Igyekszem az áldozataimat válogatás nélkül kiválasztani. Nem vagyok az a fajta sorozat"gyilkos", akinek van egy tipikus tikkje, akikre vadászik. Hm. Jó, ez hazugság. A prostituáltakat és a házasságtörőket kifejezetten szeretem. Előbbiek nagyrészt már éreztek igazi fájdalmat és félnek, az utóbbiaknak pedig vadonatúj érzés. Mindkettő a maga nemében egyedi és izgalmas rítus számomra. Persze egy pszichológus már rögtön meg is állapítaná, hogy mindez a megboldogult anyám miatt van, aki régen minden értelemben kurválkodott, apám meg telibe szarta a házasságot és mindenfelé kefélt. Igazából azon csodálkozom, hogy a drogaddikciók mellett hogy nem születtem eleve HIV-el, de talán örülnöm kéne ennek. Örülni viszont csak egy dolognak tudok. Az áldozat kiválasztása sose gyors folyamat. Általában napokat töltök azzal, hogy kiválasszam a megfelelőt, aztán újabb napok, amíg megtudok róla annyi dolgot, hogy egy óra alatt akár a kutyám akarjon lenni. A mostani alkalom azonban kivételes. A tömeg elrejt engem, ahogy a csinos, fiatal nőt nézem. Asszonyt, a gyűrű egyértelműen a tudtára adja mindenkinek, hogy férjezett, ő még is elindul azzal a fickóval. A matt, fekete Teslámmal egyszerű követni őket a hotelig. Nem megyek fel utánuk, tudom, mi történik. Türelmesen várok az árnyak között, míg nem végeznek, a férfi pedig haza nem viszi a nőt, ahová természetesen ismét lemaradva követem őket. Messzebb állok meg, kiszállok a kocsiból és elindulok a házuk felé. A fejemre húzom a kapucnimat, mert ilyen gazdag negyedben sejthetően be van kamerázva minden és nem is csalódom. Megnézem a postaládán a nevet, majd felpillantok a ház világító ablakára. Pár másodpercig figyelem a helyet, aztán sarkon fordulok és visszamegyek a kocsihoz. A következő nap reggel szegény Margo Bentley-e már kiálláskor bele hajt egy igen hegyes és hosszú szögbe, ami miatt azonnal durrdefektet is kap. Milyen szerencse, hogy mindez még otthon történt, így nem a kocsiban kell megvárnia, amíg a szerelők megérkeznek, hogy lecseréljék neki... hiszen olyan szép körmökkel ki akarna kereket cserélni? Ő biztosan nem, ezt már most tudom, pedig csak egy estén át figyeltem még meg őt. Amíg pedig bemegy és várakozik, addig sikeresen el tudom rejteni a kaszniban az AirTaget, amivel aztán követni tudom, bárhová megy. Mivel a kocsi elülső része javításra szorul - talán valami vadat csaphatott el -, ezért inkább hátul helyezem el. Margo pedig nem tétlenkedik... Első útja kivezet a városból egy olyan erdős területre, ahol a madár is ritkán jár. Nem mondom, hogy nem jelent kihívást, mert itt aztán feltűnő, ha egy földúton más is jön utána. De valahogy ennek is meg van a maga izgalma. Feladvány, amit meg kell majd oldanom. Egy szomszédos erdei ösvényen parkolok le és gyalog követem az airtag jelét. Nem nehéz beérni őt, mert a Bentley-je nem épp terepre tervezett autó, így kénytelen lassan menni vele. Aztán megtalálni sem nehéz, mert lövések sorozata vezet el hozzá. A fák takarásából figyelem, ahogy Margo a célzóképességét fényesíti és mit ne mondjak... Egy sztrókot kapott SM-es betegnek nagyobb találati aránya lenne, mint neki. A megfigyelést akkor hagyom abba, amikor majdnem lábon lövi magát, mert abban a szent pillanatban biztos leszek abban, hogy attól nem kell félnem, hogy lelő majd. A városba érve a magam dolgára mentem, de az airtag tisztán mutatta nekem az útvonalát és a szokásait. Megkeresem a facebook és instagram profilját, megnézem miket posztol. Ötcsillagos étteremben ebédel, drága kávézóban kávézik, bulizni jár és későn megy haza. Minden fény és csillogás, és ahogy látom, imádja, ha bókolnak neki és kinyalják a fenekét. Amikor ő visszaindul a városba, már én is szállok vissza a Teslába. Újra megáll, így lehetőségem van beérni és tanúja lenni az edzésének a posztjai alatt kommentelő "barátnőivel". A kocsiból az edzőterem hívogatóan nagy üvegablakán át figyelem azt az színjátékot, amit előadnak. Tökéletesen felismerem a hamis mosolyokat és a gyilkos pillantásokat a resting bitchface-n ülve, ez a társaság pedig valószínűleg csak azért nem fordul véres tömegverekedésbe, mert letörnék a körmüket. Ó, ez egészen megihletett... De másokat véres gyilkosságokra kényszeríteni máskor fogok. Most csak egy célpontom van, az pedig Margo, még ha a kis barátai is simán beleférnének a rostámba. Másnap semmi izgalmasat nem csinál, de megfigyelhetem személyesen is, hol szokott enni, kávézni. Aztán az italozás más formáját is megmutatja nekem, illetve mentálhigiénéjét, mikor a kocsiban ülve, alkoholt iszogat, aztán torka szakadtából ordít. Aztán ittasan elhajt. Kétség sem fér hozzá, hogy ön és közveszélyes személyt fogtam ki magamnak, amitől ez az egész, amire készülök már majdnem indokolt is. Még a végén kiderül, hogy a magam elbaszott módján segítek a világnak. Milyen ironikus lenne. A posztok segítenek ki ismét. Már három napja figyelem Margot és úgy érzem, nem kell neki sokat könyörögni, hogy nekem ajándékozza majd a figyelmét, így tudom, hogy mozgásba lendülhetek. A facebook eseményei alapján koktélestre megy ma ... én pedig ott fogom várni.
