Mióta világ a világ vámpírok mindig is léteztek és fognak is létezni, ellenben az emberiséggel. Bár jó magam sem támogatom a két faj közti békét, még is hallatlan, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a halandók. Le kell szögeznek az ostoba pornép - szerencsénkre - sok téves információval rendelkezik rólunk, kezdve a nap káros hatásától. Egy életerős, emberi vért rendszeresen fogyasztó vámpírt ugyanis nem bánt a napfény. Maximum nem melengeti bőrünket. De tény, hogy a kiéhezett, s főleg frissen átváltozóban lévő egyedeinket felperzselik a napsugarak. Az állati vér is jó táplálék, de az emberi ad igazán erőt. Minél frissebb, minél egészségesebb és fiatalabb, szentebb és ártatlanabb, annál finomabb, annál édesebb, mit a méz. A harcias, ám, de nemes célokért küzdőké pedig pikáns, fűszeres. A halott vére mérgező számunkra, nagy mennyiségben pedig halálos is. Csak a vámpíroké nem, hiszen ők se nem élők, se nem holtak. Gyorsak vagyunk, erősek és vonzó kisugárzással rendelkezünk, bár többünk a véres vadászatra fogad. A vér látványa ugyan felébresztheti bennünk a vérszomjat, de csak ha már éhesek vagyunk vagy annyira zöldfülűek, hogy képtelenek vagyunk kontrollálni éhségünk. Ami elárulhat bennünket, az a táplálkozás közbeni szemünk. Íriszeink - függetlenül attól, addig milyen színben pompáztak - örvénylő arannyá válnak, s míg tart a vér zamata, nem szűnik meg a már-már világító szempár sem. Bár ez nem nyilvános, de a vámpírok közt is vannak kisebb nagyobb hatalmak, csoportok, akiket különböző tetoválással tudunk igazolni, megkülönböztetni. Köztünk is akadnak, ember pártiak, kevésbé emberpártiak és vagyunk mi, akik csak vérzacskóként tekintenek rájuk és pofán röhögjük az előttünk lévőket, akik megkímélik a vadászt, aki aztán szépen pofán lövi őket. Az én klánom szimbóluma az ősi vámpírok jelképét viseli, mivel, hogy mi nem keveredünk emberekkel és nem is támogatjuk a fajok közti ilyesfajta kapcsolatot. Nem mindenki viseli látható helyen, leginkább, mert sok a vadász New Yorkban a frissen megharapottak szerencsétlenkedése miatt, akik ide vonzották őket, de alapvetően bárhol viselhető. Én büszke vagyok rá, ezért viselem nyakam egyik oldalán - akkoriban mikor megkaptam kölyökként még rejtegetni sem kellett, nem volt olyan ismert dolog -, de az ingem úgy is eltakarja. A szentelt vizet, a belőlük készülő fegyvereket és a vasfüvet se szeretjük. Ám, ahogy telnek az évek, az emberek egyre inkább városokban csoportosulnak, nekünk is alkalmazkodnunk kellett. Egy faluból elrabolni valakit könnyű dolog, de a mostani városok az éjszakai járőrökkel, a kocsmáikkal és nyüzsgésével már okoz némi fejfájást. Ráadásul az idegenek itt is könnyen szemet szúrnak. Ezért húztam egy nap öltönyt és nyitottam egy kisebb, leginkább régi históriákról szóló könyves boltot. Ha egy vámpír teszi tiszteletét nálam, és üzleti üggyel keres, tudja, hogy a misztikus, legendás lények közt kell keresgélnie, pontosan a Drakula felemelkedése című könyv után érdeklődve. Ez amolyan titkos jelszó. Ugyanis a könyvárusítás csak álca, az igazi biznisz az emberi vér kereskedésében van. Egy külön farmnak álcázott telken tároljuk és tartjuk életben a halandókat, míg kiszipolyozzuk az összes vérüket. Ennél virágzóbb üzlete nem is lehetne egy vámpírnak.
Az ősznek köszönhetően az idő állandóan borús és nyirkos, ami még az éhező vámpíroknak is kedvez, hiszen a felhők eltakarják a napot, így aligha érheti őket a napsugár. A melegét se élvezhetjük, így hát én is jobban kedvelem a hideg évszakokat. Arról nem is beszélve, hogy a levél halom kellően eltudja takarni reggelig a szárazra szívott hullákat. Egy ideig az esőcseppes kirakat üvegén kifelé meredve ábrándozok, de aztán nyílik az ajtó és megszólal felette a kis csengő is, jelezvén, hogy vendégem érkezett még hozzá egy fiatal hölgy személyében. Ideje munkához látni. Lassan úgy is itt az ebéd idő... - Miben segíthetek?
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
Nemrég kaptam egy megbízást, melyet elsőre én sem akartam elhinni. Meg kell védenem egy vámpírt? Mégis mi lehet itt a háttérben? Azt hittem a vámpírok az ellenségeink, ám az egyház most alaposan meghökkentett engem ezzel a húzással, viszont hamar megkaptam a választ Hans Albert atyától. - Fiam. Ezek szerint ön sem tud még mindent a vámpírokról. Üljön le, mesélek önnek. Leültem a karosszékre és hallgattam az atya szavait, melyek megvilágosítottak. - Azt ön is tudja, hogy a vámpírok miért isznak ember vért... Bólintottam. - Léteznek olyan vámpírok, akik más vámpírokra vadásznak. Ha egy vámpír lecsapol egy másik vámpírt, akkor képes elnyelni a hatalmat, az erőt, amit a vámpír képvisel. Egy ilyen vámpír Cale Braxton is, aki Roman vérét szeretné venni. A baj csak az, hogy Hemlock nem kispályás, így, ha ez a szörny sikerrel jár, Braxton olyan hatalomra tesz szert, hogy a megállítása már számunkra sem lesz kis feladat. - Értem már, atyám. - Ne hagyja, hogy Braxton elragadja. Védje meg Hemlockot és ölje meg Braxtont, mielőtt túl erős lenne. - Úgy lesz atyám. Felkerekedtem hát, hogy Hemlock ismert helyére, a könyvesboltba menjek. Sokan azt mondanák egyszerű, halandó ember vagyok, pedig ez nem így van. Bár halandó voltam, birtokában voltam bizonyos képességeknek, amiket az egyszerű emberek varázslatként emlegetnének. Ott volt például a karjaimon lévő tetkó pár, amiket ha összeérintettem, akkor képes voltam kaput nyitni a túlvilágra, de rendelkeztem más erőkkel is. Nem voltam egyszerű préda, így a legtöbb vámpír nem jelentett rám túl nagy veszélyt, főleg, hogy megvoltak a szükséges fegyvereim, amikkel fel tudom venni velük a harcot. Ilyen volt a fegyverem is, melyet most is magammal hoztam. Szenteltvízben "érlelt" ezüst lövedékekkel volt töltve. A Vatikánból van. Nem féltem a vámpíroktól, sem pedig a haláltól, ezért nem is voltam ideges, amikor megérkeztem. A kirakaton át benéztem, láttam vendége van. - Épp a legjobbkor jöttem. Rágyújtottam és bementem a boltba, ahol ők is voltak. Kezemben ott volt a fegyver, ajkaim között a cigi. Vállamra hajtottam a stukkert, majd kivettem a cigit és kifújtam a füstöt. - Az üzlet zárva, anyukám. Tipli van - feleltem és a fegyvert a nőre emeltem, majd mikor ő elhúzott Hemlock felé, végül leengedtem. - Beszélnünk kell - lábammal becsuktam az ajtót, majd a falnak dőltem. - Remélem nem akar vámpír eleség lenni. Nem magáért vagyok itt. Ellenben vannak dolgok, amikről talán maga sem tud. Tisztában van vele, hogy egy Braxton nevű vámpír fogazni szeretne a nyakával? - ismét megszívtam a cigarettám.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
A húszas éveit taposó fiatal hölgy, zavarba jött beléptekor, ahogy rögtön le is csaptam a lehetőségre, hogy leszólítsam. Kissé vizes szoknyáját igazgatva pillantgatott felém egy halk köszönéssel, míg én felé fordulva el is indultam irányába, hátul összekulcsolt kezekkel. Tündérmeséket keresett. Persze állította nem neki lesz, a húgának veszi születésnapjára. Hát persze... A vámpírok kifinomult érzékei nem csupán a halandók romlottságát képesek kiszimatolni, de sokszor a hazugságot is. Ő pedig magának óhajtja a meséket. Pedig már bőven abban a korban van, ahol illő volna elfogadni a rémes valóságot. Mert a mesékkel háborút még nem nyertek, betegséget nem gyógyítottak, a halált el nem kergették. Ettől függetlenül készségesen állok rendelkezésére és fejemmel biccentek, hogy kövessen hátra, arra lesznek a gyermek könyvek. De végül nem hallom kopogni csizmájának sarkát magam mögött. Ellenben az ajtó csengője ismét csilingelni kezd, és hamar rávilágít, hogy nem a hölgyemény hagyta el sietve a helyiséget, hanem egy vadász lépett be rajta. Honnan tudom? Már azelőtt, hogy udvariatlanul kitessékelné a vevőm - és ebédem? Érzem a szentelt vízbe mártott töltények savanyú szagát, és nem utolsó sorban a cigijét. Csak egy semmire kellő vadász képes szembe köpni a jó modort, ha vámpír van a közelben. Elfintorodom jelenlétének bűzére, és amiatt, mert elhessegeti ebédem, aki rémülten, sietve hagyja el a könyvesboltot, talán soha többé vissza sem térve. Visszafordulok és lassú, kimért léptekkel indulok vissza a könyves polcok rejtekéből a pultig, ahol aztán megállok egy pillanatra. Nem ő az első szemtelen vadász, nem is ismerem őket mind név szerint, de azt tudom - s mi több érzem - hogy ő különlegesebb. Nem a fegyvere miatt, hanem az ajándéktól, amit kapott, amit alkarjain visel tetoválás formájában. Vajon milyen íze lehet...? Vajon az embereknél is úgy működik ,mint a vámpíroknál, és ha kiszívom az össze vérét, enyém lesz mindene? Vagy tegyem inkább zombi inasommá, örökkárhozatra ítélve, kit a vámpírok is lenéznek? - S vajon miről...? - fintorgok még mindig undorom kifejezvén, mennyire nem örülök jelenlétének. Ám, ahogy leengedi ránk veszélyes fegyverét, lassan, komótosan közeledni kezdek felé, miközben hallgatom. - Tisztában vagyok vele, hogy hatalmam elég vonzó, és nem csak a magadfajta vadászik rám, igen... - felelem kérkedőn, mialatt szépen lerövidítem a köztünk lévő távolságot majdnem félméterre. Ha csak nem gátol meg valamivel, ám bár a reflexeim az övénél is jobbak, ártani nem tudna, csak távol tartani magától. A nyakától... - És talán azért jöttél el ide, hogy ezt közöld velem, te undorító patkány...? - léptem elé egy váratlan pillanatban, egyből csuklóira fogva. A fegyverét csak biztos távolságba fordítottam, a falnak szorítva kezével együtt, míg másikat, használva a benne égő csikket, úgy fordítottam felé, hogy csuklóján vagy kézfején nyomhassam el, mielőtt még felgyújtaná a boltot vele. A pisszenés és az égett bőrének pillanatnyi illatától még én is majdnem libabőrös leszek, hát még a seb alól kiserkenő vérétől. Ha nem volna akkora önkontrollom, ha nem dúskálnék mindig az emberi vérben, most biztosan megmarcangolnám karját. - Vagy van más mondanivalód is, halandó? - pillantok szemeibe, rászorítva csuklójára, hogy egy-két csepp vére így is a földre hulljon. Nincs rossz illata. Én pedig elég erősen tartom, hogy megharaphassam. Kár, hogy mindezt lényegében a kirakatban csináljuk, mert nyilvánosság előtt, fényes nappal azért nem szívesen hívnám fel magamra a figyelmet. - Légy az ebédem... khm... akarom mondani a vendégem... - vigyorodom el lényegében felhívva magamhoz, hogy ott folytassuk a... beszélgetést. Az alkalomadtán használt házam úgy is a bolt mellett van.
