Az ajtót nem épp a legfinomabban sikerült bezárnom hazajöttömkor. Az óra még csak fél tizenegyet mutatott, ez pedig ahhoz képest egész nagy visszaesés, hogy én éjfél előtt nem is akartam hazaérni. Azonban szokták mondani, ember tervez, isten végez, nem úgy alakultak a dolgok mint kellett volna. Kevin úriember volt, ez tény és való, azonban arra álmomban sem gondoltam volna hogy Katie Murray fogja elvenni az eszét. Táncoltunk kettőt, majd lepasszolt, én pedig hoppon maradtam. Megszoktam már hogy nincs igazán társaságom, hogy mindig egyedül mozgolódok, de arra álmomban sem gondoltam, hogy a mai este is így fog végződni. Szórakozni akartam! Bulizni! Jól érezni magam, kicsit amolyan hercegnőnek, és ebben a vágyálomban nem szerepelt az az eshetőség, hogy Kevin más karjaiba rohan. Persze, tudtam én hogy már évek óta szerelmes a lányba, azonban bíztam abban, hogy Katie majd a kísérőjével marad. Fura páros ők mindketten, és valahol mélyen örülök ennek, nekik, annak viszont, ami történt nem igazán. Kezdjük azzal, hogy fel vagyok háborodva, hogy egyesek azt hiszik nyugodtan letapizhatnak. Én soha nem voltam olyan lány, és szerintem igenis jogos volt, hogy lekevertem egy nagyot Jason Smith-nek, és szembe fújtam a táskámban lapuló paprika spray-vel. Nem akartam én használni, csak kicsit elszakadt az a bizonyos cérna, amit már lassan egy hónapja cincál. Miért nem szál le rólam? Miért nem hagy békén? Pont úgy, ahogy én is tettem. Lefújtam, otthagytam, majd valaki összeszedi. És még csak a lelkiismeret sem bánt amiatt, hogy nem sajnáltam meg eléggé ahhoz, hogy felsegítsem. Segítse fel valami gólya! Magamban dohogva vergődtem át a konyhán a hűtőhöz, ami nem volt épp egyszerű menet. A hatalmas ruha mindenhová beakadt, de annyira még épp odafértem, hogy le tudjak hajolni a legalsó polchoz és kivegyek belőle egy sört. Imádok Mich-el lakni, mert tuti hogy van nálunk valami alkohol. És igaz, nem szoktam inni, most mégis úgy érzem megérdemlem. Készültem erre az estére egész nap, nem kaptam meg azt amit akartam, beszóltak... és angliai idő szerint már igenis nagykorú vagyok ahhoz, hogy kipróbáljam milyen is az alkohol fogyasztás. A bontóért nyúlok, majd amint felszisszen a kezemben az apró üveg már kortyolom is a kesernyés italt. Hát nem finom az már biztos, szám önkéntelenül is fintorra szalad. Nem értem, hogy lehet ezt meginni, de most inkább nem megyek bele a kérdés boncolgatásába. Mich valószínűleg a szobájában tvzik, úgyhogy társaság hiányában ujjaimmal hátra nyúlok, hogy lejjebb húzzam a ruhám cipzárját. Persze beakad. Ez pedig roppant bosszantó. Már csak azért is, mert egyrészt nem tudok kijönni belőle, másrészt kénytelen vagyok Michaelt megkérni erre a nemes feladatra. Az arcom ég az alkoholtól, és bár a sör nem túl nagy alkoholfokú, mégis úgy érzem a fejembe szállt. Vajon miért vagyok én ilyen szerencsétlen? Vajon mit vétettem, hogy ezt kell megélnem? - Mich! - kiabálok a férfinak, majd míg nem látja hisztérikusan vergődni kezdek a ruhában. Le akarom venni, hogy még csak véletlenül se emlékeztessen erre az estére, és arra, hogy megint hagytam, hogy átgyalogoljanak rajtam. - Segítenél lehúzni a cipzárt? Beakadt!
Képtelen vagyok kiverni a fejemből azt a nyomorult, vörös ruhát. Pár héttel ezelőtt főként az foglalkoztatott volna, hogy mégis mennyibe kerülhetett, honnan volt rá pénze és nem talált volna esetleg olcsóbban valahol. Most? Most magasról tojtam rá, mennyivel rövidítette meg a saját zsebpénzét, esetleg a közös kasszát, csak a kivillanó lapockáira, gyönyörű alakjára és a szemére tudtam gondolni. Nem lehet nő, hiszen még gyerek! Hány éves is? Tizenhat? Nem, az már elmúlt... Tizennyolc... volt tavaly, akkor tizenkilenc. Basszus. Rohadtul felnőtt! Ekkora igazságtalanságot! Bőven volt még idejük hazaérni, ezért egy doboz sör társaságával fetrengtem az ágyon és a tv-t bámultam egész este. Természetesen ébren meg akartam várni, hogy hazaérjen, a sör pedig felkészülés volt, mert ha Kevin nem bánt Kiával a megbeszéltek szerint, úgy terveztem, kinyírom a lábtörlőn és elásom a hátsó udvarban. Ahhoz azért jól jön némi alkohol. Épp hangos veszekedéssel próbáltam a bíró tudtára adni, hogy a focistának ítélt sárga lap tök irreális, hiszen nem is ő szegett szabályt, hanem az ellenfél játékosa, de természetesen a tv-ben szaladgáló emberek egyike sem vett figyelembe. Ilyen érzés lehet mellőzve lenni... Ekkor hallottam meg a furcsa zörejeket, melyek arra engedtek következtetni, valaki van a házban. Gyanakvó oldalpillantást vetek az órára, majd az ajtóra, majd még egyszer a digitális számlapokra, de túl korán van még ahhoz, hogy Kia érjen haza. A betörőnek viszont honnan lenne kulcsa, és miért lenne első dolga a hűtőhöz menni? Míg azon morfondíroztam, vegyek-e tudomást a zajokról, vagy húzzam a fejemre a takarót és nagylelkűen hagyjam, hogy a kis tolvaj jóllakjon - nem azért, mert lusta lennék megmozdulni, á, dehogy! -, ismerős hang szólított a nevemen, és ezzel el is dőlt a meccs kimenetele. Nagy sóhajjal feltápászkodom, leteszem a félig üres dobozt a szekrényre, és a felsőmet felkapva elindulok a hang irányába. - Kia, mi történt? Miért vagy máris itthon? Ugye nem bántott az a... - elakad a hangom, ahogy megpillantom őt. Már megint az a vörös ruha! Épp a felsőmbe bújnék bele, de megtorpanok a mozdulatban és csak végigmérem őt. Sokat elárul rólam, hogy hosszú pillanatokig legeltetem a szemem a ruháján, mire leesik, mi van a kezében. - Hé, kislány, teszed azt le! Elmész a féktelen alkoholizálás báljába, és komolyan hazajössz, hogy az orrom előtt igyál inkább? - lesimítom a felsőt a hasfalamra, majd odatrappolok hozzá, hogy gondoskodó gondviselőként kikapjam a kezéből a sört és beleszagoljak. Sosem mutatott még érdeklődést a söröm iránt, ezért sem zártam őket lakat alá... Nem értek a kamaszok pszichéjéhez, de tutira történt valami, ami arra sarkallta, hogy hazajöjjön inni. - Hol van Kevin? - Kérdésem egyből céltudatos és kemény, hanghordozásom kimondatlanul üzeni, hogy a válaszától függ, a srác túléli-e a következő 12 órát. Közben persze eleget teszek a kérésének is, mögé lépek, hogy kisegítsem az elakadt cipzár ügyében. Talán a rutin teszi, de egy erősebb rántás, és a sín megadja magát, könnyed mozdulattal lehúzom a cipzárt egészen a derekáig. Ujjbegyem néha véletlenül hozzásimul a bőréhez, de igyekszem nem tudomást venni róla. - Fel vagy le? - Ő a nő, és isten ments, hogy bele merjek szólni egy nő öltözködési rituáléjába, de ha megadja az irányt, tartom, míg kilép belőle, vagy épp megfogom az alján és segítek átemelni a fején. A lényeg, hogy mire feleszmélek, már fehérneműben áll előttem, a kezemben pedig ott az a démoni ruha. Egy pillanatra leáll a szívem, aztán a varázs elmúlik és végre visszazuhanok a testembe, felébredek az álomvilágból. Kia újból Kia, az én Kiám, és megszűnt mindenféle mocskos kísértés az irányába. - A köntösöd - bökök a kanapé támláján heverő pamut felé, miközben kiterítem az egyik fotel támlájára a ruháját.
Tudom hogy itthon van, hallom a hangját, ahogy veszekszik a bíróval. Tipikus... Mondjuk mindig is ilyen volt, Mich meg az ő kis világa. Mert az van neki, én pedig lényegében igazán örülök annak, hogy a részese lehetek. Mindig is óvott és féltett, úgy kezelt mint egy porcelán babát, amelyik bármelyik pillanatban összetörhet. Holott, nem érdemeltem ezt ki. Nem érdemeltem meg a figyelmét. Soha semmit nem tettem önmagamért, mindig csak másokért, érte! Tanultam, mert nem akartam problémát, olvastam, mert nem akartam kamaszodni. Nem akartam felnőni, nem akartam gond lenni a nyakán, melyet hamar megunhat. Nem véletlenül jöttem hozzá, és az érzés, hogy jól döntöttem, még mindig pont olyan erővel dübörög bennem, mint azon az esős délutánon. Kezemmel kihalászom a sört a hűtőből, majd meghúzom az üveget. Nem sok híja van, hogy nem köpöm vissza, és hogy nem fulladok abba bele. Borzalmas az íze, és nem értem, hogy Mich hogy ihatja ezt a vacakot. Arról senki nem beszélt, hogy keserű és ihatatlan. Mindenki csak a bódulatot élteti meg az érzéseket, amiket kivált. Bár nekem talán nem is kellene innom. Az érzéseim akkor is stabilak iránta, még ha gyermekien ártatlanok is. Hogy szoktam e fantáziálni bármiről? Persze. A legtragikusabb az egészben az, hogy ennek a fantazmának mindig Mich a középpontja, minden róla szól, köré épül. Pont ahogyan karjai átkarolják azokat a nőket, akikhez egyre jobban nincs türelmem. Utálom látni ahogy ölelgeti és csókolgatja őket. Hiszen mindegyik csak egy éjszakát akar. Ki akarják sajátítani, és azt hiszik megkaphatják. És mindig én vagyok, aki miatt menekülőre fogják. Mert hetyegés az kellene, viszont én, és a velem járó felelősség az túl rémisztő. Kétségbeesetten kiabálok neki, és mint egy hős, úgy siet a megmentésemre. Ezt szeretem benne, hogy engem néz első körben, hogy fontos vagyok. Ennél már csak azt szeretném jobban, ha nem csak Kiát a kikukázott lányt látná, hanem Kiát a nőt is. Bár talán ma este sikerült valami újat felfedeznie bennem, hiszen olyan furán nézett rám. A tekintete simogatta a tagjaimat, és valami újat véltem felfedezni szemének csillogásában. - Mindegy, csak jöjjön le rólam... - hisztizem, majd mikor a sörömről beszél, csak elhúzom a számat. - Nem adom! Gyakorlatilag már nagykorú vagyok, és megérdemlem! - kérem ki magamnak és ha megpróbálná elvenni, akkor jólesően arrébb is raknám az üvegemet. Persze ettől függetlenül csak sikerül kihalásznia a kezemből, hogy beleszagolva a pultra helyezze. Férfiak... - Kevin kérlek a szerelmével összegabalyodva a táncparketten...- mondom meg nyíltan, majd mikor segít levenni a ruhát kissé elpirulok a meztelenségem miatt. Ujjai lágyan a bőrömhöz érnek, minden simítása áramütésszerű kisülést idéz elő bennem, és talán ez az, ami miatt soha nem érintem meg. Félek ettől az érzéstől, attól amit érzek, és attól, amit kiválthat belőlem. Lehet hogy naiv vagyok, és ártatlan, azt azonban tudom, hogy mire vágyom, és hogy mit is érzek. Érzek iránta valamit már gyermekkorom óta, és ezt kénytelen voltam mindig is elrejteni, eltemetni valahová nagyon mélyre. - Megyek, megyek... - nézek a köntösömre, majd érte sétálok és a hátamra terítem a puha szőrmét. Ezután visszasétálok a pulthoz, hogy megigyam a söröm maradékát. Mikor elfogyott sajnálkozva szemlélem a kiürült üvegcsét, majd bánatosan Michaelre pislogok. - Tudod, nem Kevin a baj... - sóhajtok, majd lemondóan felülök a magas bárszékre. Lábam épp hogy nem ér le róla, mégis így egy magasságba kerülhetek vele. - Ihatnék még egyet? - kérdezem esdeklőn és összeszedem magamban az összes érvet azért, hogy miért is lehetne erről szó. - Lefújtam egy gyereket paprika sprayvel. Azt hiszem hivatalosan is kijelenthetjük, hogy nem vagyok többé jó kislány... - húzom el a számat, majd az üvegen lévő papírt kezdem kapargatni.
Friss diplomásként egyszer bébi aligátorokkal birkóztam a Darling-folyó menti mocsarak egyikében Glendower király elveszettnek hitt jogaráért, amiről persze később kiderült, hogy nem igazi, és a test-test elleni küzdelem az aligátorokkal is inkább hasonlított egy bikaviadalra - szerencsére akkoriban elég fiatal és életerős voltam ahhoz, hogy jobbra-balra ugrándozzak, és hát persze ott volt velem három másik lelkes kalandor. Mindegy, a lényeg, hogy Kiától megszerezni az alkoholt azokhoz az időkhöz képest semmi, úgyhogy amikor irigyen elhúzza előlem, máris mellette termek, hogy karjaimmal átfogva lebirkózhassam. Nem erőszakoskodom, nincs rá szükségem, olyan törékeny ez a lány, hogy igazából elég lenne ráfújnom. - A középkori szokások szerint már vénasszony vagy és legalább öt fiút kellett volna szülnöd! A 21. századi, amerikai törvényekhez ragaszkodjunk, ha kérhetem! - kiveszem a kezéből és megrovó pillantással a pultra száműzöm az italt. Nem az sért, hogy az én italomat szemelte ki magának, hanem hogy ezzel megint csak azt erősíti bennem, amit nem akarok még beismerni: felnőtt, és egyre távolabb sodródik az ártatlanságtól. - Ejha... - elismerő füttyentéssel díjazom Kevin barátunk húzását, és az elismerés természetesen nem annak szól, hogy pofára ejtette Kiát, hanem annak, milyen abszurd ez az egész hormontúltengéses generáció. Sajnálom, hogy elrontották az estéjét, de annak örülök, hogy sem terhesen, sem részegen, sem késve nem jött haza. Talán jobb is így, hiszen Kia világa sosem a bulikból állt... Nem baj az, ha itthon marad és a könyveibe merül inkább. - Héé! Úgy érzem, csak azért, mert egyetemista leszel, a tekintélyem máris gyorsabban zuhan, mint egy kamikaze pilóta gépe... - A fejemet csóválva figyelem, hogyan húzza meg a sört, és egy nagy sóhajjal veszem tudomásul, hogy nem tudok mit tenni ellene. Nem is akarok. Nem veszem ki még egyszer a kezéből, hiszen csak sörről van szó. - Hogy mit csináltál? - esküszöm, nem akartam ilyen lelkesen, büszkén és örömittasan rákiáltani. Zavartan megköszörülöm a torkom és igyekszem elővenni a szigorúbb, felelősségteljesebb arcomat, de képtelen vagyok letörölni azt a széles, elégedett vigyort, ahogy a lelkes csillogás sem szűnik a tekintetemben. - Szóval működött a spray? Nagyon vergődött szerencsétlen? Kinyitom a hűtőt és anélkül, hogy felelnék a kérdésére, előveszek még egy dobozzal. Felbontom neki és a kezébe nyomom, majd a pultnak támaszkodom mellette. - Várj, azon túl, hogy büszkeséggel tölt el, hogy kiálltál magadért az emancipáció nevében, ugye tudod, hogy meg kell dorgálnom, amiért erőszakot alkalmaztál egy gimis ellen? - Habár semmi kedvem hozzá, hiszen Kiát ismerve, ha erőszakhoz folyamodott, annak jó oka lehetett. Nem véletlenül adtam neki a paprika spray-t, és nem igazán örülök, hogy használnia kellett. - Szóval, mi történt? Felbontok egy másik doboz sört magamnak is, mert úgy érzem, szükségem lesz rá. Bármi is borította ki őt, szeretném tudatni vele, hogy itt vagyok és mellette állok... De ha esetleg a srác szülei felhívnának pampogni, jobb, ha ismerem a teljes igazságot. Úgyhogy várakozón, érdeklődve fürkészem a lányt, míg a sörömet kortyolgatom.
