- Uraim, uraim, figyelmet kérek! ... Uraim! - edzőbá mélyen dörmögő hangja szedte ráncba a többieket, s amíg a csapatársaim összeszedték magukat, addig körbenéztem ezen a lepratelepen. Nem mondom azt, hogy annyira fos, mint egy dögkút vagy egy pöcegödör, de nagyon súrolja ezt a határvonalat. Gondolkodnom kellett, hogy mégis hogyan hívják ezt a várost, de pár pillanattal később sem jutott eszembe. A város jelzőt pedig nagyon érintőlegesen használtam, hiszen New York egy város volt, ez meg maximum egy falu. Vagy mi... - Üdvözlöm önöket a csodálatos Lexingtonban, Kentucky állam második legnépesebb városa, a vendéglátónk - a Párducok - otthona, és az elkövetkezendő két napra a mi otthonunk is! Willcox, vissza a sorba!
Nem mondhatnám, hogy túlságosan figyeltem arra, amit edzőbá mondott, mert igazából nem érdekeltek a szavai. Ki nem szarja le, hogy miről híres Lexington? Hogy hol helyezkedik el, meg mi a város zázslója... Egy ló, egy kurva ló!
- Uraim, tudom, hogy már tűkön ülnek, hogy végre elfoglalják a szobáikat, és már a hátuk közepére kívánnak tizenegy és fél óra zötykölődés után, de mielőtt elengedem magukat, két fontos dolog. - körbenézett a társaságon, majd folytatta. - Az első: amiről nem tudok, amiatt nem aggódom. Pontosan tudom, hogy kik azok, akik alkoholt csempésztek fel a buszra, pontosan tudom, hogy mekkora bulira készülnek, de amíg ezt csendben csinálják és nem kell engem felébreszteni, mert valami ostobaságot csináltak, addig örülök. A második pont: ha valaki felébreszt engem azért, mert mégis csináltak valami ostobaságot, akkor morcos leszek. És ha morcos vagyok, akkor aki miatt morcos lettem, nem fog játszani a döntőben. És ugye nem kell mondanom, hogy aki nem játszik a döntőben, azt nem látják játszani a fejvadászok, akit pedig nem látnak a fejvadászok, az nem kap egyetemi ösztöndíjat... Mérlegeljék, melyiknek van nagyobb súlya: egy ostobaság, amire jövő héten már nem is emlékeznek vagy három év főiskola?
Szónoklata után kiosztotta a kulcsokat, majd elengedett minket, hogy a csomagjainkkal felmenjünk a szobáinkba. Értem én, hogy ez egy putri, de azért lehetnének liftek az emeletekre, semmi kedvem nem volt három szintet kutyagolni.

***

- Te kijössz a tóra este?
- Nem hiszem, formában kell lennem holnap, kell az a faszom ösztöndíj!
- Ne legyél faszarc Stockton, iszol két sört, aztán visszajössz. Boomer szerzett egy hamis igazolványt, és ismered Boomert, elég valakire csúnyán néznie, és összeszarja magát... - szeretném bemutatni a szobatársamat, a legjobb barátomat és a legkibírhatatlanabb pöcskenőcsöt, akit létezik ezen a bolygón. Cooper három nappal volt idősebb nálam, tizenöt centivel magasabb és tizenöt kilóval nehezebb. Szóval, ha ő azt mondja, hogy lemegyek a tóra, akkor lemegyek a tóra, vagy addig rúgdossa a seggem, amíg új lyuk nem nő rá.
- És mégis, ki a tököm találta ki ezt a tópartit? - Cooper csak vállat vont, őt nem nagyon érdekelte, hogy kinek az ötlete volt, neki csak az volt a lényeg, hogy addig igyon, amíg nem hány. Neki a kosárlabda nem volt más, mint szórakozás, neki nem kellett ösztöndíj vagy ajánlás, a szülei úgyis kifizetik a számlát, csak ne kelljen otthon látniuk ezt a pöcsimöcsit.
- Még van időd eldönteni, csak este megyünk... Addig még le is fürödhetsz, meg be is krémezheted a puncikádat. Te punci!
