Kajla kölyök.
Martha néni szerint kajla kölyök vagyok, és folyton ezt szajkózza!
Először nem tudtam, mit jelent a kajla. A kajla egy lány név is lehetne, mert tök olyan. De Martha néni nem hiheti, hogy lány vagyok, mert rövid a hajam, és egyszer ovis koromban rám szólt, hogy ne rohangáljak pucéran a hálókörletben, mert meglátják a lányok a kukimat. Szóval Martha néni tudja, hogy fiú vagyok. Bobby szerint a kajla egy spagetti szósz, azt mondta, hallotta valakitől. Nem mondta kitől. És szerintem nem is hallotta, csak okosnak akart tűnni, mert különben meg hülye. Lizzie szerint a kajla nem jelent mást, mint hogy "csodálatos". De Lizzie ezt csak azért mondja, mert szerelmes belém.
- Kajla vagy... Nagyon kajla, fiam! - mondta Martha néni, amikor mentolos cukorkát raktam Thomas kólásüvegébe, hogy aztán az egész az arcába spricceljen. Ezen kívül máskor is mondani szokta. Kajla vagyok, ha rohangálok, és nem fogadok szót. Kajla vagyok, ha éjszaka kilopózok, hogy elemózsiát lopjak a hűtőből. Kajla vagyok, ha pizzát merek rendelni az árvaház címére, és utána nekik kell kifizetni. Persze sosem ehetek belőle... Meg kajla vagyok akkor is, ha fellököm a pedellust, véletlenül, mert verekszünk Bobby-val, és az meg beleül a szögbe, amit a segge alá rakott.
- Atyaég! Hát te hüly... Kajla vagy, fiam, nagyon kajla!
Szóval rájöttem. Most már tudom, hogy a kajla mit jelent. Martha néni azért ezt mondja, mert nem mondhat rám csúnyát, mert gyerek vagyok, és magamra venném. A kajla azt jelenti, hogy hülye, csak szebb szóval. Tehát Bobby is kajla, és Lizzie is, mert mindketten hülyék. És Martha néni szerint én is az vagyok.
Egyébként nem érdekel, mit mond Martha néni, mert ő meg túl hájas, és borzasztóan rosszul csinálja a zabkását. Lizzie szerint a zabkását nem is lehet elrontani, annyira könnyű fogás, de Lizzie valójában még életében nem főzött, szerintem azt sem tudja, hogy melyik a serpenyő meg a palacsintasütő, szóval neki nem célszerű elhinni ilyesmit. És különben is Martha néni hányás ízű zabkásája a bizonyíték rá, hogy de, igenis el lehet rontani.
Andy bácsi a portás. Neki nem is A-N-D-Y-nek írják a becenevét, hanem Endienek, mert Enda az igazi neve (csak mi Andynek írjuk, mert úgy van a Toy Storyban is). Andy bácsi bolond, mert titokban szerelmes Martha nénibe, és aki egy ilyen fura nénivel jóban van, az nem lehet normális. Mindig morcosan néz rám, összehúzott szemekkel, mintha kínai lenne, pedig nem kínai, hanem ír, csak nem elég erős a szemüvege, és hiába hordja, azzal sem lát. Egyik este kiszedtük az üveget a keretből, és másnap még csak észre sem vette. Szóval a vak, ír, bolond Andy bácsi egyszer azt felelte nekem, hogy jobb helyen vannak.
A szüleimről kérdeztem.
- Az én anyukám és apukám hol vannak?
Akkor volt ez, amikor Bobby, Lizzie, és az én közös barátunkat, Oly-t elvitték az árvaházból, és kiderült, hogy a saját szülei jöttek érte. Igazából Lizzie sírt,  mert többé nem tudtunk activity-s kitalálósat játszani, mert ahhoz négyen kellenek, és azt mondta, hogy azt akarja, hogy az ő szülei is jöjjenek érte, ne csak Oly szülei. De ő gyáva kukac, és nem merte megkérdezni, hogy a mi szüleink jönni fognak-e valamikor. Ezért kérdeztem meg. Egy kicsit mondjuk érdekelt  engem is.
- ... A szüleid... Jobb helyen vannak, fiam.
- Hú... Akkor jó - vontam vállat. - Jobb helyen biztosan nem ilyen szar a zabkása.
De elszaladtam, mielőtt szájon vághatott volna, mert észrevettem, hogy kimondtam az sz-betűs szót.
Azt nem szabad kimondani, sajnos, pedig szerintem tök vicces.
Később, amikor Lizzie megkérdezte, hogy mit válaszolt Anduska - mert egymás között így becéztük, ha nem hallotta senki, csak maximum Bobby, vagy Oly, aki már elment -, elmeséltem neki az egészet.
Lizzie szerint hülye vagyok, hogy ilyeneket mondok. Azt mondta:
- Marcel, az ételt igenis meg kell köszönni. Nem mondjuk rá az sz-betűs szót.
Ha engem kérdezel, nem kértem ki Lizzie véleményét, és különben meg nem vagyok hülye, csak azért, mert hányingerem van Martha néni zabkásájától. Inkább Lizzie a hülye, amiért nincs hányingere. Vagy amiért hányingere van, de inkább titkolja.
Az meg aztán végképp roppantul furcsa nekem, hogy meg kell köszönni a zabkását. Én nem köszönöm meg azt, ami rossz, mert olyat én nem kérek. És ha megköszönném, a hányást is meg kéne köszönnöm, akkora barom meg nem vagyok.
De Lizzie kikönyörögte tőlem, hogy rajzoljak egy zabkását egy lapra, és írjam rá, hogy köszönöm. Nem is kikönyörögte, inkább kénytelen voltam, úgy mondom, mert azt mondta, megcsókol, ha nem. Én meg nem foglalkozom nőügyekkel, mert Bobby szerint a "szerelem vak". Azt mondta, hallotta valakitől. Azt hittem megint hazudik, mert nem hall semmit, soha, senkitől, csak kitalál hazugságokat, de egyébként meg ostoba, mint egy farönk. Csak aztán a portás miatt kiderült, hogy a szerelem tényleg vak, és nem akarok megvakulni, mint Andy bácsi, aki nem látja, hogy Martha néni nagyon dagi.
Úgyhogy rajzoltam egy tányért, és ráírtam, hogy köszönöm szépen, reggeli közben.
Amikor Martha néni odajött, megmutattam neki, és mosolygott rajta, meg megsimogatta a fejemet.
- Az én ötletem volt! - kiáltott fel Lizzie mellőlem. - Hol a zabkása? - érdeklődött, miközben tovább kanalazott a tehénmintás piros táljából.
- Itt - mutattam a lapra rajzolt üres tányér közepére, gyorsan bekaptam egy kanál zabkását, és odaköptem a számmal a rajzra. - Bleee!
A többi gyerek majdnem megfulladt a nevetéstől. Martha néni pedig tarkónvágott.
De nagyon meglepődtem, mert azt mondta:
- Problémás egy gyerek vagy te, fiam.
Problémás gyerek? Gondolom ez is a hülye, kedvesen, de még nem mondta sokat ahhoz, hogy biztos legyek benne. Remélem hamar kiderül, mert ez most nagyon érdekel engem. Mert hát eddig csak kajla voltam, ez pedig valami igazán új, és izgalmas.
Problémás gyerek...