- Nem csak a középkorban, hanem már nagyon sok helyen nagykorú vagyok. Például egész Európában. - javítom ki, bár a gyerekszülésre összeszalad a szemöldököm. Gyerekszülés? Azt a gólya hozza, nem? Sőt ha őszinte akarok lenni ebbe nem is gondoltam még bele. Mármint abba, hogy gyereket is szülhetnék. Végül is nem tudom mit kezdhetnék velük, de abban biztos vagyok, hogy nem tudom elképzelni hogy bárki is hozzámérjen. Úgy. Na jó, ha már piszkos fantázia és muszáj lenne valakit megneveznem, akkor csak neki engedném meg. Hiszen bízom benne, megmentette az életemet és valamiért csak mellette rándul örökösen görcsbe a gyomrom, csak ő az, akit szívesen érintenék. Gyerekes néha, az tudom, meg pasi, és muszáj sokszor nekem lenni a felnőttnek, de már annyira megszoktam. Minden rezdülését ismerni vélem, és lehet hogy néha nem jók vele kapcsolatban a megérzéseim, de sokszor vagyok tévedhetetlen. Mint most is. Mert tudom hogy büszke rám. Sőt, mondania sem kell látom hogy hogy dagad a melle azért, mert ilyen lányt nevelt. Oké, nem ő nevelt, én csak ilyenné változtam. Mikor hozzá kerültem már nem kellett nevelni, a szüleim elvégezték a munka dandárját. - Hjó, nem akartam elásni a tekintélyed. Most sem viselkedtem másként, mint eddig. Csak egy sör... egy másik... - mondom, majd rápillantok azzal a nézéssel, amivel mindig leveszem a lábáról. Csillogó szemeket meresztek rá, szótlanul kérem valami olyanra, ami tényleg csak a lazaságáról szól. Hiszen mások már korábban tök részegen táncolnak valami bárba, pasikat szednek össze, én pedig még csak... soha nem csináltam semmi ilyet. Ki akarom próbálni, meg akarom tapasztalni, hogy vajon az alkohol tényleg enyhít e a bajokon, és ahogy lassan ellazulnak az izmaim az idő múlásával, és arcomra mosoly kúszik úgy érzem, nem véletlenül van annyi alkoholista. - Látnod kellett volna! Sírt, mint egy kislány! És dobálta magát! Annyira büszke lettél volna rám! - miközben mesélem a szemem vadul csillogni kezd, kezemmel pedig gesztikulálni kezdek úgy mesélek a történtekről. Jó, talán túlzottan is bele tudom magam élni ebbe az egészben, de ha Michről van szó, számomra ő a legtökéletesebb történet és könyv, és minden ilyenné változik, mikor beszélgetünk. Ott is átélek minden történést, vele is ezt teszem. Szeretek neki mesélni, szeretek vele lenni. - Pff... megpróbált letapizni, igenis megérdemelte! - horkanok fel, mert én ugyan nem akarom azt a kis nyomorékot védeni. Igenis megérdemelte a megtorlást, azok után pedig, hogy már egy hónapja engem szekál pláne kijárt. Oké, ha lenne tapasztalatom mondhatnám, hogy ezt csak azért teszi, mert leragadt valahol az óvodában az érzéseinek kifejezésében és nem tudja máshogy kimutatni hogy tetszem neki, csak ha meghúzza a hajam. De én már tizenkilenc éves vagyok, és ő is. Ennyi erővel fel is kérhetett volna táncolni. Miért kell ahhoz nagyobb bátorság. Szemöldököm összehúzódik miközben elém teszi a sört, majd egy kellemes mosollyal hajolok felé, majd emelem fel és húzom meg az üveget. - Mich... - kezdek bele, miközben ujjammal lágyan köröket rajzolok az üveg nyakára. - Megcsókolnál? - szegezem neki a kérdést mindenféle kertelés nélkül, majd mikor arcomra kiül az a bizonyos vörösség gyorsan magyarázatba is kezdek. - Szerinte csak azért nem pasizok, mert béna vagyok az ilyenekben. Szeretném kipróbálni milyen lehet... és benned megbízom.... - mondom zavartan, majd hatalmasat nyelek miközben tekintetemet az arcára függesztem.
Nekem aztán mindegy, hol nagykorú és hol nem, számomra csak az a fontos, hogy ne szakítsuk át a gátat a lelkében. Ha azt mondanám neki, nem baj, hogy fiatalkorú létére iszik, a végén még sodródna a korabeliekkel és ő is éjjel-nappal csak vedelne... Nem, jobb, ha szigorúan tartom magam a szabályokhoz, és csak néha-néha engedem meg, hogy egy-egy pohárral kivételt tegyen. Így talán nem szalad el vele a ló, mégis megkapja, amire vágyik. - Szerencséd, hogy ilyen jófej vagyok... - dörmögöm el a bevett szlogenemet, miközben átnyújtom neki az italt. Nem tartom többre magam másoknál, de abban biztos vagyok, hogy ha más szülőkhöz mérem magam, a zsarnok-skálán elég gyenge helyezést foglalok el. Alapvetően a szabadelvűség és a függetlenség szellemében igyekeztem gondját viselni Kiának, és esküszöm, nem az én érdemem, hiszen nem kellett soha szigorúnak lennem vele, nem adott rá soha okot. A lázadó korszak és minden egyéb kamaszkori dili kimaradt az életéből, vagy talán csak idejekorán letudta a szüleivel. Bárhogy is, azért lehettem ilyen sikeres a közös életünk fenntartásában, mert ő hozzájárult. Nevetve hallgatom a válaszát, és miközben csillogó szemekkel mesél, szelíd mosollyal megcirógatom a haját. - Nagyon büszke vagyok rád. - Számomra ez a legfontosabb, hogy bármilyen visszahúzódó, szerény, normális lány is, álljon ki magáért, ha kell. Tökéletesen szerepelt ezen a próbán, szinte már könnyeket csal a szemembe a büszkeség. Habár felmerül a kérdés, tényleg én neveltem-e ezt belé... A spray-t én vettem neki, de van egyáltalán bármi, amit eltanult vagy megörökölt tőlem? Néha elgondolkodom rajta, hogy azon túl, hogy befogadtam és pénzeltem az életét, mi többet segítettem neki? Mindent magától ért el... - A szemét! Remélem, még jól bele is rúgtál egyet! - méltatlankodva csóválom a fejem. Na igen, pontosan ezért gyűlölöm a bálokat. Kíváncsi vagyok, hogy az ottani tanárok miként reagáltak, és közbeszóltak-e vajon. Nyilván nem, ha az egyik diáknak a paprika sprayhez kellett folyamodnia... Ez még dühítőbb, mint az, hogy egy éretlen kis hugyos kezet emelt Kiára. Ezen kattogva kortyolok bele a sörömbe, kérdőn hümmentve csak, ahogy a nevemet ejti. Ám az ital nem jut el a gyomromig, visszakéretőzik a torkomból és kis híján belefulladok, ahogy igyekszem nem kiprüszkölni. Kézfejemet a számra tapasztom, kell pár pillanat, hogy visszaszerezzem a lélekjelenlétem, de aztán csak sikerül rendes útra terelni a kortyot. Már csak azon kéne javítanom, hogy ne bámuljak olyan jeges rémülettel Kiára, mint akit épp arra kértek, ismertessem már a méhecskés meg a gólyás sztorit. - Öhm... Igen, percnyi szótlanság és egy majdnem fulladásos halál után ez minden, amit képes vagyok kinyögni. Szabad kezemmel a hajamba túrok, zavartan átdörzsölöm a tarkómat, miközben a tekintetem ide-oda cikázik a konyhában. Fogalmam sincs, mit kéne reagálnom erre. - Tudod, aööö.... Az... A cs-.... Csók... Olyasvalakitől kéne kapnod az első csókod, akibe totálisan bele vagy esve. Úgy az igazi csókolózni, ha kedveled az illetőt, nem egy ilyen vén fószerrel, mint én... De persze nem akarom rád erőltetni, vagy lebeszélni, csak... Úgy mondom. - Te jó ég, totálisan zavarba jöttem! Mármint persze, őrültségnek tartom, hogy tőlem akarjon megtanulni csókolózni, mert ezt aztán még a törvény sokkal kényesebben is kezeli, mint az alkoholizálást, másfelől meg úgy tudom, a lányok érzékenyek az első dolgokra. Engem nem zavart kölyökként, amikor gyakorolni akartam más csajokon, de ő lány, neki lehet, hogy nem tőlem kéne szereznie az első élményeit... Nehogy évek múltán a fejemhez vágja, hogy Mich, te szemét, elvetted az első csókomat! Vagy igen? Jobb, ha tapasztaltan vág bele? Fogalmam sincs. Elő kell kerítenem egy nőt, de gyorsan! - Biztos, hogy... Biztos vagy benne, hogy gyakorolni szeretnél? Velem? Nem ciki ám, ha elbénázzátok az első csókot. Ha találsz valakit, aki tetszik, ő tutira megtanít mindenre. - tanácstalanul pislogok Kiára, kissé még mindig riadtan, hiszen szeretném a legjobb megoldást megtalálni, azt, amivel nem bántom meg és amivel tényleg segíthetek, de a korabeli lányokhoz... hát, szinte semmit nem értek. 14 éve, hogy utoljára ilyen téren foglalkoztam velük. De ha komolyan gondolja, akkor a nappali felé intek a sörömmel, jelezve, ideje terepet váltani.
Az én lelkemre nem kell vigyáznia, az tökéletesen elvan magának. Soha nem voltam problémás gyerek, és akkor sem lettem az, mikor a szüleim meghaltak. Valahogy mindig is úgy gondoltam, hogy több mindent elérhetek úgy, ha normálisan viselkedem. Engem nem elégít ki a hétvégén a kocsmában való italozás, nem vágyok férfiak tapogató kezére. Egy valamire vágyok, és az az, amit talán eddig még soha nem mertem bevallani, és amit soha nem is fogok. - Tudom, hogy jófej vagy ... - veregetem vállon, mintha én lennék kettőnk közül a nagy öreg, és épp meg kellene dícsérnem valamiért. Ez a jutalomfalat azért, hogy nem viselkedik begyöpösödött vénemberként, holott korban már azért nem olyan fiatal. Hány éves is Mich? Mondjuk lényegtelen, én nagy valószínűséggel ötven évesen is ugyanolyan helyesnek látnám. Tetszik a gödör az arcán, mikor nevet, a szemeinek formája, a hosszú szempillái, és úgy mindene ami ő maga. És örülök annak, hogy én úgy ismerhetem, ahogy rajtam kívül senki se. - Tudtam, hogy megértesz majd, és értékelni fogsz! - vigyorgok pofátlanul az arcába, majd közelebb hajolok hogy elsuttogjam mi mindent csináltam még a gyerekkel. - Ez kinn volt a suli előtt. Jó, nem rúgtam bele, de otthagytam szenvedni. Remélem összekaparja valami hajléktalan. És gondolom, te meg tudod erősíteni, ha esetleg rám akarná verni a balhét, hogy én már tízkor itthon voltam... Úgyse látott senki.... - nézek rá cinkosan, hiszen kinézem belőle, hogy falazni fog. Persze, ha úgy érzi el kell vinnem a balhét, akkor megteszem, de hát ő is volt fiatal, millió kalandon ment keresztül, én azért messze nem vagyok olyan nagypályás, mint amilyen ő volt. Bár bevallom töredelmesen mindig is vonzottak a történetei. Igaz, a matek jobban fekszik mint a történelem, azért szívesen képezném ki magam annyira, hogy elvigyen egy ilyen kalandtúrára. Lehet hogy vannak olyan népek, akikhez jól jöhet a számolás. És tudom, nagyon ciki de imádom a Smaragd Románca című filmet, és ha Michre nézek, és eszembe jut mennyit utazik, én is örömmel lennék ennek a filmnek a szereplője. Persze úgy, hogy mi játszuk a benne lévő párt. Nem akartam sokkolni a kérésemmel, azonban azt hiszem mégis megtettem. A korty sörét ugyanis sikeresen félrenyeli, én pedig csak megforgatom a szemeimet. Bezzeg ha más nő kérné hogy csókolja meg, azon nem agyalna ennyit. Mit kellene mondanom neki, hogy tetszik nekem? Hogy kedvtelve nézegetem, már tizennégy éves korom óta? Hogy ő volt az első szerelmem, és mikor hat éves voltam úgy játszottam a babáimmal, hogy a legszebbet épp hozzá készültem hozzáadni. Persze, az voltam én... Talán a sör beszél belőlem, talán kamaszkorom bátorsága, de lehet csak túl sokáig vártam már amúgy is mindenre. Kíváncsi vagyok milyen érzés, és ha már valakivel megtapasztalhatom, akkor az csakis ő lesz! Mondjuk ő nem tudhatja, hogy számomra is fontos, hogy kivel tapasztalom meg, de hála az égnek pont ő az akire vágyok. - De te tapasztalt vagy! Legalább is minden nő állandóan csak nyögdécsel, mikor itt vannak nálunk! Más miatt nem hinném hogy nyögdécselhetnének... - nézek rá kérdőn, és meg sem fordul a fejemben, hogy esetleg azokat a csókokat Michael nem a szájukra adja, vagy hogy valami mást is csinál. Soha nem csináltam ilyet, nem közeledtem senkihez és senki sem hozzám. Persze tudom, hogy a gyereket nem a gólya hozza, nem kell felvilágosítani, de hogy tulajdonképpen hogyan is zajlik egy szerelmes együttlét, arról túl sokat nem tudok. Érzek én késztetést arra, hogy mondjuk Mich-t megérintsem, de nem tudom elképzelni, hogy mikor megcsókol akkor simogassam is. Nem túl ciki? Vagy hogy mozog a kezem, ha másra koncentrálok? Az ember ennyi helyre nem tud koncentrálni. Meg ha a csók jó, akkor meg sem érezzük a simogatást... mert lefoglal valami más. Szóval ez a dolog egy igazi rejtély a számomra. - Ciki hogy ezt kértem? Vagy én vagyok az tényleg? Csúnya vagyok, és azért nem szeretnéd? - kérdezem aggódva, hiszen mindig is tetszeni akartam neki. Most pedig viszonylag jól is nézek ki. Nincs rajtam szemüveg, sminkben ücsörgök a konyhába, majd mikor a szoba felé terel egy megadó sóhajjal feltápászkodom a székről és a szobában lévő kanapéhoz sétálok, majd ledobom magam. - Nem akarok várni! Mire várjak? Valami tapizós majomra? Egyszer túl kell esni ezen.... - húzom mosolyra a számat, és valahol mélyen nagyon reménykedem hogy belemegy ebbe a játékba.
