdte el verni nekem. Ilyet még életemben nem tapasztaltam és úgy éreztem a fickó nem komplett.
- Mit művelsz, idióta? Ennyire gyökér nem lehetsz! Csak nem félsz megfogni a saját kezeddel? Nem ráz! Vagy még ennyi bátorság sem szorult beléd? Pedig a szád olyan nagy volt. De látom már, hogy teljesíteni nem tudsz és még egy farkat sem mersz a kezedbe venni. Otthon is ilyen kis nyuszi vagy? - hecceltem egy aljas, pimasz mosollyal.

I really  hate you;

What Happens Here, Stays Here

+18 Mit mondhatnék... szánom bánom, ahogy a dolgok alakultak, még ha nagyon úgy is néz ki, hogy én gerjesztettem a dolgot, de ez nem így van. Eleinte tényleg nevelési és bántalmazási célzattal akartam ráijeszteni, dehát a többi jött ugye magával. Azt meg kifejezetten imádom, ha valaki ellenkezik, mert az ajkai nemet mondanak, de a teste azt, hogy basszál meg. Ráadásul a tusfürdője illata is finom volt, talán pont ugyanolyan, mint amilyet Julian is használ, szóval még is, hogy álljak ellent???
Tetszett, hogy annyi haja volt, amibe kényelmesen beletúrva markolhattam és húzhattam hátra, hogy kicsit oldalra vonva füléhez tudjak hajolni. Tetszett, hogy még ha az én késztetésemre is, de felnyögött. És baromira izgató volt, hogy szavaival ellentétben meg sem próbált kezeivel ellenkezni. Még csak rá se fogott a derekát ölelő karomra, vagy a haját húzóra.
- Móresre tanítalak... Mert most bizony emberedre akadtál, Rex felügyelő... - piszkálódtam, de a gúnyosságon túl, bőven kiérezhető volt hangomból az is, hogy nem viccelek, és valószínűleg ő is hamarosan érezni fogja a popsijában mennyire nem. Mint amikor a kiéhezett kandúr elkapja a nőstényt hátulról, Horatio is sikongathat, kétlem, hogy bárki is meghallja majd. Persze mocorgott kicsit, de így meg a falnak lett nyomva, hogy még annyi helyett se adjak neki, amennyi eddig előtte volt. Elölről a fal, hátulról én préselődtem hozzá, miközben kezeit így most szemből fogtam a falnak.
- Strici? - kérdek vissza elvigyorodva, fülcimpájába harapva. - Vagyok olyan önző, hogy a fincsi falatokat megtartsam magamnak, és te... - fordítottam rajta egyet és úgy nyomtam a vizes csempének. - ...kurvára fincsi falatnak tűnsz a számomra... - harapom be a víz sugártól nedves alsó ajkam, ahogy többször is végig nézek rajta. Láttam, hogy elpirul, és, hogy egy percre sem próbálja kihúzni kezeit a fogságból, s bár minden jel arra mutatott, hogy testileg igen is vágyik a szexre, nem mertem odahajolni, mert a hülyéje képes volna lefejelni és eltörni az orrom. Talán... aztán lehet, hogy nem. Mondjuk szívesen leteszteltem volna. Fel is nevetek megjegyzésén.
- Jaa, perszee, töltőt a laptopba, de én most nem erre gondoltam... - nevetek, majd alább hagyva, mosolyogva félre biccentem fejem. - Ugye tudod, hogy az akták cipelgetése nem számít kondinak...? - mosolygom pimaszul, és főleg, amiatt, hogy vajon mennyire figyel rá, beszélgetés közben csuklóiról felcsúszik kezem ökleire, és összefonom vele ujjaim. Legalább is arra a kis időre, mert hogy szinte nyomban jobb ötletem támad.
- Próbára...? Azt nem így tenném, Rexie... - vigyorodom el, és ha már témánál vagyunk, szépen leirányítom kezét, persze saját farkára, mert attól tartok ha az enyémet választanám, még letépné. Igen, kinézem belőle. Azon viszont szélesen elvigyorodom, mikor még hagyja is, hogy markomba a markával, lassabb mozdulatokkal mozgassam vesszején a vékony bőrt, olykor ingerelve makkját is. Amikor meglepődött arcot vág én is így teszek, csak épp vigyorogva őt játszva, viszont mikor megszólal, na az ami igazán meglep. Most komolyan ingerelni próbál...? Adhatok ízelítőt, de aztán úgy is az lesz, amit én akarok...
- Miről beszélsz, kutyuska...? Csak próbára tettelek, mennyire vagy engedelmes... és a kezed nagyon is az... - nézek rá kihívóan, elhúzva kezét magáról, majd ismét mindkét kezét felcsapva a csempékre esek neki ajkainak, már így első körös bemelegítésnél is letolva a torkán a nyelvem. Haraphat, de nekem vannak vámpír fogaim, szóval ő jár rosszabbul... A csók után -amit vagy viszonozott vagy nem - türelmetlenül morogva löktem oldalra arcát sajátommal, hogy újra a fülébe haraphassak, és morogva duruzsolhassak bele. - Úgy megduglak, hogy négy kézláb fogsz kivánszorogni az öltözőbe... - nyaltam fülébe, miközben lassan el engedtem kezeit és egyik kezemmel újra hajába marva húzta oldalra, hogy szintén morogva harapdáljam végig nyakát, vállát, onnantól viszont ki sem térve a felső testére - hát nincs nekem arra időm... - eleresztettem haját és elé térdelve, egyik kezét a fejemre téve - vannak azok a perverzen jó szokásaim ugye... - ráfogtam két oldalt derekára, hogy eltudjam kicsit húzni a faltól, legalább altájékon, hogy aztán át is karolva, egy kis száj játékkal a számba vezessen remélhetőleg éledező tagját, és tekintve, hogy így még nincs akkor, ütközésig be is szoptam, miközben követelőzően - ne kérdezze senki miért... - felnéztem rá. Ha majd már nagyobb lesz sincs semmi gond, tapasztalat van itt bőven, gyakorlatról nem is beszélve, szóval egy kis szopogatás után, még ha csak félig mereven is, de elkezdem mozgatni rajta fejem. Nem gyorsan, de így kitérve arra is, hogy minden mélyre menő mozdulatnál végig táncolja nyelvemmel is makkja ingerlésétől kezdve, fogaimmal kicsit megcirógatva az eddig kényeztetett vékony bőrkét rajta. Körmeimmel néha végig szántok közben háta alján, vagy markolok velük a fenekébe, miközben olykor felhagyok farkának babusgatásával és csak tempósan mozgatom rajta fejem. Néha olyan nagyokat mozdítva fejemmel, hogy alkalomadtán túl messzire húzom fejem, így kicsúszik számból, ami, igazából segítség nélkül is megoldok, még ha morogva kapok utána ajkaimmal. Szerintem kamuzik, de mindjárt úgy is kiderítem...
Én is elkezdek keményedni... mondjuk mitől nem, ha nem egy másik férfi kényeztetésére, de vagyok olyan elcseszettül gonosz, hogy a gyönyörűséges reakciók ellenére is elhúzom a fejem, ezúttal szándékosan elengedve farkát, hogy felegyenesedve nézek rá szemtől szembe. Már ha még képes figyelni. Megnyalom alsó ajkam, és elégedetten karolom át derekánál, hogy magamhoz ölelhessem.
- Kívánsz, Rex...? - döntöm homlokom az övének, ha nem fordította el közben fejét. - Szeretnéd, ha folytatnám...? - szuszogok ajkainak, bár igazából az engedélye nélkül is folytatnám, csak tőle akarom hallani, ahogy engem és csak is engem akar. - Szeretnél elélvezni kutyuskám...?