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
Nem éppen olyan érzés volt, mintha a bárónő lánya indult volna meg felém, de nem éreztem magam kellemetlenül. Nem ijedtem meg holmi vámpíroktól, meg voltak a módszereim, hogy még a legszorultabb helyzetekből is kihúzzam magam. Rutinos voltam, ráadásul az ablaka előtt voltunk. Ő sem lehet olyan hülye, hogy a járókelők előtt buktassa le magát. A csikk elnyomása nem egy wellness élmény volt, de nem adtam meg neki azt az örömöt, hogy hangot adjak a kellemetlen, fájdalmas érzésnek. Bármi röviden is éreztem, épp csak annyi hang tört ki belőlem, mintha egy forró fazekat érintettem volna meg másodpercnyi időre. Szigorú tekintettel meredtem képébe, jelezvén, hogy nem tudott megijeszteni, maximum csak bosszant a modorával. Többet kell letennie az asztalra, hogy edzett idegeimben kárt tudjon tenni. Persze értettem én, neki ez okoz örömet, biztosan csorog most a nyála a véremre, azért értékeltem az erőfeszítést, hogy megállta, nem ugrik rám, mint holmi szomjas pióca a sérült lábú matrózra. - Bocs öreg, de nem Nasi Carter a nevem - ráztam le magamról hülyeségeit. - Élek a vendégszeretetével. A boszorkány is így kezdte, mielőtt még elkezdte előmelegíteni a kemencét a gyerekeknek. De ne higyje, hogy engem olyan könnyen megkaphat. Rágós falat leszek - jelentettem ki epésen. - A részeleteket elmondom később. Átmentünk a kégliébe, ahol újra rágyújtottam, ha tetszett neki, ha nem... - Ne vegye zokon fogas. Önnek vér kell, nekem dohány. Szóval - huppantam le valami ülőalkalmatosságira. - Azért jöttem, hogy megvédjem magát Braxtontól és ha oda kerül a sor, megöljem őt. Ezt a munkát kaptam. Van ellenvetése? A fegyver persze ott volt a kezemben, de nem szegeztem rá. Nem a megölésére küldtek, bár, ha önvédelemre kellene folyamodnom, biztosan átlőném vele a szívét, vagy a koponyáját, de láthatóan uralkodik magán, így egyelőre nem kell idáig süllyednem.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Nem éreztem erősebbnek, sem többnek, mint egy puszta halandót, csupán volt benne valami különleges. Nem azt mondom, hogy alábecsülöm, de nem tartom többre, mint egy szimpla vadászt. No és persze annyira őrült sem vagyok, hogy mindenki szeme láttára fullasszam vérbe a látogatást. Ellenben élvezem, hogy rátartisága ellenére is nálam a dominancia. - Nem is baj... nem szoktam megjegyezni az ételeim nevét... Minek is tenném... - vigyorodok el újfent, ezúttal fehér fogaim is ki mutatva, ahogy megnyalom őket, miközben kicsit közelebb is hajolok arcához oldalra biccentett fejjel. Játszhatja a nagy fiút, de én látom rajta, hogy könnyen megtörhetném. Meg is fogom. Csak még játszom vele, ha már elhajtotta az ebédem. Azt itt viszont nem lehet... - Inkább csak félfogamra sem elég... túúúl könnyű falat. - válik vigyorom mosollyá és végtére is, hogy ne legyünk annyira szem előtt, meghívom magamhoz. Ott aztán sikongathat és dobálózhat, senki sem fog róla tudni. Igazából csak bezártam az üzletem ajtaját és már át is mentünk hozzám. Az inasaim most épp házon kívül vannak, jobb szeretek egyedül lenni. A vámpírszeretőkből pedig már kinőtem, de tudom, hogy manapság még nagy divatja van, hogy egy-egy vérszívó fajtársam több női vámpírt is tart maga mellett ágyasnak. Vagy férfit. - Talán vénáidból szívom most is az éltető nedűt? - vonom fel kérdőn szemöldökeim, mert nem, nem tetszik, hogy a házam is össze füstöli, mindegy, hogy egy kis szellőztetéssel megoldható. Több tiszteletet, semmirekellő halandó! Pedig megtehetném. Igazából volna még mit mondanom, de nevetséges küldetésével nevetésre sarkall, még hasam is fognom kell. - Hogy te, egy nevetséges vadász? Talán előételnek szánod magad Braxtonnak? - kacagom még mindig. - Ellenvetésem? Amiatt, mert halálodba szándékozol futni? Ugyan... egy halandót sem állítanék meg, ha ennyire vágyja a halált. - mosolygom, miközben elsétálok a konyhába, ahol is a hűtőkamrából előveszek egy üveg, éppen jó korban lévő, egészséges férfi vérét és viszek hozzá, nos, az illem azt diktálja, hogy két boros poharat. Kihúzva a dugót a palackból magamnak gyorsan töltök is, majd felé sandítok. - Egy kis vér frissítést? A véred úgy is minden bizonnyal olyan, mint egy félholt halandóé, ki az utolsókat rúgja halálos ágyán. - fintorgok, na persze, azért belekóstolnék, csak az a rohadt fegyver ne volna nála. Úgy őrzi, mintha az élete múlna rajta... hehe. Gondolom nemleges választ kapok, így üresen marad a másik pohár, én pedig helyet foglalok vele szembe és miközben beszélgetünk, párszor végig nézek rajta. - Na és hogy tervezi kivitelezni, ezt a nevetséges küldetést? Talán a fürdőszobába is utánam jön? Vagy az ágyba? És mi van az emberi szükségletekkel? Evés-ivás, alvás és szex? - mosolygom önelégülten, mert még mindig jót szórakozok ezen a küldetésén. Az emberek őrültek, ezt mindig is tudtam, na de ennyire? Közben a pohárba kortyolok, bár szinte egyből le is húzom a tartalmát, mialatt íriszeim zöldjeit felváltja az aranyszín, de abban is csak addig úszik, míg le nem tudom a kortyot a torkomon s elégedetten sóhajtva le nem nyalom ajkaimról a maradékot. - Vajon mi vesz rá egy vámpírvadászt arra, hogy azokat védje, akikre vadászik...? - kelek fel, hogy a kávézó asztalra tegyem a poharat, majd átsétálva, leülök mellé, miközben lábam keresztbe vetem, kezem pedig a háttámlának tetejére helyezem. Közben lepillantok a fegyverére, vajon eltudnám e venni tőle, mielőtt meghúzhatná a ravaszt? Gyors vagyok, de az ő ujja már így is a ravaszon.
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
- Nem, nem a vénámból, Mr. Hemlock, de én sem az ön bőréből tekertem a cigarettát, szóval csitt - feleltem, mert kezdett kicsit sok lenni a panaszkodásából. Az pedig megint más kérdés volt, hogy mennyire kellemetlen volt, hogy kiröhögött, de fog még visszanyalni a fagyi. Senki nem röhöghet ki büntetlenül. Az nyilvánvaló volt, hogy lenéz engem és semmibe vesz. Kétség sem férhet hozzá. Ezek szerint nem érzékeli milyen és mekkora hatalmam van. Ez nekem csak jó, hiszen így minden képességem meglepetésszerűn vethetem be rajta. Még előnyöm is származik belőle, hogy egyszerű halandónak tekint, aki fegyverekkel rohangál vámpírok után. Egy kalap alá vesz a többi halandóval és ezért fog később nagyot nézni. Igaz, meg van az esélye, hogy már rég tudja mi vagyok, ki vagyok, mit tudok és csak színleli a tudatlant, de az nem vallana rá. Az olyan vámpírok, mint ő, nem kísértik a sorsukat feleslegesen. Nincs meg az ereje hozzá, hogy felmérje a helyzetet. Utána pillantok, mikor a konyhába vonul, majd illendően vissza is utasítom a lehetőséget. - Köszönöm, de most van elég az érrendszeremben. Majd pótoljuk, ha szükséges. Visszatért, kérdezett, én pedig fintorogtam. - Egy szóval sem mondtam, hogy "élete" minden percében ott ülök majd mellette, Hemlock. Csupán annyit mondtam, meg kell védenem, ha Braxton meg akarná ölni és meg kell őt ölnöm. De ez nem jelenti azt, hogy ott kell loholnom öt centi távolságban a sarkában. Nem az árnyéka vagyok. Mikor feltette a nap legfontosabb kérdését elégedetten hátra dőltem. - Nos igen, ez egy remek kérdés. Tudja, ha Braxton megöli magát és lecsapolja, akkor olyan erőre fog szert tenni, hogy már mi is csak nagy kínok árán fogjuk tudni megfékezni. Éppen ezért a szükség törvényt bont. Inkább "szövetkezünk" az egyik ellenséggel, mintsem, hogy engedjük egy másik ellenségnek, hogy túlságosan erőssé váljon. Vannak keretek, amiket nem engedhetünk átlépni. Ez is egy ilyen keret. Ettől még nem leszünk jó barátok, csak kölcsönös haszon az egész - pillantottam felé. Sejtettem, hogy a puskára fáj a foga, résen voltam. De még ha meg is szerezné, olyan erő csordogál az ereimben, hogy a puska nélkül is el tudom venni vele a harcot. Egyébként pedig van más, kisseb fegyverem is, többek között egy ezüst tőr, mely szentelt vízben ázik a templomban, mikor nincs használatban. Egy ezüst tőr, melyet maga Richter bíboros készített saját kezeivel, az ezüstöt pedig egy régi templomi harang beolvasztásából nyerték. Az ezüst harangból, melyből a töltényeim is készültek. Fel voltam készülve, elvégre nem megyünk szunyogok közé chemotox nélkül, igaz? Nem voltam már kezdő.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Csitt?! Adok én neked csittet! Mindenesetre, ha már itthon voltam, gondoltam pótolom az ebédem egy pohárkával, vagy ki tudja, talán az egész üveggel. Ilyen szempontból elég véroholista vagyok. Válaszára pedig sokatmondó széles mosoly kúszott arcomra őt figyelve. - Ó, hamarosan szükséges lesz, bizony. - bólogatok, bár azt hozzá sem teszem, hogy lehetőséget pótlására már nem nagyon adok. - Nem az biztos, még az árnyékom is több, mint maga... - legyintek felé, miután kiürítem a poharam és leteszem a kávézó asztalra. Majd idővel le is ülök mellé, még ha egyenlőre tartom is azt a kis távolságot, amit a kanapé enged. - De mi van, ha éppen akkor jelenik meg az az idióta, mikor maga nem játssza az árnyékom? - teszem fel a millió dolláros kérdést, arról nem is beszélve, hogy elhallgatva kérdésemre adott válaszát, még "szövetséget" sem kellene velem kötnie. Ha ennyire félnek, hogy elveszi tőlem, amit úgy se tud, miért nem öl meg a vadász és akkor már elvenni sem tudja, amit és vigyáznia sem kell rám? Ahh... halandók... - Szövetség...? Nálatok ez jelenti a szövetséget? - vigyorodom el hol őt, hol a fegyverét figyelve. Talán nem is kell elkapkodni, előbb célt érhetek, ha lassan fogok hozzá. Azt gondolom nem ölne meg, talán a legkétségbeejtőbb pillanatban sem, hiszen, akkor már rég ellenem fordította volna a fegyvert. De nem tette. Vagy csak fél. - Haszon...? Ugyan kérlek... Miből gondolod, hogy nem lesz majd helyette más...? Vagy esetleg nem-e vadászok majd én egy erősebb vámpírra, akinek erejével nagyobb hatalomra tehetek szert? - csúszok közelebb, és ha csak nem tesz ellene semmit, háttámlán lévő karommal átkarolom vállát és úgy nézek rá. - Ha ennyire oda félsz tőlem, hogy egy percre nem mered letenni a fegyvered, miért nem lősz le most rögtön? - emelem el vállát masszírozó karom és hátulról hajába túrva, markolok tincsei közé, hogy közelebb hajolhassak. Szabad kezemmel ráfogok a fegyvert fogó kezére, pontosabban csuklójára és nem engedem, hogy megmozdítsa. Na most mi lesz...? Szinte facsarja az orrom a sok ezüst, ami nála van, de ha a pisztolyt nem használta ellenem, szerintem azokat sem fogja. Hajába markoló kezemmel aztán elkapom torkát és pillanatok alatt lenyomom a kanapéra, fegyvert tartó kezén csavarva egyet, amíg lehetőleg el nem engedi a pisztolyt. - Innen hallom a szapora szívverésed... - nyalok végig ajkaimon. - Ne aggódj... csak az elején fog nagyon fájni...
