New York is made up of millions
of different people,

and they all come here looking for something

• a városhatár átlépése •
üdvözlünk •
new yorkban
Felhasználónév:
Jelszó:
Automatikus bejelentkezés:
• szavak sokasága •
csicseregj csak •
kedvedre

• Ismerõs idegenek •
éppen jelenlévõ •
lakosaink
• népszámlálás •
csoportjaink •
képviselõi
Csoport neve
Bûnüldözés
7
13
Diákok
33
24
Egészségügy
14
8
Hivatal
6
9
Média
15
20
Munkások
25
15
Oktatás
7
6
Törvényszegõk
8
19
Üzlet
14
21
Összesen
129
135

Laura && Jensen --- Lexington, 2000
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyVas. 29 Jan. 2023 - 15:50


Jensen & Laura

“So what we get drunk? So what we don't sleep? We're just having fun, we don't care who sees. So what we go out? That's how it's supposed to be, living young and wild and free.”


Azt mondják, minden emberben el van bújtatva mélyen egyfajta hatodik érzék, de vannak dolgok az életben, amelyeket akkor sem láthatunk vagy érezhetünk előre, ha ez tényleg így van. Olyanok is vannak, akik az őrangyalokban hisznek és nekik tulajdonítják, ha például az utolsó pillanatban el tudják kapni a kormányt, ezzel elkerülve egy ütközést.
Aztán vannak azok, akik legfeljebb kétségbeesetten szeretnének kapaszkodni ezekbe a hiedelmekbe, de csak az ellenkezőjére tudnak bizonyítékokat felmutatni. Nekem nem volt hatodik érzékem, amikor aznap este a nappaliban mit sem sejtve visszamosolyogtam Danielre. Igazság szerint még örültem is – arra gondoltam, ez előremutató, azt hittem, végre át tudjuk lépni a kínosságot, amit a nem várt hozzánk költözése okozott. Fogalmam sem volt a szemeiben megbúvó valódi érzelmekről; nem jelzett semmilyen radar. Őrangyalaim sem voltak, akik még idejében elfordították volna a kulcsot a szobám ajtajának zárjában – az előtt, nem pedig az után, hogy Daniel bejött rajta.
Most sem működött a hatodik érzékem, amikor elindultam Jensennel a padtól. Még én vagyok az, aki szarul érzi magát, amikor elkámpicsorodva visszakérdez, miért mondom ezt. Némi sajnálattal nézek rá, biztosítom róla, hogy nem kell tudnia senkinek minderről, hiszen miért is mondanám el? Soha nem érdekeltek az ilyen kicsinyes játékok.
De aztán rám kiabál. Most már látom a szemeiben az érzéseket. Most már ugyanúgy néz rám, mint Daniel.
Az ujjaim vége zsibbadni kezd, a vérem pedig mintha jéggé válna az ereimben, ahogy belök az ajtón. A látóterem lassan szűkülni kezd, a széleit feketeség kezdi egyre inkább betakarni. A fülem sípol, nem hallom a szavait, csak az azok mögött megülő és belőle is hullámokban áradó pusztító érzéseket. Nem hallom a telefonom rezgését sem a táskámban. Mintha ismét elkezdenék kilépni a testemből, csak hogy az elmém blokkolja a történéseket, mint ahogy akkor is tette.
Az ágyon fekszem és ő fölöttem van. Tartsd a szád, vagy bajod esik!
Újra a saját ágyamban vagyok, Daniel teste az ágyra szorít, pont úgy, mint ahogy a tenyere tapad a számra. Egy szót sem fogsz szólni erről senkinek, vagy esküszöm, megöllek.
A tekintetem üvegessé válik, a testem pedig rongybabává. El akarom tűnni innen, meg akarok szűnni létezni, nem akarom magamon érezni a súlyát, a száját, nem akarom, nem akarom, nem akarom...
Nem érzékelem a percek múlását, a megállás nélkül rezgő telefonomat. Nem hallom a hamarosan a folyosóról beszivárgó hangokat. Nem fogok fel semmit egészen addig a pillanatig, amíg valaki a nevemet nem kiáltja odakint.
– Rae!
Ha őrangyalaim nincsenek is, én még megtalálom a hangomat. Arra gondolok, hogy nem lehetek olyan gyenge mint legutóbb. Arra gondolok, hogy valamit tennem kell. Úgyhogy rekedten, könnyek között, talán befogott szájjal, de sikítok.

Az események összemosódnak. Nem tudom pontosan, hogy kerülök újra Missy kocsijába, csak képek villannak fel arról, ahogy ha kellett, ránk törték az ajtót. Voltak ismerős arcok, mint Missy, Danny, John és Tyler, de egy-két ismeretlent is fel tudok fedezni köztük, nem mintha ez érdekelne. Csak Missynek hagytam, hogy hozzám érjen és sietve kikísérjen, ez biztos. Nem válaszolok a kérdéseire, miközben a táj elmosódik az ablak előtt, csak akkor rázom meg a fejem, amikor a rendőrségre akar vinni.
Felrémlik előttem a nyomozónő arca, aki két nappal ezelőtt próbált beszélni velem Daniel ugye kapcsán, de én válaszok helyett pánikrohamot kaptam és majdnem elájultam. Még megvan a névjegykártyája.
Lehunyom a szemem, homlokom a hűs ablaküvegnek támasztom. Hazavitetem magam Missyvel, de nem akarom, hogy velem maradjon. Hang nélkül jutok el a szobámig és zárom magamra az ajtót, aztán csak állok ott és bámulom az ágyamat. Nem mozdulok. Lecsúszok az ajtó mentén a földre és míg a néma könnyek újra lecsorognak az arcomon, a telefonommal babrálok. Lenézek a képernyőre. Egy névjegyet nyitottam meg.
Bezárom.
Két perc múlva megint megnyitom. Az ujjam köröz a hívást indító gomb felett.
Bezárom.
Három perc múlva a vonal már kicseng.
– Hello...?
Szaggatott, mély lélegzettel hunyom le a szemem, a szívem pedig szinte a gyomromba süllyed. Három éve nem hallottam a hangját, most mégis mintha az lenne a válasz mindenre.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