Or what would happen if...

+18 - Ugyan már! Egy kiscica nem fogja tudni megszelídíteni az akadémia nagykutyáját - vágtam vissza, mert nevetséges volt a gondolata is. Mozdultam, ám ő nekinyomott a falra, amire egy jóleső nyögéssel reagáltam, mert kicsit izgató volt a durvasága, főleg, ahogy a fal és a teste közé szorultam. Izgató volt.
Ajkamba harapva engedtem el valami nyögéshez hasonló fojtott hangot, mikor cimpámba harapott, majd mikor maga felé fordított elpirulva néztem végig rajta, főleg, mikor beharapta ajkát. És, ahogy végigfolyt rajta a víz...
- És úgy érzed megérdemled, hogy kapj belőle? Ennyire sokra tartod magad? Ha jó fiú lesz és szorgalmas, talán kaphatsz belőlem... - motyogtam, bár tudtam, ígyis-úgyis megszerzi, amit akar. És ez a gondolat izgató volt, kezdtem is beindulni a fantáziámtól és a tetteitől, amiket rajtam gyakorolt.
Szavai eléggé bántóak voltak, de nem akartam kimutatni, hogy megérintettek. Nem szerettem volna, ha tudja, rosszul esik. Lehet kicsit látszott rajtam, hogy megviselt, de próbáltam leplezni. Lenézett és tudtam jól, mindent, amit tesz, csak utálatból tesz. Nem kedvelt és talán soha nem is fog, ahogy én sem kedveltem őt. Mégis... a testemnek jól esett, a testemet izgatta és reagált rá.
- Te egy vérbeli köcsög vagy... - morogtam leszegett tekintettel, élvezve, amint kezemmel kényezteti a férfiasságom. A nyomorultja.
- Ezt én is meg tudom magamnak csinálni! - mordultam rá. - Mutass valamit, ha már ennyire nagyra vagy magaddal King Kong! - adtam alá a lovat, ha már a témánál voltunk.
- Kutya! Te meg egy idióta kanos kandúr! - vetettem oda, mikor végre ajkaimnak vetődött, amiket pofátlanságból nem viszonoztam, mert nem érdemelte meg, viszont nagyon is élveztem, amint ő csókolt. Vad volt és tán még szenvedélyes is, a fülem megharapását pedig nyögéssel nyugtáztam.
- Kevés vagy te ahhoz Szilveszter - húztam az agyát, megpróbálva kicsit letörni szarvait, de, amint fülembe nyalt mélyet sóhajtottam. Mikor ismét a hajamba mart és félre rántotta fejem ismét előtört belőlem az az izgató érzés általi nyögés, de ez a nyögés előjött még párszor, ahogy végigjárt fogaival az érzékeny pontjaimon.
- Vadállat vagy - szuszogtam egyre vörösebb arccal.
- Jól teszed, borulj csak térdre előttem, legalább tudod hol a helyed - mondtam fellengzősen, tovább hergelve őt a jó modorommal, ám hangom el is akadt, amikor végre szájában éreztem félkemény férfiasságom.
- Uuu, ez az! Végre valami történik! Tudod te mire kell használnod a szád pofázás helyett - mondtam elismerően, miközben felnézett és elkaptam a pillantását.
És egyre jobb volt, még soha életemben nem szoptak le ilyen jól, így képtelen voltam visszafogni a hangom, hajába markoltam, de nem akadályoztam munkásságában, másik kezemmel pedig a csempét kaparásztam és mélyről jövő kéjes nyögéseket hallattam.
- Téged Isten is erre teremtett - nyögtem jólesően és éreztem, hogy már nincs sok hátra, ám...
Fájdalmasan sóhajtottam és üres tekintettel pillantottam rá, amint abbahagyta és vágyakozóan, kissé megszédülten néztem rá.
- Szadista állat... - szuszogtam. - Persze, hogy kívánlak! El akarok élvezni a szádtól, kérlek folytasd... - simítottam mellkasára vágytól izzó pillantással és két tenyeremmel simogattam őt és nyomtam is csókokat mellkasára, majd mikor ismét belekezdett két kezem köz fogtam fejét hajába markolva és lempós csípőmozgással kezdtem el megdugni a száját, néha alaposan letorkoztatva vele férfiasságom, miközben úgy nyögtem és kiabáltam néha az orgazmus küszöbén, hogy lehet meghallották még a kapitányságon is. Egyre hevesebb és erősebb mozdulatokkal toltam néha megint tövig le, újra és újra amíg el nem élveztem benne, ám ha nem tartott meg, vagy tett valamit szuszogva borultam neki a kabin oldalának.

