Ha egy kollégáját kérdeznéd azt mondaná, hogy több embert ölt, mint az összes női ügynök együttvéve és kész csoda, hogy még nem került be a guinness rekordok könyvébe.  
Hobbs ügynöknek rengeteg bűnöző élete szárad a lelkén. Nem fél meghúzni a ravaszt, hogy mentse a társait, vagy akár a saját életét. Egyetlen lány gyermekét is képes volt feláldozni a munkája érdekében, úgy, hogy roppant elhivatott, ha FBI-ról van szó. Mint anya megbukott.  
Modora nyers már-már férfiasan szókimondó, ám ha jó kedvében találod szarkazmus köntösébe bújtassa véleményét és úgy vágja a képedbe. Ő aztán nem fog hazudni senkinek sem, hogy ettől jobban érezze a másik magát. Nyíltan vállalja a véleményét bárkivel szemben, nem is olyan meglepő, hogy emiatt állandóan összeütközésbe kerül környezetével.  
Határozott, kíméletlen, türelmetlen, ami olykor roppant harciassá és lobbanékonnyá teszi.
Mániákusan maximalista, képes elmenni a legvégsőkig, csak hogy megoldjon egy ügyet. Gyakran úgy vág bele a harcba, hogy nem méri fel az ellenfele erejét. A kudarc azonban nem tör le, még be sem gyógyultak a sebei (akár testi, akár lelki), már újra a "küzdőtéren" van. Nem riad meg az érzelmi hullámhegyektől és völgyektől, az extázistól és a fájdalomtól. A legjobb hangulatából képes rövid időn belül egészen mély depresszióba zuhanni.
Konokul megy előre a maga által választott úton. S ha ez egy idő után nem járható? Erre saját tévedései árán jön rá, vagy olykor még akkor sem. Ha valamit elhatároz, nehezen téríthető el szándékaitól. Tudja mit akar és azt is hogyan érheti el, van  elég bátorság és kitartás a tarsolyában.  
Hűséges és becsületes, de csak addig, amíg ezt hasonló érzelmekkel viszonozzák. Szívesen passzolja el a különösen kényes természetű teendőket, döntéseket, mert abban reménykedik, hogy majd megoldódik magától. Ugyanakkor kedveli a regényes, kalandos dolgokat, a rohanó és robbanó természetemnek megfelelő változatosságot.
Egyszerűen képtelen  az engedelmességre, ez az alaptermészete.
Bizalmatlan és ezt inkább tekinti előnynek, mint hátránynak.  

- Megtagadta a parancsom. Többszörösen. Veszélyeztette a társa életét. Többszörösen. A saját szakállára nyomozgatott tovább, mikor kifejezetten kiemeltem, hogy vegyen vissza.
Ráadásul túl személyesen érinti az ügy. Le van véve róla.
Tisztelem kitartását és bátorságát Hobbs, de rendkivüli szabadságra küldöm, hogy méltán legyen ideje átgondolni tettei súlyát. Adja le a fegyverét, valamint a jelvényét. -
- De uram... már csak egy hajszál választ el, olyan közel járok... A fenébe is! Nem teheti meg! Emberek élete forog kockán. A hasfelmetsző úgy szedi az áldozatait, mintha vágóhídra szánt disznók lennének. Ha most felfüggeszt... ezek a töketlen seggnyaló fánkzabálók a sötétben fognak tapogatózni. -
- Nagyon is megtehetem és ha nem lódul kifelé az ajtón fénysebességgel, nem csak felfüggesztem, de páros lábbal rúgom ki. Világosan fogalmaztam Hobbs ügynök? -
- Mr. Lockhart, adjon egy utolsó esélyt. Egy séma alakot ölt előttem, csak arról kell megyőznöm magam, hogy lássam...-
- KIFELÉ! -
Hobbs vékonyra préselt ajkakkal hajolt át az asztalon azzal a szándékkal, hogy eltöri a felettese orrnyergét. Ökölbe szorult csontos keze, csak nem megtette, csak nem tovább szította a mind rangban és korban felette álló férfit, akinek nő pimasz makacsságától már ráncos homloka is gyöngyözött. Hosszú perceken át néztek némán, elfojtott indulattal teli szemgödrökkel farkasszemet. Még levegő is megfagyott az amúgy meglehetősen barátságos enteriőrrel berendezett aprócska irodában. Nem pislogott, olyan elszántan nézte, mintha ezzel felülírhatná a parancsot. A férfi nézett félre először és ellökte magát az asztaltól, hogy a grabancánál elkapva tessékelje ki az irodájából. Még az ajtaját is kénytelen volt bezárni, mert Claire, ha egyszer valamit nagyon akart hajthatatlan volt. Pedig a jelvénye forgott kockán.

