Amikor megszülettem, egészen biztos volt bennem valami, ami miatt nem kellettem az anyámnak, az apámről még egy feljegyzés sincs a mai napig, így csak az anyám kilétét tudom kideríteni amikor nagykorú lettem. Ez a dolog, ami engem olyanná tett, amilyenné, én nem haragudtam soha senkire emiatt, mert az örökbefogadó szüleim olyan életet biztosítottak, amit az igazi anyám sosem tudott volna. Egy csonka családban felnőni, ahol tudom, hogy az anyám nem akar, nehezebb lett volna lelkileg, mint az, hogy szeretve voltam és vagyok, és mindent megadtak nekem, amit tudtak, de cserébe nem ők azok, akik vér szerint hozzám tartoznak, de nekem sokkal jobb szüleim ,mint amit valaha is kívánhattam volna.
Anyám nem dolgozott amióta az eszemet tudom, apám cége volt az, ami fenntartja a mi kis családunkat. Tipikusan az  család voltunk, akit mindeki irigyelt, és nem csak kívülről, mert belül sem volt semmi rosszalni való dolog, vagy olyan, amit el kellett volna titkolni a szomszédok elől.
A szüleim 16 éves koromban mondták el nekem az igazat. Évek óta húzták, mert nem akarták, hogy fájjon. Nem fájt, egyátalán nem, hálás vagyok nekik, amiért meghozták ezt a nehéz döntést anno és egy olyan embert neveltek fel, amit más eldobott úgymond.
Anyu miatt lettem lojális, viszonylag kedves, de közben határozott és céltudatos. Apu volt az akitől megtanultam, hogy mindegy mennyi pénze van az embernek meg kell becsülni minden értéket ami van az embernek, és itt nem csak a tárgyi dolgokra gondolta. Anyámmal már 30 éve törtelen a szerelmük, amit nagyon becsülök bennük. Talán ezért is nyaggat anyám, hogy ideje nekem is megtalálni azt akivel leélhetem az életem. Én ebben vagyok olyan sietős. Azt hiszem 26 évesen ez még nem olyan fontos. Az egyetem elvégzése után elindítottam a saját autókereskedésem, ami szépen lassan, apám segítségével, több üzletté nőtte ki magát egész Amerikában. Most a karrier van az első helyen, a szerelem a másodikon vagy a sokadikon, mert erre neveltek, mindig legyen stabil alap a lábam alatt mielőtt belekezdek valami újba. Tudom, hogy a nevelésük miatt és a felfogásom miatt nekem nem lesz ezzel gondom, hiszek abban, hogy ha valamit elképzelünk meg is tudjuk valósítani, csak elég képzelőerő és akarat kell hozzá. Nekem mindkettő megvan, szóval határ a csillagos ég.

Anyám fel alá járkál a lakásban amikor hazaérek, mosolyog, de nem őszinte a mosolya, nagyon jól ismerem már, 16 éve élek vele, és már tudom, hogy valami baj van. Nem kérdezek rá, csak leveszem a cipőm és felakasztom a kabátomat az előszobába és a konyhába megyek, hogy töltsek magamnak egy pohár vizet. Érzem, hogy valami ma nincs rendben, nem az a fajta energia járja át a lakást, ami szokta, anyám precizitása szinte eltűnik, és nem panasz, de a mosatlan edények is a mosogatóban vannak, és még vacsorát sem főzött. Sosem vártuk el tőle apuval, de annyira szeret főzni, hogy ez neki alap volt, hogy mindig vár valami itthon. Nem akartam rákérdezni, mert féltem, hogy valami olyat mond, ami nem fog tetszeni.