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
- Nem a megfogalmazás a lényeg, hanem, amit képvisel. Most csak mondtam valamit. Szövetség, testőrség, védelem, összefogás. Millió módon ki lehet fejezni, de a szándékomon nem fog másítani. Okfejtésén csak megvontam a vállam. - Ha lesz más, fellépek ellene is. Ha maga iramodna levadászni valaki mást, akkor magát ölném meg. Ennyi. Az élet körforgása, a rendet fenn kell tartani. Az eseményeken semmit nem változtat, csak a felállás más. Nem hagyhatunk senkit túlságosan megerősödni. Nem rémísztett meg sem a közeledése, sem pedig a szavai. Ócska trükk, amiben volt már részem. Próbálkozik, de abba a bűnbe esik, hogy nem tesz semmit, csak húzza az időt. Példát vehetne az etióp éhezőkről. Nem forgatják a tányért, nem forgatják a húst, nem kavargatják a levest és nem becézgetik az ételt, nincs asztali ima, csak neki esnek és falnak, örülnek, hogy ehetnek. Roman a ráérős vámpírok klasszikus hibájába esett. - Ennyire meg akar halni megint? Inkább örülne, hogy nem azért küldtek ide, hogy megöljem, hanem, hogy megvédjem. Nem félek magától. Hagytam magam leteperni, tudtam, gyorsaságával és fizikai erejével egyébként sem vehetném fel a versenyt. Hát így állunk. Én itt a jobb kezemet ajánlom neki, erre ő ételnek tekint. Tipikus vámpír, de majd én megtanítom neki ki a főnök. A puskát ugyan elengedtem, ám nem maradtam fegyvertelen, ugyanis Roman pillanatok múlva azon kapta magát, hogy lángba borult. Míg ő a nyakamra és a fegyvert tartó kezemre fogott én a másik kezemmel suttyomban előkaptam a zsebemből a sárkány lehelletét és megcéloztam vele. Mikor végre lekászálódott rólam felé fordultam és mellkasba lőttem a tűzzel, majd felvettem a puskám. Egyelőre még nem akartam a varázserőmet bevetni, még nem jött el az ideje, hogy felfedjem minden rejtett képességem. - Melegszik a helyzet, ugye? - tettem fel a kérdést. Nem aggódtam, biztos voltam benne, hogy ennyivel nem győztem le, de reméltem elveszi a kedvét a kekeckedéstől. A kisszekrénynek támaszkodtam és figyeltem a műsort. Ruhája még van elég, a teste pedig úgyis regenerálódik a tűz okozta sebekből. Már ha túl éli.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Nem is igazán értelmetlen válaszán töprengtem el, hanem azon a tényen, hogy halandóként komolyan elhiszi, hogy esélye van egy valamire való vámpírral szemben. Zöldfülűeket nem nehéz megölni, na de egy kalap alá venni az összes éjszakai teremtményt. Gyenge, mint az összes többi. Ha megharapnám azzal a szándékkal, hogy átváltoztatom, valószínűleg belehalna, mint sem, hogy szervezete képes legyen lebirkózni a kórt és alkalmazkodni hozzá. - Ó, igazán? És miből gondolod, hogy én nem pályázok más vámpír erejére, hm? - mosolyodom el szélesen, elvégre mit tudhat ő az én titkos ügyleteimről, azokról, amikről még más vámpíroknak sem beszélek. Akármelyiknek nem. - A rend akkor is fent lenne tartva, ha ti emberek szolgaságba hajtanátok fejetek és véretek adnátok a felsőbbrendű lényeknek, ha már voltunk olyan kedvesek és életben hagytunk bennetek... - dobom le magam mellé. Közelebb is araszolok kicsit, miközben igyekszem elterelni figyelmét a nyájas csevellyel. Nem éppen egy fiatal hölgy, ráadásul dohányzik is, de legalább vadász. Abból pedig mindig jobb az eggyel kevesebb. - Nem-e? A szád nemet mond, de az illatod... - szippantok a közelében - igent. Meg lehet talán nem is én okozom ezt, de a szívelégtelenség akkor is halálos... Akkor már miért ne ölhetnélek meg én...? - vigyorodom el és idejét érezve, le is tepertem. Az se baj, ha a kanapé is olyan lesz, majd szerzek másikat... De azért ő is résen volt, csak éppen minden bizonnyal azt gondolhatta hogy vámpír is csak egy féle létezik. Pedig tévedés. Átváltoztatni sem mind tudunk és feltételezem Cale sem ok nélkül rám pályázik, noha a városban nem én vagyok az egyetlen nemes vámpír. A tűz ugyan megérintett, de fájdalmat vagy sebet nem okozott. Sokan a tisztító tűzre esküsznek, de a valóság az, hogy az maximum a démonokra lehet hatással. Már pedig mi nem vagyunk démonok. Maximum démoniak. A láng melegen nyaldosta bőröm, de a ruhám se perzselte meg, egyszerűen alkalmazkodott a bőr felületéhez és szép lassan ki is hunyt. - Ugyan már... Szerinted ez a rám vadászó vámpír a semmiért vágyik a hatalmamra? - mosolyodtam el, de még nem szálltam le róla. - Szerinted... én nem vadásztam le más vámpírokat, hogy olyan erőhöz jussak, amihez csak igen kevesen...? Ti emberek, olyan naívak vagytok... Ráadásul félre informáltak... Még egy karóval is többre mennél most... - somolygom önelégülten. Nem aggódtam, mert azt gondolom érdekes játéknak nézünk elébe, vagy ha mégse, akkor is jót fogok ma enni. Azt hiszem okozunk még egymásnak meglepetést. Nem is keveset. A második lövésnél már a tűz sem ért el, testem egyszerűen, fekete füst szerű, denevér formájú és hangú lényekké vált és a lövés egyszerűen elszállt közöttük, nos... ki az ablakon. Még jó, hogy nem szemben van a munkahelyem... A repkedő kis bagázs végül neki rontott, közben vissza is változva pedig kivertem a kezéből azt a nevetséges holmit, őt pedig úgy pofán vertem, hogy az ellenkező irányba boruljon. - Te még sose hallottad azt a mondást... hogy a legendák sosem halnak meg...? - néztem le rá szánakozva. - Szóval tényleg igazam volt... egy semmirekellő, mihaszna, gyenge halandó vagy, aki kapott néhány játékszert, de még azt sem tudja mire jó... - sétáltam felé. - Nem unod még? Hogy a világ, amiért olyan hűen harcolsz porba taszít? Hogy amit teszel senkit sem érdekel? Hogy a halál egy napon eljő érted és mit sem fogsz tudni felmutatni? Én ajánlhatok neked valami jobbat... de ahhoz bizonyítanod kell, hogy méltó vagy rá...
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
Hazudnék, ha azt mondanám várható volt, de engem is meglepett, hogy a támadásom semmibe veszett, hiábavaló volt. Tényleg nem egy átlagos vámpír, de akkor sem kerekedhet felül rajtam. Támadását nem tudtam kivédeni, az ütést pedig igen csak megéreztem. Elvágódtam a földön, de volt még trükk a tarsolyomban. Bár nem akartam ilyen hamar lelőni a poént, úgy tűnik szükségem lesz varázserőmre, hogy megleckéztessem. Míg ő felettem állt és beszélt, addig hátamra fordultam és hirtelen elé tártam tenyeremet, ami előtt megjelent egy démoni szimbólum, mely hatására Romant pokolbéli erő csapta meg és elrepítette a szoba túlsó felébe. Felkeltem a földről és harc állásba álltam, két kezem előtt ott virított a vörösen izzó szimbólum, melyeket felé irányítottam. Fényes, narancsos lövedékek irányúltak Roman felé a jelekből, de ezek nem voltak halálosak, csak fájdalmasok és sebzők. A Pokol forróságával támadtam rá. Volt egy kis szövetségem az ördöggel, tőle kaptam az erőm javát. A szövetségem előtt is volt erőm, de neki hála most sokkal erősebb lehetek, csupán csak annyit kellett tennem, hogy a lelkemet adom neki, amit halálom után megkap. Régi történet, tüdőrák vitt el, ám még mielőtt a Kaszás elvihetett volna engem a Halál Pusztaságára sikerült lepaktálnom Luciferrel. A halálom után nem a Halál Pusztaságára kerülök a Kaszáshoz, hanem Lucifer visz magával a Pokolba. Remélem az jó sokára lesz, bár, ahogy Romant elnézem, ő mindent el fog követni, hogy siettesse ezt a programot. Ha még sor is kerülne rá, majd meglépek valahogy.... Az ördögnek sem fogom túl könnyen adni magam. Ha betalált a lövés, ha nem, sietős léptekkel indultam meg felé, közben felvettem egy ezüst bokszert, melyet maga Jézus szentelt fel, amivel megkíséreltem bevinni neki egy jobb horgot. Nem szándékozom megölni, nem kaptam rá parancsot, de minden eszközzel meg kell próbálnom féken tartani és térdre kényszeríteni, ha pedig nem adja meg magát, akkor kénytelen leszek megölni, hiába nem volt rá utasítás. Ha megteszem sem lesz belőle bajom, egy vámpírral kevesebb és Braxton sem tudja utána már megkaparintani. Nem is értem miért kell megkímélnem és vigyáznom rá, de biztos oka van, amit nem kötöttek az orromra. - Add fel öreg, mielőtt még komolyabban bekeményítek! - hívtam fel rá a figyelmét, hogy nem kéne nagyon pattognia, mert ennél már csak rosszabb fog következni. - Add meg magad és kíméld meg magad a további gyötrelmektől. Még csak a hatalmam és felszerelésem töredékét mutattam be, ne akard megismerni a teljes repertoárt.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Bár az energiái árulkodóak voltak, nem hittem varázsló halandókban, ők valahogy annyira... gyengék és halandók. Így a trükkje meglepett és mi tagadás nagyon védekezni sem tudtam ellene. Csupán a becsapódástól óvhattam meg magam ugyanazzal a trükkel, mint a lövésnél. Miután pedig ismét a saját testemben voltam, leporoltam mellkasom és a szoba másik feléből figyeltem. Bár a lövedékek engem érintő kimenetele ismeretlen volt számomra, ő akkor is csak egy halandó, az én reflexeimmel nem vetekedhet, legyen bármilyen erős is. Elég volt odébb lépnem, vagy "repülnöm". - Megleptél halandó... De legalább most már nem rejtegeted mennyire félsz tőlem, ha még ezen különlegességeid is beveted ellenem... - felelem kimérten, kerülve ugyan, de egy percig sem távolodva tőle. Ami azt illeti, ő sem hagyta annyiban. Bár az ezüstnek már a szagától is felkeveredik a gyomrom, így minden bizonnyal súlyos sérülést is okozott volna, ismételten elég reflexeimre hagyatkoznom, és az arcom helyett a levegő vág, vagy rosszabb esetben a falba ragad a lendülettől keze. - Ti halandók olyan lelkesen rohantok a vesztetekbe. Nagy szavakat használtok, de hol marad a valóság? - sóhajtom méltatlankodva, hiszen így nem ellenfél. - Te vérszegény madárijesztő, ha már most ellövöd az összes trükköd, mi lesz veled, ha majd Calel kell szembe szállnod. Gyenge vagy és az is maradsz... A saját erőd egészét nem vagy képes használni... Egyáltalán, hogy juthattál hozzá ilyesmikhez, ha jobbára szerintem a saját hátsód nem vagy képes kitörölni? - förmedtem rá, de nem álltam meg egy helyben, mindig sétáltam, mindig kicsit közelebb hozzá. - Ma már áldozat nélkül nem engedhetlek el... Oda kell adnod nekem valamidet. A véredet, a húsodat, a testedet... a hűségedre nincs szükségem, mivel hogy az egy csepp sincs benned. - vonok vállat, de próbáljon meg csak kétségbe vonni. Percről perce még magának is ellent mond. Bár a harc még javában dúlhatott, mikor amazt csupasz lábak neszezése zavarta meg az emeleti, nyikorgó lépcső felől.
