+18 Tény, hogy így beton törő keménységgel nehéz volt önkontrollt gyakorolnom, de alapvetően úgy éreztem, amúgy menne. Nem tudom, az a hülye gyerek, mivel szurkált, de úgy érzem a heves hajlamaim ellenére is több türelmem van, mint eddig. Nem mondanám, hogy annyi, mint egy átlagos embernek, mint mondjuk Juliannek - na annyi biztos nem - de több, mint eddig volt. Pedig még ittam is, és a józan gondolkodás sem erősségem, pláne ilyen meg-megszakított film szalaggal, abból is látszik, hogy jól kiegészítjük egymást ezzel az imádnivaló pasassal, hogyha megfogalmazni sem tudom, ami még gondolatban sem állt össze teljesen, ő pontosan tudja mit akarok. Ilyet mások max évek alatt tudnak elsajátítani. Borzasztó édesnek találtam, ahogyan bevallotta, hogy sosem szexelt még kocsiban, legfőképpen, ahogyan bevallotta. Más biztos képen röhögtem volna, most meg csak az járt a fejemben, hogy ó, de mókás lesz majd mikor megyünk valahová, vagy épp lerobbanunk és hát mi mással ütnénk el az időt... Majd én beavatom. A közös, veszélyes helyeken szexelést meg együtt tapasztaljuk ki. Mondjuk azt sem úgy kell elképzelni, hogy bombázás közben egy gödörben, hanem ahogy épp hozza a dolog.
- Hát nem azt mondom, hogy kényelmesebb egy ágynál, de azért meg van a maga varázsa... - somolygom, és nyelek egy nagyot, ahogy már fejben tervezem a következőket. - Ahh... a legközelebbi kocsis huncutkodást meg majd egy kukoricás közepén csináljuk a motorháztetőn... - harapom be alsó ajkam.
Akármennyi csókot tudtam volna adni. Simán eltöltöttem volna úgy egy napot, hogy egész nap csak egymás szájában vagyunk. Meg van a maga varázsa, ahogy így leszünk egymásé. A ruhák immáron szanaszét, azon sem lepődnék majd meg, ha pár nap múlva kerülne elő egy-egy zokni munkába menet közben, vagy egy csokornyakkendő az ülések közt, ám bár mindenképp kellemes élményeket ébresztene. A vetkőzés közben, ahogy letolom magamról is a nadrágot, legalább térdig, fel sem tűnik, hogy az ott őrzött pisztolyom is kiesik hátul, le a pedálok közé, annyira már csak ő van a figyelmem középpontjában. Kezét figyeltem, ahogy végig járt izmaimon, még felegyenesedve oda is dugtam a pocim, miközben mosolyogva, hangosan szuszogva élveztem tenyerének érintését. És azt, amikor az égnek meredő farkamra markolt. Nem is babráltam sokat, egyszerűen csak annyira mámorító volt nézni, ahogy a kihagyott idő után megint egymáséi vagyunk és érzem kezét magamon, hogy ott felejtettem az én kezem is, amíg csak addig volt rajta, amíg magától le nem pottyant. Beharaptam alsó ajkam, el-el fojtva egy nyögést, de volt, mikor vissza sem fogtam magam. Amikor pedig ráhajoltam, a csókokkal sem fukarkodtam. Egyedül akkor álltam meg, mikor big bad wolf el nem kezdte megadni magát, amit nem hagyhattam, főleg, mert én őt szeretem megtölteni, nem pedig rá spriccelni. Az is szexi, de most talán a kocsi miatt is praktikusabb, ha a popsiját töltögetem. Sokáig viszont nem akartam húzni az időt, ezért segítettem neki megfordulni a tágításhoz. Így pedig a sikosítással sem volt probléma. Fejem a sötétített, hűvös üvegnek döntve figyeltem, ahogy egyre több ujjam tuszkolom be, a kis megpróbáltatások végett kicsit kipirosodó ki-bejáratába. Úgy forgattam és mozgattam benne őket, hogy ne csak nekem okozzon élményt a látványa, de ő is hallja - bár érezhette is, hogy tocsog - a cuppogást. Volt, hogy teljesen kihúztam őket és vissza, aztán ezt ismételgettem többször, miközben tulajdonképpen a látványra és a testének gyönyörűséges reakcióira, illetve hangjára sóhajtoztam és nyögtem. Hát még mikor mélyre nyomva ujjaim kerestem a pontot, amit masszírozhatok. Uhh, én magam majdnem elment attól, ahogy ő reagált rá. El is vigyorodtam, és bár így félve, hogy egyből elmegy, merev tagjához nem mertem nyúlni, de a pocakját azért megcirógattam közben.
