Zenaida and Landon

Már második éve kapom meg ugyanazt a meghívót, amit a legszívesebben a kukába dobnék, de amikor megláttam az előző évben a konkurencia arcát, amint belibegek a nagyon csillogó, undorítóan sznob partijukra, inkább megtartom és ma amikor a meghívón szereplő dátum is eljön, csak a szokásomhoz híven mozdítom meg magam, hogy valami egészen flegma képpel elmenjek be, tegyem a szépet annak a sok embernek, akik vagy félnek a cégem terjeszkedésétől, vagy csak szimplán lebecsülnek. Van aki társulni akar, vagy megvásárolni az egész hálózatot, de az nem fog menni. Tudom, hogy sokan nem fognak kedvelni, de sok ilyen ember itt is, akivel meg lehet kötni egy remek üzletet még ezek a partin is, mert itt minden csak színjáték, kétszínűség.
Van bennem egy kis túlzott féltés a kocsijaim mal kapcsolatban, hiszen innen is a szenvedély a munkám iránt, így nem a parkoló srácnak adom át a kulcsokat, hanem már automatikusan megyek a garázsba, hogy letegyem majd elég gyorsan a pezsgőt és kaviárt iszogató, eszegető tömeg felé indulok mosolyogva, felvéve legszebb mosolyom, hogy talán elhaslhgasak egykét tervet, amit bár nem lopnék el sosem, de átalakítva mindig minden sokkal jobb tud lenni.
Mr. Nevarra felé veszem az irányt, aki köztudottan nagy ellenségemnek tekinti magát, holott nincsen ebben az egész viszonyban más, mint egészséges összetűzés az üzletben. Ő az egyik legnagyobb autókereskedő tulajdonosa, aki ugyanazon a szinten foglalkozik a kocsikkal, mint én, szépen kicsípve, mosolyogva, valami csajjal az oldalán nyújtja felém a kezét. A büszke apa és az örökös, mint kiderült amikor bemutatja nekem a lányát, akinek a pillantását nem tudom figyelmen kívül hagyni. De nem időzök velük sokat, inkább térek át valamilyen érdekesebb részhez, hiszen sosem voltam kíváncsi azokra, akik a családjuk után szabadon, semmi kreativitással veszik át az üzletet.
Nem sokkal a korábbi találkozás után, ismét belebotlok a lányba, aki vagy nemtetszését fejezi ki felém, vagy csak túl sok pezsgőt ivott és kelletlenüljön nekem, de nem veszem figyelembe miért. Egészen addig, amíg egy félóra múlva nem zizzen meg a telefonom, előkapom és amikor meglátom, hogy a kocsimmal pózol szinte alkap az ideg. Automatikusan hívnám a zsarukat, de nem teszem, minden jó érzés, ami bennem van hirtelen száll el és illem ide vagy oda, visszaírok neki, és azzal együtt el is indulok taxit hívva magamnak.
‘Csak nem csődben a cég, hogy már lopni kell az autókat királylány?’ - nem ismerem, zsigerből jönnek a szavak, nem szeretem ha valaki a kocsijaimmal szórakozik, nagyon nem.

Landon && Zeni

Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror.

Nem kedveltem ezeket a megnyilvánulásokat. Mintha kirakati bábuk lennénk, akit mutogatni kell, hogy nem csak az üzleti szférában sikeresen, hanem a magánéletben is. Lehengerlő felesége, és gyönyörű kislánya. Ezért is szoktam kiszökni. Kötelező köröket letudva azonnal jobb szórakozás reményében egy cigi után meg is van a csodálatos ötletem. A vacsora egyetlen partiképes ifjoncába belekötni talán túl nagy kihívás lenne. De most szórakozni akarok. Így kapva az alkalmon meg is szerzem amire vágyom. Lemerem fogadni, hogy fel sem tűnt neki, hogy merre járt a kezem. Így már a parkolóba megtalálva a kocsit lépek le vele. Felemelő érzés volt végig szántani Manhattant figyelembe se véve a közlekedési szabályokat. Biztos vagyok benne, hogy jó pár bírság fog rá várni, míg megtalálom a megfelelő helyet arra, hogy letegyem. Mivel szeretném kicsit bosszantani, így egy szelfivel kar öltött üzenetet küldve elsétálok, hogy vegyek pár gombócot. Természetesen ezt is ő állja. Ha már miatta kívántam meg. Már vissza felé tartottam, mikor egy csengés töri meg a csendet. Így előhalászva a telefont vigyorodom el, hát persze, hogy ilyenkor kapva kapnak az alkalmon és azonnal sértegetni kezdenek. Megforgatva a szemem pötyögni kezdek. „ne ábrándozz aranyifjú. siess, kezdek unatkozni. már csak tíz perc”. Ezzel persze tovább húzom az idegeit, és újra meg újra körbe járom a gépet, hogy tüzetesen átnézzem. A színe tökéletes, végre nem egy fekete vagy króm. A fagyiskehelyt letéve a motorháztetőre mászom fel rá végül én is. Persze azért vigyázok, hogy a gyilkos sarkak ne okozzanak kárt a fényezésbe. Tisztelem a kocsikat és ez egy szép darab. Nem fogom leamortizálni. Keresztbe tett lábakkal, eltűrve minden fodrot a kanállal játszadozom. Míg nem bukkan fel egy taxi, benne pedig a kocsi tulaja. Széles vigyorral dőlök neki a szélvédőnek.
- Kössz a fagyit – emelem meg az említett édességet és a tárcáját felé hajítom. Legalább a taxisnak ne legyen már adósa. Gondolom nincs nála több pénz, mint amit én elbitoroltam tőle óvatlan pillanatban.
- Remélem Katherine nem bánja, hogy el kellett tőle szaladnod. Borzalmas beszélgető partner -vonom meg a vállam. Láttam kivel trécselt. Nem egy izgalmas leányzó. Főleg, hogy állandóan férjet keres magának, szinte olyan nyilvánvalóan, hogy hányni tudnék tőle. Bár nem is olyan biztos, hogy ez így van, nem töltök vele sok időt. Régen jóban voltunk, de aztán őt teljesen elvitte a család abba az irányba, amibe engem sose fognak. Keress gazdag férjet, legyen hírneved, vidd a céget. Szülj trónörököst. Még a hideg is végig fut rajtam, ahogy ezek a gondolatok az agyamat szántják és szemérmetlenül végig mérve nyújtom felé a nyalánkságot.
- Kérsz, hogy lehűtsd magad? - gonosz mosoly bujkál ajkaimon, ahogy idegességtől vöröslő arcát figyelem. Talán nem a kocsin kéne pihenjek. De benne még sem lenne jobb, ha a fagyi mondjuk a kárpitra csöppenne. Azt a foltot a jó isten sem szedi ki. A külsejét egyszerűbb tisztítani. Legyen inkább hálás, hogy rajta és nem benne kényeztetem az ízlelőbimbóimat.
- Szép kocsi mellesleg. Úgy dorombol a feneked alatt, mint egy kiscica és pillanatok alatt gyorsul fel, a hangja pedig…