- Ez a legjobb, amit kitaláltál? ... Áúúú! Elmész a picsába Cooper! - mindenképpen van ereje ennek a tuloknak, és ahogyan megkaptam tőle a medvepuszit a bal vállamba, majdnem össze is estem.
- Állítólag még csajok is lesznek, de te úgyse tudsz velük mit kezdeni... Nemdebár? - szinte felvisított, annyira tetszett neki a saját poénja, én meg csak visszadohogtam rá, annyira új és friss volt a zrikálás. Szarkazmus mód ON.
- Egész életedben egy pöcs voltál, egész életedben pöcs maradsz...
- Mondj valami újat faszarc!

***

- Gyere már! - ordítja Cooper suttogva a fülembe a vezényszót, de eltolom a képét az arcomból, mert a másik fülemben éppen anyámmal beszélgetek. Persze, hogy megígérem neki, hogy rendesen viselkedem és edzőbának egy rossz szava nem lesz rám, persze, hogy megfogadom, hogy nem csinálok semmi olyat, amit ő nem csinálna, és persze, hogy megesküszöm rá, hogy nem keveredek semmi bajba. - Mi lesz már!
Cooper most olyan, mint egy kanos pöcs, aki minden pillanatban ráugorhat egy bármire, és az sem lenne baj, ha az egy nő lenne. Próbálom arckifejezésemmel nyugtatni, de nem sikerül, mert már az ajtóban ácsorog, nem létező órájára kopogtat mutatóujjával, amiben nem az a meglepő, hogy tudja, micsoda egy karóra, hanem hogy még képes megtenni az összetett mozdulatot annak ellenére, hogy már van benne némi légköbméter.
- Szia anya, jó éjszakát!
- Na végre már... Emlékeztess arra, hogy mi miért is vagyunk barátok?
- Mert tizedik óta én csinálom az házidat?
Csak bólogatott olyan széles vigyorral, hogy az szinte már rémisztő. Ennek ellenére már lefelé megyünk a lépcsőn, egyre többen vetődnek mellénk, kisebb tömeg alakult ki belőlünk, mire leértünk a lépcsőház aljára.
Kicsit csendesebbre vettük a figurát, amikor edzőbá szobája előtt csattogtunk el, de az üvegek ritmusos összezörrenése elárulta, hogy miben sántikálunk. Tényleg nem emlékszem arra, hogy ki találta ki, hogy menjünk le a tóra, ami a szálloda mellett volt, de valahogyan mindenki azonnal egyetértett a gondolattal, és most az egész csapat vidáman menetelt a csónakkikötőhöz.

***

- Uraim, uraim! - Boomer öblös hangja szakította félbe a zsivajt, s amikor már mindannyian rá figyeltünk, folytatta. - Ezdőbá azt mondja, nem akar semmi ostobaságot, de én azt mondom, tegyük felejthetetlenné ezt az éjszakát, holnap pedig mutassuk meg ezeknek a suttyó parasztoknak, hogy miért a New York Titánok a legjobb középiskola kosárcsapat a világon!
Magasba emelte a sörét, amit mi követtünk és egy hangos "woo-haa" kiáltás után, s ki szomjassága szerint ürítette saját dobozát.
- Mi bajod?
- Nem tudom, nem érzem magam túl jól... Lehet visszamegyek inkább.
- Te tudod pöcsömöccse! - búcsúztatott el Cooper úgy újabb medvepuszival, majd visszament a többiekhez és valami olyan dolgot csinált, amit soha nem fogok tudni kitörölni az agyamból. Tényleg nem éreztem jól magam, de nem azért, mert fájt a fejem vagy mert szarnom kell, hanem általában nem érzem jól magam az ilyen bulikon. Nem vagyok partyarc, táncolni sem tudok, elengedni magam meg képtelenség a holnapi meccs miatt. Ahogy leülök a kissé távolabb lévő padra, úgy figyelem a többieket, ahogyan éppen tüzet próbálnak rakni, hallgatom a hangos zenét, figyelem őrültté váló szórakozásukat, én meg csak arra tudok gondolni, hogy én miért nem vagyok ilyen? Nekem ez miért nem jön össze?