- Istenem, de gyönyörű vagy... - suttogom, hol arcát, hol hátsóját bámulva, ahogy reagál az ujjaimra, noha ő talán nem is hallja, de nem baj, mert egy párszor még úgy is el lesz mondva. Talán nem is baj, hogy félbehagyom a tágítást, és egy kis szünetet beiktatva visszafordítom hátára. A testén, homlokát megjelenő verejték cseppek, a ki pirosodott bőre a testhőjétől és mellkasának szapora emelkedés, plusz arcának "kínlódó" vonásai, amúgy is arról árulkodtak, hogy majdnem elért a csúcsra. Lepillantva hasának feszülő, kőkemény tagjára nem is csodálom. Mikor pedig elhelyezkedtünk célba véve a kis barlangot, be is hatoltam. Nem kellett erőlködnöm, mégha nem is pontosan rám tágítottam, de maximum néhány milliméter különbség volt, annyitól meg inkább csak izgatóbb lesz. Elmosolyodva, de vele együtt nyögtem fel, ahogy arcát figyeltem.
- Uhmm... deh finohm itt valakih... - duruzsoltam, miközben kihasználva, hogy hátra vetette fejét, nyakához hajolok és végig csókolgatom. El is mosolyodtam dicséretére, mert ezek szerint megérte a türelem.
- Tökéletest, a tökéletesnek... - suttogom fülébe, amint aztán végig is nyalok, míg ő átkarolja nyakam. Mondanom sem kell, a cirógatás belőlem is ugyanazt váltja ki, mint macskákban a simi, libabőrös leszek és fülébe dorombolok, persze csak férfiasan. Akkor sem tudtam megállni mosolyom, mikor lenézve rá hallgattam, sőt végére szélesedett is képemen a mosoly, mely lassan vigyorrá vált.
- Én akkor élvezem, ha veled vagyok... mindegy, hogy hogyan... - somolygom, majd hozzáteszem pimaszkodva. - De értem én a célzást... csak bírja szusszal a hátsód... - nyomok egy cuppanós csókot ajkaira, majd ha elenged felegyenesedem, hogy térdelve, derekára foghassak mindkét oldalt, így aztán majd biztosítva a kellő intenzitást mozgásban, tempóban és közben gyönyörködhetek benne is. Ha nem eresztett sem volt semmi gond. Akkor nyakába hajoltam, egyik kezemmel szintén derekára fogva, másikkal, alkaromon támasztva magam feje mellett és akkor... na akkor kezdetét vehette a kemény munka. Először csak elkezdtem a mozgást, lassan, hogy kitapasztaljam, hogy lenne a legkényelmesebb, hogy és mennyire fogok tudni gyorsítani, és durvulni. Azt innentől azt gondolom mindketten nagyon szeretjük. Akkor én is csak halkan nyögdécseltem, jobbára inkább sóhajtoztam, előfordult, hogy elszámoltam magam és kicsúsztam, de akkor egyből vissza is igazítottam tagom belé. Aztán elkezdtem gyorsabban mozogni, mélyebbeket lökni, keményebben tolni. Szerencsére tényleg elég tágas volt a kocsi, így bármelyik pózban is voltunk, még kapaszkodni is tudtam, szóval egy ponton túl nem fogtam vissza magam. Ha ezt nem hallják meg odakint, vagy veszik észre a kocsi mozgását, akkor semmit. Olyan eszeveszett tempót vettem fel - főleg, mert