sing

Levi & Kie

ót mosolygok Levi szavain.
- Ja a filmekben gyakran vannak irreális dolgok… igazából rólad nem is mertem elképzelni, hogy ilyesmiket nézel – nevetem ki, nyilván nem is gondolom komolyan, amit mondtam. – De értelek, neked tökös csaj kell, aki egyszerre cuki is – összegzem a hallottakat. – Azért az eléggé jó, ha felismered, hogy… hm, mit is mondtál… gyökér vagy néha – és visszafojtok egy nevetést itt. - De ne írd le a jó kislányokat, mert lehetnek rejtett értékeik. Én is egy tök cuki csaj tudok lenni, de ha felhúznak, akkor előveszem a sötét oldalam, de ez eléggé ritka – vigyorgok sokat sejtetően. Hát, előfordult már párszor, túlságosan nagy a rutinom. Néha túl is tudok lőni a célon, de csak azért, mert… elszalad velem is a ló. De addig, amíg van, aki megállít, addig jó vagyok.  – De ez nálam gondolom a latin vérből ered, vagy a franc se tudja… hmm – vonom meg a vállaimat. – Gyakran nem úgy reagálok bizonyos dolgokra, ahogyan mások tennék. Na nem mintha nagyon gondolkodnék olyankor, hanem csak úgy jön magától az egész – taglalom tovább a dolgot, bár nem is tudom, hogy ez most hogyan jutott eszembe. Akárcsak ez az öltánc téma sem tudom már, hogy honnan indult, de jól szórakozunk rajta, én legalábbis biztosan.
- Ugyan miért járna? – forgatom meg a szemeimet. – Na persze, biztosan csak tippelsz – legyintek halványan nevetve. – Pont olyan kis ártatlannak tűnsz – teszem hozzá vigyorogva. Meg persze én aztán tökre képben vagyok, mivel sosem csináltam ilyet csak nagy a pofám, mint mindig.
- Nézzenek oda, hogy milyen jó fej vagyok, ugye? Az én faszom csak azért nem áll, mert nincsen, de amúgy ahaaa – nevetek fel. - Egyébként meg csak az igazat mondtam, nem kell ezt túlgondolni. Te is olyan túlgondolós vagy, mint a csajok? – kötekedek tovább. Nem hinném, hogy a pia ütött be nálam, de aztán ki tudja… végül is nem ettem túl sokat, mielőtt ide jöttem, így lehet, hogy kevesebb is elég ahhoz, hogy fejbe vágjon egy kicsit. Csak annyira, hogy oldottabb legyek. Mi lett volna, ha még be is melegítek otthon? Az lett volna a jó döntés, akkor nem feszkóztam volna itt az elején.
- Nem kell mindenhol emberekkel dolgozni… - legyintek. – De tudom, miről beszélsz, nekem se nagyon van türelmem jópofizni velük reggelente, ha épp úgy vagyok beosztva. Menj el valami kutatónak az Északi-sarkra. Ott csak jegesmedvék vannak. Biztosan jól kijönnétek – mondom tök komolyan. - De valami home office-izé is biztosan jó lehet… bár én azt nagyon nem bírnám, nem tudok ülni a fenekemen. – Ma is itt vagyok ugyebár, pedig alhatnék már a pihe-puha ágyamban nyugodtan, mivel holnap megint megyek dolgozni. Inkább bele sem gondolok. Fel kéne mondani.
- A zongora csak egy ötlet, elvagyok a gitárral végül is… de dalokat írni jó lehet – vonom meg a vállamat. - Te tudsz? – érdeklődöm. Ha van zenekara, akkor biztosan van billentyűs is benne. Belőle mondjuk inkább a gitárt nézem ki. - Az énektanár muszáj lenne, eléggé sok hiányosságom van.
De jobb is, hogy nem időzünk tovább már odakint, mivel épphogy csak sikerül időben a színpadra érni. Nem elég, hogy majd’ kiugrik a szívem a helyéről alapból is, de még az a rohadt mikrofon is bekrepál, pont erre van szükségem… Ilyenkor eléggé kizökkenek a szerepből és bestresszelek, ha egyedül kellett volna nyomni, biztosan kicsit bénább lennék, mivel nincsen elég rutinom szerintem. De így ketten egészen jól összehozzunk. Meg a dal is olyan, hogy ezt még simán mikrofon nélkül is, jó hangosan eléneklem, ha szükséges.
- Ne izélj már, valld be, hogy élvezted – bököm oldalba Levit vigyorogva, mikor lejövünk. Sikerül lassan lehiggadnom az iménti stresszes helyzet után, a pia meg bizonyára még többet segít majd. Kikérem a csapostól a következő kör tequilákat, akárcsak korábban Levi tette.
- Ránk! – emelem a poharam és Levira mosolygok közben. Már nem emlékszem, korábban mire ittunk, de biztosan az is valami hasonló lehetett. Én most sem kísérem semmivel. Majd a képernyőre pillantok, amikor kiírják a dalunkat. Eléggé lehervad a mosolyom.
- Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ezt szoktam zuhanyzás közben énekelni – húzom el a számat egy pillanatra. – Ismerem, csak nem biztos, hogy eléggé jól… de legalább fel van osztva duett szempontból. Majd most én puskázok. Akkor ezúttal te táncolsz, oké?

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

-Ez csak a filmekben van így.. bár nem mondom, hogy nincs meg a varázsa annak, amikor egy jó kislány beadja a derekát, de hosszútávon veszett fejsze fasza az egész.-vonom meg a vállaimat.-Mármint engem kurvára nem bírt egy olyan lány megmozgatni, aki minden szavamra csak kurvára helyesel vagy csendben eltűri a faszságaimat. Ismerem magam. Néha igénylem, hogy valaki helyretegyen, mert különben gecire el tud ám velem szaladni a ló. Az utolsó barátnőm például egy kibaszott kis tündér volt, ha azt akarta, de elég volt egy pillantás tőle és tudtam, hogy be kell fognom a pofám, mert éppen egy gyökér vagyok.-kivéve a végén persze, mert akkor már szegénynek hiába szórt villámokat a szeme, ott már olyan szinten elgőzöltem, hogy esélytelen volt bármilyen jellegű próbálkozás ellenem, pedig aztán Mel tényleg nem volt szégyenlős. Olyan kibaszott nyíltan elküldött a picsába, sőt még fel is pofozott, hogy annál többet tényleg aligha tudott volna tenni azért, hogy jobb belátásra bírjon.
-Az öltánchoz nem jár az is? Csak tippelek kurvára nem élek ilyen szolgáltatásokkal.-sosem volt rá szükségem, hogy ilyesmiért fizessek, meg minek is basznám el erre a pénzem, ha ingyen is meg szoktam kapni a vetkőzős műsort.
-Egyszerre kötekedsz és bókolsz. Hát eszem faszom megáll.-nevetek egy rövidek a fejemet ingatva.
Mondjuk valóban meg van az előnye annak, hogy úgy nézek ki ahogyan, szerencsére a srácok sem úgy néznek ki, mintha a csatornából másztak volna elő, így ez majd a jövőben egy elég erős húzóerő lehet majd a számunkra. Egyelőre viszont még csak a szárnyainkat próbálgatjuk, szóval majd meglátjuk, hogy a külsőségek mennyire mozdítanak majd bennünket előre.
-Hát na. Van eszem csak kurvára nem szeretem használni. Egyébként hidd el jobb az, ha elválaszt engem egy pult az emberektől. Gecire semmi türelmem a sok agyhalotthoz, szóval ennél közelebbi munkaviszonyt én kurvára nem akarok az emberekkel.-sokszor a pult sem állított meg abban, hogy rendet tegyek, de hát ez van, legalább tényleg tenniük kellett azért, hogy odabasszak  és nem csak hirtelen felindulásból kevertem le egyet, így pedig védve voltam a főnökség előtt. A videó alapján bizonyítható volt, hogy provokáltak, vagy éppen a kollégáimmal próbálkoztak, szóval nincs mese... olyankor meg kell tenni, amit a haza megkövetel.
-Na zongoratanárból meg aztán pláne milliót találsz a városban... vagy veszel egy szintetizátort aztán megnézed, hogy egyáltalán tényleg érdekel-e a dolog, mielőtt kibaszod a pénzt az ablakon. Az énektanárok viszont tényleg kurva jók.-nekem is sokat segített néhány különóra bár azt hiszem nem ártana ismét ellátogatnom egyhez, most hogy ezzel tényleg komolyabban kezdünk foglalkozni.
Gyorsan lenyomjuk a dalt, nem mintha lett volna választásunk, hiszen éppen csak beestünk, amikor már ott kellett volna lennünk. Még az sem bassza tönkre az egészet, hogy technikai problémák merülnek fel. Még jó, hogy mindkettőnknek van rutinja, így nem fossuk le a bokánkat ott helyben, hanem felülemelkedünk a kialakult helyzeten.
-Ja biztos a tánc rakta bele a szart a palacsintába.-forgatom meg a szemeimet vigyorogva.-Ja. Jöhet.-bólintok a piára. Ha ilyen tempóban iszunk, akkor éppen csak kellemes lesz az este, kurvára nem fog bebaszni egyikünk sem, ami valljuk be kifejezetten előnyös bármennyire is nincs tétje ennek az egész éneklős összejövetelnek.
Mire válaszolnék a dallal kapcsolatban már meg is jelenik a kiírás a kijelzőn.
-Na csak kérned kellett.-mutatok a kis TV-re. Edward Sharpe & The Magnetic Zeros - Home.
-Remélem ismered. Ez egy geci jó szám.-vigyorgok rá.