- Apu mikor jön haza? Arra gondoltam, hogy megnézhetné a spanyol beadandómat, már egész jól megy szerintem a nyelv. - apám félig spanyol így nem véletlenül választottam ezt a nyelvet, bár olyan, mintha belém egy kis nyelvérzék sem szorult volna, bár sosem beszéltünk spanyolul itthon, annak ellenére, hogy ő folyékonyan beszélte a nyelvet. Miatta kezdtem el tanulni, hogy legyen egy dolog, ami csak a miénk, mert anyuval ezer féle dolgot csinálunk, mert általában ő az aki itthon volt velem, a mai napig és többet foglalkozott velem.
- Elméletileg perceken belül itthon van. - a hangja is remeg, közelebb lépek hozzá, ő magához szorít és nem enged el, érzem, hogy nagyon nagy levegőt vesz, ahogy megemelkedik a mellkasa. Anyám törékeny nő, a kifinomult báj az amivel jellemezni tudnám és mindig tökéletes a megjelenése, ez ma egy kicsit máshogy fest most a szememben. Anyám ma aggódik, fél sőt inkább retteg valamitől, amit nem tudom, hogy mi, apám belép az ajtón és ő nem mosolyog. Amikor meglátja az elé táruló képet anyámra pillant, ekkor ő elenged és az arcomat a kezei közé fogja.
- Drágám beszélnünk kell. - megfogja a kezem és a nappaliba visz, apám már ott van, a fotelében ül, amit olyan ritkán vesz igénybe, hogy olyan, mintha még új lenne.
Egy darabig csak ülnek velem szembe, anyám az ujjait töregeti és látom, hogy párás a szeme. Amikor a fotel megnyekken apámra nézek, aki előredőlve nyitja beszédre a száját.
Alig 20 percet beszéltek, én meg bámultam őket, anyám aggódva figyelte, minden mozdulatom, minden rezdülését az arcomnak én meg abban a 20 percben, azt hiszem ugyanúgy ültem, szinte mozdulatlanul. Nem voltam jól, nem attól, hogy örökbe fogadtak, és 16 évet vártak,  hogy elmondják, sokkal inkább attól voltam rosszul, hogy a szüleim, akik a világon mindennél jobban szeretnek ennyire rosszul érzik magukat, és ennyire megviselte őket a tudat, hogy el kell mondani nekem.
Beáll a csend, és én apám első szava óta, 20 perce most mozdulok meg először. Oda guggolok közéjük és átölelem a nyakukat.
- Nekem Ti vagytok a szüleim és szeretlek Titeket. - sosem tudnék haragudni rájuk, mert nehezen hozták meg ezt a döntést, hogy elmondják, vagyis inkább az időpontot, mert már évek óta ezen agyalnak, és azóta aggódnak, hogy mit fogok szólni. Hálás vagyok, nem tudok mást mondani, csak hálát érzek, amiért ilyen rendesen felneveltek annak ellenére, hogy valaki más gyereke vagyok, bár a szemükben ez sosem volt így, mindig is az övék voltam csak más anyától és apától, ami sosem számított.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Sokszor úgy adódnak a körülmények, hogy a családot nem az jelenti számunkra akikhez vér szerint kötődünk, hanem akik megteremtik annak biztonságos érzését. Te magad is megtapasztalhattad ezt, még ha csak a jelentését ennek később is tudhattad meg. Úgy gondolom ebben a helyzetben a legfontosabb, hogy megkaptál minden törődést és szeretetet tőlük, így nem szenvedtél hiányt semmiben. Támogattak, segítettek abban, hogy olyan ember váljon belőled akit nem a múltjában okozott törés formál, hanem az a tudás és tanácsok amit ők adnak át neked. Jó volt olvasni arról, hogy ilyen környezetben nevelkedtél és bármire számíthatsz rájuk. A nap végén csak ez számít igazán és abból ahogyan tekintesz rájuk ezt te is tudod jól.  
Rendes srácnak tűnsz aki megbecsül mindent ami az életének a részese és remélem továbbra sem engeded, hogy bármi is megtörjön ebben.
Kívánok neked még több sikert az életben és örülök, hogy olvashattalak!  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!