Zenaida and Landon

Megszoktam az ehhez hasonló eseményeket, mindig is jól kezeltem az embereket itt, mert valahogy teljesen mások lesznek itt, mint a valódi életben. Ez egy olyan helyzet, ahol túl kell élni, mert a cápák bármikor lecsaphatnak rád, ezért kell cápává válni és megismerni kik azok akik itt vannak és úgy odamenni hozzájuk, mintha te lennél a világ leglazább embere, és kedvesnek lenni. Ezeket mind a fejembe verték, amikor kicsi voltam, jó indulatból, mert anyám maga a jóindulat, de apám megmutatta milyen, amikor nem kegyelmez a versenytárs és hogyan kell fölényesen győzni.
Mindenre fel voltam ma készülve, kivéve arra ami történt, az a csaj, Zenaida olyan könnyedén szabadított meg a kocsikulcstól, hogy észre sem vettem egészen a bizonyítékul szolgáló képig. Akár hívhattam volna a rendőröket is, akkor legalább többet talán nem próbálkozna vele, de ő nem olyan fajta lány, akit meglepne egy ilyen ellen cselekedet, inkább utána indulok, 15 perc alatt könnyedén odaérek és a taxisnak dupla jattot ígértem ha belehúz, de csak utána vettem észre, hogy az a fruska még tárcám is elvette tőlem.
Olyan gyorsan csapódok ki az ajtón, amikor meglátom a kocsim és a motorháztetőn csücsülő csajt, az zökkent ki, amikor nekem dobja a tárcám, fizetek, de csak a kezébe nyomom és máris visszaterelődik a figyelmem a csajra. A taxis kerékcsikorgatás sem zavar meg, hogy elinduljak felé. Igyekszem higgadt maradni, mert nem hinném, hogy sok mindent érek el egy ennyire arrogáns csajnál ha ideges leszek, ami amúgy vagyok is legbelül, de ez maradjon valamennyire az én titkom.
- Biztos találnék nála rosszabbat is. - vonom meg a vállam és megállok vele szemben, de nem kérem, hogy szálljon le csak figyelem mit lép, mi a célja ezzel az egésszel. A kocsimra tett megjegyzése hidegen hagy, pontosan tudom, hogy mit tud a kocsi, nem az ő véleménye az ami engem majd izgatottá tesz.
- Ha értesz a kocsikhoz, akkor pontosan tudod, hogy bárhova is mentél volna benne van a nyomkövető, mi volt a célod királylány? - kérdezem kíváncsian, mert nem tudom hova tenni ezt az egészet. Van ebben a csajban valami visszataszító, amit az apja melletti ácsorgása kellett bennem, amitől rögtön összeraktam az az ellenszenvet amit a férfi képvisel, talán a korom miatt, talán a sikereim miatt mindazok ellenére, hogy ő azért sokkal több mindent tett le az asztalra, mondjuk mögötte több év is van, mint mögöttem és arányaiban valóban jobban állok.
- Mi lenne ha leszállnál, azokkal a sarokkal és nem húznád végig, nem hinném, hogy este a rácsok mögött akarsz éjszakázni. - nem nem hívom ki rá a zsarukat, eszemágában nincsen pontosan tudom, hogy nem fogja meghatni, de nem nagyon volt még ilyen csajjal szemben összetűzésem. - Kezdem azt hinni, hogy a magadfajta elkényeztetett lányoknak nincsen jobb dolguk, mint valahogy felhívni magukra a figyelmet. Olyan nagy szád van, de valahogy nem hiszem el, hogy képes lennél ezzel a kocsival bármit is kezdeni. - a kezeimet a motorháztetőre támasztom, közelebb hajolva hozzá, hogy jobban hallja, amit mondok. - De cáfolj rám! - kacsintok rá és elindulok az anyósülés felé, kérem, hogy a külsején kívül többet tudna mutatni.

Landon && Zeni

Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror.