sing

Levi & Kie

ont én szövegelek a mértékletességről, na ja, de azért vannak italok, amiknél muszáj tartani, különben KO. Például az absinthe. Na az durva cucc. Már attól becsípek, ha csak rágondolok.
Mosolyogva rázom meg a fejem Levi szavai hallatán. Nagyon bírom a szókimondó stílusát, kár, hogy nem ismerek több ilyen embert. De lehet, hogy ő már túlságosan is olyan, az teszi őt különlegessé számomra, a jókislányokra lehet, hogy tényleg ráhozná a frászt. Ugyanakkor az meg elég gyakran előfordul, hogy ők pedig a rosszfiúkat keresik.
- Sosem tudhatod. Lehet, hogy így egészítenétek ki egymást. Ha túlságosan hasonlóak lennétek, az unalmas lenne. Nagyon tipik, hogy a jókislányok a rosszfiúkat akarják. Meg fordítva. És működik is. – Én vajon milyen vagyok? Talán átmenet a kettő között vagy a franc se tudja, de tény, hogy van egy zsánerem, aki bejön. És feltehetően jófiús típus, hiszen talán a „baszd meg” volt a legdurvább káromkodás, amit valaha hallottam a szájából. De ki tudja, a fiúk hajlamosak a csajok előtt visszavenni. Kivéve Levi, vagy engem nem tekint olyannak, aki előtt vissza kellene vennie. Ami jó amúgy, szerintem.
Felröhögök.
- Hé vetkőzésről nem volt szó eddig. Az feláras akkor, sajnálom – vonom meg a vállaimat nevetve. Jó ég, mikől beszélgetünk mi itt? De látom, hogy ő is poénra veszi, ami tök jó. – Pedig kisfiús fejed van, ezzel nem lehet vitatkozni – magyarázom továbbra is, miközben kifújom a füstöt. – Amúgy meg örüljél neki, így legalább jól nézel ki a színpadon – forgatom meg a szemeimet vigyorogva. Meg hát ez az igazság egyébként.
Nekem eddig még nem igazán voltak „rajongók”, akik közös fotót akartak volna velem, de ha egyszer majd sikerülnek a dolgok, bizonyára lesznek ilyen helyzetek is. Az ágyamban nem hiszem, hogy akarnám látni őket, de végül is ki tudja… amilyen semmilyen a szerelmi életem, bármi megtörténhet.
- Azért nem gondoltam, hogy az énekes sráctól fogok kapni üzleti tippeket – mondom elismerően. – Nem akarsz a pultos munka helyett valamit, ahol az agyadat is használni kellene? Látszik, hogy nem vagy hülye – dicsérem meg. Nyilván nem arra gondolok, hogy nyisson egy ügyvédi irodát, habár amennyit beszél, simán ki tudná dumálni a vádlottakat, az más kérdés, hogy a bíró mennyire lenne vevő a mocskos beszédre. Az is igaz, ha meg a zenekaruk befut, nem biztos, hogy beleférne neki más… eléggé rizikó ez az egész téma, magam is tapasztalom. Sok idő, mire valamire jutok az énekléssel.
- Valami hangszert is jó lenne tanulni – ábrándozok el egy pillanatra, majd ellököm magam a faltól, hogy kidobjam a csikket. - Egyelőre gitározni tudok, azt magamtól tanultam. Nem lenne rossz mondjuk zongora – húzom el a számat bizonytalanul. Én sem tudom, hogy mit akarok, csak tényleg jó lenne kezdeni valamit magammal. – De lehet, hogy tényleg elég egy magántanár, igazad lehet. - Nekem az éneklés-dolog teljesen magamtól megy, a sulin kívül sosem tanított senki, így előfordul, hogy a bonyolultabb kottákat el sem tudom olvasni rendesen. Mindig csak megszületik valami dallam a fejemben és azt leírom, de túlságosan bonyolult dolgokba nem fogtam még eddig, lehet, hogy az a baj.
Aztán amikor ismét beérünk, felgyorsulnak az események, mert nagyjából már énekelni kellene, mi pedig még csak most mászunk fel a színpadra. Át sem gondoltam a dalt, de szerintem nem lesz para, szerintem Levi pedig meg fogja oldani, ha olyan részt kap, amit nem tud jól. Bíztatóan rámosolygok és már indul is a zene, csakhogy bedöglik a mikrofonom, nyilván. De gyorsan megoldódik a probléma, mi pedig olyan bulit csinálunk a végére a közönség soraiban is, hogy öröm nézni. Vannak, akik velünk együtt éneklik a dalt.
Kicsit izgalmasra sikeredett, de ezt is megoldottuk. Elégedett vigyor ül az arcomon, amikor lefelé sétálunk már az asztalunk irányába.
- Kicsit neccesebb volt, mint az előző – bólogatok egyetértően. – Jaj ugyan már – bököm oldalba – biztosan azért, mert annyit táncoltál – nevetek rá. – Na, jöhet egy újabb kör pia? – kérdezem Levitól. Most ugye az én köröm jön, ahogy ezt megbeszéltük egy dallal korábban. – Hm, a következőt kiírhatnák már lassan, az előbb is tök hamar kiderült. - Remélem, hogy nem szívatnak meg, eddig kurva jók voltunk, szerintem a közönségnek is bejött a technikai baki ellenére is.

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

-Az mi?-nézek rá vigyorogva. Nagyon is tisztában vagyok a szó jelentésével csak éppen nem szokásom alkalmazni a dolgot.
-Általában én is megoldom, de az bebaszott a rendszernek tisztességesen.-kicsit még gondolkozok rajta és még az emléktől is fel fog fordulni a gyomrom, szóval ezt most így el is engedem. Kibaszott pálinka.
Látszik rajta, hogy nem kifejezetten rutinos dohányos, de az is, hogy nem ez az első szál életében. Mondanám, hogy okos lenne, ha én is vissza bírnék venni a dohányzási szokásaimból, de az az igazság, hogy kurvára semmi kedvem sincs azzal megnyomorgatni a testemet, hogy kitegyem a leszokás tortúrájának. Meg szerintem, ha egyszer megpróbálnám rövidesen a sitten kötnék ki. Így is gyenge az idegrendszerem, mindenkinek a fantáziájára bízom, hogy milyen lennék nikotin nélkül.
-Hogy mire mennék? Semmire. Hangos vagyok és kibaszott szépen beszélek, szóval általában a gyengébb idegrendszerűek tartani szoktam tőlem vagy minimum elkerülnek. Kurva szépnek kell lennie annak a csajnak, hogy a bugyijára hajtsak, ha szende szűz az alaptermészete.-valahogy nem olyan szórakoztatóak, bár erről nem tudom mennyire okos pont egy csajnak beszélnem, de végül is ő dobta be a beszélgetésbe, hogy le tudnám-e dumálni egy ilyen csaj ruháit. A képességem megvan hozzá.. a motivációm már aligha.
-Hát baszd meg... így legyen egy kibaszott úriember valaki, hogy nem egyből neked próbálja a pénzt ajánlani a vetkőzésért.-nevetek miközben az orromon keresztül fújom ki a füstöt. Nagyon élvezem, hogy kicsit sem veszi a lelkére se a stílusom, se azt a mérhetetlen mennyiségű faszságot, amit képes vagyok kiokádni a pofámból sokszor.
-Kisfiús? Csinike? Ne legyél már ilyen faszlohasztó, légy szíves, kezd komolyan sérülni az önérzetem.-hazudok. Az kikezdhetetlen.
-Hát ööööööö. Most erre mit mondjak? Hazudni nem fogok.. nincsenek úgy rajongóink még, így nagyon selfiezni nem kell, de hazudnék, ha azt mondanám, hogy ne jutott volna fellépés miatt csaj az ágyamba.-vonom meg a vállaimat. Mondjuk erősen kétlem, hogy utána emlékezett volna bármelyik a banda nevére, de szarok én bele, ha meg véletlen valamelyik visszatalált a nézőtérre akkor az meg csak plusz pont volt.
Ezek után persze.. kivételesen akaratlanul... tenyerelek bele valamibe, amibe nem kellett volna.
-Nem vagy te hülye csaj, agyalj ezen kicsit. Ha annyira fontos nekik a családi biznisz tálald ezt úgy, mint egy üzleti előrelépési lehetőséget... kibővítenéd a süteményes részleteget akár az egész éttermet egy cukrászati oldallal és ahhoz, hogy azt felügyeld kell valaki, aki addig viszi az éttermi oldalt meg a papírmunkát meg az ilyen faszságokat, amihez neked semmi kedved.-még jó, hogy nem akartam belepofázni az ő dolgába és mást sem teszek csak beleugatok. Mondjuk ez nem is tudom mennyire kivitelezhető, csupán józan paraszti ésszel próbálok ötletelni, hogy hogyan lehetne ez számára elviselhető életút.
-A faszom sok nem az egy év.-forgatom meg a szemeimet.
-Igen egyébként ahhoz hasznos.-bólintok egyetértve.
-Nem, de valószínűleg valamelyik egyetemi társam lehetett. Én más irányba vagyok. Én piát töltök egy klubban.-végül is az is vendéglátás csak egy másik részleg. A tököm se csinálna egész nap sültkrumplit, a mekiben biztos már kettéfejeltem volna valakit.
-Jó most, hogy így mondod fosul hangzik, de biztos ott is van egy csomó óra, amin nem kellene személyesen bent lenni, de a bánat tudja, nem ott tanultam.-vonom meg a vállaimat.
-Ja a szolfézs az. Meg biztos van még egy csomó felesleges része. Igazából.. gyakorlatilag hasznosabb lehet egy énektanár aztán csá... attól, hogy lenne róla egy kibaszott csicsás papírod még nem futnál be...-vagy mi is a cél? Elfelejtettem.
A külön tanár legalább egyetlen emberre koncentrál, de tényleg nem tudom, hogy hogyan megy ez egyetemi körülmények között, de szerintem rohadt sok lehet a sallang, amire semmi szükség nincs a későbbiekben.
-Kösz.-biccentek egyet.-Nincs akkora kínlódás, mert ha valaki nem passzol, az úgyis lapátra kerül hamar. Időpazarlás lenne mindenki részéről erőltetni valamit, ami már alapból fos.-persze idővel ki is alakulhat az összhang, de az ilyesmit szerintem kár néhány hónapnál tovább húzni. Ha annyi idő alatt nem áll össze a kép.. akkor soha.
-Mindenképp.-bólintok és már megyünk is befelé.
Szinte sikerült is lecsúsznunk a magunk idejéről, de még szerencse, hogy pont bejöttünk. Ez már lehetett volna egy rossz ómen, hogy fel kell rohannunk a színpadra.. el is szarja magát a mikrofon Kie kezében, de szerencsére sikerül gyorsan reagálni és csak egy pillanatra elakadnunk. A dal végére pedig meg is érkezik a felmentősereg, így kimászhatunk ebből a kurva váltófutásból, ezzel pedig legalább a vége könnyedebb lesz ismét.
-Pfff ne viccelj, volt egy kis fagyás az agyamba, de csak megoldottuk ezt is.-nevetek egy rövidet és már sétálunk is vissza az asztalunkhoz.
-Kurva élet.. azért csak levert egy kicsit a víz.-vigyorgok a fejemet ingatva.