- Apu...? - törte meg a haragos pillanatot vékony hangjával az emeleten lakó, aki minden bizonnyal a zajokra ébredt fel. Én ugyan megálltam a fal mentén, de tekintetem többet vizslatta a jelenleg veszélyt jelentő vadászt, mint sem a szőkés kislányt, aki a koszt és itt-ott földön heverő törmelékeket látva inkább el sem mozdult a lépcső végéből. - Ki ez a bácsi...? - dörzsölte meg álmos szemeit, másikkal maciját ölelve. Nem volt benne biztos, hogy, amit a vadász kézfejénél lát valódi e, már ha még ott volt. Ha nem, akkor a különös formájú földön heverő fegyvereket nézte, legalábbis egy pár pillanatig, majd fel ránk. - Elakar vinni? - szorította magához a plüss macit, mintha a mögé bújva amaz megvédhetné. - Még ha akarna se tudna... - válaszoltam egy lágy mosoly kíséretében. - Menj vissza a szobádba, hamarosan ő is tovább áll, csak előbb bocsánatot kér... ő se szeretné, ha bárkinek baja esne... - pillantottam a lányról a vadászra. A kislány végül fogta magát és elindult felfelé, ha csak nem tartotta vissza semmi. De a szobájába nem ment vissza. A lépcső tetejéről a fal mögött elbújva hallgatózott.
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
Tisztában voltam vele, hogy pusztán csak manipulálni próbál. Belém akarja beszélni a félelmet, ami nincs, hátha akkor majd hibát vétek, pedig az nem fog megtörténni. Tapasztalt vadász vagyok, tudom mit csinálok. - És fog még több meglepetés is érni. Szavai hallatán elnevettem magam, mosolyogtam és fejem csóváltam. - Miért használnám minden erőm? Nem a halálodat akarom. Aztán persze még több meglepetés ért engem is. Apa? Mi a... A lányra néztem, majd Romanra. - Nahát, nem is tudtam, hogy van egy lányod... nade bocsánatot kérni? - kérdeztem fejem csóválva. - Neked kéne tőlem, te támadtál meg vámpír! - vágtam vissza, majd miután a lány távozott eltűntettem a kezeim elől a jeleket. - Érdekel az erőm forrása? Rendben. Amúgysem itt kéne folytatni. Még pórul jársz és olyat lát a lányod, amit nem kéne. Akkor ismerd meg a "mentorom" otthonát és gyere velem a Pokolba! - feltűrtem ingujjaim, majd elkezdtem közelíteni a két fél tetoválást egymáshoz. A szobát nehéz légkör vette körbe, én pedig megközelíthetetlenné váltam, mintha betonfalak vettek volna körbe. A hátam mögül fekete köd szállt fel, ami annál jobban terjedt minél közelebb kerültek a tetkók. Megerőltető volt, mert taszították egymást, mintha két azonos pólusú mágnest akartam volna összeérinteni. A szobát teljesen körbe vette a köd és a nehéz súly, így lehetetlen volt megszökni. A köd körbe ölelte Romant, majd minden elsötétült és már csak odaát vált újra láthatóvá előttünk a tér.
A Pokol... Gyakorlatilag mintha a világvége jött volna el a Földre. Minden romokban volt, lángokban állt, az ég füstből és tűzből állt, minden por és rozsda fedett, semmi nem volt épségben és nagyon kevés dolog emlékeztetett arra a világra, ami odaát volt. A teljes romlás és pusztulás... A jöttünkre különböző torz teremtmények figyeltek fel, melyek talán egykoron civilizált életformák lehettek. Talán. Engem nem akartak bántani, tudták, hogy a világuk urának "pártfogoltja" vagyok, ellenben Romannal már nem voltak ilyen barátságosak. Talán ők őt nézték élelemnek, ahogy ő engem. - Légy üdvözölve a Pokolban! - tártam ki karjaim és mágikus, villámszerű támadásokat küldtem felé, miközben a bestiák megindultak felé.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Szemeim forgatom, mert már megint csak a szája nagy. Jó, talán meglepett, hogy valamivel több, mint egy halandó, de eddig nem mondanám, hogy egyáltalán kiegyenlített lenne a helyzete, lényegében vesztésre áll. Aztán még ő akar a védelmemre kelni... Na ne röhögtessen már. - Aha... bizonyosan, azért lőttél rám és támadtál olyan fegyverekkel, amikkel minden bizonnyal akár még el is intézhetsz. Mert gondolom vadászként, azért akad legalább egy olyan játékszered, ami jó is a vámpírok ellen... - csóválom fejem, mert amúgy... én ebben se nagyon hiszek. Eközben jelent meg a kis szőkeség, aki ártatlanságával törte meg a lent folyó, ha nem is teljesen véres, de harcot. Megjegyzésére széttárom karjaim. - Mit mondhatnék... szeretek kísérletezni, és ő remek példája, annak, amit alkotni próbálok... - lépkedek tovább a helyiségben, igazából félkörbe, de mindig kicsit közelebb kerülve a vadászhoz. - Ugyan már, miből veszed, hogy bántani akartalak? - nevetem el magam játszva az ártatlant. - Csak viccelődtem veled és ami a leteperésed illeti... egészen más céllal szándékoztalak eldönteni... - nevetek fel újfent. - Szóval te lőttél rám először... neked kell bocsánatot kérned... - állok meg végül rá pillantva. De hát miért is engedelmeskedett volna... Ellenben, miután a kisasszony visszament az emeletre, legalább láthattam egy újabb trükkjét. Kicsivel nagyobbat szólt, mint az eddigiek, de a félelem legkisebb szikráját sem véltem mutatni. Szerintem nem is tudnék olyasmit.
A pokol pont olyan volt, mint, ahogy sokan elképzeltük. Szerintem egészen otthonos. Még azt is megmerném kockáztatni, hogy ha nem is teljesen, de mintha érezném a közeli lángok melegét. Furcsán jó érzést, bár azért bele nem nyúlkáltam. Zsebre tettem kezeim, majd tudomásul véve, hogy ezek szerint valóban nem akárki a mestere, aprók, elismerő bólintásokkal illettem, s mivel, hogy a pokolban még nem volt módon körbenézni, egyszerűen sarkon fordultam és elindultam, hogy ezt most megtegyem. Ki tudja, meddig leszünk még itt. Tehettem vagy két lépést, mikor furcsa neszekre, morgásokra lettem figyelmes. Megálltam és irányukba néztem. Szó szerint agyatlan lények voltak, amolyan wendigószerűek. Kíváncsian figyeltem, mit szeretnének, mert úgy tűnt engem, de azért az nem lesz olyan egyszerű, tekintve, hogy vámpír vagyok... Majdnem egyszerre iramodtak meg, mint a veszett kutyák úgy csaholtak felém, amire fel is vontam egyik szemöldököm, ám ahogy egyszerre több is rám vetette volna magát valójában rajtam keresztül egymásnak vágódtak. Ehhez még a képességeimre sem volt szükség, csupán kíváncsi voltam rá, hogy így, hogy jelenlétem itt természetellenes, mennyire érvényes a "halálomra". Nem denevérekké hullottam szét azokban a pillanatokban, hanem egyszerű fekete füstté. A lények hamar rájöttek, hogy én csupán egy kivetülés vagyok, nem ennivaló, így elhátráltak, de én azért megvártam, míg a vadász is rádöbben erre, mialatt kimeríti energiáit. Itt én sem árthatok neki, ez tény, ám mivel a pokol a bűnös lelkek otthona, nekem pedig vámpírként nincs olyanom, így igazából én lehetek az első vámpír, aki olyan kiváltságokkal rendelkezik, hogy saját szemével láthatja, halandó emberként hová juthatott volna. Neki nem részleteztem, ilyen cimborákkal a háta mögött illő volna tudnia. Sokatmondó, de türelmes tekintettel vártam, hogy leálljon, majd mikor ez megtörtént, ismételten terveztem tovább állni. De újabb társaságunk akadt. Megtorpantam. Maga a Pokol ura, Lucifer volt. - Kénköves Pokol, Julian, te lehoztál ide egy lélek nélküli lényt?! - csattant fel már-már emberien hisztérikus módon. Bevallom másként képzeltem el. Úgy nézett ki, mint egy átlagos emberi lény, valahol még is, tudtam, hogy ő az. Pláne, hogy a lények is kilóméterekre szaladtak. Nem tudtam, hogy vámpírként most tiszteljem-e vagy sem. Tud e ártani nekem, és akkor ereszkedjek e térdre, vagy ő se tud mit kezdeni velem és simán arcon köphetem... Egyenlőre nem kísérleteztem, de tartottam a tisztes távolságot. Egy ideig néztük egymást, méregettük a másikat, majd fejét csóválva tovább állt egészen a vadász elé. - Nem fair itt lébecolnod, meghalni csak odafent tudsz normálisan, hogy aztán itt örökké a foglyom maradj. Alkut kötöttünk. - tette csípőre kezeit, miközben láthatóan próbálta feldolgozni jelenlétünk, de azért, mintha örült is volna a társaságunknak. - De azért jó tudni, hogy még mindig idehúz a szíved, hogy még alkalomadtán le is jössz meglátogatni, akkor is, ha ez töménytelen sok erődbe kerül... Tudtam én, hogy te különleges fickó vagy, Julian Carter. - bökte mellkason, majd bájosan széles mosollyal folytatta.
- Éppen ezért van számodra egy különleges ajándékom, amivel ugyan még jobban kitolom annak idejét, hogy ide lekerülj, de lévén, hogy a pokol uraként lényegében látom mikor és miként halsz meg, úgy döntöttem, adok még egy kis időt... amolyan esélyt... Deee... ez a mágikus ajándék azért nincs teljesen ingyen. Attól függ szeretnéd-e... - vigyorogta. Ezen a ponton pedig úgy döntöttem ott is hagyom őket, és tovább állok nézelődni.
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
Tervem fél sikerrel járt, mert bár itt harcolni nem tudunk, legalább annyit elértem, hogy ő sem tud velem mit kezdeni, így kénytelen lesz nyugton maradni. A korholó hangok viszont "szenvedő" mosolyt csaltak arcomra. Egy szemrehányást sem hagyna ki. - Gondoltam itt kénytelen lesz nyugton maradni. Túl sokat parádézott és már untam a hülyeségeit - legyintettem. Mondandója hallatán szétnéztem. Ide? Nem, barátom, egy percig sem vágyom rá, hogy itt rostokoljak egy örökkévalóságig. Nem húz ide a szívem, de jobb ötletem nem volt, már csak a vérontás maradt volna, amire nem kaptam utasítást. Megvakartam fülem tövét, majd elmosolyodtam. - Szó mi szó, kezdem egyre otthonosabbnak érezni a légkört. Nem lesz gondom a fűtésre - viccelődtem, bár ezt már megszokhatta. Meghalni csak odafenn tudok, ne lébocoljak. Hát kösz... - Nekem is sokat jelent a "barátságunk" - feleltem pimasz mosollyal. - Ennyire hiányolsz? Tudod, hogy szívesen teázom veled, csak hívj. Az ajánlata már sokkal inkább felkeltette a figyelmem, bár jól tudtam érdemes elosztanom minden szavát kettővel. Nem ok nélkül tartják kísértőnek. Azt tudtam, hogy látja a halálom idejét, ahogyan a Kaszás is, ám kérdés mire utalt ezzel? Ezek szerint közeleg a halálom és segíteni akar? Vagy csak még jobban magához akar kötni egy kis mézes madzaggal? Utáltam, amikor ilyen titokzatosan beszélt, de hát neki nem is volt érdekében nyíltan beszélni... Azért bíztam benne, hogy nem egy hetem van hátra. Roman távozott, szóval rá most nincs gondom. - Nos... egy kis plusz idő mindig jól jön. Legalább lesz időm elszívni minden szál cigim - vettem humorosra a témát. - És lesz időm leszerelni Braxtont is. Mesélj, miről van szó.
