Az egyetlen módja annak, hogy megszabaduljunk egy kísértéstől, ha belevetjük magunkat.
Erik&&Sarah
Végig nézek a tömegen. Igazából az egész jelenség felvillanyozó volt számomra hogy,végre nem egy üzletember mellett kell feszengenem. Vagy rejtőzködnöm egy sunyi férj ,kegyeit lesve aki még csak arra sem képes hogy ,legalább elváljon. Mert hát a kényelme sokkal fontosabb annál. Most pedig egy hatalmas koncert közepén vagyok,ami sokkal közelebb áll a szívemhez. Az egyik bandatag partnereként érkeztem ,de a furcsasága az volt az egésznek hogy ,nem akart tőlem semmi olyasmit..egyszerűen csak mutassak jól az oldalán és kész. Nekem nem volt ellenemre a dolog ,bár azt azért sajnáltam hogy nem kukkanthatok be egy rocksztár felsője mögé ,de ha nem akar semmit,én tiszteletben tartottam. -Jól van szöszke ,most itt kell hagyjalak kicsit ,de nem sokára visszatérek ,addig ne vessz el nekem -Kacsint rám majd a hátsómra sóz egyet,nem úgy volt hogy semmi olyan megmozdulás ? Csak bólintok egyet és a korlátnak támaszkodva mérem fel a környezetemet. Hozzá szoktam már az ilyesmihez ,ahogy ahhoz is hogy minden tekintett rám téved . Viszont ez a tesztoszteron bombától túlfűtött férfiak bátrak is voltak ,és nem voltak rest odajönni . Egyik sem feszegette a határokat ,bár némelyiknek eltévedt a keze ,de tudtam kezelni a helyzetet . Egészen addig a pontig míg két részeg be nem támadt és aztán össze nem vesztek rajtam. Mi vagyok én óvónéni hogy ,igazságot tegyek Marcika és Pistike közt hogy kié legyen a játék autó ? Nem ! Így amíg ők azzal voltak elfoglalva hogy ki tud nagyobb otrombaságot a másik édesanyjáról mondani ,elvonultam. Egyenes be a tömegbe . Ami az alkatomat illetően rossz ötletnek tűnt ,Kicsi,vékony..simán eltipornak. De mivel nem vagyok az a típus aki feladja így ,átnyomakodom a tömegen majd fellélegezve érek a pulthoz. -Na végre ,azt hittem soha nem érek ide !.- sóhajtok fel majd a pultosra nézek akinek a tekintette a fehér trikómra tapad. Nem lehet ennyire nagy szám hogy nincs rajtam melltartó vagy mégis ? Meg sem kísérlem hogy kérjek tőle valamit ,mert az az ábrázat az sugallja hogy menten szívrohamot kap. Így inkább nem szólók hozzá csak beletúrok szőke tincseim közé és megigazítom magamon a fekete bőrszoknyát ,ami úgy feszült rám hogy alig vártam hogy levegyem. Újra a tömeg felé fordulok ,ami úgy morajlik előttem akár a tenger ,de hirtelen megáll minden . Erik. Ezt a jéghideg tekintett akárhol felismerném. Nagyot nyelek ,mert legszívesebben lesütném a szemeimet ,de követeli magának hogy a szemébe nézek. Az agyam viszont vészriadót fúj ahogy robusztus alakjával felém halad ,egyre jobban fagyok le. Nem ,nem ez így nagyon nem lesz jó. A 16 éves Sarah rajongása újult erővel belém fészkeli magát ,miközben az elmém a vészkijáratot keresi. Nem tudhatja meg mi vagyok. tekintetemmel ,vészesen kiút után kutakodik. De ahogy elém ér ,férfias illata pedig az orromba kúszik. Elvesztettem az irányítást. Sarah,nézz fel rá ,ne a magassarkúdat bámuld már ! Csak köszönök neki és annyi,végül is nagy baj nem lehet ,legfeljebb leolvad a bugyim . Megerőltetem magamat ,és újra felnézek rá és próbálom olyan szögben megtenni ezt az egészet hogy ne törjem ki a nyakamat. Vagy én megyek össze ,vagy Ő nőtt még nem tudom ..de azok a szemek,újra belém fúródnak. Nem igaz hogy még felnőtt nőként is ilyen hatást gyakorol rám. Na azt már nem ! Határozom el magam ,de csak egy valami telik tőlem. - Szia..- ennyi? Ez a vékonyka hang én voltam ? Míg próbálom magam összeszedni ami épp olyan nehéz mint a szemébe nézni huzamosabb ideig ,a mellkasát kezdem bámulni,majd az önállósodott szemeim egyre lejjebb haladnak. Beharapom az alsó ajkamat ,miközben azon agyalok hogy,meg kéne valahogy szólalnom. Lehetőleg normálisan ,de ez lehetetlen volt számomra jelenleg. Megkockáztatom újra az esélyeimet ,és felnézek rá. Jó kész vége elvéreztem.
Nos,mindenki érezte már úgy az életében hogy na,most jött el az a pillanat hogy elássa magát . Nekem ez volt az ,csak dupla dózisban. Úgy állni egy olyan személy előtt akibe évekkel ezelőtt úgy érezted szerelmes vagy ,most pedig csak ugyan hatást gyakorol rád . Hát nem a legjobb felismerés ,tekintve hogy Ő soha nem úgy gondolt rám ,most pedig itt állok újra előtte ,immáron nem egy elit szülök által nevelt tiniként,hanem kurvaként. Érdekes a kontraszt az egyszer biztos. Már éppen kezdenék becsődölni itt helyben ,amikor rám mosolyog. Mondott is valamit ,de annyira a szemeivel voltam elfoglalva hogy csak azt fogtam fel hogy mozgott a szája. Minden erőmre szükségem volt hogy ne verjem bele a pultba a fejemet ,és ne viselkedjek úgy mint egy tini lány ,akin elhatalmasodtak az érzelmei ezért random sírásba kezd. Pedig nagyon is a határán voltam . Sarah szedd össze magad! Már éppen kezdem visszanyerni a lélekjelenlétem ,amikor egy kérdést tesz fel a legrosszabbat. Hogy vagyok ? Ha azt mondanám hogy sehogy lehet érdekesen nézne rám viszont az igazságot sem mondhatom neki. Csak nyelek egy nagyot ,olyan lazasággal kezeli az egész dolgot ,amit irigyeltem. Ha nem gyakorolna rám ekkora hatást én is tudnék ilyen laza lenni. Zavaros gondolataim egyre jobban gyorsulnak fel a fejemben ,végül válaszolok. - Jól...- mosolyogók .- De neked több mesélni valód van ,mint nekem . Nem én vagyok rocksztár . -kacsintok rá .Mindig is tudtam hogy ,itt fog kikötni hisz tehetséges és színpadra született .Elfogadom tőle az italt ,kicsit belekortyolok aztán mérlegelek hogy mennyire jó ötlet ezt meginnom. Ha megiszom tuti rámászok. - Már így is elmozdultam a helyemről ,nem hiszem hogy jó ötlet ..- kezdek bele az ellenkezésbe ,de mintha meg sem hallaná .- És amúgy sem vagyok olyan törékeny ! - mondom most már megmakacsolva magamat ,bár ha tömegre néztem biztos voltam benne hogy eltaposnak ,de azért mégis valamiért jól esett vele ellenkezni. Még ha nem is nagyon lehetett. Igazából a következő pillanatokban teljesen elvesztem az irányítást magam felett ,ami nem megszokott mert már csak fogja a kezem és húzz maga után,az a kártya meg már ott lifeg a nyakamban. Miután újra közel volt hozzám teljesen kihagyott az agyam . A testi reakcióim egyre jobban megrémítenek felé,ez régen is így volt ? - Erik van nálam másik póló ,tudod Te is jól hogy nem vagyok az aki ezen akad fent szóval akár el is engedhetnéd a kezemet. - közlöm vele ,miközben próbálok vele lépést tartani. - Meg nem hiszem hogy túlságosan jó fényt vetnék most rád ...- mentegetőzöm ,akárhova is visz most remélem ott is jó sok ember lesz. - Amúgy is mondtad hogy mindjárt kezdesz ,szerintem nem prostituáltat kéne pátyolgatnod . - nevetem el magam közben az egyik felszolgáló tálcájára helyezem az italomat. - Szívesen lógok veled akármikor ,de nem akarom hogy ,ez miatt neked ebből bajod legyen .- motyogom miközben a felsőmre nézek ,kérdéses volt hogy az alatta lévő izgalmam a rám öntött italnak szól ,vagy a rendíthetetlen vikingnek aki sokkal makacsabb nálam. Igazából annyira tiltakoztam hogy,eközben azt sem vettem észre hogy ennek ellenére a testem csúnyán cserben hagyott és úgy megy utána ,mint egy betanított kiskutya. Ráadásul még csak meg sem próbáltam szabadulni. Így most hogy ez eszembe jutott ,megpróbáltam a kezemet kiszedni hatalmas kezéből ,de azt hiszem ez nem fog menni. Így feladtam. Lesz ami lesz ,ha szét esem tőle ,hát szétesem. -Sőt a barátnőd sem örülne ennek . - teszem hozzá végső löketként ,így egy kicsit tapogatózom is . Furcsa módon azt kívántam legyen barátnője ,hisz akkor lenne ami megállítana ,ha esetleg gyenge pillanatomban kitör belőlem a 16 éves Sarah aki évekig elfojtott mindent irányába. De azt hiszem kezd elfogyni a levegőm ,ami azt jelentette hogy abba kéne hagyni a beszédet.