sing

Levi & Kie

gy tűnik, hogy a pálinkáról megegyezik a véleményünk, bár én nem ittam hányásig magam. Egyszer csináltam olyat eddig, nem is értem, hogyan történt, nem jellemző, inkább csak másnap szokott fájni a fejem, de nagyjából ennyi nálam a dolog.
- A mértékletességről hallottál már? – kérdezek vissza nevetve – Na jó, bagoly mondja… de mentségemre szóljon, hogy én valahogy mindig megúszom hányás nélkül – vigyorgok és megvonom a vállam. – Látom, kellemes emlék – röhögök rajta, ahogy grimaszol. De biztosan nagyon rossz lehetett, meginni sem volt valami jó élmény…
A füst azért kicsit csípi a torkomat elsőre, de megszokom. Lan ki lenne akadva, ha rászoknék a cigire, az tuti. Nem is akarom rizikózni, hogy tönkretegyem vele a hangomat, azonban időnként simán beleférhet. Valószínűleg otthon a magam szórakoztatására nem gyújtanék rá. Maximum egy füves cigire, de annak más az élvezeti értéke.
Amúgy, Levi jó arc, piával meg cigivel is el vagyok látva, már megérte eljönni.
- Persze, hogy szerény is vagyok – viccelem el a dolgot. – Azért azt megnézném, hogy mire mennél egy olyan csajjal – nevetek. – Fizetnél neki is piát és akkor máris sínen lennétek. Meg lehet, hogy még a bugyit is le tudnád beszélni róla akkor… habááár… - gondolom meg magam - ez sem panasz ugyan, de lehet félnének tőled, mert úgy káromkodsz, mint egy kocsis – közlöm vigyorogva. Nekem ez nem gond, de a félős kislányoknak lehet, hogy az lenne. Én is szedtem magamra néhány mocskos kifejezést, de Levi nyomába sem érek, az biztos.
- Jól van, akkor a nemlétező csajod nem bánná, ez jó hír. De komolyan… - méltatlankodom miközben fújom ki a füstöt – képes lennél nekik fizetni, nekem meg nem? Pff… - legyintek egyet lemondóan.
Az az igazság, hogy nem kell a szomszédba mennem önbizalomért, oké, néha be tudok parázni dolgokon, mint itt az elején is, hogy mi lesz ha szar leszek, de az nem ilyen szempontból para. Az alkohol azon is segíteni szokott, na igen, azt elcsesztem, hogy nem toltam be egy ötven centest, mikor megérkeztem, csomó stressztől kíméltem volna meg magamat.
- Ah, kösziii – felelem a bókra. – Tudom, hogy jól nézek ki – nevetek. Kicsit sem tűnök nagyképűnek, de szerintem ez teljesen belefér, mert nem egy picsa vagyok, aki sznob meg instaceleb akármi botoxos ajkakkal, hanem szépnek születtem, hát igazán nem az én hibám. – Igazából a kisfiús fejeddel te is egész csinike vagy – igen, direkt ilyen szót használok. – Tuti van egy csomó csaj rajongótok, akik mennek autogramot kérni meg epekedve mondják, hogy „óh Levi, csak egy selfie-t légyszilégysziii”, hm? – affektálok meg rebegtetem a szempilláimat és közben képzelem el a jelenetet, simán meg is állná a helyét a világban. Annyi csak a bökkenő, hogy Levit eddig nem egy selfie királynak ismertem meg aki megy pajtizni a rajongókkal, szóval szegény lányoknak biztosan nem egyszerű a dolguk. De a hírnévvel sok dolog együtt jár, köztük ez is.
- Nem para, nyugi – legyintek. Gabriela nyilván kényes téma, de előkerülhet bármikor, hát ez van. – Őszintén szólva fogalmam sincs, de a szüleim tutira kitagadnának, ha kiadnám valakinek a melót. Az üzleti részével kellene foglalkozni, az meg unalmas. Amúgy, jól hangzik, még be is vállalnám így, ahogy mondod… - töprengek el rajta egy pillanatig. A szüleimnek fix, hogy nem jönne be az ötlet, de nem is értem, miért akarják lenyomni a torkomon az egészet, évek óta megy a szenvedés ezzel, kezdek belefáradni.
- Egy év igen is sok – húzom ki magam, mint a rangidős, de így is törpe vagyok nyilván – óh, ez nagyon hasznos lehet, ha dalszöveget írsz, nem? – kérdezem komolyan, majd eltűnődöm egy pillanat erejéig – jaj figyelj már, nem te voltál ott a múltkor a Mekiben, aki sajtburger helyett BigMac-et akart rámsózni? Ott is éhenhalós arcok dolgoznak – poénkodom el a dolgot, bár ez lehet, hogy kicsit erősre sikeredett. Ő legalább becsülettel megcsinált egy diplomát én meg dacoltam a világgal – leginkább a szüleimmel, és csakazértsem mentem egyetemre. Tudatlan fruskának tűnhetek. – Zeneművészetit levelezőn? – kérdezek vissza bizonytalanul. – Nem is lenne rossz egyébként. Azt mondják, hogy a szolfézs rém unalmas. Meg hát biztosan kellenének gyakorlati órák is… így is meghalok, annyi felé kell szakadnom néha – fújtatok kicsit, de ezzel most lehet, hogy beleültette a bogarat a fülembe. Bizonyára kelendőbb lennék a zenei piacon, ha képzettségem is lenne hozzá, csak a franc se tudja.
- Jól csengő nevetek van – felelem elismerően, miközben megyünk befelé. – Ha együtt kell dolgoznod valakivel, akkor muszáj, hogy legyen kémia, különben csak kínlódás – mondom nagy bölcsen és azért hálát adok, hogy én egyedül vagyok, nem kell alkalmazkodnom egy zenekarhoz, akikkel lehet, hogy nem is jönnék ki mindig. Nem olyan bonyolult velem igazából. A csajokkal kicsit nehezen jövök ki általában, a srácokkal nem szokott gond lenni.
- A miért ne is jó apropó – vigyorgok rá én is – na majd legközelebb – remélem, hogy lesz, mert tök jó fej. Látszik most is, hogy a srácokkal mennyivel jobban boldogulok, mint a csajokkal, hát ez van.
Aztán az ábrándozásból teljesen kizökkent, hogy rohanjunk is fel a színpadra, ahol nagyjából indul is a zene, én gyorsan összeszedem magam és már kezdem is a dalt, de nem sokáig tudok örülni a sikernek, mivel bekrepál a mikrofonom, amit azonnal le is dobok magam mögé valahová a földre. Levi tökéletesen menti a helyzetet annak ellenére, hogy lesnie kell néha a szöveget a fenti monitorról. Így egy kicsit nehezebb, mivel nem tudunk úgy mozogni egy eszközzel ahogyan előzőleg tökéletesen tudtunk, de azt hiszem, kihozzuk belőle a maximumot, és az ének is irtó jól sikerül ennek ellenére. Persze szívás, hogy eléggé hosszú a refrén és azokat a sorokat úgy kell énekelnünk, hogy mindketten ugyanazt a mikrofont használjuk. Közben megpillantok valami technikai embert a színpad szélén és felém nyújt egy másik eszközt, így amikor Levi versszaka van, odalépek érte és elveszem, hogy tudjuk normálisan folytatni az előadást. Innentől kezdve ismét visszaáll minden a normális kerékvágásba, és azt hiszem, hogy tök jó bulit csinálunk ezzel a dallal a közönség soraiban is, hiszen eleve olyan bulizós az egésznek a hangulata is.
A zene elhalkul, én pedig meghajlok, majd Levi-ra pillantok egy mosoly kíséretében. Felteszem az állványra a mikrofont és odamegyek hozzá.
- Nagyon köszi a mentést, és tök jól csináltad – mondom, miközben már lefelé tartunk.

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

-fuuu geci ne is mond... egy haverom egyszer hozott... ittam durva dolgokat már, de az magasan túlszárnyalta az összeset. Életem legnagyobb hányása és legdurvább másnapja.. soha a kurva életbe többet.-rázom meg a fejemet egy grimasszal. Még az emlékétől is kiráz a hideg és felfordul a gyomrom. Mondjuk nem mondanám, hogy aznap este a mennyiséggel nem volt rohadt nagy probléma, de a végeredményen ez nem változtat.. már a szagát sem bírom.
Egyébként is szimpatikus volt Kie, de így hogy már énekeltünk, ittunk is és dohányozásra is velem tart már egyértelműen sikerül jobban feloldódnom mellette, pedig nem vagyok egy egyszerű eset sem egy túl rokonszenves alak, főleg az elmúlt... hát fasz sem tudja milyen hosszú időben.
-Az, meg kibaszott szerény is.-nevetek vele.-Mármint ez nem panasz... jobban kedvelem az ilyen embereket, mint a kis szende nebáncsvirágokat... azokkal nem tudok mit kezdeni.-mármint tudok... körülbelül 2 és fél mondattal úgy meg tudom őket bűntani, hogy az este további részében a közelembe sem jönnek nem hogy még hozzám szóljanak, pedig nem szánok én mindent olyan rohadtul bántónak csak egyszerűen ilyen a stílusom és ezt nem viseli túl jól mindenki.
-Állj meg egy kicsit..... Egy.. nincs csajom... kettő... nem tudod ki felelős a zeneválasztásért, mert beszaladnék fizetni az öltáncos számkívánságért?-vigyorgok rá. Viccelek. Többnyire. Na mindegy, inkább a cigimet szívom és nem kalandozok, ma nem ezért vagyok itt bár egy kis ártatlan flört mindig belefér nem? Egyébként is ő dobta be ezt a témát, fura is, hogy nem ugrott be, hogy én csapjam le ezt a magas labdát.. látszik, hogy ma nem szívtam.. ilyenkor nem működik olyan jól az agyam.
-Nyanya.. az tuti...-forgatom meg a szemeimet. Most vagy 40 éves és ilyen geci jól tartja magát vagy én nem tudom mire fel nyanyázza itt le magát nekem. Majdnem teljesen biztos vagyok benne hogy korombeli, szóval kurva messze van még az öreglány kategóriától.-De hogy jól nézel ki az kétségtelen.-teszem még hozzá megvonva a vállaimat.
-Ohh faszom. Csak belenyúltam. Bocsánat.-nem mintha tudnom kellett volna erről vagy szándékos lett volna, de hát akkor is sikerült beletenyerelnem tisztességesen a témakörbe, ami a franc tudja mennyire friss.
-Javíts ki ha tévedek, de egy étteremvezetőt bármikor felvehetsz ha már így tényleg rád marad a dolog, te meg intézheted a desszert részleget... vagy most faszságot mondtam és csak az én fejemben fér meg a kettő egymás mellett?-kérdezem kicsit elgondolkozva. A vendéglátásnak én nagyon más oldalán vagyok, az üzletvezetés meg még annál is távolabb áll tőlem.
Mutogatására már tényleg szórakozottan felhúzom az orromat.
-Kapd be a faszomat egy évvel vagy öregebb... nyanya.-forgatom meg a szemeimet egy halk nevetéssel. Öcsém... a nők manapság...
-Irodalmat és kreatív írást tanultam.. csupa olyat, amivel boldogan éhen lehet halni, de legalább van diplomám.-azt hiszem ez a legfontosabb, hiszen a legtöbben egyébként sem a tanult irányukban helyezkednek el.. mármint amennyire én láttam az ismerőseim körében.
-Sose késő.. levelezőn is elkezdheted, hogy tudj mellette tovább dolgozni.. még dobhatsz magadnak egy mentőövet, hogy ne kelljen éttermezned.-most érzem csak igazán, hogy milyen kurva nagy mázlim van, hogy a szüleim leszarták milyen irányba haladok egészen addig, amíg érdeklődést mutattam. Nyilván attól lettek volna a legboldogabbak, ha otthon maradok és viszem tovább a gazdaságot, de nem annyira, hogy emiatt elvágjanak attól, hogy megkeressem a magam útját, ami egyértelműen New York-ba vezetett a srácokkal.
-Néha inkább úgy érzem, hogy elvagyunk átkozva egymással, de ez leginkább nap függő.. Reptiles néven futunk.-szívesen srácok találtam magunknak plusz egy követőt, senki nem mondhatja, hogy nem veszem ki a részemet a reklámozásból.
-Hát ha te mondod én hiszek neked.. sokszor már csak azért is szívok, mert miért ne...-vigyorgok rá megvonva a vállaimat miközben befelé tartunk, hogy pont arra toppanjunk be, hogy szinte már minket várnak. Én a színpad felé indulok, hogy ne stresszeljen be senki, hogy elvesztünk és rövidesen ő is csatlakozik hozzám. Leemelem a mikrofont és közben megkeresem a kis képernyőt a színpad előtt, hogy lássam honnan kell majd puskáznom. A zene indul, Kie kezd és már táncol is persze, amibe most jóval hamarabb becsatlakozok, mint az első dalunknál. Egy pillanatra meglepetten pillantok rá, amikor elhallgat a mikrofonja majd gyorsan kapcsolok és viszem én tovább a szöveget. Amint a refrénhez érünk magunk közé tartom az eszközt majd átadom neki, amikor újra ő jön. A kis baki ellenére szerintem kurva jól megmentettük a helyzetet, bár így merőben nehezen van, hogy stafétaként adogatjuk a mikrofont, nekem meg itt-ott lövésem sincs, hogy mi a szöveg és olvasnom kell, de hát ez van még így is boldogulunk azt hiszem..