tudtam, hogy úgy sem fogom sokáig bírni már - hogy még a rövid nyögések is meg meg szakadtak. Nehéz volt végig nyitott szemmel lenni, de akkor is mindig a testét néztem, és az arcát, már amikor épp nem vetette nagyon hátra, amit szintén büszkén néztem. Még a férfiak is tudnak látványosan "kínlódni" az orgazmus alatt, és őszintén szólva imádtam nézni, ahogy ez lezajlik Julianben. Idővel azonban éreztem, hogy én sem bírom már tovább, annyira nem, hogy időm sem volt már gondolkodni, ezért egy ponton felhagyva a mozgással mélyre nyomva magam benne, szorosan fogva derekát nyomtam magam hozzá és jó nagy adagokat küldtem bele, nem kis megkönnyebbüléses, elnyújtott nyögések közepette. Úgy lihegtem, mint aki féllábbal szökdécselte volna végig a maratont, de még túl kellemes volt benne lenni, hogy ki húzódjak. Ha ő közben nem tudott elélvezni, azt sem hagytam annyiban. A mozgás közben fenekéből kicsordogáló élvezettel összekenve tenyerem fogtam rá akkor merev tagjára és mozgattam rajta gyorsan kezem, alaposan megdolgozva.

+18 Ó, ne aggódj... fogod, baby... fogod... - vigyorgom, mert nem csak most, és ezt mindketten tudtuk. Én nem bántam, hogy tudok majd még újat mutatni neki, legalább gyakori közös programjaink lesznek. Ha nem volna korhatáros, még ilyen ismeretterjesztő csatornán is nyomhatnánk, hogy első epizód, a cápák közt kefélni, aztán a következőben egy sátorban medvékkel körbe véve. És akkor ott közben kommentálnánk, hogy fuh, hát életemben nem gondoltam volna, hogy a hancúr így bevonzza a szúnyogokat, meg ilyenek... Poén lenne. De tényleg. Viszont a poénokkal ő sem fukarkodott. El is nevettem magam elképzelve a szitut.
- Jaa, és közben megjelennének az ufók, és még mi tanítanánk meg nekik, hogy és mit lehet feldugdosni más hátsójába... Többet vissza se jönnének. - nevetem, ahogy lelki szemeim előtt meg is oldanánk a Függetlenség napjában történteket egy ilyen kis bemutatással.
Mai napig imádom, hogy Julian ilyen engedelmes és odaadó még szex közben is. Emlékszem, hogy milyen kemény, durva és erőszakos voltam vele legelőször. Szar érzés így visszagondolva, függetlenül, hogy utána jól érezte magát. Annak viszont örülök, hogy annak a szülei rám küldték, és nem félt szembeszállni velem, különben talán sosem találkozunk. Őszintén szólva, addig az öltönyösöket nem is csipáztam. A "haverja" után pedig még inkább rühelltem. Most meg nézd meg, hát nem én is azt hordok, arról nem is beszélve, hogy fülig szerelmes vagyok ebbe a nárcisztikus, túl szexi pasasba? Sőt hamarosan férj és férj is leszünk. Mintha végre kezdene minden egyenesbe jönni, úgy... röpke 30 év múltán. Kurva jó... de megérte várni. Örömmel bújtam oda és viszonoztam minden csókot, miközben hallgattam is, vagy épp csaptam tovább a szelet neki.