Minden megváltozott és semmi sem. Ez az első benyomásom, ahogy közelebről is újra találkozom Sarah-val. Tekintete, viselkedése a múltat idézi, pedig azóta már eltelt pár év, amíg nem láttuk egymást. De megjelenése, kisugárzása már más, több, mondhatni, hülye szóval, de sűrűbb. Egy kész nő áll előttem tizenéves énjéhez képest, arról nem is beszélve, hogy miként néznek rá a férfiak (és az én kék szemeimnek sem lehet ám parancsolni...). És azt is tudom, hogy a "kisasszony" sosem volt szent, amikor megvolt a közös baráti társaság, ezt saját bőrömön is tapasztalhattam, kellett nekem vigyázni rá egy-egy meleg helyzetben, bár, megtörtént ez fordítva is, amikor velem szaladt el a ló és egy pillanatig sem szégyellném beismerni, hogy köszönhetek neki ilyen téren dolgokat. Nem voltunk szentek. És nem is vagyunk, most sem. - Tény, hogy gyűltek fel sztorik és lehetne mesélni, de az hosszabb lélegzetvétel lenne. Amit szívesen megteszek majd, ha szánsz rám drága idődből. - kacsintok vissza, majd meglibbentem egy pillanatra szőke fürtjeit egyik kezemmel, hogy a szeméből eltávolítsam azt. - Kedves vagy, de a rocksztártól azért még odébb vagyok... de nem is olyan messze az első, nagyon fontos áttöréstől. - szavai jól estek, de megmarad a szerénység is bennem, mert alázat nélkül feldughatom az egészet már most magamnak, ugyanis akkor a valódi karrier előtt elbukik az egész. Ez őszinte zene, egyenes embereknek, sallang és elszállás, vagy komoly allűrök nélkül. Ez sokat számít. Srácok játszanak srácoknak, ezt szem előtt kell tartani. - Lehet, meg tudom is, de van, ami akkor is sok lenne. - bár tudom, hogy a közönség vigyázna rá, elvégre komoly gondok nem szoktak adódni, kontroll van a srácokban, de pár kellemetlenséget akkor is beszerezhetne, és ha már az én társaságomban van, hát ezt igazán nem fogom hagyni! Főleg, ha már véletlenül le is öntöttem és ígértem neki valamit. Lehet makacsságomban, már azzal sem törődöm, hogy ez neki mennyire tetszik, de... azt kell mondjam, hogy közelsége, az, hogy újra szép szemeibe tekinthettem ennyi év után, kisebb villámcsapásként ért a maga nemében. Ilyen gyökérségek filmekben, meg könyvekben vannak és röhögünk rajtuk, én se mondom, hogy a lelkem cirógató végeérhetetlen katarzis talált rám a felkavaró zenei aláfestéssel, miközben az ő hajait lobogtatta a ventilátor szele és egy derítőlámpa burkolta angyali fénybe, majd a rendező a szócsőbe szólt, hogy ennyi, leáll... de akkor is megmozdult bennem valami, amit nem étel vagy ital formájában fogyasztottam el, valami, amiért most jól esik a kezét fogni és átvágni vele a tömegen, mint Mózes a vörös tengeren. Nem tudnám sem körülírni, sem igazán megérteni az egészet, csak azt tudom, hogy az ő társaságára szükségem van. Régen, tizennyolc éves koromban is volt valami hasonló, de akkor annyira más volt minden... például az is, hogy a drága szülei még beleszólhattak dolgokba és egy este szirénás díszkísérettel pateroltattak el a lányuk mellől, egy olyan pillanatban, amikor a testvére és a baráti kör iránt érzett lojalitásom már végképp kikezdték és... szavai zökkentenek ki gondolatmenetemből. - Nem érdekel, hogy van másik pólód, mert akarok adni neked egyet. Egyrészt ajándék, másrészt meg ez nekünk is jó, mert élő reklámfelületté változol ezáltal, egy szép lány a zenekarunk nevével... keresve se lehet jobbat találni. - közlöm vidoran. - És ismerem már a nótát, ha elengedem a kezed, te szépen lefordulsz és meglépsz, szóval nem versz át. - pillantok rá vállam fölött, majd átérünk a biztonságiak vonalán. - Gondolom escort-ot akartál mondani, Randy velük szokott lógni. - torpanok meg a közönségen és a biztonságiakon túl, már a backstage-ben, felé fordulva egy pillanatra. - Nem vagyok köztiszteletben álló közszereplő, nem lesz bajom abból, ha veled mutatkozom. Vagy, ha bárkivel is. - itt nincsen helye nagy aggályoknak, erkölcscsőszködésnek, rock koncert, rockerek és rockzenészek, metal-osok, itt bármilyen extrém figura elfér. - Ha létezne, bizonyosan nem örülne. - teszem hozzá egy kis szusszanás és egy félmosoly keretében. Az elmúlt öt évben ez a fogalom, hogy barátnő, vagyis, állandó partner, akivel romantikus viszonyban állok, nem létezett számomra. Szomorú? Lehet... Bánom? Ezt sem utasítanám el... de megvolt az oka, megvolt az értelme. Az úton éltünk leginkább, ott erre idő és lehetőség nem volt. - Mutatni akarok neked valamit... - mondom végül, ha már Randy szóba jött és Sarah "helye", szóval veszünk egy jobb fordulót, majd benyitok a szertár ajtaján. - Randy, cimbim! Remélem nem bánod, ha a hölgy a vendégem lesz?! Majd hogy is hívják... - csettintek. - Alexa! Szóval majd Alexa kísérget. - szerencsétlen Randy meg csak bólogat, meg motyog nekünk a félhomályban fürdő szertárból, mert szerencsésen rányitottunk, ahogy egy mackós alkatú fószerral smárolt. - Oké haver, jó arc vagy! - kacsintok rá, majd zárom az ajtót, aztán Sarah felé fordulok ismét. - Biztos leesett, de Randy jobban szereti a tojásokat és a nyeles gránátot... - nevetem el magam. - Ravasz ürge, mert lányokkal téveszti meg a közönségét, amiért nem hibáztatom, kissé homofób tud lenni a tömeg olykor. - amikor megláttam Sarah-t a közelében, mert, már láttam ma itt a helyszínen, valamelyest összeraktam a képet és tudtam, hogy Randy escortokat szokott bérelni többnyire, hogy látszatot tartson fenn. - Na, gyere. - intek neki vidáman, mert már nem fogom a kezét, hamarosan a mi cuccunknál kötünk ki. -Ted, odaadnád a női felső prototípust Sarah-nak? - mutatok a szőkeségre, aki meg is kapja a fekete felsőt. Nem egyszerű póló, egy olyan top, ami azért a zenekar nevén kívül más plusz-t is visel, itt-ott kicsit szaggatott, bordázott design került rá, szóval van a dologban egy csavar. - Na, az öltözőnkben nyugodtan átveheted, most nincs bent senki. - nyitom neki az ajtót és beengedem, tudván, hogy a többiek éppenséggel a beállással vannak elfoglalva, amit én már letudtam. Az, hogy Alexa-t lazán lepasszoltam? Nem számít, csak rám tapadt, és addig rágta a fülem, amíg magammal nem hoztam, itt meg szabadjára engedtem, mert amúgy is szabadulni akartam tőle, de így még jobb lesz... arra pedig óriási kísértést érzek, hogy kövessem Sarah-t az öltözőbe, hogy engedjek a bennem lakozó ördögöcskének, de egyelőre még próbálom visszafogni magam. Egyelőre...
Sok ember a múltját bánja ,érdekes ez nálam mindig fordítva volt. A jelenemet gyűlöltem ,vagy a jövőmet ami soha nem lesz tiszta és egyenes. Két embernek köszönhetem hogy még talán életben vagyok az egyik a bátyám volt másik Erik. Miattuk talán még küzdöttem azért hogy jó legyek ,de Matt halálával minden megváltozott , a nevelő szüleim pedig minden áron el akarták mellőlem taszítani azt az embert akibe még kapaszkodni tudtam. Így nem volt kérdéses a leejtő amin akkor elindultam,már lassan négy éve. Egy meggondolatlan tett,egy át nem olvasott szerződés és meg is lett a baj. Szerettem volna normális lány lenni aki a diplomájával érvényesült ,és nem a testével. De végül egy lány lettem ,aki a testét használta és a diplomáját eltette egy fiókba. Igazi siker sztori. Ahogy hallgatom őt ,egyre több emlék jut eszembe amit igyekszem elraktározni jó mélyre ,de nem tudok. Ahogy az sem tudom tagadni hogy jól esik ahogy fogja a kezemet,mégis tudom hogy ezt nem engedhetem meg magamnak. Nagyon vigyáznom kell így is a nyelvemre ,mert elszóltam magamat már egyszer. Viszont így ha minden percben a rég múltra gondolok és rá elég biztos hogy még egyszer elszólom magam. Nincs Erik ellen valami védő pajzs ? Nagyon úgy tűnik hogy ,nincs mert még az a tervem talán ért volna valamit ha van barátnője . De így már nem sok minden állít meg abban hogy,rámásszak és meglovagoljam mint egy vásári pónit . Erre a gondolatra beszívom az alsó ajkamat ,mert igen tudtam nagyon rossz is lenni. De már nem vagyok 16 éves ,hogy kihasználjam amikor részeg és megcsókoljam. Persze erre Ő nem emlékszik ,de én igen . Tudni akartam miről maradok le ha csak egy csók erejéig is . Mindegy ez a titok örökre az enyém marad. - Szerintem meg egyáltalán nem vagy messze tőle ,tehetséges vagy ez Te is tudod . Nem kell szerénykedned. - mosolyogva rázom a fejemet ,bár nem mintha értenék ezekhez a lépcsőfokhoz ,de bármi megtörténhet. Én már csak tudom ,és ez ugyanúgy érvényes a jó irányba is nem csak rossz. Összefüggéstelenül dünnyögni kezdek ,arról hogy túl jól ismer...mert igaza volt amint elengedi a kezem valószínű elveszek a tömegben és fejvesztve rohannék el ,de ez csak az Ő érdekét szolgálná ,meg a tangámét amit magamon kell hogy hagyjak ha a fene ,fenét eszik is most erős leszek! - Ó,biztosan nagyon jó reklám lesz ha ,egy hanyag melltartót nem viselő ,szőke nő reklámozz titeket .-rázom a fejemet ,majd átérünk egy teljesen más helyre . Fogalmam sincs még mindig hova megyünk ,de egyre kevesebb az ember ez így nem lesz jó! Amikor viszont kinyitja a szertár ajtaját ,és meglátom a ma esti partneremet egy másik férfival félreérthetetlen helyzetben ,meglepődve pislogok egy párszor hogy ,biztos jól láttok. Volt valami sejtésem ,de úgy gondoltam biztos nem esete a szőkék vagy mit tudom én. Tekintve hogy Erik sem mozdult rám soha,lehet ez a zenei stílus más nőt fest le ideálnak. - Ó.-csak ennyit mondok ,majd hallgatom ahogy Erik csere üzletet köt vele . Ez most komoly ? Csak így lepasszol egy nőt ? És ki az az Alexa ? Érhetetlen féltékenység veszi át felettem a hatalmat ,de el kell nyomnom különben észreveszi rajtam. - Szegény ,biztos nagyon rossz lehet neki hogy,így titkolóznia kell mindenki előtt ,annál rosszabb dolog nincs is.-tör fel belőlem az együttérzés hisz jól tudtam milyen csak éppen más volt a lényeg. - Ki az,az Alexa ? -kérdem tőle kíváncsian ,de ekkor jövök rá hogy talán ezt nem kellett volna ,így gyorsan mentem a mentetőt.- Mármint ,nincs hozzá közöm ,szóval nem kell válaszolnod ne haragudj! - szégyenlem el ,magam majd szerencsére egy Ted nevű fickóhoz érünk. Ő lesz számomra a mai nap hőse úgy döntöttem. Tedd a hős . Még jól is hangzik. - Köszönöm .- mosolygok Erik-re ,majd behajtom magam után az ajtót,és lekapom magamról a felsőt. Egy pillanatra megdermedek én is amit a tükörben látok a sebeim még mindig ott vannak a megszokott helyükön ,amiket a nevelő apám okozott . A múltam újra itt liheg a nyakamban ,én pedig csak magamra veszem az új felsőt amit kaptam. Extravagáns és stílusos elégedetten mérem magam végig benne ,majd beletúrok a hajamba hogy valami formát adjak neki. Végül kimegyek. - Na hogy,tetszem ? -kérdem rákacsintva ,miközben egyre közelebb araszolok hozzá . Sarah mit művelsz ? Épp hogy a határán megállok a tisztestávolságnak. Inkább megtorpanok. - Köszönöm még egyszer ,majd valahogy meghálálom. - ó,ez egyre jobb lesz most már félreérhető utalásokat is teszek neki. Most már akár meg is fogdoshatnám egy kicsit. Lábujjhegyre állok és egy apró csókot nyomok az ajkára ,önelégültség tölt el ,hogy újra megízlelhetem a számomra már ismerős aromákat.. -Hiányoztál -felnézek a szemeibe ,közben pedig visszatér egyetlen gondolat a fejembe : Ki a picsa az az Alexa ?!