I really  hate you;

What Happens Here, Stays Here

+18 Kiscica? Ez tetszik... mármint, nem az, hogy lekiscicázott, hanem, hogy inkább hasonlít ehhez a négylábúhoz, mint bármi máshoz. Mert abban bizony egyetértek, hogy több közöm van hozzájuk, mint a többihez, függetlenül, hogy a középső nevem farkas. De neki meg Rex, ami még most is kész röhej. Az anyja nagyon oda lehetett a németjuhászokért.
- Az akadémia nagykutyája, mi? - vigyorodtam el még csak nem is kételkedően, mert pontosan tudtam, hogy azokhoz biztosan fel nem ér. Ő is pontosan olyan, mint azok a kutyák, akik csak addig nagyhangúak, amíg a többi közé nem engedik. Velem is csak addig ilyen pimasz, amíg néhány centivel ki nem tágítom a torkát, utána már inkább jobb, ha csak nagyokat nyel. De most még pimasz, nagyon, és ez bejön.
- Ohóó, kölyök kutya, én nem kérek, én elveszek. Ha akarlak, most rögtön felfallak. - feleltem fölényeskedve, főleg mert én alapból is domináns alkat voltam, pláne, ha szexről volt szó, ő pedig úgy érzem tökéletes ellentétem. Szinte minden mondadója mögött ott lapult - legalább is szerintem, aztán lehet, hogy tévedek -, hogy kapjam már el és tegyem magamévá, de úgy ám, hogy míg él megemlegesse. De már ott éreztem, hogy ez még lehetséges is, mikor saját magával kezdtem kényeztetni, és láthatóan, na meg hallhatóan is kezdte teljesen átadni magát, noha... eddig se nagyon ellenkezett.
- Aha... szokták mondani. Főleg a heterók, rákvörösen, kőkemény farokkal, halkan pihegve. - gonoszkodtam mosolyogva. Igaz, róla egészen a mai napig nem mondtam volna meg biztosra, hogy a férfiakat szereti, de a kezei közt meredező tagja a jelenlétemben, a rejtegetett, pironkodó pofikája azt sugallja, hogy inkább a férfiak, semmint a nők. Az viszont már most tuti, hogy ő az, akit dugnak és nem fordítva. Csodálom is, hogy ilyen rettentően pimasz, nagy a szája.
- Wow, te kis cukorfalat! - nevettem el magam rám förmedésén, mert láthatóan kevesellte, ellenben izgatta is egyben. - Egyefene... ha eljön az ideje és azt látom, hogy tényleg megérdemled, akkor kaphatsz többet is... - somolyogtam, jót szórakozva édesen morcos kis pofiján. De nem tehetek róla, újra felnevettem újabb vicces megnyilvánulásán. Na jóóó, igazából aranyos volt. Asszondja nekem... kandúr...
- Komolyan nem tudom eldönteni, hogy te most flörtölve bókolsz nekem, vagy csak szimplán ilyen fene mód édesen próbálsz sértegetni... Áh, várj, tudom már... megzavar ez az érzés, igaz? - kérdem kaján vigyorral a képemen, fürkészve arcát, miközben végig nyalok alsó ajkamon, ahogy lassan a kényeztetésben kicsit kitérek makkjára, és azt dolgozom át picit jobban. - Jó érzés, mi? Már bánod a napokat, amiket az irodádban töltöttél túlórába, semmint, hogy odahaza kiverhesd, vagy kurvázz egyet, mi...? - masszíroztam rá jobban, tagadhatatlanul piszkosul élvezve, hogy valójában mennyire kiszolgáltatott. Gondoltam, akkor hajrá, már úgy is ki van éhezve, szóval rátapadtam ajkaira, de a hisztise duzzogva még csak nem is méltatott a viszonzásra. Jól van, szóval így állunk, akkor legyen ilyen nagy fiú, mikor szűk helyekre tolom a farkam benne. De azért legalább a füle harapdálása célt ért.
- Igen...? Azt mondod...? - vigyorogtam jót, mert tényleg szórakoztató és borzasztóan édes volt, ahogy már most olvadozott, még hangja is tele volt kéjjel és még mindig mondta a magáét. Persze mindketten tudjuk, hogy már csak a hergelésem végett, csak nem túl hitelesen. De értem én... kivan éhezve... és hát ki vagyok én, hogy megfosszam az ilyen örömöktől, főleg félúton? Lehet nem is legóra lépett és azért ilyen kis pöcs, hanem nincs eléggé megtömve, és végre jött valaki, aki most alaposan helyre teszi. Nem kíméltem a bőrét se a harapásoktól, se a csókoktól, miközben élvezettel téptem kicsit haját. Persze arra azért ügyeltem, hogy nyomot ne hagyjak és mindketten letudjuk tagadni ezt a mait bárki előtt. Bár hozzáteszem ez egyikünk részéről sem megcsalás... ez csak szex az ellenséggel, ennyi.
- Az ám... - végre valamiben egyetértünk, és még nem is sejti mekkora vadállat. Majd ha már megy a maci a málnásba, akkor milyen vadállat leszek, komolyan mondom már előre sajnálom. Julian se viselte jól a megpróbáltatásokat, emlékszem, hogy sikongatott - mondjuk az tényleg az én hibám volt akkor - de egy ilyen kis nyámnyila papucs yorki lehet még el is ájul majd.
