Zéró empátia. Annyira kívülről figyeli a világot és benne mindenkit, hogy egyszerűen nem tud velük együtt érezni. Felfogja és érti, mik miért történnek másokban (ezt ki is szokta használni), de képtelen az együttérzésre.
Manipulatív. Vannak célok, amiket szeretne elérni, ehhez pedig nem rest mindent megtenni. Könnyedén veszi magára egy normális ember álcáját, mindig olyat, amire szüksége van ahhoz, hogy másokat rábírjon arra, amit ő akar.
Erkölcstelen. Nincs valós bűntudata és sosem érzett még szorongást. Tudja, hogyan viselkednek az emberek, amikor ezt érzik és képes eljátszani, hogy neki is megvannak ezek a jellemvonások, de a valóság nem is állhatna távolabb ettől.
Antiszociális.Ez magában foglalja azt, hogy jó magasról tesz törvényekre, szemrebbenés nélkül csal, hazudik és ámít, az erőszakot pedig mindenféle formában űzi. Másokkal való konfliktusokat ritkán generál, csak akkor teszi, ha a manipuláció éppen ezt kívánja meg.
A fentiek alapján már bizonyára te is megállapítottad. Ő egy átlagos pszichopata.

+18
A 80-as évek Harleme bizony nem csak játék és mese volt. Minden épeszű ember elkerülte, hiszen virágzott a crack biznisz, a bűnözés, a bandák háborúi. Lévén, Jerry ott született, már rájöhettünk, hogy a szülei távol álltak a normálistól. Igen, mindketten függők voltak. Az anyja strichelt, az apja terített, ő pedig egy idő után követte az apját "munkába". Habár a 90-es években egyfajta virágzás indult meg a negyedben, nem lett egy csapásra minden szirvány és boldogság. Még mindig sok volt az erőszak, a drogfüggők, a szegények. Hamar kiderült, hogy a félelem nem sajátja, és olyan tökéletes módon tud behúzni új klienseket a meggyőző és manipulációs készségeivel, mintha erre született volna. Pedig Jerry nem erre született. Nem érdekelte őt se a drog, se a nők, se az, hogy tiszteljék, vagy féljék. Ő valami egészen más iránt érdeklődött.
Úgy 13 éves lehetett, amikor először boncolt patkányt. Kristálytisztán emlékszik arra a kíváncsiságra, ami hajtotta. Mi lehet belül? A legnehezebb dolog megfogni volt a patkányt, azt utána már Jézus Krisztusként szögelte egy falapra, nehogy elszaladjon. El is nevezte magában Christiannek. A kíváncsiság vezette a kést, ami a kezében volt. Nem volt túl éles, így főleg a hegyét használta, újra és újra végig kellett húznia az élét azon a részen, amit próbált felnyitni. Az állat vergődött és szinte hörgött, de őt ez nem zavarta. Vagy nem érdekelte? Nála talán nincs is különbség a kettő között. Egyébként is elterelte a figyelmét az, ami a szemei elé tárult a bordák képében. Látva a vér folyását, az állat kétségbeesett vergődését felizgult. Soha nem érzett olyan szexuális izgalmat, mint akkor. Se nők, se férfiak, semmi nem vonzotta... Most érezte először, hogy a szíve olyan hevesen ver, ahogy még soha ezelőtt, a nadrágja pedig először érződött szűknek. A patkány túl hamar múlt ki, és az, ahogy kialudt a fény a szemében majdnem orgazmust is okozott neki. Csak majdnem, amitől Jerry meglehetősen csalódott volt. Szegény Christian nem tehetett róla, Jerry túl ügyetlen és tudatlan volt még. Ezek a vadonatúj és jó érzések viszont felébresztett benne valami nagyon veszélyeset.

15 éves korában szemtanúja volt, ahogy az egyik banda fülön csíp egy rivális bandatagot. A földön rugdalták, fegyvert fogtak. Mivel mindenki ordított, nehéz volt kivenni, hogy mit mondanak, de az tisztán lejött, hogy megtudni akarnak valamit, viszont a földön fekvő hallgat, mint a sír, ahová kerülni fog.
"Én segíthetek." Először alig hallották meg a hangot, de amint az egyik fekete felfigyelt arra, hogy nézőközönségük van, rögtön a többiek is oda fordultak hozzá, hogy elriasszák. Sikertelenül.