go easy on me, baby
I had good intentions and the highest hopes but I know right now that probably doesn't even show.
mind álarcot viselünk
Laura Moreau-Reyes
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 ReaWnTK
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Qe9Hgm
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
it's complicated (and I mean it)
★ lakhely ★ :
Lexington
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 GRfUO6M
★ foglalkozás ★ :
assistant
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
20
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyVas. 29 Jan. 2023 - 1:03
Megsemmisítő volt, ahogy kimondta azokat a szavakat. Tényleg ennyire szerencsétlen szarnak tűnök? Tényleg nem vagyok jó semmire, nem lát bennem semmit?
- Most miért mondod ezt? - hangmélyítésem már a múlté, sőt némi bizonytalanság is költözik a hangomba, ez azonban nem gátol meg abban, hogy használjam a kulcsot és kinyissam az ajtót. Mi a faszért jöttél el idáig, hogy az utolsó pillanatban kihátrálj? Mi a faszért nem hagytál ott az első pillanatban a picsába, és miért hitetted el velem, hogy érdekellek? Bal tenyerem ökölbe szorul, izületeim hangos ropogással feszülnek meg a szorításban, majd érzem a fájdalmat, amit ez az egész jelent. - Nem szólsz senkinek? Mennyire kedves tőled...
Csak én állok itt elmerülve a szarban, és mennyire megnyugtató, hogy senki más nem fogja megtudni. De én tudni fogom Laura, én minden kibaszott pillanatát tudni fogom, egész éjszaka ezen fog kattogni az agyam, holnap emiatt fogom elbaszni a bűntetőket, a hazaúton emiatt fogok végig kifelé bámulni annak a kurva busznak az ablakán, de te megadod nekem azt a kegyet, hogy nem szólsz róla senkinek.
- Befelé! - nem tudom, hogy honnan jött ez a hangnem, de magamat is meglepem vele. Szemeimben láthatja a haragot, a dühöt, és ha nem engedelmeskedik, akkor is belököm az ajtón, nem törődve azzal, hogy ő mit akar. Valahonnan mélyről jött valami ... valami pusztító, valami gyilkos, valami elemi, amit nem tudok megmagyarázni. Bárcsak azt mondhatnám, hogy sosem éltem meg ilyet, de egyszer, amikor láttam azt a filmet, amikor szobám sötétjében és magányában csüngtem a monitorom villódzó fényét figyelve... Először undorodtam attól, ahogyan a fickó viselkedik azzal a nővel, ahogyan ököllel ütötte az arcát, ahogyan belerúgott, amikor már a földön volt, de újra meg kellett néznem, újra látni akartam. Aztán fojtogatni kezdte, nekiszorította a falhoz és olyan mélyen seggbe kúrta, hogy a nő visított, ordított a fájdalomtól, patakokban hullottak a könnyei, és én élveztem. Élveztem, hogy látom őt szenvedni, kínok között sínylődni, miközben a fickó egyre csak pumpálta, szétfeszítette és meg akarta semmisíteni.
- Nem fogsz róla szólni senkinek, igaz? - zárom be magam mögött az ajtót, ha sikerült őt a szobámban tudni. - Minden nap azt hallgatni, hogy kevés vagyok, elviselni, hogy kinevetnek, beszopni a társadalmi bingót, hogy sosem érek annyit, mint azok a faszok ott a buliban, mert nem vagyok elég gazdag... És akkor jössz te, megsajnálsz, megszánsz, elhiteted velem, hogy érdekellek, aztán pofánvág a realitás és az egész csak egy hülye játék volt? Nem szólok majd senkinek... Tényleg? Mennyire hálás lehetek neked!
Átléptem a Rubicont és innentől már nincs visszaút. Közelebb léptem hozzá, és az ágyra löktem, illetve csak megpróbáltam, de mindent beleadtam, hogy sikerüljön. És ha sikerült, akkor utána vetettem magam és teljes súlyommal tartottam az ágyon, erőszakosan követelve ki tőle egy csókot.
- Tartsd a szád, vagy bajod esik!
mind álarcot viselünk
Jensen Stockton
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 9nlQo.c100
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Tumblr_okfzsmjt1Y1sqdmfko5_r2_400
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Házas
★ lakhely ★ :
Manhattan, Upper East Side
★ foglalkozás ★ :
Bíró
★ play by ★ :
Chris Pine
★ hozzászólások száma ★ :
100
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptySzomb. 28 Jan. 2023 - 19:49


Jensen & Laura

“So what we get drunk? So what we don't sleep? We're just having fun, we don't care who sees. So what we go out? That's how it's supposed to be, living young and wild and free.”


Elvigyorodom a lelkesedésén és talán éppen emiatt a lelkesedés miatt van egy enyhe lelkiismeret-furdalásom, amiért ez részemről a legkevésbé sem nagy áldozat, de továbbra is hallgatok erről a kis apróságról. Nem beszélünk a múltról. Nem beszélünk Jaxről. Két egyszerű szabály. Három, ha hozzátesszük, hogy csak a jelen van, mindaddig, amíg már az sincs. Már alig várom azt a pillanatot, amikor egyszerűen csak mintha kilépnék a testemből és nincs többé... semmi. Még akkor is, ha soha nem tart elég sokáig. Addig sem emlékezem, vagy épp gondolkozom azon, hogy Jaxszel miért nem volt soha ilyen, csak... mindenki mással utána.
Nem is akarok már beszélgetni sem emiatt, ebből a szempontból pedig eltölt némi aggodalommal, hogy Jensen eddigi viselkedése alapján ez talán nem fog megvalósulni, a helyzetet azonban megmenti Missy és a telefonhívása. Így nem vagyok kénytelen Jensennel beszélgetésbe elegyedni, csak akkor kell újra megszólalnom, amikor odaérünk a motel elé. Felajánlom neki a kihátrálás lehetőséget, de elutasítja; mókásnak találom az elmélyített hangját, őszintén remélem, hogy nem lenyűgözni próbál vele. Azért van bennem annyi tartás, hogy ne nevessek az arcába.
– Nos, akkor menjünk – bólintok mosolyogva. Előtte lépek be a lépcsőházba és nyilván érzem magamon a tekintetét, de nem zavar, már rég megtanultam kizárni az érzést, amikor méregetnek, mint egy darab húst. Egyébként sem te vagy a darab hús, ha te használod ki őket, nem?
– Igenis, kapitány – vigyorodok el, megpróbálva a Spongyabobból idézni, az arcom pedig szerencsére már csak akkor torzul grimaszba, amikor ismét előrefelé nézek. A gondolataim egy kicsit még ott vannak a Párducos témánál, így pedig a kapitány emlegetése kellemetlen görcsbe rántja a gyomromat.
Felejts el. Kapcsolj ki. Ne gondolj rá. Már elment. Verd ki végre a fejedből.
Gyorsan eltűnik a három emeletnyi távolság, amikor pedig fellépek a megfelelő szint folyosójára, az útbaigazításnak megfelelően jobbra fordulok. Lelassítok, hagyom, hogy Jensen beérjen és előremenjen, a szobaszámot ugyanis nem mondta meg. Mosollyal a szám sarkában várom meg, hogy megálljon a megfelelő ajtó előtt, de nem tudom nem észrevenni a keze remegését, ahogy a kulcsot a zárba illeszti. Illesztené.
Filmbe illő a mozdulat, ahogy a kulcs csörömpölve a földre esik, én pedig először azóta, hogy megcéloztam azt a bizonyos padot, egy pillanatra elbizonytalanodom. Rejtőzik némi zavar a halk nevetésembe, de azért lehajolok és egy gyors mozdulattal fel is egyenesedve felmarkolom azt a földről.
– Figyelj, Jensen... – felé nyújtom a kulcsot, a kezemmel szelve át a köztünk levő távolságot. – Nem kell ezt csinálnunk, ha nem vagy benne biztos – mosolygok rá kedvesen, megértőn. Talán magam is érzem, hogy most már értelme sem lenne rébuszokban beszélni; itt állunk a motelszobája ajtajában, nyilván nem a bélyeggyűjteményét fogom nézegetni odabent, ha bemegyünk. Ha bemegyünk.
– Nem gáz. Nem fogok szólni róla senkinek – teszem még hozzá, ha esetleg ebben is a többiek véleménye miatt aggódna. Engem aztán tényleg nem ejt kétségbe, ha vissza kell mennem a tóhoz, nekem egyébként is csak egyetlen dolog miatt van erre szükségem. Márpedig ha ennyire... zavarban van, tart tőlem, vagy ki tudja, akkor csak annál nehezebb lenne távoznom a valóságból.
Ezért is választom általában a minél kevésbé tiszta tekintetű, részeg srácokat, akik azt sem tudják, hol vannak és mit csinálnak – őket nem érdekli az sem, te mit csinálsz. Vagy pont hogy nem csinálsz.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


