I eat boys like you for breakfast One by one, hung on my necklace And they'll always be mine It makes me feel alive I eat boys like you for breakfast And I know that you tried your bestest I never said it's right But I'm gonna keep doing it
Az a pár óra, ami az édesapámmal való reggeli társalgás és a Landonnal megbeszélt találkozó között állt rendelkezésemre szerfelett szűkösnek bizonyult, az égnek hála pont elegendőnek, hogy rendezetten pontokba szedjem a húgom kvalitásait és a valamennyi kihagyhatatlan aspektust – amit Landonnal szem előtt kell tartanunk, míg a megfelelő autótípust keressük – és érthetően reprezentáljam őket, hogy nehézség nélkül hivatkozhassunk rájuk, akárhányszor döntéshozatalra kényszerülünk a szűrő – és szűkítési folyamatok során. Teeny gyaníthatóan bepipulna, ha a listám fontossági rendjét szemlélné – az jármű sebességét a kényelem és a biztonság előzte meg – de a húgom realitásérzékén még bőven lenne mit javítani, finomítani, és az érés nem csak az élettapasztalattal, de a életkorral is jár; következésképpen, amíg benő a feje lágya, addig az a hipotézisem, hogy nekünk, a családtagjainknak kell meggyőződnünk a testi és intellektuális épségéről. Miközben Landon a neki célzott kérdésemre válaszol, hozzávetőleg negyvenöt fokos szögben fordítom el a laptopom, hogy a találkozónk bármelyik pontjánál kényelmesen felidézhesse a tökéletes kocsi átfogó főszempontjait. Koncentrálok – azt hiszem – legalább is tényleges erőfeszítéseket teszek; keresztbe tett lábakkal, féloldalas irányba, némileg a saját tengelyem körül fordulok a székemben – éppen csak annyit, hogy a testem egészével egyenesen szemben nézhessek a társaságomban lévő férfival – két markom ölelésébe emelem a korábban elém helyezett, fűszeresen gőzölgő teás lattét és óvatosan belekortyolok ügyelve arra, hogy ne égessem meg magam amennyiben a barista sikeresen túlmelegítette a zabtejet. - Gond egy szál se, úgy tűnik, apa megosztotta veled a lényegbevágó részleteket – az ajkaim sarkaiban szolid affirmatív mosoly csillan meg, a kellemesen meleg bögrémet visszahelyezem a pultra és összekulcsolom a térdeimnél az immáron üres tenyereimet – Kétségtelenül a húgom kapja a járgányt, szülinapi ajándék gyanánt, és a gyorsaság valóban nem elsődleges szempont, annál inkább a biztonság és a komfort. Ettől függetlenül nem zárkóznék el a sebesebb gépjárművektől, hiszen gyaníthatóan nem csak New York városában fog vezetni – amikor Landon további részleteket kér, az Enter billentyűjére koppintok, hogy elindítsam a gépemen a diavetítést és a tartalmával láttassam, hogy pontosan mit keresünk - Tee stílusa kifinomult és letisztult, tekintettel arra, hogy sötét téli évszaktípus, ideális esetben az autója színe is a hidegebb tónusok palettáján egyike lesz. Az örök klasszikusok közül a fehér és fekete jöhet szóba, míg az extrém színekből a világos kék és a sötét zöld felelne meg a legjobban. – a következő dián két fotó sorakozik szemléltetésként egy nori zöld Lexusról és egy égkék GT3RS-ról. Noha modern sablont használtam a prezentációm összeállításához, olyat, amit általában csak fizetés útján lehet elérni, a tartalma nem minősül szofisztikáltnak, részben kimondottan egyszerű, Szűz Mária teherbeesésével egyenrangú mirákulumnak ítélném, ha a végére érve kiderülne, hogy nem maradt ki belőle sarkalatos komponens. Esélytelen. - Netán van megszokott haladási sorrended? Azt hiszem, sokat segítene a megfelelő automobil megfogalmazásában, ha célzott kérdéseket tennél fel – elvégre kettőnk közül ő rendelkezik szakértői értelemmel, ebből kifolyólag logikusnak tekintem, ha ő határozná meg a tárgyalás irányát.