Aztán eszembejut, hogy nekik nincsenek anyagi problémáik, nekik nem dolgoznak a szüleik éjt nappallá téve, nekik nem kellett ösztöndíj a középiskolához, nekik előre meg volt írva az életük, amikor megszülettek. Jogot akartam hallgatni, mert a tévében láttam, hogy mekkora tiszteletnek örvendenek a bírók, az ügyészek, az ügyvédek, én is közéjük akartam tartozni, de amikor anyámék meglátták, hogy mennyibe kerül az egyetem, lemondtunk erről az álomról. Nem mondták, de tudom, hogy hatalmasat csalódtak magukban, hogy nem engedhetik meg maguknak ezt a vágyamat, így marad az, amiben jó vagyok. És kosarazni kibaszott jól tudok, nekem ez az egy esélyem van arra, hogy bekerüljek a felsőoktatásba, nekem nincsen vastag bankszámla a hátam mögött, hogy azt tegyek, amit csak akarok, nekem a holnapi meccs lesz az, ami eldönti a jövőmet.
- Persze... Látod azokat a barmokat? Őket keresitek... - válaszolom egykedvűen a csajoknak, aki útbaigazítást kértek a bulit illetően, de szerintem inkább csak szánalomból kérdeztek meg, mert a vak is látta, hogy ha jól akarják érezni magukat, akkor a tábortűz felé kell menniük és nem egy sörösdobozt markolászó szerencsétlenség az ő emberük.
- Szedd már össze magad, te faszkorbács!

A zene, ha a hangszórókból áradó diumvissumot annak lehet nevezni, olyan távolinak tűnik, hogy szinte alig hallom, így nem lehet elég ahhoz, hogy elnyomja a fejemben összekuszálódó gondolatokat. Mennem kellene, itt kellene hagynom az egészet, és inkább a holnapra kellene koncentrálnom, de valami visszatart. Mert oda akarom menni azokhoz a barmokhoz, jól akarom érezni magam velük, de nem megy, nem tudok. És ilyenkor mindig el kell gondolkodnom, hogy vajon hiányzok nekik?
Mert pontosan tudom, hogy mennyire más vagyok, mint ők. Pontosan tudom, hogy sosem mondanák ki, de azzal, hogy a csapatban kábé én vagyok az egyetlen, aki nem tud csípőből kifizetni egy húzósabb moziestét, mégis érzem, hogy kiközösítenek. Ott van Cooper, akinek annyi esze van, mint egy vödör szárított lepkének, de soha nem lesznek olyan gondjai, mint nekem. Sosem kell arra figyelnie, hogy milyen az átlaga és ha az átlaga nem megfelelő, akkor elveszíti az ösztöndíját és kicsapják a suliból. Vagy ott van Boomer, akinek már most megvan a helye a főiskolán, már most tudja, hogy hol folytatja az oktatását, és az is valószínű, hogy már kinézte magának egy NBA csapat. Akkor miért foglalkozna egy olyan kis fasszal, mint én, aki maximum valami középvezető lesz egy lepukkant cégnél, és majd meséli a kollégáinak, hogy márpedig ismeri a profi kosárlabda egyik legfényesebb csillagát.
Egy lány hangja repít vissza a valóságba, és a sört, amit kínál, elfogadom. Fogalmam sincs, hogy ki ő, nem ismerem fel, hogy az előbb neki adtam útbaigazítást, hiszen az előbb nem igazán figyeltem meg. S bár már sötétedésre állt, most mégis jól meg tudom nézni magamnak, és fogalmam sincs miért, feljebb ülök abból a majdnem fekvő pozitúrából, amiben most rám talált. Fészkalódok egy keveset, egyfajta bizonytalan mosolyt is megengedek magamnak, majd hirtelen iszok bele a frissebb sörbe, és majdnem félrenyelem, annyira sok benne a buborék.
