Magabiztos. Soha sem volt önbizalomhiányom, mindig is tudtam magamról, hogy mennyit érek és nem is igazán értem be kevesebbel, ahogyan a jövőben sem fogom. Szerintem ez a tulajdonság az egyik legnagyobb erősségem is egyben, hiszen mi más motiválhatna jobban, minthogy valóban annyit érjek mások számára is, mint amennyit én hiszek magamról. Az meg már csak hab a tortán, hogy ha tényleg elérem minden célomat, akkor végre lehetőségem lesz anyám orra alá dörgölni, hogy én már kilencévesen megmondtam, hogy egy nap milyen ember válik majd belőlem...
Ami a szívemen, az a számon. Tény, hogy nagy a szám és sosem szoktam visszafogni magam, ha valakivel szemben ki kell engednem a hangomat. Azt sem tagadom, hogy elég gyakran kerülök ilyen szituációba, de azt senki sem várhatja el tőlem, hogy ne mondjam ki teljesen őszintén azt, amit éppen gondolok. Még akkor sem, hogyha néha a legkevésbé sincs igazságtartalma a szavaimnak.
Borsodzik tőlem más lányok háta. Nos igen, ezen sincs mit tagadni. Egész életemben fiúkból állt a baráti köröm, majd később, amikor tinédzserként elkezdtem felfedezni a testiség világát, előszeretettel próbáltam ki őket kicsit más formában is. Arról viszont nem csak én tehetek, hogy néhányan igen gyorsan elfelejtették ilyenkor, hogy kapcsolatban vannak...
Erkölcsi nullának is hívnak páran, valószínűleg leginkább ezért, bár az állandó kis hazugságaim is hozzájárulnak ahhoz, hogy senki sem képes megbízni bennem. Talán a saját anyám a legkevésbé: erkölcs és becsület, ez hiányzik belőled Mabel...
Ludikus. Sosem voltam szerelmes és nem is tervezek egyhamar az lenni. Szerintem az érzések csak megzavarják az embert és elvonják a figyelmet más, sokkal fontosabb dolgokról. Éppen ezért az elköteleződés egyáltalán nem nekem való, sokkal jobban szeretek úgymond felszabadultan és önfeledten kergetőzni és fetrengeni a partnereimmel.

Hedonista, vagyis élvhajhász. Ugyan mi más számítana az életben (a pénzen kívül), mint az érzéki öröm? Nyilván nálam a nemiség áll az első helyen, az evés kevésbé mozgat meg és amúgy sem tehetem meg, hogy felszedjek pár kilogrammot, tartanom kell a versenysúlyomat, hiszen mostanában elég sok rivális jelent meg az interneten, akiket nem engedhetek magam elé a nézettségi listán.
A jég hátán is megélek. Ez nem is kérdés. Pláne egy ilyen családdal, mint amilyen az enyém. Apa nélkül, egy olyan anyával, aki a lányát okolja, amiért a barátja fogta magát és egy reggel szó nélkül lelépett, és aminek megannyiszor hangot is ad. Mindig is egyedül voltam és pontosan ezért nem is bízok meg senki másban csak is magamban. Azt hiszem ez érthető.
Rebellis. Szeretek a személyiségemnek megfelelően élni, bár kevés kicsapongóbb embert találni nálam, ha arról van szó, hogy éppen egy rózsaszín álomruhás modern királylány vagy egy bőrdzsekis vagány csajszi szerepét szeretném éppen átélni. Ha pedig valaki meg akarja mondani, hogy hogyan és mit kellene máshogy csinálnom, hogy jobban érezzem magam a bőrömben, hát... Könnyűszerrel változok azzá a Mae-é, aki maga mögött hagyja a gyermekkori álmát és inkább azzá a bőrnadrágos spinévé avanzsál, aki bárkinek képes nekiesni, legyen szó egy hatvanéves néniről vagy egy kétajtós szekrényről.
Még a szemem sem áll jól. Viszont a testem maga a csoda, mhm...
OnlyFans. Az egyetlen munka, ami valóban érdekel és amit szeretek is csinálni. Nem most kezdtem a szakmát, már egy ideje fent vagyok a platformon, de egyre jobban azt érzem, hogy egyhamar nem fogom abbahagyni, hiszen a modellkedés mindent biztosít számomra, amire csak szükségem van. A mostmár megkeresett összeg bőven elég a kis albérletre Staten Island-en, ami pedig megmarad belőle, azt is kizárólag magamra fordítom: kozmetikus, fodrász, ruhák, szórakozás. Mi kell még ennél több?
Nárcisztikus. Más esetben talán túlzás lenne azt állítani, hogy az ember képes beleszeretni a saját tükörképébe, de rólam van szó és nálam bizony nem találni énközpontúbb embert sehol a világon. Tudom magamról hogy szép vagyok és hogy ezt mindenki más is meglássa bennem-rajtam, akár fél napot is képes vagyok önmagam további szépítgetésére pazarolni, hogyha ez kell ahhoz, hogy a legjobb formámat tudjam mutatni a közösségi médiára feltöltött képeken. Mert nekem igenis számít, hogy hány lájkkal fejezem be a napot... Hogy ez valójában szánnivaló lenne? Engem aztán a legkevésbé sem érdekel.
I love LYING and stabbing myself in the back.