Fekete ing és öltöny kellemes harmóniájába öltözök egy sötét szürke nyakkendővel. A Tesla hátsó ülésére összekészítem a sporttáskámat, ami tartalmaz egy formaldehiddel teli közepes befőttes üveget, szike-, csipesz-, kés- és ollókészleteket kicsitől a nagyobb méretekig. Kesztyűk, zacskók és nejlon lepedők, kötelek. Nem egy kicsi táska, de az ülés mögött a földön alig észrevehető a maga fekete színével, főleg este. A helyszín természetesen elsőosztályú, és ahogy az el is várható, mindenféle gazdagnépség megjelenik. Néhány ismerős arcot látok is, de akik ezek közül fel is ismernek, gyorsan hátat fordítanak és úgy tesznek, mintha nem is láttak volna. Nagyon helyes. Időközben megjelenik az este sztárja, Margo. Szép nő, de engem nem a külseje vonz. Hagyok még neki egy kis időt egyébként. Felveszem magamra a normális emberek álarcát és némi bazsalygással az orrom alatt szemezni kezdek vele, ahogy néha egymásra téved a tekintetünk a terem két végéből, az emberek között. Csak 10 percet váratom, megvárom, amíg megissza a harmadik pohár italát és a pulthoz megy, hogy újat kérjen. Mint aki csak erre várt - meg arra, hogy egyedül legyen -, oda sétálok hozzá. - Egy ilyen szépség, egyedül? - csapom fel a dolgot a nők számára vonzóan mély hangomon, míg igyekszem ismét merészen felvenni a szemkontaktust. Margo szereti, ha körbe rajongják, így nem lesz nehéz levenni a lábáról.
I saw magic in his eyes. Dirty, dark, beautiful magic.
Olybá tűnik a hosszú évek gyümölcse lassan beérik. Még ha közben minden a feje tetejére is állt és néhány kellemetlen, váratlan tényező bezavart. Mint például, hogy véletlenül kivasaltam egy rendőrnőt, akiről időközben kiderült, hogy kutya baja és lila foltok gyakorlatilag még jól is állt neki. Jó hát amnéziás, nagy ügy, a google szerint nem biztos, hogy végleges, úgy, hogy gyakorlatilag nincs miért aggódnom. A kocsimat a jövőhéten kipofozzák, lefestik az árulkodó jeleket, a nőcske nem okozott nagyobb kárt, egy nyúlnál. Bízom benne, hogy közös történetünk itt végéhez ér és a nyomozás is lezárul, de ha még sem, akkor se izgulok különösebben. Sabine elég vagyonos, hogy elsikálja a kis incidensemet. Vissza süllyeszthettem a bűntudatom jó mélyre, abba a bizonyos fiókba, ami így is tele volt a szarságaimmal. Jobb volt ezekről megfeledkezni, a szőnyeg alá söpörni, az önkritikát nem nekem találták ki. Legalábbis ma nem ilyen hangulatban ébredtem. Ég bennem a tettvágy. Az életem izgalmas fordulatot vett és kezdett hasonlítani a hőn imádott krimi könyveim világára. Vásároltam egy stukkert, - tartozok Sirannak egy golyóval. A szívébe... Az átvétel nem zajlott zökkenőmentesen, izgalmas volt, a fickó megpróbált alkudozni, jóval az ár felett, de Lilith energiái, vagy benne rejlő gonosz picsa győzelmeskedett és nem hagytam, hogy átverjen. Lehet, hogy törékeny nőnek tűnök, akinek a bőre alatt is bankjegyek vannak, de nem kell félteni... Azért valamennyi ragadt rám apám tulajdonságaiból, az már részletkérdés, hogy ezért az életével fizetett, - erre igyekszem nem gondolni. Azzal céllal indultam útnak, hogy kipróbálom mennyire bánok ügyesen fegyverrel, de még a ház előtt defektet kaptam. Tekinthettem volna akár jelnek is, mert szentül hittem, hogy véletlenek nincsenek, mégsem hagytam, hogy különös rossz előérzet akadályt gördítsem elém, és keresztülhúzza az eredeti tervemet. Szerelőt kellett hívnom, mert, hogy életemben nem cseréltem még kereket, de nem voltam hajlandó kockára tenni a frissen manikűrözött körmeimet sem.
A városon kívül, messze a kíváncsi szomszédoktól és fülektől láttam hozzá letesztelni a tudásom. Elmehettem volna lőtérre, de túl makacs vagyok, hogy mások segítségét kérjem. Nem lehet ez olyan nehéz. Megnéztem pár youtube videót, miként lehet kibiztosítani a fegyvert, vagy hogyan kellene egyáltalán kézbe vennem. Már itt erős volt a gyanúm, hogy a boros üveget egyikét sem fogom eltalálni és csakugyan igazam lett. Nem adtam fel egykönnyen, csak mikor már ügyetlenségemnek köszönhetően, kishíján lábon lőttem magam. Lett volna mit magyarázni az asszonynak. Nincs baj a látásommal, tökéletesen kellene, hogy célozzak, de a kancsal unokatestvérem is lekörözhetne. Be kellett látnom, a saját testiépségem érdekében, segítségre szorulok. Bántatosan vezettem haza és szenvedem végig a pilatest, ami a lövöldözést követően nem volt olyan adrenalindús. Annyit ásítoztam, hogy csajok cseppet sem finom stílusban közölték velem, hogy talán legközelebb inkább mondjam le, mert lelombozom a motivációjuk. Nyalják ki. Ha nem tartoznának Sabine baráti körébe nem kínoznám magam a társaságukkal, sőt szóba se állnék egyik picsával se, de kénytelen vagyok lenyelni ezt a békát is és bájologni akkor is, ha legszívesebben a torkuknak ugornék.