A múlt árnyékain valahogy érdemes túllépni, bár fontos momentumok azok, mert meghatározza, hogy honnan jött az ember és ki lett. Ha valaha életrajzi könyvet írok (egek, de messze van és milyen nagy karrier kell majd ahhoz!) akkor az elején a Sarah társaságában töltött idők biztos szerepelni fognak benne. Nem voltak feltétlenül a legdrámaibban meghatározó idők, de ahhoz mindenképp hozzájárultak, hogy most itt legyek és arról diskuráljak azzal a szőkeséggel, akinek akkor majdnem kimondtam volna pár bűvös szót, hogy hová is tartok. Megkopott emlékek, el is akartam temetni sok dolgot az őrszobán töltött este után, aztán ˙ilyen-olyan nők arcaiból, fürtjeiből és tekintetéből összeollózni azt a fiatal lányt, akit a bátyja és a szülei miatt sose kezelhettem úgy, ahogy egy részem szerette volna. A zenekarozás és a turné, utazás, meló, mind elvonták a figyelmem, de most mégis itt van. Ő és én. - Tehetséges vagyok, erről már meggyőződtem, de ez egy egész csapat, meg egy korszellem és az üzleti világ kérdései is. Ha ez a koncert jól sikerül és megfelelő emberek látják meg bennünk a fantáziát, akkor lehet lemezünk és valóban elindulhatunk a siker útján. Szóval nem szerénykedem. - ecsetelem a jelenlegi állást, amit akár egy újság interjúban is elmondhattam volna, hiszen valahol oda illik. De mellette foglalkozom Sarah-val, az már nem férne hasábokra... - Tökéletes reklám. Ez nem Vogue, vagy tudom is én mi... itt egy laza, bögyös szőkeség zenekaros pólóban a legjobb reklám. - kacsintok rá. Utána pedig megmutatom, hogy miért nem lesz gond belőle, ha az este további részében velem lóg. Meg az esetleges akadályt is elhárítom. Randy pedig van olyan rendes és félti annyira a seggét, hogy beleegyezzen a dologba. Helyes. - Ő választotta ezt az utat. Sajnálom érte, de Randy szereti azért a sztár allűröket és úgy érzi, ezzel ad a renoméjára, ha olyan szépségekkel mutatkozik, mint te. Akik persze utána nem beszélnek róla, hogy este semmi sem történt. - vigyorgok rá. - Alexa? Egy kissé túlbuzgó lány a banda baráti köréből, aki addig nyaggatott, amíg el nem hoztam magammal. Mondjuk azért, hogy lepasszoljam, vagy másra akadjon rá, de ezt ő nem tudja... - kacsintok rá. - Ha lefeküdnék vele, utána elszabadulna az apokalipszis, szóval, ha nem is akarja belátni, de ő valahol tabu nekem. - a bennem élő férfi persze begyűjtené a skalpot, de túl nagy lenne az ár, így ezt nem engedem meg magamnak. Kicsit meglepett Sarah kérdése, de őszintén válaszoltam neki, mert hallottam valamit a hangjában, ami arra intett, hogy ez a lehető legtanácsosabb. Sarah kap végül egy pólót, majd engedem öltözni, bár nagyon szívesen követném, mert... mert a bőrnadrágom kezd szűkülni, ha csak ránézek, ami nem jó, elvégre ő egy barát... Erik, szedd össze magad! A falnak döntöm fejem, hogy hűtsem kicsit homlokom, de a véremben keringő alkohol sem segít teljesen. Meg az sem, hogy Sarah újra megjelenik. - Eszméletlen vagy. - préselem ki végül karcos orgánumom hangszínén, ahogy megjelenik előttem és végigmérem. El fogom veszteni ezt a csatát magam ellen. Már lassan az illatát is érzem, ahogy közelít. Olyan édes, ahogy arra emlékeztem. - Mondjuk úgy, hogy megnézed a koncertet és nem lépsz le előlem. - tapintok elevenére egy pillanat erejéig visszanyerve picit józan gondolkodásom, aztán lecsap a villám. Mint a For whom the Bell tolls elején. Apró csóknak szánta Sarah, de amint ajkai érintik az enyémet, megölelem és én szenvedélyesebb érzékiséggel csapok le ajkaira, mert egy részem azt akarja, hogy pihegve aléljon ettől karjaimban, hogy tényleg ne akarjon menekülni, hiába volt korábban ijedtség a szemében és a hangjában. - Te is. - pillantok a szemeibe, majd az örökkévaló pillanatból a nevem kiáltása húz vissza. Elengedem Sarah-t, a gitártechnikusom pedig jön, hogy kezembe nyomja a piros Dean-t. - Percek vannak csak... - néz rám, majd a szőkeségre, aztán intek neki, hogy rendben a dolog. - Gyere Sarah. - vigyorgok rá, mintha mi se történt volna, pedig nagyon is történt... menet közben nyakamba akasztom a hangszert és elkezdek bemelegíteni, de a korábbiak úgy felkavartak, hogy erősebbet nyújtok a G húron és az pattan egyet, majd hangos suhogással csapódik és szakad. Remek... - Will, hozd a fehér gitárom légyszi! - kérem azonnal, elnyomva a pengetőt tartó ujjamba hasító fájdalmat s ökölbe szorítom a kezem. - Sarah, a koncert alatt innen nézheted a Show-t mutatom meg neki a backstage legjobb helyét. - Utána itt találkozunk. - kacsintok rá, majd egy puszit még kap és a fehér gitár érkeztekor távozok. Azt a nyakamba akasztom, a zenekarral pedig közlöm, hogy fordítunk a set listán, a közepe lesz az eleje, a ráadás marad a helyén... addig Will rendbe rakja a vörös hangszert, hogy abban a hanglásban is lenyomhassuk a set lista első felét. Kiállok a színpadra, a tömeget meglátom, a hangját meghallom és megdobban a szívem. Adrenalin önt el, pengetőt fogok és már nem érdekel, hogy a fehér V alakú hangszerre kezd csorogni elvágott ujjamból a vér, groteszk mintákat festve rá. Játsszunk. Beindul az úthenger, a zene ritmusa visz magával, gitározok, éneklem a dalokat, ugrálok, rohangálok, ahogy ilyenkor szoktam, rázom a fejem, a többiekkel összeállunk egy-egy "barázdabillegetős" mozdulatra és a V alakú hangszert úgy kezelem, mintha a világ legszebb nőjét tenném magamévá a színpadon. Közben pedig folyton kipillantok Sarah felé, amikor tehetem, tán egy-egy ilyen mozdulatnál is. Sőt, biztos. A közönség a zenétől és a vértől egyaránt megvadul, attól, ahogy vérző ujjammal kisimítom két szám között kiengedett hajam az arcomból és arra is, valamint arcomra is kenek a vörös anyagból, hogy aztán az izzadtsággal együtt csapódjon az első sorra headbangelésnél. A kemény zene, döngölős ritmusok, acélos tempó a színpadon egyfajta hadistenné, "Mars" szerűvé avat, legalábbis úgy érzem magam, a közönség pedig egy csatába induló hadseregre emlékeztet. A világ urának érzem magam végig, hogy a ráadásunk után kissé véresen, csapzottan és rekedten menjek a lány felé, az arcomon egy ragadozó vigyorával. A színpadon elszabadultam és nincs, aki visszazárjon a ketrecbe.
Vannak pillanatok amiknek az ember maga sem tud okot adni. Ez is ilyen pillanat volt. Én már előre láttam magam előtt ahogy eltol magától ,és esetleg jön valami mentegető dumával hogy,Ő nem úgy gondol rám. Vagy hogy ,nem vagyok az esete. Felkészítettem magam a legrosszabbra ,arra is hogy összetörök és akkor végleg megszakad minden köztünk. Annyi ilyen verzió futott át az agyamon ezzel kapcsolatban hogy ,csak az ösztöneimnek éltem és megcsókoltam mintha ez olyan normális lett volna köztünk. De arra semmiképp nem voltam felkészülve hogy ,ilyen intenzitással ragad magához és csókol meg. Én lomhán omlottam az ölelésébe ,de az ajkaim ugyanúgy falta az övét . Hányszor képzeltem már el ezt,de ez mindent felülmúlt ahhoz képest. Ez valami más volt ,és most erre a pár pillanatra az enyém volt,de nem elég sokáig. Így amikor elválunk egymástól ,csak egy nyögés szalad ki belőlem ,hogy mennyire nem tetszik a dolog ,és még akarom. Nem akarom elengedni. De fontosabb dolga van ,és én csak megyek utána. Ő pedig újra ugyanolyan laza,és vidám. Nekem nem ment ez ilyen gyorsan , a fejemben felborult egy teljes rendszer , a szívem pedig ide oda kalimpált amit visszhangozva hallottam a füleimmel. Mintha azzal hogy megcsókolt ,kinyitott volna egy csapott ,és mindent elárasztott vele. Minden mozdulatát követtem míg mellette haladok ,így amikor elpattan egy húr kicsit feleszmélek. Bár az a húr ,lehetett akár az én idegeim amin játszik ,és most elpattant. Aggódva figyelem őt ,de hamar megoldja ,én pedig még mindig csak idegesen ,és vágyról pirulva próbálom magam összeszedni. De amikor menni készül úrrá lesz rajtam az érzés .- Én...-kezdek bele ,de másképp folytatom mint ahogy akarnám.- Itt leszek.- mosolyodom el lágyan ,és eldöntöm idő közben hogy mire visszaér addigra ,összekalapálom magam valahogy. Mert az is lehet hogy ,ez a csók...csak izgult és én ,többet láttam bele mint kéne . Eljött az a pillanat amikor nem tudtam helyesen gondolkodni ,megítélni hogy mi miért van ,pedig ebben jó vagyok. De ha róla volt szó akkor ,többnyire elvesztem az irányítást,és szinte én adom kezébe a kormányt amit nekem kéne tartani. Nem kéne hogy így legyen. Lélegzetvisszafojtva várom míg kiér ,és előkészülnek a tömeg pedig már most fejvesztve tombol. Mi lesz ha elkezdenek játszani ? Ahogy elkezdenek játszani ,én ezzel együtt engedem el a félelmemet ,de a tekintettem rajta csüng Erik-en minden pillanatban ,az az intenzitás ami belőle árad a színpadon engem is feltölt a zenével együtt. A szívem ritmusa most már nem csak hogy ,ide oda táncol ,egyenesen ki akar szakadni onnan. De ahogy meglátom a vért ez azt hiszem meg is történik ,aggodalom futja át az egész testemet. És legszívesebben a színpadra rohannék hogy lerángassam és rendbe tegyem a kezét ,de én magam is tudom hogy a húr vágta meg a kezét ,abba még nem vérzett el senki. Nagyot nyelek ,ezzel kicsit visszaszorítva az aggodalmat magamba. Ennyi érzelmet egyszerre már rég éreztem ,sőt mondhatni soha. Volt mindig egyfajta ami meghatározta a napomat ,és az nap azt az álarcot viseltem. De most itt álltam maszk nélkül ,várva azt hogy bekötözhessem annak a férfinak a kezét ,akiért veszettül oda voltam 16 évesen . És jelenleg ez most sem változott. Amikor először rám nézz a színpadról ,összeforr a tekintetünk most már nem sütöm le a szemeimet egyenesen belenézek ,mintha bármit is kitudnék olvasni belőle hogy mire gondolhat. A szoknyám szélét kezdem kezemmel marcangolni hogy levezessem a feszültséget ,néha a kezére pillantok vagy rá ahogy átadja magát a zenének az egész csodás látvány volt. Mindig is értettem mit jelenhet ez neki ,de most már tudtam is . Fontosabb volt neki mint bármi más ,ez adott értelmet az életének,és most már a vérét is adta érte szó szerint. Fogalmam sincs mikor merültem ennyire bele a zenébe ,de egyszer csak abba marad ,és ez ébreszt fel az érzéseimből,az egész pillanatból kiragad. De ami még jobban feléleszt az a tekintette ahogy felém tart ,most nem úgy haladt felém mint egy barát ..most egészen másképp . Vágy lobogott a tekintetében ,de nem olyan amilyet általában látok ez sokkal áthatóbb volt. Magam köré néztem ,de ez a tekintett nekem szólt. Most már nem voltam semmiben biztos,azt tudtam hogy akarom őt ,de még előtte van egy fontos dolgom. - A kezed ...- szólalok meg mikor elém ér ,egyenlőre próbálok mit sem törődni azokkal a jég kék szemekkel mert akkor elvesztem megint azt a kormányt. Magamhoz veszem a kezét ,és a tenyerét magam felé fordítom.- Van itt valahol egy elsősegély doboz ? - nem tudom hogy tőle kérdem vagy magamtól,de biztosan kell lennie valahol.- Ezt be kell kötni ..-mondom a kezét méregetve ,továbbra is úgy hogy nem nézek fel rá ..amihez egészen meg kell magam emberelni.
Csak azért nem mondom, hogy felborult a fejemben a rendszer, mert sosem volt ott igazán rend. Mondhat bárki bármit, nem tartom magam teljesen normális embernek, akkor nem azzal foglalkoznék, amivel most. De ettől eltekintve is bátran kijelenthetem, hogy Sarah sikeresen felkeltett egy olyan szunnyadó oroszlánt, akiről, vagy amiről úgy gondoltam, hogy már kellően mélyen elaltattam. De nem. Elszakítom a húrt gondolataim csapongása közepette s ez ránt vissza a való világba. Koncert. Játszanom, teljesítenem kell, csak az itt és a most számít, jobban, mint eddig bármikor. Búcsúzom a lánytól, egy gyors puszit még kap az ajkaira, majd már megy az intro zenénk, aztán én is a színpadra érkezem, hogy elkezdődjön a kilencven perc hírnév és őrjöngés. Vér, verejték, áradó energia a közönségből és a zenészekből egyaránt. A dob ritmusa határozza meg szívemét, fel-alá rohangálok, éneklek, vigyorgok és vicsorgok, ujjaim fürgén járnak a húrokon, a közönséghez szólok, ilyenkor nem is gondolkodom, csak teszem, amihez igazán értek. Ideértünk: a küszöbön vagyunk s most teszek róla, hogy olyan erővel kopogjunk be, ami az ajtót is megrengeti. A vihar középpontjában érzem magam, de mégsem egyedül és nem a zenekaromra gondolok... hanem arra a szőkeségre, aki felé minduntalan kitekintek egy-egy olyan pillanatban, amikor azt megtehetem a zene mellett és a közönség megsértése nélkül s mindeközben úgy kezelem a V alakú hangszert, mintha csak az Ő karcsú teste lenne a hangszer, mintha Ő lenne a kezeim között, a V szárai formás combjainak analógiái és úgy kapom a hangszert csípőmre, mintha azok közé lépnék, ahogy az utolsó akkordot kitartva csúsznak ujjaim a húrokon, csípőmet bele is tolva a mozdulatba. Annak idején Hendrix kezdett ilyen intenzitással játszani, ő is nőnek tekintette a hangszert, de olyan szinten, hogy szinte (vagy ténylegesen) szeretkezett azzal a színpadon koncert alatt. Én eddig nem jutok el, de ez a "flow" ez a vibrálás megvolt most a játékomban is és nem tudtam nem Sarah-ra gondolni, vagy olykor pillantani, mélyen kék szemeibe. Végül kissé kimerülten, de elégedetten vonulunk le a színpadról, hogy azt technikusok lepjék el, én pedig Sarah felé tartok, aki szavaival azért sikeresen megakaszt egy kicsit. - Ugyan, nem olyan vészes... sekély seb, csak hülye pontot kapott el, de már elállt a vérzés. - vonom meg a vállam, de jól esik, ahogy kezem fogja. - Nem az első eset egyébként. - teszem még hozzá, majd a levonuló technikusok egyikének szólok oda, hogy dobjon meg a szigetelő szalagjával, a fekete tekercset pedig elkapom és zsebkendőt veszek elő. - Ha nagyon szeretnéd, ezzel leragaszthatod. - adom át, míg a papír zsebkendőt a sebre helyezem, majd megtartom a kezem. Színpadi megoldás, ezt sem először vetjük be. A fene se fog itt csak azért elsősegély dobozért futkosni, mert lett egy karcolásom, aminél durvábbakat önvédelmi edzésen is összeszedek. Hagyom, hogy Sarah azt kezdjen a kezemmel, amit szeretne, de utána már nem fogom vissza magam és menthetetlenül magamhoz húzom, megölelem, hogy újra édes ajkait csókolhassam. Birtoklóan, szenvedélyesen, aprót harapva alsó ajkaiba s nyelvét is virgonc táncba hívom, nem érdekel most senki és semmi. Csak ő. Átszakadt egy gát, melynek létezését már egy ideje félretettem, ennek pedig megvannak a következményei. - Ugye van kedved eljönni most az after partyra? - súgok végül fülébe az éneklés után rekedtesebb orgánumommal, miután a csóknak vége szakadt. Mondjuk Randy-vel amúgy is mennie kellett volna, szóval gondolom annyira nem fog ellenkezni. Akárhogy is, átkarolom derekát, hogy aztán vele sétáljak ki a hátsó kijáraton, át a közeli szállodába, ahol a buli már megkezdődött, hiszen minden zenekar, ami ma végzett, már átszivárgott és az emeleten, amit a szervezők kibéreltek erre, már elindult a buli... - Hogy tetszett a koncert? - kérdem Sarah-t menet közben. - Ezt a formációt még nem is láttad élőben, a régiről meg annyira nem is érdemes beszélni. - legyintek, jelezve, hogy a mostani Stone Dead az igazi, úgy, ahogy van. Közben végigvonulunk a szálloda auláján és marhára nem foglalkozom a megrökönyödéssel, amit jelenségem kivált, csak a pass-t villantom meg a recepciósnak, aki ebből tudja, hogy mi is a helyzet. - Megleptél azzal a csókkal. - mondom Sarah-nak, ahogy a liftbe szállunk s benyomom a kívánt emelet gombját, majd játékosan a falnak szorítom a lányt, hogy nyakába csókoljak. - De jól tetted. - súgok fülébe és oda is kiosztok pár puszit, végül a lift csilingel, mi megérkezünk az emeletre és kiszállunk, hogy szembesüljünk a "rideg valósággal" - Ez kemény este lesz. - jegyzem meg, mert már most jobbra-balra rohangálnak, vagy támolyognak ittas eufóriába, vagy ki tudja milyen mámorba burkolt nők és férfiak, több szoba ajtaja is nyitva, alkohol és minden, mi szem-szájnak ingere még a folyosón is ki van pakolva, főleg, ahol kanapékkal és fotelekkel berendezett pihenősarok van eredetileg kialakítva. Szól a zene is persze, szóval már pörög a buli.