sing

Levi & Kie

minap, amikor majdnem kinyiffantam a taxiban, azért nem gondoltam volna, hogy ilyen jól fog alakulni a hetem második fele. Egy kicsit elvett az életkedvemből, hogy mit éltem át akkor, meg az a szitu a taxisofőrrel, na meg a gitárom is totálkáros lett, hát, szóval jobb napjaim is voltak már, és nagyon reméltem, hogy ma ki tudom kapcsolni az agyamat és elfelejteni ezt a sok szörnyűséget, amik történtek.
Azt hiszem, hogy elég jól megy és ehhez az is hozzátartozik, hogy Levi jó arc, de még mennyire, meg kurva jól is énekel, hát elég nagy mázlim van, hogy kisorsoltak mellé. Igazából nem is nagyon figyeltem, hogy kik vannak még rajtunk kívül, lehet, hogy kellett volna… de mindegy, talán jobb nem a többiekkel foglalkozni, elég csak magunkkal, meg hogy élvezzük, amit csinálunk.
Sejtettem, hogy fennakad majd a tequila-dolgon, nem túl hétköznapi, de ez van, minek kellenek ide a felesleges körök, úgyis csak magamba döntöm a piát, aztán kész. Félelmetesen jól bírom, az a baj, nem is értem, hogyan csinálom, talán ez valami születési rendellenesség.
- Hát, én nem olyan csaj vagyok, mint a többiek – nevetek rá – ez a kedvencem, de amúgy bármi jöhet. A gyógynövényes szarokat nem szeretem, akkor már inkább iszom valami teát. Pálinkát ittál már? Fú az kemény – fintorgok. Egyszer volt szerencsém hozzá, de maradtam inkább a hazainál, a jól bevált tequilánál. Az európaiak meg hadd igyák csak a maguk cuccát. Ennek örömére jól le is csapom a kicsiny poharat a pultra, majd öltözöm és vele tartok egy szál cigire, miért is ne?
Nem vagyok ügyetlen, de azért látszik, hogy nem gyújtok rá óránként. Nekem ez így pont megfelel, nem kell nekem ilyesfajta függőség.
- Én sem voltam túl szociális hangulatomban, bár mióta odajöttél hozzám, folyamatosan dumálunk és nem látom, hogy gondod lenne vele – vigyorgok rá miközben kifújom a füstöt. – De jó arc vagyok, tudom, mondanod sem kell – röhögök.
A tánc nyilván jó sokat dobott a mutatványon, ezt továbbra is fenntartom majd, a következő dalnál is szükség lesz majd rá.
- Hát, van a színpadkép ugye… szórakoztatnod kell a nézőket, és nem mindig elég a hangod. De jól nyomtad te is, igazán büszke vagyok rád, na – dicsérem meg. – Ha majd a Moulin Rouge-ból lesz valami erotikus betétdal a harmadik, akkor kaphatsz öltáncot, ígérem. De a csajodnak majd ne mondd el, különben megöl – folytatom nevetve.
Nagyot szippantok a félig leégett cigibe. Nem is nagyon tudom, miért csinálom, nem vagyok stresszes, hogy meg akarjam nyugtatni magam, erről már az adrenalin gondoskodott, amikor felmentem a színpadra és érzem, hogy még mindig dolgozik bennem, ami annyira jó érzés.
- Mindegy is, hogy mennyi a korom, bár hozzád képest tutira nyanya vagyok. De legalább jól nézek ki melletted, emelem az est színvonalát – mondom és rá kacsintok. Nem olyan nagy bűn az, ha az ember jól néz ki és még ki is használja azt, ugye?
- Ja, nincs senki, a nővérem már nem él, de nyugi, nem para – kényelmetlen téma, de már annyira nem, mivel sok évvel ezelőtt történt, simán tudok beszélni ezekről a dolgokról. Sóhajtok egy nagyot, mielőtt folytatnám – tehát én fogom megnyerni az üzletet, nincs menekvés. A cukrászt? Hm, elvagyok vele, bár én sem szeretem a korán kelést. Főleg, ha eljövök egy ilyen helyre és itt vagyok hajnalig, akkor nem vicces háromkor kelni, bár nem szoktam minden reggel annyira hajnalban bemenni. Isteni sütiket csinálok amúgy, mindenféle nagyképűség nélkül állítom – közlöm egy hatalmas vigyorral az arcomon. Nem tehetek róla, hogy ebben is kurva jó vagyok, hát istenem… De ha valaki azt kérné tőlem, hogy varrjak fel egy gombot, na abba viszont beletörne a bicskám, nem vagyok büszke rá, hogy ilyen szempontból anti-csaj vagyok.
- Na mégis csak kölyök vagy, tudtam én – mutatok rá a mutatóujjammal, hogy bizony én megmondtam. – Na és mit tanultál egyetemen? – érdeklődöm. – Én nem jártam, nem érdekelt – vonom meg a vállaimat - bár valami zeneművészeti lehet, hogy nem ártott volna, és akkor a szüleim sem csesztetnének az étteremmel – morfondírozom el egy pillanatig. Aztán amikor Levi a zenekar sztoriját meséli, rájövök, hogy ez a baj, hogy nekem nincsenek ilyen barátaim, akikkel együtt lehetett volna zenélgetni meg hülyülni, senkit sem nagyon érdekelt a zene így, mint engem, hogy kezdeni is akarjon vele valamit.
- Ez nagyon jó, szerencsés vagy velük – mosolygok rá, amint mesél róluk. – Mi a nevetek? Majd bekövetlek titeket instán.
Aztán indulunk befelé, de Levi arcán látom, hogy valami nem oké, vagy oké? Nem tudom eldönteni.
- Ja, ugyan már, a fű nem ilyen rövid időre való, azt ki kell élvezni – magyarázom nevetve. Vajon nem nézte ki belőlem?
Aztán ahogy megyünk befelé, már az előttünk levő páros nyargal lefelé a színpadról, na ezt jól kicentiztük, de nem para, pont odaérünk. Leteszem a kabátom az asztalhoz, és Levit követve felmegyek a színpadra. Már fülig ér a szám. Imádom a dalunkat is meg az egészet itt vele.
Felcsendül a dallam és akkor megint megszűnik a világ. Milyen jó is a reflektor, hogy a kíváncsi szemeket nem látom, hanem csak olyan, mintha mi ketten lennénk. Leemelem a mikrofont és Levi-ra pillantok, majd elkezdem az első versszakot. Ahogyan az imént, most is odatáncolok hozzá és a zene ritmusával tökéletes összhangban mozgok. Majd a következő versszakot már hiába próbálnám, a mikrofonom egyszer csak megadja magát és hiába éneklek, csak a zene hallatszik. Jelentőségteljesen pillantok Levi-ra, hogy vegye át, aztán ha újra én jövök, az ő mikrofonjába éneklek majd én is.