Néhány nappal és számtalan dühkitöréssel később már izgatottan készülődők a koktél partyra, amire Kelly hívott meg azután, hogy közös edzésünk során többször piszkálódott, mint az indokolt lett volna, de hát mind tudjuk, hogy féltékeny rám. Ezért is kell megjelennem, hogy bosszantsam és túlöltözzem. Áthágjam a dresszkódot és túlragyogjam az általa rendezett partyn. Minden tőlem telhetőt megteszek, hogy magamra vonjam a vendégek figyelmét a cseppet sem visszafogott, mégis kellően elegáns arany koktélruhámban. Tűsarkút sem vetem meg annak ellenére, hogy száznyolcvan centi magasra nőtem, mert így minden tekintetben Kelly fölött állok. Nyakát nyújtogatva bámul fel rám, arcára kiül az irigység, ajkait megannyi hazugság hagyja el. Dicsér, de tudom, hogy gyűlöli az outfitem, már csak azért is, mert a kiegészítőim ára meghaladja komplett öltözékének árát. Örömömet lelem az efféle gonoszkodásba, ha már szájon nem törölhetem, más módszerrel finoman úrinőhöz méltóan szúrhatok oda ahol legjobban fáj, az egóján. Az igazi Margo, vagy inkább Narine ennyivel nem érné be, de erről nem beszélünk. Nem köt le túlságosan sokáig barátnőm bosszantása, ellenben egy kék szempárral. Szemezgetni nem bűn, ahogy félre kúrni sem, legalábbis nagyon nem preferálom a monogámiát. Nővel éltem házasságban, nem lehet panaszom a szexuális életemre, de voltak vágyaim, amit csak férfiak elégíthettek ki... Ártatlannak képzelem a tekintetem, miközben bámulom a őt, aki a terem túl oldalán áll kifogástalan öltönyében egymagában, azonban a férfi lélektükrei nem tűnnek ártatlannak, érezem rajta a hódítás ízét. Ha ez felhívás keringőre, örömmel megyek bele, úgyis unatkozom, ám úgy döntök ma nem adom könnyen magam. Légies, határozott léptekkel, mint a kifutó modellek, úgy vonulok a pult felé újabb pohár pezsgőért. Micsoda meglepetés, Mr. Ördögi kék szem is csatlakozik. Előrelátóan két pohárral kérek ki. Fülkagylómnak kész orgazmust okozó kellemes baritonnal szólalt meg, de mivel sokkal frappánsabb nyitómondatra számítok, ahelyett, amit kapok, nem vagyok rest mindkettőt egyszerre lehajtani. Felkönyökölök a pultra és lassan az irányába fordítom a fejem. Tekintetem nem olyan ártatlan, mint a szemezéskor, átvált vérbeli rideg picsává. Hümmögve mérem végig, látványosan a feje búbjától a cipőjéig, - nem állok ám szóba akárkivel. Úgy ítélem meg talán kiérdemli a társaságom és jól begyakorolt ártatlan mosolyom csillogtatom meg felé. A kék szeműek a gyengéim, főleg, ha ízlésesen öltöznek. Ám van még valami, ami megragadja sokkal inkább az érzékeim, mint a figyelmem. A sötét, hidegrázós aurája. Vrrr. Égnek állnak a karomon a pihék. - Mint láthattad a barátnőimmel érkeztem. - Tudom, hogy nem így értette, de szeretek játszadozni. A hölgykoszorú irányába sandítok, igencsak megfogyatkozott közben a társaság és gondmentesen, fesztelenül csacsognak tovább. Igazi barátnők. Szerintem fel sem tűnt nekik, hogy leléptem. - Ötlet gazdagabb felszedős dumát néztem ki belőled... Rajta, próbáld újra. - Hízelegj még azt szeretem. - Meglehetősen jól és sajnálatos módon némelyiküket egészen közelről ismerem az itt züllő elitek közül, de te... új vagy. - Egy új játék.
A nők és a a hiúságuk híresen nagy ellentéteket képes teremteni közöttük. Már amikor megjelenik Margo és a házigazda meglátja, tudom, hogy itt is amolyan női farokméregetés történik. Szórakozottan figyelem a kettejük rövid interakcióját, amelyet egy spanyol szappanoperába is betehetnének, mert körülbelül annyira hiteles a két nő színészi játéka, de ki vagyok én, hogy ezt kommenteljem? Inkább csak iszogatok egy alkoholmentest és szuggerálom azt, aki vágyik rá, és akire én is vágyom. Mert kétségtelen, hogy már átjárja minden tagomat az a türelmetlenség. A kocsimban akarom. Magam alatt akarom. A késem alatt akarom. De nem kapkodhatok, nem lobogtathatok vörös zászlókat, bár lehet Margonak még az is szimpatikus lenne. Ez a nő veszettül kergeti a halált, fogjon fegyvert, vagy üljön kocsiba. Hát, lehet ma szerencséje van. A tekintetünk találkozik és úgy figyeljük egymást, mintha nem lenne rajtunk kívül más a teremben. Végül a pulthoz sétálva kinyitja nekem az ajtót, én pedig mint egy veszélyes árnyék, úgy kúszok be rajta. Bókkal kezdem a beszélgetést, mert tudom, hogy Margo - mint a legtöbb hozzá hasonló nő - imádja, ha az egoját simogatják. Nem is csalódok, amikor még többet akar kicsalni belőlem: de csak miután kiforgatja a szavakat. Egy kisebb, játékos mosoly jelenik meg a szám sarkában, míg a szemeim úgy fürkészik őt, mintha egy vadat akarnék becserkészni. - Nem gondoltam volna, hogy a gyűrű ellenére kíváncsi lenne ilyesmire, de akkor másképp fogalmazok. Nem értékeli magát eléggé a férje, ha nem kísérte el magát ma este. Egy ilyen gyönyörű nőt veszélyes cápák között egyedül hagyni. - mérem végig a magas, karcsú alakját, csak hogy érezze, mennyire komolyan is gondolom a szépségét. Az említett társaságra hátra pillantok, de úgy, hogy lássa a feléjük érdektelenné váló arckifejezésem. - Hogy őszinte legyek, inkább gondoltam az ön alkalmazottainak őket. Azt hittem, valamilyen céges csapatépítő keretén belül jöttek ennyien ide. - fordulok vissza Margohoz, felélénkülő tekintettel, alá rendelve minden nőt, akiket egyébként is megvethet. Egy közös pont sose hátrány, a gondolat, hogy számomra a többi nő nem versenyképes vele szemben pedig csak imponálhat neki. - Egy ismerősöm hívott el. Nem feltétlenül szoktam koktélestekre járni, az üzleti állófogadásokat jobb szeretem programok terén, de tény, hogy azokon az estéken nem találni ilyen gyöngyszemeket. - még nem is hazudok olyan nagyot. Az üzlettel kapcsolatos dolgokat valóban jobban szeretem, mint ezt a színházat. Ott is maszkot hordanak az emberek, de ott legalább ismerik egymást és tudják, hogyan kell belesni alájuk. - A nevem Jeremy. - mutatkozom be, de nem vagyok illetlen. Nem nyújtok kezet, csak ha ő kezdeményez: akkor érek hozzá - még - amikor ő megengedi... De onnantól kezdve, hogy megengedi, már nem lesz bele szólása. Ha pedig kezet nyújt nekem, akkor határozottan kezet fogok vele. Még az sem zavar, ha a saját kezét fordítja felülre, vagy csak az ujjai végét csúsztatja a tenyerembe. Sőt, ha így csinálja, még okot is ad arra, hogy az ajkamhoz húzva pimasz módon, kihívó tekintettel a bőrére csókoljak. Aki lehetőséget teremt, hogy elvegyenek tőle, az ne lepődjön meg, ha meg is teszik. Már pedig én elvenni kívánok és ezt finom módon, de Margo tudtára adom. Főleg azért, mert szerintem izgatja ez a határozottság, és hogy valaki ennyire kívánja őt. Ki ne vágyna arra az érzésre és tudatra, hogy megőrülnek érte?