- Anyád... - vigyorogtam fel rá miközben térdre ereszkedtem előtte, bár sejthettem volna, hogy ilyesmit is a fejemhez vág majd, ezért nem is féltem alaposan megdolgozni utána. Külső szemmel vagy borzasztóan gázul festhettünk, vagy reménytelenül romantikusan, ahogy szadiztuk egymást, köpködtünk a másikra néha vérig sértve, és közben... hát ja... jól le is szoptam. Én élveztem, és láthatóan ő is. Nagyon, nagyon. Sokáig nem is nézett le rám, de nem baj, mert én láttam és éreztem is, hogy jó ez neki. Julian is elképesztő szexin tudja élvezni, mikor kényeztetem, imádom is nézni közben, bár ő talán valamivel nőiesebben teszi vagy nem is tudom. Ez a pali meg mintha most válna a szemem láttára és a szám mély igazi férfivá. Ha nem kellett volna átkarolnom derekát, biztos megmarkolásztam volna golyóit is, sőt mi több, alaposan leellenőriztem volna, hogy milyen szűk. De így sem volt rossz. Volt amikor csak tempósan mozgattam rajta fejem, aztán volt mikor teljesen, tövig letudtam és ahol épp értem nyelvemmel és fogaimmal ingereltem keményedő hosszát, míg volt, amikor csak hegyéig szopogattam és szívogattam meg jó erősen. Akkor hagytam fel vele aljas módon, mikor láttam, hogy egyszer gyakrabban vonja összeszemöldökeit, tehát már igen közel jár. Felálltam - mármint így is úgy is - és nem teljesen hozzásimulva kértem számon. Azt akartam, hogy könyörögjön értem, amit igazából meg is tett a maga módján, bár már csak azért is megértem, amilyen pofikával nézett rám.
- Tévedtem... inkább ezt a kifejezést szokták használni rám, igen... - értettem a szadista állatra, de azért elvigyorodtam rajta, és egyik kezemmel végig is simítottam alsó ajkán, míg hüvelyk ujjam becsúsztattam szájába, de csak annyira, hogy elérjek nyelvéig. - Nagyon helyes... - engedem le kezem és élvezem a hízelgő édesgetéseit bőrömön. Hé, végülis megérdemlem. De jóóó, legyen, legyen neki is gyereknap... korhatáros módra persze. Vissza is süllyedem szépen lassan ágyéka elé, hogy újra számba vegyem immáron kőkemény és csak rám áhítozó farkát, és gondoltam faszán le is vezénylem a dolgot, de... hát, hogy őszinte legyek, kurvára nem erre számítottam. Egy dolog, hogy megszokásból mindig ráteszem kezük a fejemre - bár most perpill ez sem történt meg általam - és bíztatom, hogy tegyenek kedvükre, azért na... el lettem én szoktatva Julian mellett az ilyenektől. Öcsém az első mélytorkostól még köhögtem is egyet a meglepettségtől és mert erre még a torkom sem készült fel. Ráadásul a tempóval sem finomkodott... jóóó, utána mondjuk felvettem a ritmust és azt kell mondjam kibaszottul élveztem, baromi izgató és szexi volt! Ki a picsa ez az ember és hol volt eddig?! Nyelni nem tudtam, nem is nagyon adott rá se időt, se lehetőséget, így jobbára csak szuszogtam, és minden mozdulatnál, mikor hátra húzta fejem, nem csak nyelvemmel és a torkommal való ütközéssel ingereltem - meg ő engem -, de azzal a rengeteg nyállal is, amivel egyenlőre nem tudtam mit kezdeni. Csak akkor nyögtem egy "tocsogósat", mikor mélyebbeket lökött, és meg is állt egy röpke pillanatra ott. Már érezhető volt az első kis cseppektől és a mennyei nyögéseiből is, hogy elfog menni, így készültem is rá, nagyokat nyelve le is tudtam, hogy utána még meg is szívogassam kicsit, de az előzőektől még én is spricceltem egyet "kínomba". Meg kellett szorongatnom magam kicsit, hogy csillapodjon az érzés, mielőtt egy szopástól - amit még csak nem is rajtam csináltak - elélvezzek. Szeretem Juliant, nagyon, nagyon, de olyan régen volt már igen eszeveszett kefélésem... vagy is... ott még nem is tartunk. Időm se volt letisztogatni, lényegében a számból is úgy kapta ki magát, hogy eldőlt. Elmosolyodva nyúltam utána, de mivel, hogy én is térdeltem, csak annyira tudtam megfogni, hogy letudjam ültetni a fal mentén.
- Ójaj, nem ám feladod, bébi... - simítottam két kezem arcára és megcsókoltam, még egy kis ízelítőt is adva magából. Nem baj, ha nem viszonozza, mert az előzőekkel is épp elég jó volt, hogy ez most elnézzem neki.
- És most le ellenőrzőm nem-e rejtegetsz magadnál valamit, amit nem kéne... - nyomok egy csókot halántékára, és ha magától már nem megy neki, hagyom én pihenni, csak óvatosan elfektetem hátára, lábait pedig feltolom és széjjel is nagyobb terpeszbe. Bízom benne, hogy nem ellenkezi, bár az eddigieket látva, ha szűz is a fenek, max kicsit félhet, hogy mi vár rá.
- Ügyes, fiú... - dicsérgetem combjai belső felét simogatva, majd rámászva még megcsókolom, szenvedélyesen, és vadul áttörve nyelvemmel is, de csak egyszer. Utána pedig torkán nem ledugva tolom be szájába mutató és középső ujjam is. Odalent közben finoman és lassan mozgatom rá csípőm, mintha már most benne lennék.
- Jaj, de okos fiú vagy... - vigyorgom kajánul, nagyokat nyelve a tudattól, hogy a szájába mozgó ujjaim, akár a farkam is lehetne. Még feje alá is benyúlok, hogy buksiját is rásegítsem a mozgásra, de sose annyira, hogy lenyúljak torkán, mert azzal nagyon elcseszném a dolgot, mindketten tudjuk. Aztán kihúztam őket ajkaiból és térdelve felegyenesedtem lábai közt, miközben végignéztem rajta ismét. Nehéz betelni a fáradtan pihegő, alapvetően nagyszájú képével, és a már kicsit megdolgozott izmos testével. Járhatna többet pucéran... Biztos többen odafigyelnének rá. Na mindegy, legalább én már tudom mit rejteget a ruha alatt, és a kobakjában is, szóval ha esetleg megint erre felé keveredne... majd véletlenül én is erre felé keveredek. Persze nem csinálok belőle rendszert, mert é hűséges vagyok, csak a fölös energiát használom fel, hogy Julian popsija nem menjen tönkre. Kezemmel lassan végig szántok csomagján, rá is markolok kicsit, majd végig haladva és elérve a lukát, nyálas ujjaimmal kicsit átmaszíroztam. Jobb felkészíteni, mert a végén még itt hagy szenvedni a pimasza.
