Követve a másik mozdulatait, ha nem is túlságosan hirtelen, de megáll, és szembefordul ő is a nővel. Kissé meglepi ez a hirtelen kirohanás a részéről, de ez nem látszik az arcán, sőt, inkább érdeklődés jelenik meg a vonásain, ahogy igyekszik magába inni a másik indulatát, hátha ezzel el tudja törölni belőle, amit érez most. Nem tudja, hogy ez Tizianonak, vagy az ő ki sem mondott szavainak szól valójában, de nem haragszik, amiért kiönti neki a lelkét a másik.
Első ízben nem válaszol arra vonatkozólag, hogy szerinte ostobaság vagy sem, amilyen lehetetlen kapcsolatot igyekszik ápolni a Pellegrini fiúval a másik, hiszen a véleményétől függetlenül semmi köze hozzá. Éppen ezért igyekezett magában tartani a gondolatait, és hiába érkezik a valószínűleg nem annak szánt provokáció, Fabrizzio nem fog többet hibát véteni a másikkal szemben. Erre meg merne neki esküdni, ha rákérdezne.
- Hogy lehet az, Patrizia, hogy bármiféle indíttatás nélkül, mindig kihozok magából valami ilyesmit? - Őt ez sokkal jobban izgatja, mint az a rengeteg minden, amit Patrizia elmondott. Nem kellene magyarázkodnia Fabrizzionak, hiszen ha nem járkál rendezvényekre, és nem szándékozik időt tölteni a közegben, akkor nem fognak túl sokszor találkozni egymással, hogy lényeges legyen a férfi megértése a kapcsolatukat illetően. Máskülönben meg látott már eleget belőle a vele szemben álló, hogy tudhatja róla, nem szokása a véleményét megváltoztatni bármivel kapcsolatban, hiszen ha így lenne, még mindig üzleti kapcsolatban állnának egymással.
- Ha a tudtom nélkül megsértettem valamivel, elnézését kérem. De nem szükséges magyarázkodnia a kapcsolatát illetően. - És ezt őszintén így gondolja, hiszen ha meg is veti jószerével Tiziano Pellegrinit, azt az egyet elismeri neki, amiért egy ilyen csodálatos nőt tudhat az oldalán. Nem érdemli meg Patriziát, ez egyértelmű, sőt, ma Matteot látva egyre inkább ellenzi, hogy a család közelében legyen a fiú, de ennek nem szabadna lényegesnek lennie.
- Ahogy, úgy gondolom, a véleményem sem kellene befolyásolja bármiben. - Ez valószínűleg nincsen így egyébként, de mással nem tudja magyarázni azt, hogy Patrizia mindenáron a tudtára akarta adni, hogy téved. Mert valószínűleg ez erről szól, mégsem fog belemenni abba, hogy nagyon is igaza van, mert azóta ismeri a fiút, hogy az megszületett. Látta a rosszat, látta a jót, és ha egy valamire szívesen reflektálna, az az, hogy teljesen mindegy, mi lakozik benne, és azt miért nem akarja kimutatni. Az ő világukban ugyanis ez az egyik legnagyobb gyengeség.
- Sosem tudhatja, mi kell a férfiaknak. - És a tekintete mélységén látszik, ezzel sokkal többet akar most mondani, mint amennyit valójában jelent. Fabrizzio teljesen megbabonázva áll a nő előtt, hiába nem látszik ez rajta; amikor nem a véleményeik és gondolataik ütköznek éppen össze, akkor egy erős, önmagát maximálisan feláldozni képes, kedves nőnek gondolja, aki mindenféle kifogás nélkül ott van Matteo mellett, és ez erényben többet jelent a férfinek bármi másnál. Úgyhogy nem tudhatja, melyik férfinek milyen barátnő kelhet, mert ha belelátna Fabrizzio fejébe vele kapcsolatban, valószínűleg megdöbbenne. Egyedül a neveltetése és a udvarias modora tartja attól vissza, hogy ebbe mélyebben belemenjen, amikor látszólag mindketten foglaltak még.

Váratlanul éri a kérdés, mert ennyire egyenesen nem szoktak rákérdezni olyasmire, amit ő a tudta nélkül csinál, ezért szórakozottság ül a vonásaira, miközben a szemöldökei enyhén, gúnytól mentesen megemelkednek. Ez a nő valóban egészen más, mint akikkel élete során találkozott, hiszen nem a köreikben nőtt fel, az ottani szigorú apák és még annál is szigorúbb anyák között, akik a rangos, jó házasságok érdekében egészen másra nevelik a nőket. Nem jobbra, semmilyen negatív gondolata nem támad a másikkal szemben ennek a férfinek, sőt. Fabrizzio kifejezetten örül, amiért a gondolatokat úgy tervezték meg, hogy azok gond nélkül a fejében tudjanak maradni, minden körülmények között.