I saw magic in his eyes. Dirty, dark, beautiful magic.
Kelly nyávogó hangja kellemes háttérzajjá csitul. Annak ellenére is, hogy fülem botját sem fordítom irányába, tovább hadarja az érdektelen baromságait. Kacarászik saját viccein, pedig nem, hogy humora, de a ruha választása alapján ízlése sincs. Hiába a pénz és vagyon, amit a csontos segge alá toltak, stílus nulla. Itt lenne az ideje, hogy stylistot fogadjon, de az építőkritikám egy egész másik alkalommal dörgölöm az orra alá abban az undok tenyérbemászó stílusban, amit általában őt is jellemzi. Az baráti körömből ő volt a legelviselhetetlenebb, tartozom a férfinak egy köszönömmel, hogy eltereli a figyelmem és okot ad rá, hogy faképnél hagyhassam a bagázst. Persze mindezt egy hosszabb szemzésbe burkolt flört előzi meg. Gyakorlatilag tér, idő - minden is megszűnik körülöttem létezni, valósággal magába szippantja a tekintetem. Olyan ez, mint amikor súlyos tömegbalesetet látsz, tudod, hogy nem szabadna nézni, de mégse tudod levenni róla a szemed. Mert van benne valami, valami más, mint a többiekben. Az aurája bakker olyan fekete, akár a sötét, borús, csillagtalan ég. A Fekete az auraspektrum egyik legzavarbaejtőbb színe. Hallottam már azt a véleményt, hogy halál vagy valami szörnyű betegség előjele. Az én tapasztalataim szerint a fekete az oltalom színe, amely pajzsként védi az embert a külső energiáktól. Az illető önvédelmét jelezheti, vagy azt, hogy valami titka van. Nahát micsoda véletlen, titkaim nekem is bőven akadnak. Kinek nem? Lehet másoknál már hangosan kongana koponyája mélyén az a bizonyos vészcsengő: vigyázat toxikus személy, fuss amíg még lehet, de nem nálam síri csend honol. Vonz a sötétség... így születtem. Benne a van véremben. Ahogy hozzám beszél, mindigvégig a különös hidegkék szempárba meredek, nem tudom és nem is akarom megszakítani a szemkontaktust. Már kellően felmértem, hogy nem valami jöttment, aki belógott Kelly pazar mulatságára. Zene a füleimnek, ahogy könnyedén ontsa magából az újabb bókokat, - újabb morzsák az egómnak, amit aztán falánkul és telhetetlenül fel is zabál. Azon kapom magam, hogy úgy csüngök a szavain, és veszek újra a hideg szempárba, hogy felelni is elfelejtek. De annyira talán nem olyan hosszantartó a csend, hogy ne tudhatná be annak, hogy éppen alaposan fontolóra veszem válaszaim. Az említett gyűrűre nézek, mely kihívóan megcsillan a lágy fényben. Nem egy visszafogott darab. Gyémánt, és ha Sabine egyszer úgy döntene, hogy kihajít egy kisebb lakást vehetnék az árából. - Csak mert viselem, még nem kell, hogy monogámia párti legyek. - A gyűrű a hűség jele. Jó hát tudom én, csak nem érdekel. - A feleségem - Javítom ki mosolyogva. Itt szoktak lelécelni a férfiak, gondolva, hogy egy leszbikusnál nem rúghatnak labdába. A szexuális beállítottságom nem nemekre bontható, inkább a személyiség a mérvadó. A hatalom. A tekintély. A magabiztosság, - ami nekem is van, de csak látszólag. - üzleti úton van, ritkán van ideje bárhova elkísérni. - Túl sok információ pár szóban, de szeretek korrekt lenni. Ha félre kacsingatok azt nyíltan teszem. Persze nem a feleségem előtt, mert ő aztán még csak nem is sejtette, hogy mások ágyában is meghempergek. - Na és te is vérszagot követted, vagy hős lovag lennél, aki megvéd az éhes ragadozóktól? - Nem magázódon, felesleges formaságnak tartom, ha minden jól alakul a végén úgy is egymás ágyában kötünk ki. Figyelem miként néz az említett hölgyekre. Az egyik szebb a másiknál, ez vitathatatlan. Szépek, de nem szebbek nálam és nagyon úgy fest, hogy ezt Mr. Kékszem is így gondolja. Ahogy végig néz rajtam zavarba ejtő, annyira kiesek a szerepből, hogy ajkamhoz emelem az üres pezsgős poharat és le is hajtanám, ha volna mit. Ez a pasas ezekkel a szemekkel, az édes mégis veszélyes vigyorával, gyakorlatilag pillanatok alatt levett a lábamról. Ő nem cápa. Ragadozó az biztos, de gyönyörű, olyan akár egy hízelgő, ám roppant veszélyes nagymacska. Fekete párduc. Dorombolni tud? - Alkalmazottaimnak?! - Hát ez zseniális. Elnevetem magam, de őszintén. Gonoszan és kárörvendően. - Tagadhatatlanul tetszik a feltételezés, de maradjon a mi kis titkunk, ha nem muszáj nem szívesen sértem őket vérig. - Jajj dehogynem. Ők is megtették, minden adandó alkalommal elvégre itt én voltam a fekete bárány. A nincstelen kis senki, aki csupán a feleségének köszönhetően kerülhetett ilyen társaságba. Ha tudná, hogy nem is olyan rég az ilyen esteken, csupán pincérnőként vettem részt, valószínűleg már nem tartana ennyire gyönyörűnek. - Az ismerősödnek neve is van? - A new york-i elit elég széleskörű, kíváncsi volnék, kinek köszönheti a meghívást, mert személyesen akarom homlokon csókolni. - Małgorzata. - Hallani akarom, miként perdül le a nyelvéről a lengyel név. A barátaim neveztek el Margonak, mert azt könnyű kiejteni. Aki ilyen tökéletesen bánik a finom bókokkal, a szavakkal, és mestere a flörtölésnek, anélkül, hogy