A kapcsolatom Kiával mindig is baráti jellegű volt. Hiszen épp hogy elkezdtem a középsulit, amikor ő megszületett, és legtöbbször Edward fotóin meg mobiltelefonján láttam őt, amint büszkén mesélte, hogy járni tanul, vagy kiesett az első foga. Nem volt számomra több bármelyik gyereknél, és inkább riasztott, mintsem vonzott volna, hiszen akkoriban ismerkedtem csak a nőkkel, a szexszel, és pont egy gyerek volt az, amire abszolút nem vágytam. Nagyon bizarr elképzelni, hogy láttam őt tejet hányni és leérettségizni. Nagyon bizarr, hogy tizenkilenc éve ismerem, és valójában semmit sem tudok róla. - Ó, az én számon lakat, drágám... - nevetve húzom el két ujjam a szám előtt, képzeletbeli lakatot kattintva rá. Tetszik, ahogy megleckéztette azt a srácot, és tudom, hogy azért meg kéne dorgálnom, mert csak úgy ott hagyta, de semmi kedvem. Letaperolta, megérdemelte, én még bele is rúgtam volna, úgyhogy szerencséje, hogy csak Kia volt ott... - Fedezlek, bárki kérdezi. - viszonzom cinkos mosolyát, és megpecsételve sötét kis alkunkat összekoccintom a sörömet az övével. Tény, hogy magam is tanár vagyok, de jelenleg nem Mr O'Connell áll a lány mellett, hanem Mich, egy barát és egy szükségszerű lakótárs. Ki tudja, meddig... Hiszen nemsokára egyetemre megy és nagykorúvá válik, onnantól pedig nem sok szüksége lesz már rám vagy az anyagi támogatásomra. Nem igazán tudom, hogyan viszonyuljak ehhez a gondolathoz. Bambán pislogva bámulok rá, míg próbálom dekódolni a hallottakat. Nem tudom elhinni, hogy tényleg ezt kéri tőlem. Valamilyen szinten logikus a gondolatmenete, mégsem tudom követni... Erre senki nem készített fel, amikor tizennégy évesen beállított hozzám. Arra igen, hogy lesznek majd fiúk, akiket ki kell hajítanom az ajtón, meg hogy ügyelnem kell rá, hogy ártatlan maradjon, de hogy nekem kéne felkészítenem a fiúkra... Ez még álmomban sem jutott eszembe, érthető hát, hogy picit sokkot kapok. - Igazából bőven van más, ami miatt nyögdécselhetnek... Tudod, csók közben nem nagyon lehet hangoskodni. - magyarázom, de rögtön meg is korholom magam érte. Az kéne még, hogy elkezdjen faggatni a szexről! Itt süllyednék el az alsó szomszédig! - Kia kincsem, tapasztalt vagyok, ez igaz, de... férfi is. Mi máshogyan működünk, mint ti. Nekünk a csók az csak... Csók. A szex pedig csak szex. Nem fűzünk bele mélyebb érzelmi töltetet minden egyes alkalomba. Nagyon remélem, hogy így megérti, mire gondolok. Zavartan dobolok ujjaimmal az üvegen és a padlót bámulom. Félek, ha szemkontaktust teremtek a lánnyal, felbátorodik és még több kérdést zúdít rám. A kérdései viszont arra késztetnek, hogy felemeljem a pillantásom a földről. - Nem, nemnem, egyáltalán nem! Meseszép vagy, Kia - közelebb lépek hozzá, hogy az arcára boríthassam a tenyeremet, hüvelykujjammal gyengéden megcirógatva. - Szerencsés az a srác, akit méltónak találsz a figyelmedre... Ennél fogva pedig én is szerencsés vagyok. Mosolyogva magamra bökök az üveg szájával. Hiszen ez csak egy kis csók, nem igaz? Nem kell olyan komolyan vennem! Talán szégyelli bevallani, de már csókolózott, és tényleg csak egy kis plusz rutint szeretne. Áttessékelem hát a kanapéra és lehuppanok mellé, okoskodón bólogatva minden egyes szavára. - A tapizós majmok a legrosszabbak! Aranyszabály, hogy az első pár csóknál sosincs tapi. Az csak akkor jön, ha megfelelő a hangulat és már kellően egymásra hangolódtatok. - magyarázom tovább, egészen belelkesülve. Szeretek okítani, és hogy az ír történelemről van-e szó, vagy a csókolózásról? Végül is egyre megy! - Ó, te jó ég... - meghúzom a sörömet, mielőtt folytatnám. Leteszem a dohányzóasztalra az üveget és szembefordítom a törzsem a lánnyal, a térdére helyezve a kezemet. - Szóval... Többféle csók van, kezdjük a legalapvetőbbel. A csók előszobája a szemkontaktus. Nézz mélyen a pali szemébe, tudasd vele, hogy készen állsz. A pillantását keresem, hogy összekapcsolhassam az enyémmel. Szembogarát fürkészve vándorol kezem a térdéről a kézfejére, hüvelykujjammal körkörösen cirógatom puha bőrét. - Amint a srác közelebb hajol, behunyhatod a szemed... - mondom, és magam is közelebb dőlök, hol lehunyt pilláit, hol az ajkát fürkészve. Olyan közel van, hogy összeér az orrunk, szóval suttogva folytatom, szinte az ajkain formálva a szavakat. - Ha már érzed a leheletét, a közelségét... Behunyom a szemem és gyengéd, lassú csókot lehelek a szájára. Az egész alig tart tovább pár másodpercnél. Elhúzódom tőle, felpillantva rá, és mosolyogva megérintem az arcát, ha esetleg nem nyitná ki a szemét egyből. - Ez volt a szájrapuszi. Eggyel komolyabb csók a sima smaci... Minden ugyanolyan, kivéve... Talán betoji a srác és nem biztos benne, kezdeményezhet-e. A korodbeliek sajnos még ennyire lúzerek. Átfogom a kezét és az arcomhoz húzom, tenyerét borostás arcélemre vezetve. - Akkor érintsd meg, így biztathatod, hogy szabad... Aztán pedig... - ismét hozzá hajolok, hogy megcsókoljam. Ezúttal lendületesebb, hevesebb csókkal forrok az ajkára, táncra hívva puha párnácskáit. Nyelvemmel egyelőre még nem érintem, ajkaimmal becézem csak az övéit. Elengedem az arcomra húzott kezét, hogy a derekára simíthassak, közelebb húzva magamhoz a kanapén.
Tudom hogy mellettem áll majd, és hogy nagyon is a szívén viseli a sorsomat. Mindig is azt mondogatta, hogy álljak ki magamért, ha valami nem tetszik, talán ezért sem voltam otthon túlontúl hisztérika. Ha kellett valami elintéztem magamnak, nem őt terheltem vele, sőt, még a pénzemet is úgy gyűjtöttem, hogy ha jön egy nagyobb kiadás, akkor bármikor bármit megvehessek, vagy épp finanszírozni tudjam. Rendes kölyök voltam és még most is az vagyok. Pontosan kiszámolok mindig mindent, és tudom, hogy nagyon speciális dolog ez kettőnk között, de nem véletlenül én mondogatom Michaelnek hogy mikor mire kell költeni. Számontartom a számlák fizetését, a rezsit összerakom, sőt még a bevásárlással kapcsolatos kiadásoknak is csináltam egy excell táblát. Tudom ő ezt nem értékeli, mert ő ellenne azzal is, ha csak pizzát ennénk örökké. Tipikus férfi ilyen szempontból, hiszen mindegy is mi a kaja csak sok legyen és legyen utána egy sör, amivel le lehet öblíteni. Legalább is Mich így működött. Öszöntlény, és talán a szerelemben is az. Bár soha nem láttam még bezsongva senki iránt, a nők akiket felhozott soha nem maradtak meg mellette hosszú távon. Én ennek egyrészt örültem, hiszen ha lehetett volna, már évekkel ezelőtt kisajátítottam volna, másrészt viszont sajnáltam, hiszen azt kívantam neki, hogy boldog legyen, és ha nem mellettem találja meg azt, akkor valaki más mellett. Ő azonban soha nem horgonyzott le maradandóan, így talán naivabban hittem abban, hogy neki rám van szüksége, és majd csak idő kérdése és belátja ő is. Ekkor pedig együtt öregszünk meg, és élünk majd, míg világ a világ. Lesokkolom, ezzel teljesen tisztába vagyok. Kicsit talán szándékosan is, hiszen mindig is arra vágytam, hogy kiborítsam. Jó pár év alatt nem sikerült, akkor majd most megteszem. Legalább most nagyot szól a mondandóm, azonban válaszára egyáltalán nem vagyok felkészülve. - Mi minden? - nézek rá kérdőn, hiszen tényleg érdekel, hogy ha nem az ajkát szakítja el a szájától egy nő, hogy felsóhajtson, akkor mégis mi mindent csinálhat vele? - De akkor mi az amit csinálsz? - szegezem neki a kérdést anélkül hogy bármibe is belegondolnék. Nem vagyok tapasztalt tudom, még csak a egy pornófilmet sem láttam. Jó láttam szexjelenetet egy-egy filmben, de ott nagyrészt egymáson feküdtek a színészek és ennyi is volt. Nem volt romantika, vágy, nem kívánták egymást és így nem is igazán tudtam megérteni mi ez a nagy felhajtás a dolog körül. - Ne haragudj, de ez kiábrándító. - rázom meg a fejem. - Ha nem éreztek semmit, akkor mi ez a nagy körítés az egész körül? Akkor ha nektek nem jó, nem vonzódtok, nem szerettek, akkor miért bújtok össze? - kérdezem teljesen ártatlanul. Tényleg nem értem. Én eddig azt hittem, hogy a szex az valami mélyebb jelentést hordoz, hogy két ember között van valami érzelmi töltet. - Most akkor lehet nekem is csak úgy le kéne feküdnöm valakivel? - nézek rá nagy szemekkel, majd megrázom a fejem. Nem, inkább nem is akarom elképzelni mondjuk Kevint meztelenül. - Jó azt hiszem, ezt a kérdést fel se tettem. - nyugtatom meg, még mielőtt válaszolnia kellene, vagy épp elásna valahol a kert végében, hogy lehetőleg senki ne találjon rám. Tenyere az arcomra siklik, ujja lágy köröket rajzol rám, és minden érintésére bizseregni kezdek. A reakció számomra teljesen érthetetlen, hiszen máskor is ért már hozzám, és eddig is éreztem valamit iránta, most azonban olyan érzés, mintha lángolna a bőröm. Megnyugtat a tudat, hogy nem talál csúnyának, hogy azt a bizonyos csókot nekem adja és mikor beszélni kezd arról mit kellene tennem igyekszem követni az utasításait. Tekintetem rá emelem, lélektükreim elvesznek íriszei mélyén, és szemének csillogását figyelve automatikusan csukódnak le pilláim, ahogy közelebb hajol. Az orrunk finoman összeér, fejem kissé oldalra dől, és észre sem veszem, ahogy a kezem görcsösen a kezére markol. Nem érzem a simogatását, csak azt a lágy érintést, ahogy ajkaimhoz ér, majd azt, ahogy az arcomra simít, hogy kinyissam a szemem. Pupillám óriásira tágul, hatalmasat kell sóhajtanom, mert csak most tűnik fel, hogy már vagy egy perce nem vettem levegőt. - Szájrapuszi... - suttogom kábultan, majd kezemet a tenyerébe fogja, úgy simítja azt az arcára. Ujjaim alatt megérzem borostáját, kezét a derekamon, majd mikor ismét a számra hajol elveszek benne. Az illata megbabonáz, még az a sörtől kesernyés aroma is, mely az ajkaimra tódul. A szája kemény, nem olyan puha, mint hittem, de valószínűleg azért, mert különbség van egy nő és egy férfi ajkai között. Mindenesetre ahogy az enémyre simul, annál tökéletesebbet el se tudnék képzelni. Ujjaim görcsösen begörbülnek, úgy kapaszkodom az arcába, majd mikor elillan a pillanat elenged. - És van még valami...?
Szaporán pislogok, és azt kívánom, bár nem jól értettem volna a kérdést... de igenis jól értettem, és átkozom Edwardot, amiért ilyen eszes lányt neveltek a gyerekükből. Kia nem ereszt el csak úgy keresztkérdések nélkül, és nem tudom, mennyire lehetek hozzá őszinte, úgyhogy inkább passzolom a kérdést. - Tudod mit? Térjünk vissza rá egy kicsit később, még nem ittam eleget. - megbillentem felé az üvegem száját, majd meghúzom az italt. Nem mintha a sörtől be lehetne rúgni, de jobb esetben elfelejti, hogy kérdezett ilyesmit, rosszabb esetben meg annyira csiccsesek leszünk, hogy már nem érdekel egyikőnket sem. - Vonzódunk és szeretünk, félreérted... Nem azt mondtam, hogy a szex nálunk teljesen érzelemmentes. Mi is főként azzal szeretjük csinálni, akibe szerelmesek vagyunk, de ahj... Hogy mondjam... A legtöbb fiút inkább a vágyai vezérlik, mint a szíve, míg a nők inkább a szívük után mennek. Ez olyan csajos dolog... A barátnőiddel nem beszélgettek ilyesemiről? - Nem akarom lepattintani, á, dehogy, de inkább velük kéne ezt kitárgyalni. A köztünk lévő szakadék a különböző nemünk és a korunk miatt is túl nagy és mély ahhoz, hogy a szexről beszélgessek vele. A kérdése viszont kiveri nálam a biztosítékot, és úgy nézek rá, mint akit nyomban el akarok ásni a kert végében. Ha erre a konklúzióra jutott, akkor jobb, ha inkább nem engedem ki sehova, és egészen addig beszélgetek vele, míg készen nem áll rá, hogy kiverje ezt a hülyeséget a fejéből. Szerencséjére visszakozik, de azért kritikus pillantásokkal méregetem még őt egy darabig azon töprengve, higgyek-e abban, hogy tényleg nem gondolja komolyan az ötletét. A csók kifejezetten kellemes vele, érződik még a tapasztalatlansága, ami egyszerre nyugtat meg és kavar fel. Az ajkai puhák és finomak, a sör ízesíti csak őket, és ahogy egyre bátrabban csókolom, úgy esik le, mekkora őrültséget is művelünk. Elhúzódom tőle, de a kezem ott felejtem a derekán. - Ó, annyi minden van még! Először is, az orrodon át nyugodtan lélegezhetsz, nehogy nekem megfulladj... Mielőtt tovább lépnénk a nyelves csókra, próbálj meg visszacsókolni nekem. Mozgasd finoman az ajkaidat, ahogy természetesnek érzed, a kezeddel pedig túrj bele a hajamba. Tudom, hogy egyszerre nehéz több dolgot csinálni, de pont ezért kell gyakorolni. Mehet? - kíváncsian fürkészem, és ha rászánta magát a folytatásra, ismét odahajolok hozzá, ajkam már ismerősként üdvözli az övét. A csókom ezúttal lágyabb, lassabb, érzékibb, hagyva időt és lehetőséget neki, hogy kibontakozhasson. Ha elfelejtené a kezét, irányítom, csók közben pedig meglepem, az állára simítva elszakadok egy pillanatra, hogy oldalt váltsak, ellenkező irányba billentve a fejem. Finoman mozdítom őt is, majd újból csókot bontok ajkain, derekán pihenő kezemmel észrevétlenül cirógatva a köntösön keresztül. - Na, hogy tetszett? - felpillantok rá, de csak késve húzódom el tőle. Érdeklődő mosollyal, kedvesen fürkészem, hüvelykujjam hegyét végighúzva felduzzadt alsó ajkán. Elkentem kicsit a rúzsát, azt igyekszem korrigálni. - A következő fajta a kedvencem, a nyelves. Itt értelemszerűen már a nyelvünket is használjuk. Sima csókként indul, de kicsit jobban szét kell nyitnod az ajkaidat, ha megérzed a nyelvem. Bedugom a szádba és igazából egymás nyelvét simogatjuk. Elég undin hangzik, igaz? - vigyorogva megcsóválom a fejem. Kezdek rájönni, hogy a gyakorlati dolgokat nem is olyan egyszerű szépen elmesélni. - Próbáld meg leutánozni, amit érzel. Masszírozd a nyelveddel az enyémet és ügyelj rá, hogy ne nagyon harapj meg. Nem baj, ha a fogaid útban vannak, kis rutinnal ráérzel majd, hogyan kell. Ne felejts el az orrodon át levegőt venni, nehogy elkékülj nekem... Hidd el, a gyakorlatban nagyon kellemes érzés. Közelebb csusszanok hozzá, egyik térdemet felhúzom a kanapéra, és a tarkójára simítva finoman megszorítom a tincseit. A szemét fürkészve hajolok hozzá közelebb, és a kezét a mellkasomra húzom. - Ez már egy jóval aktívabb csók, úgyhogy itt már fontos, hogy ne csak a szátok érintkezzen. Nem kell túlzásba vinni a taperolást, kezdetnek mondjuk simogasd a mellkasom, vagy öleld át a nyakam, ahogy érzed. - közelebb hajolok hozzá, orrunk leheletnyit épp hogy összeér. Az állára simítva billentem meg jobban a fejét. - Döntsd el még egy kicsit... - rendezem, majd behunyom a szemem és az ajkára tapadok. A tarkóján pihenő kezemmel puhán masszírozom a fejbőrét, míg másik kezem kettőnk közé ejtem, fedetlen combjára támasztom. Ajkaimmal kíváncsian simogatom az övét, majd nyelvem puhatolózva simít végig felső ajkán, bebocsátást kérve, és ha megadja, birtokba veszem a száját, összefonódva nyelvével táncra hívom. Furcsán mocorogni kezd a gyomrom, nyughatatlan bizsergés támad benne, ahogy nyelvünk összeér. Birtoklón szorítok rá a tarkójára, felhevülten, szenvedélyesen csókolva, és mindegy, mennyi hibát ejt vagy mennyi közbeszúrandó mondandóm lenne, képtelen vagyok elszakadni tőle. Csak csókolom őt, egészen mellkasomhoz préselve törékeny vázát, érzem a köntösön keresztül is teste csábító melegét, ajkai érintetlen zamatát, és azon kapom magam, hogy nem akarom abbahagyni, egyre többet akarok a szájából, belőle...