Miközben én Luciferrel időztem, Roman sem unatkozhatott, amikor Cale telepatikusan felvette vele a kapcsolatot és beférkőzött a tudatába. Megjelent előtte, bár csak látomásként. - Hiába menekülsz, úgyis megtalállak. Utánad megyek a Pokolba is, de egyszer úgy is vissza kell térned közénk, nem maradhatsz ott örökre - nevette el magát. - Megtalállak és felfallak Dracula. Mindened az enyém lesz. A véred, az erőd, az otthonod. Több leszek általad. Bárhová követlek. Semmit sem tehetsz ellenem.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Egy dolog, hogy kíváncsiságból mi sül majd ki belőle, megtanítom egy halandó férfinek, miként használja a trükköket, amiket kap tőlem - ha nem is ingyen -, de teljesen más, ha mindezzel oly módon él vissza, hogy lehoz másokat. Ráadásul olyanokat, akiknek lelkük sincs. Ha akarnám sem tudná itt tartani. Lehet, hogy egyesek szerint közöm van az éjgyermekeihez, és talán van is benne valami - én sem vagyok mindig józan... -, de attól még nem tudok velük mit kezdeni, hiszen nincs semmijük, amit megszorongathatok. Mármint... szóval jah... Ők a haláluk után nem kerülnek se Pokolba, se Mennybe, nem véletlen tartják őket kárhozottaknak. Azért a hatalmuknak is meg van az átka. Egy rövid gyanakvó szemezést követően viszont fel is hagytam a figyelésével. Nem aggódtam, hogy elkóborol. A varázslat tartja itt, s amint Julian is visszalép az élők világába, ő is megy vele. Viszont ha már itt a vadász fiú, legalább használjuk, mert tudniillik, az örökké valóságig a Pokol uraként ebben a romos világban elééég... unalmas... S bár legtöbb vágyam magam is képes vagyok teljesíteni, azóta magasra tettem a lécet. Olyan magasra, ami felér egészen a Mennyországig, ahonnan száműztek. A démonok társasága nem a legjobb, és egy idő után már az sem olyan szórakoztató, hogy mindenféle hülyeségre kötelezem őket. Ellenben a Mennyországban akadnak olyanok, akikkel szívesen csipkelődök. - Tudod, normális halandó, ha unja a banánt odébb áll... - felelem némi rosszallással és egy kevéske értetlenséggel, hogy ő miért nem így tett. Jó, kárt nem tehet a Pokolban, de akkor is. Ez itt nem egy óvoda, és nem is a vámpírok börtöne. Még a végén azt hiszik majd a démonaim, hogy komolytalan uralkodó vagyok és fellázadnak. Mondjuk... a múltkori Twister játék után se lett volna meglepő. Megjegyzésem nyomán viszont jót mosolyogtam. Talán a gondolatait nem sajátíthatom ki, de elég volt ránézni, a homlokára volt írva, mennyire vágyik ide. Még úgy is, hogy mi elvileg jóban vagyunk. Nyilván aki ide lekerül lélekként azzal másként nem is bánhatok, mint hogy... Mondjuk én nem is. A démonaim űzik eme szórakozást. Elmosolyodom élcelődésén. - Ó, ne aggódj, ide max cigi szünetekben kell jönnöd, a lelkeknek mind meg van a maga kis börtöne. Egész lakályos. Fel sem fog tűnni, hogy évek óta a Pokol rabja vagy... s még tovább. - mosolygom bájosan. Ugyanis a legtöbb ide lekerülő lélek valóban nem érzékeli a különbséget, se az ismétlődést, ugyanis egészen addig újra és újra átélik életük legnagyobb hibáját, míg rá nem jönnek, miként kellett volna jól cselekedniük. Ez általában nem történik meg, de ha megtörténne, onnantól tiszta lappal indulnának... fel a Paradicsomba. - Valahogy jobban élvezném, ha kicsit nyüzsgőbb, khm... élettel telibb helyen teázhatnék... - utalok itt arra, hogy engem jobban vonz az élők világa, ahová amúgy bármikor fel is mehetek, de a társaságom is szeretem megválogatni. Utalgatok még kicsit, leginkább, hogy felkeltsem érdeklődését, de semmi többet nem árulok el arról, ami. A halandók előtt túl sok a rejtély és titok, még azok előtt is, akik otthonosan mozognak az okkultizmusban, de ez így van rendjén. Ők emberek. Nem kell mindent tudniuk. Még a végén pánikba esnek és őrültségeket művelnek. Na de, pozitív visszajelzését hallva rá is térek a tárgyra. Öltönyöm zsebéből előhúzok egy különleges érmét, mely tenyeremtől néhány centire fel is emelkedik és lassú forgásba kezd. - Hallottál már az Ördög érméjéről? - vigyorodom el, persze, hogy is hallott róla, hiszen nincs belőle túl sok az egész univerzumban, s ez nem véletlen. - Ez az érme lényegében egy visszaút az élők sorába, miután elpatkolsz. Mondanom sem kell, a halálos sebeidet is rendbe hozza, azért nem akármilyen kis érme ez. Éppen ezért célszerű akkor felhasználni, mikor még fiatal vagy és tudod használni a... na mindegy, szóval nem az öregség ellen találták ki, de jó, ha egy nap bombára lépsz és darabokra szakadsz vagy... kiszívja egy vámpír a véred... - mosolygom, csak, hogy még csábítóbbá tegyem, mert amit kérek cserébe, nos... nem lesz ínyére. Főleg mert ő is tisztában van vele, hogy rühellik a Mennyekben, amiért velem alkudozik. Azt a végsőkig még nem is árulnám el neki, hogy azzal, hogy egyáltalán eladta lelkét nekem, teljesen kizárta magát a Mennyekből. Ha meg is úszná a Poklot - ami kizárt - oda fel akkor sem kerülhet. - Találj ki valami ürügyet, és idézd meg a kedvenc kis angyalom mondjuk... a lakásodba, hogy kicsit boldogíthassam, amíg nem lesz annyira erős ismét, hogy visszarepüljön a Mennyekbe. Ennyi volna csupán. - mosolygom. Gyermeki másnak a haját húzogatni? Tudom. Igazából a legtöbb angyalt nem is ismerem odafent már, legalábbis az újakat illetően, egyedül Horatiot, vele és teljesen véletlenül hozott össze a sors... nos.. igazán Julian, bár akkor még vele sem voltam jóban. Egy millió éves történet miatt elég rossz hírem van az angyalok közt, legtöbbjük pedig úgy óvakodik tőlem, mintha pestises lennék. Ugyanis ha jóval ritkábban is, mint én, de lejárnak néha a Földre. Leginkább mikor a példás életet élő, öregségben vagy betegségben, esetleg hősies halált halókat fel kell kísérni a Mennyekbe. Mivel, hogy jó tétlelkekben nem dúskál a Föld, így ők is ritkák, mint a fehér hollók. - Naa... kell az érme, vagy inkább megkockáztatod a halálod idejét...? - vigyorgom, előtte lebegtetve a kis ezüst érmét.
Se őket, se engem nem zavart, hogy odébb álltam. Legalább feltérképezhettem hová nem fogok kerülni, és azt, hogy ez az ostoba milyen helyen éli majd az örökkévalóságot halála után. Tetszetős, bár számomra elég unalmas. Én társasági vámpír vagyok, itt pedig aligha akad jó partner. Zsebre dugott kezekkel sétálgattam, mikor Cale meglepett a maga módján, bár különösebben nem tett rám nagyobb benyomást. Tisztában vagyok vele, hisz magam is öltem már érte vámpír, hogy vannak különleges képességűek. Bár a telepátia éppenséggel nem volt ritka a vámpírok körében. - Menekülni? - nevetek fel. - Te el vagy tévedve, és sanszos, hogy már jó ideje, ha már a vadászok körében is híre ment, hogy keresel, csak nem találsz... Mi az, nincs térképed? Vagy elhagyott az erőd, hogy még egy fajtársad sem vagy képes meg találni...? - nevettem, mert jót szórakoztam balgaságán. Az pedig, hogy még vadásznak is rá emiatt, szerintem neki nagyobb szégyen, mint nekem. - Persze álmodozni szabad, még ha nem is tudsz... - csóválom fejem még mindig viccesnek tartva nagyszájúságát, ami láthatóan mindenféle valós tartalom nélküli. Még csak bujkálnom sem kell, ráadásul napjaim egy és ugyanazon helyen töltöm. Ő meg keresgél... Mint, amikor a feleség azt mondja a férjnek, hogy vegye ki a hűtő ajtajából a tejet, ami tényleg ott is van, az meg még se látja. Szégyen az ilyen... De ami azt illeti nem aggódom. Egy dolog, hogy értékes vagyok, még a vámpírok körében is, de míg csak ebben a hitben él, addig jó nekem. Bár tény és való, így, hogy felfedeztem, hogy méterekkel odébb is a nagy semmi vár rám, már kezdem én is nagyon unni az itt létet. Viszont, mivel én nem ismerem a varázslatot, amivel idehozott, kénytelen vagyok megvárni, míg lerendezik a dolgot maguk közt és visszamegyünk. Valeria már úgy is biztos tűkön ül már, hogy merre lehetek.
The mind is not a book, to be opened at will and examined at leisure. Thoughts are not etched on the inside of skulls, to be perused by any invader. The mind is a complex and many-layered thing.
We’re all human,
aren’t we?
Every human life
is worth the same,
and worth saving.
- Ugyan, Lu, kérlek. Az egész életem egy nagy cigiszünet - vigyorogtam, már-már nevetett az arckifejezésem és ha már itt tartottunk, akkor rá is gyújtottam. Biztos nem zavarja... Az érme neve csak annyiban csengett ismerősen, hogy a nevet már hallottam, de nem igazán rendelkeztem róla információval. Sok okkult dolgot ismertem, mert volt már dolgom mindenféle teremtménnyel, de voltak dolgok, amiről akárki nem rendelkezhetett csak úgy információval, csak a kivételesek. Lucifer dolgai is ilyenek voltak. A tudást, amit pedig tőle szereztem azt nem is adtam tovább és felfedni is ritkán fedtem fel, hogy tudok olyasmiket, amiket tőle tudok, éppen ezért az igazi erőm csak kevesen ismerhetik meg és már ők sem beszélik el senkinek... Feltételei megmosolyogtattak, kifújtam a füstöt és bólintottam. Sosem mondanék nemet egy kis vérszívásra, főleg, ha ilyen hasznos ajándékot kapok cserébe. - Elintézem neked. Azon ne múljon - vigyorogtam. Hiába, ki vagyok én, hogy az Ördög szórakozását elrontsam? Egyébként is belementem volna a feltételeibe az érméért cserébe, de ha csak egy ilyen apróságot kell érte tennem, akkor meg főleg. Vajon mi lehet a csapda?
- Ellenkezőleg, bolond vámpír! Én mindig pontosan tudom, hogy merre vagy. Tudom, hogy most hol vagy, tudom, hogy hol dolgozol, tudom, hol laksz. Már rég óta tudok mindent. Okkal nem látogattalak még meg. Én mindig mindenben a megfelelő alkalomra várok, ahogy most is. Nézz csak ide. Egy látomást mutatott neki, ahol egy vámpír szolgája, Jerry ellátogat az otthonába és elhurcolja onnan a lányát. A jobbkeze. A kép után újra Cale arca jelent meg. - Ha még élve akarod látni és azt szeretnéd, hogy elengedjem, akkor az én szabályaim szerint kell játszanod. Ragadd karon a kis cimborádat és gyertek el hozzám a kastélyomba, mely New York határában áll Long Island közelében. A határidő holnap éjfél. Ha nem jöttök, akkor már csak a holttestét fogod tőlem visszakapni - egy látomás során megmutatta neki a kastélya kinézetét. - Ha megpróbálsz kijátszani, tudni fogok róla és megölöm a lányod. Szóval csak óvatosan a trükkökkel, mert mindent látunk a kristályok tükrében- nevetett. - Ne feledd. Nem egyedül kell jönnöd.