go easy on me, baby
I had good intentions and the highest hopes but I know right now that probably doesn't even show.
mind álarcot viselünk
Laura Moreau-Reyes
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 ReaWnTK
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Qe9Hgm
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
it's complicated (and I mean it)
★ lakhely ★ :
Lexington
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 GRfUO6M
★ foglalkozás ★ :
assistant
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
20
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyVas. 15 Jan. 2023 - 11:40
Azért valahol tényleg büszke vagyok magamra, mert olyan még sosem volt, hogy én meg egy lány, most pedig majdnem összeölelkezve megyünk a szállodai szobám felé. Okés, persze, próbálkoztam már, mondjuk úgy kevesebb sikerrel, de olyat még nem toszott ez a világ, hogy a másik nem igent mondott volna. És most megyünk a szállodai szobám felé... És most megyünk a szállodai szobám felé? És mégis, mi a tökömet fogunk ott csinálni? Két dolog érdekel az életben, és nem hiszem, hogy a kosárlabdáról vagy a South Parkról akarna beszélgetni.
- Köszi, vesszenek a Párducok! - mi vagy te, ötéves? Vesszenek a Párducok? Okés, hogy éppen beléd karol álmaid csaja, de azért még nem kell lemenni debilbe és hülyeségeket mondani. Összeszedhetném magamat, hiszen a szálloda egyre közelebb jön, én pedig még mindig nem tudom, hogy miért ajánlottam fel a szobámat. Tudod Jensen, néha gondolkodhatnál is, mielőtt beszélsz. Szerintem ez egy olyan tanács, amit megfogadhatnék!
A telefonhívás viszont kizökkent és ez nagyon jó, mert amíg beszélget az ismeretlennel, addig van időm gondolkodni. Biztos van tévé, nézhetnénk azt, vagy ott van a Biblia minden szállodai szoba éjjeli szekrényében, olvashatnánk belőle, bólogathatnánk és nem gondolnánk arra, hogy paráznaság! Mert, ha őszinte akarok lenni, amióta itt érzem magam mellett, amióta figyelem azt a könnyedséget, amivel az egészet kezeli, a paráznaság az, ami körül az eszem járkál. A paráznaság egyébként tényleg a dugást jelenti vagy félreértettem valamit?
- Nem, nem gondoltam meg magam. - hangmélyítés bekapcsolt, s amikor kinyitom neki a lépcsőház kapuját, hagyom előre menni, megfigyelve gömbölyű hátsóját, és azokra a klasszikus filmekre kell gondolnom, amikor a hatalmas bajszú gonosz kitolja a nyelvét a száján, majd ujjaival a levegőt töfködve imitálja, hogy belémarkol kiszemeltjének seggébe. Lehet, hogy túl sok Ron Jeremy pornót néztem...
- A harmadik emelet, aztán jobbra. - ha lenne rá lehetőségem, akkor minden egyes lépcsőfoknál megállnék, pihennék egy percet, megfigyelném a falakat, a festéket, mennyire tiszta a lépcsőház, vannak-e porcicák a lámpabúrákon, s amíg ezeket a pótcselekvéseket csinálnám, addig agyam vadul zakatolhatna, hogy mégis mit csinálok? Miért hívtam fel? És miért fogadta el? Mit lát bennem? Mit látok benne? Na jó, erre speciel tudom a választ, de a többi?
Azonban nem állunk meg, minden lépéssel előbbre és magasabbra jutunk, majd a nyitott folyosón megelőzöm, hogy megálljak a szobám előtt és remegő kézzel csúsztassam be a kulcsot a zárba. - itt vagyunk...
Persze, hogy nem sikerül, persze, hogy balfasz vagyok és egy pillanatra egy csöpögős romantikus filmben érzem magam, ahogy a pipogya főszereplő képtelen dolgokra a szerelme mellett, aki pedig megértően és mosolyogva nyugtatja meg azzal, hogy lehajol a kulcsért és onnan lentről néz fel rá. És ha most lehajolsz a kulcsért és onnan lentről nézel fel rám, akkor nekem merevedésem lesz, mert akkor kicsit olyan lesz a látvány, mintha éppen... Baszd meg Ron Jeremy!
mind álarcot viselünk
Jensen Stockton
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 9nlQo.c100
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Tumblr_okfzsmjt1Y1sqdmfko5_r2_400
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Házas
★ lakhely ★ :
Manhattan, Upper East Side
★ foglalkozás ★ :
Bíró
★ play by ★ :
Chris Pine
★ hozzászólások száma ★ :
100
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptySzomb. 14 Jan. 2023 - 15:02


Jensen & Laura

“So what we get drunk? So what we don't sleep? We're just having fun, we don't care who sees. So what we go out? That's how it's supposed to be, living young and wild and free.”


Szinte érzem, ahogy a korábban kivesézett megfelelési kényszer visszatér a fejébe a kosármeccs és a teljesítés emlegetésével, ezért rámosolygok és könnyedén, finoman oldalba bököm a könyökömmel, ha már belé karoltam.
– A kedvedért nektek fogok szurkolni – ígérem meg neki. Ez így nagy áldozatnak hangzik, az idegen csapatnak szurkolni a sajátjaim helyett; nem is osztom meg vele, hogy igazából eddig is csak akkor szurkoltam az iskolánknak, amikor Jax volt a csapatkapitány.
Inkább el is terelem a figyelmet, felajánlva valamiféle célt magunknak, amit viszonylagosan megvétóz, de nem veszem a lelkemre. Ha inkább a motelszoba magányát választaná az este hátralevő részére, lelke rajta, majd megpróbálom másképp elkerülni Tylert.
– Igen, ismerem a helyet – bólintok egy mosollyal, és nem is próbálom győzködni, vagy ilyesmi. Inkább rágyújtok, bár őt is megkínálom, természetesen, még ha nem is él vele. Miközben kifújom a füstöt, azon gondolkozom, most akkor melyik elköszönést válasszam, ami elég udvarias, de a legkevésbé gáz, Jensen azonban megelőz a szavaival.
– Vagy...? – vonom fel a szemöldököm kíváncsian. Most komolyan elpirult? Hát ez haláli cuki. Azt hiszem, már csak emiatt is sejtem, mi lesz a folytatás, de nem segítek neki, hadd találja csak meg a bátorságát; biztosan sokat kereste, az eddigiekből kiindulva.
Elmosolyodom, ahogy kinyökögi a szoba szót, amit aztán mindenféle más infóval told meg – vagy kérdez? –, és ekkor már halkan elnevetem magam.
– Én benne vagyok – vonok vállat sokkal több természetességgel és könnyedséggel, mint amennyibe neki telt összeszedni a kérdést.
Újra belekarolok, ezzel is üzenve, hogy mehetünk, a cigimért pedig kifejezetten hálás vagyok, ugyanis ettől a ponttól kezdve mindig igyekszem inkább elzárkózni a beszélgetéstől. Mármint, a szükségtelen mélységektől. Abból mindig csak a baj van.
Missy szerencsére megint olyan, mint egy telepata, anélkül ment meg a szituációból, hogy kérném erre, amikor megcsörren a telefonom.
– Mit csinálsz? – szólal meg azon nyomban, ahogy fogadom a hívást. Nem lep meg a hangja tónus; utoljára akkor volt izgatott, amikor úgy hitte, hogy Jax-szel randizunk, nem mintha így hívta volna. Mindig csak Jackson Reyesként hivatkozott rá, olyan hangsúllyal ejtve ki a nevét, mintha mondjuk Brad Pittről beszélt volna, vagy ilyesmi.
– Csak mondd azt a többieknek, hogy ma nem vagyok bulizós kedvemben – kerülöm ki a választ.
– Nem is ismered a csávót. Ez tök para, Rae. – Sóhajként fújom ki a füstöt hosszan az orromon, de inkább nem mondok semmit, csak elköszönök tőle. Valószínűleg úgysem tudna mit kezdeni azzal, hogy ne aggódj, Missy, a legrosszabb már megtörtént, ezúttal majd sikítok.
Lehalkítom a telefont, visszateszem a táskámba, aztán Jensenre mosolygok.
– Bocsi, nem hagyott volna békén, ha nem veszem fel – osztom meg vele az egyébként valós tényeket, mielőtt felpillantanék a motelre, amit közben elértünk. – Nem gondoltad meg magad? – kérdezem egy kis mosollyal, megadva neki a megfutamodás lehetőséget.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