- Miért, hogyan nézek másokra? - Muszáj visszakérdeznie, hiszen ha egyébként érti is, mire gondol a másik, az egyáltalán nem szól mindenkinek. Mondhatta volna akár ezt is, de nem a saját véleménye érdekli a hirtelen témát érintően, hanem a másik gondolatai, főleg az eredetük, hiszen valami szülte őket. Veszélyes, már-már ingoványos a talaj, amire jókedvükben tévednek egyébként, és kettejük között Fabrizzionak van több esélye ezt látni, és okosan megállítani. De amint látszik, nem ez történik valójában.
- Nem tűnik nekem egyáltalán ostobának, Patrizia. A kapcsolata pedig Önre, meg arra tartozik csak, akivel megosztja az életét. - Ha ez a férfi eltervez valamit, akkor ahhoz még fejben is tökéletesen képes magát tartani. Mondhatta volna azt, hogy bár Patrizia nem ostoba a kapcsolatuk végett, Tiziano már sokkal inkább, amiért nem megfelelő módon terelgeti a másikat, és még annál is pocsékabbul mutatja őt be a közegnek. Viszont mivel ezekkel megint a Pellegrini fiút venné a szájára, amit többet nem tesz meg, inkább ráhagyja a szerelmi életét a nőre. Ha erre vágyik, ő nem fogja tudni megváltoztatni a véleményét.
- Szóval bokszzsáknak használ, értem. - Ezúttal ő reméli, hogy a viccelődés átmegy a másiknak, hiszen vigyorog közben, és a hangjában sem lehet semmiféle rosszallást felfedezni. Ez már a sokadik akkor ezek szerint, hogy Patrizia rázúdítja az érzelmeit, Fabrizziot azonban ez nem zavarja, úgy tűnik egyáltalán. Amíg nem értette, miért ilyen vele a másik, sokkal inkább frusztrálta a viselkedése, mert nem érezte, hogy rászolgált volna.
Mivel ez a férfi megfontolt és kalkuláló típus, sokszor emiatt lassú is, és valóban, semmit sem szeret elsietni, amit nem muszáj. Így számára nagyon gyorsan történnek az események egymás után; egyszer csak kép készül róla, amit utána Patrizia odalépve viszonylag közel mellé igyekszik megmutatni. Ekkor Fabrizzio azonban nem a készült képet, meg a már másodjára említett nézést vizsgálja, hanem a nő arcának oldalsó profilját, miközben mélyebb levegőt vesz, hogy érezze az illatát, amitől a gyomra furcsa módon rándul görcsbe.
Közben pedig a szavak is elérik az elméjét, melyekre egyáltalán nem számított.
- Szóval.. - Kezdene bele halkan, de a másik már szinte messze jár, ő pedig a formáit vizsgálva engedi ezt meg neki. Utoljára akkor nézte meg így magának a nőt, amikor először találkoztak, és azóta sem, mert egyértelműen a tudtára adta, semmilyen érdeklődést nem mutat az irányában. Ez most már kevésbé egyértelmű ennek az olasznak.
Néhány pislogás még, és magához tér teljesen az előző kavalkádból, hogy ő is csatlakozzon a finom terelgetéshez, mert a talaj egyre ingoványosabb, így jobbnak látja, ha mindenki megy mára a dolgára.
Odakint még egyszer a társaság felé fordul, és bár a tekintete szinte önkéntelenül megakad a másikon egy pillanatra úgy, ahogy azt az előbb is a tudtára próbálta adni, azt hamar elvonja tőle, és leguggol Matteohoz.
- Remélem jól érezted magad. Legközelebb ne indulj azért ekkora útra a szeretteid nélkül, rendben? - Mondja egy kedves mosollyal az arcán, és bár eszébe jut, hogy megborzolja a fiú haját játékosan, eszébe jut, hogy erre talán ő érzékeny, ezért lemond az ötletről, és felegyenesedik a nőhöz.
- Örültem, Ms. Ferrara. Szóljon, ha a jövőben bármire szüksége lenne. - És hiába igyekszik a szavaival visszaterelni magukat egy biztonságosabb mederbe, a tekintetével már nem tud mit kezdeni, ahogy elvonni sem a másikról.