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

-Pedig te aztán nyomathatnád az összes platformot, amíg le nem megy a nap..-nevetek egy rövidet, bár tényleg nem akarok beleugatni az ő dolgába, így nem is tudom, hogy minek magyarázok neki ebben a témában úgy, hogy lövésem sincs a terveiről sem pedig arról, hogy egyébként milyen hangja van. Mondjuk ebből a kettőből egyre hamar választ kapok az első közös dalunknak köszönhetően és maga a színpadi jelenléte is elég közönségbarát, szóval ha ennek tényleg nekidőlne, akkor elég komoly sikerei lehetnének.
Kurva nagy szerencsém van, hogy pont őt fogtam ki, hiszen az éneklés is jó volt, inni is hajlandó. Ez már egy jó este emberek.
-Gondolom, ha nekikezdünk majd jobban adja magát a dolog.-bólogatok egyetértve.
-Ja... semmi ítélkezés, csak kibaszott meglepő volt ez így egy csajtól, a tequilát pontosan azért szokták választani, hogy lekísérje a citrom... vagy a narancs... ízlések és pofonok... így a mexikói vonallal viszont már mindent értek.-nevetek kicsit megingatva a fejemet.
-Áll az alku.-bólintok a következő kör feltételeire mielőtt kifelé vennénk az irányt, hogy rágyújthassak, illetve ő is, ha él ilyesmivel, de ha más nem legalább kiszellőztetheti magából a benti meleg levegőt.
-Egy cigi mindig belefér az időbe.-vonom meg a vállaimat vigyorogva miközben mindketten rágyújtunk, bár mintha látnék egy kis hatásszünetet az arcán az első slukknál, lehet csak buliban szokott füstölögni, így nem biztos, hogy teljesen hozzá van szokva. Beleszólni én viszont nem fogok, nagylány eldönti, hogy akar-e dohányozni vagy sem.
Biccentek egyet amikor megköszöni és elsüllyesztem a zsebemben a dobozt a gyújtóval együtt.
-Mmm.. a faszom se tudja.. igazából csak nem voltam szociális hangulatomban szerintem.-bár már a napjára sem emlékszem, hogy ez mikor történt meg utoljára szóval nem volt sokkal másabb ez a mai nap sem.
-Ja mondjuk a táncod egyértelműen kurva sokat dobott a dolgon.-bólogatok egyetértve.
-A picsába...-ingatom meg a fejemet csalódottságot tettetve, hogy ma nem lesz öltánc. Van humora, ami egyértelműen sokat dob az estén, így én is jobban viselem, hogy emberek között kell lennem.
-Igazából, én csak azt mondtam, hogy nem tudom hány éves lehetsz, EGYÉBKÉNT meg nem gondolom, hogy olyan számot mondanál nekem, amiből tagadnod kellene.-a cigimentes kezemet megadóan emelem fel vigyorogva mielőtt egy újabb slukkot szívnék.
Éppen csak egy évvel idősebb nálam szóval tényleg tök jól lettünk összesorsolva, bár ez nem a szervezők, hanem inkább a mázlink érdeme. Szinte megdöbbentő, hogy valami ennyire kényelmesen összejött.
-Legalább akkor van, aki vigye tovább az üzletet, ha már te más irányba gondolkozol. Ezt a cukrász dolgot szereted? Tudom, hogy nem ugyanaz, de egy pár hónapot dolgoztam pékségben még az egyetem elején, de rühelltem, mint a szart.-valahogy nekem jobban fekszik az, hogy éjjel fent maradjak, mint az, hogy hajnalban kiugrasszon az ébresztőm az ágyból. Egyébként sem vagyok egy túlságosan kedves jelenség, de ha fosul ébredek, akkor konkrétan kibírhatatlan a természetem.
-Ne bassz fel, ennyire nem tűnhetek fiatalnak, hogy kinézd belőlem, hogy protekció kell az iváshoz.-nevetek egyet végigsimítva a tenyeremet a frissen borotvált államon.
-25 vagyok.. nem rég végeztem az egyetemen, most meg pultosként dolgozok az Emperorban.-mesélek neki úgy röviden, hogy mi is a jelenlegi helyzet nálam.
-Hát még hülye kamaszként keveredtünk össze a srácokkal és a délutáni lazulásokból egyszer csak az lett, hogy már jó pár éve együtt nyomjuk, de megállapodtunk abban, hogy csak diploma után fekszünk rá a témára komolyabban, hogy legyen "b terv" ha ez a zenélés esetleg mégsem indulna úgy be.-meg a szülőkkel is az volt a megállapodás, hogy előbb suli aztán buli. Legalábbis nálam.
-Ja a srácok azt hiszem intézik. Ezt a közösségi médiás dolgot nem nagyon bízzák rám, mert ha rajtam múlik fél évente kerülne fel egy videónk... meg a faszom se ért ezekhez a hülye trendekhez, amiért mások élnek halnak.-mondom miközben követem és hozzá hasonlóan megválok a csikktől.
Egy pillanatra lefagyva pislogok rá, miközben a szemöldököm valahol a tarkómon köt ki.
-Ja, ja jövök.-bólogatok végre megindulva utána.
-Bassza meg, ha tudom hogy szívsz te is akkor nem beszakodtam volna itt a sima cigivel.-vigyorgok követve befelé.
-Ohh faszom...-sóhajtok amint meglátom belépve, hogy az előttünk lévők jönnek le a színpadról.
-Dobd le a kabátot és futás.-biccentek egyet a fejemmel a színpad irányába.

sing

Levi & Kie

n nagyon nem vagyok jó az önpromóban, és valószínűleg azzal cseszek el mindent. Pedig kellene, tudom, annyi a maximum tőlem, hogy némely jobban sikerült tortámat kirakom instá-ra.
- Tudom, hogy gáz, de nem igazán – válaszolom kissé csüggedten. Így kevesen tudnak rólam és csak azok ismernek, akik valaha láttak egy-egy ilyen beugrós fellépésen. De nincs mindenre időm… - csak instán vagyok, de oda meg nem nagyon lehet ilyesmit. - Talán egy YouTube csatorna kellene, vagy ilyesmi, de nem értek igazán a technikai dolgokhoz. Olyan barátaim meg nem nagyon vannak, akikkel ezt el tudnám intéztetni.
A bandával kapcsolatosan bólogatok, hát ezzel is úgy vagyok, hogy ha több energiát fektetnék a dologba, valószínűleg nem itt tartanék. Közben már indulni is kell, úgyhogy egyelőre annyiban marad a dolog.
Könnyedén vesszük az akadályt Levi-jal, aminek méltó megkoronázása a tequila.
– Mehet akkor úgy, mint most, nekem oké. Csak elég hülyén vannak a versszakok, de majd imprózunk.
Amikor megiszom a tequilát, látom Levi arcán, hogy meglepődik. Erre elmosolyodom. – Nem vagyok flúgos, nyugi. Nálunk a mexikói rokonoktól ez rögzült… - vonom meg a vállamat, majd lerakom a poharat a pultra. A citrom-só kombóval sincsen semmi bajom végül is, de megszoktam ezt, nem is szokott lenni kirakva otthon semmi hozzá, úgyhogy vagy így iszom vagy így iszom. - A kövi kör az enyém, de akkor azt is úgy kell lezúzni, mint ezt, hogy legyen mit ünnepelni – nevetek rá.
A levegőzés jó ötlet, ilyenkor egy kicsit ha kimegyek, felfrissül az agyam és újult erővel megyek vissza a színpadra. Bár nem szoktam rágyújtani a fellépések alkalmával, nem érzem szükségét, inkább csak társaságban élek vele. Ezúttal fellépés van ugyan, de társaság is, úgyhogy belefér. Ugyanakkor nem akarom túltolni, nem akarom, hogy a hangom kárára menjen.
Amint magamra kapom a kabátom, indulunk is az ajtó irányába.
- Oh köszi, elfogadok egy szálat. Remélem, hogy lesz rá elég időnk – fogalmam sincs, hogy hányan vannak még előttünk, de ez végül is nem olyan hosszú idő. Elveszem a felém nyújtott dobozt és a gyújtót, majd amint kattintok, megjelenik a játékosan táncoló tűzcsóva és meggyújtom vele a cigit. Hosszabb kihagyás után az első szippantás mindig olyan, mint az első alkalom, csak éppen nem köhögöm ki a tűnőmet. Szokatlan először ahogyan a füst szétárad a testemben, de utána hamar hozzászokom.  – Köszi – mondom és visszanyújtom Levi-nak a dobozt és a gyújtót. A falnak dőlve állok a bejárat mellett és így beszélgetünk.
- Ugyan miért? – kérdezem, és közben kifújom a füstöt. – Szerintem is megérte. Ha nem jöttél volna, lehet, hogy valami nyomival lennék párban, aki elcseszi nekem az egészet – folytatom és rá nézek közben. Egyértelműen jól működünk együtt, irtó nagy mázlim van vele. – Meg körbetáncollak és még fizetned sem kellett érte, azért az elég jó üzlet szerintem – viccelődöm. – De öltáncot nem vállalok – teszem hozzá nevetve. Na jó, nem akarok túllőni a célon, kár lenne érte.
– Azért jól csinálod, egy hölgytől ilyen burkoltan megkérdezni hány éves, háááát… – játszom a sértődöttet, majd egy fél pillanat múlva válaszolok is neki – amúgy, huszonhat vagyok. Cukrászként dolgozom, meg van az éneklés ugye, de az csak ilyen… hobby. A szüleim éttermét kellene vezetnem, ami az Upper East Side-on van, csak baromira nem izgat az ilyesmi – teszem hozzá nemtörődően. – A nővérem jobban vágta az ilyesmit engem hidegen hagy – mondom és ezzel együtt fújom is ki a füstöt. – És te? Abban biztos vagyok, hogy több vagy huszonegytől, mert kaptál piát, bár lehet, hogy csak protekciód van – nevetek. - Őszintén szólva, gőzöm sincs, hogy mennyi lehetsz, de nagyon kölyök fejed van, azt tippelném, hogy huszonkettő-huszonhárom – vigyorgok rá.  – Amúgy, hogy lett a zenekarod? – kérdezem és a cigiből szippantok egy utolsót, majd odaviszem az erre kihelyezett kukához, ahol elnyomom, és ki is dobom a csikket. – És vagytok social median? Szó volt ugye erről korábban… - érdeklődöm, hátha kapok valami jó tippet tőle.
- Ha lesz legközelebb, majd egy jó jointtal megalapozzuk a hangulatot, oké? – kacsintok rá és elindulok a bejárat felé, mert valószínűleg már hamarosan itt az idő. – Jössz?

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

-Ja értem... mondjuk ha már visszahívnak legalább néhány helyre az fasza. Akkor csak kezd beindulgatni a dolog. Közösségi oldalakon tolod magad?-kérdezem kíváncsian. Szép lány és ha ezt kicsit okosabban kihasználja, akkor a TikTok-on például könnyen nagyobb követőtáborra tehet szert, bár egyébként nem tudom, hogy célja-e egyáltalán ilyesmi. Nem mindenki hajt a nagy hírnévre van aki tökéletesen boldog azzal is, ha egy két kisebb fellépéssel időről időre próbára teheti magát ezzel hódolva a szenvedélyének és ennyi.
-Hát nézd egy próbát megér egy banda sokan keresnek énekeseket, egy 'meghallgatás' még nem kötelez semmire.-vonom meg a vállaimat. Ott még mindkét fél mondhatja, hogy ez így nem az igazi és akkor ennyi volt mehet tovább egyedül, ha nem jön be neki a dolog. Bár én csak tippeket adok, semmi közöm hozzá, meg nem is érdekel, hogy hogyan halad tovább a karrierjével vagy a hobbijával legyen bármelyik számára az éneklés.
Az első dal után jól esik az ital. Úgyis van egy kis időnk, így azt akár kellemesen is eltölthetjük.
-Az a baj most így előre nem tudom neked megmondani, hogy melyik részek ugranak be menet közben, úgyhogy maradhat az előző felállás, ha megy közben a szöveg a kijelzőn majd úgyis megleszek.-szarban még nem maradtam egyszer sem, úgyhogy majd most is feltalálom majd magamat ebben egy másodpercig sem kételkedem.
Kissé meglep, hogy ő magában issza a tequilát, szerintem ez önsanyargatás, de kinek mi tetszik. Pultosként ilyet ritkán látok, én nem kínzom magam a tequila ízével ha már elüthetem a citrommal az égető utóérzést.
-Adok én ha kell.-küldök felé egy mosolyt és miután felkapta a kabátját már indulhatunk is kifelé. Mire kilépünk a küszöbön a cigi már lóg a számban és a gyújtómat kattogtatom a kezemmel leárnyékolva a légmozgást, hogy ez sétálás közben is menjen.
Amint ezzel megvagyok felé nyújtom a dobozt, hogy kiszolgálhassa magát ha kér.
-Ja.. pedig mérsékelten utáltam magam, hogy elindultam ide ma este, de egyértelműen megérte.-bólintok egyetértve és a cuccok a zsebemben landolnak akár rágyújtott velem akár nem.
-Tanulsz még vagy dolgozol egyébként? Bocs de lövésem sincs így hirtelen, hogy hány éves lehetsz...-vallom be bár a suli nem korhoz kötött ahogyan nem is kötelező gimi után továbbtanulni.