A tükörbe pillantok és végigmérem magam.
A hajam hol egyenes, hol loknivá csavarodott tincsekkel omlik a vállamra és csak minimálisan takarja el a csipkés fehérneműbe bújtatott melleimet, pontosan úgy, hogy egy igencsak sejtelmes képet tudjak majd alkotni pár perc múlva. A melltartó egyik pántja kicsit lecsúszva adja meg magát, amikor közelebb hajolva a felülethez veszem szemügyre a kisminkelt arcomat. Természetes szemöldök, tussal és spirállal kihúzott szempár, élénkszínű rúzzsal párosítva: elégnek ítéltem és ítélem meg most, percekkel később is, és még egy magabiztos mosolyt is megejtek magam felé, mielőtt a tekintetem tovább siklana a testemen. Karjaimon átlátszó hálóingszerűség tartja még magát fent és éppen csak annyit fed el a keskeny derékból és csípőből, amire szükség van ahhoz, hogy az emberek érdeklődését továbbra is magam felé hajtsam. A pár héttel ezelőtti utazás által szerzett kreol bőr hatásosan érvényesül rajtam és azt a látszatot kelti, mintha a téli időszámításból egyenest a nyárba jutna általam a profilt megtekintő felhasználó, viszont másik lehetőségként megbújik még az a bizonyos akár egymás mellett is melegedhetnénk a meleg ágynemű puha érintése alatt célzás, meghagyva a döntés erejét a külső szemlélőnek.
Ellépek a tükörtől, beállítom a kamerát, időzítőt teszek rá és befekszem a franciaágy közepére, majd olyan mosollyal várom az első kép elkészülését, hogy mindenki számára nyilvánvaló legyen mennyire élvezem az egész folyamatot.