Vigyorgásra késztet az, ahogy kipattan a kocsiból és felbőszült vadként indul meg felém. Persze kezemben volt a kulcs, ami enyhíti a fájdalmát és persze azonnal felé és reptettem. Nem vagyok piti tolvaj, nem fogom a pénzétől is megszabadítani. Egyszerűen csak mókára vágytam egy dögunalmas parti helyett. Nem akartam tovább hallgatni az inflációt, és azt, hogy az emberek már kevésbé adnak ki pénzt kocsikra, ha csak nem biztosítva van az anyagi jó lét. Persze, azok vásárolnak, akik úgy szórják a pénzt, mintha ingyen lenne és minden az ölükbe hullana. Nem bánom, míg nem nekem kell azzal foglalkozni, hogy is áll a cég. Jó alibi az egyetem és a rengeteg tanulni való. Csak néha-néha kell belibegni az üzletbe megmutatni magam, mint a jövő titkos fegyvere.
- Vannak unalmasabbak is. Főleg ha az egész beszédjük alatt azt nézed, hogy egy saláta darab van beleragadva az első foguk közé. - bólintok párat egyetértve. Volt már szerencsém ilyenekhez, akik úgy gondolták, hogy ha a közelembe kerülnek, akkor apám felfigyel rájuk. Buta döntés, sosem érdekli kivel trécselek. Az jobban felpörgeti, ha a konkurencia agyára mehet és csillogtathatja az elért sikereket. Megszokta, hogy vannak körülöttem. Anyám már más tészta, ő is csatlakozott a Manhattan-i anyukákhoz, akik kétségbeesve keresnek egy jó partit a lányuknak. Milyen kár, hogy fogalma sincs róla miket művelek.
- Tehát nem kérsz belőle? - érdeklődve nézek rá, ahogy újra és újra bekanalazok a hideg édességből és végül lenyalva a kanalat teszem le magam mellé az üres papírpoharat. Nem volt rossz, de ettem már jobbat is. Leginkább csak bosszantásnak szántam, mint sem azért mert megkívántam.
- Nyugi, minden meg van benne. – vonom meg a vállam, mikor arról beszél, hogy nyomkövető van benne. Nem most jöttem le a falvédőről, tudom jól, hogy megtalálta volna pillanatokon belül. Csak az nem biztos, hogy egyben. Hiszen ezen a környéken ha egy ilyen kocsit magára hagysz fél órán belül csak a felniket találod. Felsóhajtva mérem végig újra, szemrebbenés nélkül és oldalra döntöm a fejem. - Unatkoztam. Apám pedig úgy befeszült a látványodtól, hogy meg kell tudjam. Mi van köztetek? - kérdezek rá szinte szenvtelenül. Mármint tisztában vagyok vele, hogy üzleti kapcsolatról van szó. Nem úgy tűnik, mintha egy ötvenes pasasra gerjedne. Bár nem lehet tudni a mai világba. Én is eltudok csábulni egy csinos pofinak, aki úgy tud mosolyogni, hogy még a csillagok is leolvadnak az égboltról.
- Felfelé sem karcoltam meg. – csóválom a fejem lemondóan. Azt hiszi képes lennék egy ilyen csodát megkárosítani? Már szinte felháborító! - Szerinted beveszem ezt az ócska dumát? Ha annyira akarnád akkor helyetted a zsarukkal csicseregnék. - nevetek fel végül, ahogy lejjebb csúszva a sarkaimat a betonra vetem, ügyelve arra, hogy a fényezésnek ne legyen baja.
Ahogy közelebb hajol végig a szemébe nézek és rákacsintok mikor azt mondja elkényeztetett. Valamennyire igaza van, de próbálom magam mögött hagyni az ilyen viselkedést és felsóhajtok, olyan drámaian, mintha a lelkembe vájt volna a szavaival.
- El ne ájulj magadtól Aranyifjú! A kocsid jobban bejön, mint a nyálas képed. - hunyorítok rá. Nem az esetem, ahogy a jó fiús külsővel felháborodva sérteget. Nem az oviban vagyunk. Ahogy teret kapok, levéve a papírpoharat igazítok párat a ruhán, hogy eldobjam a közeli kukába és figyelem, ahogy a kocsi ellenkező ajtajához sétál. Felkúszik a szemöldököm a látványtól és gonosz mosoly ül ki a számra.
Úgy szelelek a kormány mögé, mintha puskából lőnének ki és ahogy a motor felbődül csatolom be az övet. Megvárva, míg ő is azt teszi.
- Hova vigyelek Aranyifjú? - fordulok felé, ahogy lassan gurulunk még csak, míg válaszol. Aztán kiérve a főútra nem szív bajoskodva keresem meg az autó sebességét, hogy a forgalomba cikázva vigyem egészen Manhattan elejébe. Ott persze már látom, hogy mögöttünk felvillannak a kék fények.
- Kapaszkodj szépfiú. - kapcsolok vissza, és persze az agyam egyből kapcsol, bekattan a menekülés, lehető leggyorsabb módon kerülök egyre messzebb és végül egy sikátorba befordulva állok meg. A szívem hevesen dobog és a visszapillantóból figyelem mikor bukkan fel a rendőrautó és szélsebesen tovább is halad. Enyhén zihálva fordulok felé. - Tudtam, hogy nem fog cserben hagyni.

Zenaida and Landon

Igyekszem lehűteni magam mire odaérek, de nem megy, mi sem mutatja jobban, minthogy bikaként indulok meg felé a taxiból, de mégis megmarad egyfajta tartás bennem, amit nem tudom honnan szedem elő, hiszen a kocsimról van szó, és nem szeretem a kocsijaimmal szórakoznak nagyon nem. Ez egy elég egyedi darab számomra, külön nekem lett fényezve és én készítettem olyanra, amilyen, egy igazán egyszerű darabnak indult, de sosem elégedtem meg az átlaggal.
Szavaira csak egy pillanatnyi szórakozottság fut végig az arcomon , de nem akarom, hogy azt higgye parter leszek bármiben, vagyis még nem. Mert látom az arcán és a testartásán azt a fajta huncutságot, a vágyat, hogy valamit ne úgy tegyen, ahogy elvárják, hogy azonnal érdekelni kezd, de ettől függetlenül az arroganciája felbosszant, amit jobb ha nem lát, mert pont ezt akarja elérni. Szórakozni szeretne velem, de rossz emberrel kezdett, mert jó vagyok abban, hogyan verjem issza a jávékot és kerekedjek felülre, mégha csak egy kis időre, mert nem úgy tűnik, mint aki sokáig hagy győzni.
- Nem nem kérek és nagyon örülnék, ha a kocsim sem kapna. - válaszolok neki hirtelen, mert nem érdekel a hülye fagyija. Tudom, hogy nem egy elvetemült picsa, aki a kocsimmal akar játszani, szimplán kereset valakit akivel szórakozhat és pont elég érzékeny pontra talált be nálam.
- Érdekes, hogy nem tudod, úgy mutatott be, mint valami nagyon nagy várományost a cégében és fogalmad sincs ki az, akit az apád most jelenleg mindenkinél jobban ki akar iktatni a piacról. - egy kacaj tör fel belőlem, könnyed mégis benne van egy kis megvetés, amit érzek hirtelen. - Versenytársak vagyunk, Hawk Machines az én cégbirodalom, és szerintem zavarja a szemét, hogy 26 évesen ott vagyok majdnem ahol ő, nem is tudom, talán dupla ennyi idősen. - vonom meg a vállam, mintha semmiség lenne, bár nem tudom ő honnan emelete ki a cégét, nekem volt segítségem, bár a nagyobb részt egyedül csináltam és mindenért erősen küzdöttem és tornáztam fel magam.
Üres fenyegetőzés van csak a szavaimban, semmi több, d és érzi is, én meg azt, hogy nem fogja bántani a fényezést, nem mondom, hogy olyan nagyon könnyen megcsináltatom ha baja lesz, mert nem mindenki vállal még itt sem ilyen kocsit.
- Magabiztos vagy, de nehogy egyszer megégesd magad királylány. - kacsintok rá, még mindig kicsit zabosan, de már kezdve engedni a korábbi dühömből látva, hogy rendben van a kocsim.
Nem vagyok annyira szívbajos, mint elsőnek mutatom magam, de nem tetszik, ahogy becz, olyan lekezelően és eszemben sincs elcsábítani nem az eseteim az elkényeztetett lányok, de szeretem ha vagány valaki, bár eddig csak a száját láttam járni és nem a kezét a kormányon.
Beülök a kocsiba, kíváncsi vagyok, hogy tényleg olyan jó e, mint amennyire mutatja magát, vagy csak apuci dícsér szavaitól van úgy el magától.
- Lan, van nevem is Zenaida. - mondom neki bár ezen már régen túl vagyunk és én is a nevén szólítom, feleslegesen tornáztatom őt, úgy sem hatja meg. - Valami érdekesebb helyre, mint a parti volt. - felelem neki, majd bekötöm magam, bízom benne, hogy nem töri össze a kocsit másként oda sem adtam volna neki, de megtettem és minden izgalom nélkül ülök mellette, ahogyan elindítja a kocsim.
Lassan indul el, pedig a motor meleg, most vagy csak ennyi volt a nagy szája, vagy csak kivár és akkor tapos bele, amikor már úgy érzi meg tud lepni. De a szavaira, nem megkapaszkodok, csak rápillantok, ahogy elindul a géppel és nem kímélve tapossa az úton. Mindenre számítok csak a rendőrökre nem és azonnal hátrapillantok és látom a rendőr autót, de nem túl közel és a keze olyan sebesen jár a kormányon, hogy egy percig sem izgulok azon, hogy el fognak kapni. bírságra számítok, de nem a mostani mutatványa miatt.
- Baszki. - szalad ki a számon, amikor berántja a kormányt és elbújunk a kicsit sem feltűnésmentes autóval. - Nem vagy normális. - nézek rá és elnevetem magam, amikor a rendőrautó faképnél hagy minket. - Nem volt rossz, de azért túl sok mindent nem mutattál. Gondolom nem ez volt az első ilyen eseted. - nézek rá kérdőn, mert ahogy ezt lereagálta nem azt mutatta nekem, hogy az első ilyen lett volna neki.