Mindig olyan kimért, olyan komoly, én meg nem tudok az lenni vele nem, még sosem üzleteltem vele, nem tudom milyen arcomat kell felvennem vele szemben, ami majd ehhez kapcsolódik. Tudom, hogy nem az a lány, akivel olyan nagyon lehet viccelődni, komoly családból származik, pont az ellentétem, de szeretem a kihívásokat és a heves köszöntésem ellenére kapott fogadtatás sem tántorít vissza. Látom rajta, hogy nem esik neki annyira jól a közelségem, igaz annyira nem vagyok gyakran egy társaságban és nem járunk össze, de azért ennyit mg talán kibírt volna találkozó. Nem mintha ezzel nagyon megbántott volna, de nem baj, belépek vele együtt a kávézóba és megkérdezem kér e valamit. A pulthoz megyek, ameddig ő helyet foglal, és mintha valami nagyon fontos tárgyalás következne veszi elő a gépét, hát, hogy őszinte legyek ennyire nem készültem fel, a gépem nálam is mindig itt van, hogy megmutassam a legjobb modelleket, amiket most nálunk kapni, de így ennyi. A kezemen a kávékkal egyensúlyozok oda az asztalhoz és rakom elé az ő rendelését. - Ami azt illetti, annyit kötött az orromra, hogy kell egy autó, biztonságos legyen és ha lehet ne olyan nagy, hogy egy mindenhol könnyedén lehessen vele közlekedni. - ennyit tudok róla, mármint a találkozókról, semmi többet. - Azt mondta majd te mondod meg a többi támpontot, szín, belső kárpitozásról, lóerőben nagyon nagyot nem szánnék, hiszen ha jól tudom a testvérednek lesz és New Yorkban amúgy sem tudna vele mit kezdeni. De javíts ki ha tévedek. - dőlök hátra a széken és érdeklődve pillantok rá. - Na mesélj milyenre gondoltatok, gondolom fontos, hogy legyen valami extra színe, vannak igazán szép matt kocsik, ha nem tetszik egyik sem, akkor van egy műhelyem, ahol le tudják fóliázni olyanra, amilyen még nincsen akár a piacon. - tudom, hogy a nőknek mindig sokat számít a küllem a belső értékek mellett, de nem ismerem a tesóját, így lehet ő inkább a gyorsulás szerelmese.
I eat boys like you for breakfast One by one, hung on my necklace And they'll always be mine It makes me feel alive I eat boys like you for breakfast And I know that you tried your bestest I never said it's right But I'm gonna keep doing it
Ma reggel apa megkérdezte – szokásához híven már reggel nyolckor az ebédlő tágas asztalánál ülve – hogy tudnék-e a megbízott autókereskedőnkkel tárgyalni és megfelelő járművet választani a húgomnak születésnapi ajándék gyanánt. Előtte a tipikus reggeli itala – dupla expresszó egy csepp tejjel – és reggelije – kéttojásos, sajtos-sonkás omlett, paradicsommal, uborkával és rukkolával – állt, Ipad kijelzője pedig harsány fényerővel közvetítette a napi híreket. Mielőtt a rántottájának háromnegyedéhez érthetett volt, a mobilja bosszantó csengés-rezgés duója megszakította a meghittnek indult reggelt, apa – immár a mobilkészülékét a bal fülére tapasztva – sebtében megtörölte ez idáig az ölére kiterített, óceánszürke textil szalvétával a száját, kifelé menet az ebédlőből egy megkurtított arcra puszival megköszönte a szívességet, és szinte futólépésben a napi teendőinek iramodott. Az automobil szakértelmem viszonylag limitált – a jogosítvány megszerzéséhez előfeltételi tudásig és a személygépkocsi kezelésének kiképzésig terjed – de a korlátolt alapismeret sosem rettentett el, sőt, már kisgyermek korom óta motivációval hatalmazott fel, fokozatosan önmagam fejlesztésére ösztökélt, a tudástáram szélesítésére inspirált. Ezen kívül megcáfolhatatlan, ha apa nem lett volna biztos abban, hogy Landon képes készséges és sematikus magyarázatokkal segíteni a döntéshozatalomat, valószínűleg maga intézte volna az ügyet. A jószívűsége ellenére, Landon nem tartozik azon barátaim körébe, akikkel napi szintű kapcsolatot ápolok; amint hozzá lépek a megbeszélt találkozóhelyen és köszönési módjából kifolyólag egy momentum erejéig a karjai közé szorulva találom magam, eszembe is juttatja a relatíve viszontagságos kapcsolatunk egyik okát – zsenírozó közvetlenségét csak üggyel-bajjal tudom kezelni. - Üdv, Landon – megeresztek felé egy bájos mosolyt, nem kell szerfelett megerőltetnem magam – még ha a szellemes megjegyzésre tett kísérlete ineffektívre sikeredett, és valószínűleg nem az elvárt reakciót váltotta ki belőlem; a díjazás legcsekélyebb jelét sem mutatom, még egy száraz nevetésre sem futja – valahol elbűvölőnek találom a megfoghatatlan természetességet, amivel embertársait kezeli. - Köszönöm! – megkönnyebbülve a szabadságom visszanyerésétől meghálálom a gáláns gesztusát és átlépem a számomra jól ismert kávézó egyre szélesebbre táruló bejárati ajtaját. - Kérek szépen egy zabtejes chai lattét, hab nélkül, fahéjjal a tetején – az ablak melletti bárszékeket célzom meg és onnan figyelem érdeklődve Landont, ahogy a finoman szólva meglehetősen bonyolult rendelésemet adja le. Míg elkészítik a lágyan gőzölgő italainkat, előkapom válltáskámból a laptopom és belépek, hogy előszedjem a jegyzeteimet, köztük a megbeszélés pontokba szedett napirendi kérdéseivel. Amint Landon visszatér és kényelembe helyezi magát, előzékenyen megköszönöm a lattét, és egy indokolt kérdéssel egyenest a lovak közé csapok. - Apának sikerült tájékoztatnia a találkozónk főtárgyáról?
