Hétpróbás gazember vagyok. Saját erőmből, a saját elszántságommal küzdöttem fel magam a mostani helyemre, a magam kezeivel teremtettem meg a kicsiny birodalmat, amit most igazgatok. Szóval mondhatjuk, hogy akaratos, kitartó, sőt makacs ember lennék. Határozott és csendes is emellett, ha felemelem a hangom, akkor lehet, hogy gond van... bár adódik olyan természetes helyzet is, de többnyire rezzenéstelen arccal, halkabb, rekedtes hangon hozom a frászt a környezetemre. Erre olykor tudatosan rá is játszom. Úgy gondlom, hogy egészen jól tudok zongorázni az eseményeken és az embereken, nem boldogulok rosszul az érzelmekkel, aazért is, mert általában szeretek mérlegelni, átgondolni az adott helyzetet. Ezért is van, hogy nem vagyok hirtelen haragú, inkább megfontolt. De emellett azonban nem jó dolog az ellenségemnek lenni... mert képes vagyok szemrezzenés nélkül embert ölni. Inkább ne akard tesztelni.

Elnyomom a szivart, miután az utolsó füstpamacsot is kifújtam, majd felnézek a mahagóni bútor lapjáról. - Mennyit vesztettél? - szegezem neki egyszerűen a kérdést. - Egy ezrest. - nyögi ki a velem szemben álló férfi. Többnyire magam válogatom a megbízható embereimet, de ő ajánlással került hozzám. - Az én pénzemből... - teszem hozzá s a kijelentés baljóslatúan lóg a levegőben, akár a kifújt füstöcske, ő pedig a kezét tördeli és nem bír rám nézni. - Első és utolsó eset volt. - jelentem ki szépen lassan, de ellentmondást nem tűrően. Még kicsit kínzom, még húzom. De nem sokáig, mert ennyi büntetés ilyen formán most elég volt, a java most jön. - Ingyen fogsz nekem dolgozni, egy hónapon át... - még be se fejezem igazán, már hálálkodni kezdene, kezeit tördeli, de én felemelem tenyerem, csendre intve. -De! Ha ez még egyszer előfordul, a saját fegyvered csövét vedd a szádba, majd húzd meg a ravaszt, mert jobban jársz vele. - teszem hozzá hidegen, mire vendégem újfent elsápad és hebegne, de én egy intéssel elküldöm. Halántékom kezdem kicsit masszírozni. Az a mázlija, hogy ő a jelenlegi legjobb sofőr az embereim között és ez megért neki még egy estélyt. Egyet. Egy rongyos ezres amúgy se olyan nagy pénz ahhoz képest, amik itt forognak, de ki a kicsit nem becsüli... én pedig mindenből markolok kicsit, hogy széles portfóliómmal Queens világát egészen jól le tudjam fedni. Minden a kábítószerrel kezdődött, csak kicsiben, magányosan, hogy aztán a drog révén képbe kerüljenek a lányok, a lányok pedig a világ egyik mozgató rugója, szóval, a többit nekik hála építettem fel. Éppen ezért különösen fontos, hogy én, személyesen foglalkozzam velük. Mellényem zsebéből előkerül a mobilom két rövid rezgés után s megnézem az üzenetet: a mai "műszakváltáson" minden rendben ment. A lányok rendben vannak, a juttatások rendben kifizetve, minden sínen. Elégedetten teszem el a készüléket miután lepötyögtem egy gyors üzenetet, hogy aztán hátradőljek bőr borítású székemben és tarkóra tegyem kezeim. A lányok... ők mozgatják a világot. Van is egy szőkeség, aki nem teljesen szokványosan került az "istállóba", bár a történet mégis tipikus, mondhatni banális. Mindegy is, az üzenet elment, eldöntöttem: ma este ő lesz a vacsora társaságom. Ő sok törődést és figyelmet kíván... tőlem pedig megkapja.