go easy on me, baby
I had good intentions and the highest hopes but I know right now that probably doesn't even show.
mind álarcot viselünk
Laura Moreau-Reyes
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 ReaWnTK
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Qe9Hgm
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
it's complicated (and I mean it)
★ lakhely ★ :
Lexington
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 GRfUO6M
★ foglalkozás ★ :
assistant
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
20
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyHétf. 2 Jan. 2023 - 15:39
Ha New Yorkban egy lánytól megkérdezem, hogy van-e pasija, akkor minimum egy pofon érdemlek, de Raenek mintha a szeme sem rebbent volna, úgy válaszolt nemlegesen a kérdésemre. És ha már New Yorknál járunk, és egy ilyen lány azt mondja, hogy nincsen pasija, akkor két dolog lehet: hazudik vagy valami baj van vele. A helyi viszonyokat viszont nem ismerem, és egy idegenre mégsem mondhatom, hogy hazudik, szóval arra a következtetésre kell jutnom, hogy a velem flörtölő lánnyal valami baj van.
Mert ugye ez a flört? Mármint, amit mi most éppen csinálunk, azt úgy nevezik, nem? Nem mondanám, hogy túlzottan tapasztalt vagyok benne, s inkább mondjuk úgy, hogy minden körülmények között kezdő vagyok ebben a témában, de eddig jól sikerül, nem? Mármint ő nem szaladt még el, én sem vizeltem még össze magam, és egyfajta terv is kirajzolódni látszódik, ha jól érzem.
- Igen, a kosármeccs... Azon kellene jót produkálnom, hogy jó esélyem legyen az ösztöndíjra. - imádom, ahogyan belémkarol. Mármint nem az, hogy végre ilyen közelségbe kerülök egy lánnyal, mert karoltak már belém, de az ilyen mesterkélt, művigyoros összekarolás volt, amiben mindketten ugyanolyan rosszul éreztük magunkat. De ez itt most teljesen más volt, ez itt most laza, ösztönös, könnyed, és már az első gyerekünk nevét keresem...
- Nem, még nem voltam. - és szerintem soha többet nem is leszek. Mert ugye mit is lehet itt csinálni, meg milyen emberek laknak itt, meg ez nem egy New York, ez itt Lexington... Fúj! - Szívesen venném a körbevezetést, de a tervem az volt, hogy lejövök, megiszok két sört, aztán vissza a szobámba. Tudod, itt a tavak mellett. A motelben... Ott!
Mutatok a szálloda felé, de valószínűleg enélkül is tudja okostojás, hiszen mégiscsak helyi lakos. És ez elég pici városnak tűnik, hogy mindenki ismerjen minden utcát mindenhol. Aztán az is lehet, hogy mégsem, de mindegy. A cigarettát viszont elutasítom, nem élek vele, karját pedig hiányolni kezdem, márcsak ezért is leszokhatna. De nem ítélek, hogy ne ítéltessek, talán az egyetlen jó szöveg az egész Bibliában. Ennek ellenére tartom magam ehhez a passzushoz, mert végülis igaza van, nem?
- De beszélgethetünk a szálloda előtt is, vagy... - sóhaj, vörösödés, kissé kappan hang, bizonytalan félrepillantás, hangos szívdobogás, izzadós tenyerek és homlok, kiszáradt száj, büdös lehelet. - ... vagy a szobámban?
Mégis mi a faszt csinálok? Jensen, héé... Pajti, vegyél levegőt! Nem, ez itt most nem a világvége, még akkor sem, ha nemet mond, te pedig úgy állsz most ott előtte, mintha egy fingot akarnál visszatartani egy templom közepén. Annak ellenére, hogy a két helyzet között van némi hasolóság, de nem kell elájulni amiatt, ha megtörténik. Mindkettő természetes emberi viselkedésforma, mindkettő jobb, ha kint van, mintsem bentragadjon, és mindkettő mosolyt csalhat az arcokra. Szóval semmi gond, szép lassan belélegez, majd kifúj.
- Mert... Mert ahogy a szobatársam ismerem, mééég ... olyan ... pár óránk biztos van? - kérdezed vagy mondod? - ...biztos van.
Mondom.

Laura Moreau-Reyes imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Jensen Stockton
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 9nlQo.c100
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Tumblr_okfzsmjt1Y1sqdmfko5_r2_400
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Házas
★ lakhely ★ :
Manhattan, Upper East Side
★ foglalkozás ★ :
Bíró
★ play by ★ :
Chris Pine
★ hozzászólások száma ★ :
100
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyVas. 1 Jan. 2023 - 20:20


Jensen & Laura

“So what we get drunk? So what we don't sleep? We're just having fun, we don't care who sees. So what we go out? That's how it's supposed to be, living young and wild and free.”


Halkan elnevetem magam Jensen kicsit sem összeszedett válaszán. Igazából elég nehéz kiigazodnom rajta, nem olyannak tűnik, mint akinek lenne oka visszahúzódónak lenni – mármint úgy egyáltalán, ez nem a bulizási szokásokra értendő –, de közben mégis olyan kis furcsán aranyos. Eskü, mintha a hangját is elmélyítené kicsit, de lehet, hogy csak beképzelem; azt mindenesetre biztos nem képzelem, hogy utána némileg letaperolja a hátsó felem. A szemöldököm feljebb kúszik, ahogy ránézek a szemem sarkából, ajkaimon viszont játékos mosoly játszik, és nem is teszem szóvá a dolgot, pláne nem pofozom fel, vagy ilyesmi. Nem szoktam szűzlányosat játszani.
Aztán a korábbi kérdésemre is megkapom a választ, aminek hallatán rámosolygok.
– Akkor még messze nincs veszve minden. Csak tovább kell hatnod valakire, akinek nyugtatni szükséges az egóját – szélesedik ki a mosolyom. Nekem ugyan nem kell bemutatni az íratlan kasztrendszereinket a suliban és azon kívül. Én magam is sok skatulyába sorolódtam már be, de szerencsére cseppet sem érdekel. Már.
Belekarolnék egy amolyan na menjünk mozdulattal – bár a sör kérdését nem válaszolta meg, a nincs válasz is egyfajta válasz, szóval nekem mindegy –, de mielőtt még megtehetném, a nagy elgondolkozásában mégis megcéloz egy kérdéssel. Ez egy kicsit hirtelen ér mondjuk; egyetlen arc, egyetlen szempár jelenik meg a lelki szemeim előtt, amelyet igyekszek egy-két pislogással eltüntetni onnan.
– Szóval tényleg nem akarsz a barátnőm lenni?
– Nem. (...) Úgy értem... nem folytathatnánk ezt? Csak így?
– El sem hiszem, hogy ezt te kérdezed tőlem.
– Szóval nem...?
– Dehogynem, Rae. Átjössz este?

A kép szertefoszlik a lelki szemeim előtt Jax emlékével együtt. Fogalmam sincs, miért gondolok még mindig rá, de megtalálom magamban az erőt, hogy elnevessem magam.
– Nem, nincs pasim – válaszolom meg a kérdést végül (látszólag) könnyedén, bár Jensen addigra már a kavicsokat rugdossa a földön és lehet, hogy az alkoholt hibáztatja a kérdés miatt. Az elrúgott kavics megpattan egy fa törzsén, nem sokkal kerülve el, hogy ránk pattanjon vissza, de én nem foglalkozok vele különösebben.
– Jólvan, így úgyis szabadabban közlekedhetünk – vonok vállat, és most már belekarolok, hogy elkezdjem a város felé vezetni.
– A meccs miatt jöttetek, igaz?  – kíváncsiskodom közben, csak hogy megbizonyosodjak róla, hogy nem helybéli. Missy említette, hogy részben ezért is szerveződik a mai buli, de nem figyeltem oda, kik és honnan jöttek a városba.
– Jártál már Lexingtonban? – érdeklődöm aztán. – Nem ígérem, hogy körbevezetlek, mert jövő hétre sem végeznénk, főleg lábon. Amúgy is minden messze van így, de ha kitalálunk valami célt, akár taxit is foghatunk – vetem fel. Kifűzöm a kezem a karjából, csak hogy a táskámba nyúlva előhalásszam a cigis dobozomat és a gyújtómat. A doboz tetejét felpattintva felkínálom azt Jensennek is, de ha nem kér, nem erőltetem; én a számba csúsztatok egy szálat, aztán meg is gyújtom, bár ha Jensen is kért, előbb neki adok tüzet.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


go easy on me, baby
I had good intentions and the highest hopes but I know right now that probably doesn't even show.

