Céltudatos voltam, mindig is azzal tűntem ki a testvérem közül, hogy tudtam pontosan mit akarok az élettől. Ennek ellenére, pont én vagyok az, aki nem tudja követni az álmait, mert annyira balul sült el az életem. Mindig mindent megtervezek, maximalista vagyok és nagyon precíz. Egy nagyon nagy félelme volt mindig is, ami a jelen életemet is uralja, hogy nem szeretem, vagyis inkább rettegek a bizonytalanságtól. Szeretem irányítani az életem, és nem örülök annak, ha valamiről nincsen tudomásom, vagy kicsúsznak az dolgok a kezem közül.  Pontosan tudtam már kislányként, hogy mi leszek, a családom képe is a szemem előtt lebegett hosszú évekig, még az esküvőm után is, egészen addig, ameddig meg nem ismertem a férjem igazi arcát. Szabadulni tőle? Nem igazán volt opció, inkább beleragadni egy olyan életbe, ami számomra nem a tökéletes kép, és mosolyogni, amikor ezt követelik meg tőlem, és úgy tenni, mintha minden tökéletes lenne. Nem fáj már, túlléptem azon, hogy szarul érezzem emiatt magam, tudom, hogy mennyire kemény tudok lenni, mennyire meg tudtam magam keményíteni az évek során, ahhoz, hogy ez ne essen kurvára szarul és ne akadjak ki minden egyes hóbortján az én “szeretett” férjemnek.
Nem mondom, hogy tökéletes hobbi és, hogy életcél, de a kíváncsiság vezérel, ami olyan lángon ég bennem, hogy eloltani sem tudná ezer tűzoltó sem, így a férjem mocskos kis titkának felkutatása lett a célom. Nem esett nehezemre belépni egy sztriptízbár ajtaján, még mosolyogtam is, és olyan tekintettel mértem végig minden nőt a helyen, mint egy férfi. Aki ismer tudja, hogy a férjem előtt több komoly kapcsolatom is a saját nememmel volt, nem szégyellem, mert ez is én vagyok, régen, amikor a céltudatosságom mellett még tudtam élni és élvezni az életet, több mident kipróbáltam, mint azt bevallanám. Mocskos kis titkaim mindig is lesznek és voltak, és abban is biztos vagyok, hogy generálni fogok még, főleg, hogy a férjem mellett nem igazán vagyok boldog, így muszáj kersnem valamit, illetve valakit, aki a mocskos kis titkom lehet, mert a házasságom olyan kőbe vésett, mint Excalibur és én nem vagyok Arthur, így benne marad és nem fogom tudni mozgatni ameddig élek. Apám kedveli őt, én meg kussolok és nyelek, mint egy jó kislány, hiszen valamilyen téren erre lettem tanítva régen, de amikor senki nem lát, nem akarok olyan lenni, akkor önmagam vagyok és ez a kis kémkedés az Uram után egyre jobban ébreszt rá arra ki is vagyok valójában, és mi is kell nekem, de az biztos, hogy nem az az élet ami jelenleg van nekem.