Sztrók közeli állapotban pakolta össze a cuccait egy karton dobozba. Belehányt minden felesleges szart, még bögrét is, amit poénból kapott az egyik kollégájától és bár nem nevetett; - és inkább gúnynak vélte, elvégre tele volt kibaszott macskákkal. Köztudott, hogy nem csak allergiás rájuk, de rühellte is szőrcsomót okádó dögöket. Útközben az egészet úgyis kihajítja a legközelebbi kukába, aztán eszméletlenre issza magát. A kollégái úgy bámulták, mintha történelmi pillanatnak lennének szemtanúi, mikét kelletlenül letette az asztalra pisztolyát a jelvénye társaságában, melyért vérrel és verejtékkel megdolgozott. Közel járt. Iszonyatosan közel.
Középső ujját megvillogtatva intett búcsút a meghökkent kollégáknak, akiknek a fele rögtön munkához látott és gyanús gyorsasággal lefoglalta magát. Tömény haraggal vágta be maga után az ajtót, mitől az üveg is berepedt rajta. Volt, aki jobbnak látta, és sietős léptekben inkább az automaták irányába haladt, csak hogy ne legyen az útjában, a közvetlen közelébe. Robbanni készült és nem is akár mekkorát. Csak arra várt, hogy valaki szúrósan rápillantson és kitölthesse rajta haragját. Senki nem mert ránézni sem. Jeges rémületet keltett zsigereikben. Síri csend volt, hallani lehetett az óra ütemes kattogását.
Nem volt közkedvelt figura és meglehetősen sok panasz akadt rá. Meg volt róla győződve, hogy az itt tartózkodók egyiket köpte be, ugyan az, aki történetesen felhívta a nagyfőnök figyelmét alkoholizmusra hajazó “jelekre”. Noha nem vetette meg az italt, nem vallotta magát függőnek, csupán az ügy - az álmatlanságát olykor az altatókkal és borral tudta le. Ezek azonban olyan információk voltak, amit senkinek nem fecsegett ki. Hogy is tehette volna, hiszen barátai sem akadtak, mert egykori társán kívül és önmagán - senkiben nem bízott. Az örökös kételkedés miatt mondott nemet hosszú évekkel ezelőtt az oltárnál, mindenki döbbenetére. Különös nő volt az biztos, de munkáját teljes szívvel, - minden mást háttérbe szorítva - olykor kezeit bemocskolva ugyan, de jól végezte.
Valaki figyelte. Valakinek jó nagy szálka volt a szemében.
Miként elhagyta a FBI épületét, néhányan hangosan sóhajtva lélegeztek fel. De akadnak köztük olyanok is, akik nem értettek egyet felfüggesztéssel, ugyanis amibe Hobbs belenyúlt, az sosem maradt megoldatlan. Nyers volt, konok, kifejezetten bunkó, de ambiciózus és maximalista. Profizmus ide, vagy oda végül a konoksága, örökös szabálysértései felett nem voltak hajlandóak szemet hunnyi. Legalábbis mindenki ezt gondolná, de ő tudta, hogy valami olyanba tenyerelt, ami túl kényes, hogy napvilágot lásson...

Az intelligens pszichopata, a rettegett emberevő sorozatgyilkos keze messzire elért.
Kenőpénzzel még a legbecsületesebbek is megvesztegethetőek. Kivéve persze Hobbst. Rendíthetetlen volt és nem csak azért, mert egykori bizalmasa, barátja, társa is áldozatok között volt, hanem mert ezt diktálta a természete.
Véres fül, ennyi maradt csupán hátra belőle. Gyakran látta maga előtt az említett testrészt és álmodott vele. Soha nem került elő a holteste. Az áldozatok száma megcsappant, míg nem a gyilkos visszavonult a homályba. Az ügy bekerült a döglött akták közé, ahogyan azt előre sejtette, ő pedig visszakapta a jelvényét a lelkesedésével és bizalmával ellentétben. Többé nem volt képes megbízni felettesében, minden gyanús árnyék mögött a hasfelmetszőt látta, minden kedves mosoly mögött hamisságot.
Egyik napról a másik beadta felmondását. Elhagyta a szülővárosát és az államot is. A nagy almában kezdett új életet. Bekerült az FBI-hoz, miután volt főnöke szépen megfogalmazott ajánlólevéllel engedte fájó szívvel útjára. Ha nem is kedvelte nőt kifejezetten, se mert volna rosszat írni róla. Nyílt titok volt, de Hobbs nem dörgölte az öreg orra alá, örült, hogy megszabadulhat a korrupt faszfejtől.
Az út ki volt előtte kövezve, de beilleszkedés nem volt számára egyszerű.




