Mindenkinek jogában áll hülyének lenni, de te bántóan visszaélsz a lehetőséggel!
Karakter típusa: saját Teljes név: Armin Marcel Moorehead Becenevek: Armie, Arms, Marc, Marcellino, Marce Születési hely, idő: Manhattan, New York - 1998. Június. 19. Kor: 18 Lakhely: Manhatttan Szexuális beállítottság: biszexuális Családi állapot: komplikált Csoport: diák Ha végzett vagy még tanul//Egyetem:Beacon High School Ha dolgozik//Munkabeosztás: - Ha dolgozik// Munkahely: - Hobbi: Állatgondozás (kutya), gördeszkázás, dartsozás, gyúrás és testépítés, fotózás.
Ravasz, mint a róka: Az átverés nagymestere, ha nem tartozol azon kevés személyek közé akiket a szívébe fogadott akkor könnyen az áldozatává válhatsz. Mert akár a róka ő is megbízhatatlan és sosem lehet tudni mi a következő lépése. Mivel megfigyeli mi a többiek gyengesége van elég ideje arra, hogy kitervelje miként jár át az illető eszén. Különben is tudja, hogy a lelki terror sokkal hatásosabb, mintha a tettek mezejére lépne, ami testi sérüléseket okoz pusztán. Tudja, hogy a fizikai fájdalom egyszer csak elmúlik, a lelki viszont jó darabig eltart. Rosszabb esetben örökre. Különben szeret megfigyelni, így nem esik nehezére csendben várni és rámutatni a másik fél gyengéire. Elvégre ő többet mérlegel a kelleténél s, úgy a legjobb döntéseket is hozza. A tanárai szerint kár, hogy ezt a tehetségét elpazarolja butaságokra. Undok, mint a béka: Leplezetlenül álszent, ha valaki egy kicsivel is jobban teljesít mint ő, hurrogni kezd és mindenkit megszól. Legyen az szellemi vagy fizikai teljesítmény, a vetélytársakat nagyon nehezen viseli el, holott szemmel láthatólag látszik, hogy az ő ráérős teljesítményéhez képest a másik fél akár tényleg megérdemli a dicséretet és elismerést. Ha elismerésről van szó, nem igazán ismeri be ha téved és vesztett. Győzni szeret, ezért mindent megtesz, hogy a győztes helyzetét megnehezítse. Ha valakit kinéz magának azt fél évig biztos, hogy piszkálni fogja, mert így próbál védekezni, úgy hiszi ezzel nem lesz célpont. Néha még a saját barátaival is mogorván viselkedik, akik számára gyakran félreérthető mindez, mert nem tudják eldönteni, hogy melyik szava igaz és melyik nem. Kellemetlen, mint a patkány: Ha egyszer beférkőzik a légteredbe, legyen szó akár a magánszférádról, onnan tűzzel se tudnád kiűzni őt. Egyszerűen ilyen, mert ragad rád, mint a rágógumi, kaparhatod, de nagy nehezen tudod leszedni a cipőd talpáról. Armin pont ilyen rágógumi típus, akinek különös érzéke van ahhoz, hogy rosszkor legyen rossz vagy esetleg jó helyen. Ő az aki nem fél megszakítani ha a barátnőddel éppen smárolsz és inkább rá, mint drága barátod szövegére figyelnél. Nem törődik az érzéssel, hogy esetleg pótlék a társaságban és ideje volna lelépni. Elsőként érkezik és utolsóként távozik, ez az ami a fejében lebeg mindvégig. Okos, mint a bagoly: Hiába próbálja tartani a rossz tanuló színvonalát, sajnos esze az van. Ez annak köszönhető, hogy az órát nem csak zavarni szokta, hanem az érdekesnek és hasznosnak mondható információkat megjegyzi. Legyen szó a legunalmasabb óráról, valami mégis ragad rá, mert képes kiválasztani a felesleges információ közül a legfontosabbat. Ebből táplálkozik, ezt mondja vissza egy csomó halandzsával amit magában kitalál és helyesnek vél. Titokban olvas, de rendszerint lassan, nem mintha nem tudna akár két nap alatt elolvasni egy könyvet, azonban az információnak ad elég időt arra, hogy lerakodjon a memóriájában. Ezért lehetséges az, hogy néha elég furcsa ötletei, beszólásai