- Imádlak, te kémek kéme... - vigyorgom bajszom alatt. - De nagyon, nagyon ám... - teszem hozzá, ha netán nem tudná, miközben néhány röpke pillanat erejéig lehunyom szemeim, ahogy homlokunk összeér. Szerintem jelenleg a földön nincs szerelmesebb pár nálunk. Horatio is csak fantáziálhat róla, hogy valaki akár csak ember számba vegye, nem, hogy még odatartsa neki a valagát. Ezerrel irigykedhetne, ha látna minket, pláne, mikor beindul a buli, és az engedélyt megkapva alaposan megdolgozom hátsóját. A szorításából éreztem, milyen piszkosul közel jár, és hogy mennyire élvezi. Meg nem csak abból. Mondjuk én sem voltam másként. A fizikai élményeken túl, azt élveztem a legjobban, ahogyan ő élvezte. Ahogy kiabált, ahogy szorított és feszültek izmai. Talán nálam is az tett be főként, ahogy odabent mozogtam benne és mellette láttam, ahogy megadja magát és ellepi hasát saját élvezete. Szóval én sem fukarkodtam megtölteni, bár ez nem is igazán rajtam múlt. Utána viszont én is úgy lihegtem, mint, ha körbefutottam volna a várost. Már most sajogtak kicsit izmaim, de semmiért se csinálnám vissza. Alaposan leizzadtunk és a nedvességtől a hajában lévő zselé is feladta annak megtartását, így már nem okozott beletúrni és nyomni egy csókot homlokára.
- Elképesztő voltál, szerelmem... és le a kalappal, édes... gyorsan újra töltődtél... azért erre nem sokan képesek.. - vigyorgom, de ténylegesen elismerően. - Kibaszottul szexi vagy így... - pillantok végig rajta, ahogy fél kézzel derekát cirógatom. Hogy ne kelljen magát tartania, annyira lejjebb hajoltam, hogy fekhessen, de kezeit is rajtam tarthassa, miközben halkan szuszogva még a fáradságtól figyeltem arcát. A megszólalására elmosolyodva, érdeklődő fejjel vontam fel szemöldökeim, majd nyomta vissza egy ujjam homlokánál buksiját az ülésre.
- Még mit nem... Ami az enyém, az az enyém... - csókolok ajkaira, majd ahogy egyre lejjebb kúszok, ki is húzódom belőle, de ha esetleg nagyon csordogálna belőle az adagom, minden gond nélkül feltolom belé ujjam. Akár kettőt is. Fájdalmat már úgy sem okozok neki. Majd a hasához hajolva elkezdem lassan lenyalni róla a foltokat, miközben nézek fel rá.
- Ó, itt még kimaradt egy kicsi... - csókolok köldöke alá, majd kicsit odébb, aztán megint lejjebb picivel. Nehéz megállni, ha az ember ilyen közegben ragad, már pedig most se intézni valónk, se rohanni valónk, ellenben örökké elnézném, ahogy talán már fél álomban élvezi a csókokat a pociján, míg el nem érem a kis bajnokot, és végig nem nyalok rajta. Jó, oké, vegyél vissza tigris... szegényem totál kiürül, ha egésznap ingerelve van. Nem is kapom be, és az ujjaim is kihúzom belőle, hogy immáron tiszta felső testéhez simulva csókolhassam meg.
- Gondoltad volna... hogy egy nap az a senkiházi drogkereskedő, akit lekéne csukatnod, így rád cuppan... szó szerint? - somolygom, néha adva neki egy fáradt eszkimó puszit, miközben úgy támaszkodtam alkarjaimon feje körül, hogy cirógathassam buksiját mindkét kezemmel. - Én biztos nem számoltam vele, hogy majd pont egy ilyen bajkeverő 007-es ügynök csavarja el ténylegesen a fejem... Basszus, eddig Julienak is mindig azt mondtam, hogy nem is léteztek... erre nesze... a nyelvemen a bizonyíték, hogy nagyon is vagy... - nevetem el magam a piszkos fantáziámon.