- Jó, térjünk vissza rá később... - sóhajtom, és hagyom hogy elterelje a témát, pedig tényleg érdekel, és ha tetszik, ha nem, nem fogom hagyni hogy lerázzon. Igyon akkor még többet, de komolyan mondom, a férfiak annyira túl tudnak dramatizálni dolgokat. Most miért ne lehetne megmondani azt, ami érdekel? Csak egy választ várok, nem azt kértem hogy mutassa meg... bár a csókból kiindulva... lehet kérnem kellene? Kicsit elmélázok ezen a dolgon, de mivel látom a pánikot egy pillanatra megjelenni Mich arcán, inkább visszavonulót fújok. Ha nem akar róla beszélni, hát nem kell, mindenesetre én azért még várok arra, hogy erről is szót ejtsen. Egyszer. Ha már összeszedte a bátorságát. - Nincsenek barátnőim. Egy-két fiúval jóban vagyok, de ők meg képregényesek, szóval nem hinném hogy jobban tudnának válaszolni erre, mint mondjuk te, aki idősebb is meg tapasztaltabb is vagy. Oké, Kevin kiesik most a csapatból, őt majd talán megkérdezhetem, de hát most? Hívjam fel? És mit mondjak neki? - szakadnak ki belőlem a szavak és igazából már megint azt csinálom amihez a legjobban értek. Beszélek megállás nélkül, minden gondolatot kimondva, és ez fura. Nem a beszéd, hanem hogy nem gondolom át a mondanivalómat. Lehet a sör hatása. Mint ahogy az is, hogy szemeim mögött tüzijáték robban, mintha csak csillagok milliárdját látnám. Az egész világegyetemet, és leginkább ezért felejtek el lélegezni. Oké, hogy van orrom, és a kettő együtt még mehetne, azonban képtelen vagyok betelni az érzésekkel, azzal amit kiváltott belőlem. Lehet hogy tényleg érdemes volt várnom erre, tényleg kellett szeretnem ennyi ideig. Mert ha most nem szeretném, biztos nem pattannának szikrák a csókunknál, én pedig kevesebb lennék egy ilyen élménnyel. Kábultan nézek rá, az arcom kissé kipirult, és bár mindig hófehér szoktam lenni, most mégis jó kis színem lett. Melegem van, bár nem gondolom, hogy le kellene vennem a köntösömet. Azt hiszem az már túl menne egy bizonyos határon... bár nem is értem, milyen határra gondolok. Hiszen a nevelőapámmal smárolok a kanapén, és elmondhatom hogy ez a világ legjobb dolga. - Oké, veszek levegőt! - mondom, majd kissé idegesen kifújom a levegőt hogy lenyugtassam zakatoló szívemet. Kezemmel a nyakára simítok majd mikor ismét hozzám hajol ismerősként üdvözlöm. Szája még mindig nem lett puhább, borostája jólesően csiklandozza a szám körüli területet, én pedig igyekszem mindent betartani amit az előbb említett. Kéz hajba túr, száj mozgat. Szemem lecsukódik önkéntelenül, majd kezemet lágyan feljebb csúsztatom a nyakán. Ujjaimat tincseibe futtatom, majd mikor a szája lágyan megmozdul az enyémen én is hasonlóan cselekszem. Apró puszikat lehelek ajkaira és közbe igyekszem életben maradni. Teljesen betölti az elmémet, képtelen vagyok bármit is érezni rajta kívül. Illata az orromat cirógatja, szájának forrósága pedig szinte melenget. Igaz eddig nem szerettem a sör kesernyés ízét, most azonban hogy szájának ízét megérzem mégis inkább úgy döntök hogy a sör a világ legjobb dolga. Persze csak Mich csókja után. Mikor elszakadunk egymástól még mindig kissé kába vagyok. Krákognom kell, hogy saját magam, a lelkem és a szívemet ezzel helyezzem a helyére. Kezem véletlenül a tarkóján felejtem, így mikor magyaráz, akkor nem is nagyon fogom fel miről beszél. A nyelve meg az enyém... meg hogy maszírozni... ezen kívül semmi nem marad meg bennem. Csak a szája, amit nézek, amit látok. A mosolya és a csók előtti pillantása. Tüzet látok a szemében, valami érdekes csillanást, valami olyat, amit akkor is érzékeltem, mikor megjelentem abban a vörös ruhában. Próbálom visszafogni magam, azonban annál most mohóbb vagyok. Már az előbb is csókoltam volna tovább. Sőt, ha lehetne reggelig ezt tenném. Keze a combomra siklik, az enyém pedig most ténylegesen elveszik a hajában. Nem tudom mit kell tennem, merre kell dönteni a fejem, azonban azt tudom, hogy mindennél jobb érzés a nyelve a számban, a simogatása, ahogy felfedezi a számat. Mikor bebocsátásért esdekel kinyitom ajkaimat és beengedem, majd hasonló mozdulatokkal próbálom én is ugyanazt elérni, amit ő ért el nálam. Már nem támaszkodom az ágyon, köntösöm, amit nem kötöttem össze, hátul lecsúszik, ezzel is szabaddá téve mellkasomat, hátamat. Tenyere a csupasz bőrömet érinti, szívem a torkomban dobog, és annyira forró a levegő, annyira melengető a karjaiban lenni, hogy közelebb furakszom. Önkéntelenül fészkelem be magam a kezei közé, majd szabaddá vált kezemmel az arcát simítom végig. Ez lenne hát az a csók, amiről mindenki beszélt? Megérte a várakozás.... Ajkaim közül lágy sóhaj szakad fel, szájába sóhajtom minden elégedettségemet. Vajon ő is hasonlóan érzi magát?
Na hát ez jó. Minden korabeli lánynak vannak barátnői, akikkel naphosszat lehet fiúkról csacsogni és elmerülni az olyan kínos kérdésekben, amikkel amúgy a szülőkhöz fordulnának - de természetesen Kiának egy sincs, csak éretlen srácok, akik leragadtak a playboy magazinok szintjén. Vagy azok az én koromban voltak menők? Ma már itt az internet... Ah, mindegy is! A lényeg, hogy ezek szerint tényleg le kell ülnöm Kiával beszélgetni a szexről, mielőtt még valaki máshoz fordul tanácsért. Egyébként meg nem értem, hogy nem csókolózott még. Hogy nem akarta senki megcsókolni ezt a lányt? Okos, intelligens, éles a nyelve és gyönyörű. Nem is olyan ügyetlen, sőt, kifejezetten jó vele csókolózni még úgy is, hogy tapasztaltabb nőkhöz szoktam. Mi baja van a mai srácoknak? Keze a hajamba túr, egész ügyesen csinálja, jólesőn ellazulok az érintése alatt. Érzem, hogy bátortalanul viszonozza a csókom, ezért idomulok a tempójához és hagyom, hadd bontakozzon ki, hadd bátorodjon fel egyre jobban. Ahogy elszakadunk, az az első, hogy megnézem, milyen arcot vág, és tetszik a látvány, elégedett vagyok, mert úgy látom, élvezi a helyzetet és talán tanul is belőle. Pont ez a cél, hogy meghozzam a kedvét a dologhoz és rutint adjak neki, hogy letámadhassa a kiszemeltjét... Ha van neki olyan. Nem tudom. Még mindig nem igazán értem, miért olyan sürgős csókolóznia, csak azt tudom, hogy ha már elkezdtük ezeket a leckéket, akkor nincs visszaút. Meglep, mennyivel mohóbban esik nekem, azt hittem, a nyelves csók gondolatával sikerült elriasztanom. A lányok többsége nem igazán szereti, pedig szerintem a legizgatóbb és a legérzékibb dolog a világon... Úgy érzem, neki is tetszik, már eltűnik a csók oktató mivolta és átmegy két ember mezei csókcsatájába. Elfelejtem, hogy épp tanítom, ő pedig tanul, ahogyan azt is, hogy tizenkilenc éves és én nevelem. Teljesen kiürül a fejem, csak cirógató érintésére koncentrálok, csábító, duzzadt ajkaira, nyelvének édes játékára. Irányítom és terelem, de mint férfi a nőt, és ahogy hozzám simul, megérzem fedetlen bőrét. Elpattan bennem valami, mely eddig sziklaszilárdan tartott, és kezem máris elindul, hogy éljen a lehetőséggel. Ott hagyom a tarkóját, nyaka lágy ívén simítok végig, egészen a válláig, ahol a köntösnek kéne lennie, takarnia és védenie. Akadálytalanul barangolhat végig kezem a felkarján, onnan pedig az oldalára ejtem, az anyag alá simítva húzom magamhoz forró testét, felhevült bőrén kalandozva tovább. Tenyerem a hátán köt ki, a gerince mentén felfedezem selymes bőrét, kemény izmaim az ő puhaságának feszülnek, és ahogy ujjaim elakadnak a melltartója kapcsában, a világ felrobban körülöttem és az egész szoba forogni kezd. Apró, finom sóhaja beindít, fedetlen combjára marva húzom őt magamra, telt puhaságának érintésétől elveszítem a józan eszem. Az oktató csókon már rég túl vagyunk, vágytól fűtve, éhesen harapdálom az ajkait, hol megszívva, hol nyelvemmel csábítva, miközben tenyeremmel bebarangolom combját, a fenekét, alsóneműjén keresztül markolok félgömbjébe... Bang, olyan hirtelen szakadok el tőle, hogy kis híján leborulok a kanapéról. Fogalmam sincs, hogy került kezem a köntöse alá, mikor húztam combját az ölembe, csak a nyers, feszítő fizikai vágyat érzem és az illatát, mellyel tele van a fejem. Szégyenkezve tolom őt vissza a térfelére, egy határozott rántással összehúzva rajta a köntöst, hogy takarjon mindent, melyet az imént már felfedeztem... Ó, istenem, az a hamvas bőr... Mi a francot művelek? - Ennyi épp elég. Mindent tudsz a csókolózásról - Hangom rekedtes, teljesen kiszáradt a közelségétől, úgyhogy mielőtt bármit felelhetne, felpattanok a kanapéról, felmarkolom a sörömet az asztalról és a konyhába indulok. Muszáj távolabb kerülnöm tőle, muszáj kiszellőztetnem kicsit a fejem. Már a csókolózásnál sejtenem kellett volna, hogy ez az egész őrültség... Tudnom kellett volna, hova vezet. Nem tudom, leállított volna-e egyáltalán, de az előbb határozottan beindultam rá, és ha engedi, én biztosan... Ó, istenem! - Menj, zuhanyozz le, addig én összeütök valami kaját. Gondolom, ennél pár falatot. - szólok neki vissza a konyhából, de eszemben sincs közelebb menni hozzá. A sörömet kortyolgatom és az ablakpárkányt támasztom.
Miért lennének barátnőim? Hiszen férfival élek együtt... Mindig is férfias dolgok zajlottak az életemben, és egyedül szegény megboldogult anyám volt az a lágyság, aki kicsit a női oldal felé húzta azt a bizonyos mérlegnyelvet. Szóval teljesen egyértelmű, hogy nem kifejezetten a női nem az, akikkel szótértek. Nem is nagyon tudnék mondjuk órákat beszélni a tusfürdőkről, a sminkekről és minden ilyenről, valahogy túl lealacsonyító ez, túlzottan más érdekel. Vagy lehet csak én vagyok fura.. Viszont az teljesen evidens, hogy csók és szex ügyben Mich az én emberem. Túl sok nőt hozott már fel a lakásba, túl sokszor hallottam a kellemes nyögéseket és tudom hülyeség, de valójában el sem tudom képzelni, hogy mi miatt történhet mindez. Nyilván van fantáziám, de a szex téma eddig nem nagyon mozgatott. Ha mozgatott is, csak nagyon ártatlanul és ebbe az ártatlansága nem tartozott bele a túlzott álmodozás. Vagy ha mégis akkor senki mást nem képzeltem bele, egyedül csak Michaelt, és leragadtam a csóknál, és annak is valami bátortalanabb verziójánál. Így tehát mikor ma az a hülyegyerek annyit piszkált nem bírtam magam visszafogni. Muszáj volt tőle segítséget kérnem, meg kellett nyugtatnom magam hogy nem vagyok béna, és ezzel egyidőben Őt akartam mindennél jobban. Hiszen csak neki adnám a csókom, az elsőt, és ha lehetne mindet! Az pedig hogy belemegy ebbe az egész játékba, soha nem gondoltam volna. Keze a derekamra siklik, úgy húz magához közelebb. Igyekszem betartani a tanácsait. Fejem oldalra billen, szám elnyílik, és mikor ajkaink találkoznak, talán kicsit mohóbb vagyok a kelleténél. Nem riaszt a nyelves csók, azért erről már néztem videókat, és mindig is ez volt az, amit ki akartam próbálni. A filmek sima csókja nagyon szép, ám valahogy én mégis erre vágytam. Kezem az arcához ér, végigsimítok a nyakán, majd ujjaimat tincsei közé folyatom. Lágy sóhajjal adom meg magam, szájának, nyelvének és mintha eddig szomjaztam volna a sivatagban, most úgy iszom csókjának minden egyes rezdülését. Ő az éltető víz és el sem tudom képzelni, hogy tudtam élni nélküle. Szám lassan mozdul majd egyre jobban belefeledkezem a csókba. Nyelvem hívogatja, majd táncot jár az övével. Igyekszem mindent utána csinálni, hasonlóan viszonozni és már nem érdekel az sem ha béna vagyok, ha nem úgy reagálok ahogy kellene. Valami elpattan bennem, valami, aminek a létezéséről eddig nem is tudtam. Közelebb akarok kerülni hozzá, és ha ehhez az kell, hogy az ölébe másszak, hát megteszem. Keze a hátamra simul, karomat cirógatja, majd ahogy egyre vadabbak és féktelenebbek leszünk a combomba mar. Az ölébe mászok, hiszen ő is ezt akarja, és folytatom tovább ezt a mindennél izgatóbb játékot. Nem tudom mi történik velem, nem értem miért van a világ tele csillagok milliárdjaival, és azt sem tudom, hogy a gyomromban miért száguld több ezer lepke, csak azt tudom, hogy nem akarom hogy ez véget érjen. Akarom hogy érintsen meg még, hogy jólesően megborzongjak, ahogy végigsimít a gerincemen, és ahogy kezei a fenekemre tapadnak.... A pillanat elszáll, én pedig a világ legmagányosabb embere leszek. Hátra húzódik, majdnem ledob magáról, és ami még ennél is bántóbb, hogy kezével lágyan betakarja a testemet, mintha csak valami játék lennék, amit nem szívesen mutogatsz. Agyamra hirtelen száll a lila köd, és eddig még oly nagyon hiányzott a folytatás, most úgy érzem egyre idegesebbnek magam. Mit takargat engem? Ő is közreműködött abban, hogy a köntös lesimogatásra kerüljön. Nem én simogattam saját magam, és pár pillanattal ezelőtt még nem zavarta a meztelen bőröm! Rosszallón összevonom a szemöldökömet úgy nézek rá, majd kitágult pupillával nézem, ahogy kiviharzik a szobából. Szívem szerint utána mennék és ordibálnék egy nagyot, erre úgysem volt még precedens soha, mióta egy családot alkotunk. Nem vagyok a lánya, csak ne takargasson! Helyette inkább csókolnia kéne! Engem! Nem azokat az idegen nőket! A legnagyobb problémám persze nem ez. Inkább az hogy most hála neki felbolydult bennem valami, és a fejemet megszállta a vezérhangya. Mennem kell, csinálnom kell, és nem hagyhatom abba azt, amit szeretek, és meg kell valósítani azt, amit szeretnék. Tanulni is mindig így tanultam, törtettem, és most hogy a sulinak vége, én nem a matek ötösért dolgozok, hanem Michelért. Duzzogva vonulok a fürdőbe, majd csapom be magam után az ajtót, de úgy, hogy lehetőleg a felettünk lakó is meghallja. Merüljön csak bele akkor a sörébe, meg valami kényszercselekvésbe! Már csak azt nem értem, hogy ha másokkal olyan lelkesen megosztja a tudását, akkor velem miért nem teszi? Hiszen én közelebb is állok hozzá, meg még szeretni is szeretem. Nem úgy, mint azok a nőcskék, akikhez szokott. Hideg vizet engedek magamra, bőröm megborzong a frissítő vízsugár alatt. Egy pillanat alatt lemosom magamról az érintésének nyomát, és bár szeretném ha örökké, béklyóként villogna rajtam, sajnos ez mégsem valósulhat meg. Lemosom magamról a sminket, és hajamat is kiszabadítom a fogságból, majd miután teljesen rendbe szedtem magam immár meztelenül és persze köntösben vánszorgok ki a konyhába hogy felüljek a bárszékre, a helyemre. Tekintetemmel a hátát fixírozom, széles vállait, keskeny derekát. Formás férfi, és szép. Minden értelemben. - Amúgy szerintem tök jól csókolsz... - kerülök vissza a témához, mert nem szeretném veszni hagyni ezt a lehetőséget. - Szívesen csókolóznék veled máskor is... - bököm ki kissé vöröslő fejjel. - És mikor beszélünk arról, hogy miket is csinálsz még a nőkkel? - szegezem neki a kérdést újból, hiszen nem felejtettem el, és persze ezzel is terelném a témát, amit az előbb felhoztam. MIchael és a több csók lehetőségét...