Jensen Stockton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Laura Moreau-Reyes
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 ReaWnTK
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Qe9Hgm
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
it's complicated (and I mean it)
★ lakhely ★ :
Lexington
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 GRfUO6M
★ foglalkozás ★ :
assistant
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
20
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptySzer. 28 Dec. 2022 - 20:22
Okés, leszel a feleségem? És most egy pillanatra a világ legapróbb bármilyévé változtam, mert csak reménykedni tudtam abban, hogy ezt nem mondam ki hangosan. És egyre inkább úgy tűnt, hogy marha nagy szerencsém volt, mert nem nézett rám, mint egy idiótára és el sem futott sikítva. Szóval bennem maradt a kérdés, de akkor is, ki ez a lány, aki csak így megjelenik mellettem, mint egy angyal és pillanatok alatt elvarázsol, mintha csak valami drog lenne. A többiek figyelmeztettek arra, hogy vigyázzak a vidéki lányokkal, de arról nem volt szó, hogy pillanatok alatt szerelmes leszek és örökké vele akarok lenni!
- Hát nem tudom... - persze, hogy tudod, te pöcsfej, ne add a szende szűzet, annak ellenére, hogy még az vagy. Mármint szűz! A szendéről nem tudok, pedig magamról beszélek, de most miért is gondolkodom ezen? Egy gyönyörű lány arra kér, hogy sétálj vele a városban és talán még többet, te meg azon töprengsz, hogy szende? - Köhöm... De tudom... Menjünk!
Kicsit mélyítek a hangomon, hogy magabiztosabbnak tűnjek, és ahogy ő az előbb, úgy én is megvállazom, de olyan szerencsétlenül sikerül a manőver, hogy valahogyan, véletlenül, nem akaratlagosan, teljesen szerencsétlenül meglódult a kezem, és ki tudja hogyan, végigsimítottam a hátsóját. Mármint inkább cirógatás volt, egy apró hussanás ujjbeggyel a ruhája anyagán, de Isten lássa lelkem, nem akartam.
A francokat nem akartam, de tényleg nem akartam. Mármint nem volt szándékos, mármint nem mondom, hogy szar érzés volt, de nem akartam igazán, de másrészről tényleg akartam, de nem úgy... Miért vagyok ilyen pöcskenőcs? Ne említsd, nem hozd fel, bocsánatot se kérj, hátha észre sem vette, de miért ne venné észre, mégiscsak része a hátsója, és ha valaki az én seggemet ekézné végig az ujjával, akkor azt csak megérezném, nem?
- Őőő... Jogra akartam menni... - fasza mentés, te vagy a király! - És most is ösztöndíjon vagyok, az szülői munkaközösség minden évben támogat egy szerencsést, hogy ott tanulhasson a gazdagok és szépek között. Gondolom ezzel nyugtatják a saját egójukat, meg leírják az adóból. Vagy valami...
Ne említsd meg, ne említsd meg... Látod, képes vagyok összeszedett beszélgetésre és egyáltalán nem ciki, hogy megfogtam a segged, hiszen nem is történt semmi, nem kell sikítanod, nem akarok tőled semmit... Mármint akarok, de nem így és nem most, meg nem is ismerjük egymást és még senkivel nem voltam, szóval beszélgethetnénk valami másról? Mondjuk, hogy te hova jársz iskolába? Melyik a kedvenc tantárgyad? Van tanár, akit utálsz? Kivel jöttél a buliba?
- És van pasid?
Vagy inkább a lányokkal? Mert azzal sincs nekem bajom, sőt! És...
...
És akkor esett le, hogy az egyik kérdést hangosan tettem fel. Mégis, mi a bajom? Ennyire megártott a sör, hogy már nem tudok uralkodni magamon, és random kérdések a fejemben egyszerűen csak kibuggyannak, mint pattanás az orrom hegyén? És miért ehhez hasonlítom? Most az orrom sarkában megbújó miteszerekre kell gondolnom, az apró kis fekete pontokra, és mindjárt hányok...
- Azt hiszem, nekem már nem kell több sör! - pöckölök el lábammal egy kavicsot, és ha ez ugyanolyan sikeres manőver, mint az este eddigi össze manővere, akkor a szemei közé lövöm.

Laura Moreau-Reyes imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Jensen Stockton
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 9nlQo.c100
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Tumblr_okfzsmjt1Y1sqdmfko5_r2_400
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Házas
★ lakhely ★ :
Manhattan, Upper East Side
★ foglalkozás ★ :
Bíró
★ play by ★ :
Chris Pine
★ hozzászólások száma ★ :
100
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptySzer. 28 Dec. 2022 - 17:47


Jensen & Laura

“So what we get drunk? So what we don't sleep? We're just having fun, we don't care who sees. So what we go out? That's how it's supposed to be, living young and wild and free.”


Sok mindenre számítottam az este folyamán, de arra semmiképpen, amerre épp tartottak a dolgok. A kíváncsiságom és egyfajta bajtársiasság hajtott, amikor ideültem Jensen mellé, de a válasza meglep – hát még a könnyek. Ezen sokkal inkább megütközöm mint az iménti böfögésen. Megtehetném, hogy magára hagyom, mondván van elég bajom nekem is, nem kell még egy idegen srác problémája is a nyakamba, de... nem teszem. Inkább rákérdezek, mi baja van. Talán neki jól esne beszélni róla, és amíg az ő problémáit vitatjuk meg, eszébe sem fog jutni, hogy engem kezdjen megfejteni. Akkor menekülnék.
Beszélni kezd, én pedig megszeppenve pislogok egy kicsit. Amit először mond, az olyan dolgokat juttat eszembe, amire nem voltak felkészülve; arra emlékeztet, aki szinte minden nap megkísérti a gondolataimat. Felrémlik előttem a pillanat, amikor tegnap végigsétáltam az utcájukon és addig bámultam a bejárati ajtót, míg a szomszédjuknál meg nem libbent a függöny, én pedig el nem futottam. Pedig Jax még csak otthon sem lehetett volna, hiszen Bostonban van. Nem mintha utánajártam volna, hová jelentkezett...
Halkan megköszörülöm a torkomat, amikor feláll és ezzel a mozdulattal kiragad a gondolataimból. Eldobja az üveget, amin egy kicsit mosolygok, de én azért inkább nem követem a példáját, hanem tovább ürítem a sajátomat. Közben hallgatom a folytatást és bár ez már szembe megy azzal, amire az imént asszociáltam, azért nem nehéz összeadni egyet a kettővel.
– Hova szeretnél egyetemre menni? – kérdezem halkan, együttérzőn. – Nem kaphatsz ösztöndíjat...? – dobom be az egyetlen lehetőséget, ami eszembe jut. Ha jó sportoló, akár száz százalékosat is kaphat, azt hiszem.
A mutogatás újra mosolyt csal az arcomra, és amikor megvádol azzal, hogy jobb dolgom is lehet ennél, csak elnevetem magam. Kiiszom az utolsó kortyot is az üvegből, aztán én is felállok és pont úgy dobom el az üveget, ahogy Jensen tette, mielőtt odaállnék mellé, hogy én is bemutassak mindenkinek, két kézzel.
– Viccelsz?! – kérdezek vissza. Rávigyorgok, aztán újra a bulizó tömeg felé fordulok és még valami obszcén dolgot is kiabálok nekik; amit természetesen nem hallhatnak a zenétől. Játékosan meglököm Jensen vállát a sajátommal.
– Nem akarsz inkább lelépni?  – mosolygok rá spontán. – Nem mondom, hogy vannak ötleteim, de annál csak jobbat találhatunk ki, mint hogy itt haragudjunk a világra. Mit mondasz? Szerezzek még sort és a nyakunkba vesszük a várost? – vonom fel a szemöldököm.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


go easy on me, baby
I had good intentions and the highest hopes but I know right now that probably doesn't even show.