Landon && Zeni

Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror.

Felhúzott szemöldökkel figyelem, ahogy dúvadként morajlik. Egész szórakoztató, ahogy a pasik a kocsijukat féltik. Becsesebb, mint bármelyik nő. Nevetnem kell, hogy ennyire amatőrnek gondol, eljátszadozva mintha tényleg leakarnám csöpögtetni azt, amin épp csücsülök. Gunyoros arccal forgatom meg a szemem végül.
- Nyugi nagyfiú. Nem lesz baja, jobban tetszik, minthogy bármi baját okozzam. - vallok színt végül.  Meglepődtem volna, ha egy sima fekete audi lenne alatta. Annyira flancolós, főleg ha abból indulok ki, ami épp rajta van. Mindenki megszokott fekete öltönyben lavírozott, ő meg beállít ebbe a zöld förtelembe. Látszik, hogy szereti cibálni az idegeket, mert ha nem lenne elég az, hogy sikereivel is felbosszant mindenkit, akkor még a kinézetével is. Bár be kell vallani, nem rossz. Csak nem az esetem. Nagyon nem. Szemem a tetoválására vándorol, ami a kezénél van, és engedi láttatni a ruha alól.
Csak villogó szemekkel nézek rá, hiszen az, hogy apám mit mond, nem biztos, hogy egyezik az én terveimmel és az, hogy rólam beszél feldühít.
- Ehhez neked semmi közöd! - csattanok fel hirtelenjében és úgy állok talpra, hogy enyhén meglököm, hogy helyem legyen. Az egyetlen gyenge pontom a származásom. Sose kérkedtem vele és nem is szerettem, ha úgy gondoltak rám, mint a vállalat várományosa. Nagyok kell nyeljek, hogy ne akarjam azonnal letépni a fejét, amiért a szájára vett. - Biztosan az zavarja, hogy fele annyi idő vagy. Lemerem fogadni. - forgatom meg újra a szemeimet. Kit érdekel, ki mennyi idős, meg mit tett azért, hogy a vállalata ügy működjön ahogy.
- Pedig a tűzzel játszani a fő hobbim. Ha lángra kapok csak közelebb megyek hozzád, hűvösséged azonnal kiolt minden tüzet. - vigyorgok rá kissé pimaszul. Nem is értem, hogy miért pont őt szemeltem ki a rengeteg srác közül, akik jelen voltak. Most már kezd zavarni az arroganciája.
Főleg, hogy azt hiszi csak a férfiak képesek ilyen kocsikat vezetni. Micsoda pöcs.
Ahogy beül, én is helyet foglalok és nevetve fordulok felé.
- Oké, Lan. - megvonom a vállam, bezzeg az nem zavarta, hogy állandóan királylánynak nevez, miközben olyan messze áll tőlem az a megnevezés, mint innen Jeruzsálem. De teljes nevemet hallva megrándulok. - Zeni. - javítom ki, ha már becézgetjük egymást, akkor lehetőleg mindenkinek kedvére tehetnénk. Én mindenképp jobban élvezném, mint amiket eddig ő használt.
Bólintok a pontatlan helymeghatározására és elindulok. Igazából szépen lassan, hogy borzoljam a kedélyeket. Fél szemmel a reakcióját figyelve. Érdekelt, hogy közbe szól-e vagy sem. Ha már szerinte nem értek hozzá. De az út hamar felgöngyölődik alattunk és nagyobb gázzal cikázom a forgalomba. Persze a móka tovább fokozódik, ahogy feltűnnek a zsandárok és üldözőbe vesznek. Ahogy megfordul csak mosolyra kúsznak ajkaim. Tehát nem hisz bennem. Ahogy eltűnünk a rejtek helyen hangjára felé fordulok és elvigyorodom.
- Senki sem állította, hogy az lennék. - vigyorgok rákacsintva, ahogy rükvercbe téve a kocsit tolatok ki újra a forgalomba és immáron lassan igazodom a többiek tempójához.
- Tehát tudsz nevetni is. Megkönnyebbülés, azt hittem besavanyodtál, mint a dupla annyi idős vetélytársaid. - nevetek végül én is, ahogy már ki is szemelem a célt és lassan fogynak körülöttünk az autók és végül kikerülünk a város zsongásából. Így már nem is figyelve az útra felé fordítom az arcom, hogy jobban szemügyre vegyem a mellettem lévőt. - Sok mindent nem tudsz rólam, és jobb ha ez így is marad. Amint megállok, ketté válnak útjaink. - vonom meg a vállaimat, és újra az útnak szentelem minden figyelmem. Még én sem tudom, hogy hova megyek, mert elszalasztottam a bejárót, ahova lekellet volna fordulni. Végül pedig New York távol eső  parkjában leparkolva pattanok ki, mintha puskából lőttek volna ki, a kulcsot persze benne hagyom és indulok el vissza felé.
- Kösz a lehetőséget. Egy élmény volt. - intek hátat fordítva neki és trappolok tovább, egy cigit előhúzva a táskámból veszem elő a telefont. Valaki csak van a közelben, aki haza dob. Bár azok akik megtennék nem értékelnék ezt a szerelést. Dilemmába kerülve pörgetem a névjegyzéket, miközben a füst ajkaimba vész.