- Jensen, a barátaimnak... - faszarc. Majdnem befejezem a mondatot, de mégis elharapom a végét, hiszen biztos vagyok benne, hogy erre nem kíváncsi. Vagyis, a franc tudja, hogy mire kíváncsi, mi mozgat egy lányt, miért jött ide és miért kérdezősködik. Mondjuk úgy, nincs sok tapasztalatom a lányokkal, hiszen az iskola nem koedukált, délután leginkább edzésekre járok, és amikor hazaesek éjszaka, inkább tanulással töltöm, mint csajokkal. Persze Cooper erre azt mondaná, hogy élnem kellene egy kicsit, most vagyok fiatal, most kell kibuliznom magamat, mert egyszer csak beüt a második iksz és azzal mindennek vége. Talán igaza van...
- Háttőőő... - csodálatos vagy Jensen. Franc tudja miért érdeklődik felőled egy kilences csaj, erre te annyit tudsz kinyögni magadból, hogy háttőőő... Talán még a pontokat is látja maga előtt Rae, és a válaszod után itt hagy a francba, mert látja rajtad, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagy, már most tudja, hogy egyszer ott fogsz állni amellett a vízautomata mellett és arról papolsz, hogy középiskolában ismerted Boomert.
Csinálj már valamit, te szerencsétlen pöcs! És másodszorra is elhangzik ez a mondat a fejemben, harmadszorra is, és észre sem veszem, hogy már szinte mantrázom a szavakat. Újabb korty, még mindig buborékos, még mindig utálom, még mindig majdnem félrenyelem, de most talán jobban viselem, és kihúzom magam, hogy megmutassam, mennyire férfi vagyok, mennyire bírom az italt, és akkor megtörténik. Mélyről jövő, öblös morajlás hagyja el a torkomat, s ezt a hangot már nem is nevezném böfögésnek, inkább gyomorból ordításnak.
- Bocsánat, elnézést... Bocsi! - szégyellem el magam egy pillanat alatt. - Azt hiszem, válaszoltam is a kérdésedre...
Görnyedek vissza, majd miközben elkezdem lefejteni a papírt a sörösüvegről, úgy nézem hosszú-hosszú időn át a padom előtti földet. Egy csikket látok, egy papírgalacsint és a saját lábaimat. - Mert félek...
Pillantok fel rá, hiszen voltam olyan köcsög, hogy mégcsak hellyel sem kínáltam meg, s ahogyan a tekintetét keresem, egy apró könnycsepp szalad végig az arcomon, amit olyan gyorsan szárítok fel kabátom ujjával, hogy csak reménykedni tudok abban, nem vette észre.

Szóval kimondtam a szavakat, pedig nem szándékoztam. Kérdéséből azonban leesett, hogy ő is hallotta a gondolatot, ami nem hagy nyugtot nekem. Nagyot sóhajtok, és már mondanám is neki, hogy felejtsen el, nem kell törődnie velem, de valahol mélyen annyira jól esett, hogy visszakérdezett. Hogy egy ismeretlen lány veszi a fáradtságot és kicsiny kérdéseivel mégiscsak törődik velem.
Hallottam valahonnan, hogy egy idegennel könnyebben osztod meg a gondjaidat, talán azért, mert egy ismeretlen nem ítélkezik feletted, talán azért mert soha nem fogom visszahallani mástól, amit neki elmondok, talán azért pár nap múlva azt is el fogom felejteni, hogy beszéltem vele. Lehet, hogy mindegyik, lehet, hogy egyik sem, de szívemet most mégis remény tölti el egy pillanatra, s ahogy felnézek rá, ahogyan csíkká szűkítem számat és hunyorogva próbálok még több vonást leolvasni arcából, úgy dőlök újra hátra.
- Attól félek, hogy kevés vagyok... Egész életemben kidolgoztam a belemet, edzések, tanulás, hétvégén meccsek, soha egy buli, soha egy szabad perc, minden arról szól, hogy megmutassam azoknak a faszoknak ott, hogy érek annyit, mint ők... - mutatok a bulizókra, majd újra visszapillantok Rae-re. - De nem érek, soha sem fogok annyit érni, mint ezek a pénzes szarzsákok, akiknek megszületni volt a legnehezebb az életükben...