Kezének szentelem minden figyelmemet,de fél fülel hallgatom amit mondd . Kicsi düh gerjed bennem ,és ennek hangot is adok. - Nem lehetsz ennyire felelőtlen,ezekkel a kezekkel dolgozol . Vigyáznod kéne rájuk .Ha nem kötjük be akkor jobban megsérül.- jelentem ki ,de csak lemondóan sóhajtok ,amikor csak egy egyszerűbb megoldást kapok arra hogy leápoljam a kezét . Pedig biztos vagyok benne hogy ennek a sebnek szüksége van egy kötszere és fertőtlenítőre. Rázva a fejem motyogni kezdek arról ,hogy mennyire nem tetszik ez nekem ,de közben óvatosan kezdem a kezére tenni a szigetelő szalagot. Próbálok körültekintő lenni hogy ne érezzen fájdalmat ,bár nem olyannak ismerem mint aki bármi jelét is mutatná annak hogy fáj valamije ,én azért mégis szívesebben kerülném el. Párszor körbetekerem a kezén ,majd leragasztom.- Még mindig nem értek egyet.....-kezdenék bele a mondandómba ,de lecsap az ajkaimra és belém fojtja a dorgáló szavaimat. Az aggodalom és a harag keveréke elszáll belőlem ,mintha a csókjával csak úgy eltüntette volna ,és már csak arra koncentrálok hogy kövessem vad nyelvének játékát. Közben testemmel még közelebb araszolok hozzá ,így már tökéletesen simulok hozzá,belenyögök a csókba ahogy kicsit megharapdálja az ajkamat. Egyszerűen letarol,én pedig hagyom neki . Arra a felismerésre pedig nem is merek gondolni hogy gyakorlatilag mindent megtennék amit csak kér. Bár ebben biztos voltam már fiatal koromban is ,csak akkor valahogy elkerülte a figyelmemet minden ,és csak arra koncentráltam hogy valahogy elcsavarjam a fejét. Megremeg a testem amikor egészen a fülemhez közel hajol,megrészegít illatának az aromája és a hangja is . Gyengének érzem magam a közelében ,nincs hatalmam magam felett és egy kis hang azt suttogja hogy ennek most kell véget vetnem,mert a jelenem úgy is tönkretesz szépen lassan mindent és akkor csak még jobban fájni fog. De nem megy ,nem tudok nemet mondani. -Igen van kedvem..- ejtemki ,de érzem hogy az arcom még mindig a vágytól piroslik. Egyszer tuti felgyullad a fejem ha a közelében maradok. Már pedig ,ahogy átkarol elég esélyes hogy ,még egy jó ideig ott is maradok,túlságosan is jól érzem magam a karjában ,ezt nem szabadna éreznem magam is tudom de egyenlőre még nincs itt a holnap,nincs mi tönkretegye. Gondolataimból a kérdése zökkent ki.- Fantasztikusak vagytok ,egy igazi energia bombák. De őszinte leszek ,Te eléggé löketted a figyelmemet .- kacsintok rá.-Színpadra születtél az már biztos .-teszem hozzá - De nekem a régi is tetszett ,és igen is érdemes róla beszélni mert az is épp olyan jó volt mint a mostani ,akkor nem lennél itt ..-rázom a fejemet mosolyogva . Igazából nekem ez a rivalda fény meg az ilyesmi ,nagyon idegen volt ,de valaki tényleg erre volt hívatott hogy,ezt az utat járja. És erre az útra tökéletes volt Erik . A liftbe érve elpirulok ,ahogy hirtelen témát vált,az pedig csak rátesz egy lapáttal hogy neki nyom a lift hideg falának,ami rajtam nem sokat segített mert így is úgy is lángban állt a testem ,csókjai pedig szinte perzselték a nyakamat. Lehunyva a szemeimet élvezem az apró megmozdulásait ,de hirtelen már ott sincs én pedig újra próbálok úrrá lenni az ölemben keletkezett forróságon. Utáltam hogy játszanak a testemmel ,tőle mégis szinte könyörögve kértem hogy tegye meg. A szemem elé tárult az ,ami már számomra ismerős terep volt túlságosan is . A nevelő anyám most biztos csak annyi megjegyzést tenne hogy a fertő. Én viszont jól ismertem az ilyen helyeket. Ha három szóban le kéne írnom a látottakat: Pia,Drog ,szex . Érdeklődve mérem fel a terepet ,majd elnevetem magam Erik megjegyzésére.- Én úgy is akkor szeretem ha kemény .- jegyzem meg két értelműen. - Elszaladok a mosdóba kicsit rendbe szedni magamat . - mondom a füléhez hajolva,majd kitáncolva a karjaiból elindulok felkutatni a mosdót. Szükségem volt rá hogy,egy kicsit lelocsoljam az arcomat és feléledjek az Erik által okozott eufóriából,így is túlságosan ez vezérelte a tetteimet. Amint beérek megfigyelem magam a tükörben ,kicsit olyan vagyok mint aki belőtte magát . Pedig ez nem így történt ,rám fért már egy kis hideg víz többször is megdörzsölöm az arcomat amikor megnyitom a csapot,viszont újra felnézek a tükörbe egy barna hajú manöken alkatú lány nézz vissza rám. Barna szemeiben csillog a rosszindulat ahogy vizsgálgat ,majd közelebb lép és mintha kicsit undorodva fújtatna egyet.- Szóval mára Te vagy az új játékszere. - jegyzi meg miközben barna fürtjeit igazgatja a tükörben. - Hogy mondod ? - kérdezek vissza zavartan ,Ő pedig csak felhorkant. - Erik. - közli nevetve ,és folytatja.- Azt hiszed két szép szemedért és az angyali pofidért majd másképp bánik veled ? - kérdi felvont szemöldökkel ,még válaszolni se hagy pedig lenne hozzá egy-két keresetlen szavam.- Ugyanúgy megkefél ahogy a többit vagy akár engem ,láttam hogy nézel rá ....könnyen odaadnád magad neki,Eriknek pedig ez pont kapóra jön . - ördögi mosoly villan az arcán ,ami általában az én arcomon szokott díszelegni most még is én érzem magam bizonytalannak ,és zavarodottnak ami rendkívül idegesít. -Hazudsz !-szűrőm a fogaim közt az egyetlen szót amibe biztos voltam ,viszont mégis valamiért bogarat ültetett a fülembe . Már nem mintha bármi olyasmi történt volna köztünk Erik-el ami még feljogosít arra hogy féltékeny legyek vagy éppen vacilláljak miatta. De mivel nekem irányába sok évvel ezelőtt erős érzelmeim voltak ,így mégis féltem hogy megégetem magam.- Ó,már látom is a kétségbeesést a szemeidben .- kuncog diadalittasan.- Amúgy a nevem Alexa. -jegyzi meg a körmét nézegetve ,én pedig csak kicsapódok az ajtón a tömegbe. Azt mondta nem volt köztük semmi ,és hittem is neki...vagy már nem is tudom talán igaza van csak azért hozott ide hogy kitöltse rajtam a vágyait és az egészet teljesen félreértelmeztem. Meg amúgy is mit akarok ,még mindig csak egy prostituált vagyok legalábbis addig amíg a tárgyalás el nem kezdődik. Ez akkor sem volt fair vele szemben . Félelem lüktetett bennem ,talán azért mert újra előhozta belőlem azt a sok mindent amit én igyekeztem elnyomni. A tálcáról leszedve egy rövidet ,gyorsan lehúzom talán egy kisebb erőt add hogy el tudjak menekülni a múltam elől ,és attól ami még bekövetkezhet. Süvítve érek elé,de a szemébe se nézek.- Most mennem kell .-hadarom majd abban a pillanatban elindulok és meg sem állok . A lift-et meg sem próbálom hívni csak kettesével szedem a lépcsőfokokat ..Hát ez volt az ,amikor újra menekülőre kellett hogy fogjam ,nehogy újra önmagam legyek és még több fájdalmat okozzak magamnak vagy másnak.