Zenaida and Landon

Szépen táncol az idegeimen és hagyom neki, mert nem tudok mást tenni, mint engedni, hogy szórakozzon velem, mert jelenleg az egyik legnagyobb kincsemen ül és ez annyira nem tetszik, még ha férfi énem meg is szólalna de nem teszi, mert sokkal jobban bosszant a tette, mnt érdekeljen a látvány, ami előttem van.
Úgy érzem érdekes témába csöppentem, amikor az apjával közös dolgainkról vagyis annyira nem is közösökről beszélek neki. De csak lassan esik le a tekintetéből, hogy nem az apjáról van szó, hanem másról, mert nem érdekli, hogy milyen viszonyban vagyunk, nem az izgatja, amit az apjáról mondok, hanem hogy őt is belevonom, talán. - Nincs, de te kérdezted én meg csak válaszoltam. - nem érdekel, a hirtelen sértettsége nekem kellene dühösnek lennem rá, amiért ellopta a kocsim mégis a helyzethez képest lazán kezelem és ő van itt felháborodva.
Ő nem az a lány, akinek láttatja magát a nagyvilág előtt vagyis az lőtt a világ előtt, amiben én is benne vagyok, az tényleg csak arra megy ki, hogy mindenki eladja magát de az ő esetében nem ő akarja piacra bocsátani a nevét és a hírnevét a családjának, hanem sokkal inkább maga a család, és ezt hiszem ennek ő annyira nem akar részese lenni. Egy elkényeztetett lány, aki ki akar törni, az unalmas sablon, amikor nem tudják elfogadni ha valami jól megy.
De engem cseppet sem érdekel a viselkedése, felőlem lehet akármilyen lány, de az viszont kíváncsivá tesz, hogy mire fel ennyire magabiztos.
- Zeni, legyen, akkor elhagyom a királylányt, királylány. - nézek előre az ablakon, hogy ne az ő tekintét fürkésszem, mert hol haragos, hol pimasz és érzem, hogy egyre jobban érdekel, pedig ő nem az a lány, aki megszokta fogni a fantáziám.
Nem fűzök nagy reményeket a bizalma melletti tudásához, de a kocsit a kezébe adom és olyan magabiztosan vezeti végig, el a zsaruk elől, hogy meglep és szinte azonnal csúszik ki a számon, az elismerés, amit ha akarnék sem tudnék magamba tartani. Elmosolyodok, mert a korábbi tettéhez képest egész jó arc tud lenni, pillanatokig, de több mint amit gondoltam róla eddig.
- Nem ismersz engem Zeni, de ha a kocsid lenne a tét fogadok, hogy te sem vigyorogva futnál a tettes felé, aki elvitte az egyik féltett kincsed. - húzom fel a szemöldököm, sok mindent mondtak már rám, de a besavanyodás nem az én tulajdonságom. Voltam unalmas, és voltam party romboló, amikor nem volt kedvem inni, mert inkább hazavezettem, minthogy részegre igyam magam.
Nem lep meg, hogy le is akar lépni, közel sem terveztem egy ilyen kitérőt a ma estére, valójában elég unalmasnak ígérkezett volna az egész ha ő nem teszi amit tesz. - Igazad van nem teljesen vagyunk egy világ. - nem azét jöttem utána, hogy elhívjam vacsorázni, ez tiszta mindkettőnknek, így nem nagyon izgat, hogy tovább akar állni. A helyválasztása elég érdekes és fogalmam sincs innen hogyan fog visszajutni, de végignézem, ahogy kiszáll és én is ugyanezt teszem és elindulok a vezető oldalra.
- Szállj vissza hazaviszlek, nem kell utána csak hozzám szólnod sem se de nem foglak otthagyni. - látszólag fogalma sincs, hogyan menjen innen haza és bár jól megkavarta az estémet nem fogok alátenni, én nem az a srác vagyok aki elhajt mellette. A kocsinak dőlök és várom mit reagál, a füst csak új terjeng körülötte, de már korábban is éreztem, amikor a partin olyan szépen közel került hozzám, hogy a kulcs az ö birtokába kerüljön. - Vagy vissza a partira, de ha nagyon ellenkezel csak jelzem apucinak merre vándorol a lánya. - valamivel kénytelen leszek visszaültetni a kocsiba és fogalmam sincs a maga fajta lányokat mivel tudom megfogni.

Landon && Zeni

Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror.

Mindig másnak gondoltam maga, mint ami vagyok. De a látszat olyan ügyesen leng körbe, hogy én magam is elhiszem, hogy mennyire szeretem ezt a világot. Cicamázas arcok, amik olyan vastagon takarják a bőröm, hogy letudnám vakarni, a szűk ruhák, amiktől a mellkas jobban domborodik, ezzel magára vonja a kíváncsi szemeket. A cipő pedig egyenesen megöli minden lépésemet. De egyenes háttal, széles mosollyal tűröm azt, ami ellen lázadnék. De látszólag ez a szerep annyira jól megy, hogy mindent elhisz, amit lát. Bár nem hiszem, hogy azt akarta ma látni, hogy tűsarkúban valaki a kocsin ücsörög, veszélyeztetve a fényezést. Felsóhajtok, ahogy én is szóba kerülök, majd eléggé paprikás hangulatba keveredek pillanatok alatt. - Igen, apámról volt szó, nem rólam. Ne merj a szádra venni Aranyifjú. - olyan szűkké préselem ajkaimat, mintha egy csíkká olvadnának. Talán az egyetlen dolog, amivel fel lehet húzni, az saját magam. Ő pedig olyan gyorsan találta meg az achilles ínamat akár egy sebész.
Az, hogy Ő tipikusan az a ficsúr, aki örömmel mutogatja a pénzét és a sikereit. Olyan mint egy cápa, állandó mozgásban van és az új zsákmányra vadászik. Mondjuk most pont sikerült bele sétálnom egy saját magam kreálta csapdába. Reméltem, hogy kevésbé eszes és nem fog ilyen ügyesen bánni a szavakkal. Viszont úgy tűnik, hogy ez a meglepetések éjszakája.
- Rohadt idegesítő vagy. Honnan veszed, hogy királylány vagyok? A nevem? Az apám? Fejezd be! Érted? - el se hiszem, hogy ennyire idegesítő tud lenni és az agyam azonnal felforr már attól, hogy kinyitja a száját.
Viszont legalább letudtam kicsit nyűgözni, ami nagy szó Mivel még az arcán is látható volt, hogy a bukásomat várja. Szerintem izgatottan akarta az orrom alá dörgölni, hogy mennyire szerencsétlen vagyok. Ha nem félteném ennyire ezt a csodát, biztos megszívattam volna. De a kocsi jobban érdekel, mint a gazdája egoista véleménye.
- Te se ismersz. Ha az én kocsimat lovasította volna meg valaki, már betört orral ülne az anyóson. - vonom meg a vállam. Nem szoktam verekedni, de az nem jelenti azt, hogy nem tenném meg. Még a gimiben törtem el egy lány orrát, amiért az akkori elvileg nagy szerelmemet környékezte meg. Így gondolkodva nem is a srác érdekelte, hanem a bankszámlája. Főleg, hogy a lánynak utána plasztikázni kellett, hogy legalább levegőt kapjon és a végzősbálra rendezett pofával jelenjen meg.
De talán ennyi lett a fene nagy barátságunk, ami sose volt. Hiszen útra kelnék. Úgy érzem ha tovább maradok még több aduász lesz a kezébe és erre nincs szükségem.
- Ne álmodozz, nem fog megölni senki. Sorozatgyilkosok nem itt fognak áldozatot keresni. - válaszolok kissé remegő hangon. Mikor megbillenek és ezzel sikeresen eltörik a cipőm sarka. -Picsába. - lerúgva a cipőt káromkodok, ahogy ajkaim között füstölgő cigivel nézek a srácra, aki olyan önelégült fejjel támaszkodik a kocsinak, hogy fájdalommal jár az, hogy ránézek. Már csak ez hiányzott az estémhez. Na meg az utolsó megszólalása, amivel feladta az utolsó pontot az estére. A cipőimet szabad kezembe véve mezítláb indulok vissza felé, és ennek örömére, egy hatalmas pofont keverek le neki.
- Ne merj megfenyegetni. Nem valamelyik cafkád vagyok! Ha apám tudomást szerez erről, ami itt történt. Azt mondom, hogy te akartad és molesztáltál. Ki ne hinne egy huszonegy éves lánynak? - megrázva a csuklómat próbálom enyhíteni a fájdalmat az ütés után. Tényleg ekkora gyökér? Volt egy pont, amikor azt hittem, hogy képes normálisan viselkedni, talán még azt is megkockáztattam volna, hogy jó fej. De tévedtem.