vannak az élet minden terén, nem csak az iskolai tevékenységekben. Mindenekelőtt azonban szeret jól informált lenni, de ezeket az információkat csak akkor adja tovább ha értelmét látja. Megfontolt, mint a szürke gém: Nem cselekszik azonnal, időbe telik mire lecsap vagy döntést hoz. Ráérős, gyakran megesett már, hogy az utolsó pillanatban intézett el egy feladatot. De nem törődött azzal, inkább élvezte a sürgetést. Különben ellustul ha nem így tesz, mert az ő ereje valójában ebben rejlik. Ha minden egyes lehetőséget átvesz, körültekint és csak azután hoz döntést. Már ha egyáltalán hoz, mert nem egyszer megesett már, hogy inkább a menekülést választotta tehetetlenségében. Ezt csak és kizárólag végszükség esetén teszi, amikor egyik megoldást sem találta járhatónak. Különben ha valami nagyon komolyat kérdeznek tőle és az illetőt valamennyire becsüli akkor szívét lelkét beleadva magyarázni kezd, csupa természetes dolgokat. Mert ha egyszer belekezd, akkor abba se hagyja, a legtöbb ilyen esetben azonban a végére már csak ő érti miről beszél, a körülötte lévők meg kevésbé. Hajthatatlan, mint a légy: Tervbe vett valamit, sokan próbálják bebizonyítani, hogy amire vállalkozott az lehetetlen. Nos, számára nincs lehetetlen, csak tehetetlen. Szeret békésen és lehetőleg gond mentesen elintézni dolgokat, amik fontosak neki. Csak neki, nem másnak, mert tudja, hogy az emberek nem egyformák. Butaságnak gondolnak olyasmit amit ő hasznosnak, azért meg se hallja a kritikát. Képtelen odafigyelni mások róla alkotott véleményére, vagy arról, hogy amibe belekezdett az élete legnagyobb hibája lesz. Tudja, hogy az élet hibák és döntések sorozata, amit vagy a saját hasznára vagy maga ellen használja. A lehengerlő nyugalmából is éppen ilyen nehéz kibillenteni őt, mert saját lelki békéjét többre becsülni annál, hogy idegeskedni kezdjen olyasmin ami nem osztana vagy szorozna semmit az életén. Álszent, mint a kígyó: Ha szüksége van valamire amivel egy illető rendelkezik és neki pont az kell, akkor hízelgéssel megpróbálja megszerezni azt. Ha kell akkor tetteti, hogy azzal a személlyel jóban vannak, barátok, akármilyen információt rábízhat, de ez nem így van. Képes mindenkivel kibeszélni mindenkit, még akkor is ha az egyik személy a másik ember legjobb barátja. Különben így teszi próbára a két fél barátságát, ha észleli a kettejük közti megingást akkor cselekszik és kissé átszínezve visszamondja azt mindkettőjüknek. Élvezi a káoszt, amikor az emberek egymás között vitatkoznak és ő külső szemlélőként jót röhöghet az egészen. Ha esetleg pórul jár és kiderül, hogy egy jó kicsit hazudott? Az se érdekli, mert tudja kevés olyan dolog van amivel árthatnának neki. Ragaszkodó, mint a kutya: Konzervatív, ha valamit vagy valakit megszokott arról nagyon nehezen mond le. Nem fogadja el, hogy már nem lehet az övé. Ezért sokáig volt egyedül, mert elképzelése szerint így sokkal sebezhetetlenebb, de rájött, hogy ez nem így van és mindenkinek szüksége van egy női vagy férfi személyre az életében akivel bűntársak lehetnek. Máig nehezére esik megnyílni másoknak, de ha látja, hogy az illető az ő embere akkor annak kiönti a szívét lelkét és kiderül, minden rosszban van valami jó. Armin jósága ebben látszik meg, hogyha valamit szeret akkor azért harcol is, legyen szó a világ legjobb barátjáról vagy egy könyvről amit tizedjére olvasna ki ha nem adta kölcsön egy kevésbé pontos személynek, aki nem képes visszaadni a könyvét.
A barátságban sokkal több a szerelem, mint a szerelemben.