- Hé anyu, ha jól viselkedek, kapok egy kisautót is? - kérdezem nevetgélve korholására s megrázom a fejem. Lehet, hogy neki komolynak tűnik ez az egész, de igazság szerint koncertek előtt-alatt-után már sokkal durvább sebeket is beszereztem, akár a kezeimre is. Évek turnézása, rengeteg pakolás, bulik... sok veszélyforrás volt és ez a karcolás nem tud meghatni. Azért hagyom, hogy ellássa, még, ha ő ezt nem is így akarná. Nincs már kedvem belemenni, hogy egy felszíni hámréteg sérülést nem kell amputációval kezelni, nem fogok itt elpatkolni vérfertőzéstől, ez már rutin. Inkább végre megteszem azt, amire vágytam százhúsz percen át: karjaimba zárom és megcsókolom. Ajkaink és nyelveink szenvedélyes csatába bocsátkoznak, míg ölelem őt s egyik tenyerem végigsiklik hátán, hogy a mézszín, buján aláomló fürtökbe túrjon és lágyan markoljon rá, míg másik kezem derekán pihen, bár egy-egy ujjam azért elcicázik gerincén, kitapintva csigolyáit a fekete anyag alatt. Édes és szenvedélyes pillanat ez, amivel nem tudom beérni, de végül csak megszakítom, mert levegő azért kell. És talán máshol is lehetne folytatni, mondjuk bulizni egy jót a viszontlátás örömére. - Remek, akkor menjünk! - jelentem ki vidoran, majd meg is indulunk a kívánt irányba, persze mutatom az utat. - Köszi, örülök, ha tetszett. De velem elfogult vagy, az biztos. - jegyzem meg vidoran. - Azért én se tudtam csak a közönségre figyelni, mert... neked akartam ajánlani a koncertet, bár ezt csak magamban tettem meg. - jelentem ki, miután felteszem a fontos kérdést s arra megkapom a választ. - Ja, azért rúgtuk ki a fél bandát! - nevetek. - az egy zsákutca volt. Persze kellett, hogy ide jussunk, de azért megspóroltam volna az életemből egy-egy momentumát. - jelentem ki, hiszen a sok fölösleges kör már-már idegőrlő volt, pláne, hogy én tudtam, hogy mi lenne a helyes út, csak a többiekkel is meg kellett küzdeni. A liftben azonban mindez távolivá válik, ahogy Sarah-val egymás hatása alá kerülünk s ha magasabbra kéne mennünk, komoly bajok is történhetnének itt... így csak némi incselkedés és újabb édes csókok csattannak el. - Mennyire kemény? - kérdek vissza kuncogva és somolyogva kétértelmű megjegyzésére, majd bólintok. - Rendben, nyugodtan. - én addig szerzek egy italt és a falnak dőlve kortyolgatom azt s merengek kicsit, de a szőkeségen kívül másra se tudok gondolni... és ez most nem csak a testiség oldaláról értelmezhető, távolról sem. Szép szemeinek emlékétől a kedvességtől, amit felém tanúsított mindig is, a játékos tűztől, huncutságtól sem tudok eltekinteni... hogy ő mindenestül kell nekem, mert mindig is kellett. És nem csak pár percre. Ebből ránt ki érkezése, az oda dobott szó, meg ahogy elrobog mellettem . - Sarah, várj! - szólok utána, de ő csak törtet előre, én pedig értetlenül pillantok hol ide, hol oda, míg meglátom... Alexa... felforr bennem a düh egy pillanat alatt, főleg, hogy már ittam is és ilyenkor nagyon nem érdemes felcseszni, márpedig most az történt... - Te! - mutatok rá és a hangomból hideg gyűlölet csendül most igaz halkan, de annál fenyegetőbben, mire megtorpan s most a csinos alkata se fogja megmenteni. Nem fogok hozzáérni egy ujjal sem, de meg fogja bánni ezt a napot. - Kalóztámadás! - kiáltom el magam hirtelen, ő meg mozdulni se tud, mert kivágódik két ajtó is a folyosó két oldalán, amiken kezek műanyag szemeteseket lendítve öntik őt le. Már-már ősi turnés játék ez, gondoltam, hogy a kiáltásra aktiválhatom a csapdát és jól is számítottam. Meg azzal is, hogy nem csak vizet kapott, mert az egyik vödörben, bármily szánalmas is, de azt bizony pár srác pisálta tele, szóval állott húgy csattan a hölgyeményen, aki kappanhangú nevetések kereszttüzében kezd sikoltozni, zokogni és öklendezni, de ez engem már nem érdekel. Csak az, hogy egy másik kétségbeesett női hangot is hallottam a lépcső felől. Merthogy a lépcsőfordulóban Sarah futott kellemetlen meglepetésbe, de őt senki sem locsolta le semmivel, helyette pár részeg tag kezdett erőszakoskodni vele. Lehet akármilyen ügyes és talpraesett, meg tapasztalt, ez jelenleg lehet nagy falat neki. Akárhogy is, utána rohanok. - Háromig számolok. Aztán eleresztitek, vagy megbánjátok, amikor anyuci a világra szart, mert apu nem akart gumit húzni... - hangom hasonló, mint fent volt a folyosón és az egyik láncot leakasztom a nadrágomról, majd öklöm köré csavarom. A részegek persze anyáznak, nem mérik fel a lehetőségeiket, sőt, az egyikük nekem jönne, mert meglök, amit egyszer megtehet. A másodiknál elkapom a csuklóját, hogy magam felé rántsam, míg oldalasan kifordulok és másik kezem kinyújtom, hogy a láncos ökölbe szaladjon arcával telibe, aztán a vért, taknyot és fogakat köpő tagot a földre penderítem csuklójánál fogva, hogy a másodikat egy határozott rúgással küldjem le a lépcsőn. Gyomorszájast kapott a bakancsom orrával, a levegő kiszorult a tüdejéből, a feje csattant a kövön, nem sokat adnék az ő épségéért sem, de nem érdekel. Majd más összetakarítja... mint a buli romjait is, mert lesz még... - Na!? Három! - nézek az utolsó alakra, aki még Sarah-t tartotta valamennyire, mire az felvette a nyúlcipőt, én pedig a lányhoz léptem. - Jól vagy? Nem esett bajod? - őszinte aggodalom csendül a hangomban.
Túlságosan természetesnek vettem ami köztünk van az a könnyed játékosság mintha ...gondolni se merek rá ,csak rázva a fejemet menekülök ,ehhez értek a legjobban de az esélyeim csökkenek ,három részeg pasas által. Ilyen az én szerencsém a,menekülésemet meggátolja három részeg nem normális. Elém állnak ,én pedig csak valami egyszerű véletlennek veszem és megpróbálom kikerülni őket ,de az a beteg mosoly ami mindhárom ajkán játszik nem erről árulkodik. - Nem mész sehova szépségem.- lépnek egyszerre felém ,én pedig hátrálok egyet. Keresem a kiutat hogy ,merre tudnék meglépni,de felfele nem mehetek,ahogy lefele sem minden bizonnyal utánam jönnének és elintéznének ott helyben. - Gyere inkább szórakoztass minket egy kicsikét . - egyre közelebb jönnek ,de én és a nagy szám hát persze hogy előbb jár mint kéne.- Ó, szívesen ledugom a magassarkúmat a torkodon ha ezt szeretnéd .- vigyorgok bájosan ,de azt hiszem ez csak olaj volt a tűzre mert a következő pillanatban a csuklómnál fogva a falhoz szorít ,míg a másik kettő éhes szemmel követik,és mintha olvasnának a gondolataimban lefogják a lábamat a combomnál fogva .- Milyen selymes .- morog az egyik az italrámámtól homályos tekintetével. Minden erőmmel azon vagyok hogy szabaduljak ,de én is tudtam hogy innen nincs menekvés ,három férfi ráadásul ittasan ilyenkor talán még intenzívebben használják az erejüket mint amúgy. Így felkészülök a legrosszabbra ,hisz tudtam hogy mi vár ,nem ez lenne az első esett hogy akaratom ellenére történnek dolgok,de valahogy mégis felszakad belőlem egy kétségbeesett sikoly. Az ösztönös reakcióimat nem bírtam csitítani ,csak tovább küzdöttem. De ahogy Erik megjelent nagyot dobbant a szívem ,tudtam hogy elbánik három fickóval ,mert nem ez az első esett hogy ilyen helyzetből menti ki a seggemet ,de akkor is valamelyest volt bennem némi aggodalom. Nem akarom hogy miattam essen baja - Erik...-próbálkozom ,de mit mondanék neki hogy nincs semmi baj ? Mert a vak is látja hogy elég nagy bajban vagyok. Sejtettem hogy,Erik számára nem jelentenek gondot ,de hogy ilyen gyorsan lerendezi őket arra nem számítottam. Valamiért megdobogtatja a szívemet viselkedése ,valószínűleg ez lehet a bajba jutott királylány effektus . Csak hogy én egy eléggé elcseszett királylány vagyok. Amikor a harmadik eliszkol ,a csuklómat kezdem el dörzsölgetni ,amit eddig szorongattak. De nem sokáig foglalkozom ezzel ,hisz nem voltam egy hisztis picsa sem ,és Erik jelenléte jobban lekötötte a figyelmemet. Felnézek rá ,és kérdésére nem rögtön válaszok csak meghatódva a szemébe nézek. Visszatartom a könnyeimet ,mert én nem az a fajta lány vagyok aki sír ,de talán Ő volt az egyetlen ember akinek megengedtem volna hogy lássa rajtam a gyengeséget.- Hát hogy jól vagyok az túlzás ,de túl élem . - nevetek fel kicsit szomorkás hangvételben.- Köszönöm ,ha nem jöttél volna azt hiszem már rég ...- nem mondom ki mert még a hányinger is elkap ha arra gondolok hogy,hozzám érnek. De ahogy Erik jég kék szemeibe nézek háborgó testem lenyugszik. - Én annyira sajnálom ezt az egészet ,most ünnepelned kéne nem pedig engem megmenteni mert állandó jelleggel bajba sodrom magamat.- simítom meg az arcát mosolyogva.- Mondtam hogy nem kéne hogy velem mutatkozz ,csak bajt hozok a fejedre .-rázom a fejemet. - Olyan vagyok mint valami rossz átok ,amit rád szórnak és egy örök életre tönkretesz .- hadarom kétségbeesetten ,mert tényleg így volt általában mindent elrontok és mindenkit elmarok magam mellől aki fontos nekem. Mellkasának döntöm a fejemet ,és sóhajtok egy nagyot. - Kérlek bocsáss meg .- kérlelem .- Menj vissza ,biztos már várnak . mosolyodom el ,de egy szót sem említek arról hogy ezt a bizonyos Alexát megismertem,mert nem ez miatt léptem meg ,mert egy szavát se hittem el ,de valahogy a szavai mégis azt erősítették bennem hogy nem kell itt lennem ,bármennyire is vágyom az előttem álló férfira jobb lányt érdemel nálam. - Én meg kitalálok ,remélhetőleg már nem ütközök bele részeg marhákba .- mondom kicsit morcosan ,talán azért is mert nem tudtam ellenük mit tenni és általában azért meg tudom védeni magam. Kivéve amikor nem ,de akkor Remingtonnal állok szemben.
A baj soha nem egymagában jelenik meg, így az Alexa mocskos húzása utáni balsejtelmem beigazolódik: igen szorult helyzetben találok Sarah-ra. A helyzet nem rózsás, de ez három részeg majom, én meg beszámítható vagyok, legfeljebb minimális spicchez való alkohol van bennem. És ami még fontosabb: pontosan tudom, hogy mit csinálok. Évek sokaságát raktam bele nem csak a konditermi edzésbe, de a harcművészetekbe, küzdősportokba is, na meg nem egy balhéba keveredtem már, szóval nem látom olyan borúsnak a helyzetet és igazam is lesz: rövid úton meg tudok szabadulni a kellemetlenkedő alakoktól. Persze némi vér árán, de hát ez benne van a pakliban és az még csak nem is az enyém... Végül Sarah már-már könnybe lábadó tekintetével és az abból sugárzó rengeteg érzelemmel és információval találom szembe magam. - Helyes, nagyon rosszul viselném, ha nem élnéd túl. - majd a szavaira kissé megrázom a fejem. Minek mondjam, hogy nincs mit? Tudja, hogy erre gondolok, ahogy azt is láthatja a szemeimben, hogy én ezt érte bármikor megtenném, bármilyen helyzetben. Hálásan fogadom, ahogy az arcom megsimítja s amikor mellkasomnak dönti buksiját, finoman meglapogatom a hátát. Figyelmesen hallgatom végig szavait és csendben, agyam addig dolgozik, aztán, ha befejezte, vállaira teszem kezeimet és szép kék szemeibe nézek mélyen. - Sarah... ha befejezted a butaságok sorolását, akkor beszélhetünk rendesen is. - szólalok meg szelíd hangon. - Nem tudom mit mondott neked az a hülye fruska, de jobb, ha nem hiszed el. Mondjuk azt hallottam, hogy szereti hangoztatni, hogy lefeküdt velem és elriogatni másokat, hátha el tud szigetelni és majd beadom a derekam. - rázom meg a fejem. - De soha nem nyúltam hozzá egy ujjal sem, ahhoz túlságosan is kattant, én meg nem ettem meszet. - tartom vele a szemkontaktust. - Sarah, te mindig is fontos voltál a számomra, még akkor is, ha sokáig nem voltunk egymás közelében. - a zsebemből előkerítem tárcám, hogy megmutassam neki a régi, legalább öt (ha nem hat) éves közös fényképünket, ami az egyik akkori próba végén készült. - Tiszteltelek és tisztellek, ahogy a szabad akaratod is. Éppen ezért, ha menni akarsz, mehetsz, nem foglak visszatartani, ha komolyan ezt akarod. De szeretném, hogy tudd: sose bántanálak és nem használnálak ki. - megsimogatom arcát, tenyerem selymes pofiján felejtem, úgy folytatom mondókám szemeit bűvölve. - De amit a koncert előtt tettél, az felébresztett bennem valamit és... egyelőre zavaros az egész. - rázom meg a fejem, mert tényleg nem vagyok tisztába mindennel, sok dolog kavarog bennem, bár az, hogy ő mennyire fontos nekem, mindennek a középpontja. Nem is bírom nagyon tovább, végül megcsókolom, pontosan úgy, ahogy a koncert után. Szenvedélyesen, érzéki táncba hívva ajkait és nyelvét, van benne birtoklási vágy, egyik karom öleli, a másik pedig karcsú testét járja be, még azt se nagyon észlelem, hogy mennyire vesztem el a kontrollt és ismét,-ahogy a liftben is-, a falnak szorítom kicsit őt, hogy ajkai után nyakára is lecsapjak csókjaimmal, majd újra a szájára. Annyi mindent mondhatnék és mondanék, de... ez most beszédesebb. A racionalitás meg maradhat a sarokba dobva...