Zenaida and Landon

Nagy mázlistának vallom magam, hogy sosem kellett azért álarcot felvennem, hogy más legyek, mint amilyen akarok lenni. Mindig is pontosan ezt az életet szántam magamnak, egyedül érek oda ahova, de ez rajta nem látszik.Van egy útja, amit olyan tisztán kirajzoltak előtte, hogy az már  nekem is rossz nézni és szemmel láthatóan hevesen reagál amikor ez szóba jön, nem akarja, ellenkezik sőt lázad, ezért is volt a kocsi lopás vagy kölcsönzés, mert végülis visszakaptam.  
Dühös lesz, én is az voltam, de őszintén már akkor elillant, amikor a feszültség átveszi a helyét, olyan mértékben nyúltam bele a darázsfészekbe, amire számítani sem tudtam. Azzal tisztában voltam, hogy nem egy egyszerű lányról van szó, aki elköt egy ilyen autót vagy nem normális vagy unatkozik, vagy csak olyan mértékben érzi magát rossz úton az életben, hogy keresi az izgalmakat.
- Ha idegesítő vagyok, az azt jelenti, hogy valamit elértem nálad, bár nem ez volt a célom, de mégis úgy érzem az a fagyi, amit korábban ott eszegettél csúnyán visszanyalt. - mutatok a motorháztető felé, de nem nézek az arcára, mert pontosan tudom, hogy vérben foroghatnak a szemei és én ezt csak könnyedén, lazán kezelem, pedig nem akarnám tovább feszíteni a húrt, de őt nehezemre esik kezelni. Nem kellett volna odaadnom neki a kocsit, csak beülni a kocsiba és elhúzni, mert ez egy felelősségteljes tett lett volna, nagyrészben, de már teljesen mindegy.
Amikor a kék villogó feltűnik mögöttünk, mintha semmi nem változna a sebességen kívül figyelem őt, hol a mögöttünk jövő autót, de könnyedén, spt nevetve ráza le őket, én meg egy pillanatig csodálva mérem végig, de nem veszi észre, nem veheti, mert csak az agyam egy apró szüleménye ez a pillanat, amit az adrenalin dobott oda.
- Ne legyél már ennyire makacs Zeni, ülj már vissza . -kérem ismét, miután olyan magabiztosan hagyta el a kocsit és indult el a nagyvilágba, holott szerintem fogalma sincs róla, hogy merre vagyunk. Amikor megbotlik nézek le a lábára és löknék el magam a kocsitól, de nem vissza is engedem magam ,mert ha odmegyek, újabb visszautasítással nézék szembe és nincsen kedvem hozzá.
- Jól vagy? - kérdezem miután már szépena fülébe ültettem, hogy mekkora egy szemét tudok lenni, vagyis nem lennék az,de neki elég nyilvánvalóan kifejeztem, hogy tudnék az lenni.
Olyan vehemenciával indul meg felém, ahogyan én szálltam ki a taxiból, de amit tesz meglep, el akarom kapni a csuklóját de gyorsabb, csak ellököm magam a kocsitől és őt figyelem.
- Te komolyan nem vagy normális. Az ember segíteni akar neked és te olyan kurva makacs vagy, hogy még azt sem használod ki. Nem megfektetni akartalak királylány, már az is fáj neked, ha a teljes keresztneveden hívnak, nekem mutathatod mennyire kemény vagy, de biztos vagyok benne, hogy ez csak valami álca és én nem vagyok sem arra kíváncsi, sem a mögötte rejlő énedre. - felhúzom magam, ritkán esik meg, de ez a lány minden olyat kihoz belőlem, ami az életemben ritkán fordul meg velem. - Tudod mit ne gyere velem, maradj itt, letört sarokkal, ott ahol még egy autó sem ment el amióta itt veszekszünk, talán nem gyilkolnak meg de van ennél rosszabb is. Felőlem azt mondasz apádnak, amit akarsz, nem erőltetlek be a kocsiba. - ahogy beszélek hozzá egyre közelebb lépek és már nagyon közel vagyok, amikor befejezem a mondatot. Egy lépést teszek hátrafele, nincsen szükségem egy újabb pofonra. Talán túllőttem a célon amikor az apjával fenyegettem, mert láthatóan érzékeny pont számára, de befejeztem, már rá kellett volna jönnöm régebben is, hogy ha jófej akar lenni az ember már nem válik be, ha rossz az sem, mindig meg kell találni azt a pontot, ami a másiknak megfelel és nem erőlködök, minek tenném, neki láthatóan semmi sem elég jó.
- Ha meggondolod magad megtalálsz, hazaviszlek, mert akármennyire is felhúztál ma nem vagyok olyan, aki itthagy bárkit ilyen állapotban. - az instámat ismeri, ha akar ott keres, nem várom meg a választ beülök a kocsiba, és felkapcsolom a világítást az arcomat nézem, ami piros lett, ennek tuti nyoma marad.

Landon && Zeni

Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror.