- Na nézzük csak... - harapom be alsó ajkam, és egy simogató mozdulatnál betolom középsőujjam. Olyan könnyen csúszik be, hogy egyből össze is vonom szemöldökeim. Ha szorít is egy kicsit, akkor is érzem rajta, hogy valaki már megjárta. Egy-két mozdulat után betolom a második ujjam is, de különösebben azzal sem érzem túl szűknek. Kurva szádat... te átbasztál...? Jó, hát mondogatta, hogy ő aztán nem, de hogy lukra is be legyen járatva. Ki is húzom az ujjaim, és megkapva egyik karját hasára fordítom. Akkor nem kell tágítás... nem baj...
- Gyerünk, Rex, told fel a segged! - csaptam hátsójára, miközben két kézzel hasa alá nyúlva felemeltem, hogy térdeit behúzhassa. Nem volt ez teljesen kutya póz, ha kezeivel nem tolta fel magát a padlóról, mert akkor minden bizonnyal ott feküdt. De a feneke az égnek meredt, és nekem igazából csak erre volt szükségem. Az biztos, hogy bárki is járt benne, valamivel kisebb volt, mint én, de úgy voltam vele, hogy belefér egy kis fájdalom, pláne, ha róla van szó. Két oldalt rá fogtam formás hátsójára és széthúztam annyira, hogy egy kis ügyeskedéssel kéz nélkül a bejáratához illesszem a makkom. Ez eddig ment is, nem is volt vele gond. Na de mikor még csak egy kis nyomást fejtettem ki és nem nagyon akart beengedni, na ott éreztem, hogy ide ez kevés lesz.
- Uhmmm... - nyöszörögtem kissé fájóan, ahogy jobban a luknak nyomtam makkom, de alig akart moccanni. - Lazíts már... - motyogtam finomakat lökdösve, hátha egyszer csak bejutok, de nyilván ez nem is igazán rajta múlt. Látszatra nem tűnt olyan szűknek, de így, hogy farkam nem tud utat törni olyan könnyen, érzem, hogy elfért volna még egy harmadik ujjas tágítás. Hát jó... Elengedtem markolni való hátsóját, igaz egyszer rá is csaptam, de úgy, hogy a kéz lenyomatom is látszott egy kis ideig, aztán egyik kezem derekára, míg másikat vállára simítottam, hogy kellő fogást találjak majd rajta, és ha menteni is akarná a hátsóját, akkor se tudja. Rámarkoltam mindkét helyen, ráhajoltam, és egy csókot nyomtam lapockái közé, majd nem sokkal utána előre mozdítottam derekam, és egy elnyújtott nyögéssel, addig erőlködtem, míg bejárata rá nem tágult makkomra. Nekem is fájt kicsit... gondolom... neki is. Vörös is volt a fejem, de ahogy magába fogadta azt a néhány centit, onnantól szinte végig szántottam benne méretes farkammal. Még én is hatalmasat nyögtem, majd dőltem rá kicsit, ahogy arcom hátára simítva résnyire nyitott ajkakkal lihegtem, néha még nyöszörögve attól a káprázatos érzéstől, amit a forró, rám még kicsit szűk és nedves járata okozott.
- Ahh... Rex... annyira jóóóh vagy... - doromboltam még hátán pihegve, szinte csorgó nyállal, már nem markolva őt, hanem átkarolva hasánál.
- Ki sem mászom belőled... így maradunk örökre... - vigyorodom el szuszogva, de már egy fokkal nyugodtabban, miközben lelkiszemeim előtt... nos nem látok semmit, csupa köd az egész, csak az érzés van meg, ahogy löktetek benne. Felcsúsztam arcommal az övéhez, ha épp oldalt pihentette a padlón, akkor rá simítottam enyém, ha nem, akkor a vállához bújtam.
- Azt hiszem véglegesen beleszerettem a hátsódba, te szarházi... - simogattam meg orrom hegyével a füle mögötti részt. Na de mikor csillapulni éreztem az egész kéjtől vakságot okozó, már-már transzt okozó érzelmi hullámot, csak nehezen feltoltam magam róla, feltérdeltem, és elkapva az én irányomból bal oldali bokáját, úgy fordítottam oldalára, - és fordultam benne én is lassan, hisz elég nedves volt hozzá - hogy átvethessem lábát a másik felén lévő vállamon. Rá is fogtam lábszárára és combjára, ahogy így olyan közel kerültem hozzá, hogy az utolsó centiket is betudtam tolni.
- Ahh, de fini... - nyomtam egy puszit lábára, majd először lassú mozgásba kezdtem, hogy lássam rám tágul e már teljesen, vagy még okoz neki fájdalmat a mozgás. Ha fájt neki, nem álltam meg - hát azért nem őrültem meg... - de lassan csináltam. Ha úgy láttam egészen jól viseli, magamhoz szorítottam lábát és egy ponton túl se tempóban nem fogtam vissza magam, se erőben. Nem csúsztam ki soha, de olyan erőseket löktem rajta tövig, hogy fognom kellett, nehogy elcsúszon a vizes padlón.
- Ahhh... igehn... ez ahz! - döfködtem kíméletlenül, miközben hol morogtam, hol hátra vetett fejjel nyögtem a víz permetbe, ami épp ért minket a zuhany mellett.
- Gyehrünk, Rehx, halljam, hogy kih a lehgjobb...! - nyögtem férfiasan, olykor morgással kiegészítve, ahogy körmeim a lábaiba mélyesztettem, miközben olyanokat csattant hátsója, hogy már kezdett kipirosodni.
- Ahz enyéhm vahgy Rex! Monhdjahd!