Jensen Stockton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Laura Moreau-Reyes
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 ReaWnTK
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Qe9Hgm
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
it's complicated (and I mean it)
★ lakhely ★ :
Lexington
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 GRfUO6M
★ foglalkozás ★ :
assistant
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
20
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyHétf. 26 Dec. 2022 - 22:30
Szóval kimondtam a szavakat, pedig nem szándékoztam. Kérdéséből azonban leesett, hogy ő is hallotta a gondolatot, ami nem hagy nyugtot nekem. Nagyot sóhajtok, és már mondanám is neki, hogy felejtsen el, nem kell törődnie velem, de valahol mélyen annyira jól esett, hogy visszakérdezett. Hogy egy ismeretlen lány veszi a fáradtságot és kicsiny kérdéseivel mégiscsak törődik velem.
Hallottam valahonnan, hogy egy idegennel könnyebben osztod meg a gondjaidat, talán azért, mert egy ismeretlen nem ítélkezik feletted, talán azért mert soha nem fogom visszahallani mástól, amit neki elmondok, talán azért pár nap múlva azt is el fogom felejteni, hogy beszéltem vele. Lehet, hogy mindegyik, lehet, hogy egyik sem, de szívemet most mégis remény tölti el egy pillanatra, s ahogy felnézek rá, ahogyan csíkká szűkítem számat és hunyorogva próbálok még több vonást leolvasni arcából, úgy dőlök újra hátra.
- Attól félek, hogy kevés vagyok... Egész életemben kidolgoztam a belemet, edzések, tanulás, hétvégén meccsek, soha egy buli, soha egy szabad perc, minden arról szól, hogy megmutassam azoknak a faszoknak ott, hogy érek annyit, mint ők... - mutatok a bulizókra, majd újra visszapillantok Rae-re. - De nem érek, soha sem fogok annyit érni, mint ezek a pénzes szarzsákok, akiknek megszületni volt a legnehezebb az életükben...
Felállok és elfordulok tőle. Újra beleiszok a sörömbe, még mindig nem szeretem, így idegességemben egy hirtelen mozdulattal elhajítom az üveget, nem törődve azzal, hogy kit vagy mit talál el a lövedék.
- Pedig tudom, hogy mindegyiknél többet érnék, ha lenne pénzem, akkor mindegyik megcsókolhatná a seggemet, de amikor látod a szüleid szemén, hogy nem tudják támogatni a nagyratörő terveidet, hogy képtelenek kifizetni azt a kurva egyetemi tandíjat, akkor eltörik benned valami, mert tudod, hogy egész életedben gürizhetsz, akkor sem lesznek olyan esélyeid, mint nekik...
Visszafordulok, és haragot láthat rajtam. A szememben, az arcomon, a testtartásom is erről árulkodik, és ahogy hallom a többieket önfeledten ünnepelni, bulizni, táncolni és inni, középső ujjammal bemutatok nekik, sőt előveszem a nagyágyút és mindkét öklömet feléjük fordítom, csakhogy még nagyobb súlya legyen a mondandómnak.
- Bocs, biztos jobb dolgod is van, mint egy hülyegyerek baromságait hallgatni, nem haragszom meg, ha visszamész hozzájuk. Velem csak rossz lóra tennél...

Laura Moreau-Reyes imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Jensen Stockton
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 9nlQo.c100
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Tumblr_okfzsmjt1Y1sqdmfko5_r2_400
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Házas
★ lakhely ★ :
Manhattan, Upper East Side
★ foglalkozás ★ :
Bíró
★ play by ★ :
Chris Pine
★ hozzászólások száma ★ :
100
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyHétf. 26 Dec. 2022 - 21:09


Jensen & Laura

“So what we get drunk? So what we don't sleep? We're just having fun, we don't care who sees. So what we go out? That's how it's supposed to be, living young and wild and free.”


Talán nem kellett volna előre eldöntenem, hogy ezt a bulit kevésbé fogom tudni élvezni, mint a házibulikat, ahol könnyen és gyorsan el lehetett tűnni egy szoba ajtaja mögött. Talán nem kellett volna... én mégis megtettem, ez pedig gyorsan rá is nyomta a bélyegét a viselkedésemre, ugyanis az első adandó alkalmat kihasználtam, hogy némileg meglógjak a többiektől. De főleg Tylertől.
A padon ücsörgő srác, aki felkeltette a figyelmem ezzel a különcködéssel, pont jó eszköznek bizonyul erre, szóval viszek neki is egy sört és letelepszem mellé. Bemutatkozom neki, az övé viszont némileg... félbemarad.
– Nekik is Jensen...? – tippelek egy félmosollyal, bár nekem az is jó, ha a barátai máshogy szólítják, nekem pedig meghagyja a Jensent. Általánosba járt egy Jensen, akit Jennie-nek becéztek, szóval... igen, jó lesz a Jensen.
Rákérdezek, hogy mit csinál itt egyedül, mert amúgy tényleg érdekelne a válasz, de csak némi bizonytalan ööö-zés lesz belőle. Újra elmosolyodom, kíváncsian vonom fel a szemöldökömet, mintegy ösztönözve a folytatásra, de úgy tűnik, inkább valamiféle belső harcot vív a fejében. Elgondolkozom rajta, hogy talán már több sort ihatott, mint elsőre gondoltam, ezért megy neki kicsit lassabban az információ feldolgozása, vagy esetleg...
Ebben a pillanatban azonban, mint aki hirtelen tudatára ébredt, kihúzza magát, hogy aztán egy isteneset beleböfögjön a nagyvilágba. A nevetés azonnal kitör belőlem válaszul, főleg, hogy olyan ijedten és szégyenteljesen reagál, mintha nem csinálnánk ezt mind a sörtől, vagy bármilyen szénsavas cucctól. Jó, ettől meg nem fogok vele böfögőversenyt rendezni, de azért nem kell úgy csinálni, mintha lehányta volna a ruhámat. Az tényleg cikis lenne.
– Ugyan már – legyintek a bocsánatkérésre szelídülő nevetéssel. A következő szavakra viszont felvont szemöldökkel vigyorgok rá.
– Azért ülsz itt egyedül, mert szoktál böfögni? – kérdezem némi hitetlenséggel a hangomban. Dögöljek meg, ha nem szokott mindenki, főleg a fiúk az ilyen bulikon.
Nem kerüli viszont el a figyelmem, ahogy összegörnyed, szinte össze is húzza magát. A mosoly lehervad az arcomról, összevont szemöldökkel és kissé aggódva méregetem őt, és hamarosan meg is kapom a halk választ. Mert félek. A szemöldököm most a meglepetéstől szalad feljebb, főleg, mikor meglátom, hogy sír. Oké, nem sír, de láttam azt a könnycseppet, még ha le is törölte, és... mi a franc?
– Whoa...  – pislogok egyet, majd még egyet, hogy helyretegyem a fejemben a dolgokat. – Izé, öhm... jól vagy? – szemlélem meg alaposan, hátha van valami, amit nem szúrtam ki rajta, mert felületes voltam. Történhetett valamire, mielőtt ideértünk?
– Mi a baj? – nézek aztán újra a szemeibe, mikor nem látok rajta sérülésre vagy ilyesmire utaló nyomot. – Mitől félsz...? – teszem fel a másik kérdést is. Erre a válaszra kicsit sem számítottam és még nem tudom, mit kezdjek vele.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


go easy on me, baby
I had good intentions and the highest hopes but I know right now that probably doesn't even show.