sing

Levi & Kie

lőbb is kipróbálhattam volna ezt a duettesdit, hogy legalább szerezzek kapcsolatokat. Lehet, hogy már rég lenne zenekarom vagy csak valaki, akivel együtt nyomjuk, mintha zenekar lennénk. Az, hogy Levit megismertem, már egy jó kezdet, jó arc és kellőképp laza, úgyhogy szerintem jól működünk majd együtt. Azért egy hozzáértő szemében villantani nehezebb, mintha csak kiállok a gitárommal és éneklek akárkinek. Nem veszik észre a hibákat, fel sem tűnik nekik, ha egy kicsit disszonánsra sikerül az egyik akkord mert épp elhangolódott a gitárom. De így, hogy most itt van ő, azért bizonyítanom kell, hogy jó vagyok. De még milyen jó.
- De, pedig eléggé kicsiben nyomom – nevetek. – Egy haverom szokott szólni, ha itt-ott keresnek beugró fellépőt és olyan helyekre szoktam járni csak, bár volt már, hogy visszahívtak. Akusztikus gitárom volt, majd veszek egy másikat, hogy újra ringbe szállhassak – mondom és közben Levire nézek. – De zenekarra nem is gondoltam még úgy igazán, bár jó ötlet lenne – vonom meg a vállaimat. Azért elég menő főállásban azt csinálni, amit egyébként is imádok.
Amint felmegyünk a színpadra, simán vesszük az akadályt. Nekem nem gond a tánc, zsigerből jön, bármire is tudok táncolni, ha megszólal a zene, és milyen jó, hogy Levit is sikerül kicsit kimozdítanom. Neki is nagyon bejött a közös performansz, mázli, hogy jó dalt kaptunk, csak a következő se legyen szívás.
- Szerintem is simán menni fog – mondom vigyorogva, amikor jövünk lefelé. Az adrenalin még mindig dolgozik bennem, veszettül pörgök. A következő dal nyilván nehezebb már, de nem annyira vészes, lenne ettől nehezebb is. – Nem gáz, megoldjuk – mosolygok bíztatóan a srácra, mikor mondja, hogy nem biztos a következő dal szövegében. – Itt ér csalni – nevetek rá – de igazából feloszthatjuk úgy is, hogy azt énekled, amit biztosan tudsz. Nekem megfelel, tudom végig – javaslom, hiszen így talán könnyebb dolga lehet, és nem kell befeszülni azon, hogy mi is jön. Közben megkapjuk az italokat is.
- A kibaszott mázlira, hogy egymást kaptuk – ismétlem utána és koccintunk. Látom, hogy az ismertebb módon szereti, én viszont tisztán, mint Mexikóban. Úgyhogy csak fogom a poharat és magamba döntöm egy pillanat alatt. Piszkosul éget, de így a tuti, mindig is így ittam. Így sem vág jobban fejbe, mintha másképp innám, nekem teljesen megfelel így.
- Kimegyek, bár én nem hoztam magammal… csak alkalmanként szoktam – felelem és a kijárat felé indulva én odalépek az asztalunkhoz, hogy felvegyem a kabátom, különben megfagynék odakint a kis lenge felsőmben. Nem gombolom be, csak összefogom magam előtt. Odakint nincsenek sokan, inkább a többi fellépővel foglalkozik mindenki, aki eljött. Jó egy kicsit a csend. A bejárat mellett megállok és a falnak dőlök, egyik lábamat annak támasztva.
- Annyira jó, hogy eljöttem, ez egy kurva jó este – töröm meg a csendet és mosolygok rá.

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

-Jó, akkor meg is van a program későbbre.-bólintok egy könnyed mosollyal. A telefonom úgyis tele van a zenéinkkel, készekkel és félbe hagyottakkal egyaránt, hiszen bármikor jöhet az ihlet egy-egy folytatásához és akkor szeretek belehallgatni, hogy vajon járható-e az az út, ami éppen kipattant a fejemből.
Ha kicsit hamarabb megtudjuk ki a párunk talán ihattunk volna néhányat együtt, hogy tényleg kicsit összemelegedjünk, de most már azzal dolgozunk, amink van majd a színpadon meglesz valahogyan az összhang. Remélhetőleg legalábbis.
-Na te akkor mégsem nyomod ANNYIRA kicsiben, mint ahogyan azt felvázoltad.-nevetek egyet. Ezek szerint nem csak otthon baszakszik valamit 10 db TikTok követőnek, hanem azért ebbe tesz energiát és munkát, aminek az elmondása alapján azért már van kézzel fogható eredménye.
-Bandában nem gondolkoztál? Vagy nincsenek úgy ismerősök?-kérdezem kíváncsian bár, ha nem ez a fő irány neki, akkor nyilván nem tett ezért különösebb erőfeszítést. Manapság már rengeteg lehetőség van zenész társakat keresni és találni... köszi internet... még akkor is ha az ember csak a móka kedvéért összejönne zenélni néhány hasonló érdeklődésű emberrel.
Biztatására már szórakozottan nevetek egyet.
-Jó, úgy muszáj leszek tényleg becsatlakozni, mert különben kibaszott hülyén fog kinézni a dolog.-nevetek még egy kicsit és már mehetünk is. Tényleg jó a színpadi kémiánk együtt, így nincs okom panaszra. Még egész könnyen meg is mozdulok vele ahogy azt érzem, hogy az énekléssel nem lesz bajunk, így pedig gyorsan túl is esünk az egészen.
Viszonzom a mosolyát amint végeztünk és a bárpult felé vesszük az irányt.
-Pff.. ezek után bármi jön már gyerekjáték lesz.-hiszen máris többet tudunk a másik adottságairól, mint néhány perccel korábban.
-A tequilát csípem.-bólintok rá a dologra és ahogy odaérünk ki és kérek magunknak egy kört.
Amíg megkapjuk az italokat elgondolkozva pillantok a kijelzőre.
-Az..-sóhajtok egyet.-Azt hiszem nem is tudom a szöveget végig, de majd lesek.-vonom meg a vállaimat miközben elé tolom az egyik poharat, amint kiszolgáltak bennünket és fizettem.
-A kibaszott nagy mázlira, hogy egymást kaptuk.-kacsintok rá koccintva vele. Só, tequila, citrom. Könnyen csúszik, hiszen az az egyik fő fogyasztásom a sör mellett.
-Kijössz velem cigizni vagy maradsz amíg elszívok egyet?-kérdezem a kijárat felé lépve egyet. Nekem rá kell gyújtanom legalább egy sima szálra.

sing

Levi & Kie

ké. Én is szívesen hallgatnék tőled valamit. Pontosabban tőletek – azért az eléggé más helyzet, ha egy komplett zenekar áll össze, vagy csak egy magamfajta egy jelenleg nemlétező gitárral.
Nagy álmom, hogy zongorán kísérjem a dalaimat, de az nem egy klasszik latin hangszer, meg nincs is mindenhol, így nehezebben tudnám megoldani a fellépéseket. De azok komolyabb dalok is, a zongora valahogy ad a dalnak egy felnőttes, komoly hangzást. Az én dalaim meg a gitárral pont nem olyanok, hanem inkább épp az ellenkezője.
Igen, tudom, hogy nincs tétje ennek az egésznek. Megrántom a vállam Levi szavaira. Lehet, hogy leküldhettem volna néhány tequilát és akkor nem lenne ilyen bajom. Bár túl jól bírom a piát, mégis azért oldja bennem a gátlásokat egy kicsit. Nem is tudom, hogy mennyit kellene meginnom belőle, hogy részeg legyek. De mindegy is, már késő.
- Áh, az eleje mindig ilyen – legyintek – de egyre több visszatérő arc lesz. Én is szoktam látni, és az olyan jó érzés, amikor miattam jön el valaki egy-egy este. Volt már, hogy autogramot is kértek tőlem – mesélem büszkén. – A latint? – nevetek fel. - Oké, hát elég rám nézni, tudom. De nagyon élem a rockot is, csak ahhoz rendes zenekar kéne tényleg. Bár a gitár is elmegy olykor, csak nincs meg az az igazi dübörgős hatás azzal – magyarázom nagy beleéléssel. A szüleim ki is akadnának, ha egy komplett zenekart működtetnék otthon, tuti, hogy kidobnának a házból, így is csak megtűrt személy vagyok, nehezen tolerálják, hogy rebellis vagyok. Meg a rockra nem is nagyon lehet táncolni, bár az ugrálás is belefér végül is.
- Ahaaaa – felelem fülig érő szájjal. – Jaj ugyan, látom, hogy nem egy fadarab vagy, menni fog az. Majd körbetáncollak, aztán becsatlakozol, ha úgy látod. - bíztatom.
Amint ezt megbeszéljük, igazából máris mi jövünk. Olyan tökéletes az összhang köztünk, hogy magam is meglepődöm. Jól hangzunk együtt és még a tánc is egész jól megy, annak ellenére, hogy Levi nem nagyon lelkesedett a témáért az előbb.
Lüktet bennem az adrenalin, ilyenkor tudom, hogy itt van az én helyem. Hatalmas vigyort villantok Levire, amikor visszatesszük a mikrofonokat és odasasszézok mellé.
- Te is – dicsérem meg én is, miközben megyünk le. – Szerintem jó csapat vagyunk. Nem lesz gond ezután sem... Inni? Hát ööö… tequila? Iszunk egy kört együtt? – kérdezem. Bár nem kell már oldani a gátlásaimat, teljesen felszabadultam.
Már az utánunk következők jönnek és rövid időn belül megjelenik a kijelzőn a következő dalunk, míg várjuk, hogy a pultos kitöltse az italokat. Robbie Williams-től a Let me entertain you.
- Fú, ez rohadt hosszú dal – sóhajtok kissé gondterhelten. De végül is nincs baj, ez is megy fejből.