Rettentően idegesítő ez a srác. Egész jó bulinak indult az este. Elkötöttem a kocsiját, bejártam vele New York kis távlatát, szabadság érzése szellőztette a lelkem. Egészen addig, míg nem támadt. Úgy tesz, mintha összetörtem volna azt az átkozott kocsit, de egy karcolás sincs rajta. Jobban figyeltem rá, mint a szemem fényére. Erre mi a hála és köszönet?! Úgy csinál, mintha az apámmal kéne háborúznia. Állandóan őt emlegeti.
- El ne szállj aranyifjú. Amit elértél nálam az a hányinger. - gunyoros mosoly jelenik meg az arcomon, ahogy végig mérem újra. - Az önelégült arcod és pökhendi stílusod. Lehet, hogy nem kedveled a becenevedet pedig teljesen rá illik. - adom fel minden elvemet és engedem útjára a kacajomat. Kölcsönösen nem kedveljük egymást. Amire talán van is okunk, talán nincs. Viszont nem hazudtam. Tényleg van egy kisebb gyomorgörcsöm, mióta úgy beszél velem akár egy kapca ronggyal. Mert megteheti.
Bár nem szoktam kéréseket teljesíteni, most még is örömmel ültem vissza a kocsiba, hogy érezzem a dorombolását és a motor csiklandozza a mellkasomat. Olyankor tényleg szárnyalni tudnék. Ez alól pedig csak az a kivétel, hogy ez a remekmű éppenséggel az Ő autója. Nem akartam se bemutatót tartani, sem felvágni. Egyszerű autókázást terveztem. Amíg persze a zsaruk nem szóltak közbe. Ez pedig védekező mechanizmust kapcsolt be és rejtőztünk el a kocsival. Ott volt egy pillanat, amikor megkockáztatnám, hogy jó fej is tudott volna lenni. Gyors cáfolást kaptam. Legalább nem fogok tovább ezen agyalni, hogy mennyire kettős érzelmeket képes kiváltani már maga a jelenléte is. Mellesleg ott van Matt nekem, aki képes a világ legundorítóbb csókjával lefoglalni a számat. Nem kedvelem, de legalább nem veszi le a fejem azért amiért úgy beszélek ahogy.
Ezért is megyek egy távoli tisztás felé, hogy ne legyen szemtanúja annak, ami történni fog. Mert még én sem tudom, hogy megölöm vagy csak szimplán behúzok neki. Irritáló és felszínes.
Ezért is inkább úgy döntök, hogy távozom. Kevés embert hívhatnék, hogy segítsen eltüntetni egy hullát.
- Mit érdekel téged? Menj, játszd a nagy menő üzletembert. Lefogadom, hogy hiányolnak a partiról. - hessegetek a kezemmel, akár egy raj varjút akarnék eltüntetni az útból. Pedig csak szabadulnék a legnagyobb hibámtól. Én pedig megoldom egymagam is a haza jutást. Amíg a cipőm nem adja be az unalmast és botlok meg. Káromkodva egyenesedek ki, mintha semmi nem történt volna.
- Kutya bajom. - hazudok, fáj. Kegyetlenül a bokám. De nem adom meg neki azt a büszkeséget, hogy láthatja rajtam a fájdalmat. Már akkor éreztem, hogy ennek semmi jó vége nem lesz. Ez pedig hamar bizonyosul is, ahogy kiejti újra apámat, azonnal kitör belőlem a vadállat és pillanatok alatt szelem át a távolságot közöttünk és hatalmas pofonnal koronázom meg az esténket.
Mozdulatát állom, nem fogok megtorpanni, ahogy már szinte az arcomba dőlve magyaráz és megforgatom a szemem, minden egyes szavára.
- Erről papolsz Aranyifjú? Aki csak „Lan”? Mindenkinek van beceneve, de tudod mit, felejtsd el azt, hogy becézni kelljen! - válaszolok épp olyan hevesen ahogy ő tette és megbököm a mellkasát, ahogy hátrál.
- Még szerencse, hogy nem akarsz megfektetni. Ki a szar akarna veled kezdeni? Lemerem fogadni ugyan olyan borzalmasan teljesítesz, akár a modorod. Száraz és erőtlen. - nevetek fel.
Az utolsó mondatára csak bólintva nevetgélek továbbra is. Ne álmodozzon róla, hogy legközelebb ott leszek az üzenetei között. Várok, de nem indul, csak az ütés nyomát vizslatja. Nekem is fáj ez a cselekedet.
Ekkor a fák között neszt hallok és be kell vallanom, hogy még az üti is megáll, sőt még a cipő is kihullik az ujjaim közül, ahogy a hang irányába pillantok. Remélve, hogy nem most akar lelépni. Úgy kerülöm meg a kocsit, akár puskából lőnének kis és huppanok be az anyósra.
- Valami van kint. - nagyot nyelek, ahogy megmagyarázom a hirtelen döntés változásomat. - Ez a nyugi helyem. Amikor minden szar összecsap a fejem felett ide jövök és a stégnél lóbálom a lábam. Nem éjszaka. - köszörülöm meg a torkom, hogy tudja nekem fontos ez a hely és értékelje, hogy ide hoztam. Más ötletem nem volt. - A cipőm. - tekintek le a lábamra, ahogy kissé piszkos mancsokkal vöröslő lábkörmökkel ültem be.