Or what would happen if...

+18 - Csak nehogy megakadjak a torkodon! - vágtam vissza a felfalásos megjegyzésére. Szerintem megakadnék a torkán.
Kívántam a rohadékot, de ezt nyíltan nem jelenthettem ki. Akkor biztosan elsüllyedtem volna szégyenemben, viszont a tétlenségem burkolt utalás lehetett neki, hogy kapjon el. Szerettem volna, ha lerendez, de nem adtam nyíltan tudtára, noha tudtam, ebből is ért. A tétlenség beleegyezés.
Viszont azt nem hagyhattam, hogy a szavakkal maga alá gyűrjön,vissza kellett vágnom neki, mert az egóm nem engedte, hogy elengedjem és ráhagyjak mindent.
- És ugyan ki mondta neked, hogy hetero vagyok, te szaruk szégyene? - kérdeztem vissza, miközben megböktem őt. - Az ember ismereted átlag alatti... Csodálom, hogy kokaint meg tudod különböztetni a porcukortól - szúrkálódtam tovább.
- Engem nem szokott megzavarni semmilyen érzés! - hazudtam határozottan, noha most valóban nem zavart meg semmilyen érzés, egyszerűen csak nem szoktam nagyon vad sértésekbe belemenni. Nem igen szoktam csúnya szavakat használni sem, de Roman valahogy kihozza belőlem őket.
- Fogd már be a szád, vagy tömd meg a farkammal, addig se beszélsz - morogtam rá, mert kezdtem unni a sértő, mégis perverz megjegyzéseit. - Igen, azt - feleltem a hisztis csókmegtagadás után.
Persze tagadhatatlanul élveztem, amit csinál, jól esett az a kis vadság, amit belevitt a játékba. Szerettem, ha a partnerem kicsit durvul, sokkal izgatóbb volt úgy az együtt lét, Roman pedig tudta jól, hogyan kell bánni velem.
Mikor végre letérdelt és nekikezdett a munkának nem tudtam nem elejteni egy-egy kekeckedő megjegyzést, amire csak egy anyázást kaptam én pedig azt is egy mosollyal reagáltam le. Hát ez van. Ha már letérdel...
De mit ne mondjak, nagyon jól csinálta. Jobb érzéke volt hozzá, mint Killiannek, bár érzelmileg vele jobban esett. Lehet Roman tapasztaltabb, de akkor is csak egy utolsó senki, akivel semmi érzelmi kötelékem nincs az utálkozáson kívül. Mikor Killian csinálta, azért a lelkemnek is jobban esett, de most be kellett érnem ezzel a drogos senkivel.
Csak az fájt, amikor abba hagyta, pont mikor a legjobb lett volna. Egy szadista. Hogy volt képes? Szuszogva néztem fel rá és kérésének eleget téve "könyörögtem" neki testét kényeztetve, hogy kicsit megpuhítsam, számba tolt ujját kicsit megszopkodva.
De bejött, sikerült rávennem, hogy folytassa, amitől kicsit megkönnyebbültem, de még így sem tudtam uralkodni magamon és hajába markolva dugtam meg száját mélytorkosan. Annyira magával ragadott, elragadott az érzés, hogy képtelen voltam uralkodni magamon, az agyam szinte csak azt vezérelte, hogy toljam le a torkán a farkam, egyre hevesebben, aminek csak az orgazmus vetett gátat.
Elélveztem és elgyengülve dőltem el, de Roman segített nekem leülni a fal mellé, mert a pillanat hevében teljesen elhagyott az erőm, de ezúttal viszonoztam neki a csókot, noha kicsit rontott az élvezeti értékén az, hogy megéreztem az ízemet.

