Willa elragadó őzike szemű teremtés… legalábbis első ránézésre biztosan. De ne tévesszen meg a kislányos báj, a jámbornak tűnő tekintet, a tökéletesen begyakorolt műmosoly; szemtelenül imád visszaélni ártatlanak tűnő külsőjével.  
Megjelenése nem unalmas, és általában nem is hivalkodó. Csinosan öltözik, szereti az elegáns, divatos méregdrága ruhákat és a különféle ritka desinger kiegészítőket. Magasságát tekintve sem teljesen átlagos, ugyanis 180 cm. Azon mázlista hölgyek közé tartozik, akinek nem kell koplalnia, megdolgoznia alakjáért. Ettől függetlenül szabadidős tevékenységként szívesen jár el jóga órákra, pilatesre, alkalomadtán Central parkba futni.  
Fakó, enyhén szeplős porcelánszerű bőrét, barna íriszeit, valamint különleges arcvonásait apjától örökölte, a szőkés barna derékig érő hullámos hajzuhataga azonban anyja érdeme. Egyáltalán nem híve a mű dolgoknak, (műköröm, hajpótlás, különböző szépészeti beavatkozások) a természetességet kedveli, épp ezért megveti, és el is ítéli plasztikázott nőtársait. Tetoválásokért, illetve a testékszerekért se különösen van oda; bőre teljesen makulátlan.  

Jellemét tekintve meglehetősen ellentétekkel teli személyiség. Szeret a figyelem középpontjában lenni. Tudja mit akar és azt is hogyan érheti el, bármely társaságban Ő a legragyogóbb jelenség. Elvárja, hogy mindig csodálja és kívánja mindenki. Mindenben nagyon igényes, soha semmi sem elég jó neki. A luxus és kényelem híveként sokat és meggondolatlanul költekezik. Elvárja a drága ajándékokat, az ékszereket, szőrméket, de szeret adni is.  
Önmagával szemben épp oly engedékeny, mint másokkal; sosem keres hibát senkiben és semmiben, de nem is gyakorol önkritikát. Optimista, kiegyensúlyozott, és nehéz ebből kimozdítani, megfontolt és megbízható. Mindenkiről a jót feltételezi, ezért általában a saját kárán tanul. Nem képes megérteni esetleges kudarcait vagy csalódásait, inkább dramatizálja a helyzetet.
Ha az útjában állsz, kegyetlenül eltipor. Hajlamos túlzottan domináns és az indulatos viselkedésre, és amikor belelovalja magát a dühbe, nehéz - szinte lehetetlen - észhez téríteni. Lesöpri az asztalról az ellenvéleményeket, anélkül, hogy meghallgatná a másikat.
Temperamentuma, akár a tigrisé: ha bántják, ha provokálják; - üt, vág, harap, s csak akkor nyugszik meg, ha elégtételt nyert, és vágya beteljesedett. Néha meggondolatlanul bízik, vagy magyarázat nélkül bezárkózik.Egyszerre szeret és gyűlöl okkal, és ok nélkül is.

Könnyfátyolos szemgödrökkel bámulok a vértócsa felé, mely már egészen eléri és beborítja a csupasz lábujjaim, s vörösre festi a fehér szatén pizsamanadrágom szárát.  
Mindent neki adtam.  
Mindent.  
Elpocsékoltam öt teljes évet az életemből.  A balerina most pokolian tombol bennem. Dühöng és csalódott. Tökéletes voltam. A legjobb. Olyan karrier küszöbén álltam, amelyről kislányként mindig is álmodoztam. De a feleségem… derékba törte. Örökre. Önzőn elragadta tőlem a jövőmet, az álmaimat. Mégis megbocsájtottam. Szemet hunytam tette felett, elrejtettem az igazságot apám elől. Balesetnek álcázva a tettlegességig fajult veszekedésünket. A szerelem elvakított.  