túllépné az “illem” határait, bizonyára nem jelenthet gondot. Nem rázok kezet, finoman csúsztatom hosszú ujjaim tenyerébe, hogy aztán váratlanul csókot lehelhessen rá. Forró az ajka és puha, hát szívem szerint itt helyben ráülnék. Jerry merész húzása és arckifejezése, olyan szinten felizgat, hogy elönt a jól ismert kellemesen bizsergető forróság. Csupán azért nem szökik ki sóhaj az ajkaim közül, mert makacsul összepréselem. - Tehát nem kedveled a koktélesteket. Viszonylag meg is tudom érteni. Kelly, az est főszervezője, - A vészesen közeledő szőke felé sandítok. - Gyakran rendez jelenet a vőlegényével, vagy velünk. Az sem váratlan fordulat, ha tettlegességig fajul az előadás, és bizony poharak törnek és repkednek. Az első pár alkalommal még szórakoztató az élő reality show. De aki nem vevő a drámára... - Némi hátsószándékkal fűszerezve vázolom fel mire számíthat. Nem vagyok az rohanjuk ajtóstul a házba típus, azonban itt túl sok kíváncsi tekintet szegül ránk. Még csak lehetőségem sincs megosztani ötletem, miszerint jobb lenne, ha egy kevésbé nyüzsgőbb helyen folytatnák a beszélgetést és az önbizalmam cirógatását. Személyesen Kelly csapódik hozzánk és úgy furakodik elém, mintha tulajdonképp ott sem lennék. Hajlaktól súlyos tincseit hátra söpri, egyenesen az arcomba. Kár, hogy a gyilkosságot törvény tiltja. - Margo milyen modortalan vagy, be sem mutatsz az új barátodnak? - Megteszi ő helyettem, de azt már nem várom meg. Nincs hangulatom bájologni. Jerryt mégsem rángathatom el nyakkendőjénél fogva. Pedig csábító gondolat. Rá kell gyújtanom. Elvegyülök tömegben a vendégek között, váltok néhány szót pár ismerős arccal. A szórakozóhelyhez tartozó kültéri teraszra vezetnek lépteim. Elszívom a cigarettám, amennyiben Jerry időközben csatlakozik, megkínálom, ha nem, akkor visszamegyek, hogy megkeressem. Ez férfi akar engem. Én is őt. Nem fogom hagyni, hogy ostoba szőke picsa közjátéka ilyen lehetőséget elvegyen tőlem. Ő az új titokzatos játékszer. Játszani akarok vele.
Minden a tervek szerint megy. Margo felfigyel rám és lehetőséget nyújt arra, hogy becserkésszem. Én pedig megteszem és habár látom, hogy már az első szavak is leveszik a lábáról, olyan ő, mint a Pokol bűndémonai közül az egyik. Kapzsiság. Többet és többet akar. Pechjére én is démon vagyok... csak egy sokkal rosszabb fajta. De ki vagyok én, hogy megtagadjam tőle, amit akar? Így hát tovább bókolok, miközben jelzem is, hogy nem volt egyértelmű, szeretne-e felszedős szöveget. Persze erről gyorsan átterelődik a téma a feleségére, én pedig úgy teszek, mint aki nem tudná és meglepődök. - Ó. - a hangot azonban cinkos mosoly követi és pont úgy nézek Margora, mint aki elképzeli két nő házas életét. Tisztázzuk: nem a konyhára gondolok és szerintem ez neki is egyértelmű lesz. Persze, a valóságban ennél kevésbé nem is érdekelhetne, de Margonak rajongókra van szüksége, egy követőre, egy fanatikusra, aki meg akarja őt szerezni. Még úgy is, hogy házas. Persze jön mellé a magyarázat, hogy hol van, mire kissé közelebb lépek Margohoz, csak hogy érezze, így, hogy zöld lapot kaptam és még az utamba se áll senki, nem félek majd a közelségemet is bevetni. Habár nem tudok fölé magasodni és ezzel is éreztetni, hogy magamnak akarnám, mert a magassarkúval még magasabb tőlem, de engem ez nem zavar. A cápákra tett kérdésére halkan elnevetem magamat és úgy nézek rá, olyan apró mosollyal, hogy lássa, rosszabb vagyok a cápáknál, amikor azt mondom: - Én nagyon távol állok egy lovagtól. - szavaimat ismét követi az a fürkésző tekintet, mint aki már itt és most képes lenne felrakni őt a pultra. Láttam, hogy ez tetszett neki, miért ne bókolnék neki így újra? A "barátait" degradálom egy kicsit, amin olyan jókedvűt kacarászik, hogy óhatatlanul is felhívjuk magunkra az említettek figyelmét. Főleg egy valakiét. - A mi titkunk marad. - somolygok az orrom alatt és bele iszok az italomba. Végül jön a "nem ismerős maga, honnan jött" dolog én pedig olyan lazán hazudok, hogy még Kelly is elhinné, hogy van ilyen vendége. - Pete Rosario. Na ő igazi cápa és nem csak a tőzsdén. Ismeri? - kérdezem a tömeget fürkészve, mintha csak épp őt keresném, de aztán a tekintetem óhatatlanul visszakúszik Margora. Mintha csak mágnes vonzaná. Amikor bemutatom, ő is bemutatkozik és habár a valóságban már igen csak ismerős vagyok a nevével, még is meglepett, még is kihívástól izgatott arcot vágok. - Milyen különleges neve van... Małgorzata. - nem akarom elsőre tökéletesen ejteni, hiszen "most hallottam először", de azért úgy csinálom, hogy fényévekkel jobb legyek, mint bárki, aki elsőre megpróbálta kiejteni. Persze a hiba miatt már majdnem zavarba is jövök és ezen halkan el is nevetem magam. - Elnézést, nem akarom megsérteni a pocsék kiejtésemmel. - kérek bocsánatot apró mosollyal. Engem nem zavar, hogy végig tegez, de én több okból is magázódom. Először is, megadom neki a kellő tiszteletet. Legalább is a