Közöttünk valahogy mindig is megszokott volt ez a meghittség vagy nem is tudom minek hívjam ezt ,ami folyamatosan a lelkemet melengeti amikor ránézek ,vagy amikor hozzám ér. Ennek ellenére még sem jutottunk el soha arra pontra hogy , kicsit bensőségesebb viszonyt kezdeményezzünk egymással. Amit én azzal magyaráztam hogy,egy hugica formájában lát engem semmi több. Most viszont nem tudtam ,jól ismertem őt. Viszont azt a fajta megnyilvánulást amit a csók után tanúsított őt annyira nem ismertem. Most pedig nem tudom melyik férfi áll előttem jelenleg. Csak hallgatom a szavait ,és legszívesebben ordítanék félig az örömtől félig a fájdalomtól. Hisz a felismerés megint belém mar. Nem mellé való vagyok,jobbat érdemel. De nem akarom hogy,azt higgye ,hogy azért menekültem el mert az a liba belém állt. Pedig ha tudná hogy,nem vagyok ellenfél kicsit sem ,mert soha nem tudok majd az a nő lenni aki Erik mellé való. - Nem hittem el egy szavát sem .-rázom a fejemet majd folytatom.- Csak ráébresztett arra hogy ,semmi keresni valóm itt ,megváltoztam . Még ha ez most nem is látszik,de így van. És félek hogy ez a változás rossz fényt vett majd rád ,vagy fájdalmat okozok vele.- mondom ki a félbe maradt igazságot ,aminek a másik felét visszanyelem. De amikor előveszi a képet ,ami emlékeket idéz fel bennem nem tehetek róla ,de megnyugszom. Egy olyan lány mosolyog vissza akinek még volt jövője .- Szeretem ezt a képet . -mosolygok,hisz nekem is meg volt kint állt a polcomon ,de soha nem mertem ránézni ,mert fájdalmat okozott. - Te is fontos vagy nekem sőt ,lehet hogy Te már nagyon rég túl lépted számomra a fontos jelző fogalmát .- csak úgy fakad ki belőlem az őszinteség.- De félek tőle hogy fájdalmat okozok neked . . vallom be ,hisz a jelenem csak terhet és kínt hozott magával. Igen el kell mennem ,de ahogy megcsókol...hirtelen az önző részem tör elő belőlem ami ,mindent el akar venni amit csak nekem szán. Ha csak egy éjszakát is ,bármit. Mohón viszonozom a csókját ,kezem pedig a pólójára markol úgy húzom magamhoz közel. Megtalálja a legérzékenyebb pontot a nyakamat ,így még jobban érezettem fűszeres illatát ,kellemes borzongás rázza a testemet jelezve hogy vágyom rá. - Erik .- nyögöm a nevét ,lihegve próbálok kapaszkodni egy épp gondolatba ,de ennyi volt a kéj hulláma gyorsan a mélybe taszít.- Akarlak .- suttogom az ajkai közé ,el kéne tolnom magamtól...de azt hiszem felülkerekedett rajtam iránta érzett vágyam. - De így azt hiszem ,csak még nagyobb zavart keltünk ...- ellenkezem a szavaimmal ,ami valljuk be elég erőtlenül sikerült ,főleg hogy a testem pedig azt üzenni neki hogy : A tied vagyok. Azt hiszem az eszem és szívem nem állnak összhangban ,én pedig ebbe fogok beleörülni. Így hagyom hogy Ő döntsön . - Rád bízom magam ,mert én jelenleg nem tudnék helyesen dönteni ,megörülök érted ,de szerintem ezt észrevetted .- suttogom tovább ,azt a titkot amit eddig soha nem mertem neki elmondani.
- Mind változunk. Én is megváltoztam, még, ha belülről talán annyira ezt nem is érzékelem. De az élet ilyen. És már egyszer elmondtam, hogy az én világomban nem tudsz rám rossz fényt vetni. Amennyiben az ember nem molesztál gyerekeket mondjuk,- amiért nyugodtan járhatna halálbüntetés-, abban az esetben a közönsége mindent elnéz neki. Tudod, ez egy sajátos szubkultúra... - na igen, Varg Vikernes, egy szabadult gyilkos is népszerű norvég black metal zenész tudott maradni, szóval Sarah nem tud rám rossz fényt vetni. - Ha fájdalmat is okozol, én vállalom a kockázatot. De fordítva is megeshet. - teszem még hozzá, majd a múlt egy darabja kerül elő, egy pár éves fénykép formájában. - Én is. Remek nap volt és este mocskosul berúgtunk. Vagyis berúgtam. - azt meg már nem is tudom, hogy mi történt utána, Sarah meg sosem mesélte el rendesen, hogy mi történt, miután mindenki lelépett és otthagytak minket abban a parkban. - Ha így van, akkor azt se bánom, ha fájni fog. - jelentem ki ismételten, jelezve, hogy komolyan gondoltam és elszánt vagyok a kérdésben. Ez is mutatja neki, hogy ha szórakoznék vele, már rég nem lennék itt, nem fecsérelnék erre energiát. Ő maga fontos nekem. Bár mostanra kezdek kifogyni a szavakból, amiket el lehet még mondani, így a tettek nyelvére fordítom le inkább érzéseim és gondolataim, mert van olyan, amit tán még nem állunk készen kimondani... éhesen és vágyakozva esünk ismét egymásnak, s ez az egész engem is magával ragad. Akarom őt. És ahogy érzem,- és hallom-, ő is engem. - A zavar már megvan, legalább élvezzük is,ha már lehet valahogy.- súgom főlébe, majd oda osztom ki csókjaimat, aztán kecses nyakának ívére újfent. - Akkor őrüljünk meg együtt. - nézek cinkosan a szemeibe, majd felkapom őt, hogy visszavigyem az emeletre a karjaimban és az egyik szabad szobában kössünk ki, aminek zárom az ajtaját, miután leeresztettem Sarah-t karjaimból. De nagyon messzire nem engedem, mert újra magamhoz húzom, hogy eltávolíthassam felsőjét és egy szenvedélyes csókot lopjak tőle, majd ajkaim megjárassam lefelé a nyakán, végig kulcscsontjára, ahol nyelvem is megfuttatom s délebbre, hogy kebleit csókoljam és bimbóit nyalogassam, szopogassam, vagy épp fogaim is bevessem rajtuk picit. Egyik kezem derekára simul, a másik pedig mézszín fürtjei közé merül. - Remélem készen állsz szépségem, hogy megrengessem a világod. - súgok Sarah fülébe és megharapom fülcimpáját. Tombol bennem a vágy, mindent meg akarok neki adni, mindent megtapasztalni vele, birtokolni őt, vágyak és gondolatok kergetőznek bennem s közben már észre se veszem, hogy a bőrszoknyát is lehúztam a lányról, akit aztán hanyatt döntöttem az ágyon, hogy először ujjaim fedezzék fel testét nyaktól bokáig végigpásztázva, majd nyomában ajkaim is, ölét pedig a bugyin keresztül súroltam még csak.
Rettegek hogy ,amint engedek magamnak valami jót,van aki rosszat fog elszenvedni. És inkább kötném fel magamat előbb mint hogy előttem álló férfit bántsam. Nem tudom hogy reagálna arra ha megtudná mi vagyok valójában. Vajon Ő is elhagyna ? Annyi mindenki megtette már ,és győzködöm magam hogy megszoktam. De hogy,most őt mondhatni visszakaptam nem akarom ereszteni. Túl sok mindenkit vesztettem már el életemben hogy,hagyjam őt egyszerűen elmenni. Önző voltam ? Talán. De a Matt utáni űr amit hagyott ,mintha a védőfalamat vesztettem volna el. A gyász természeténél fogva olyan hogy,kiszívja az emberből az életerőt. Velem is így történt ,magával vitt egy darabot amit már nem kapok vissza . Már réges -rég felülkerekedtem a múltamon és az érzelmeimen ,mivel ezekre az én munkámban aligha volt szükség. Most viszont megint itt pulzálnak bennem,és emlékeztetnek arra hogy nem ilyen voltam. Ahogy ,arról az esetről beszél én is,valahogy vissza emlékszem az egészre. Bár én valószínű többre emlékszem mint Ő. Mert akkor csókoltam meg először ,aztán eldöntöttem hogy többet nem engedek magamnak,így csak ködös részleteket meséltem neki el,ami azért is volt kicsit humoros a maga módján ,mert tényleg totál részeg volt. Csókjai újra átveszik feletettem az irányítást és testem könnyedén simul hozzá ,mintha mindig is erre találták volna ki. Vágyom rá nagyon is ,és a testemet szétfeszítő kéje ebben csak biztosít ,de amikor felkap...marad egy szusszanásnyi idő gondolkodni azon a felhőn keresztül amitől eddig nem láttam. Ha most ezt meglépem vele ,elvesztem egy barátom . Kétely úgy tör belőlem mint egy vulkán ,ér annyit az egész hogy testet öltsek végre a vágyaimnak ? Hogy végre az enyém legyen ,csak azért mert nem bírtunk magunkkal? Kérdéseket szinte kiűzi a fejemből mikor letesz,mert ahogy megcsókol valami megint átkattan. Úristen ha ez így fog működni ,nagyon nagy bajban vagyok. Még csak meg sem tudtam jegyezni hogy,milyen szép ez a szoba,pedig a fejemben volt ez a gondolat. A kimondásáig már nem jutottam el. Nyöszörgök,és a vállaiba markolok ahogy a testemmel bánik,mintha ismerné minden egyes centiméterét.- Igen .- remegő hangom elárulhatta neki hogy elveszni készülök ,már nem igazán voltam magamnál ,hisz nem nagyon szoktam hagyni hogy férfi irányítson,de valahogy rá..talán túlságosan bátran is rábíztam magamat. Csípőm megemelkedik az érintésére ,és éhesen könyörög hogy tegye magáévá ,újra felnyögök csak most erőlteljesebben és kicsit mintha követelőzve is. - Ha most engem is be akarsz hangolni ,nálam is elpattan egy húr .- teszem hozzá ,miközben egyszerű mozdulattal lehámozom róla a pólót és kérlelő mozdulatokkal újra feltessékelem magamhoz hogy végig tudja simítani ,tökéletesen kidolgozott testén és kövessem tetoválásának út vonalát ,ami kíváncsiságomat még jobban feltüzeli. Így kezeim hamar a gatya gombjára tévednek. - Meg szeretném nézni ez meddig tart. - huncutság csillan a szemeimben ,végül szét szedem a gombot és az egyik kezem nagyon-nagyon közel jár ahhoz hogy eltévedjen a nadrágjában . De egyenlőre még csak a testemmel simulok neki ,most már teljesen egészében hogy semmi ne álljon köztünk. Hát ennyit arról hogy a kételyekről ,amik talán még a józan eszemet jelképezték. Na ,azt most egy kecses mozdulattal ,kidobtam a kukába ,és olyan hevességgel csókolom meg mintha csak erre lenne szükségem ,és valahol ez így is volt . A másik kezem sem tétlenkedik ,éhesen fedezik fel a testét ,próbálok betelni vele ,de nem igazán megy. -Kívánlak..-suttogom szenvedélyes hangon suttogva az ajkai közé ,jelenleg nem én irányítottam szóljon ez a mentségemre így néhol talán elszaladt velem a ló (póni) . -Azt akarom hogy ,úgy tégy magadévá ahogy még soha senkit .- szavaimat mintha csak átitatták volna az összes feszültséggel amit iránta éreztem úgy lökődtek ki belőlem.
Túlságosan is régóta feszül öztünk egy húr. A dolgot enyhítette pár év távollét, de el nem koptatta, legfeljebb a féktelen bulizásban leltem menedéket, hogy ne kelljen azzal foglalkoznom, mit is hagytam itthon. Sarah-t. Akit most újra látva, a koncert óta olyan ámokfutásba kezdtem, amit akkor nem mertem volna megengedni magamnak, vagy, amikor megengedtem volna, bilincsben vittek el és jól állonvertek gumibottal. Most pedig? Most nagy hévvel esünk egymásnak, hamarosan már kettesben. - Szakadjon csak. - lehelem reszelős hangon ajkai közé, hogy aztán birtokló csókot harapjak nyakából, ha már felfelé irányított. - Meg is nézheted. - kacsintok rá a tetoválás kapcsán, majd hagyom kalandozni, hogy felfedezze, -a tinta mintázata az alsó alá is befut bizony-, de cserébe én is lebontom róla a feszes bőrszoknyát és újfent telt kebleire vetem magam. - Én is. - mormolom neki, majd válaszára egy ragadozó mosolya jelenik meg ajkaimon. De nem szólok. Újabb csókkal a falnak szegezem, míg egyik kezem letépi róla a bugyit, majd csókjaimmal végigperzselek nyakán, telt keblein, lapos hasán, jobbra el csípőjén, hogy combján haladjak végig, míg térdre ereszkedem és combját a vállamra emelem, a hegyes sarok had nyomódjon csak hátamnak, ahogy hamarost ajkaim csapnak le ölére egyszerre gyengéden és éhesen, nyelvem is bevonva s kezdek először lassú, de szenvedélyes kényeztetéséhez, ahogy fel is fedezem, ő mit szeretne s ha ezt feltérképeztem, úgy egyre intenzívebben pörgetem érzékeny pontján nyelvem, bevetek finom pulzáló szívogatást is mellé, amikor meg-megszívom, annak ritmusában pásztázok rajta nyelvemmel s fogaim is lehelet könnyen. Igyekszem a legjobbat, legtöbbet nyújtani, de mégis érzelemmel telt gesztusokkal, ahogy fel-felnézek rá, egyik kezem combját cirógatja, míg másik kezem két ujja hüvelyébe merül, hogy hívogatóan tapintsa ki G pontját, hogy két inger közé fogjam nyelvem viharos táncával...