"Én segíthetek." Ismételte meg magát Jerry, a félájult földönfekvőre nézve. Persze először nevetségesnek gondolták, de Jerry jeges nyugalma és az, ahogy ott állt... Egy szűkszavú gyerek, aki majdnem üres tekintettel ígéri egy bandának, hogy ő ki tud szedni valakiből valamit... horrorba illően hidegrázó volt. Talán csak a kíváncsiság hajtotta a bandát is, talán a kétségbeesés az információért, nem lehet tudni, de végül bele mentek. Egy leállt építkezésre cipelték az áldozatot, ahol egy oszlophoz ki is kötötték. Vízzel ébresztgették, amikor pedig kinyitotta a szemeit, hátrébb álltak és karba tett kezekkel, hitetlenül várták az akciót. Talán azt hitték, hogy Jerry addig fogja ütni, amíg valamilye el nem törik, de arra nem számítottak, hogy a fiú farmerdzsekijének belső zsebéből egy használt szike kerül elő. Az első sokkot értetlen nevetgélés követte, még a fogolytól is. Érezhetően nem vették komolyan őt, pedig ő már érezte a vér ízét, mint egy cápa.
"Mindig is látni akartam, milyenek vagyunk belülről." Szólalt meg Jerry, ez pedig lemosta a mosolyt az arcokról.
"Szólj, ha fáj. Szeretném tudni."
Talán jobb, ha nem részletezem különösebben, hogy mi került ... napvilágra szegény Cameronból a belein kívül. Persze, egy idő után dalolt, mint egy kismadár, de senkinek nem volt gyomra ahhoz, hogy egyáltalán arra nézzen, nem hogy még megállítsák Jerryt. Végül a sikeres dalolás volt az egyetlen dolog, amely visszatartotta attól a Jerry mögött állókat, hogy őt is bántsák. Pedig undorodtak és néhányan meg is ijedtek tőle.
Persze hamar szárnyra kelt a hír, hogy mit csinált, és később, amikor barátai meglátták Cameront itt-ott kicsontozott, kibelezett és hiányzó testrészekkel, Jerrynek el kellett hagynia az otthonát. Az apja övvel ütve kergette el őt otthonról, mert nem akar különösebben a bandák háborújába bele keveredni, így viszont akaratlanul is bele folytak. Szerencsére Jerry nem maradt egyedül. Ott volt neki a befőttben tartósított Christian és a banda, akiknek besegített. A vezérnek egészen tetszett a sikere, így hát ha volt, mindig jutott alany, amin kísérletezhetett - és közben a banda is üzenetet hagyott az áldozatok által, vagy információkhoz jutott hozzá.
Persze ahogy Harlem fejlődése megindult, úgy lett a bandák világa egyre kisebb. A legtöbb társa letartóztatásra került, ő viszont túl értékesnek bizonyult, hogy feladják. A bandák helyét átvette egy másfajta szervezett bűnözés, Jerry pedig amolyan Ügyintézőjévé vált az alvilágnak. Információkkal kereskedett kereskedett eleinte, de mivel az információ kinyeréséhez elengedhetetlen volt néha a hullatakarítás is, így gyorsan bele tanult abba, hogy hol és hogyan tűntessen el hatékonyan egy egész emberi testet úgy, hogy ne vezethessenek vissza hozzá nyomok. Miben különbözik akkor ő egy bérgyilkostól, kérdezné akárki. Ő nem kutat. Hozzá hoznak. És nem gyilkol mindig... van, hogy csak megleckéztet másokat kérésre, hol lazábban, hol durvábban. A szervkereskedők imádnak vele dolgozni, mert ahogy teltek az évek, úgy lett egyre jobb mások felvágásában - és szükség szerin életben tartásában. Ehhez hozzá járult, hogy egyetemen sebészeti és bonctanra járt néhány évig, azonban a hiányzásai okán nem ment át a rostán.
A tudást viszont így is magával vitte. De hogy lehet, hogy még nincs bilincs a kezén, ha ennyire mélyen benne van az alvilágban?
Mondjuk úgy, hogy a szükség törvényt bont. Nem csak a rosszfiúknak segít be, néha napján a rendőröknek is ad egy-két fülest. Meg aztán, a korrupció bizony jó szelet biztosít az ő vitorlájának. Amikor a NYPD rendőrkapitánya megjelent a küszöbén, alig hitte el, amit lát. Túl szép volt, hogy igaz legyen, de túl merész ahhoz, hogy álom.