Mikor végre eljött az idő, hogy kicsit tovább lendüljünk, nem is ellenkeztem, amikor eldöntött és feltolta a lábaim, sőt, még vágyakozóan sóhajtottam is. Viszonoztam csókját, majd mikor ujjait számba helyezte szopkodni kezdtem és nyelvemmel köröztem körülöttük, mintha csak a farka lenne, de azt is hagytam, hogy a fejemet mozgassa rajta. Úgy tettem, mintha csak a farkát szopnám, amíg ki nem húzta ujjait. Szuszogva, sóhajtozva néztem rá.
Még mindig nehezen hittem el, hogy pont vele pont ezt csinálom, pedig mindkettőnknek van valakije.
A tágítás következett volna, de arra nem volt gond. Kicsit mintha agresszívnak éreztem volna őt, ahogy elkapott és hasra fordított, de nem zavartattam magam. Fenekemre csapott, én pedig nyögtem egy kissé fájdalmasat, közben a fenekem is oda toltam neki, noha kicsit bizonytalan voltam még. Akartam, szerettem volna, ha jól megdug, de kicsit bizonytalan voltam benne.
Nem tudtam mire készül, mikor próbálkozott, de reméltem nem lesz akkora szemétláda, hogy csak úgy beerőszakolja farkát. Az csak fájt volna neki is...
Fájdalmasan feljajdultam, mikor fenekemre csapott, de aztán már kellemes érzések jártak át, amikor simogatni kezdett. Jó érzés volt, ahogy átölelt és lapockámba csókolt, de mikor megéreztem, hogy odalenn erőltetni kezdte megijedtem. Menteni akartam magam, de nem tudtam, úgy fogott engem.
- Várj, kérlek, hagyd abba, ez fáj! Állj meg... - Kérleltem, ám ez nem történt meg. Fájdalmasan sziszegtem és jajdultam fel, könnybe lábadtak szemeim és "sikítottam", mikor tövig tolta bennem.
Rémülettől és fájdalomtól remegve simultam ölelésébe, mellkasának némi vigaszt keresve. Próbáltam szuszogására koncentrálni, annak ritmusára hátha az kicsit megnyugtat.
- Nagyon durva voltál... - motyogtam válaszul, de kellemes érzés volt, ahogy arcával arcomhoz bújt.
Kicsit úgy éreztem magam, mintha egy unikornis lettem volna, akinek letörték a szarvát és most a csonkot próbálta ápolni.
Mikor pózt váltottunk és még tovább mozdult bennem ismét csak felnyögtem, de még mindig némi fájdalommal. Mikor mozogni kezdett, még mindig volt egy enyhe fájdalom.
- Ez fáj. Nagy vagy. Hagyd abba, ezt nem élvezem... - nyöszörögtem, de csak nem hagyta abba. Ha választani kellett, akkor már inkább Killian. Ha nem is volt akkora neki, mint Romannek és nem is volt túl tapasztalt, de legalább figyelembe vett engem. Kezdtem lemondani róla, hogy ez az együttlét jól sülhet el és biztos voltam benne, ha végeztünk és módomban fog állni, kicsapatom. Találok rá indokot, hogy mivel dobassam ki az akadémiáról.
- Ezt nem bocsátom meg... - motyogtam, de aztán ahogy dolgozott bennem és a fenekem kellően méretre tágult kezdett szűnni a fájdalom is el tudtam kezdeni élvezni az együttlétet is, ezt pedig ő is érezni kezdte és ahogy lehetősége nyílt rá, fokozatosan növelte a tempót és "durvult", de akkor mér én sem bántam, hiszen élveztem. Egyre jobban.
Kicsit zavarba hozott a mondókájával, de eszem ágában sem volt adni alá a lovat. Nem mondtam ki, nem akartam tudtára adni, hogy tényleg mennyire jó. Nem kellett tudnia. De úgyis látta. Úgyis látta, hogy mennyire élvezem.
- Gyűlöllek, te senkiházi... - szuszogtam, majd hangosat nyögtem egy jóleső lökésre. Átkaroltam a hátánál és megkarmoltam a lapockáinál, ahogy belé kapaszkodtam. - Ettől még egy senki vagy, csak nagy farokkal és jó technikával... de nem lettél több a szememben...

I really  hate you;

What Happens Here, Stays Here

+18 Felnevettem pimasz válaszán és egyből az ugrott be, vajon én elférnék e az ő szájában. Az biztos, hogy piszkosul jól állna neki szájában a farkammal.
- Amiatt nem aggódom... Félfogamra sem hiszem, hogy elég lennél... - vigyorgom fölényesen és leütve a labdát. Mondjuk abban biztos is vagyok, hogyha az étvágyat nézzük, valószínűleg esélye sincs. Szerintem már egy cumi után padlót fog, pláne, amilyen kiéhezett lehet. Legalább is... akkor még ezt gondoltam...
- Szégyene? - vonom fel egyik szemöldököm a magasba, ahogy félmosolyra húzom ajkaim. - Ugyan, Rexie fiú, még is melyikünk kefél most egy rosszfiúnak hitt sármos pasassal? - mosolyodom el önelégülten, és leg szívesebben, hogy tanuljon belőle, már most ráültetném a farkamra. Úgy sikoltozna - az élvezettől és a fájdalomtól is egyaránt -, mint egy kislány, akinek bekapta a fúró szár a haját. Aztán meg napokig lüktethet a valaga a méret váltástól...
- Te vagy a porcukor, kutyuska... De most nem is vágyom a kokóra... elég leszel te is, prüntyökém... És harsogjad csak az ellenkezőjét, de a farkad keménységéből érzem, hogy legszívesebben már most is puccsítanál, csak dolgoználak meg... - somolygom arcába hajolva, hol szemeibe, hol ajkaira tekintve.
Csókot ugyan nem kaptam, s ez különösebben meg sem lepett, amilyen kis beképzelt, az viszont már annál inkább, hogy bűntudat nélkül letolta magát a torkomon. Oké, jó, értem én, hogy örihari, meg ilyenek, de, aki ilyen brutál önző módon próbálja saját ondójába fullasztani a másikat, az minimum 10 éve nem dugott. Édesem... komolyan kezdem sajnálni... Legalább néha napján verné ki magának. Neki is jobb lenne. Meg nekünk is, akiknek el kell viselniük. A pillanatnyi kellemetlenség ellenére viszont én is élveztem, főleg azt a leplezetlen őszinteségét és a képét, ahogy élvezte ahányszor leküldte magát a torkomon. Julian pofikáját is imádom nézni, mikor kényeztetem vagy épp döngetem, de már-már szemet gyönyörködtető látvány, ahogy totál uralma alá hajtja ez a feltörekvő érzés.
De igazam volt. Legalább is, amit az eldőlésről feltételeztem. Ha most Julian lenne a helyében, ő készült volna ki ennyire, biztos nem nyaggatnám a magam kielégítésével, hanem egyszerűen csak hozzá dörgölőznék, hozzábújnék és kiélvezném a pillanatot. De nem ő volt, szóval most én jöttem...