+18 Kezeim éhesen pásztázták a testét . Végre egy olyan férfi karjaiba adhatom magamat ,akinek gondolkodás nélkül adom oda amit másnak csak pénzért engedtem meg. Ahogy újra felüt bennem ez a gondolat ,próbáló elűzni. És mintha Erik olvasna a zavaros eszmefuttatásomba ,megcsókol én pedig elolvadok újra. Nem gondoltam volna soha hogy Ő is annyira kíván engem ahogy én Őt ,igaz fűztek hozzá mélyebb érzelmek is amiket tudom hogy soha nem mondhatok ki ,mert csak elűzném vele. Átkarolva a nyakát mélyítek a csókon ,és amikor megvon újra bódító ajkaitól csak felnyögök. Már éppen ellenkezni kezdenék amikor meglátom az arcán azt a bizonyos mosolyt,amitől már most bizseregni kezdek ,mélyen veszek levegőt hogy kicsit lenyugtassam magamat ,de ez úgy igen csak nehéz ha közben minden egyes csókjával felrúgja a tervemet . Hátra vettem a fejemet a falnak ,és csak enyhén megrázkódom ahogy letépi rólam a bugyit. Ha nem lepte el volna az agyamat az bizonyos köd ,már rég lehet rávetettem volna magamat ,és átvenném az irányítást és annyit vennék el magamnak belőle amennyit csak szeretnék ,de most Ő szabályozta a testemet . Minden idegszálam megfeszült ahogy egyre lejjebb és lejjebb haladt. Már csak pillanatok választottak el attól hogy ,végképp az őrületbe kergessen. Végül ez megtörténik , a testemen végigcikázik ezernyi érzés én pedig elvesztem az eszemet. Csípőm megemelkedik ,mintha kiakarna törni valahonnan ,és hangosan felnyögök magam sem ismerem meg a saját hangomat ,de ez jelen pillanatban nem is érdekel . Kezeim eszeveszetten csapkodják a falat,a hirtelen jött energiát nem tudom vezetni ,és hol az egyik mellemet markolászom vagy éppen a hajába túrok. Nem bírok megálljt parancsolni a testemnek ,ahogy megérzem az ujjait csípőm ringatózni kezd egyre hevesebben nem bírok betelni az egésszel. Túlságosan is rátapintott az erogén zónámra , és ezt Ő is nagyon jól tudta. - Mit művelsz velem ? -nyögöm inkább a szavakat mint sem mondom a, vágy hogy másképp is akarom magamban érezni egyre felerősödik. Akartam őt teljes egészében. Azt hiszem ezt a játékot Ő még nálam is jól játszotta ,olyanfajta izgalmat váltott ki belőlem amit soha nem éreztem ,kivéve egyszer ,de annak is Ő volt a főszereplője. Nagyon úgy tűnt a dolog hogy ,csak Ő érti hogy kell a testemen játszani.
[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] ⁞ SZAVAK SZÁMA ⁞ MEGJEGYZÉSED HELYE ×
Megkönnyebbülés és vággyal telítő egyszerre, hogy végre Sarah-t kóstolhatom és kényeztethetem. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy ez már nem jelent meg lelki szemeim előtt az elmúlt években, épp ezért teszek mindent mohó éhséggel, de arra figyelek, hogy egy kis kéjes lassúság és hergelés becsússzon az elején. Persze ez apró időleges dolog, hamarosan az intenzív nyelvjáték lesz Sarah jutalma, amit úgy folytatok, hogy közben figyelem Sarah minden rezdülését és amire a legkedvezőbb reakciókat és hangokat adja, azokat ismétlem és használom fel aztán újra és újra. Alapos leckét veszek testének iskolájából, aztán majd felhasználom ellene... mert én ilyen vagyok, ő pedig ezt élvezni fogja. - Csodát. - kuncogva kacsintok rá a pillanat szünetben, aztán már folytatom is, ahogy ujjaim is mozognak s tudom, hogy megtaláltam a megfelelő pontot. Ezt is érdemes az emlékezetembe vésnem, mert jól jön még ma este... folytatom a ritmikus szívogatást és nyelvjátékot csiklóján gyorsuló ütemben azt követve, ahogy csípője lendül, ujjaim is ezt veszik alapul, ahogy hívogatóan görbülve dolgozzák meg G pontját, s addig le sem állok, amíg a kéjtől és élvezettől eszét nem veszti Sarah s el nem éri a csúcsot a kettős támadások hatására, mert utána leengedem lábát a vállamról és felegyenesedek, hogy határozottan húzzam őt magamhoz és csókoljam meg. - Első, de nem az utolsó. - kacsintok rá játékosan, majd most hagyok neki teret érvényesülni és cselekedni, lássuk, mihez kezd vele... de ki tudja meddig bírom, mert érik bennem a késztetés, hogy újfent rávessem magam, hogy aztán a szoba minden pontját felavassuk és minden energiánkat egymásra fordítsuk. Huncut módon nézek gyönyörű kékségeibe és csak arra tudok gondolni, mennyire odavagyok ezért a tüzes szőke ciklonért. Végem.
Testem pattanásig feszül ,érzem hogy egyre jobban tombol bennem a kéjes megváltás ,amit sokszor átéltem ,de valahogy ez most sokkal intenzívebb érzés volt ,és másabb. Úgy mozgatja a nyelvét rajta mintha ismert terepen járna ,kapkodva a levegőt megkockáztatom hogy lenézek rá újra és ez volt az a pont amikor elértem a csúcsot. Azt hiszem egy hosszúra nyúlt sikoly után ,és bódult tudat tulajdonosaként kijelenhetem hogy elment az eszem. Az agyam azon kicsi része ,vészlámpaként villog hogy ,le kéne hogy álljak,de Erik látványa és a nyelve...úristen imádom a nyelvét. Meg őt is. Mennyit ittam ma ? Ahogy leenged érzem hogy az izmaizomzatom próbál észhez térni ,de továbbra is fesezsen haptákba vágva magukat várják a folytatást. Lábaim remegve érnek földet ,és azt hiszem ha nem húzna magához tuti ,pofával előre zuhantam volna ,és ebben az öntudatlan kéjben mártozó állapotban nagyon észre sem venném . Igen kacifántos gondolataimat csókja ,szakítja félbe ,a testemen végigsöpör valami ami remegésre készteti . Azt hiszem erre mondják ,amikor valaki remeg a vágytól. Átakrolva a nyakát hevesen szonszom a csókot ,néhol nylvemmel megizlelem az ajkait is. Ha tudná mit műveltem vele egyik éjjel ..soha nem tudhatja meg ! Verem ki a fejemből még azt a pici szikrát is hogy egy kicsit felcsigázzam ezzel. - Ebben azért valamennyire reménykedtem . - megyek bele játékba ,mosolyom pedig abban a pillanatban változik ahogy ráeszmélek hogy rajtam a sor. Többször is végigfuttatom rajta tekintetemet ,kicsit talán azért is hogy magamba igyam a látványt. Szívem a fülemben dörömböl ,ez most teljesen más volt . Én is akartam ,de még mennyire hogy akartam. Egyre közelebb araszolok hozzá míg elég lassan és megfontoltan. Általában szerettem játszani ,de ez most inkább idő húzás volt hogy minél több időt tölthessek vele. Kezeimet a mellkasára helyezem és újra végigsimítok az egész testén míg nem a gatya vonalához érek. Kicsit talán túl izgatottan csomagolom ki őt a nadrágjából ,remegő kézzel rántom le róla ,majd reflexszerűen letérdelek elé mintha mi sem lenne normálisabb. Mohó vággyal ízlelem meg férfiasságát a nyelvemmel ,de minden egy mozdulatom lassú nem sietem el végül ahogy a hegyéhez érek az ajkaimközé veszem és hagyom hogy minden egyes mozdulatommal egyre mélyebbre kerüljön a számban.
Egy részem azt akarja, hogy Sarah élete estéjét kapja meg és a vágy útjain olyan ösvényt tapossak ki nála, ami után már semmi sem lesz ugyan olyan számára... önző lennék? Meglehet. Sőt, szinte biztos. Akarom őt mindenestül, de mindent meg is akarok adni neki. Ennek jegyében kissé ittas elmém számára öröménekként hat, ahogy hallójárataim bejárják édes és éles sikolyai, érzem őt remegni kezeim között, ajkaim és nyelvem alatt. Mindent megteszek, hogy hosszú és intenzív élményt élhessen át, aminek végén kissé önelégült mosollyal egyenesedem fel és karolom át, valamint csókolom meg. Egyik kezem hátán siklik végig, a másik a szőke fürtök közé merül, míg ajkaim mohón falják az övét, nyelvem pedig édes táncra kel Sarah nyelvével. - Valóra váltom a reményeid. - kacsintok rá, felvéve a játék szálát, majd hagyok neki egy kis teret, már, amíg kibírom, hogy ne teperjem le helyben és... gondolatmenetem érintései szakítják felébe, mert onnantól csak rá tudok koncentrálni. Lecsúszik a bőrgatya, a láncok csörrennek a padlón, Sarah pedig szembesülhet vele, hogy most az alsónadrág viselést hanyagoltam a bőrnadrág mellé, valamint mással is... - Remélem most már tudod, meddig ér a tetoválás. - kuncogok rá, mert már láthatja, hogy a mintázat eltart szerszámom tövéig, mely teljes terjedelmes pompájában meredezik már, szépségének és a korábbi történéseknek köszönhetően. - Uhh... - nyögök fel vágykeltően lassú, édes nyelvjátékára, aztán ajkai érintésére, orgánumom kissé karcosabbra vált s önkéntelenül simítok szőke fürtjeire. - Isteni a szád... lássuk, hogy bírsz el velem. - kacsintok kékségeibe, ha felnéz rám közben. Megőrülök érte és a mohóság is egyre inkább elönti az agyamat. Akarom őt.
Két dologban egészen biztos voltam. A tini Sarah majd megőrült azért hogy Eriket ilyen szempontból is megismerje . És a jelenben élő Sarah? El is vesztette az eszét. Olyan régóta ki voltam már rá éhezve ,és olyan gondolatok fordultak meg vele kapcsolatban a fejemben hogy még Lucifer is elpirulna. Azt ugyan még magamnak sem tudtam megmondani mi volt az ami ennyire vonzott hozzá ,miért vetkőztem ki magamból minden alkalomkor amikor vele voltam. Már akkor is nála volt az irányítás ,csak akkor ez nem zavart ennyire mint most. Visszagondolva hogy milyen bambán mentem utána ,mondjuk nem mintha lett volna sok választásom .Konkrétan kézen fogott és elhúzott ,én pedig a vesztembe rohantam. Tudtam jól hogy ez a legrosszabb ötlet ,ami valaha megfordult a fejembe ,mert Erik volt az egyetlen olyan ember aki közel állt hozzám ,így fájdalmat is könnyedséggel tudott okozni. Az ösztöneim sikoltoztam hogy hagyjam abba amit most teszek,de a vágy amit iránta érzek erősebb volt a kelleténél. Így a cselekedeteimet ,már az iránta érzett éhségem irányította. Így szinte durván mozgatom nyelvemet a Erik hatalmas szerszáma körül ,ugyanilyen hévvel veszem egyre mélyebbre amíg már a torkom nem szorongatja a makkját ,és bár a szorító érzés egyre inkább ingerel ez csak még jobban arra ösztökél hogy gyorsítsak. Akartam a Őt mindegy milyen módon ,ha így,hát akkor így . Néhol fel-fel nézek rá ,ez a huncutság ami mindig a szemében rejlett most is meg volt ,de most nálam volt a gyeplő. Egy pillanatra kiveszem a számból,de csak azért hogy végighúzzam rajta a nyelvemet majd eljátszadozzak vele egy kicsit . Most az egyik kezemet igénybe véve ,markolok rá és fel-le járó mozdulatokkal kényeztettem . Mindeközben a számat se hagyom pihenni . Hagyom hogy ,bármit megtegyen velem ,benne megbíztam annyira hogy tudtam soha nem bántana ily módon . Szóval akármit tesz ,az övé vagyok.