Jensen Stockton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Laura Moreau-Reyes
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 ReaWnTK
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Qe9Hgm
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
it's complicated (and I mean it)
★ lakhely ★ :
Lexington
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 GRfUO6M
★ foglalkozás ★ :
assistant
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
20
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyHétf. 19 Dec. 2022 - 19:12
A zene, ha a hangszórókból áradó diumvissumot annak lehet nevezni, olyan távolinak tűnik, hogy szinte alig hallom, így nem lehet elég ahhoz, hogy elnyomja a fejemben összekuszálódó gondolatokat. Mennem kellene, itt kellene hagynom az egészet, és inkább a holnapra kellene koncentrálnom, de valami visszatart. Mert oda akarom menni azokhoz a barmokhoz, jól akarom érezni magam velük, de nem megy, nem tudok. És ilyenkor mindig el kell gondolkodnom, hogy vajon hiányzok nekik?
Mert pontosan tudom, hogy mennyire más vagyok, mint ők. Pontosan tudom, hogy sosem mondanák ki, de azzal, hogy a csapatban kábé én vagyok az egyetlen, aki nem tud csípőből kifizetni egy húzósabb moziestét, mégis érzem, hogy kiközösítenek. Ott van Cooper, akinek annyi esze van, mint egy vödör szárított lepkének, de soha nem lesznek olyan gondjai, mint nekem. Sosem kell arra figyelnie, hogy milyen az átlaga és ha az átlaga nem megfelelő, akkor elveszíti az ösztöndíját és kicsapják a suliból. Vagy ott van Boomer, akinek már most megvan a helye a főiskolán, már most tudja, hogy hol folytatja az oktatását, és az is valószínű, hogy már kinézte magának egy NBA csapat. Akkor miért foglalkozna egy olyan kis fasszal, mint én, aki maximum valami középvezető lesz egy lepukkant cégnél, és majd meséli a kollégáinak, hogy márpedig ismeri a profi kosárlabda egyik legfényesebb csillagát.
Egy lány hangja repít vissza a valóságba, és a sört, amit kínál, elfogadom. Fogalmam sincs, hogy ki ő, nem ismerem fel, hogy az előbb neki adtam útbaigazítást, hiszen az előbb nem igazán figyeltem meg. S bár már sötétedésre állt, most mégis jól meg tudom nézni magamnak, és fogalmam sincs miért, feljebb ülök abból a majdnem fekvő pozitúrából, amiben most rám talált. Fészkalódok egy keveset, egyfajta bizonytalan mosolyt is megengedek magamnak, majd hirtelen iszok bele a frissebb sörbe, és majdnem félrenyelem, annyira sok benne a buborék.
- Jensen, a barátaimnak... - faszarc. Majdnem befejezem a mondatot, de mégis elharapom a végét, hiszen biztos vagyok benne, hogy erre nem kíváncsi. Vagyis, a franc tudja, hogy mire kíváncsi, mi mozgat egy lányt, miért jött ide és miért kérdezősködik. Mondjuk úgy, nincs sok tapasztalatom a lányokkal, hiszen az iskola nem koedukált, délután leginkább edzésekre járok, és amikor hazaesek éjszaka, inkább tanulással töltöm, mint csajokkal. Persze Cooper erre azt mondaná, hogy élnem kellene egy kicsit, most vagyok fiatal, most kell kibuliznom magamat, mert egyszer csak beüt a második iksz és azzal mindennek vége. Talán igaza van...
- Háttőőő... - csodálatos vagy Jensen. Franc tudja miért érdeklődik felőled egy kilences csaj, erre te annyit tudsz kinyögni magadból, hogy háttőőő... Talán még a pontokat is látja maga előtt Rae, és a válaszod után itt hagy a francba, mert látja rajtad, hogy mekkora egy szerencsétlenség vagy, már most tudja, hogy egyszer ott fogsz állni amellett a vízautomata mellett és arról papolsz, hogy középiskolában ismerted Boomert.
Csinálj már valamit, te szerencsétlen pöcs! És másodszorra is elhangzik ez a mondat a fejemben, harmadszorra is, és észre sem veszem, hogy már szinte mantrázom a szavakat. Újabb korty, még mindig buborékos, még mindig utálom, még mindig majdnem félrenyelem, de most talán jobban viselem, és kihúzom magam, hogy megmutassam, mennyire férfi vagyok, mennyire bírom az italt, és akkor megtörténik. Mélyről jövő, öblös morajlás hagyja el a torkomat, s ezt a hangot már nem is nevezném böfögésnek, inkább gyomorból ordításnak.
- Bocsánat, elnézést... Bocsi! - szégyellem el magam egy pillanat alatt. - Azt hiszem, válaszoltam is a kérdésedre...
Görnyedek vissza, majd miközben elkezdem lefejteni a papírt a sörösüvegről, úgy nézem hosszú-hosszú időn át a padom előtti földet. Egy csikket látok, egy papírgalacsint és a saját lábaimat. - Mert félek...
Pillantok fel rá, hiszen voltam olyan köcsög, hogy mégcsak hellyel sem kínáltam meg, s ahogyan a tekintetét keresem, egy apró könnycsepp szalad végig az arcomon, amit olyan gyorsan szárítok fel kabátom ujjával, hogy csak reménykedni tudok abban, nem vette észre.

Laura Moreau-Reyes imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Jensen Stockton
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 9nlQo.c100
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Tumblr_okfzsmjt1Y1sqdmfko5_r2_400
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Házas
★ lakhely ★ :
Manhattan, Upper East Side
★ foglalkozás ★ :
Bíró
★ play by ★ :
Chris Pine
★ hozzászólások száma ★ :
100
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyHétf. 19 Dec. 2022 - 16:26


Jensen & Laura

“So what we get drunk? So what we don't sleep? We're just having fun, we don't care who sees. So what we go out? That's how it's supposed to be, living young and wild and free.”


Hátradőltem Missy ágyán, a lábaimat a széléről lelógatva vártam, hogy az utolsó simításokat is elvégezze a sminkjén. Én már kész voltam, most sem vittem túlzásba a dolgokat, csak kihúztam a szemeimet és felkentem némi szájfényt. Egyébként sem számított, mert örülhettünk, ha tábortűz lesz a tónál, nem még rendes megvilágítás.
– Ah, remélem Danny is ott lesz – hangzott fel a legjobb barátnőm álmodozó sóhaja, én pedig halkan elnevettem magam.
– Tőle jött a tipp a bulira, nem? Hogy ne lenne ott? – könyököltem fel mosolyogva, kiseperve a frufrumat a szemeimből. Missy azóta bele volt bolondulva a srácba, mióta először meglátta a könyvtárban, de lassan másfél éve csak barátok voltak. – Talán ott lesz Tyler is a hogyishívják haverjával, és akkor én jointot kapok, te meg egy lehetőséget, hogy féltékennyé tedd Dannyt... hogyishívjákkal cukkoltam egy kicsit.
– John – forgatta meg látványosan a szemeit, beazonosítva "hogyishívjákot", de alig tudta visszatartani a nevetést.
John ismételtem meg grimaszolva. – Halál uncsi. Nem csoda, hogy nem tudom megjegyezni – vigyorodtam el, és ezen a ponton már Missy sem tudta elfojtani a nevetését.
– Szörnyű vagy! – rázta meg hevesen a fejét, barna tincsei ide-oda repkedtek az arca körül. Odalépett hozzám, tenyerével nagyot csapott a farmerszoknya alól kilógó combomra, és elégedetten elvigyorodott, amikor felszisszentem. – Na, gyerünk, induljunk! – intett széles mozdulattal az ajtó irányába.