Tudtam, hogy nem olyan jó ötlet barátokkal üzletelni, de amikor Tate keresett meg, hogy segítsek nekik nem tudtam nemet mondani. Az ilyen ügyleteket, amikor külön kérésére valami extrát keresnek a családtagoknak nem én szoktam lebonyolítani ehhez túlságosan is kinőtte magát cégem, hogy én vegyem a kezembe az ügyfeleket, ami büszkeség, de az Ő esetében nem tudtam máshogy eljárni. Nem akartam ráküldeni senkit, mert tudom, hogy ez fontos neki és ő meg nekem, mert már ezer éve vagyunk barátok. - Jó kifogás, hogy autót keresel, de tudod, hogy bármikor hívhatsz ha hiányzom. - akit ismerek azzal nem tudok nem ennyire közvetlen lenni, egyszerűen csak szeretem becsben tartani azokat, akik közel állnak hozzám és nagyobb távolsággal ezt nehezebben tudom megtenni, még akkor is ha a másik nem akarja. Mondjuk a barátaim nem ennyire távolságtartónak, lehet ennek oka van. Amint meglátom közeledni őt a kávézó felé, ahova én is csak éppen most tartok befele, rögtön kapom is magamhoz és megölelem, mert vagy ezer éve, hogy egymásra sem írtunk egy ‘Szia!-t’. Tate mindig is egy kicsit olyan távolságtartóbbnak tűnt, amikor még nem ismertem, sokszor hittem róla, amikor nem voltunk jóba, hogy valami sznob csaj, aki a tipikus elkényeztetés mintaképe, pedig nem. Vagyis nekem nem ezt az oldalt mutogatja, amióta szóba áll velem. Már elég rég bekerült az életembe, mint valami hurrikán, én a kedves kis gyerek, ő meg a mindig kedvesen mosolygó lány, én féltem tőle, de még fiatal voltam, ahogy ő is, hiába a fiatalsága, az ő javára, akkor is volt benne valami, amitől egy magamfajta, akkor még visszahúzódó srác annyira nem vett félvállról. Az egész akkor kezdődött, amikor egy üzlet miatt az én és az ő apja találkozott, nem tudom milyen ügyben, de a későbbiekben valahogy az apja az én üzleti körömbe is bekerült, és a vevőm lett egy két alkalommal. Van egy olyan szalonom itt a városban, ahol nem akármilyen márkákkal vagyunk elfoglalva, hanem a luxusmárkák a fő mozgatórugónk, a kedvenc üzletem, mert én is mindig innen viszem a kocsikat és ha őszinte akarok lenni túl nagy a választék és túl kicsi az önuralmam. - Mielőtt belekezdünk én iszok egy kávét, mit kérsz? - miután eleresztem nyitom ki neki az ajtót, hogy beengedjem magam előtt és a pulthoz sétáljunk.
Kezdőlap
Mindig olyan kimért, olyan komoly, én meg nem tudok az lenni vele nem, még sosem üzleteltem vele, nem tudom milyen arcomat kell felvennem vele szemben, ami majd ehhez kapcsolódik. Tudom, hogy nem az a lány, akivel olyan nagyon lehet viccelődni, komoly családból származik, pont az ellentétem, de szeretem a kihívásokat és a heves köszöntésem ellenére kapott fogadtatás sem tántorít vissza.