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

-Majd ha itt végeztünk megmutathatnál egyet.-pillantok rá egy féloldalas mosollyal. Kíváncsi vagyok, hogy egyébként milyen az amikor tényleg a saját szövegével a maga világában alkot. Bár talán ez egy bátor kérés volt mielőtt még hallottam volna a hangját, de valahogy tényleg nem tudok kételkedni abban, hogy tud énekelni. Mondjuk nem mintha én tévedhetetlen lennék.
-Úgy mondod, mintha ennek tétje lenne...-nevetek egy rövidet megvonva a vállaimat. Konkrétan semmit nem tudok veszíteni, ha ez most nem úgy sikerül. Egyébként is az élményért jöttem nem pedig konkrét hasznot remélve, csak egy estét nem akartam otthon ülni, hallgatva a semmit miközben gyötröm magam a befejezetlen dalszövegeim fölött.
-Hát öö... a közönségünk még elég szegényes, tényleg mostanában kezdtünk el több időt szentelni a zenélésnek, hogy mindannyian lediplomáztunk.-ez volt a megállapodásunk. Előbb tudjuk le az iskolát utána jöhet a banda. Ha nem lennék akkora pöcs a srácokkal, mint amekkora mostanában vagyok az otthoni helyzet miatt valószínűleg jobban haladnánk... mentségemre szóljon, hogy nem szándékosan baszok ám ki mindenkivel.
-Egyébként így vakon azt az irányt tippeltem volna hozzád.-jól meglepett volna, ha azt mondja, hogy rocker vagy tudom is én... bár manapság ezt már tényleg tök nehéz megmondani, de legalább jelen helyzetben úgy tűnik még jók a megérzéseim.
A dal mindkettőnknek fekszik, így legalább ezen már nem kell túlfeszülnie egyikünknek sem.
-Valami kis izé, tinglitanglit?-kérdezem felvonva a szemöldökeimet egy szórakozott mosollyal.
-Meglátom mit tehetek majd érted.-túl sok mindent nem, de már most tudom, hogy ilyen szempontból majd ő elviszi a showt, de igyekszem majd partner lenni vele.
A színpadra lépve már mindketten teljesen otthonosan mozgunk és az első versszak után én is leveszem végül a mikrofont, hogy úgy folytassam és be tudjak csatlakozni hozzá a táncba, bár leginkább csak kísérem ennél többet nem tudok tenni érte. Egyébként valami mese jó hangja van és valami furcsán komfortos összhangot találunk, ami szerencsére kitart a dal végéig.
Egyetlen másodpercig sem éreztem, hogy szenvedtünk volna, ami elég jó lezárását ad a dolognak. Hozzá hasonlóan én is produkálok egy nem túl látványos meghajlást és visszarakom a mikrofont.
-Kibaszott jól nyomtad.-vigyorgok rá miközben előtte sétálok le a színpadról, hogy ha esetleg megbotlik vagy bármi akkor rám essen és ne arcra.
-Kérsz valamit inni?-kérdezem mielőtt megcéloznánk az előbb ott hagyott asztalunkat.

sing

Levi & Kie

em akarom túltolni az izgulást, nem ér annyit az egész, meg amúgy is, ez nem egy nagykoncert vagy ilyesmi. Annyira nem para együtt énekelni. Sóhajtok egy nagyot.
- Van igen, de semmi extra – vonom meg a vállaimat. Nem szoktam nagy dobra verni, hogy ezt én írtam, inkább csak úgy magam szórakoztatására íródnak. Időnként jön egy kósza gondolat, egy pár szavas akármi, amit muszáj leírnom, különben elfelejtem. Aztán addig-meddig jár agyam rajta, hogy dallam is kialakul hozzá. Nem tudom, hogyan csinálom, csak úgy jön. Kicsit bosszantó, ha épp munka közben van ez és mondjuk nyakig tortakrémes vagyok, nehogy már le tudjam írni, mert akkor bizony erre nincs lehetőség. - Hát oké, csak új a szitu, de menni fog. Legalábbis mondani bármit lehet. De oké, igyekszem nem elcseszni neked – próbálom elviccelni a dolgot, de azért kicsit komolyan is gondolom. Azért szívás, ha az egyik miatt csesződik el a másiknak. De ha fellépek a színpadra, majd átszellemülök és minden oké lesz, tudom.
- Az indie is elég király, szeretem. Gondolom, van közönségetek mindig, az amcsik imádják. Nekem valahogy a latin jutott, nem tudom, valahogy a véremben van – vajon hol tartanék, ha nem küzdöttem volna annyira a spanyol nyelvtanulás ellen? Nem tudnám elképzelni magam egy Taylor Swift-ként a színpadon, bár valamit eléggé jól csinál, ha minden koncertje teltházas. Mindegy is, én nem akarok olyan lenni, mint ő. Úgysem leszek befutott sztár, nekem ez mindig is hobby marad. Így legalább nincs benne semmi erőltetett dolog.
Amint megtudom, mi lesz a dalunk, elszáll belőlem az aggodalom, mintha egy hatalmas kő esne le a szívemről. Főleg, mivel mindkettőnknek bejön. Bár ez még csak az első, ki tudja, mi lesz a többi, de mindegy is, erre kell koncentrálni először.
- Jaj ugyan már! – vigyorgok rá – Ezt nem lehet tánc nélkül végig énekelni. Majd valami tingli-tanglit nyomhatsz, csak valami kis izét – heccelem, de látva, hogy Levi milyen karakter, lehet, hogy valóban nem az ő terepe, de majd én táncba viszem.
Amint az előttünk levők befejezik a dalt, összeszedem minden bátorságom és felállok az asztaltól, majd Levi jól megfogja a kezem és együtt felmegyünk a színpadra.
- Rendben – súgom én is vissza még az utolsó pillanatban. Leakasztom a másik mikrofont az állványról, mivel úgysem érném fel, nem is értem, hogy lehet úgy énekelni, hogy csak ott állnak mellette. Az nem én vagyok.
Csekkolom gyorsan, hogy a pici lámpa világít rajta.
Felcsendül az ismerős ritmus. Azonnal mozogni kezdek, ha zene szól, nem tudok egy helyben maradni.
Veszek egy mély levegőt és Levire pillantok, eléggé bejön a hangja, egy mosolyt küldök felé. A refrén pillanatokon belül eljön és én is énekelni kezdek. Annyira természetesen jön az egész. Nem kell néznem a kijelzőt, a reflektor meg az arcomba világít, nem látok magunkon kívül senkit, így odatáncolok Levi mellé, és neki éneklek, próbálom kicsit táncra bírni, de nyilván senki sem várja el tőle, hogy így tegyen.
A refrén után pedig az én versszakom jön, simán veszem az akadályt. Aztán újra együtt.
Annyira gyorsan történik az egész, hogy már vége is és elhalkul a zene egyik pillanatról a másikra, mi pedig ott állunk ketten a színpadon. A szívem ilyenkor majd’ kiugrik a helyéről. De egyáltalán nem izgulok már, nagyon jó volt vele énekelni.
Megtapsolnak bennünket a jelenlévők, meghajlok, majd visszaakasztom a mikrofont a helyére.
- Ez valami oltári jó volt.

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

Kie izgul kettőnk helyett is, de majd megnyugszik, ha már egyszer legalább jártunk a színpadon. Egyébként elég kellemes a hangszíne, így biztos vagyok benne, hogy éneklésben sem lesz semmilyen problémája még akkor sem ha pillanatnyilag még eléggé feszeng ezen az egészen.
-Mi is most kezdtünk fellépni itt-ott szóval semmi para. Ha már van pár saját szerzeményed az szerintem tök jó.-vonom meg a vállaimat, hiszen ez azt jelenti, hogy nem csak a mások által megírt sorokat tudja visszaénekelni, hanem van elég esze ahhoz, hogy magának is alkosson valamit.
-A latin vonal jó... azt könnyű átvinni minden másba. Mi indie rock... inkább indie vonalon mozgunk, de majd megoldjuk valahogy. A rap nekem sem nagyon fekszik, de csak nem basznak ki velünk.-bólintok egyetértve, nem hiszem, hogy egy ilyen jellegű rendezvény olyanokat vonzana be, akiknek az a stílus a világuk, így nem hiszem, hogy egy jó Eminem számot például kiosztanának bárkinek.
Próbálom egy kicsit megnyugtatni, hiszen nagy baj úgysem történhet, én legalábbis bizakodó vagyok azok után, hogy láttam hogy is ment a múltkor ez az egész. Úgy érzem lassan, de biztosan felenged egy kicsit.
-A faszt! Jó lesz hidd el.-nevetek egy rövidet megrázva egy kicsit a fejemet.
A dalválasztás nekem eléggé fekszik, az ő arcán is megkönnyebbülést látok, így azt hiszem már tényleg rendben leszünk. Izgatott lelkesedésbe csap át a hangulata, ami máris jobban tetszik.
-Ja, az úgy szerintem jó lesz.-bólogatok néhányat a stratégiára. Következő kérdése azonban meglep és a szemöldökeim is feljebb szaladnak egy kicsivel.
-Hát én... nem hiszem, hogy a táncban megfelelő partner lennék, de majd próbálkozok...-ígérni nem tudok semmit, hiszen a tánc tényleg nem az én világom, bár nem tudom még, hogy mi van pontosan a fejében ezzel kapcsolatban.
Csak félfüllel hallgatom a fellépőket, de tényleg hamar sorra kerülünk.
-Na gyere.-megfogom a kezét biztatásképp és felsétálunk együtt.
-Minden rendben lesz kezdek én.-súgom még oda, bár mintha pont a színpad nyugtatná meg őt egy kicsit.
Ahogy elindul az ismerős dallam belépek az egyik mikrofon mögé a kijelzőn előttünk ugyan ott van a szöveg, de a nagyja úgyis megvan fejben, így leginkább csak a kezdési pontig figyelem a képernyőt. Utána már fejből éneklem az első versszakot miközben lopva azért Kie-re pillantok egy biztató félmosollyal.

sing

Levi & Kie

gészen normális helynek tűnik a Le Rouge, talán nem lesznek itt rossz arcok, annak ellenére, hogy miféle környéken is van.
Ha már eljöttem egy ilyen eseményre, akkor ki kellene hoznom magamból a maximumot, annyira nem lehet vészes dolog, bár ha tanultam volna énekelni, bizonyára eszembe sem jutna ilyesmi. Abban biztos vagyok, hogy hátrány, hogy még csak rendes zenekarom sincs, de tuti vannak mások is, akik hasonlóképp vannak, mint én.
A srác, akivel kisorsoltak bennünket, egészen lazának tűnik, biztosan rutinos. Bízom benne, hogy együtt meg tudjuk csinálni, hiszen közös érdek, hogy jól sikerüljön.
- Persze, igazad van, igazából nekem csak hobby, nem is tartom magam igazi énekesnek – így gitár nélkül meg főleg, olyan, mintha meztelen lennék - Van néhány saját dalom, de semmi extra – mondom Levinek és megvonom a vállam. – Többnyire latin zenében utazom, de igazából bármi jöhet, kivéve a rap, na abban nagyon ügyetlen vagyok – mosolyodom el. – De csak nem szívatnak meg rappel.
Valószínűleg az arcomra van írva, hogy parázok. De ennyire nagyon látszik?! Pedig nem szoktam fellépés előtt parázni. Vagy ha igen, akkor elszáll minden, amint felmegyek a színpadra. Annak valahogyan van egy varázsa, ami ezt váltja ki belőlem. De olyankor nem is az van, hogy random dalokat kell énekelnem, amit vagy ismerek, vagy nem. Itt ez egy kicsit nehezíti a körülményeket.
- Oké – vigyorgok rá – együtt valahogy megoldjuk. Legfeljebb egyedül énekled el az egészet – most már nevetek. Nem ér annyit az egész, hogy itt stresszeljek miatta, de azért a gitárom tényleg velem lehetne, hiába nem kell játszani most rajta, az olyan kabala nekem.
Közben kihirdetik az utolsó párost is és megjelenik a kijelzőn, hogy mit fogunk énekelni. Egy nagy kő esik le a szívemről. Levi is ismeri, ez már egy jó kezdet.
- Én is, imádom – felelem egy hatalmas vigyorral az arcomon. Talán nem lesz olyan gáz így. Végig tudom az egész szöveget. – És hogyan csináljuk? Versszakokat felváltva, a refrént meg együtt? – kérdezem, mivel a stratégiát azért meg kell beszélni. Huh, milyen jó, hogy nem az elején vagyunk, így legalább van néhány percünk arra, hogy egyeztessük a legfontosabb dolgokat.  – Táncolsz majd velem? Én akarok, ezt nem lehet tánc nélkül elénekelni.
Közben azért figyelem, hogy a többieknek hogy megy és eddig még mindenki jó volt.
- Jó ég, mindjárt mi jövünk.