Zenaida and Landon

Valóban elég nagy lett az arcom vele szembe, de ezt ő olyan ügyesen hozza ki belőlem, hogy nem is tudom hogyan kellene vele viselkednem és az az én gyengeségem az én bénázásom, de amikor beszól, szinte nevetnem kell, de nem teszem, Igyekszem kevesebb érzelmet kimutatni, mint ami végig cikázik bennem, de nem mindig sikerül, ez a csaj olyan borzasztóan játszik velem, talán észre sem veszi.
- Ez csak a te veszteséged. - vonom meg a vállam, mert nem nagyon szokott érdekelni, ki mit gondol rólam, csak kikívánkozott az előző megszólalásom. Kicsit vissza kellene zökkentenem magamat abba az énembe, akinek lennem kellene mindig is, és nem bemutatni azt, akitől menekülnék inkább, de ő is hozzám tartozik.
Nem tudom mit gondoljak róla, nem nagyon tudnék megfogalmazni egyértelmű véleményt róla, nem tűnik olyannak, amilyennek mutatni akarja magát, de a szavai mégis olyan bicskanyitogatóak, nyilván,mint az enyém az ő számára.
Tetszik, amit a kocsival csinál, leplezni sem tudom, pedig akarnám, hogy ne szálljon el jobban és túráztassa me még jobban, de hamar megállunk és kipattan. Valószínűleg a nem megválogatott szavaim nem annyira jöttek be neki, pedig ez a valóság, nem mindig kapja meg azt amit akar, vagy amit elvár mástól.
- Mert nem vagyok egy bunkó, aki itt hagy. - felelem neki, mielőtt megbotlik a cipője miatt. Tudtam, hogy kérdésemre milyen választ kapok, miért is mondaná azt, hogy nincs jól, annyira makacs, inkább szenvedne, minthogy beismerje.
A pofon váratlanul ér, mert egy olyan lánytól,mint ő nem megszokott, nyilván teljesen félreismertem. Jogosan leszek dühös, de ő nyeli minden szavam, nem vág bele, nem szól vissza, jól is teszi, nem tudna nagyon mit mondani, amivel megenyhülnék és valószínűleg nem is akarna megenyhíteni, neki a semmi miatt sem lenne jó. Nem akarja, hogy hazavigyem, így nincsen veszteni valóm, neki annál több ha itt marad, én nem lennék a helyében ezen a környéken egyedül, de olyannyira bátornak érzi magát, hogy nem is foglalkozok vele, csak beülök a kocsiba, otthagyom, mindezek ellenére, azért felajánlom neki ismét, hogy ha kell hazaviszem, de nem várom, hogy beüljön mellém. Ezek után már nem.
A tükören az arcomat nézem, tényleg nem normális a kiscsaj, de nem tudom okolni miatta, eléggé durva területen támadtam be, szóval akár jogosnak is mondhatnám a pofont, de ezt máshogy is le lehetett volna rendezni, de neki lehet ez a nyelve, amiről értenem kellene. Érettem.
Már visszacsuknám a tükröt, hogy induljak, amikor beül mellém. Kérdőn nézek rá, de semmi önelégült fejet nem mutatok felé, csak elindítom a motort, miközben hallgatom őt. Nem érdekel miért ült be, mert megkönnyebbülök, hogy nem kell itthagynom, pedig egy pillanatig azt akartam tenni.
- Most minden olyan szar, hogy ide akartál jönni? - kérdezem de nem lépek a gázra és rá sem nézek. - Kicsit szarul indítottam, mi lenne ha csak újra kezdenénk, egy bemutatkozással, nem kell barátoknak lennünk, évek múlva vetélytársak leszünk és nem akarunk majd barátkozni, de ez még nem áll fenn. - most viszont felé fordítom a fejem, nem azt mondom, hogy meg tudok békélni azzal, amilyen, de ha nem akar felpofozni megint már nyert ügyünk van.
- Landon Hawk, nem törzsgyökeres gyökér csak egy kicsit ideges ha valaki benyúlja a kocsiját, jó tanács ne próbáld ki. - kacsintok rá és felé nyújtom a kezem, mintha ezzel el tudnánk felejteni az elmúlt ki tudja mennyi idő történését.

Landon && Zeni

Don't deceive yourself by looking at yourself in a mirror and feel satisfied, other people are not sure whether to be satisfied with you, and they are not looking at you in a mirror.

Hangosan fel kell nevessek a szavain. Az én veszteségem? Mintha a város csődöre lenne, aki olyat mutathatna, hogy eldobom az agyam. De ettől ránézésre messze állunk. Tipikusan az a típusnak tűnik, aki lágyan, párnák között éli ki a vágyait. Nem pedig a feszültséget a másikon levezetné, ahogy kellene. Másik testét gyötörni azért, hogy a saját kielégülésünket hajszoljuk. Önző mód elgondolkodom egyáltalán képes lenne ilyenre? Végig mérem újra. Hátha csak a vörös köd miatt nem tűnt volna fel az a hevesség, amiről annyira áradozik. De így sem segít összeállítani az összképet. Ha nem a kocsijáról lett volna szó akkor inkább nézném a szomszédsrácnak aki bekopog néha napján mikor elfogy a cukor otthon.
Makacsságunk olyan szintre emelkedik, hogy fizikálisan is mozdulok ellene. Az egyetlen olyan pontra tapintott rá pillanatok alatt ami jobban fáj bárminél jobban.
Ezért is a nagy sietségem a másik irányba. Nem kell tovább elviseljem, hogy így beszél hozzám. Nem is értem, hogy mit képzel magáról. Miket meg nem enged magának. Sugárzik belőle az arrogancia és az, hogy eddig senki nem beszélt vele így. Most legalább meg kapta az élet nem mindig fekete vagy fehér. Ez a kis magamba elmondott monológom hamar véget is ér, ahogy reccsenés hallatszik és a cipőm sarka eltörik. Halk káromkodás közepette veszem le azokat, hogy a kezembe tovább vigyem. Mezítláb nem kellemes az idő, főleg, hogy a talaj biztosan fagyba van dermedve. A szél is feltámad.
Azonnal csábító lesz a kocsi melege. Csak a társaságot kellene megváltoztatni.
Mivel az erdőben élő állatok vagy emberek úgy döntöttek, hogy a szart is kiijesztik belőlem röpke pillanatok alatt kerülök be a kocsiba. Nem érdemli meg, hogy megszólaljak, de azért elmondom a történéseket. Csak duzzogva fonom össze a karomat magam előtt, hogy ne érezzen késztetést arra, hogy fecsegjünk. De nem hatja meg. Megforgatom a szemeimet.
- Úgy néztem ki mintha élveztem volna az eseményt? Ebbe a göncbe? - mutatok kisebb undorral magamra, pedig nem néz rám. Még ő van megsértődve? Vissza kapta azt a rohadt autót és még baja sem lett. A pofont pedig kiérdemelte. Fölöslegesen játssza a sértett királyfit.
- Azt hiszed, hogy valaha is felérsz oda, hogy a vetélytársam legyél? - nevetek egyet végül mivel vendég vagyok ebbe az átkozott kocsiban megzabolázom a gondolataimat és a számat. De csak pillanatnyi enyhülést remélhet. Amint biztos helyre kerülök.
- Zenaida Nevarra, aki ha unatkozik lenyúlja a ficsúrok kocsiját, hogy szórakoztassa magát. - fogok rá a kezére és vigyorogva húzom közelebb magamhoz.
- Jobban tetszett a gyökér éned, akinek szívesen lennék a vetélytársa. Nem csípem a jó fiúkat. A hevességedet kiadhattad volna másképp, ahelyett hogy alám rúgsz. - nevetek fel, ahogy csak szimplán a nyakába harapok bosszúból.
- Vigyél haza Aranyifjú, unatkozom. Le kell szedjem ezt a göncöt magamról és randim lesz. - húzom elő a telefont, amire közbe meg is érkezett a következő cím, ahol verseny lesz. Sok hasonló balfékkel akiknek a kocsiját elköthetem. Na meg persze Matt. Le kell vezessem a feszkót, amit a mellettem lévő okozott. Még ha úgy is beszélek vele akár a sofőröm lenne.