- Legfeljebb huszonnégy órája vághatták le, az áldozat még élt, ez szinte biztos, hogy kitől származik még nem sikerült beazonosítani. -
Csak az övé lehet. Tudja, hogy örültség, mégis a zsigereiben érezte a bizonyosságot. Jake holteste azóta sem került elő. Mi van, ha hasfelmetsző életben tartotta és csak megfelelő pillanatra várt.
Szűnni nem akaróan fészkelte be magát ez a furcsa gondolat, mitől még a migrénes fejfájása is kiújulni látszott. Tudja, hogy már sejtésnek is hajmeresztő, ráadásul bizonyítani sem tudta. Még. Érzelemmentesen bámulta a véres fület. A hasfelmetsző áldozatai között nem volt hasonlóság. Nem ismerte őket. Nem is kellett, hogy ismerje őket. Számára ők csak hús voltak. Préda. Egészen addig, amíg a társát el nem kapta és most, hogy levelet egyenesen privát - otthoni címre kapta... Ez több volt, mint nyílt fenyegetés. Az ügynök orra alá dörgölte, hogy nem feledkezett meg a létezéséről, mit több tudja, hol lakik. Beköszönt. Hobbs azonban mélyen hallgatott erről a roppant fontos információról és azt hazudta, hogy íróasztalán találta.  
- Volt még más is a borítékban? -  
- Csak a fül. - Egyértelműen neki címezték.  A gyilkos szörnyeteg felébredt hosszú téli álmából tettre kész és farkaséhes. Ezúttal hány ártatlan kerül az éltapjára? A gondolattól is émelygett.
- Az elkövető nem hagyott használható ujjlenyomatot a fülön és borítékon sem.
- Tudom, hogy a hasfelmetsző. -  
- Jézusom Claire ne kergess szellemeket. A hasfelmetsző hat éve nem ölt. Mit keresne New Yorkban? -  
- Játszik velem. Gúnyolódik. -
- Menj haza és pihend ki magad. Hetek óta razziázol éjjelente... Nem tudsz racionálisan gondolkozni. Hívlak, ha találtam valamit. -  
Fáradt volt valóban és ahelyett, hogy előrántotta volna a jó öreg szarkazmusát, hogy másikat a földbe göndölje, inkább csomót kötött a csípős nyelvére, kocsiba ült és megsem állt az otthonáig.
Nem volt benne félelem. A hasfelmetszőnek számtalanszor megvolt az esélye, hogy megölje, ám mégsem tette. Még. Macska egér játék volt ez, ahol macska már lesben állt.  
Nyomasztó álom gyötörte. A lányát Alicet látta maga előtt, akit történetesen ugyanakkor veszített el, amikor a társát. Nem véglegesen, mert időnként eljöhetett hozzá látogatóba. Hivatalosan viszont a bíróság az apjának ítélte. Hobbs feláldozta az anyaságot az FBI oltárán.  
Horgászni tanította és sokkal idősebb volt már, kész tinédzser. Akár egy idilli kellemes álom is lehetett volna, de nem volt az.  

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Egy olyan munkát végzel aminek könnyű a rabjává válni. Ami minden idődet igényli és el is veszi, ha engedik nekik, ahogyan egy idő után a környezetedbe vetett bizalmat is. Te az egész életedet annak szentelted, hogy ügynök lehess, mégpedig a legjobb, még ha ez összeférhetetlen is volt bàrmi mással az életedben. Olyan vagy, aki ha nyomot talàl, akkor addig nem áll le amíg rà nem jön hova vezetik őt és kivétel nélkül célt ér. Ennek ellenére mégsem akartak hinni neked. Elvették tőled annak az esélyét, hogy bizonyíts és ez rettentő dühítő lehetett. A tehetetlenség érzete, amikor tehetnél valamit, mert közel jársz a végéhez, mégsem lehet. Márpedig úgy tűnik, hogy mégis neked lesz igazad. De vajon most megkapod azt a lezárást amire régóta vársz?
Nagyon tetszik a karaktered jelleme, a fogalmazásod és ahogyan a történeted felépítetted. Izgalmas volt és teli olyan lehetőséggel ami mellé remélem sok jàték is jàr majd neked. Épp ezért nem is tartalak fel tovább. Menj és rázd gatyába ezt a várost!  
Köszönöm, hogy olvashattalak.  

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!