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

Talán nekem itt majd segítséget nyújt az, hogy bandában játszok, hiszen tudom hogyan kell másokhoz igazodni, így alapvetően optimista vagyok a mai estével kapcsolatban. Sokféle stílusban vagyok jártas, rengeteg dalt ismerek, , hiszen az időm nagy részében rajtam van a fejhallgatóm és az Emperorban is folyamatosan szól a zene, így mást sem teszek csak órákon át különböző mai pop dalokat hallok újrakeverve miközben dolgozok. Már csak abban tudok reménykedni, hogy nem valaki olyat kapok, akivel totál nem illik össze a hangom. Miután meghallottam a nevemet gyorsan keresem meg, hogy ki is lehet az a Kiara és amint kiszúrom a csajt már indulok is, hogy ne neki kelljen átmásznia mindenkin.
-Szóval Kie..-biccentek egyet kézfogás közben alaposan szemügyre véve a nálam másfél fejjel alacsonyabb lányt. Leülök a másik székre, amíg mindenki megtalálja a számára sorsolt párt, így legalább van alkalmunk kicsit felmelegedni egymás társaságában.
-Résztvevő még nem voltam. Egyszer eljöttem megnézni, hogy mi a faszom ez, de ma már bevállaltam.-vonom meg a vállaimat körbepillantva.
-Én zenekarban vagyok haverokkal, de semmi eget rengető egyelőre szóval nincs gáz, valahogy majd megoldjuk. Ez egyébként is csak kikapcsolódás, meg szórakozás szóval ha nagyon fos lesz majd nevetünk rajta egyet.-nem kell ezt olyan véresen komolyan venni, bár látom rajta, hogy már most stresszel az egésztől.
-Hé, baszki, nyugi! A duettben az a legjobb, hogy nem egyedül kell megoldani. Egyébként is.. még én is rábaszhatok, ha olyan dalt fogunk ki és lehet neked kell kimentened az én seggemet. Majd kísérjük egymást. Ha mindketten elcsesszük, akkor maximum nem jutunk tovább a következő fordulóba... aztán kész.-nem szoktam stresszelni színpadra lépés előtt soha. Mondjuk ennek lehet köze ahhoz is, hogy általában szívok előtte, így pedig tényleg nehéz pánikba esni.
15 páros a végeredmény, ami 3 fordulót jelent ha ügyesek vagyunk. Minden körben 5 esik ki, szóval ha minden faszán megy, akkor 3 dalunk lesz és valószínűleg egyre nehezebbek, de ezt majd meglátjuk.
Az falra fúrt TV-n megjelennek a nevek és a dalok kezdés előtt néhány perccel. Az első amit kaptunk a Someone to you a Banners-től.
-Fasza... azt ismerem. Te?-kérdezem rápillantva miközben az első páros máris a színpadra lép.

sing

Levi & Kie

z utcai lámpák tompa fénye tükröződik a vizes aszfalton az esti eső után és itt-ott még néhány kósza esőcsepp fodrozza be az útszéli pocsolyákat. A távolban autók és szirénák hangja, itt pedig a tűsarkú csizmám egyenletes kopogása hallatszik, olyan, mintha senki más nem lenne a környéken, csak én. Eszembe jut, hogy ez egy tipik filmbe illő jelenet lenne, ha a semmiből előbukkanna valami bűnöző és jól leütne. Vagy bármi olyat tenne velem, ami… rossz. Egy ilyen kis sikátor-szerű utcácskában van a Le Rouge, ahová ma este tartok. Azért remélem, hogy nem valami lepukkant késdobálós hely, nem hallottam még eddig róla. Nem vagyok biztos benne, hogy alaposan átgondoltam a mai estét, de végül is nem árt feszegetni a határaimat.
Otthon nyilván nem mondtam el, hogy hová jövök, csak annyit tudnak, hogy a barátaimmal vagyok. Nem mintha be kellene számolnom a szüleimnek végül is… úgyis csak a kioktató szavakat kapnám meg a lenéző pillantásokat, ezekre meg végképp semmi szükségem nincs. Meg nem mintha itt lennének a barátaim, de tudom, hogy úgyis falaznának nekem.
Megpillantom a pirosan világító feliratot és az ajtó előtt ácsorgó néhány embert. Fogalmam sincs, hogy mekkora lehet ez a hely, de talán nem olyan vészesen nagy. Ha esetleg mégsem jönne össze a mai, hadd ne égessem már be magam túl sok ember előtt.
Amint belépek, körülnézek, és egy sóhaj szalad ki a számon. Nagyjából ilyen helyeken szoktam fellépni, kibírható.
Miután gyorsan kitöltöm a jelentkezési lapot és bedobom az erre fenntartott dobozba, leveszem a kabátomat és leülök egy asztalhoz, és várok. A fal mellett van az asztalom, így néhány pillanatig a falnak döntöm a fejem és próbálom összeszedni a gondolataimat. Szerintem menni fog, bár nagyban függ a partneremtől. Eddig nem igazán utaztam duettben, néha Lan-nel énekeltük együtt a Señorita-t, de azért valljuk be, ő nem egy Shawn Mendes. Bár én sem vehetem fel a versenyt Camila Cabelloval, de ez csak idő kérdése.
Amikor a párosokat elkezdik kihirdetni, felállok az asztaltól majd néhány láthatatlan szöszt söprök le magamról, és megigazítom a ruhámat. Fekete bőr hatású nadrág van rajtam és egy fekete, igencsak áttetsző, csillogó felső. Nem zavar, ha néznek, tudom, hogy jól nézek ki, a színpadon meg nem lehetek slampos. A törpe magasságomat meg a magassarkú csizmával próbálom korrigálni, de nincs az a sarokmagasság, amivel elégedett lennék, hát ez van.
Csípőre tett kézzel állok és várom, hogy ki mellé sorsolnak.
Meg is pillantom a srácot, és intek neki, majd elindul felém. Elmosolyodom egy pillanatra, de kicsit izgulok, úgyhogy tényleg csak egy pillanatig tart az egész.
- Szia, Kie vagyok  – nyújtom én is a kezem felé. Nyilván törpe vagyok mellette is, de már megszoktam. Nagyjából hasonló korú lehet, mint én, egész helyes, jól fogunk mutatni a színpadon, azt hiszem. Már csak az a kérdés, hogy jó hangja van-e, de valószínűleg nem akarna részt venni egy ilyen eseményen, ha nem így lenne. – Gyere, ez az asztalom  – és hátrálok pár lépést, majd leülünk.
És naná, hogy megkérdezi. Kicsit zavarban vagyok, remélem, hogy nem fog visszalépni, vagy lepattintani, ha bevallom, hogy mi a helyzet.
- Igazából… nem. Te? – kérdezem. – Attól tartok, hogy nem fogom ismerni a dalt… - vallom be. - Inkább szólóban éneklek, még rendes zenekarom sincs, csak egy gitár, de az is összetört nemrég. Úgyhogy voltaképp csak egy csaj vagyok, aki szokott énekelni.
Ahogy ezek átfutnak az agyamon, rájövök, hogy nincs is itt semmi keresnivalóm. Még csak nem is vagyok rendes zenész, csak egy olyan akárki, aki éhbérért szórakoztat olykor. Bárcsak itt lenne a gitárom. Az most nagyon gáz lenne, ha itt hagynám szegény srácot, valahogy csak megoldom, mindig mindent megoldok.
- Bocs, ha elbénázom – pillantok rá.

to Kiara

i can't explain but i'll find a song that can.

A nevemet felírom a jelentkezési lapra, amit beejtek a pulton elhelyezett kis fa dobozba. Még pont időben érkeztem a pubba, hiszen a sorsolás alig negyed óra múlva lesz. Mostanában kicsit elakadtam a dalszövegekkel, millió dolog zúg a fejemben és ilyenkor mindig keresek valamit a komfortzónámon kívül, hogy újrainduljanak az agytekervényeim. A Le Rouge rendszeresen szervez művészek számára különböző kihívást jelentő esteket és a mai napon a zenészek voltak soron. Véletlenszerűen rakják össze a párosokat, akik kapnak egy dalt, amit minden felkészülés nélkül kell együtt előadniuk. A párpultnak támaszkodva iszok egy sört végigvezetve a tekintetemet az összegyűlt társaságon. Elég vegyes a felhozatal korosztály szempontjából, így már kíváncsian várom, hogy mégis kivel fogok összekeveredni.
Éppen időben iszom ki az utolsó kortyot a poharamból, hiszen a hely vezetője fellép a kis színpadra a mikrofon mögé bejelentve kezdést és elkezdi felsorolni a párosokat, hogy legalább legyen időnk néhány szót váltani egymással mielőtt valamit össze kellene hoznunk. Türelmesen várok amíg el nem hangzik a nevem.
-Levi Thatcher és Kiara Hernández!-A magasba emelem a kezemet és amint a partnerem is így tesz megindulok felé, hogy csatlakozhassak hozzá az egyik szélső asztalnál.
-Szia! Levi.-nyújtom felé a kezemet. Csak én lehetek akkora mázlista rohadék, hogy még egy ilyen estén is képes vagyok kifogni egy korombeli, kifejezetten dögös csajt. Azon nem aggódok, hogy vajon van-e hangja, ez nem egy karaoke bár, kifejezetten a zenészeket vonzza be az ilyen jellegű rendezvény.
-Csináltál már ilyet?-kérdezem kíváncsian miközben leülök mellé, hogy ne ácsorogjak bután, mint egy fasz. Úgyse mi leszünk az elsők... az ötödik vagy hatodik páros lehettünk a sorban akiket beolvastak. Ma meglepően jó hangulatban vagyok azzal ellentétben, ahogy mostanában érzem magamat, így ez most egy kifejezetten jó döntésnek bizonyult, hogy eljöttem.