Ezért a Pokolban fogok megrohadni. Tuti biztos, hogy nem csak a jog törvényeibe tapostam bele, amikor megcsókoltam Kiát, hanem vérig sértettem legalább három egyház tanítását, nem beszélve az elvekről és az erkölcsökről. Igazából ennél mocskosabb és nagyobb vétket csak akkor követhettem volna el, ha lefekszem vele... És valljuk be, nem állt tőlem távol a gondolat, hogy eggyel magasabb szintre emeljük a tanítást, és egészen új leckékbe vezessem be őt... De nem csak az én hibám! Úgy simul az ölembe, olyan hévvel csókol, hogy akaratlanul is átverve érzem magam, mint akit csőbe húztak, hiszen hogyan fajulhatott az ártatlan tanítgatás egymás széttépéséig? Zavarba kéne jönnie ettől az egésztől, nem pedig rá(m)kattannia! Kiából abszolút nem nézem ki, hogy tudatosan manipulálná az embert, mégis túlságosan heves, szenvedélyes és érzéki ahhoz képest, hogy semmit sem érez irántam. Mert ugye semmit sem érez irántam? Mégis mit érezhetne a férfi iránt, aki befogadta? Nos, azt egészen biztosan lehúzhatom a listáról, hogy fogadott apjaként tekintene rám. Azzal nem csinálunk ilyet. Nem sokszor láttam őt hisztizni, sőt, alig tudok olyan alkalmat, amikor duzzogva rám vágta volna az ajtót. Szerencsére nem ér túlságosan felkészületlenül a dolog, mivel a korabeli egyetemisták hajlamosak a sértődésre, főleg, amikor meglátják a dolgozatuk eredményét... Úgyhogy ezt a fajta "miért nem kaphatom meg, amit akarok?!" showt már ismerem és tudom is kezelni; kezelés alatt pedig azt értem, hogy hagyom, hadd puffogja ki magát, ha lehiggadt, úgyis elődugja majd az orrát. Én biztosan nem megyek a közelébe, amíg nem tisztítottam ki teljesen a fejem, kipucolva belőle az utolsó foszlányt is róla. Nekilátok összedobni valami kaját, közben a sörömet kortyolgatom. Bekapcsolom a rádiót, valami régi, '70-es évekbeli adót keresek, dúdolgatva, énekelgetve és ringatózva a dallamra, miközben szenvedélyes tangót járok a zsemlével és a melegszendvics krémmel. Összeütök néhány melegszendvicset, pizzásat és zöldfűszereset, aztán bevágom a sütőbe. Mint valami rossz horrorfilmben, mire felegyenesedek, Kia ott ül mögöttem a széken és engem bámul. Nem mondom, ugrok egyet, és nem azért, mert odacsuktam az ujjamat a sütőhöz... - Köszönöm, neked sem lehet okod panaszra. Csókolóztál már valakivel, vagy...? - körkörösen meglegyezem magam előtt a levegőt, mintha ebből értenie kéne, hogy arra gondolok, én voltam-e az első. De tudom, hogy úgyis felfogja a kérdés lényegét, ezért nem izgatom magam a kusza kézjeleim miatt. - Látod? Nem kell izgulnod miatta, nem nagy dolog. Azt meg pláne ne hagyd, hogy egy töketlen tökfej felidegesítsen vele. A sörömért nyúlok, de a megjegyzésére meglepetten hátrapillantok rá. Nem tudom, mi történt vele ma este, de kezdem szándékosnak érezni, hogy ennyiszer zavarba hoz... Fogalmam sincs, mit válaszoljak erre. Udvariasságból rávágnám, hogy én is vele, de tudom, azzal olyan határokat lépnénk át, amit nem engedhetek. - Keresned kéne valaki korodbelit. Hidd el, ha megpróbálsz nyitni a fiúk felé, térdre fognak borulni előtted. Csak legyél egy kicsit... Nem tudom... Nyitottabb. - Azt persze nem szeretném, ha mostantól felváltva cipelnénk fel megfektetni a jelölteket, én a nőket, ő a pasikat, de talán ha találna magának valakit, valaki korabelit, akkor megfeledkezne rólam. Túl öreg vagyok hozzá, meg amúgy is, már öt éve együtt élünk... Kia szinte családtag. - Hát... Nem tudom. Mit szeretnél hallani? Mármint... Mennyit tudsz a szexről? - ég a fülem, amiért ilyesmit kell kérdeznem, de hát azt remélem, csak tudja, hogy a nők, akik feljönnek hozzám és a szobámban nyögnek, azért teszik mindezt, mert épp szeretkezünk. Így aztán nem tudom, hogy mit vár, részletesen beszámoljak-e neki az élményeimről, vagy beéri a tudattal, hogy két felnőtt néha egymásnak esik és jó dolgok történnek... Összefonom a mellkasom előtt a karomat és a pultnak támasztom a derekamat, azon töprengve, hol és hogyan kéne ezt elkezdenem. Nem beszélhetnénk inkább arról, Skócia hogyan vesztette el a függetlenségét? - Hát, tudod, amikor egy férfi meg egy nő azt csinálja, amit... Nos, amit mi a kanapén... És nagyon öhm... Egymásra hangolódnak, és vágynak valami... Többre... Akkor mielőtt megtörténne a tényleges... Öhm... Aktus, előtte kényeztetik még egymást, hogy kellően ellazuljanak. Simogatják és csókolgatják egymás testét. - A hajamba borzolva tartok némi szünetet, és kikortyolom a sörös üveg aljáról a maradékot. Még mindig nem hiszem el, hogy ilyesmiről beszélgetünk. - Bizonyára te is érezted már magadon, hogy a nők teste érzékeny. Vannak különböző erogén zónák, ahol különösen jól esik az érintés, a csók... A férfi ezeket ingerli a kezével, a szájával, a nő meg vica verza. Lehajolok és belesek a sütőbe. Úgy látom, már jók a melegszendvicsek, szóval lekapcsolom a sütőt, kesztyűt ragadok és kiemelem a tepsit. Egy üres tányérra pakolom a kenyereket, vagy hatszor leégetve legalább az ujjamról a bőrt, aztán leülök Kiával szembe, kettőnk közé helyezve a tányért. Örömmel látom, hogy lemosta magáról a sminket és a haja sem áll már olyan szokatlanul; visszatért a szokott énjéhez, és ez nekem is segít újra felemelni kettőnk közé a határvonalakat. - Miért érdekel hirtelen ennyire ez a téma? - kérdem, mielőtt jó nagyot harapnék az egyik szendvicsből.
Lehet kicsit elvetettem a súlykot, mikor az ölébe másztam, és hasonló hevességgel rohamoztam meg, mint ahogy várta. Oké, bocs, az én hibám volt. De hogyan kellett volna máshogy reagálnom, mikor a keze felfedező útra indult a hátamon, végig a gerincem mentén, és kezei belemartak a húsomba? Vadul csókolt, én pedig pont így viszonoztam, és az sem érdekelt, hogy most jól csinálom - e amit csinálok, mert csak úgy jött, belülről. És persze hogy igyekszik az ember lánya, ha a szerelme áll előtte. Mert nekem ez Michael, még ha számára nem is teljesen egyértelmű. És most biztos átkozza a világot, a fejemet, hogy egy ilyenre rábeszéltem, azért simogatja inkább a sörösüveget helyettem. Szépen vagyunk. Egy perc elegendő ahhoz, hogy felhúzzon, és hogy a világ legrondább pillantásával illessem. Szemem összeszűkül, olyan vagyok mint egy nagy macska, amit már csak egy szikra választ el attól, hogy áldozatára vesse magát. Pupillám kitágul, fújtatok egyet, majd mikor megigazítja a köntösöm inkább csak lecsapom az ölembe lévő párnát. Szegény ha puffanhatna, most biztos nagyot nyekkenne, legalább olyan nagyot, mint az ajtó, melyet jólesően bevágok magam után. - Bezzeg a többi csajjal tökösebben tudott viselkedni! Jellemző... ha rólam van szó, akkor máris elő kell venni a fegyelmező apa figurát, azt aki mindent visszafog! De hát én is nő vagyok, és vagyok olyan, mint bármelyik másik! Mi a baj velem? Hát majd akkor teszek arról, hogy rájöjjön, hogy én is nő vagyok! Elegem van, hogy senki nem vesz emberszámba... faszom.... - morgom az orrom alatt, és az sem zavar, hogy ha eseteleg meghallja a monológomat a zuhany alatt. Jöjjön csak tisztába azzal, hogy nagyot fog itt változni a világ napokon belül. Ugyanis elköszönhet a régi Kiarától. Egy újat kap a helyére, és ennek az első dolga az lesz, hogy kidobja a régi ruháit, és Mich pénzét új göncökbe fekteti. Úgyis van neki jó pár kincse, azért csak adnak valamit a fekete piacon.... Jólesően végigdörgölöm magam a zuhany alatt, hajamból kihalászom a csattokat, és a sminket is letörlöm a fejemről. Ezután illatozva mászok ki a kádból. A köntösömet magamra terítem és úgy megyek a konyhába. A hajam vége nedves a zuhany jóleső melegétől, ujjaimmal kicsit kisimogatom belőle a vizet, majd a szokásos helyremre mászom. Lépteim halkak, észre se vette, hogy megjöttem, így legalább van időm és lehetőségem szemlélni. Tekintetem végigfut a hátán, izmos fenekén, keskeny derekán. Szép férfi, és akkor is ilyen szép volt már, mikor először láttam. Igaz, akkor még nem volt borostája, és talán ezt a magasságot se érte el, de már akkor is kedvtelve nézegettem. Az évek jót tettek neki, és ahhoz képest milyen link alak volt, már egyáltalán nem az. A kutatómunkái, a felfedező utak megedzették és bár még mindig megmaradt benne az a bizonyos gyermeki viselkedés ez csak még izgalmassabbá varázsolták a személyiségét. És ez volt az, ami annyira tetszett. Hogy én is a gondját tudtam viselni, hogy szüksége volt rám, hogy ne ússzon el a mindennapokban, mert nőre volt szüksége. Rám volt szüksége! És ez a felismerés már évek óta dobogott a szívemben egyre erősebben. Már csak az kellett, hogy ezt a dobbanást ő is meghallja, és a szíve átvegye az én ritmusomat. Szerelmes voltam belé, már ha egyáltalán ez volt a szerelem. De mivel soha senkire nem vágytam így, nem akartam csókot lopni elég valószínű volt, hogy az én egyszerű és gyermeki módomon rajongásom mélyebb érzelemmé érett. Pillantásunk találkozik, és majdnem felröhögök ahogy megijed tőlem. Talán a megnyugtatása miatt állok neki ismét az előbb abbahagyott témának. Most miért kellene csendben lennünk? Engem ez a dolog érdekel, és amúgy is tudom, hogy ő lesz a férjem. Innentől kezdve, attól hogy még nem tudatosult ez benne, nekem rá lehet vezetni. - Nem csókolóztam senkivel ... de ezt mondtam. - vonom meg a vállam, majd kicsit elpirulok. Jólesik hallani a dicsérő szavait, és hogy azt hiszi tapasztaltabb vagyok. Pedig egyszerűen csak ő váltotta ki belőlem azt, ami az ágyon történt. Nem akartam én túlontúl rámenős lenni, azt sem tudom mit jelent ez a szó a gyakorlatban... vagyis eddig nem tudtam. - Nyitottabb? - ismétlem meg a kérdést, majd összehúzott pilláim alól nézek rá. Vajon vele kapcsolatban is nyitottabbnak kellene lennem? - Akkor most azt tanácsolod, hogy ha szeretek veled csókolózni, akkor veled szemben is nyitottabbnak kellene lennem? Öltözzek csinosabban? Vagy mit jelent a nyitottabb szó? - nézek rá kérdőn és tényleg érdekel a válasza. Mert nyilván az lesz amit mondd. Ha neki az jön be, hogy kurvásan öltözzek, akkor megteszem. Csak a kedvéért. - Hát kábé annyit tudok a szexről, mint amit egy romantikus filmben leadtak. Jó, tudom hogy zajlik egy aktus, volt a suliban szexuális felvilágosítás, de ez azért nem igazán fedi a valóságot. Vagyis én úgy gondolom. - magyarázok, miközben a melegszendvicsekkel kezd el foglalkozni, és kiemeli őket a sütőből. - De nem értem... mármint értem én hogy a másiknak jó legyen. De mik ezek az erogén zónák? Mert gondolom nem csak a száját csókolod egy nőnek, de akkor milyét? - nézek rá kérdőn, és próbálom felidézni az előző csókolózásunkat. Megpendített bennem valamit, a gyomromban lepkék fészkelődtek, de az érintésekre annyira nem emlékszem. Inkább csak a nyelvének játékára a számban... és talán épp ezért nem tudom elképzelni, hogy lehet annál jobb dolog is ami a testemmel történhet. - Hümm... neked is van erogén zónád? Hol? - kérdezem abszolút tudományosan. Hiszen ha neki van, valószínűleg másnak is. És az lehet hogy valakinek ugyanott van, mint mondjuk neki? Ki kell próbálnom majd valakin! Közben a melegszendvicsek elém kerülnek, azonban akármennyire is ínycsiklandozó nem nyúlok érte. Inkább egy újabb sört akarok... így míg ő falatozik én a hűtőhöz masírozok és kiemelek belőle még egyet. És nem érdekel a rosszalló tekintete sem. - Tudod, sokat beszólogatnak. Vagyis a sprays gyerek. Akit lefújtam. Szüzikének hív, mert én még nem... én még soha... és szerinte az ilyen dugatlan lányok, mint amilyen én is vagyok idegesítőek. És én nem érzem hogy az lennék... de szerinte ha túllennék rajta, akkor kinyílna a világ is körülöttem. Meg hogy ez mennyire ciki lesz az egyetemen. És belegondolva szerintem is. És már hetek óta ezen gondolkodom, és mikor ma azt mondta, hogy biztos béna vagyok benne, akkor elpattant bennem valami. - mondom, majd meghúzom a sörömet és rá bámulok. - Nem lehetne hogy bevezess ebbe a dologba? Kérlek! Hiszen nincs körülöttem senki, és nem is szeretek senkit annyira mint téged! Megbízok benned, és olyan jó tanár vagy! - nézek rá kidüleddő szemekkel és reménykedem abban hogy igent mond. - Igérem nem mondom el senkinek!