Hamarosan nem csak Cale hagyott fel a látomásokban közléssel, hanem én is megszüntettem a mágiát, csakhogy nem a lakásba tértem vissza Romahez. Ő a lakásába, én viszont a templomba, hogy meglátogassam Hans Albert atyát és kifagassam Romanről, ám épp vendége volt. A távolból figyeltem, amint Jerryvel beszélgetett. - Mr. Dandridge... mikor veszik le rólam ezt? - kérdezte az atya és megmutatta nyakláncát. A szemeim majd kiestek. Egy barkából és ezüstből font nyaklánc volt. Épp akkora, hogy ne érintkezzen közvetlen az atya nyakával, de akkora, hogy ne is tudja levenni. Bár érthető okokból az atya nem akart hozzáérni sem. - Ugyan, Albert. Még sok minden hátra van. Ne türelmetlenkedjen - nevetett fel. Az atya dühösen felvonyított, majd elkezdett bundát növeszteni, de a nyaklánc visszafogta és az átváltozás visszafordult. - Átkozott vámpír... csak várják ki a végét, mert nagy fába vágták a fejszéjüket. - Minden a terv szerint. Nem aggódunk - mosolygott a vámpír.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Felnevettem a vámpír állításán, hát még a képen. Nem akartam lelőni a poént, avagy a meglepetést, már, ami Valeriat illeti. De nem kis melótól szabadított meg, bár ha rajtam múlt volna még érleltem volna a képességeit. Úgy gondoltam, idővel, vagy majd pont a halála pillanatában majd Cale is rájön, milyen ostoba volt. De addig is hecceltem kicsit. - Micsoda bátorságra utal, elrabolni egy kislányt, ráadásul valaki mással! - nevettem jó ízűen, mert lássuk be, amelyik vámpír képes a napfényben járni, az nem másokkal intézi dolgait, pláne nem, ha ilyesmiről van szó. Tehát vagy gyenge, és nem viseli jól a nap fényét, vagy gyáva - és mellette gyenge. Akárhogy is, a problémát, amit jelentett, épp most oldotta meg a számomra. - Ó jaj nekem, most igazán megijesztettél... akár egy kis szúnyog. - kuncogom még mindig jó kedvűen. Roppant mókás kis kalandnak nézek elébe, noha úgy vélem, talán még az előtt lángokba fog borulni az egész hely, mielőtt odaérnénk. Mindenesetre nem is szeretnék bent lenni, mikor megtörténik a dolog. Az viszont elgondolkodtatott, hogy Cale vajon mennyire ismerheti a saját fajtáját. Egy dolog, hogy a halandól ostobaságokkal színezik ki a történetünk, de mi vámpírok azért tudjuk, hogy gyerekünk nem lehet. Olyan nem, akit egy vámpír nő nyom ki magából, lévén, hogy a mi halott szervezetünk nem éppen a gyermekáldásra lett kitalálva. A szex egy dolog, de egy halott testben fejlődő élő - mert hát amúgy, hogy fejlődne - test... hááát... ez még nekem is bizarr. Az, hogy végül mivé vált Valeria, ami egykor volt, igen, végülis én tehetek róla, de ez nem feltétlen rossz. Nagy meglepetésemre végül haza kerülök, és utazó társam nélkül. Hát keresgélni biztos nem fogom, azt sem tudnám, hol tegyem, ráadásul ő hangoztatta, hogy meg kell védenie szóval majd vissza talál. Ha nem, nos... így jártunk... Ő is, Cale is... én pedig élem tovább az életem, amíg az az ostoba vérszívó a foteljéből pattog... Szépen rendet raktam, és türelmesen elkortyolgattam a maradék üveg vért. Bolond volnék hagyni kárba veszni.
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
A templomnál tett látogatásom után hazamentem, hogy eleget tegyek Lu kérésének. Volt egy angyal tollam, mely Horatiotól származott, így nem volt más hátra, mint a "rituáció". A tollat a jobb tenyerembe fektettem, majd az ég felé emeltem és elkezdtem feltölteni az energiámmal, majd a plafonba dobtam az izzó tollat. A Mennyekbe vezető portál megnyílt, melyen át ragyogó fehér fényben, fehér úri ruhában alá szállt az angyal, akit Lucifer látni szeretett volna, közben én már küldtem is a Pokolba a telepatikus üzenetet Lunak, hogy itt az angyal. - Carter! - szólt az angyal. - Minek köszönhetem, hogy magadhoz hivattál? - Valaki látni szeretne. De ki tudja, talán még nekem is jó szolgálatot tehetsz.
Mindeközben a távoli kastélyban Braxton gróf a kastélya falai között sétált, közben az ablakokon át kipillantott a kastélyt körülvevő mesterséges (mágikus) sötétségbe, éjszakába. Nem mintha ártott volna neki a napfény, de komfortosabbnak érezte a sötétséget. Otthonosabb volt számára. A tömlőc felé ment, le a föld alá, ahol kellemes, hűs idő volt, majd a cellába, mely mögött a lányt tartotta fogva. A lányt három zombi őrizte, melyek Braxtonnak köszönhetik sorsuk. A folyosón viszont voltak vámpír őrök is, ha bármi gond támadna, kezükben ezüst töltényes pisztoly. Amennyiben nem volt semmi gond és a lány is ott volt még a rácsok mögött odament hozzá és bepillantott hozzá. - Úgy hiszem hamarosan jönnie kell a felmentő seregnek. Kár, hogy nem lesznek hosszú életűek. Ahogy te sem.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Bíztam benne, hogy a kis halandó barátom nem feledkezik el az alkunkról, noha az érme nálam, addig pedig nem is kapja meg. De azt nem gondoltam volna, hogy ilyen hamar le is hívja nekem. Mondania sem kellett, még a Pokolból is megérzem Horatio földi jelenlétét. Szóval nemes egyszerűséggel köddé váltam a Pokolban és a következő pillanatban már, mint egy ablakon beszálló fekete, sűrű, gomolygó füst labda értem földet nagyjából Julian és Horatio közt, természetesen utóbbival szembe állva és cinkos, széles vigyorral köszöntve. - Hell-óóó, csini fiú! - futtattam végig tekintetem rajta párszor. - Remélem hiányoztam... - vigyorogtam talán picit szemtelenül, tudván, hogy miattam lett lecibálva a kényelmes kis országából egy ilyen lepra telepre, de őszintén örültem neki. Nem vagyunk egyenrangúak, erősebb vagyok nála, lévén, hogy én a saját világom ura vagyok, de gonoszságból sosem éltem vissza ilyesmikkel. Maximum ördögi csínytevésekkel próbálkoztam, hogy minél tovább itt tartsam, de mint kiderült, egy szobát tele rakni fekete macskákkal, hogy semelyik irányba ne indulhasson el, nem gátolja meg, hogy fel felé ne tudjon repülni. Ám mielőtt még elfelejtettem volna, zsebemből elővettem az érmét, majd egy sarkon fordulással hátra arcba vágtam magam és át pöccintettem Juliannek az érmét. - Köszike, jövendőbeli Merlin. - somolygok, persze szavaim mögött valójában nem volt semmilyen valóság alap. Ha minden igaz, még érmével sem fog sokáig élni. Sajnálatos, főleg Horatio miatt, de ez van. - Amit nem árt tudnod még, hogy az érme csupán gazdáját óvja meg a haláltól. Ha elpatkolásod előtt elveszik, onnan a tolvajodé a halhatatlanság. De lévén, hogy erről a kis kincsről csak mi ketten.. khm.. hárman tudunk, nem kell aggódnod. - figyelmeztettem eme apróságra, majd vissza is fordultam, s figyelmem innentől csak is Horatioé volt. Legalábbis ekként terveztem. Gondoltam Julian majd megy a maga dolgára és nem zavarja, ha egy fehér kis galamb a Mennyekből és a Pokol ura kicsit káoszba fullasztja a lakását. - A démonaim szerint, ha a Pokolból hozott izzó kövekkel raklak körbe, a sátán csapdájába esel, és addig nem szöksz meg, míg a kövek körülötted vannak... - feleltem elkezdve körbe-körbe járni Horatiot, persze eszembe ágában sem volt köveket cipelni. - Jaj menj már egyet sétálni... - álltam meg Horatio mögött, de mondadóm türelmetlenül Julian felé címezve, miközben átkaroltam a kis angyal ártatlan nyakacskáját két kézzel. - Így, hogy csapjam neki a szelet? Még a végén azt hiszi miattad jött ide... - tettem hozzá méltatlankodva, ha még itt ette a fene a halandót.
The mind is not a book, to be opened at will and examined at leisure. Thoughts are not etched on the inside of skulls, to be perused by any invader. The mind is a complex and many-layered thing.
We’re all human,
aren’t we?
Every human life
is worth the same,
and worth saving.
Mind e közben én türelmesen vártam, bíztam benne, hogy a dolgok másként is alakulhatnak, mint sem, hogy visszatérjen a könyvesbolti, vér gyártó szürke mókus kerékbe. Nyilván való, hogy egyikünknek meg kell halnia, ami azt jelenti, hogy a másik átveszi képességeit, és ez valamivel megdobhatná kedvem. Már ha akad olyan képessége, ami nekem esetleg még ne volna. Aztán ott van az a lehetőség is, hogy még odaértünk előtt meghal, viszont Valeria elszabadul és onnantól... nos fogalmazzunk úgy, hogy nem a vámpír lesz a vadászok főcélpontja, míg él a lány. Sőt, ha kiderül az igazság róla és a vérvonaláról, sanszos, hogy még a vadászok közt is lesznek háborúk. Ami bizonyos, hogy valaminek történnie kell. Lassan sötétedett, de úgy tűnt haszontalan, önjelölt védelmezőm belátta, hogy magam is képes vagyok megvédeni, így rá nincs szükség. Szomorú, de végülis igaz...
Míg én kényelembe helyezve magam lustálkodtam lakásomban, azt tervezve, hogyha nem jönne el a világvége, akkor holnap munkahelyet elnézek a kis farmomra, Valeria egy kevésbé bájos helyen töltötte idejét, bár a legkevésbé sem izgulva. Kislányként nem is lehetne hihetőbb a félénk, ártatlan, és naiv áldozat, végtére is a kis vadász is bevette, s tekintve, hogy Cale is elraboltatta, azt gondolom, ő is abban a tudatban lehet, hogy a lány veszélytelen. Háttal volt a rácsoknak, guggolt a poros földön, amire egyenlőre leülni nem szándékozott.
Ellenben jó rajztáblának bizonyult, mivel a piszkon és poron végig húzva ujjait, szépen látszódtak a vonalak. Egy szívecske, egy mackó fej, aztán már csak formák. Úgy tűnt pusztán lefoglalja magát, míg megérkezik vagy sem a felmentő sereg. Odakint sötét van és ki tudja, talán még gyalogolnia is kellene, amit annyira nem szeret, ha szép ruhában van vagy pizsamában, így legkésőbb reggelig vár, aztán úgy tervezi, hogy elindul. Nem feltétlen vissza hozzám, bár én annak örülnék a legjobban, de lévén, hogy gyerek, úgy is a feje után megy, na meg, amit a sötét kis lelke suttog neki. Lassan feláll, ahogy Cale beszél hozzá, leporolja kezecskéit, majd ráérősen megfordul, hogy a vámpírra nézhessen. El is mosolyodott, bár próbálta visszafogni, így végül sikertelen próbálkozásai miatt el is fordult és jobbára visszaguggolt, hogy rajzoljon maga köré egy kört, miközben halkan dúdolt egy gyerekdalt.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
Miután Lucifer kirakott a saját otthonomból tettem egy látogatást Hans Albert atyánál és egy rövid, de tömör beszélgetés után elmentem látogatóba Romanhez. Már akkor gyanakodtam, amikor megláttam Jerryt Hansnál. Tudtam, hogy nem ok nélkül keveredtem bele ebbe, az atya pedig igazolta is a gondolataim, hogy Cale és Jerry szándékosan rángattak bele. Az atyát megzsarolták, mégpedig vérfarkasságával tudták sakkban tartani. Visszamentem Romanhez, ahol újabb megerősítést kaptam, amikor megtudtam tőle, hogy Cale engem is szeretne a kastélyában tudni. Érdekes volt, de sejtettem mi állhat a háttérben. Sajnos sem én, sem Hans, sem pedig Roman nem igen ismertük Cale képességeit, vagy hátterét, így kissé baljós volt. Sejtettem, hogy nem kis ereje lehet, ha engem is és Romant is maga ellen húz, még ha Roman alá is becsüli. Senki sem megy úgy csatába, hogy tudja, ketten és erősebbek mennek ellene. Ismerte Romant, rólam is tudhatott ezt-azt, tehát megvan a maga ereje, amivel azt hiszi fel veheti ellenünk a harcot, de abban is biztos voltam, nem egyedül tartózkodik a kastélyban, tehát túlerőre kell számítani. Én nem voltam annyira elszállva, mint partnerem, aki láthatóan és hallhatóan, érezhetően hitt abban, hogy fél kézzel elbánik vele. Szerintem meg fog gyűlni vele a bajunk.