"És akkor...?", "Ne rinyálj már!", ezeket vagy hasonlókat kellett volna mondanom, ahogy végre betörtem a nem épp méretemre szabott alagútját, és egyben az engedetlen kutyuskát. Nem csak a hangokból és a saját - hozzá képest parányi - fájdalmaimból éreztem, hogy neki milyen, hanem, ahogy szökni próbált, ahogy nem, hogy tágult volna odalent, ahogy tolakodni kezdtem makkommal, hanem még rá is feszült már-már teljesen kizárva. Oké, jó, durva voltam... már megint... De tényleg úgy voltam vele eleinte, hogy a célom a móresre tanítása és, hogy végre felhúzhassam magamra és ha másnak nem is, az ő orra alá azért odadörgölhetem majd minden nap, mikor találkozunk. De a reakciója, ha nem is azonnal, idővel alaposan kijózanított, s mikor még a kis híján bőgő pofázmányát is megláttam, ahogy hozzám bújt, hát nem tagadom... kurvára bűntudatom volt miatta. Akartam én fájdalmat okozni neki, de inkább csak lelkileg, és azért, ha bele is fért volna a fizikai fájdalom, ezt akkor sem érdemelte meg. És akkor most...? Ha kihúzódom, nekem továbbra sem lesz jobb, de neki sem, mert a rosszabbik részén már túl van, és a popsija is fájni fog egy ideig, amíg el nem múlik a kierőszakolt tágulás okozta kellemetlen érzés. Szóval maradtam, hagy szokja. Ellenben azért odadörgöltem borostás képem az övéhez és ha volt lehetőségem, gyengéden a hajába fúrva ujjaim simogattam meg, bűnbánó hangon bocsánatot kérve.
- Ne haragudj... - motyogom halkan, s igazából szemeim forgathatnám hányszor és hány embernek mondtam már ezt. Kezdem azt hinni, hogy tényleg velem van a baj... Még jó, hogy ott az a dilidoki, majd esetleg kitérek nála ezekre a dolgokra, hátha el lát egy-két jó tanáccsal.
De a bókot komolyan gondoltam, bár túlzóan fogalmaztam a még mindig intenzív érzések alatt. Tényleg pokolian finom forró, puha és nedves, ráadásul kellően szűk volt a járata, hogy abszolúte szerelembe essek tőle. Azt hiszem egy következő alkalomnál sem menne a türelmesség. Mármint... persze, ha lenne következő... de nem lesz, mert én hűséges vagyok... és egy alkalom csak szükséglet, de kettő már szerintem majdnem viszony.
Szóval folyt. köv. és már szorgosan jártam benne.
- Uhgyan máhr... ühgyes fiúh vahgy... lahzíts mááhr... - nyögtem akkor már szaggatottan a tempótól, fél kézzel a combját simogatva. Nem voltam gyors, mert láttam, hogy még fáj neki, meg hát... mondta is, csak úgy tettem, mintha egy szaros kis szűz fiú volna, aki ennyit sem bír el. De idővel tényleg jobb lesz... Szóval egy lassabb, de érezhető tempót vettem fel, miközben néztem le rá - már, amikor épp nem vakított el az élvezet és csaptam hátra a fejem - és hallgattam őt.
- Tuhdom, Rexie... - búgom nyögve, lenyalva lassan alsó ajkaimról a vizet, néha a pofikáját kémlelve, néha a testét, és leginkább az izmainak mozgását. Persze, hogy nem bocsát, hiszen nem is haragszik. Látom, ahogy az egykor még fájdalomtól könnyes szemecskéi, most a lassan már extázist okozó örömöktől fogja peregtetni azokat a könnyeket. Visszafogta a nyögéseket - most még vissza tudta -, így a szuszogásából nehéz lett volna megmondani, hogy jobb e már, de odalent éreztem a mozgás alatt, hogy könnyebben járok ki-be, nem akarja leszakítani a méretem. A tempó gyorsult, ő pedig még mindig kitartóan ellenkezett, noha a nyögése belőlem nevetést váltott ki, mégha sokat nem is tudtam rajta szórakozni, mert azért volt egy tempó, egy erőkifejtés és nyögés közben röhögni sem egyszerű.
- Ah szád nehmet mohnd... deh hah a hátsód beszéhlni tudnah, most ahzt nyögdösnéhh, hogy "Ahh, igen, Roman! Méhg! Mélyebbreh, gyorsahbban! Akahrlak!!" - vékonyítottam el kicsit hangom, mintha neki vagy legalább is a popsijának az volna, de már közben is úgy lihegtem ettől a pofázás és dugás kombótól, hogy ha nem lettünk volna zuhany alatt, totál leizzadtam volna.
- Tégehd Ihsten is duhgásrah teremtett...! - nyögtem néhány elnyújtott lökésnél kéjesebben, érezvén, hogy nem fog ez olyan sokáig tartani. Biztos én vagyok a lökött, de a kefélés közbeni szadija még jobban bepörgetett, doromboló morgással estem ajkainak ennek végett, bár csóknak nem nevezném ilyen tempó mellett, inkább csak nyalakodásnak.
- Csahk óvahtoshan, kutyuskah... hah nyomah marahd, én leszahrom, deh hah miattahd elkahpnak éhs megiszom ah levéht... teh is iszol velem ehgyütt... - nyögöm ajkainak, s e pillanatban még az is eszembe jut, hogy bár a popója tág, azzal már mit sem tudok tenni, de ha most beleélvezek és rosszul mossa ki magát, valaki más meg feldugja magát neki - már ha van valakije, mert azt erősen kétlem - akkor ugyanúgy bukta... Tudom, hogy amit teszünk az rossz, de szeretem Juliant, és nem szeretném, ha emiatt megharagudna. Inkább eljárok ilyen anoním szexfüggők csoportjába, csak ne hagyjon el... és a szexről se kelljen lemondanom. Éppen ezért nem is fenyegetésnek szánom, csupán tudatosítani akarom Rexieben, hogy nem derülhet ki egyikünk részéről sem, hogy keféltünk. Ha szingli, akkor is csúnya folt lenne ez az életében, ami miatt sokan elítélnék.
- Éhn mehg máhr ahzt hittehm, hogy ehngedelmehs lettél... - vigyorodom el szavai hallatán, de egyre több pár pillanatos szünetet beiktatva, fájdalmas képet vágva, mert érzem, hogy elfogok menni. Szégyen így elpazarolni, de a szájáig már nem jutnék el, szóval morgósakat nyögve húzom ki belőle magam és kényeztetem magam az utolsó mozdulatokkal, miközben elkezdek spriccelni. Addigra vállamról is lelököm lábát, és szakadozott nyögéssel élvezek hasára, mellkasára és amilyen ügyes és gonosz vagyok, még a képébe is jut egy-két adag, ha csak közben fel nem kel és tesz ellene.