Hallom, hogy puffog valamit a zuhany alatt, de nem igazán figyelek rá. Azért egyszer a fürdő felé kapom a fejem, mert mintha azt hallottam volna, hogy "faszom"... De nem, biztosan csak a rádió alapzaja mosódott össze a víz csobogásával. Kia nem szokott káromkodni, és én is borzasztó ritkán, így aztán tőlem nem tanulhatott el ilyesmi. Vagy talán mégis? Fene tudja... Visszaér a zuhany alól, magával hozva a tusfürdője kellemes illatfelhőjét. Érzem, hogy nagyon bámul, és amellett, hogy kissé feszengek éhes pillantásától, jól is esik a figyelme, hízelgő. Örülök, hogy tetszett neki a csók és annak is, hogy kedvel, és megbízik bennem annyira, hogy feltárja előttem ezeket a dolgokat. Ugyanakkor valahogy meg kell vele értetnem, hogy ez így, velem, egyáltalán nincs rendben. - Kia... - keresem a megfelelő szavakat. Nem akarom, hogy megváltozzon. Tény, hogy sosem keltette fel különösebben az érdeklődésemet a maga visszafogott stílusában, de mint embert, pontosan emiatt szeretem. - Ne változz meg senki kedvéért, még az én kedvemért se. Azt értettem nyitottság alatt, hogy megpróbálhatnál beszélgetni, barátkozni másokkal, esetleg többet eljárni itthonról, ismerkedni. Ne felém nyiss, hanem mások felé! - Felém már amúgy is elég nyitott, nem beszélve a köntöséről, na az milyen nyitott volt... Még mindig végigszalad a jóleső borzongás a gerincem mentén, ha eszembe jut, milyen érzés volt a most pajzsként védő pamut alá csúsztatni a kezem... - Mindenkinek máshol vannak az erogén zónái, ezt neked kell felfedezned, méghozzá próbálkozással. Figyelsz rá, hogy mikor és hogyan sóhajtozik, mikor válik érzékenyebbé a hangja, mikor lesz libabőrös alattad. A legtöbb nő szereti, ha a nyakát csókolják, vagy a mellét, vagy... ott lent. Vagy a has, a lábfej, a fül... Minden nő mást szeret, és a férfiak ugyanígy vannak ezzel. - magyarázom, és kezdek egyre inkább felengedni. Beletörődtem, hogy Kia darabokra fogja szaggatni ezt a témát és addig úgysem nyugszik, míg ki nem vesézzük oda-vissza kétszer, úgyhogy felesleges pironkodnom és görcsölnöm, egyszerűbb, ha legjobb tudásom szerint válaszolok neki. Habár az még mindig feszélyez, hogy ekkora érdeklődést mutat irántam. - Nem vagyok valami válogatós. A tarkóm, a fülem, a nyakam, a hasfalam... Meg az ikrek - bökök pólón át a mellkasomra, megpofozgatva mutatóujjam hegyével a kis pöcköket. A farkamat kihagytam még a felsorolásból, nem igazán szeretném, ha megragadna a fantáziájában és a továbbiakban csak erről beszélgetnénk. Rosszalló pillantással figyelem, hogyan megy a hűtőhöz, végül megadón intek, hogy hozzon egyet nekem is. Ahogy a srácról mesél, aki piszkálja, kezdem végre jobban megérteni Kia gondolatmenetét. Borzasztó ártatlan, de legalább már valamilyen szinten érthető... Nem meglepő, hogy a srácok ilyesmivel cukkolják a túlságosan normális lányokat, de hogy ezért akarja elveszteni a szüzességét... Az egész gondolkodásmenete rossz talapzaton áll, és mivel nincs mellette senki más, nekem kell tisztáznom a helyzetet. Megpaskolom az asztalt, jelezve, hogy jöjjön vissza mellém. - Figyelj, Kia! A szüzességed fontos és értékes dolog, és nem kéne csak azért elveszítened, hogy megfelelj mások elvárásainak. Kit érdekel, hogy ők mit gondolnak? Akik szeretnek, azok tudják, milyen ember vagy, és milyen értékeid vannak. Nem leszel attól vonzóbb, okosabb vagy jobb ember, ha elveszíted a szüzességed. Nem szégyen az, hogy még nem voltál együtt senkivel. - Ha közelebb jött, elveszem tőle az üveget, hogy kortyolhassak belőle, de nem tartom meg, vissza is adom neki. Végigsimítok a haján, ujjaimmal eljátszadozva vizesen maradt fürtjeivel. - Ne azért veszítsd el a szüzességed, mert valaki szerint akkor leszel menő csaj. Azért veszítsd el, mert találtál valakit, akivel kölcsönösen szeretitek egymást, és aki úgy érzed, méltó rá, hogy neki add. Nem kell kapkodnod vele, és pláne nem kell velem beérned... Szívesen tanítok pár dolgot, de nem fekszem le veled. Talán ez így túl kegyetlennek vagy véglegesnek hangzik, de muszáj egyértelműen közölnöm vele. Nem tudom, miféle ábrándjai vannak rólam, de ha hagyom őket tovább nőni, a végén mindketten kínos helyzetben találhatjuk magunkat. - És nem azért, amiért gondolod - szúrom közbe kemény pillantást küldve felé, mert ismerem őt, tudom, hogy pillanatok alatt képes megsértődni az ilyesmin. - Nem azért, mert ne lennél gyönyörű, vagy vonzó, vagy nem tartanálak szerethetőnek. Azért nem, mert 14 évvel idősebb vagyok nálad, kis híján az apád lehetnék, papíron az is vagyok, és még nagykorú sem vagy, a törvény pedig tiltja az ilyesmit. Semmi baj nincs veled, és szívesen tanítok neked néhány dolgot, de vannak határok, amiket nem léphetünk át. Remélem, ezt a részét legalább megérti, és belátja, hogy nem a külsejével vagy a személyiségével van baj, hanem a korkülönbséggel és a dolog erkölcsi vonatkozásával. Túlságosan fiatal még, sosem fiúzott komolyabban, így érthető, hogy az egyetlen férfihoz fordul, akit ismer, pedig ez így nincs rendjén. Szeretném, ha megismerné a világot, de tudom, ha nem elégítem ki a kíváncsiságát, képes odarohanni az első sráchoz az utcán, hogy kísérletezgessen vele, attól pedig isten mentse őt is, a srácot is, meg engem is... - Mutatok neked pár dolgot, mert szeretlek és törődöm veled, de érjük be ennyivel, jó? - kezem a hajáról a fülére vándorol, finoman masszírozni kezdem a fülkagylóját, kívülről és belülről egyszerre nyomorgatom puha párnáját. Sok nő érzékeny a fülére, meglátjuk, Kia közéjük tartozik-e.
- De kivel barátkozzak? Tudod milyen elcseszett vagyok! Vannak könyveim, és így nulla magánélet. Kevinnek nagyobb a tapasztalata, mint az enyém, holott én szerintem okosabb vagyok nála. Kár hogy az értelem nem az, amihez vonzódnak a srácok. És amúgy is! Mit kezdjek egy olyan kis taknyossal, aki velem egyidős? - nézek rá kérdőn, és már-már kibukik belőlem, hogy nekem az idősebb férfiak tetszenek. Nem baj ha van köztünk több idő, meg tapasztalat, legalább már túl van a hiszti korszakán, nem megy millió nő után, bár Michre ez pont nem illeszthető rá. Ő azért előszeretettel futkos a lányok után, bár tény, azt szeretném ha utánam futkosna. - És azt honnan tudom, hogy nekem mi a jó? Nekem kellene felfedeznem ezt a dolgot? - kérdezem, majd önkéntelenül is a nyakamhoz nyúlok és egy újjal cirógatni kezdem azt. - Hmm... lehet hogy nem is lenne rossz hallgatnom arra a szövegre, hogy fedezzük fel magunkat. - jegyzem meg elhúzott szájjal, majd elengedem a nyakam, ami egyelőre olyan túlzottan nagy bizsergést nem okozott. Igaz kellemes volt megérinteni, de valahogy mégis olyan kellemetlenül furcsának érződött ez az érintés. Nem hiszem hogy nekem kellene saját magammal ilyeneket tenni. Inkább Mich tegye ezt velem. A gondolat elhesegetése érdekébe inkább csak beleiszok a sörömbe, majd a kezébe adom, hogy ő is igyon ha akar belőle. Már úgyis mindegy erre az estére. - Mármint ott lenn... vagyis hogy .... - pirulok bele a kérdésbe, amit végül is fel sem teszek, csak célzok rá. Jó hát végül is azt tudom, hogy a férfiak hasonlót szeretnek megtapasztalni a nők által, de hogy ez esetleg kölcsönös legyen... az egyelőre meg sem fordult a fejemben. Újabb kortyot juttatok a szervezetembe, és próbálok nem teljesen vörössé válni a felfedezés izgalmától. Egyelőre ez a tény nem hoz annyira lázba, vagyis de, de inkább olyan kellemetlen zavarba. Hiszen ez egy olyan dolog, amire nem kéred csak úgy a másikat. Vagy igen? Vagy ez párkapcsolatban, vagy a csak szexben teljesen elfogadott dolog... ? - A tarkód? - kérdezem, majd kezem a tarkójára siklik, ujjaimmal lágyan cirógatom haját és bőrét, és próbálok bármilyen reakciót felfedezni. Annyira sok minden azért nem történik, legalább is én nem látom, úgyhogy inkább a sörömre koncentrálok, meg a szavaira, melyeket felém intéz. - Figyelj Mich! Túldramatizálod. Én tök lazán veszem. Én nem azért akarom elveszíteni, mert hogy ciki. Én csak szívesen adnám neked, mert ... mert ... te vagy a legmegbízhatóbb ember az életemben, és tudom, hogy figyelnél rám, megbízhatnék benned. Ez pedig fontos. Legalább is nekem. És itt az ideje! De persze ha szeretnéd, akkor nem. - mondom beleegyezően, bár a tekintetem teljesen másról árulkodik. Abból kiolvashatja, hogy nem fog tőlem olyan hamar megszabadulni, és hogy ha elhatároztam magam mellete, és ő lesz az első, és neki szánom ezt az ajándékot, akkor el is fogja fogadni. Mert én azt akarom. És tudja milyen akaratos vagyok. - Engem nem zavar hogy öreg vagy. - mondom pimaszul, és egyébként egyáltalán nem tartom annak. Tizennégy év micsoda? Igazán semmiség. Mich még így is gyerek sokszor, szóval nem hinném, hogy nagyon látszódna a közöttünk lévő kor. Persze ennek ellenére hagyom hogy a hajammal babráljon, majd közelebb üljön hozzám. Mikor pedig a beleegyezésem várja, csak bólintok és már-már kisujj esküre emelem az ujjamat. Azonban nem igazán jutok el odáig, hiszen az ujjai a fülemre vándorolnak. Nem tudom mit kellene éreznem, de nem igazán érzek semmit. Csak hogy valamiért birizgálja a fülem. Ettől nem lett jobb a közérzetem. - Nem igazán tudom mit csinálsz, de ez... nem túl jó. És ha én csinálom neked? - kérdezem, majd ujjammal finoman megfogom a fülét hasonló módon. Ujjaim hegyét lágyan végigfuttatom fülcimpáján, néha hozzáérek a fülére érő tincsekhez és tényleg koncentrálok. Jól kéne csinálni. Hiszen ha vele jól teljesítek, egyszer majd mással is jól fogok. Az más kérdés, hogy nem akarok mást. - Milyen?
Valamilyen szinten megértem az álláspontját, ugyan én a későn érő srácok táborát erősítettem, de ismertem koraérett embereket is. Az apja, Edward például mindig is megelőzte gondolkodásmódjával a korcsoportját. Ráadásul a fiúk tényleg később érnek, így megértem, hogy Kiának semmi kedve a tizenéves korosztályban nézelődni. Esküszöm, nem akadnék ki, ha végzős egyetemistákkal, diplomás emberekkel randizna. Válogathat a húszas éveikben járók széles palettájáról, de hogy a harmadik x felett nézelődjön... Harminc felett az ember biológiai órája már ketyeg, családalapításra készül, letelepedésre. Az ő élete viszont csak most indul még, most kéne megtapasztalnia és megélnie a fiatalságát, kiélvezni a szépségét, a függetlenségét. Ez a két életstílus nem passzol össze, nem érted? - A puding próbája az evés... Most kéne ebbe a korba lépned. Szerelembe esni, ismerkedni a fiúkkal, a testükkel, a saját testeddel, és szép lassan felfedezni magad. NEM azt mondom, hogy bújj ágyba mindenkivel! Csak olyan szép lassan, nyitottan... Érted? - Nála sosem lehet tudni, melyik intelmemet érti félre. Az kéne még, hogy valami hülyeséget csináljon pont az én tanácsomra... Figyelem, hogyan nyúl magához, és eltöprengek rajta, vajon szokta-e kényeztetni magát, tisztában van-e egyáltalán a saját teste nyújtotta lehetőségekkel. Végül is, nem egy barlangban nőtt fel... Csak ismeri ezt a dolgot... Ugye? Végre felfedezni vélem rajta a zavar jeleit. Kezd neki is leesni, hogy amiről beszélgetünk, nem olyan szokványos dolog, úgyhogy magabiztosan bólintok. Bizony, ott lent... Látom, hogy megilletődik a gondolatra, és nem igazán szeretném tudni, mi jár a fejében. Bekapom az utolsó falatot is a szendvicsből, és ahogy a tarkómhoz ér, megmerevedek az érintésétől. Szép lassan olvadok fel cirógató ujjai alatt, és halvány, kedves mosollyal pillantok rá, hálásan, amiért törődik velem. Nem sokszor gondoltam még bele, de nem csak Kia lenne teljesen egyedül nélkülem. Nekem sem lenne senkim, ha ő nem lenne velem. A szüleim még mindig Angliában élnek, rajta kívül pedig teljesen egyedül vagyok. Jól esik az érintése, sajnálom, hogy elhúzza a kezét, pedig tudom, hogy ez pontosan így normális. Meglep, mennyire lazán áll a témához, és egy pillanatra sikerül elbizonytalanítania, hogy talán én gondolkodom-e túlságosan maradian. Szerintem akkor is igazam volt, és nem kéne csak azért lefeküdnie velem, mert megbízhatónak talál. Tény, az én koromban a szex szólhat erről, de az övében még sokkal többet kéne, hogy jelentsen. Másfelől viszont valamilyen szinten logikus az érvelése, és ez elbizonytalanít, beülteti a gonosz kis bogarat a fülembe. Mi van, ha igaza van, és tényleg jót tennék vele? Talán a mai fiatalok így működnek, ki akarják próbálni, mielőtt egy tapasztalatlan kéjsóvár kölyök karjaiba vetnék magukat. - Köszi, ez megnyugtat - nevetek, de belül azért felzokog a lelkem. Nem érzem magam öregnek és nem is szeretem, ha emlékeztetnek rá, hogy igencsak közeledek már a nagypapa kor felé... Olyankor mindig elkap a kapuzárási pánik és a vágy, hogy megállítsam és visszapörgessem az időt. Szeretnék újra tizenkilenc lenni, gondtalan és szabad. - Hát, ezek szerint a füled nem erogén zóna. - mondom, és kissé csalódottan visszahúzom a kezem. Ahogy ő nyúl az enyémhez, kissé idétlenül érzem magam tőle... Itt ülünk a konyhában, sörözünk és a fülemet macerálja. Igyekszem elfojtani a nevetést, de az csak kirobban belőlem. - Ez így egy kicsit bizarr... Nincs meg a megfelelő hangulat. Semmit nem fogok érezni, ha csak odajössz és letaperolod a fülem, és ez rád is igaz. A csóknál már említettem, hogy előbb meg kell teremteni a megfelelő hangulatot. Nos, ez is ilyen. - közelebb húzom a székem az övéhez annyira, hogy összeérjenek. Szembefordulok vele, térdem a combjai közé csusszan, törzsünk között alig marad hely. Körbefonom a derekát, nehogy leessen a székről, jobbom pedig a nyakára siklik. Odahajolok hozzá, arcperememmel végigbújom az övét, borostámmal karcolgatva puha bőrét. Csókot hintek a fülcimpájára, majd apró puszikkal megindulok lefelé a nyakán. Mutatóujjammal elhúzom a köntös anyagát, hogy ajkaimmal egészen válláig kalandozhassak, forró csókokkal perzselve fel a bőrét, majd vissza a nyakáig. Fogaimmal lágyan karcolom, apró harapásokkal ingerlem a torkát, állát, egészen ajkainál kötve ki. - Ha tényleg ezt szeretnéd, kérek egy csókot! Lássuk, mi ragadt rád eddig. - nem szabom meg, hogyan és milyen módon. Várakozó, kisfiús mosollyal fürkészem, és igyekszem olyan lazán kezelni ezt az egészet, ahogyan ő teszi.