[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | SZAVAK SZÁMA MEGJEGYZÉSED HELYE | ×
Jól tettem, hogy némi türelmet parancsoltam magamra. Mert amit most Sarah-tól kapok, az... eszméletlen. Egyszerűen tökéletes amit csinál s a mennyekben érzem magam ajkai között. Nyögések és mordulások hagyják el a torkom, mézszín fürtjei közé túrok és simítok és ahogy a szemeibe nézek, érzem: elvesztem. Már eszembe se jut, hogy korábban mik zajlottak le, hogy Sarah itt akart hagyni, olyan távolinak tűnik, mint a koncert is. Hiába volt nagy sikerünk, a legkevésbé sem izgat jelenleg, mert most már csak Sarah számít. Ő a legfontosabb számomra, erre akkor ébredtem rá, amikor nem tudtam elengedni és a lépcsőfordulóban a falhoz nyomtam. Nem szoktam a lányokkal ennyire végletes lenni, mármint, ha próbálkozom, akkor nyilván célt akarok érni, de nem minden áron. El tudok fogadni nem-et is, de most... egyszerűen nem tudtam volna feldolgozni, ha Sarah elutasít. Tényleg kell nekem, de nem csak a teste, ahogy sok-sok éve is így volt. Ezt megpróbáltam elaltatni, még kapcsolatokkal is próbálkoztam, de néhány hónapocskánál egy se bírta tovább, az meg extrém hosszúnak számított. Nem volt az igazi. Sarah ellenben... Sarah ellenben most a földöntúli boldogság felé űz, ahogy torkát érzem már farkam körül s újra felnyögök. - Uhhh Sarah... mennyei vagy. - préselem ki s huncut mosollyal figyelem, ahogy ördögien incselkedik velem tovább. Aztán győz ismét a mohóság, ahogy érzem, hogy átadja magát nekem és kezét eltávolítom farkamról, hogy aztán hajába markolva mozdítsam csípőm és még mélyebben nyomuljak ajkai közé. Intenzív ritmusban mozgok, hogy torkáig hatoló lökéseimmel tüntessem el tövig a szerszámom s újabb morranások hagyják el a torkomat. Nem bírom már egy ponton túl, így hátrahúzódom és felkapom őt, hogy az ágyra penderítsem és már felette is legyek, hogy nedves ölébe hatoljak egy határozott mozdulattal és kezdjek rajta dolgozni. határozott voltam, de nem állatias. Nem megdugni akarom, hanem magamévá tenni és ez érződik is, érzéki, fülledt modorban mozgok rajta és benne, lassan, de határozottan és erősen, hogy szenvedélyes szeretkezés kerekedjen ebből az egészből, ahogy egyre és egyre mélyebben adom meg neki magam, lassan tövig érve és alaposan ostromolom őt, ajkaim pedig nyakát csókolják mohón.
+18 Próbálok mindent beleadni amim csak van ,hogy valami olyat nyújtsak neki ami felejthetetlenné teszi számára az egészet. Soha nem akartam senkivel sem ilyen odaadó és nyílt lenni mint vele. Nem tudtam pontosan mi volt ez ,de abban biztos voltam hogy nem a tini kori dac ,irányítja a tetteimet . Talán akkor sem ez volt ami irányított ,már akkor elvesztem mikor az ajkai hozzám értek ,és a rajongásom valami mássá alakult ,de ezt soha nem vallottam be magamnak sem neki. Hisz mindig végig abban a tudatban lebegtem hogy ,húgaként kezel azután az este után pedig elszabadult valami. Az ilyesmit azt hiszem nem tudja megmagyarázni az ember ,hisz itt nem az észérvek hatottak hanem az érzelmek. Gondolataim cikáznak ,és talán ez egy kicsit meg is látszik a technikámon hisz ,lassú mégis határozottan mozgatom rajta a számat és a nyelvemet . Kezem pedig ezzel egy ütemben próbálja fáradhatatlanul hajszolni az élvezet felé. Nyelvem érzékien nyal végig hosszú hímtagján ízlelgetve őt .Szemeimmel pedig mélyen az Ő íriszeibe mélyedek,amin egyre jobban észrevehető hogy kezdem teljesen átvenni rajta az uralmat. Imádtam az egészet végignézni. Szavaira még jobban kezdek beleadni mindent ,és bár néhol a saját határaimat feszegettem nem érdekelt jelen pillanatban ,csak Ő. Ahogy kezdi Ő átvenni az irányítást továbbra sem szakítom meg a szemkontaktust ,talán ha lehet még engedelmesebben fogadom be őt a számba ,amit próbálok kicsit nagyobbra nyitni ,és bár sikerül az odabent működő reflexeim egyre többször szorulnak a férfiassága köré. Más nőnek ez biztosan megalázó lenne ,hogy a haját markolva megdugják a száját ,engem viszont az izgalom és kellemes bizsergés fog el. Én lehet valami abnormális elcseszett példánya vagyok a női nemnek. Nyelvem kezdi felvenni a ritmust ,és már éppen még jobban magamba fogadnám amikor úgy dönt helyzetet vált. Valami vad megállíthatatlan dologra számítok ,ahogy a lábaim közé fogadom őt ,ám valami mást kapok. Olyat amit senkitől sem tapasztaltam ,nőiességem telhetetlenül próbálja őt még jobban magába hívni. Kezeim pedig éhesen simítanak végig hátán ,néhol finoman meg is karmolom amikor még jobban belém hatol ,ami nem nehéz neki ,mert már attól izgalom fog el ha csak arra gondolok hogy bennem van. - Erik ...-nyögöm ,miközben Ő nem áll le a lázas mozdulatokkal ,és nyakam csókolgatásával sem ,amire akaratlanul is rásegítek az egyik kezemmel és egy kicsit magamhoz szorítom őt. Ugyanezt teszem a lábaimmal is átkulcsolva a derekát ,kicsi mozgásteret hagyva neki ,amibe én is belesegítek a csípőmmel amit néha meg-meg emelek ,hacsak nem azzal vagyok elfoglalva hogy,mindenhol megérintsem őt . Vállához szorítom a fejemet és egy aprót bele is harapok ,ezzel próbálom eltörölni ajkaimról a ki nem mondott szavakat. Inkább csak folytatom a mozdulataimat ,és nem arra gondolni hogy fogalmam sincs mit csinálok éppen. Mert ez most nem az a bizsergető megsemmisítő vágy amit eddig éreztem vele ,ez valami súlyosabb és megfogalmazhatatlan és én túlságosan is élvezem. Testemet teljesen hozzá préselem ,az izmos durva felület ,pedig mellbimbóimat még feszesebbé teszi. -Annyira....- kezdek bele az összefüggéstelen mondatfoszlányba ,de egy nyögésben elhall a hangom ,még szerencse talán olyat mondtam volna amivel egy örök életre elűztem volna magamtól.
[url=ZENE LINKJE]ZENE CÍME[/url] | SZAVAK SZÁMA MEGJEGYZÉSED HELYE | ×
Nem tudom, hogy hol vagyok és hány óra van, csak azt, hogy kivel vagyok: Sarah-val. Akivel mindig is lenni akartam, legalábbis, amennyiben bevillannak még értelmes gondolatok, akkor is ez jut eszembe. De Sarah tesz róla, hogy ez egyre ritkábban történjen meg. Egyszerűen fantasztikus amit művel s ahogy eltemetkezem tekintetében: végem. Már ami az önkontrollt és gondolataimat, érzelmemimet illeti. Más tekintetben a vége még odébb van... édes szája és torka sem elegendő némi idő után, na nem azért, mert ne lenne jó, egyszerűen többet akarok: Őt. Mindenestül, most azonnal. És hamarost változtatok is, hogy magamévá tegyem. Így kötünk ki a franciaágy széles matracán, bár az nem most lesz, amikor a helyet kihasználjuk, jelenleg sokkal inkább azon vagyunk, hogy mind a ketten minél kisebb helyet foglaljunk, a mozgalmasság ráér még. Szorosan simulunk össze, élvezem minden pillanatát, ahogy fehér, selymes bőrét érzem a magamé alatt. Ajkaim mohón találnak az övére, hogy szenvedélyes csókcsatába bonyolódjunk. - Sarah... - súgok vissza ajkai köz. - csodálatos veled. - következő szavaim közben már nyakán vádnorlok csókjaimmal és harapásaimmal érzékien, abban a ritmusban, ahogy mozgok. Odalent, bár mélyebb érzelmek vezényelnek és érzékiség hatja át mozdulataimat, azért kellő erőt és sebességet adok le Sarah számár,a hogy mind a ketten minél jobban élvezzük ezt az egészet. Ugyan azt akarom kiváltani belőle, mint korábban, ott a falnál, ennek érdekében pedig mindent megteszek. Kellően kihasználom fizikális adottságaim s míg férfiasságom minden másodpercben mélyen és lendületesen ostromolja őt, addig ajkaim tovább vándorolnak nyakán és fülén, hogy még több szenvedélyt csempésszek együttlétünkbe. - Mire vágysz? - súgom a kérdést a fülébe, mert lehet van olyan kérése, vagy óhaja, aminek teljesítésével tovább emelhetnénk az este fényét. Csak Ő és ez az egész tölti ki minden gondolatom, az, hogy mennyire rég vártam erre, még ha nem is ismertem be s most ez mennyire édes, mennyire jó és milyen kellemes összhang uralkodik közöttünk.
Szerettem azt hinni hogy ,érzelmileg stabil lábakon álltam . Mint egy rendíthetetlen fal amit senki ,és semmi nem tud lebontani . Az utolsó tégláig mozdulatlanul állt ,és kitartott minden befolyásoló tényező ellen. Most viszont félek ,Erik jég kék tekintette mindent lebontott szinte tornádóként söpörte el ,az egyetlen védelmemet. Mintha mindig is erre készült volna hogy,ezt megtegye. Rettegtem sok mindentől fizikailag ,talán az ennyire nem is bántott mint ez hogy egyszerűen le lettem csupaszítva és nem maradt más mint hogy önmagam legyek. Tudtam hogy ,soha nem bántana,de mint tudjuk az ördög soha nem alszik. Én mégis ezt figyelmetlenül hagyva mozogtam vele együtt ,beleadva minden érzelmemet ,vágyamat ,és fájdalmamat amit az évek során összegyűjtöttem iránta .Egyre bizsergetőbb érzés fog el ahogy a teste az enyémnek nyomódik ,élvezem a férfias határozottságot amit kiáraszt magából ,és a testemet arra készteti hogy még többet akarjon. Zavaros gondolataim hamar tova szállnak ,nem sikerült megzabolázni a tetteimet ,és amit mg tenni akarok. Ahogy annak sem tudok parancsolni hogy,hangot adjak annak mennyire élvezem ezt az egészet . Csípőm tehetetlenül mozog alatta többre sarkalva őt ,míg ajkaim mohón viszonozzák a csókjait vagy éppen próbálok elfojtani egy-egy hangos sikolyt azzal hogy a saját húsomba harapok. Nem tudok semmi másra koncentrálni csak rá ,és nagyon nem is akarok. De az Erik által okozta kábultságból hangja ,ébreszt fel. - Ez csak annak köszönhető hogy ,a legjobbat hozod ki belőlem .- Nyögöm a szavakat ,nem sokáig vagyok képben a dolgokkal hisz újra lecsap rám n pedig teljességgel elvesztem a fonalat a kéjhomályában . Izmaim pulzálva feszülnek férfiasságára ,egyre többet akarva ,és egyre mélyebbre fogadva őt . A testem épp oly mohón reagált rá ahogy ,minden idegvégződésem is csak azért sikított hogy ,őt akarja. Mire vágyom ? Az első gondolatom az lenne hogy , rá és arra hogy addig csinálja ezt velem amíg már nem vagyok magamnál ,de már így is a határát feszegette ennek. Így nem maradt más mint hogy... - Engedj hagy irányítsak ,és megmutatom mennyire vágyom rád .-emelem ki az utolsó szót ,és várom mit fog tenni ,de közben kezeim egy kis határozottsággal megszorítják a vállait hogy szavamnak nyomatékosítva segítséget adjanak. Nem tudtam mi lesz ha visszakapom az irányítást ,igazából reménykedtem benne hogy vissza kapom a józanabbik felemet ,ami azt súgná vészjóslóan hogy ,az érzelmek feleslegesek. De,az az énem amelyik,majd megbolondult ezért a férfiért azt diktálta hogy ,adjam ki magam neki,most már teljesen. Nyíljak meg neki még jobban . Ezt akartam tenni ,és érezni is.- Engedd ..-súgom az ajkaival játszadozva
Kezdőlap
; 