A kastély sötét környezete viszonylag kellemes volt. Denevérek tömkelege repült a kastély körül, a főkapunál pedig Jerry várt ránk. A denevérek egy része köré gyűlt, majd testet öltött Cale is. - Örvendek a találkozásnak, uraim. Gondolom a hölgy miatt vannak itt. Lenn találják a tömlőcben. Épségben van. De ha ki akarják őt innen vinni, akkor előbb rajtam kell keresztül jutniuk. Lássuk, mennyire hűek ahhoz, amit mesélnek magukról - felemelte jobb kezét, majd szemei elvörösödtek és a bőrömön keresztül kezdett el spriccelni a vérem, amit keze úgy nyelt el, mintha szájjal inná. Mit ne mondjak, meglepett. Alig tudtam lereagálni, egy gyors elektromos lövést tudtam csak produkálni, ám Romanhoz hasonlóan ő is denevérrajjá omlott szét, a vérzés pedig el is állt. Miközben a raj felénk repült, valami láthatatlan erő vágott hátra minket, a raj körbe ölelte Romant és mikor újra összeállt, már a vállát markolt és felcsapta a kastély falára. Hajánál fogva merevítette ki fejét, szemeibe nézett és elkezdte átszívni a vért és az erőt Roman szemeiből saját szemeibe, közben csuklójára fogott szabad kezével és bőrön keresztül kezdte szipolyozni. Megtehette volna távolról is, akár csak nálam, de úgy tűnt jobban esik neki testközelből.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Mit ne mondjak, hideg zuhanyként ért a tény, hogy "át lettem verve". Nem Juliannek kellettem, ő csak az eszköz volt. Egy érméért. Képes volt eladni engem Lucifer egyik érméjéért. Hát ez szép! Jeges zuhany érzet futott rajtam végig Lucifer mosolyától. Mégis mi a francokat akarhat tőlem ez a kitaszított? Annyira hiányzott, mint egy fogfájás. Legszívesebben már most visszarepülnék Szent Péterhez, de egyelőre nem volt még meg rá a lehetőségem, hiszen a toll egyelőre a Földön tart. Figyeltem, amint Julian zsebre vágja az érmét, amit értem kapott. - Júdás! - morogtam. - Hát már benned sem lehet megbízni? - Ismered a mondást. Szükség törvényt pont. - Hé! Én is tudok neked segíteni. - Élni fogok a lehetőséggel, de Lunak igaza van. Mennem kell. Még vár rám egy vámpír, akinek segítenem kell, egy másiknak pedig karót kell ütnöm a szívébe. - Nem hagyhatsz magamra ezzel a kénkő szagú öltönyössel! - kiáltottam utána, de már hiába. Mikor megéreztem magamon, magam körül karjait libabőrös lettem. Rosszabb érzés volt, mint egy gyilkosságot megnézni. Lehámoztam volna magamról, de nem vitt rá a lélek, hogy egyáltalán hozzá érjek. - Mégis mit akarsz, Morningstar? - kérdeztem kissé elesetten. Sajnos immáron csak ketten voltunk. - Legközelebb hozok magammal a Mennyekből szuvenírt, hogy legyen valamid a Pokolban a régi otthonodból. Úgy hallottam szeretsz nosztalgiázni! Az ajtó felé néztem, majd az izzó tollra. - Nem szokásod csak úgy keresni, mi lelt, hogy ennyire fontos lettem hírtelen?
I must not fear. Fear is the mind-killer. Fear is the little-death that brings total obliteration. I will face my fear. I will permit it to pass over me and through me. And when it has gone past I will turn the inner eye to see its path. Where the fear has gone there will be nothing. Only I will remain.
What I find out is so depressing
You walk a dark path
a sleeping pill in your hand
Even if they ask, your answer is short
I am well thank you. That sounds false.
Végül nagy meglepetésemre csak eljött a kis csavargó, bár azt nem tudtam, hogy legfőképpen amiatt, mert kitette a lakásból az Ördög. Mondjuk ki merne neki ellent mondani, nem? Mindenesetre megvártam míg útnak indultunk, amit nyilván nem gyalog tettünk meg. Oké, én tudtam volna gyorsabban is haladni, de mivel, hogy ő halandó, és feltételezem repülő szőnyege sincs, így maradt a lovas kocsi. Amíg pedig úton voltunk, úgy éreztem itt az ideje színt vallani. Most már csak nem gondolja meg magát. - Ami azt illeti... egy percig sem aggódom a leányzó miatt, és igazából Caletől sem félek. Ostobának és borzalmasan lustának tartom. Csak a nagyszájú vámpírok pattognak ennyit és üzengetnek a távolból, hisz nekik úgy biztonságos... Szabályok? Ugyan már... egy nem beharapott vámpír tudja, hogy olyanok köztünk nem léteznek. Na mindegy, amiről beszélni akartam, az Valeria. Persze nekem eshet félúton és hibáztathat, de, ha azt vesszük én mentettem meg az életét... Szóval jó sok évvel ezelőtt, mikor maga még apró gyermek volt, pontosan tudták a szülei, hogy örökölni fogja a vérvonal ajándékát vagy áldását... kinek mi... Ugyanakkor, pár évre rá, hogy maga betölthette a 6-ot talán... az anyja bátyjának is született egy kislánya, akiről csak azért nem tudott a Carter család, mert a gyermek anyja a kicsivel együtt elszökött, attól való félelmében, hogy maga miatt vetélytársnak tekintik majd a kislányt, akiről akkor még azt sem tudták, hogy egyáltalán örökölte e a vérvonalat. Akkoriban magányos vámpír voltam, más vámpírokra vadásztam az erejük miatt, de megesett, hogy útközben néha... megálltam enni. Nem tudtam, hogy a nőnek kislánya van, csak a sírást hallva találtam rá egy rozoga házban... Szóval, mivel egy halandó gyermek aligha élné túl ezt a cudar világot egymaga, hát... tettem, amit tennem kellett. Megpróbáltam őt is megölni. - vontam vállat, mert most kattoghat rajta, hogy rokonok, de egyrészt kétlem, hogy őt érdekelné gyilkolászás közben melyik átváltozott vámpírnak van családja, másrészt, évekkel ezelőtt történt, és én sem tudhattam. - De elég hamar megmutatkozott a kontrollálatlan ereje, amivel kis híján az erdő végébe repített. Nem volt könnyű, hetekig hordtam neki a kaját, mire sikerült... magamhoz szelídíteni, viszont elgondolkodtatott a dolog. Mivel az enyém nem lehetett a képessége, úgy döntöttem megpróbálom másként magaménak tudni ezt a hatalmat, így kísérletezni kezdtem rajta. Nem úgy, mint egy őrült tudós, csupán olyasmiket adtam neki, amiket halandó nagy eséllyel nem fogyasztana. - meséltem, majd nagyot sóhajtottam. - Átakartam változtatni, de a dolog borzasztóan rosszul sült el... Amivé vált, többé nem tette halandóvá, de vámpírrá se... tulajdonképpen valami egészen más lett. A vámpír képességek és a Carter vérvonal keveredése valami szörnyeteget alkotott belőle. Ami bizonyos, hogy nem csak olyan halhatatlan, mint mi, de noha öregszik, csak nagyon lassan. Szóval ha úgy vesszük, igazából teljesen jogosan jössz te is, hiszen a rokonodról van szó. Bár ő nem tudja, hogy egyáltalán van-e családja, az élet "halandó" dolgaiba nem avattam be, mert nem szolgálta célom, csak a "fejlesztése". - vonok vállat, és hé, legalább tök őszinte vagyok vele. Nem kizárt, hogy még megérkeztünk előtt megtámad, de ha így is van, továbbra is képes vagyok használni a denevérekké válást, szóval max kirepülők és be előzöm úti célunknál.
Akárhogy is, mikor odaértünk pontosan az fogadott, amire számítottam, ami bevallom, elég nagy csalódás volt. Eddig semmi újat nem mutatott, ellenben már most kezdett fogytán lenni türelmem. Leginkább amiatt, mert ezek szerint senki sincs, aki szórakoztatná Valeriat, amiből adódik, hogy a végén neki is elege lesz és olyasmit tesz, amivel még mi sem fogunk elbírni. Mikor Cale végre beveti magát, már épp készülnék harcba szállni, de csak a vadászt támadja meg. Most komolyan? Ezért jöttem el, bassza meg? - Tudod egy dolog, hogy számítok rá, hogy tulajdonképpen mennyire haszontalan vagy, de látni a szájhősködésed után még megbotránkoztatóbb. Az isten szerelmére egy gyerek élete a tét... - morgolódtam figyelve, ahogy legalább egy kis varázslatot képes kisajtolni magából. - Kisebb túlzással... - ingatom fejem helyesbítve előbbi megállapításomon, mert hát, ha azt veszük, már nem gyerek, de még is, szóval... bonyolult. Végül csak rávette magát Cale, hogy engem is kellő figyelembe részesítsen. Bár a reflexei jobbak a vadászénál, nem tudom miért gondolta, hogy én nem tudok azzá változni, amivé ő. A falnak ugyan mindketten neki vágódtunk, mert a bolondja kínja jobban lekötött, de mielőtt még egyáltalán bármimet is lefoghatta volna, ugyanazzal a képességgel, amivel az előbb ő, kiszabadultam és egyszerűen máshol öltöttem alakot. - Elcsépelt trükk, és még mindig borzalmasan lusta vagy. Tulajdonképpen kis ujjam nem kellett eddig, hogy megmozdítsam. Minek hívsz ki egy nálad erősebb vámpírt, ha csak kinyírod magad? Ezzel az egész vámpír fajt hozod szégyenbe... ráadásul egy ilyen előtt...! - förmedek rá, miközben a gyenge Merlin utánzatra mutatok.
Míg mi a magunk módján... harcoltunk(?), addig Valeria megunta a várakozást, vagy csak hallotta, hogy odafent már nagyban megy a vitatkozás, ezért úgy döntött színre lép... vagy le... Felkelt hát, miután rajzolt maga köré egy pentagrammát, ami a kör bezártával meg is repesztette a tömlöc padlóját és az egész kastély egy pillanatra meg is moccant, mintha jelezné, hogy lehet kicsit labilisan áll. A mozdulattól le egy kis por, egy kis kosz, de ez nyilván csak egy halandót zavarna, mert mi vámpírok nem fulladhatunk a portól, ahogy gondolom a zombik se, Valeria pedig, szint úgy. A tömlöc ajtaja kirepült a helyéről, a kis lány pedig kisétált rajta, ha csak nem gátolták meg a zombik, amik, ha elé is léptek, hamar ki lettek iktatva. Aztán jöhettek a vámpírok. A golyók talán ártottak volna neki, lévén, hogy kapott a véremből, de mivel erőteljesen dolgozott benne a Carter vérvonal, röptében megállította azokat. Majd a pisztolyokat is kirántotta a vámpírok kezéből... a karjukkal együtt. A kastély egyre többször nyöszörgött, itt ott pedig omladozni kezdett a fal, a bútorok, amik mellett elhaladt elkorhadtak, mintha maga a gonosz lett volna. Ha egy plafon darab le is omlott, még a feje felett kettétört és köré esett, semmint rá, de azért így is kicsit piszkos lett. A küzdelmek hangjának irányába ment, kíváncsi volt mi lesz a vége.
livin' in new york
If the only thing keeping a person decent is the expectation of divine reward then brother that person is a piece of s***. And I’d like to get as many of them out in the open as possible.
Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart. And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
»-- ⚭ --« Real love is when you can’t exist without someone, when you’d rather die than be apart.
And the whole world goes dark and nothing else matters but the person standing in front of you.