játékom alatt. Aztán ezzel is jelzem a "felsőbbrendűségét", tekintélyét. Illetve milyen fura lenne már, ha tegezném, de most meg kezet csókolok neki, nem igaz? Nem, ha valaki illedelmes, legyen teljesen az. Ez egyébként is bejön Margonak, ahogy látom. A kézcsók viszont az utolsó cérnaszál volt valaki másnál, aki azonnal jön is. Margo figyelmeztet rá és felvázolja a dolgokat röviden, én pedig figyelmesen hallgatok, aztán a képbe belóg egy lóarc szőke sörénnyel. Egy ragadozó nem szereti, ha megzavarják vadászat közben. Kellyt persze ezt rohadtul nem érdekli, de nem baj... van valami a tarsolyomban számára. - Kelly ugye? Örülök, hogy megismerhetlek... Jeremy vagyok. - fogok kezet vele, de a kézcsók bizony elmarad. Helyette kicsit közelebb húzom a kezét és én is közelebb hajolok hozzá, Margo pedig távozik. Nem sokára úgy is újra találkozunk. - Tudod... be kell vallanom valamit... - szorítom le a hangom, mintha vallomást akarnék tenni Kellynek, ő pedig valószínűleg szintén ráharap a csalira. Elengedem a kezét és úgy nézek körbe, mint aki iszonyatos nagy titkot készül elmondani... - Azt hiszem, majdnem elrontottam az estét. Nem nagyon tudok titkot tartani, tudod? Így amikor mondtam Margonak, hogy lesz az a nagy bejelentés, teljesen meglepődött! - mondom neki suttogva, ha pedig jön a kérdés, hogy miféle nagy bejelentés, akkor úgy nézek rá, mint egy hülyére. Csak hogy értse a sugallatot: "ez a te estét, mi az, hogy nem emlékszel arra, mit akarsz bejelenteni?" - Tudod! A nagy bejelentés. Arra vár mindenki tűkön ülve. - bökök a fejemmel oldalra a tömegre, rá helyezve a megfelelni vágyás stresszes súlyát a vállára. - Remélem részletes és hosszú beszéd lesz mellé, alig várom én is, hogy halljam a körülményeket. - mondom izgatott mosollyal, tényleg úgy csinálva, mint aki nagyon örül valaminek, ami egyébként nem is létezik, de ha Kelly pont olyan buta, mint amilyennek kinéz, akkor nem engem, hanem magát fogja megkérdőjelezni és azonnal megy majd egy: valami hazugságot gyártani, amit be tud jelenteni, kettő: egy olyan hosszú és részletes beszédet írni, amitől két órára legalább nem látjuk és a partit pedig szintén ennyire meg fogja akasztani, miközben a vendégei bele akarják majd magukat fojtani a koktélba az unalomtól. Ha a tervem sikerül és Kelly bocsánatot kérve el is húz a francba forgatókönyvet írni, elfordulok a pulttól, hogy a tekintetemmel megkeressem az elsődleges áldozatomat. Mintha oda kint látnám az alakját, úgy hogy csatlakozom is hozzá. A kínált cigarettát elfogadom. - Kettős érzéseim vannak. - vallom be úgy, mintha rosszban sántikálnék, és a rosszcsont mosolyomat egy slukk cigibe rejtem, ezzel pedig drámai szünetet tartok, hogy felkeltsem Margo érdeklődését. - Szeretném látni az arcát, amikor elkezdődik az előadás, de épp ugyan úgy már nagyon szeretném egy másfajta szituációban is látni az arcát. - adom a vallomásom Margora nézve, szám sarkaiban azzal a cinkos mosollyal. Vajon mit mondhattam Kellynek? Fogja őt annyira érdekelni, hogy itt maradjunk megnézni, vagy inkább fejest akar ugrani a habokba?
I saw magic in his eyes. Dirty, dark, beautiful magic.
Nem árulok zsákbamacskát, különben se tehetném; a méretes gyűrűm még vaknak is szemet szúrna. Játszi könnyedséggel csevegek a feleségemről, vázolom fel miként vélekedek a korlátok közé szorító monogámiáról. Az ember társas lény, persze ideig óráig működhet a dolog, de szinte mindig ugyan az a vége. Ráunsz az illetőre és elcsábulsz. A monogámia ideje rég lejárt, az én nézeteim szerint sosem volt életképes opció. Egy ember mellett leélni az életed? Hát nem kegyetlenség? Őszinte érdeklődéssel figyelem miféle reakciót vált ki belőle az elhangzottak, nyúlcipőt húz-e, vagy megbátorodik? Nem nehéz kitalálni mi jár a fejében, minden az arcára van írva, hát enyje, de rossz vagy. Közelebb merészkedik, egyértelmű jelként, hogy bizony azon férfiak táborát erősíti, akit nem riaszt meg a státuszom. Nem hiába mondják, hogy tiltott gyümölcs mindig édesebb. Bebizonyosodik a feltételezésem, miszerint ragadozó ő is, mosolyából kiindulva talán még rosszabb is annál. Tagadhatatlan tény. Minden pórusából árad a veszélyes sötétség. Sabine kisugárzására emlékeztet. - Helyes, azok úgy is unalmasak. - Tetszik a nyíltsága, hogy nem tagadja a tagadhatatlan és felvállalja a rosszfiú szerepét. Ha ez csali, csúnyán ráharaptam és miután földbe döngöli az elit barátaim, többé le sem akadok róla. Jól szórakozom, vállalom. Ezért már megérte belepréselni a lábam ebbe a kényelmetlen cipőbe. Végre valaki, aki nem egy szinten emleget velük, annak ellenére, hogy származásukat tekinte valóban fényévekkel fölöttem álltak. Beleszülettek a jóba, a luxusba és csillogásba, míg én kizárólag a feleségemnek köszönhettem fényűző életem. Az én családom nem volt se vagyonos, se arisztokrata. Átlagos nagyravágyó feltörekvő örmények voltak, akik a maffia által néhány évig belekóstolhattak a luxus