Skype beszélgetés előzmény: – Nézz a szemembe! – Nem… – Azt mondtam nézz a szemembe! – Mondtam, hogy nem fogok! – Pedig fogsz! – Ugyan. Mivel tudnál rávenni? – Meg akarsz halni? – Honnan veszed? – Nekem ellenkezel! Az felér a Halál önkéntes tanoncával. – A Halál önkényes mi? *engedelmes érthetetlen szemekkel felnézz és az a másik fél szemeibe néz* – Erről beszéltem. Légy mindig engedelmes és nem kapsz nyaklevest! – Fúh te… teee… TEEE! – Én mi? – Olyan vagy! – Olyan milyen? – Ilyen! – Ilyen? – Javíthatatlan vagy! – Tudom. Ha érdekel, nem is akarok változni. – Kivel beszélsz kincsem?* idősebb női hang, ajtó csukódás * – Nem mondtad, hogy elhívod… az egyik barátodat. – Nem hívtam el senkit nagyi. Egyedül vagyok, csak Skype-on beszéltem Armin-nal. * azzal a srác elrejti a kamerát, valami tárgyat tesz elé amit úgy hirtelenjében sikerült felkapnia. Odaátról a másik fél akit Armin-nak hívtak érthetetlen pofákat vág. Szólaljon meg vagy sem? Aztán úgy dönt pofátlanul köszön egyet az idős néninek * – Csókolom Mira néni! Nagyon régen nem láttam, hogy van?! * ő természetesen tapogatózott a sötétben, mivel semmit se látott, de reménykedett abban, hogy az idős hölgy legalább hallja és látja őt. * – Most se fogod látni. * motyogott a másik fiú és azzal kilépett a Skype beszélgetésből *
Kíváncsian ült egyedül a szobájában, ilyen még nem történt vele. A legjobb barátja meglepte őt, ez tény, viszont rosszabbra számított. Ez még az elviselhető rossz. Armin letette a laptopot maga mellé, majd felpattant az ágyból. Elhatározta, hogy fel fogja keresni a legjobb barátját, most úgysincs otthon tudja hol lakik Miranda nagymamája. Már volt ott, nem is egyszer. Tehát szépen elkészül: lefürdik, tiszta ruhát vesz magára és közben a lehetséges belépőt gyakorolja. Miként fogja ő meglepni Roger-t? Mivel lehetne meglepni egy olyan személyt? Rózsát nem visz, az elég röhejes és úgyse neki adná oda, hanem a nagymamájának, ezért inkább nem csinál hülyét magából. Vagy talán mégis? Ha esetleg nem pont rózsát, de úgy érzi muszáj virágot vinnie az idős hölgynek. Hiszen olyan számára, mintha a saját nagymamája lenne és hihetetlen, de kedvelik is egymást. Ez olyasfajta kapcsolat amit az ég nem adott meg nekik, mert ha rokonok lennének...biztos elviselhetetlen lenne a többi rokonnak a kiegyensúlyozott kapcsolatuk amit kialakítottak. Így is olyan mintha a néni jobban szeretné Armin-t mint a saját vérét, de ezzel ő nem törődik. Úgy tartja ez természetes, néha nem lehetünk megelégedve a saját unokáinkkal, biztos valami bibi van Roger és Miranda néni között, ami sokkal régebb óta tart, mint amióta ők ketten barátok. Szóval nem fogja őt mélyen érinteni, ha esetleg a barátja kiakad, amiért meglátja őt egy csokor virággal a kezében és esetleg dühében rácsukja az ajtót. Ugyan! Volt már sokkal rosszabb pillanat az életükben, köztük az első közös csók, amit biztos egyikük se vállalna fel, mert… A világ miatt. Egyszerűen nem olyan szülök közé kerültek a Sorsnak hála, akik elnéznék a normálistól eltérő viselkedést. Például mindenki azt hiszi, hogy Armin a lányokat szereti és kőkemény heteroszexuális, holott ez hülyeség, mert a lányok mellett néha a fiúkat is megbámulja. Pontosabban mostanában csak egyet. Roger-t.
Kedves Armin(om)! Imádom a lapodat, egyszerűen olyan pofás és remek lett a jellemleírásod, hogy szavakhoz sem jutok, pedig ez nálam nem gyakori, én mindig olyan voltam, aki akár napokat is tud arról beszélni, hogy fúj a szél. Na de próbálom megkeresni az államat és valami értékelhetőt írni ide neked. Nagyon tetszett, hogy magadat az állatos hasonlatokkal mutattad be, hogy ennyire szépen bánsz a szavakkal és ilyen szépen fűzöd őket mondatba, megvettél kilóra, tied vagyok és Roger is a tied, de ezt te tudod nagyon is jól. Engem általában idegesítenek a biszexuális karakterek, de szerencsére te nem vagy olyan, aki ezzel hivalkodik, aki ezzel dicsekedik, elég kedvelhető és szerethető vagy a jellemed ellenére. Az előtörténeted elég aranyos lett, látszik, hogy nem vagy egy gyáva és határozatlan alak. Remekül írsz, de ezt már mondtam feljebb is, nem is tudom, hogy mit mondhatnék.. Csak annyi, hogy talán ha szereted ezt a fiút, akkor nem számít, hogy mit mond a világ, hogy mit gondolnak mások, love is love és semmi más nem számít. Emellett szerintem a skype nem is olyan jó, inkább használjatok vibert, sokkal megbízhatóbb és jobb a beszélgetés is rajta. Na de most utadra engedlek, foglalózz és menj a játéktér csak rád vár és hódítsd meg, meg Rogert is, ha sikerül, akkor veszek neked egy nagy adag fagyit!