- El akarok válni. - Érzelemmentesen súgta a szoba idilli félhomályába, miközben felém fordult az ágyban. Váratlanul ért, nem ilyen meglepetésre vágytam az negyedik házassági évfordulónkon.  
Smaragdzöld szemei üresek voltak, olyan érzelemmentesek, hogy a rideg tekintete fájóbb volt szavainál. Mindent neki adtam. Hogy teheti ezt velem?
- Hogy mondtad? -
- Te is tudod, hogy eltávolodtunk egymástól és hiába cipelsz el a szánalmas párterápiánkra, ez már menthetetlen.  
Találtam valakit…
Szeretem. -  
(…)
A konyhába szaladtam, a ház legtávolabbi pontjára, el a messze a szavai elől. A pultot még beborították az évfordulós vacsoránk maradékai, a rúzsnyomos kristály poharak, melynek alján még ott aranylott a néhány korty buborékját vesztett pezsgő. Pazar vacsora volt. Hónapokig terveztem. Néhány alapanyagot Európából hozattam, hogy méltó módon ünnepelhessünk és kellően lenyűgözgessem, elvégre az ízlésünk csakugyan megegyezett és szerette az exkluzív, méreg drága ételeket, minőségi italokat. A dekoráció, a fogások, a helyszín; minden tökéletes volt. Mesébe illő.  
Végig azt hittem, ha mindent jól csinálok az életünk is jól alakul. Nem hangzik észszerűen? Például a “balesetem” után sem hibáztattam egyszer sem. Elfogadtam, hogy többé nem tudok színpadra állni és  táncolni, - még az évek múltán sem dörgöltem az orra alá, mitől fosztott meg… Pedig Sabine lökött le arról a kibaszott lépcsőről a premier előtt mindössze néhány órával. Teltházas előadás lett volna, mely után bekerülhettem volna a nagyok közé. Nem logikus feltételezés, hogy velem marad az élete végéig, ha már ekkora áldozatot hoztam érte?  
Két kézzel támaszkodva a márvány pulton újra és újra lejátszottam magamban a vallomását. Nem tudtam elfogadni, nem akartam elfogadni.  
Puszta kézzel tépte ki szívem.
Egy világ omlott össze bennem.




Émelygek az éhségtől, gyomrom pedig szüntelenül korog. Szerencse, hogy a kellemes háttérzene elnyomja. Le kell fogynom pár kilót különben nem férek bele a fellépő ruhámba. Mindössze egy zöldalma volt az egész napos táplálékom, nem is meglepő, hogy úgy szédelgek az előkelő vendégek gyűrűjében, mintha legurítottam volna éhgyomorra legalább fél üveg pezsgőt. Az előételek felé masírozok, hogy legalább a látvánnyal jól lakjak, de feltartóztatnak, s majdnem nyakon öntöm pezsgővel a szmokingos figurát.    
- Olyan ismerős vagy találkoztunk már valahol? - Álmodban talán. Töretlenül mosolygom, leplezve gonosz gondolatom. Mindeközben alaposan szemügyre veszem. Gesztenyebarna frissen nyírt haj, igéző szempár, melyeket finom ráncok öveznek, sármos, de nem eléggé.  
- Nem hinném. -
- A feleségem nagy rajongód. Megcsillogtathatnád a tehetséged az egyik emeleti szobában, mit gondolsz? -  
- Hogy folytál volna le apád lábán. -  
- De nagy a szád cicám, volna tippem mi körül mutatna jó. - Fülemhez hajol, orromat megcsapja alkoholtól bűzlő lehelete. Megragadja vékony karom, még közelebb húz, ingerlően belemászik az aurámba, szája a fülcimpám karistolja, ha nem lenne tele a kezem úgy állcsúcson ütném, ám mivel jó pár tekintet ránk szegyül úrinőként viselkedem. - Fent találkozunk, ne várass meg, - feltéve, ha nem akarod, hogy az új darabban háttércosként bohóckodj a többi jelentéktelen kis balerinával… - Mázlimra egy puha női kéz karol belém.  
- Hát itt bujkálsz! Segítened kell bepúderozni az orrom. - Őszintén remélem, hogy nem valódi púderre gondol. A női mosdó fele tartva olyan fesztelenül cseverészik, mintha régi jó barátnők lennénk, pedig valójában nem ismerem. Csupán figyeltem, azóta, hogy belépett a bálterembe gyakorlatilag le sem tudtam róla venni a tekintetem. Megbabonázott. Lenyűgözött az old hollywood stílusa. Kacér, dallamos mosolya. Olyan színpadiasan szívta a cigarettát, hogy esküszöm szívem félre vert. Minden porcikájából árad az erő, a lehengerlő ősi női energia. Büszkén fürdött az irigykedő, magasztaló tekintetek kereszttűzében. A mi tekintetünk is óhatatlanul sokszor egymásba forrt. Titokzatos, figyelemreméltó. De van még benne más is: veszély, sötétség, mely megmagyarázhatatlanul vonz, szippant magába. Tudni akarom, ki is ő igazán azon túl, amit előad, mert szerepet játszik, mint mi mindannyian és nem is akár hogy. Be akarok látni az álarca mögé.
- Néztél már tükörbe édesem? A rúzsod elkenődött. - Letöröli a szám sarkát, s lenyalja az ujjait. Egy pillanatra elgondolkozom, akkor most ki cserkész be kit? Kizárt, hogy képzelődjek, az egész gesztus erőteljesen szexuális töltetű. Főleg, hogy a mosdókagylónak présel és megcsókol. Hosszan, éhesen, erősen. Hallom az artériáim vad dobolását a fejemben. Beleszédülök a csókba. Szája puha és követelőző…