életbe. Na meg a földi pokolba... - Ismerősen cseng a neve, de nem tudok hozzá arcot párosítani. - Vallom be követve a tekintetét, hátha megpillanthatom az illetőt, akinek köszönhetően izgalmasnak ígérkezik az est. Mindenkit még én se ismerhetek. - Köszönöm. Egyébként lengyel. A szüleim Varósóból származnak, én már az államokban születtem. - Ezért is nincs akcentusom, gondolhatnánk, de valójában csupán gyakorlás kérdése. Kamaszként néhány évig ugyan Lengyelországban bujkáltunk a maffia elől, ezt és a nevemet leszámítva semmi közöm nem volt a lengyelekhez. Végül is félig igazat mondtam, a többi már részletkérdés. - Ugyan. Nem szoktam zokon venni, ellenben jól szórakozok rajta, ha valakin kifog... - A kárörvendés lételemem. - Ügyesebben ejtetted ki, mint eddig bárki... - Még meg is tapsolom, ne hogy nekem még zavarba jöjjön. Nem mintha nem jönne be. - De nyugodtan szólíts csak Margónak, kevésbé nyelvtörő. - Idő kérdése, hogy barátnőm, akinek tekintete szinte lyukat éget rajtunk ide pofátlankodjon, felkészítem, mielőtt nem késő. Nem bírja elviselni, ha nem Ő van a középpontban a saját partiján, meg úgy általában bárhol, ahol megjelenik. A legtöbben csupán nagyapja miatt viselik el a szeszélyes társaságát, a milliomos szállodalánc tulajdonos nagy tekintélynek örvend. Kora ellenére oltári humora van, kár, hogy olyan ritkán találkozunk, valóban kedvelem. Magukra hagyom őket, mielőtt megtalálom folytani. Tele van a szám a szőke fürtjeivel. Kelly aztán ért hozzá hogyan merítse ki a hülye picsa fogalmát. Jeremy szerencséjére pont olyan buta, mint amilyennek látszik. A taktikája tökéletesen beválik. Szöszi izgatottan szalad el a beszédén gondolkozni, ami valljuk be nem éppen az erőssége. A közös chat beszélgetésünkbe kér segítséget. Ki is némítom inkább. Oldja meg, nagy lány. - Miért is? - Meg is gyújtom a cigarettáját és magam is egy újabb szálért nyúlok. Kelly rettentően ki tud akasztani, jelenleg egy dobozzal is kevés volna, annyira felbosszantott. Ki is húzok egy méretes szőke hajszálat az ajkaim közül. Fúj. - Mit műveltél Jeremy? - Őszinte kíváncsiság csillan a szememben. Megcsörren a telefonom, nem nehéz kitalálni, hogy ki keres ennyire kétségbeesetten. Rápillantok a képernyőjére aztán kinyomom és minden figyelmemet Jeremynek szentelem. Ha barátnőm drámája és “másfajta” szituáció között kell döntenem, egyértelműen az utóbbira esik a választásom. Oldalra döntött fejjel tettetve töprengek letüdőzve a cigarettám. - Kelly rettentően ért hozzá, hogyan hozza saját magát kényelmetlen helyzetbe akár mások segítsége nélkül és bár imádom végig nézni, hogy idiótát csinál magából, de ezúttal talán mégis kihagynám. - És ki is fogom. Felhajtok még egy pohár pezsgőt, aztán közel hajolok hozzá zakóján simítok végig elegyengetve egy nem létező gyűrődést, aztán egyenesen a fülébe súgom, ajkaimmal lágyan súrolva azt. - A kocsimnál várlak, ne kövess egyből ne, hogy gyanús legyen. - Fél üveg pezsgő után is simán beülök a volán mögé, amíg nem látok mindenből kettőt, gond nélkül elvezetek. Leteszem az üres poharam a mellettünk elhaladó pincér tálcájára és elindulok a kocsimhoz. Persze nincs egyszerű dolgom, Tim lép oda hozzám, karod ragad és visszafele terelget a folyosóra. Tikkel a szemem, segítség. - Ebben a ruhában észbontóan nézel ki... Kicsomagolhatlak bonbonkám? - Alig bírom visszatartani a nevetést. Már csak Ő hiányzott. Nekem vannak a világon a legrosszabb barátaim. - Rábasztál, elígérkeztem. - - Margo ez fickó veszélyes... rázd le amíg nem késő. - - Szeretek veszélyesen élni. - Ott rontottam el az egészet, hogy barátságból extrák lettek, mostanság a pasimnak képzeli magát, ami egyre bosszantóbb. - Hova megyünk? Eressz el! - Nem hatja meg, egyre erősebben fonja rám az ujjait, belesajdul a karom. - Vissza. - - Timothée ez már fáj. Eressz el, hallod?! - - Nem. Kamuzz. Mond, hogy Kellynek szüksége van rád, különben Sabine megtudja a kis titkodat. Tudod, hogy vannak rólad... szaftos fotóim? Elakarsz válni? Elintézhetem. - Féltékeny vagy? - - Féltelek. - - Tudok magamra vigyázni. - - Nem úgy fest. - Minek nekem ellenség? Nem hiszem el, hogy ilyen helyzetbe hoz. Jeremy közeledik felénk, nekem pedig lehetőségem nyílik egy határozott mozdulattal kiszabadítani a karom. Viszket a tenyerem, és csupán azért nem vágom pofán göndörkét, mert nem akarok jelenetet rendezni. - Változott a terv. - Lépek oda hozzá és belé is karolok, hogy visszafelé tereljem. Nem akarom, hogy Timnek lehetősége nyíljon kötekedni. Elég sokat ivott és még fog is. Nem tudja a határait... - Meggondoltam magam. Várjuk meg az előadást. - Addigra talán srác is kellően berúg és talál magának jobb elfoglaltságot, mint hogy az én vérem szívja. Nem tudom, hogy Jeremy mennyit láthatott a kettőnk között lezajló kis “beszélgetésből” és nem is firtatom. - A barátaim nem tudnak viselkedni. Iszunk valamit? - Végig simítok a karomon ez holnapra biztos be fog lilulni.