A családi vacsorákat már kevésbé.
Számomra nincs is annál rosszabb, mint amikor azért gyűlik össze a család, hogy beleszólást kapjon a másik életébe. Pontosabban az enyémbe...
Ilyenkor a nagymama elmondja anyának, hogy mennyivel jobban járt, hogy Brian eltűnt az életéből, a testvére pedig megerősítésként hozzáteszi, hogy amúgy sem volt megfelelő barát- és apajelölt. Anya viszont mindig afelé tereli a témát, hogy szerinte Brian csak a gyerek miatt hagyta el és részben meg is érti, mert ő sem akarta ezt a váratlan terhet, ami nem is volt egyszerű számára, pláne azért, mert rossz gyerek voltam és nem könnyítettem meg a dolgát kicsit sem.
Mondjuk, elég nevetséges az egész elrontott életét egy gyerekre kivetíteni, de nyilván tényleg könnyebb mást okolni saját maga helyett.
Apa után a másik téma, ami mindig előkerül az OnlyFans.
Tisztában vagyok vele, hogy anya szerint inkább kurva vagyok, mint tartalomgyártó, legalábbis ő nem tiszta pénzszerzésnek könyveli el a dolgot és pláne nem normális foglalkozásnak, de ha valaha is érdekelt volna a véleménye, akkor már tizenévesen öngyilkos lettem volna valamilyen kevésbé fájdalmas módon.
A nagybátyám ellenben egész támogató, hogyha a munkámról van szó. Nem mintha meglepne, pláne, mert tudom, hogy a felettébb frappáns mrbsteele felhasználónév a követőim között őt takarja és bár alapvetően gusztustalannak tartom, hogy a felesége mellett valószínűleg éjszakánként a képeimre élvezkedik, de a pénz, az pénz. És sosem elég belőle.

Pláne a pénzköltési szokásaim alapján.
Van egy elég kicsi, minimalista lakásom Staten Island szélén, ami lényegében nem visz el sokat a havi büdzséből. Ami a fizetésből utána megmarad, az viszont nem sokáig hever a bankszámla alján.
Rengeteg kozmetikai szer és még több ruhadarab foglalja a helyet otthon, amiket gyakran még magamnak is azzal magyarázok, hogy az OnlyFans-en sem lehetek kétszer ugyanúgy kisminkelve és felöltözve, nemhogy egy szórakozóhelyen, éjszaka, amikor olyan emberekkel találkozhatok, akik a közeljövőben talán jelentősen lendíthetnek majd egyet az életemen.
Pontosan emiatt utazok is annyit. Csehország, Hollandia, Mallorca, Ibiza; lényegében teljesen mindegy, hogy mikor hova veszem meg a repülőjegyet, csak az számít, hogy valóban jól érezzem magam és kicsit elterelje a figyelmemet arról, amin minden egyes nap rágódok egy kicsit azért: ugyan ki is az édesapám és fogok-e vele valaha is találkozni majd?

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy nagyon magabiztos, fiatal nő vagy, nem vagy sem ijedős, sem szégyellős, elégedett vagy magaddal és úgy tűnik, a sok vészmadár ellenére sem kételkedsz abban, hogy jól választottál-e "szakmát", amikor átlépted a felnőtt tartalomgyártás küszöbét. Lehet ítélkezni, de sokan egy teljesen hétköznapi szakma mellett sem tartanak ki ennyire. Tisztában vagy magaddal, a kvalitásaiddal, azzal, hogy van igény arra, amit csinálsz, van belőle bevételed, nem szűkölködsz, úgyhogy nem csoda, ha nem tudnak eltántorítani és mondjuk más irányba terelni.
A jég hátán is megélnél, lázadsz, nem vonod meg magadtól az élvezeteket, és sokan mások is azt mondják, hogy így kéne élnünk, hiszen csak egyszer élünk. Nem óvatoskodni, finomkodni, hanem kiélvezni az egészet, élni a lehetőségeinkkel. Te pontosan ezt teszed. De ahogy mindenkinek, neked is van egy másik oldalad, és neked ez a másik oldalad édesapádon kattog. Nem csoda, hiszen sosem volt melletted, pedig minden kislánynak szüksége lenne az apjára. Már nem vagy kislány, de még most sem tudod őt kiverni a fejedből. Biztos vagyok benne, hogy lennének hozzá kérdéseid, de a rágódásodnak csak egy találkozó vetne véget. Kíváncsi vagyok, hogy megkeresed-e vagy ő megkeres-e téged esetleg. Mindenesetre remélem, hogy minden úgy alakul, ahogy szeretnéd, és az életed a helyes mederben folyik tovább.

Színt és rangot hamarosan admintól fogsz kapni, de addig is utadra engedlek.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!