- Nem kell túl dramatizálni kezeljük felnőttként a dolgot, rendben? Az élet megy tovább... Még fiatal vagy és szép. - Jól főzök és jó vagyok az ágyban. Jó feleség vagyok, okos, csinos, humoros.  
- Elhitetted velem, hogy megbecsülsz. Hogy boldog vagy… És hogy a házasságunk megmentése számodra is legalább olyan fontos akár csak nekem. -
- Ez nem teljesen igaz. Te sem voltál maradéktalanul boldog, az a sok félre kefélés…  Mindketten hibáztunk…  -  
Elment az esze, ha azt hiszi csak úgy kihajíthat, mint valami megunt porcelán babát.  
- Sajnálom Willa, nem akartalak bántani. Mindig különös helyed lesz a szívemben. - Közvetlen kezelőről érkezett a hang, mely lágy volt, akár a márványra csurgatott méz, mégis azt a szánalmas érzést kellette bennem, mint az anyám szokta mikor dacos gyerekként nyugtatni próbált.
- Senki. Senki nem fog úgy szeretni, mint én Sabine. -

Aztán csak megtörtént…
Lenéztem a hasába fúródó konyhakésre és kirántottam...  
A nappali felé vezető folyosón értem utol és hátba szúrtam, míg nem mindketten a földre zuhantunk.  
Ki ne ismerné és fújnál fejből a házassági eskü szövegét: jóban-rosszban, egészségben, betegségben, míg a halál el nem választ. Na de mégis, ki gondolja ezt manapság komolyan?  
Én komolyan gondoltam.  
- Míg a halál el nem választ… hát ennyit ér az esküd? Ezen gondolkozz el, amíg itt fekszel.  -
Nem érkezik válasz. Néma csend honol a nyaralónk falai közt.  

A vér már nem olyan meleg, tehát már egy ideje itt állhatok a gondolataimba és látványába merülve. Már rég alig ismerek magamra. Annyira akartam, hogy helyrehozzuk ezt a kurva házasságot. Kibaszottul manipulált. Megkérdőjeleztem az élet minden részletét… Csak hogy a kis hangnak a fejemben, amit végig kurvára igyekeztem elnyomni igaza volt. Nem velem volt baj, hanem a feleségemmel. Minden Sabine hibája… csak magának köszönheti.
Vérmaszatos ujjaimmal írok üzenetet édes apámnak melyben csak ennyi áll:  
Rá mindig számíthatok. Soha nem hagyna cserben. Soha nem hagyna el…

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Igazán különleges, egyedi atmoszférát teremtettél a történeteddel, Margo titkaival és viselkedésével. A bosszúd, a finoman megtervezett részletei és az odáig vezető út mind-mind kemény munkával és hazugságokkal van kikövezve, amelyek következményei a kedves kis pusztulásra megérett világunk szabályai szerint hamarabb utolérnek bennünket, mint gondolnánk. Akkor van szerencsénk, ha nem harapnak belénk, s azért szurkolok, hogy ez veled is így legyen - a megtalált fegyver ide vagy oda.
Aki ismeri a történetedet, mondhatni aki belát a színfalak mögé, talán egészen más nőt ismer, mint aki jelenleg vagy. A külsőd egy olyan nőt enged láttatni, akinek szüksége van támaszra, valakire, aki nem csak mindenféle tárgyi javakat megad neked, hanem aki érzelmileg is csak a Te boldogságodra törekszik. S míg a külső egy törékeny relikvia, addig a belsőd valójában egy megrendült, mégis szilárd alapokon álló, domináns és már-már számító nőt rejt. Ami a mai világban azt hiszem inkább előny, mintsem hátrány, aki pedig mást mond, az soha nem érdemelt nőt maga mellé.
Magával ragadó volt a stílusod és a történeted is, ami igazi cliffhanger véget kapott, így kétségtelen, hogy a hosszú tervezgetés igazi eredménye most érik majd be, a Te életed pedig talán most fordul igazán a feje tetejére. Mi pedig fordulunk veled kíváncsiságunkban.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!