Felállok és elfordulok tőle. Újra beleiszok a sörömbe, még mindig nem szeretem, így idegességemben egy hirtelen mozdulattal elhajítom az üveget, nem törődve azzal, hogy kit vagy mit talál el a lövedék.
- Pedig tudom, hogy mindegyiknél többet érnék, ha lenne pénzem, akkor mindegyik megcsókolhatná a seggemet, de amikor látod a szüleid szemén, hogy nem tudják támogatni a nagyratörő terveidet, hogy képtelenek kifizetni azt a kurva egyetemi tandíjat, akkor eltörik benned valami, mert tudod, hogy egész életedben gürizhetsz, akkor sem lesznek olyan esélyeid, mint nekik...
Visszafordulok, és haragot láthat rajtam. A szememben, az arcomon, a testtartásom is erről árulkodik, és ahogy hallom a többieket önfeledten ünnepelni, bulizni, táncolni és inni, középső ujjammal bemutatok nekik, sőt előveszem a nagyágyút és mindkét öklömet feléjük fordítom, csakhogy még nagyobb súlya legyen a mondandómnak.
- Bocs, biztos jobb dolgod is van, mint egy hülyegyerek baromságait hallgatni, nem haragszom meg, ha visszamész hozzájuk. Velem csak rossz lóra tennél...

Okés, leszel a feleségem? És most egy pillanatra a világ legapróbb bármilyévé változtam, mert csak reménykedni tudtam abban, hogy ezt nem mondam ki hangosan. És egyre inkább úgy tűnt, hogy marha nagy szerencsém volt, mert nem nézett rám, mint egy idiótára és el sem futott sikítva. Szóval bennem maradt a kérdés, de akkor is, ki ez a lány, aki csak így megjelenik mellettem, mint egy angyal és pillanatok alatt elvarázsol, mintha csak valami drog lenne. A többiek figyelmeztettek arra, hogy vigyázzak a vidéki lányokkal, de arról nem volt szó, hogy pillanatok alatt szerelmes leszek és örökké vele akarok lenni!
- Hát nem tudom... - persze, hogy tudod, te pöcsfej, ne add a szende szűzet, annak ellenére, hogy még az vagy. Mármint szűz! A szendéről nem tudok, pedig magamról beszélek, de most miért is gondolkodom ezen? Egy gyönyörű lány arra kér, hogy sétálj vele a városban és talán még többet, te meg azon töprengsz, hogy szende? - Köhöm... De tudom... Menjünk!
Kicsit mélyítek a hangomon, hogy magabiztosabbnak tűnjek, és ahogy ő az előbb, úgy én is megvállazom, de olyan szerencsétlenül sikerül a manőver, hogy valahogyan, véletlenül, nem akaratlagosan, teljesen szerencsétlenül meglódult a kezem, és ki tudja hogyan, végigsimítottam a hátsóját. Mármint inkább cirógatás volt, egy apró hussanás ujjbeggyel a ruhája anyagán, de Isten lássa lelkem, nem akartam.
A francokat nem akartam, de tényleg nem akartam. Mármint nem volt szándékos, mármint nem mondom, hogy szar érzés volt, de nem akartam igazán, de másrészről tényleg akartam, de nem úgy... Miért vagyok ilyen pöcskenőcs? Ne említsd, nem hozd fel, bocsánatot se kérj, hátha észre sem vette, de miért ne venné észre, mégiscsak része a hátsója, és ha valaki az én seggemet ekézné végig az ujjával, akkor azt csak megérezném, nem?
- Őőő... Jogra akartam menni... - fasza mentés, te vagy a király! - És most is ösztöndíjon vagyok, az szülői munkaközösség minden évben támogat egy szerencsést, hogy ott tanulhasson a gazdagok és szépek között. Gondolom ezzel nyugtatják a saját egójukat, meg leírják az adóból. Vagy valami...