- Két tequilát szeretnék kérni. - huppanok le a már jól ismert bár elé, ahol a férjem szinte már heti szinten vendég és én olyan szépen követem, hogy hónapok óta rá sem jött, hogy mindig itt ülök ezen a szent helyen, és élvezem messziről a műsort, és próbálok rájönni, hogy mi a fenét csinál itt. Őszintén elég béna vagyok benne, félek, sőt talán rettegek is attól, hogy kiderül az igazság, amit sejteni sem sejtek, hogy mi. Nem tudom miben ügyködik, de azt igen, hogy nem legális. Félek, hogy ha rájövök én is bűnrészes leszek, és az én munkám, a karrierem sínylené meg az egészet, mégis leülök ide, minden héten, szombat este, pontban 10 órakor, hogy szinte mániákusan figyeljem, ahogy eltűnik az egyik ajtó mögött. Bár azzal kellene szembesülnöm, hogy megkefél valakit, mert az még megkönnyebbüléssel is töltene el, mert akkor tudnám, hogy otthon már nem lesz dolgom. Nem tudom, hogy félek e tőle vagy csak a tudattól, hogy ki ő, mert én eleget teszek a kérésének és olykor még vele is ágyba bújok, na nem azért mert szeretem, vagy vonzódok hozzá, egyszerűen csak nem vagyok képes sokszor nemet mondani neki, pedig sosem volt agresszív velem, de a szexuális vágyam egy kicsit sokkal nagyobb, mint azt bevallanám magamnak  vagy neki, így még azzal a hazug, csaló fejével is képes vagyok összefeküdni, amikor úgy érzem nekem van szükségem rá, és nem neki rám. De okos vagyok, nem éreztetem vele, sosem, hogy ez miattam van, megjátszom, hogy nehezemre esik, és kurva jó színész vált belőlem az évek alatt.
Ez a hely számomra egy idő után nem csak kutakodásra volt jó, hanem nyugalmat hozott, itt senki nem tudta ki vagyok, mindenkinek csak Mia-ként mutatkoztam be, és igen bevallom, hogy volt már részem az egyik szobát kipróbálni valakivel. Szükségem van erre, mert ez tartja életben a józan eszem, hogy ne essek szét és nem érezzem magam ennyire kurvára egyedül.
- Meghívhatom egy italra? - hangzik el egy mély hangon feltett kérdés, mire én csak unott képpel, szinte undorodva mérem végig a fickót. Egy apró mosoly azért felvillan az arcomon, mert azért én nem vagyok tapló, sőt elég bénán koptatok le bárkit is, és ha jobban belegondolok egyedül azért mégiscsak unalmas lenne itt ücsörögni.
- Meghívhatsz, de ne csak egy italra. - vonom meg a vállam és nyomom be a tequilát a kísérőivel együtt. - Meg akarsz fektetni igaz? - kérdezek rá lazán, mert részemről itt nincsen semmi olyan vesztenivalóm, amit már elveszíthetnék. A magánéletben kimért ember vagyok, aki nem vesz lazán semmit, mindig mindenre tudom a  választ és nem engedem ilyen lazára a gyeplőt, de itt lehetek aki akarok, aki kényelmes nekem, Mia nem egy olyan nő, aki jogot tanít egy egyetemen, sokkal inkább azokhoz hasonlítanám, akik a rúdon táncolnak és férfiakat tesznek vele boldoggá. Mindig is a tánc volt az életem, de sosem tudtam kiteljesedni, talán ezért is vonz ez a hely, mert olyan egyedi, itt is jelen van a művészet mégsem élek vele csak nézem és kibaszott jólesik a lelkemnek ez is.
- Igazából igen. - mondja még mindig engem bámulva a srác. Én felé fordulok és pontosan tudom, hogy nem ő lesz ma akivel “táncolni” fogok, de az ingyen pia sosem elég, annak ellenére, hogy a bankszámlám szinte kiapaszthatatlan, szeretem adni az elérhetetlent és most pontosan ezt teszem.
- Akkor igyunk még egy pár felest, arra, hogy ma milyen csodás estéd lesz Eduardo. - fordulok vissza a pult felé és már csak egy kettest formálok az ujjammal és int is a pultos.
- Igazából Jimmy a nevem. - intek neki, mintha csak el akarnám hessegetni a hangját a fejemből, mert nem érdekel a neve, és ő sem, engem most csak az érdekel, hogy lazuljak, mert biztos vagyok benne, hogy ma sem fogok semmire rájönni, ami érdekel, így iszok és jól érzem magam, holnap pedig visszavedlek Laura szerepébe, aki nem iszik, nem dohányzik és maga a kisangyal, aki olyan nemes egyszerűséggel fog besétálni a egyetem kapuján, mintha előtte nem egy sztriptíz klubban mulatott volna, kétes ügyletekkel ügyködő férje után kutatva.
A valószínűleg tizedik tequila után állok fel lazán a székből, kicsit inogva, mire a hős lovagom egyből utánam kap és én elkapom a kezem mire majdnem el is esek a nagy lendülettől, de azért még magassarkúban is sokkal ügyesebben bánok a testemmel, így megoldom, hogy ne kerüljek gázos szituba és egészen a kanapékig vánszorgok és látom, hogy a követ az úriember. Azt hiszem elég kancársra ittam magam, de még így sem elég vonzó nekem a korábbi úriember, így belekapaszkodok egy idősebb férfiba, aki szinte tátott szájjal nézi a műsort, őszesebb a haja, látszik, hogy már majdnem 50 éves, de még mindig nagyon sármos.
- Meg tudna menteni? - kérdezem tőle Bizonytalanul, mire felcsillan a szeme és rögtön a derekamhoz kap, mire nekem szélesre nyúlik a mosolyom és közelebb lépek hozzá. Egy pillanatra nézek hátra és látom is csalódottan távozni Eduardot, ugyanakkor látom a férjem alakját is megjelennie a nép között. Ez nem az a hely, ahol jól lehet bújkálni ha az embere elhagyja a biztos pozícióját, így megfogom a férfi tarkóját és magamhoz húzom egy csókra, a keze a fenekemre csúszik és szinte azonnal beindul valami. Egy pillanatra kapom csak el a számat az övétől, hogy megkeressem a tekintettemmel, azt akinek az eskünk ellenére sosem vettem fel a nevét, de már nem látom, keresem, de a férfi sokkal erőszakosabb és én hagyom neki, mire visszafordítom felé a tekintetem már egy nő is a társaságukba került, és szinte azonnal el is felejtem miért vagyok itt, mert elindul velünk egy ajtó felé, és én elindulok utána, mert a boldogság nekem is jár, főleg ha arany tálcán kínálják, és ilyen szép csomagolásban.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

A házasság nagyszerű dolog tud lenni, ha a megfelelő ember van mellettünk. Aztán vannak azok az esetek, mint a tiéd is, amikor ez közel sem ennyire mesés, hisz a felszín alatt rengeteg megbocsáthatatlan titok és hazugság rejlik. A jellemedből ítélve számodra szükség van arra, hogy irányítsd az életedet és a férjed utáni kémkedés is ennek az eredménye. Így legalább nem csak a sötétben tapogatózol és pàr lépéssel előtte is jársz, ha a védelmedre kell kelned. Ez a nyomonkövetés viszont benned is felébresztett valamit, ami már régóta a felszínre akart törni. Egy másik oldalad is bekerült a képletbe, akinek ugyanúgy vannak titkai és tettei melyek azonnal semmivé válnak mihelyst újra Laura bőrébe bújsz vissza. Vajon mit fog ez eredményezni ez nálad? És útközben sikerül megtalàlnod azt az énedet akit igazán önmagadénak érezhetsz? Bizonyára a folytatás megadja ezekre a választ, én pedig kíváncsian várom a továbbiakat.
Érdekes történet hoztál nekünk amihez nagyon jól sikerült megragadnod Laura gondolatait.  
Köszönöm, hogy olvashattalak.    

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!