Margoról - majdnem - köztudott, hogy nem áll megy egynél, még úgy is, hogy egyébként elígérkezett egynek, még hivatalos szinten is. Persze a kitartásom, és hogy fantáziálok róla csak az ő máját hízlalja, azt pedig a legtöbb nő nagyon is szereti. Margo különösen, én pedig nem félek kihasználni minden lehetőséget, hogy egyre közelebb és közelebb csaljam a csapdámhoz, hogy aztán óhatatlanul bele is zuhanjon. Ahogy ő a szexualitását, vagy a poligámiáját sem takargatja, úgy én se azt, hogy nem vagyok szőke herceg fehér lovon. Sőt, egyenesen az ellentettje vagyok, rosszabb az átlagnál. Ő még ezt is élvezi. Látom azt az izgatott csillanást a szemében, miközben elégedettség tölti el. Ezt az érzést többször is hozzám kapcsolhatja az este során, ugyan is a "barátait" is leszólom, amin még rettenetesen jól is szórakozik, aztán a nevét is viszonylag ügyesen ismétlem. Néhány részletet is elárul magáról - amelyeket már tudok -, és én őszinte érdeklődéssel bólogatok és csüngök a szavain. Meghallgatom, figyelek rá. Több figyelmet szentelek neki, mint a felesége egy évben, de ő is tudja, hogy miért. - Rendben, akkor Margó. Engem Jerrynek szoktak becézni. - túl sokra azonban nem jutunk, mert megjelenik a szőke ciklon, csak én Zs kategóriás kiadásban. Viszont nem csalódok, amikor azt gondolom róla, hogy kívül világos, belül sötét. Olyan egyszerűen ejtem abba a hitbe, hogy itt már alig várják azt a bejelentést, amiről ő se tud, hogy el is viharzik gyorsan szöveget írni. Szemeimmel megkeresem a célpontom és utána is megyek. Elfogadom Margó nekem kínált cigarettáját, aztán mindketten rágyújtva beszélgetünk egy kicsit oda kint. Legalább is bevallom Margonak, hogy nagyon szívesen megvárnám, amíg Kelly porig alázza saját magát, de már nagyon szeretném fel is vágni megdönteni. A tekintetében kíváncsiság csillan és kérdőre von, én pedig úgy forgatom az ujjaim között a cigarettát, mintha semmis lenne. - Adtam Kellynek egy tippet... És azt hiszem, most valami hegyibeszédre készül. - a hangomban egy csepp megbánás sincs, az arcomon pedig rosszcsont mosoly és játékos pillantás ül, ahogy a szemem sarkából Margora tekintek. Így a döntést az ő kezébe adom, ő pedig dönt. A javamra. Ért egyébként a csábításhoz, mert nagyon szexi, ahogy a fülembe dorombol és elindul. Nem mondom, hogy megmozgat bennem bármit, de értem, hogy mit esznek rajta az emberek. Elszívom a cigarettát, aztán elnyomom és a hamutálba dobom, majd elindulok befelé. A kijárat felé megyek, ahol meglátom, hogy Margot visszafelé ráncigálja valami pelyhes tökű tinédzser. Még ott a tojáshéj a seggén, de pont úgy nyomja bele az orrát mindenbe, mintha a dolga volna. Margo egyből oda is siet hozzám és belém karol, én pedig - habár kijelentettem, hogy nem vagyok lovag - még is úgy állok, hogy érezze tőlem a védelmet. Félig oldalasan kettejük közé. Timmyfiúra nézek, akivel a tekintetünk összeakad és szinte látom, hogy ha tudna nézéssel ölni, már megpróbált volna kinyírni. Változott a terv. Elnyomok egy sóhajtást, csak letekintek Margora. - Remélem minden rendben. - habár kijelentem, ez egyben kérdés is. Közben hagyom, hogy visszafelé tereljen, amikor pedig az ivásra kérdez rá, kissé elmosolyodom. - Mit szólnál egy sex on the beach-hez? - teszek úgy, mint aki alig bírja rejteni a furfangos utalgatás miatt a játékos mosolyát. - Hozhatok neked, ha kérsz. - ajánlom fel szolgálataimat, hiszen Margo továbbra is rajongót akar magának. Ha kér, biccentek és a pulthoz lépve kérek egyet neki, egyet magamnak virginen. Oda sétálok vele, aztán mire kettőt pislogunk, Kelly már egy mikrofon után kutat a háttérben. Kezdődik az első felvonás.
Kezdőlap
Olybá tűnik a hosszú évek gyümölcse lassan beérik. Még ha közben minden a feje tetejére is állt és néhány kellemetlen, váratlan tényező bezavart. Mint például, hogy véletlenül kivasaltam egy rendőrnőt, akiről időközben kiderült, hogy kutya baja és lila foltok gyakorlatilag még jól is állt neki. Jó hát amnéziás, nagy ügy, a google szerint nem biztos, hogy végleges, úgy, hogy gyakorlatilag nincs miért aggódnom. A kocsimat a jövőhéten kipofozzák, lefestik az árulkodó jeleket, a nőcske nem okozott nagyobb kárt, egy nyúlnál. Bízom benne, hogy közös történetünk itt végéhez ér és a nyomozás is lezárul, de ha még sem, akkor se izgulok különösebben. Sabine elég vagyonos, hogy elsikálja a kis incidensemet. Vissza süllyeszthettem a bűntudatom jó mélyre, abba a bizonyos fiókba, ami így is tele volt a szarságaimmal. Jobb volt ezekről megfeledkezni, a szőnyeg alá söpörni, az önkritikát nem nekem találták ki. Legalábbis ma nem ilyen hangulatban ébredtem. Ég bennem a tettvágy. 
Nem árulok zsákbamacskát, különben se tehetném; a méretes gyűrűm még vaknak is szemet szúrna. Játszi könnyedséggel csevegek a feleségemről, vázolom fel miként vélekedek a korlátok közé szorító monogámiáról. Az ember társas lény, persze ideig óráig működhet a dolog, de szinte mindig ugyan az a vége. Ráunsz az illetőre és elcsábulsz. A monogámia ideje rég lejárt, az én nézeteim szerint sosem volt életképes opció. Egy ember mellett leélni az életed? Hát nem kegyetlenség? 