Ne említsd meg, ne említsd meg... Látod, képes vagyok összeszedett beszélgetésre és egyáltalán nem ciki, hogy megfogtam a segged, hiszen nem is történt semmi, nem kell sikítanod, nem akarok tőled semmit... Mármint akarok, de nem így és nem most, meg nem is ismerjük egymást és még senkivel nem voltam, szóval beszélgethetnénk valami másról? Mondjuk, hogy te hova jársz iskolába? Melyik a kedvenc tantárgyad? Van tanár, akit utálsz? Kivel jöttél a buliba?
- És van pasid?
Vagy inkább a lányokkal? Mert azzal sincs nekem bajom, sőt! És...
...
És akkor esett le, hogy az egyik kérdést hangosan tettem fel. Mégis, mi a bajom? Ennyire megártott a sör, hogy már nem tudok uralkodni magamon, és random kérdések a fejemben egyszerűen csak kibuggyannak, mint pattanás az orrom hegyén? És miért ehhez hasonlítom? Most az orrom sarkában megbújó miteszerekre kell gondolnom, az apró kis fekete pontokra, és mindjárt hányok...
- Azt hiszem, nekem már nem kell több sör! - pöckölök el lábammal egy kavicsot, és ha ez ugyanolyan sikeres manőver, mint az este eddigi össze manővere, akkor a szemei közé lövöm.

Ha New Yorkban egy lánytól megkérdezem, hogy van-e pasija, akkor minimum egy pofon érdemlek, de Raenek mintha a szeme sem rebbent volna, úgy válaszolt nemlegesen a kérdésemre. És ha már New Yorknál járunk, és egy ilyen lány azt mondja, hogy nincsen pasija, akkor két dolog lehet: hazudik vagy valami baj van vele. A helyi viszonyokat viszont nem ismerem, és egy idegenre mégsem mondhatom, hogy hazudik, szóval arra a következtetésre kell jutnom, hogy a velem flörtölő lánnyal valami baj van.
Mert ugye ez a flört? Mármint, amit mi most éppen csinálunk, azt úgy nevezik, nem? Nem mondanám, hogy túlzottan tapasztalt vagyok benne, s inkább mondjuk úgy, hogy minden körülmények között kezdő vagyok ebben a témában, de eddig jól sikerül, nem? Mármint ő nem szaladt még el, én sem vizeltem még össze magam, és egyfajta terv is kirajzolódni látszódik, ha jól érzem.
- Igen, a kosármeccs... Azon kellene jót produkálnom, hogy jó esélyem legyen az ösztöndíjra. - imádom, ahogyan belémkarol. Mármint nem az, hogy végre ilyen közelségbe kerülök egy lánnyal, mert karoltak már belém, de az ilyen mesterkélt, művigyoros összekarolás volt, amiben mindketten ugyanolyan rosszul éreztük magunkat. De ez itt most teljesen más volt, ez itt most laza, ösztönös, könnyed, és már az első gyerekünk nevét keresem...
- Nem, még nem voltam. - és szerintem soha többet nem is leszek. Mert ugye mit is lehet itt csinálni, meg milyen emberek laknak itt, meg ez nem egy New York, ez itt Lexington... Fúj! - Szívesen venném a körbevezetést, de a tervem az volt, hogy lejövök, megiszok két sört, aztán vissza a szobámba. Tudod, itt a tavak mellett. A motelben... Ott!
Mutatok a szálloda felé, de valószínűleg enélkül is tudja okostojás, hiszen mégiscsak helyi lakos. És ez elég pici városnak tűnik, hogy mindenki ismerjen minden utcát mindenhol. Aztán az is lehet, hogy mégsem, de mindegy. A cigarettát viszont elutasítom, nem élek vele, karját pedig hiányolni kezdem, márcsak ezért is leszokhatna. De nem ítélek, hogy ne ítéltessek, talán az egyetlen jó szöveg az egész Bibliában. Ennek ellenére tartom magam ehhez a passzushoz, mert végülis igaza van, nem?
- De beszélgethetünk a szálloda előtt is, vagy... - sóhaj, vörösödés, kissé kappan hang, bizonytalan félrepillantás, hangos szívdobogás, izzadós tenyerek és homlok, kiszáradt száj, büdös lehelet. - ... vagy a szobámban?