- Persze, és minden film erről szól. Jön valaki, elveszi az eszed, és teljes mellszélességgel beleugrasz valamibe. Tudom, tudom.... De én ennél összetettebben működök Mich. Nem tűnt fel? - nézek rá szúrós szemekkel mert tényleg nem értem, hogy lehet ennyire vak. Most mondogatnom kellene hogy szerelmes vagyok belé, hogy nem véletlenül vele akarom ezeket megtapasztalni? Inkább csendben maradok még. Még! Mert tudom, hogy ha most bármit is mondok, elűzöm magamtól. Visszabújna a csigaházába és onnan kukkolna egészen addig míg tiszta nem lenne a terep. Én pedig most nem erre vágyok. Akarom a csókjait, az érintését, mindent amit adni tud, miért kell ehhez vallanom? Miért nem fogadja csak el simán, hogy ezt az ajándékot neki tartogatom? A férfiak bonyolultak. Bezzeg mikor valami ismeretlen nőről van szó, akkor olyan egyszerűek mint egy faék. Kezem játékosan téved a tarkójára. Lágyan simogatom, és érzem, hogy megmerevedik a kezem alatt. Pillái akaratlanul csukódnak le minden simításnál és lehet hogy ebben az erogén zóna dologban tényleg van valami. Talán jólesik neki amit csinálok? Szívesen megkérdezném, de félek, hogy akkor eltűnne az a bizonyos varázs. - Értem amit mondasz. Nem vagyok gyengeelméjű. De te is értetted, amit én mondtam? - kérdezek vissza a szememet forgatva. Hát az eszem megáll! Annyira lökött. - Jó csak vicceltem, szeretem hogy ilyen öreg vagy! - verem hátba nagylelkűen, játékosan, hiszen tudom, hogy ha másra nem is érzékeny, a korára az. És bizony harminc felett már senki nem lesz fiatalabb. Ő sem. Mondjuk számomra ő a tökéletes mind korban, mind mindenhogy. Még a gyermekeim apja is lehetne, meg a férjem. Hiszen jó lenne korán anyának lenni. De vajon megérné csak neki szentelni az időmet és mindenemet? Persze hogy megérné. Keze közben a fülemre vándorol, és nem is igazán értem mi történik velünk. Én is hasonlóan cselekszem, de a várt hatás elmarad. Mikor arról beszél, hogy meg kell teremteni a hangulatot, az olyan, mintha egy villanykapcsolót gyújtanának a fejemben. Ahogy közelebb jön én is úgy fordulok felé. Lába a lábam közé furakszik, egy másodperc alatt eltünteti a közöttünk lévő távolságot. Előre hajol, és ahogy a tarkómhoz ér a szívem meglódul és olyan sebességgel kezd el dobogni, mint talán még sohase. Borostája karcolja a bőröm, szája végigvándorol a nyakamon. Érzem a fogát, a nyelvét, harapását, és ha eddig nem is tudtam mi az hogy izgalomba jönni... na most azt hiszem azt érzem. A gerincem mentén végigszáguld a hideg, libabőrös leszek, ahogy a vállamhoz ér, és ahogy lejjebb simogatja a köntösömet. Órákig képes lennék élvezni ezt, lecsukott pillákkal, átadva magam az iránta érzett mérhetetlenül nagy szerelemnek. Mikor visszatér hozzám a szemem azonnal kipattan. Íriszeit bámulom, és játékos felhívásának eleget téve hajolok közelebb. Nincs már olyan, hogy ő a fogadott apám, hogy ő nevelt fel. Ő van csak, Mich, a szerelmem, az érzéseim és a vágy, hogy minél jobban megismerjem. Kezem kissé bátortalanul indul útjára, majd állapodik meg az arcán, de csak azért, hogy fejét még közelebb húzhassam. Mielőtt megcsókolnám, még egy pillanatig farkasszemet nézek vele, tekintetem a szájára siklik és próbálok valami olyan jelet keresni rajta, ami arról árulkodik, hogy mindennél jobban vágyik arra, hogy átlépjem azt a bizonyos határvonalat. Kicsit közelebb hajolok, majd eltávolodom, szánkat nem egyesítem. Próbálok cserkészni, ösztönből, hiszen a filmekben is mindig az kell egy férfinak, akit nehezen kaphatnak meg, nem? Nyelvemmel lágyan simítok végig alsó ajkán, fogalmam sincs jól csinálom - e, viszont igyekszem tartani magam ahhoz, amit mondott. Hangulat, feloldódás, és remélem jöttömre egyáltalán nem görcsösen vágyik. Szájára hajolok, majd ahogy egyesítem kettőnket, kezem az arcáról a tarkójára kúszik. Elveszek a puha pihékben, körmeimmel finoman karcolgatom bőrét és mikor már úgy érzem, hogy kellően elvesztem, a nyelvemmel mélyítem el a csókunkat. Jó diák szeretnék lenni.... Nem csak a fogadott lánya szeretnék lenni...
Már hogyne tűnne fel! Összetettebb, mint egy matek egyenlet, és én már csak tudom, mert kétszer pótvizsgáztam abból a tárgyból. Más kérdés, hogy utána viszont éveken át kitűnő voltam belőle... Kia megfejtéséhez azonban nem elég néhány számtannal töltött, gimis év, és jóval bonyolultabb bármelyik Indiana Jones film rejtélyénél is. Még a Mátrixnál is, mondjuk azt a filmet még sosem láttam. - Milyen nagy szája lett itt valakinek! - igyekszem felháborodott hangot megütni, de nehezen megy, ha közben vigyorgok. Sosem vártunk el sok dolgot egymástól, az őszinteség és a tisztelet kiemelt helyen szerepel, de nem akartam soha fenyíteni vagy ténylegesen alázatra nevelni őt. Velem lehet viccelődni, ezt ő is hamar megtanulta, a humorra pedig az első pár hónapban nagyon nagy szükségünk is volt. A romokból kellett újjáépítenünk egymás lelkét, és ez csak úgy ment, ha kölcsönösen ugrathattuk a másikat. Így hát nem bánom, hogy pimaszkodik velem, csak nevetek a poénján, aztán hagyom, hogy az újabb téma lassan komolyságot fessen vonásaimra. Kisimulnak a gödrök a szemem körül, ajkam lassan egyenesbe húzódik, ahogy őt nézem. Nem kérheti, hogy egyik napról a másikra nőként kezeljem, amikor ő képvisel számomra mindent, ami ártatlan és gyermeki... Nem kérheti, mégis ezt várja tőlem, és elég ügyesen érvel ahhoz, hogy belássam, voltaképpen igaza van. Attól az egy dologtól azonban nem tágítok, hogy a meghúzott határvonalat nem léphetjük át. Nem magamat féltem, dehogy, azt nem akarom, hogy később megbánja. Fontos számomra, és semmivel sem szeretnék ártani neki. Laza ismerkedéssel indítok, puha csókokkal fedezem fel a nyakát, a vállát, és ahogy a karomban tartom, apró rezdüléseiből érzem, hogy jól esik neki. Helyes, szégyen lenne rám nézve, ha ezzel sem tudnám ellazítani. Megcsókolnám, hogy tovább izzítsam körülöttünk a levegőt, de aztán eszembe jut, hogy ez az ő estéje, ő akart tanulni, ő kért arra, hogy mutassak neki dolgokat, így hát átadom a kezdeményezés jogát és türelmesen várom, hogy esetleges zavarát legyűrve meglepjen valamivel. Igazából nem számítok semmi nagy dologra, ártatlan kis szájra puszi és kész... Épp ezért lep meg azzal, hogy játszani kezd velem, incselkedve húzódik el, mikor már behunynám a szemem. Értetlenül pillantok utána, ajkam ösztönből játékos mosolyra görbül, fejem automatikusan követi, nem engedve, hogy túl messzire meneküljön. Ahogy végignyal az ajkamon, újból feltámad gyomromban a bizsergés, türelmem aranyfonala elpattan, fellobban bennem a csókja iránti vágy, a türelmetlenség, a most és azonnal akarás, és ez kiül az arcomra is, arra, ahogy felé húzódok, kuncsorogva, ahogy fénygömbök kezdenek pattogni íriszeim körül, és ahogy halk, elégedett torokhang szakad fel belőlem, amint végre megcsókol. Ügyesen játszik a kezével, de nem igazán foglalkozom vele, teljes mértékben leköt a szája, mohón visszacsókolok neki, és ahogy megérzem kutakodó nyelvét, képzeletben máris bevésem neki azt a csillagos ötöst. Átveszem az irányítást, táncra hívom nyelvét, tenyerem közben az oldalára vándorol, lassan cirógatom fel és le a köntösön keresztül. Alsó ajkára marok, felrebben a pillantásom az övét keresve, majd kajánul szájába mosolygok és újból ostromolni kezdem, nyelvem lágyan nyomul ajkai közé, hogy szerető ölelésbe foghassa az övét. - Nahát... - suttogom csókunktól duzzadt ajkaira, hangom elismeréstől és gyönyörtől fátyolos. Ez aztán nem semmi volt! Annyira összekuszálta az elektronikát a fejemben, hogy azt sem tudom hirtelen, hol vagyunk, mit csinálunk és mit kéne következőnek tennem. - Gyorsan tanulsz... - bókomhoz széles mosolyt társítok, majd nyaka eddig még érintetlen oldalához fúrom a fejem. Csókokkal követem végig arcélét, majd nyelvem hegyével körberajzolom füle ívét, bele-beleharapva a fülcimpájába, csókot lehelve a tövére. Hajam csiklandozhatja, ahogy nyakát becézem végig, lágyan harapdálva, szívogatva bőrét. Míg ezzel játszadozom, folytatom az erogén zónái felkutatását, és az oldalát cirógató kezeim a hátán, derekán simítanak végig, le egészen a fenekére. Átgyúrom őket, amennyire ültében hozzájuk férek, majd combjára simítok, követem a köntös anyagát egészen a térdéig, ahol már meztelen bőre fogad. Kezem nem áll le, épp a kulcscsontján kalandozik a nyelvem, miközben lábszárán simítok végig, derekam köré kulcsolva az egyiket, elérve bokájáig, lábfejéig... Majd kezem újból fölfelé indul, visszaengedem lábát az enyém mellé, és ahogy elérem a köntöse alját, kezem besiklik alá, fedetlen combja külső felét karmolom végig, majd az ellenállást várva fenekére marok... és semmi. - Nincs rajtad... - nyögöm meglepetten a mellkasába, dekoltázsába lehelve döbbenetemet. Érezhetően lefagyok néhány pillanatra, kezem nem mozdul, míg próbálom újraindítani a rendszert a fejemben, aztán rászorítok a félgömbjeire, tenyerembe simítva gyúrom, masszírozom őket, csókjaimmal egészen dekoltázsa mélyére bekalandozva. - Na, érzed már?
Nem lehetek más csak egy matek egyenlet. Ez teljesen egyértelmű. Hiszen mindig is a számok vonzottak, a logikus gondolkodás, minden ami ezzel kapcsolatos. És azt is tudom, hogy ez az, ami annyira távol áll Michaeltől. Nem, soha nem mondta, hogy szar volt matekból, viszont azt már az együtt töltött éveink alatt sikerült kiderítenem, hogy ő ösztönlény. És ez azt jelenti, hogy mindent úgy csinál, ahogy számára jó. Nem tervez, nem magyaráz mindent túl, épp ezért furcsa, hogy ezzel kapcsolatban mégis megteszi. Kissé fura látni a problémázó énjét, ami merőben más attól, amit megszoktam. Talán kiborítottam volna? Puhán érinti meg a nyakam, és sikerül elérnie hogy minden érintésére még jobban a keze közé akarjak férkőzni. Testem önkéntelenül idomul hozzá, észre sem veszem, hogy még jobban oldalra döntöm a fejem, hogy a nyakamhoz hozzáférhessen annyira, amennyire csak lehetséges. A borostája csiklandoz, és amit művel velem... az felér a világ legtökéletesebb, legszebb, legjobb dolgával. Bizsereg a testem, apró villanásszerű impulzusokkal reagálok minden tettére. Gerincem mentén végigszáguld érintésének ajándéka libabőr formájában és tudom, hogy nem illendő hangosan nyögdécselni, mégis kénytelen vagyok halkan felsóhajtani. Kezem érteni miért hallottam nyögéseket a szobájából. Ha minden nővel ezt teszi, akkor .... tegye ezt velem is! Minden nap, minden órában, minden percben! Ne mással! Velem! Nem tudom, mit kell csinálnom, nem tudom mennyire izgató mások felhúzása, és azt sem tudom, ő hogyan reagál egy ilyen helyzetben. Viszont bennem dolgozik a vágy, hogy megmutathassam neki, hogy csak rám van szüksége, hogy engem akar, és talán emiatt is jön az a hirtelen ötlet, hogy nem kellene olyan könnyen adnom azt a bizonyos csókot. Szám mosolyra húzódik, játékosan közelebb, majd távolabb húzódom. Nyelvem végigsimít az ajkán, és tudom, hogy ha már csókot kell neki adnom, akkor mindenképp a nyelveset fogom választani. Egyrészt, mert azt mondta az a kedvence, és szereti, másrészről pedig azért, mert annál éreztem magamhoz a legközelebb. Arca egyik pillanatról a másikra keményedik meg. A vonásai... valahogy mélyebbek lesznek, szemében pedig tűz lángja lobog, olyan tűzé, melyet még soha nem láttam ezelőtt. Tudom, hogy nem szabad játszanom, ez az az arca, ami nem ismer tréfát, ami határozott, és ami annyira komolyan akar valamit. Ilyen fejjel szokta nézegetni a kezébe kerülő térképeket is, vagy ha épp a munkája valami nehéz feladat elé állítja. Vajon én is nehéz feladat vagyok? Valaki, aki nem könnyíti meg az életét? Megadom magam, és nem ellenkezek tovább. Megcsókolom. Nem vártam, hogy egy jóleső sóhaj lesz a jutalmam. Meglep, és eltölt valami hihetetlenül óriási melegséggel ez a tény. Elfogadom nyelvének invitálását, és hagyom, hogy összeforrjanak és könnyed táncba kezdjenek. Keze az oldalamat simogatja, majd ismét a számra hajol, hogy még tovább ingereljen. Fejemben már így is csillagok villannak és az a rengeteg érzés, melyet iránta érzek, kezd úgy viselkedni, mint egy bomba, mely bármelyik pillanatban felrobbanhat. - Csak jó a tanárom.... - suttogom az ajkaira az édes bókot, és hagyom hogy a nyakam másik oldalát is kezelésbe vegye. A fülem még mindig nem kifejezetten érzékeny, viszont jólesően bizsereg az érintésére. Közben teljesen önállósítja magát, és lágyan simít végig a hátamon, egészen a lábamig. Keze a fenekemre téved, jólesően meggyúrva félgömbjeimet, én pedig újabb sóhajt hallatok. Szeretem a kezét, az érintését, és azt amit tesz velem. Még a döbbenetét is, mikor felismeri, hogy nincs a köntösöm alatt semmi. Ujjai eközben a talpammal játszanak, keze a csupasz bőröm simogatja, szája pedig valahol a dekoltázsom vonalán jár. Önkéntelenül túrok bele a hajába, fejem kissé hátradöntöm, hogy még közelebb engedhessem magamhoz. Oké, nem akar lefeküdni velem, de én vele igen. És nem akarom hogy most ezt abbahagyja. Még akkor se, ha az eszem azt súgja, hogy azért a konyhapulton nem biztos hogy olyan kényelmes lenne mindent megtapasztalni. - Azt hiszem értem már miről beszélsz... - dünnyögöm, majd fejét kissé megemelve húzom közelebb magamhoz. - Én is megpróbálhatom? - kérdezem lágyan és kedvesen, hiszen kíváncsi vagyok én is képes lennék e arra, hogy ugyanazt a bizsergést kiváltsam belőle, amit ő belőlem. Mert hogy sok mindent kiváltott. Verdeső szívritmust, valami érdekes nedvességet a lábaim között, és teljes kipirultságot. Basszus...