"Szükségem van a segítségére.
Vetkőzzön le" És így kezdődött a csodálatos barátsága Jerrynek és a rendőrkapitánynak, aki miután levetkőzött körbe is fordult, hogy lássa, nincs rajta mikrofon.
"Rendőrökkel nem dolgozom." Jött az egyszerű, már előre elutasító szó, de a kapitány sokkal kétségbe esettebb volt annál, minthogy próba nélkül elmenjen.
"Teljeskörű immunitást biztosítok a rendőrség körében, hogyha segít el takarítani az alpolgármestert! Ha egy aktában is megjelenik a neve, azt azonnal kitörlik, vagy dobják az ügyet.
Én nem vagyok bérgyilkos. Nem vadászom senkire.
Nem is kell! Tudom, hogy dolgozik. Végül is a gengszterek vezettek el ide is. Járőrök fogják magához vinni." Ez már felkeltette Jerry érdeklődését. A kapitány már régóta korrupt lehet, ha ennyire készségesen közlik vele az ő hol létét.
"Köze van ennek ahhoz, hogy a rendőrség nem jut bizonyos gyilkosok nyomára? Fenyegeti az alpolgármester az állását?" Kérdezte Jerry olyan gépiesen és annyira nyíltan, hogy a kapitánynak válaszolnia sem kellett. A hidegrázás és az arckifejezés mindent elárult.
"Holnap este várom a harlemi műtermembe az urakat."
Ezzel jó alapot kapott arra, hogy szinte szabadon garázdálkodjon a városban. Nem fogta hát vissza "szenvedélyét", sőt, gyűjtögetésbe is kezdett. Christian mellé a polcon egyre több szerv, csont került, mert már nem csak akkor volt alanya, ha kapott, hanem ő maga keresett. Habár munkaként nem vállalta mások keresését, követését és elrablását, saját magát még is kényeztetnie kellett áldozatokkal, amikhez viszont kénytelen volt vadásznia. Válogatás nélkül, nők, férfiak, fiatalok és öregek kerültek szépen, sorban az asztalára, ő pedig minden beteges szenvedélyét kiélte rajtuk. Volt, hogy élve szabadultak ki, épp csak hiányzott belőlük vagy róluk valami, volt, hogy a műtétek és az öröm ára sokkal nagyobb volt, mint hogy túléljék, így aztán feloldódtak egy hordóban. A túlélők és az újságok egy idő után Frankensteinnek kezdték hívni, és ez az alvilágban mintegy gúnynévként is rá ragadt. Akik tisztelték inkább Ügyintézőként utalnak rá, a haragosok Frankensteinként. Az útjába nem áll senki így se, ez persze nem tetszik a rendőrkapitánynak, de már így is elég mélyen ül a korrupcióban, ha ráborítja a bilit Jerry fejére, akkor ő is bele fullad a szarba.
Korán megtanulta egyébként, hogy sokkal könnyebben jut kedvenc elfoglaltsága alanyaihoz, ha emberi arcot mutat. Négy órás munkát vállalt egy banknál és néha még randevúzgatni is eljár. Ha szerencséd van, nem téged talál meg.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Nem is találok szavakat arra, amivel jellemezhetném az érzéseket amik a lapod olvasása közben keletkeztek bennem. Azt hiszem a megdöbbentő, letaglózó, hátborzongtó és sokkoló kifejezés eléggé helyénvaló lenne . Nagyon bevállalós vagy, hogy egy ilyen karaktert alkottál meg, kíváncsi vagyok, hogy hosszútávon mennyire működőképes az elképzelésed, mindenesetre az ötlet nem mindennapi és nagyon sok izgalmat rejt magában. Nagyon tetszett ahogy felépítetted Jeremy életét, lépésről-lépésre, minden olyan tulajdonsággal, ami fontos és elmaradhatatlan egy pszichopata jellemvonásából.
Az biztos, hogy nem szívesen kerülnék az utadba, azt hiszem, hogy csak az van biztonságban melletted, aki nem is ismer
Az első sokkból most, hogy sikerül kicsit magamhoz térni, utadra is engedlek, már így is elég hosszú ideje várakozol. Színt és rangot admin ad majd, de te foglalózz és mehetsz is terrorizálni a népet.

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!