Mégis mi a faszt csinálok? Jensen, héé... Pajti, vegyél levegőt! Nem, ez itt most nem a világvége, még akkor sem, ha nemet mond, te pedig úgy állsz most ott előtte, mintha egy fingot akarnál visszatartani egy templom közepén. Annak ellenére, hogy a két helyzet között van némi hasolóság, de nem kell elájulni amiatt, ha megtörténik. Mindkettő természetes emberi viselkedésforma, mindkettő jobb, ha kint van, mintsem bentragadjon, és mindkettő mosolyt csalhat az arcokra. Szóval semmi gond, szép lassan belélegez, majd kifúj.
- Mert... Mert ahogy a szobatársam ismerem, mééég ... olyan ... pár óránk biztos van? - kérdezed vagy mondod? - ...biztos van.
Mondom.

Azért valahol tényleg büszke vagyok magamra, mert olyan még sosem volt, hogy én meg egy lány, most pedig majdnem összeölelkezve megyünk a szállodai szobám felé. Okés, persze, próbálkoztam már, mondjuk úgy kevesebb sikerrel, de olyat még nem toszott ez a világ, hogy a másik nem igent mondott volna. És most megyünk a szállodai szobám felé... És most megyünk a szállodai szobám felé? És mégis, mi a tökömet fogunk ott csinálni? Két dolog érdekel az életben, és nem hiszem, hogy a kosárlabdáról vagy a South Parkról akarna beszélgetni.
- Köszi, vesszenek a Párducok! - mi vagy te, ötéves? Vesszenek a Párducok? Okés, hogy éppen beléd karol álmaid csaja, de azért még nem kell lemenni debilbe és hülyeségeket mondani. Összeszedhetném magamat, hiszen a szálloda egyre közelebb jön, én pedig még mindig nem tudom, hogy miért ajánlottam fel a szobámat. Tudod Jensen, néha gondolkodhatnál is, mielőtt beszélsz. Szerintem ez egy olyan tanács, amit megfogadhatnék!
A telefonhívás viszont kizökkent és ez nagyon jó, mert amíg beszélget az ismeretlennel, addig van időm gondolkodni. Biztos van tévé, nézhetnénk azt, vagy ott van a Biblia minden szállodai szoba éjjeli szekrényében, olvashatnánk belőle, bólogathatnánk és nem gondolnánk arra, hogy paráznaság! Mert, ha őszinte akarok lenni, amióta itt érzem magam mellett, amióta figyelem azt a könnyedséget, amivel az egészet kezeli, a paráznaság az, ami körül az eszem járkál. A paráznaság egyébként tényleg a dugást jelenti vagy félreértettem valamit?
- Nem, nem gondoltam meg magam. - hangmélyítés bekapcsolt, s amikor kinyitom neki a lépcsőház kapuját, hagyom előre menni, megfigyelve gömbölyű hátsóját, és azokra a klasszikus filmekre kell gondolnom, amikor a hatalmas bajszú gonosz kitolja a nyelvét a száján, majd ujjaival a levegőt töfködve imitálja, hogy belémarkol kiszemeltjének seggébe. Lehet, hogy túl sok Ron Jeremy pornót néztem...
- A harmadik emelet, aztán jobbra. - ha lenne rá lehetőségem, akkor minden egyes lépcsőfoknál megállnék, pihennék egy percet, megfigyelném a falakat, a festéket, mennyire tiszta a lépcsőház, vannak-e porcicák a lámpabúrákon, s amíg ezeket a pótcselekvéseket csinálnám, addig agyam vadul zakatolhatna, hogy mégis mit csinálok? Miért hívtam fel? És miért fogadta el? Mit lát bennem? Mit látok benne? Na jó, erre speciel tudom a választ, de a többi?
Azonban nem állunk meg, minden lépéssel előbbre és magasabbra jutunk, majd a nyitott folyosón megelőzöm, hogy megálljak a szobám előtt és remegő kézzel csúsztassam be a kulcsot a zárba. - itt vagyunk...