Ne kapj sokkot, ne kapj sokkot, ne kapj sokkot, ezt mantrázom magamban, szinte már üvöltve, de attól még, hogy ráüvöltünk valakire, aki már rég sokkot kapott, nem érhetjük el, hogy megnyugodjon. Azt tudom, hogy valami érthetetlen oknál fogva a nők hadilábon állnak a melltartóval, és amint lehetséges, megszabadulnak tőle - éljen sokáig ez a kedves szokásuk! -, de hogy fehérneműt sem vesznek a köntös alá, azt most döbbenten tapasztalom. Nem akartam ennyire közvetlenül hozzáérni, azt hittem, bugyin keresztül cirógathatom kicsit, és mindenki boldog lesz... De ha már így alakult, nem húzom vissza a kezem, kiélvezem hamvas bőrét és feszes félgömbjeit. Halk sóhajai mosolyt csalnak az arcomra, örülök neki, hogy megmutathattam, hogyan működik egy normális pasi, és mit jelent egész pontosan felfedezni a másik testét. Még nagyon az elején járunk, de talán ez már közelebb viszi a megoldáshoz, ahhoz, hogy miket csinálunk egymással a zárt ajtó mögött, amikor felhozok magamhoz valakit. Bókja egyébként hízelgő, örülök neki, hogy jó tanárnak tart, megnyugtat, hogy talán sikerül rendeznünk végre ezt a témát, és nem fog idegen srácok ágyában kikötni, meg engem sem olyan sokat nyúzni. Legalábbis ezt hiszem, hogy ha most bőkezűen bánok vele, akkor többé fel sem merül majd a téma. Tudom, hogy Kia makacs, de szeretném azt hinni, ma este talán kielégíthetem a kíváncsiságát. - Persze. - felelem lágy mosollyal, mert olyan szépen kéri, hogy képtelen vagyok ellenállni neki. Bele sem gondolok, hogy talán nem túl jó ötlet, ha rajtam kísérletezik, mert a végén még túl ügyes lesz, felizgat, és azt már sehogyan sem fogom tudni kimagyarázni... De hát egy tizenkilenc éves szűzről beszélünk, jóhiszeműségem pedig azt mondatja velem, hogy a szárnypróbálgatásaival úgysem lesz képes komolyabban felizgatni, hadd gyakoroljon hát! - Gyere közelebb! Combja alá simítva megemelem a székről, és a térdei közé csúsztatott combomra ültetem. Hasfalunk összesimul, mellkasa az enyémnek billen, és rögtön jóval közelebb kerül hozzám. A derekára simítva, stabilan megtartom magamon, és ha kényelmes így neki, a pultnak döntöm a hátamat, kidomborítva törzsemet neki. Érzem a combomon a forróságát, de elvonja a figyelmemet egyelőre, hogy arra koncentráljak, amire készül. - Parancsolj... Rád bízom magam. - mosolyogva intek végig magamon, felkínálva számára a kidolgozott izmok tömegét. Nem adok támpontot, hogyan és hol kéne elkezdenie. KÍváncsi vagyok, mire jut magától, na meg persze az is érdekel, miféle kép él vajon egy férfi testéről és annak működéséről a fejében. Egyik kezem a combján pihentetem meg, a másikat meg a pulton, és igyekszem nem túl kajánul mosolyogni, nem akarom felbosszantani vele.
Kicsit mintha megmerevedne. Jó lehet csak én gondolom túl a dolgot. De hát mit gondolt? Tusolni voltam, itt vettem le a ruhámat, nem fogom a köntös alá visszavenni azt, ami már a szennyesben landolt. Nem véletlenül akartam tiszta lenni, és ez a tisztaság nem baj ha megmarad akkor is, mikor kijövök szárazon a fürdőből. Az éjszaka nyomait viselő ruhadarabok meg nem hiányoznak. Ahogy felsóhajtok rám mosolyog, és ebből tudom, hogy tetszik neki a reakcióm. Pont ugyanazt váltja ki belőlem, mint másokból, itt csak egy a baj, hogy én nem akarok olyan lenni mint mások. Tudom, hogy kábé mindenki majdnem ugyanarra reagál így, de én mégis szeretnék különleges lenni a számára. Valami egyedi, egy olyan gyümölcs, melybe még soha nem haraphatott bele. Vajon vette már el lánynak a szüzességét? Vagy egyszerűen csak olyanokkal volt dolga, akik nem voltak másabbak a nagy átlagnál? Millió kérdés tolul a fejembe, azonban most egyikkel sem tudok hosszabb ideig foglalkozni. Lefoglal a teste, amit felkínál számomra, és a mozdulat, ahogy alám nyúl, és ahogy pillekönnyű testemet a térdeire helyezi. Szinte már ettől az egyetlen érintéstől és mozdulattól megint libabőrös leszek, pedig csak fizikai erejét mutatta meg egy pillanatra. Mégis rendkívül vonzónak találom ezt, hogy mellette törékenynek érzem magam, nőnek. - Bármit tehetek? - nézek rá kérdőn, majd mikor megadja a választ kissé idegesen kezdek bele a dologba. Nem mondom, hogy nem remeg a kezem, hogy nem pirul ki az arcom a zavartól, azonban mégis annyira megnyugtató a közelsége, az hogy olyan emberrel vagyok szemközt, aki biztos nem fog kiröhögni akkor se, ha valami nem odaillőt teszek. Próbálom felidézni szavait, azt, hogy mi is az, amit szeret, és bár mindig is magolós voltam, mégis vissza tudom idézni szavait. Nyak, hasfal, meg mellek... meg volt még valami talán, de ebben már nem vagyok biztos. Nem igazán tudom, hogyan is kezdhetnék ehhez az egészhez. Mély levegőt veszek, lenntartom, majd kifújom. Nem, nem segít a vigyor a képén, amivel fixíroz, azonban azt mondogatom magamnak, hogy ez egy vizsga. Ott is pont ugyanígy néznek rám a tanárok, várva arra hogy elvérezzek. Azonban ott sem sikerült soha rosszul teljesítenem, itt is hiszek abban, hogy meg tudom csinálni. Kicsit feljebb kúszok a lában és elhelyezkedem az ölében, pontosan a férfiasságán. Nem, egyáltalán nem tudom, hogy hol is ülök, viszont ez az a távolság ami kényelmes, így itt is maradok. Próbálok nem fészkelődni, nem ugrálni rajta, helyette igyekszem megteremteni azt a bizonyos hangulatot. Le-lecsukódó pillákkal nézek rá, íriszeim csillognak a félhomály fényében. Lassan közeledek ajkaihoz, hiszen az előbb is tetszett neki, hogy nem rohantam le egyből. Finom puszit nyomok szájára, majd azzal a lendülettel tovább is haladok. Nyelvem hegyével köröket rajzolok nyakára, torkára, majd játékosan meg is harapdálom néha. Közben kezemmel a hasfalára támaszkodom. A rajta lévő anyag igaz kissé útban van, így ujjaim alatt azt is görgetni kezdem felfelé. Még soha nem érintettem meg a testét, mondjuk más férfijét se, de ha már valakijéhez akartam volna hozzáérni, akkor az az övé lett volna. Izmos hasfala kemény, és izgató? Mondhatom vajon erre a helyzetre? Mindenképp, hiszen a vele való érintkezés ezen formája is pont ugyanolyan lelkes és bizsergető érzéssel tölt el, mint mikor ő gyakorolt rajtam. Csókjaim egyre lentebb vándorolnak, majd mikor már mindenhol csak a pólójába ütközöm inkább a szája felé kalandozom, de csak azért, hogy kérdésemet rásuttoghassam ajkaira. - Levehetem a pólód? - kérdezem gyermekien, és ha igent mond, már húzom is fel rajta a pólót, hogy azt sietősen ledobjam a földre. Közben a köntösöm kissé meglazul, válla lecsúszik, egyedül hetyke melleim tartják csak, ezzel is sejtetve azt, ami a ruha alatt rejtőzik. Kezem a mellére téved, mind a tíz ujjammal végigkarcolok egészen a kulcscsontjától a köldökéig, majd oldalát kezdem cirógatni. Finoman mozdulok az ölében, megemelkedem, csak hogy jobban hozzáférhessek, mert hogy kezem útját szeretném a számmal is bejárni. Megízlelem vállait, majd apró puszikkal illetve haladok a mellei felé, csak hogy azok is megkaphassák a kellő törődést. Nem tudom jól csinálom e amit csinálok, nem tudom élvezi e, mindenesetre inkább megkérdezem. Elszakadok tőle egy pillanatra, majd rápillantok. - Hogy csinálom? És itt hogy csináljam? - célzok arra, hogy mit is kezdjek a mellbimbójával..
- Amit úgy érzel, hogy szeretnél - felelem kissé bizonytalanul. Nemet kellett volna mondanom? Vannak olyan dolgok, melyekre nem szeretném, ha rávetné magát... Másfelől viszont korlátozni akarok, és talán magától eszébe sem jutna, hogy ott érintsen, ahol korai még. Úgyhogy inkább rábízom magam, meg arra, hogy tényleg képes lesz meghúzni a megfelelő határokat. Kicsit azért lejjebb olvad a mosoly az arcomról, ahogy az ölembe ül, de igyekszem azzal nyugtatni magam, hogy ültek már mások is az ölemben, ezzel még nem jár kézen fogva együtt a baj... ... ... Résnyire szűkül a szemem, lágyan viszonzom a csókját, majd fejem kissé megdöntve hagyom, hogy felfedezzen ajkaival. Jól esik, amit csinál, bár kissé még éber az elmém, túlságosan birizgálja tudatomat a helyzet furcsasága. Az a sok ellenérv még ott kattog a fejemben, hasfalamon matató ujjai azonban szép lassan eltompítják éberségemet. Egész kellemesen ellazít maga alatt, elsőre meg sem hallom halk szavú, félszeg kérdését. Nem tudom, mikor kapcsolt át kis diktátorból aranyos üzemmódba, de ismét csak képtelen vagyok ellentmondani "ártatlan" kérésének. Kurtán biccentve emelem karjaimat, hogy lehúzhassa rólam a pólót. Helyreborzolom összekuszált tincseimet, majd visszadőlök a pultnak, derekánál fogva húzva magával őt is. Tekintetem lejjebb kalandozik az arcáról, körbecirógatja a meglazult köntös által villantott bőrfelületet, elveszve mélyülő dekoltázsában... Argh, miért nem lehet rendesen megkötni ezeket a vackokat? -Ügyesen csinálod... Jók a megérzéseid, kövesd őket - Ahogy fedetlen mellkasomon kezd kalandozni előbb a kezével, majd ajkaival is, lehunyom a szemem és átadom magam neki. Sikerül teljesen ellazítania, már-már azon kapom magam, hogy jól esik, amit csinál. Na jó, minek hazudjak... tényleg jól esik. Hátrahajtott fejjel élvezkedem alatta, csak a kérdése ránt vissza a valóságba, le kell szegnem az állam, hogy a szemébe nézhessek. - Nem kell túlzásba esned velük, nem annyira érzékenyek, mint a tieid. Próbálj a nyelveddel játszani velük, aztán mehetsz tovább. - legalábbis én így szeretem, de ugye ez is személyenként eltér. Nem tudom, mennyire válik Kia hasznára, ha kiismeri az én testem... Más férfiakon nem biztos, hogy a rajtam tapasztalt dolgok működnek majd. Tarkójára simítok, megpihentetem a tenyerem puha fürtjein, majd kezem lejjebb siklik, a csigolyák mentén végig a lapockái közé, ameddig elérek. Forró bőre egészen megigéz, ajkainak puha csiklandozásától egyre inkább felhevülök. Visszahúzom a kezem a hátáról, s bár élvezem a kényeztetést, a tehetetlenséget már nem. Szeretném hasznosabban tölteni az időt. Végigsimítok a köntösön át karjain, az oldalán, majd fölfelé kanyarodik kezem a hasán. Tétován érintem a puha anyag alatt lapuló kebleket, először csak óvatosan a tenyerembe simítom, alig érintve, majd markomba zárva egészen hozzá préselem a kezem, finom meggyúrva őket. - Ez jól esik? - érdeklődöm ártatlanul, mert ha kényelmetlen számára, egyből visszahúzom a kezem. Nem akarok túlságosan tolakodó lenni, amikor éppen ő szerepel... De hát le kell kötöznie a kezeimet, ha nem akarja, hogy hasznossá tegyem magam, míg rajtam ügyködik.
Fura, hogy ennyire közel lehetek hozzá. Fura a közelség, azonban már kezdem magam túltenni rajta. Végül is egy fél órával ezelőtt még vadul csókolóztunk a kanapén, most sem változott sokkal több minden. Túl vagyunk már szinte mindenen, már csak nekem kellene túlesnem ezen a próbán. Igyekszem jól teljesíteni, azt csinálni, ami jólesik neki, és persze, elégedetten mosolygok, mikor meghallom a jóleső sóhajokat. Igaz halkak, és ő nem nyögdécsel úgy, mint egy lány, mégis megnyugtató, hogy jó úton haladok. - És merre tovább? - kérdezek vissza, majd visszahajolok a mellbimbóira. Lágyan közeledem, először csak játékosan végigsimítok az egyiken, majd kicsit megszívom az ajkaim alatt megkeményedő aprócska dudort. Kezem közbe a másikat simogatja, és meg kell állapítanom, hogy a férfiak teste egy két érintés után mennyire meg tud változni. Mintha valami keményebben is ülnék, de ezen már nem gondolkodom el jobban. Túlságosan lefoglal az az új érzés, amit a felfedezés izgalmának neveznek. Bizsergem az érintésektől, és mikor már úgy érzem, kellően sokat időztem a bal mellbimbóján áttérek a másikra. Kezem eközben a hasát cirógatja. Lágyan körözök a köldöke körül, simogatom azokat a kockákat, melyeket mindig csak messziről csodáltam és melyet most közvetlen közelről is szemügyre vehetek. És amiket szeretnék megkóstolni. Faképnél hagyom hát a mellkasát, majd kissé feldomborítom a hátamat, hogy jobban hozzáférjek. Nyelvemmel hasonló köröket rajzolok bőrére, és finoman meg is harapdálom, kiváncsi vagyok hogy reagál rá. Keze a tarkómra siklik, és érzem hogy valami jó dolgot csinálhatok. Befurakszik a köntösöm alá, tenyere érinti a csigolyáimat, én pedig jólesően felsóhajtok. Szeretem ha a hátamat maszírozzák, így ez is jól esik. Hosszú ujjai olyanok, mint egy zongoristáé, és én vagyok jelenleg a hangszer, amin kedvére játszhat bármilyen szinfóniát. Igazából nem is gondoltam bele abba, hogy esetlegesen viszonozhatja is azt, amit én teszek, így meglepődök mikor megérzem ujjait az oldalamon, majd a köntösöm alatt. Finoman érint meg, majd ahogy keze a melleimre simul kissé megrándulok. Most ért hozzám először valaki ilyen bennsőséges módon, olyan helyen, melyhez még soha nem ért más rajtam kívül. Az érzés fura, ám mégis elégedettséggel tölt el, erre pedig ismét fel kell sóhajtanom. - Ez... érdekes érzés. De nagyon jólesik... - nyugtatom meg, majd kissé feljebb emelkedem hogy még jobban hozzám férhessen. - Szeretném ha olyan helyeken is megérintenél, ahol... - csuklik el a hangom, nem tudom befejezni anélkül hogy ne jöjjek zavarba. Nem kérem hogy feküdjön le velem, ha nem akar, de arról hogy vele tapasztaljak meg mindent, arról nem tudok lemondani. És nem is akarok.
Kezdőlap