⚭ You become responsible, forever,
for what you, have tamed.
But if you tame me, then we
shall need each other. To me, you will be unique in all the world. To you, I shall be unique in all the world.
Őszintén szólva, ha nem ilyen helyzetben lettünk volna, amiben, biztosan jót nevetek, ahogy a felhőkből alá szálló naiv angyal tudatára ébred és rájön, hogy át lett verve, ráadásul az ördög kezére adva. Mintha egy darab hús volna, amit az oroszlán elé vetne és tudja, hogy nincs menekvés. A vallás és a pletykák miatt utálnak odafent sokan, persze nagy részük nem is volt, mikor én már uralkodtam. Nem ismernek. Oké, Horatio joggal haragszik, mivel, amikor csak tehettem, kereszteztem útját és mindig okoztam neki egy kis fejtörést, de végül sose sikerült marasztalnom. Elmosolyodva fürkésztem mögüle, ahogy Julian eltűnik az ajtó mögött és be is csukódik amaz. Én pedig vettem a bátorságot és átkaroltam hátulról a nyakánál és élveztem a virág illatú haját, nap fényétől meleg bőrét és persze, hogy mind eközben majd porig alázhatom legfőképpen a saját nagy örömömre, hogy végül valahogy ő is beadja derekát. Az a dolgom, hogy tévútra vigyem az ártatlanokat, és mi sem lehetne ennél nagyobb kihívás egy angyalnál, aki ráadásul ki nem állhat. - Ah, ez a haláli humor...! - mosolyogtam meg, miközben lassan elengedtem és ráérősen, mint egy kényelmes tempójú macska, elé libbentem. - Engem nem érdekel a Menny... unalmas, vérmentes és még orgiázni sem lehet... Engem egyedül te érdekelsz... - bökök finoman a mellkasára, és úgy pillantok fel szemeibe mosolyogva. Mikor elpillantott az ajtó felé, egyik kezemmel finoman ráfogtam állára és visszafordítottam magam felé. Ez most az Ördög órája és jogában áll kisajátítani minden másodpercet. - Tulajdonképpen, egyik angyal sem volna hajlandó eleget tenni kéréseimre, saját önzőségük miatt, de tudom, hogy neked túl nagy szíved van, ahhoz, hogy nemet mondj rá. - somolygom, még mindig tekintetét fürkészve. - Tudod, a mai nap... hamarosan meg fog halni egy jó barátom és a démonok, de manapság az emberek sem túl megértőek, így jobb híján te jutottál eszembe, aki a maga angyali módján vígaszt nyújthat nekem, míg feldolgozom majd elvesztését, azon túl pedig... ha már úgy is idelent vagy, esetleg felvihetnéd majd a lelkét a Mennyországban, ha már meghalt, hogy biztos legyek benne, hogy felkerül oda... De még van egy kis időnk... szóval... elüthetnénk valamivel... - emelgetem szemöldökeim utalgatva. Mondjuk egészen más tészta, hogy van odafent szoktak e ilyesmit és ha nem, akkor tudják e, hogy ilyenkor arra gondolnak e. - Szóval... mit mondasz? Benne vagy egy kis... mókában? - vigyorgom izgatottan, miközben a nyakából lógó valamit babrálom eddig állát tapizó kezemmel. Még is mi a fene ez...? Etetőke? Odafent még enni se tanítják meg őket?
The mind is not a book, to be opened at will and examined at leisure. Thoughts are not etched on the inside of skulls, to be perused by any invader. The mind is a complex and many-layered thing.
We’re all human,
aren’t we?
Every human life
is worth the same,
and worth saving.
A történet eléggé érdekes volt. Dühítő, szomorú és érdekes. Ezek szerint a lány a rokonom, de valamilyen szinten Roman is, ha már a lány félig az övé is. Mint valami mexikói családi dráma. Megőriztem hideg vérem, nem szolgált volna semmilyen célt, ha most elkezdtem volna kivégezni őt, ugyanakkor nem fogom neki elfelejteni. Még visszatérünk erre, ha Valeria újra köztünk lesz és Cale is a "föld alatt" lesz, persze akkor még nem tudtam mi vár ott ránk és, hogy talán Lucifer ezt előre látta és tudta mi lesz a sorsom. Cale eleinte nem tűnt sokkal különlegesebbnek, mint Roman, aztán csakhamar komolyra fordult minden. Cale lesajnálóan elmosolyodott, ám a hangok még az ő figyelmét is felkeltették, közben én igyekeztem a sarkamra állni és mágikus jeleket idézni a kezeimre, az előtörő erővel pedig energialövedékeket küldeni felé, noha testéről lepattant mind a spirituális erő, mind pedig a villám és a tűz sem ártott neki, mintha valami ismeretlen erőből lenne a teste. Lehetséges, hogy csak a nyers erő fogja és az ezüst fegyverek? Elővettem ezüst lövedékes pisztolyom, ám nem hagyott túl sok időt lőni. Teste pillanatok alatt kifordult magából és egy nálunk jóval magasabb, hosszú sörényű, szellem szerű denevér szörnnyé változott. - Tedd el azt a pisztolyt, Carter. Feleslegesen próbálkozol te is és a barátod is - szólt mély, távolinak ható, már-már nem evilági hangon. - Fogalmad sincs ki vagyok. Nem ok nélkül vagy most itt te sem. De tudom, hogy tudsz Albertről. Nem volt nehéz megzsarolni, hogy rángasson bele ebbe. Két legyet üthetek egy csapásra, sőt, talán hármat. Az ezüst, megszentelt lövedékeket a tenyerembe ejtettem, majd felolvasztottam és meteorként lőttem a mellkasába a démonok tüzével körbe ölelve, ami kirobbant, mintha bomba robbant volna benne. Ez még Romant is a Kaszás kezeire bízta volna, ám Cale tűzben lobogó szíve roncsai összeszedték magukat, mint a pocsolya, melynek közepébe beledobtak egy követ és újra egybe folyt a víz. - Hiába. Túl sok életet és erőt nyeltem már el, hogy ilyen gyerekes dolgokkal kivégezhess. Most pedig az enyém leszel - szólt és a teste vérré változott, felém fröccsent, majd be is férkőzött a testembe, mint valami parazita. - Lássuk mire képes egy varázsló az én kezeim között - szólt immáron az én számon keresztül. Julian Carter immáron nem volt többé.
A testem haja lenőtt, Calehez hasonló borosta nőtt arcán és elvörösödtek szemei. - Most pedig te jössz vámpír - ismét felvette a denevérlény alakot, csak közben vörös-fekete villámok vették körbe testét, amolyan auraként, sötét füst körözött körülötte, tűzlabdák futkároztak a villámok között, miközben a jel, ami a kezeimen izzott most a denevér szörny homlokán izzik. A szárnyait kitárta és a távolból elkezdte átszívni Roman vérét a férfi bőrén keresztül.
A férjénél, 567 Kingston Ave, Brooklyn, NY 11203, de saját lakása Queens-ben van
★ :
On the fifth day, which was a Sunday, it rained very hard. I like it when it rains hard.
It sounds like white noise everywhere,
which is like silence but not empty.
★ idézet ★ :
Thinking of you keeps me awake.
Dreaming of you keeps me asleep.
Being with you keeps me alive.
Kezdőlap
Halloween Special Edition 
Mióta világ a világ vámpírok mindig is léteztek és fognak is létezni, ellenben az emberiséggel. Bár jó magam sem támogatom a két faj közti békét, még is hallatlan, hogy mit meg nem engednek maguknak ezek a halandók. Le kell szögeznek az ostoba pornép - szerencsénkre - sok téves információval rendelkezik rólunk, kezdve a nap káros hatásától. Egy életerős, emberi vért rendszeresen fogyasztó vámpírt ugyanis nem bánt a napfény. Maximum nem melengeti bőrünket. De tény, hogy a kiéhezett, s főleg frissen átváltozóban lévő egyedeinket felperzselik a napsugarak. Az állati vér is jó táplálék, de az emberi ad igazán erőt. Minél frissebb, minél egészségesebb és fiatalabb, szentebb és ártatlanabb, annál finomabb, annál édesebb, mit a méz. A harcias, ám, de nemes célokért küzdőké pedig pikáns, fűszeres. A halott vére mérgező számunkra, nagy mennyiségben pedig halálos is. Csak a vámpíroké nem, hiszen ők se nem élők, se nem holtak. Gyorsak vagyunk, erősek és vonzó kisugárzással rendelkezünk, bár többünk a véres vadászatra fogad. A vér látványa ugyan felébresztheti bennünk a vérszomjat, de csak ha már éhesek vagyunk vagy annyira zöldfülűek, hogy képtelenek vagyunk kontrollálni éhségünk. Ami elárulhat bennünket, az a táplálkozás közbeni szemünk. Íriszeink - függetlenül attól, addig milyen színben pompáztak - örvénylő arannyá válnak, s míg tart a vér zamata, nem szűnik meg a már-már világító szempár sem. Bár ez nem nyilvános, de a vámpírok közt is vannak kisebb nagyobb hatalmak, csoportok, akiket különböző tetoválással tudunk igazolni, megkülönböztetni. Köztünk is akadnak, ember pártiak, kevésbé emberpártiak és vagyunk mi, akik csak vérzacskóként tekintenek rájuk és pofán röhögjük az előttünk lévőket, akik megkímélik a vadászt, aki aztán szépen pofán lövi őket. Az én klánom 
Nemrég kaptam egy megbízást, melyet elsőre én sem akartam elhinni. Meg kell védenem egy vámpírt? Mégis mi lehet itt a háttérben? Azt hittem a vámpírok az ellenségeink, ám az egyház most alaposan meghökkentett engem ezzel a húzással, viszont hamar megkaptam a választ Hans Albert atyától.
- Nem a megfogalmazás a lényeg, hanem, amit képvisel. Most csak mondtam valamit. Szövetség, testőrség, védelem, összefogás. Millió módon ki lehet fejezni, de a szándékomon nem fog másítani.
Hazudnék, ha azt mondanám várható volt, de engem is meglepett, hogy a támadásom semmibe veszett, hiábavaló volt. Tényleg nem egy átlagos vámpír, de akkor sem kerekedhet felül rajtam. Támadását nem tudtam kivédeni, az ütést pedig igen csak megéreztem. Elvágódtam a földön, de volt még trükk a tarsolyomban.
Bár az energiái árulkodóak voltak, nem hittem varázsló halandókban, ők valahogy annyira... gyengék és halandók. Így a trükkje meglepett és mi tagadás nagyon védekezni sem tudtam ellene. Csupán a becsapódástól óvhattam meg magam ugyanazzal a trükkel, mint a lövésnél. Miután pedig ismét a saját testemben voltam, leporoltam mellkasom és a szoba másik feléből figyeltem. Bár a lövedékek engem érintő kimenetele ismeretlen volt számomra, ő akkor is csak egy halandó, az én reflexeimmel nem vetekedhet, legyen bármilyen erős is. Elég volt odébb lépnem, vagy "repülnöm".
Tisztában voltam vele, hogy pusztán csak manipulálni próbál. Belém akarja beszélni a félelmet, ami nincs, hátha akkor majd hibát vétek, pedig az nem fog megtörténni. Tapasztalt vadász vagyok, tudom mit csinálok.
Miközben én Luciferrel időztem, Roman sem unatkozhatott, amikor Cale telepatikusan felvette vele a kapcsolatot és beférkőzött a tudatába. Megjelent előtte, bár csak látomásként.
Desire shouldn’t be contained, it’s unnatural. 
Mit ne mondjak, hideg zuhanyként ért a tény, hogy "át lettem verve". Nem Juliannek kellettem, ő csak az eszköz volt. Egy érméért. Képes volt eladni engem Lucifer egyik érméjéért. Hát ez szép! Jeges zuhany érzet futott rajtam végig Lucifer mosolyától. 
A történet eléggé érdekes volt. Dühítő, szomorú és érdekes. Ezek szerint a lány a rokonom, de valamilyen szinten Roman is, ha már a lány félig az övé is. Mint valami mexikói családi dráma. Megőriztem hideg vérem, nem szolgált volna semmilyen célt, ha most elkezdtem volna kivégezni őt, ugyanakkor nem fogom neki elfelejteni.