Persze, hogy nem sikerül, persze, hogy balfasz vagyok és egy pillanatra egy csöpögős romantikus filmben érzem magam, ahogy a pipogya főszereplő képtelen dolgokra a szerelme mellett, aki pedig megértően és mosolyogva nyugtatja meg azzal, hogy lehajol a kulcsért és onnan lentről néz fel rá. És ha most lehajolsz a kulcsért és onnan lentről nézel fel rám, akkor nekem merevedésem lesz, mert akkor kicsit olyan lesz a látvány, mintha éppen... Baszd meg Ron Jeremy!

Megsemmisítő volt, ahogy kimondta azokat a szavakat. Tényleg ennyire szerencsétlen szarnak tűnök? Tényleg nem vagyok jó semmire, nem lát bennem semmit?
- Most miért mondod ezt? - hangmélyítésem már a múlté, sőt némi bizonytalanság is költözik a hangomba, ez azonban nem gátol meg abban, hogy használjam a kulcsot és kinyissam az ajtót. Mi a faszért jöttél el idáig, hogy az utolsó pillanatban kihátrálj? Mi a faszért nem hagytál ott az első pillanatban a picsába, és miért hitetted el velem, hogy érdekellek? Bal tenyerem ökölbe szorul, izületeim hangos ropogással feszülnek meg a szorításban, majd érzem a fájdalmat, amit ez az egész jelent. - Nem szólsz senkinek? Mennyire kedves tőled...
Csak én állok itt elmerülve a szarban, és mennyire megnyugtató, hogy senki más nem fogja megtudni. De én tudni fogom Laura, én minden kibaszott pillanatát tudni fogom, egész éjszaka ezen fog kattogni az agyam, holnap emiatt fogom elbaszni a bűntetőket, a hazaúton emiatt fogok végig kifelé bámulni annak a kurva busznak az ablakán, de te megadod nekem azt a kegyet, hogy nem szólsz róla senkinek.
- Befelé! - nem tudom, hogy honnan jött ez a hangnem, de magamat is meglepem vele. Szemeimben láthatja a haragot, a dühöt, és ha nem engedelmeskedik, akkor is belököm az ajtón, nem törődve azzal, hogy ő mit akar. Valahonnan mélyről jött valami ... valami pusztító, valami gyilkos, valami elemi, amit nem tudok megmagyarázni. Bárcsak azt mondhatnám, hogy sosem éltem meg ilyet, de egyszer, amikor láttam azt a filmet, amikor szobám sötétjében és magányában csüngtem a monitorom villódzó fényét figyelve... Először undorodtam attól, ahogyan a fickó viselkedik azzal a nővel, ahogyan ököllel ütötte az arcát, ahogyan belerúgott, amikor már a földön volt, de újra meg kellett néznem, újra látni akartam. Aztán fojtogatni kezdte, nekiszorította a falhoz és olyan mélyen seggbe kúrta, hogy a nő visított, ordított a fájdalomtól, patakokban hullottak a könnyei, és én élveztem. Élveztem, hogy látom őt szenvedni, kínok között sínylődni, miközben a fickó egyre csak pumpálta, szétfeszítette és meg akarta semmisíteni.
- Nem fogsz róla szólni senkinek, igaz? - zárom be magam mögött az ajtót, ha sikerült őt a szobámban tudni. - Minden nap azt hallgatni, hogy kevés vagyok, elviselni, hogy kinevetnek, beszopni a társadalmi bingót, hogy sosem érek annyit, mint azok a faszok ott a buliban, mert nem vagyok elég gazdag... És akkor jössz te, megsajnálsz, megszánsz, elhiteted velem, hogy érdekellek, aztán pofánvág a realitás és az egész csak egy hülye játék volt? Nem szólok majd senkinek... Tényleg? Mennyire hálás lehetek neked!
Átléptem a Rubicont és innentől már nincs visszaút. Közelebb léptem hozzá, és az ágyra löktem, illetve csak megpróbáltam, de mindent beleadtam, hogy sikerüljön. És ha sikerült, akkor utána vetettem magam és teljes súlyommal tartottam az ágyon, erőszakosan követelve ki tőle egy csókot.
- Tartsd a szád, vagy bajod esik!