Missy a tóhoz közel parkolta le a Hondát – amit néhanapján én is használhattam, de mivel általában együtt mentünk mindenhova, nem kellett gyakran kölcsönkérnem –, ahonnan összekapaszkodva indultunk el a víz felé. A buli hangjai – a vidám harsogás és az egyre hangosodó zene – már elértek az autóig is, Miss unszolására mégis elmentünk afelé a pad felé, ahol egyedül ücsörgött valaki. Olyan egyedül van, súgta a fülembe, mire nagy sóhajjal, a szemeimet forgatva megadtam magam. Nem mintha nem érdekelt volna; nagyon is érdekelt, mert a srác merőben azt tükrözte, ahogy én is érezni szoktam magam a bulizó tömegben, ameddig nem ittam eleget vagy találtam magamnak egyéb figyelemelterelő tényezőt. Ez viszont nem nagyon fért volna bele abba a képbe, amit már mindenki kialakított rólam magában, még Missy is. A képbe, ami miatt egyre kevesebb időbe telt megtalálnom azokat a bizonyos egyéb tényezőket is, mert már nyílt titok volt, hogy könnyen kapható vagyok.
– Köszi! – mosolyogtam a srácra, aztán Missybe karolva elindultunk a buli irányába. Halkan kuncogni kezdtem, amikor megütötték a fülem a szavai, de nem szóltam semmit, épp csak hátrapillantottam a vállam felett. Egyáltalán nem olyannak tűnt egyébként, akinek ott kellene ülnie egyedül. Akkor miért ül ott egyedül?
Ez a kérdés foglalkoztatott, miközben csatlakoztunk a bulizókhoz, de hiába a hangulat, azon kaptam magam, hogy oda-odapillantok a pad irányába. Talán csak túlságosan emlékeztetett arra, amit én soha nem mertem nyíltan felvállalni. Magam sem tudom, mi dolgozott bennem pontosan, de ez a valami rávett, hogy miután Missy elmélyült társalgásba kezdett Johnnal Danny szeme láttára, én magamhoz vettem még egy üveg sört a sajátom mellé. Nem volt kedvem Tylerrel beszélgetni, és már láttam, hogy kiszúrt magának, de mielőtt átverekedhette volna magát a tömegen, én már felbontottam a másik üveg sort is és félúton voltam a pad felé.
Halvány mosollyal az arcomon vettem szemügyre a srácot, mielőtt könnyedén leültem volna mellé, keresztbe téve a lábaimat.
– Ezt neked hoztam, ha esetleg kiürült volna az előző – nyújtottam felé a frissen felbontott sört. Ha elvette, odaadtam neki, ha nem, akkor csak letettem a lábunkhoz későbbre. – Laura vagyok, egyébként, a barátaimnak csak Rae – mutatkoztam be aztán mosolyogva, felé nyújtva a karkötőkkel és bizsu gyűrűkkel díszített jobb kezem.
– Szóval miért ücsörögsz itt egyedül? – dőltem hátra, belekortyolva a sörömbe, pont olyan kényelmesen helyezkedve el, mint aki egyébként nagyon is érti, miért van itt.


◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆◇◆


go easy on me, baby
I had good intentions and the highest hopes but I know right now that probably doesn't even show.

Jensen Stockton imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Laura Moreau-Reyes
Munkás
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 ReaWnTK
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Qe9Hgm
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
♫ :
★ családi állapot ★ :
it's complicated (and I mean it)
★ lakhely ★ :
Lexington
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 GRfUO6M
★ foglalkozás ★ :
assistant
★ play by ★ :
Sienna Miller
★ szükségem van rád ★ :
★ hozzászólások száma ★ :
20
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásLaura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 EmptyCsüt. 15 Dec. 2022 - 22:17
- Uraim, uraim, figyelmet kérek! ... Uraim! - edzőbá mélyen dörmögő hangja szedte ráncba a többieket, s amíg a csapatársaim összeszedték magukat, addig körbenéztem ezen a lepratelepen. Nem mondom azt, hogy annyira fos, mint egy dögkút vagy egy pöcegödör, de nagyon súrolja ezt a határvonalat. Gondolkodnom kellett, hogy mégis hogyan hívják ezt a várost, de pár pillanattal később sem jutott eszembe. A város jelzőt pedig nagyon érintőlegesen használtam, hiszen New York egy város volt, ez meg maximum egy falu. Vagy mi... - Üdvözlöm önöket a csodálatos Lexingtonban, Kentucky állam második legnépesebb városa, a vendéglátónk - a Párducok - otthona, és az elkövetkezendő két napra a mi otthonunk is! Willcox, vissza a sorba!
Nem mondhatnám, hogy túlságosan figyeltem arra, amit edzőbá mondott, mert igazából nem érdekeltek a szavai. Ki nem szarja le, hogy miről híres Lexington? Hogy hol helyezkedik el, meg mi a város zázslója... Egy ló, egy kurva ló!
- Uraim, tudom, hogy már tűkön ülnek, hogy végre elfoglalják a szobáikat, és már a hátuk közepére kívánnak tizenegy és fél óra zötykölődés után, de mielőtt elengedem magukat, két fontos dolog. - körbenézett a társaságon, majd folytatta. - Az első: amiről nem tudok, amiatt nem aggódom. Pontosan tudom, hogy kik azok, akik alkoholt csempésztek fel a buszra, pontosan tudom, hogy mekkora bulira készülnek, de amíg ezt csendben csinálják és nem kell engem felébreszteni, mert valami ostobaságot csináltak, addig örülök. A második pont: ha valaki felébreszt engem azért, mert mégis csináltak valami ostobaságot, akkor morcos leszek. És ha morcos vagyok, akkor aki miatt morcos lettem, nem fog játszani a döntőben. És ugye nem kell mondanom, hogy aki nem játszik a döntőben, azt nem látják játszani a fejvadászok, akit pedig nem látnak a fejvadászok, az nem kap egyetemi ösztöndíjat... Mérlegeljék, melyiknek van nagyobb súlya: egy ostobaság, amire jövő héten már nem is emlékeznek vagy három év főiskola?
Szónoklata után kiosztotta a kulcsokat, majd elengedett minket, hogy a csomagjainkkal felmenjünk a szobáinkba. Értem én, hogy ez egy putri, de azért lehetnének liftek az emeletekre, semmi kedvem nem volt három szintet kutyagolni.

***

- Te kijössz a tóra este?
- Nem hiszem, formában kell lennem holnap, kell az a faszom ösztöndíj!
- Ne legyél faszarc Stockton, iszol két sört, aztán visszajössz. Boomer szerzett egy hamis igazolványt, és ismered Boomert, elég valakire csúnyán néznie, és összeszarja magát... - szeretném bemutatni a szobatársamat, a legjobb barátomat és a legkibírhatatlanabb pöcskenőcsöt, akit létezik ezen a bolygón. Cooper három nappal volt idősebb nálam, tizenöt centivel magasabb és tizenöt kilóval nehezebb. Szóval, ha ő azt mondja, hogy lemegyek a tóra, akkor lemegyek a tóra, vagy addig rúgdossa a seggem, amíg új lyuk nem nő rá.
- És mégis, ki a tököm találta ki ezt a tópartit? - Cooper csak vállat vont, őt nem nagyon érdekelte, hogy kinek az ötlete volt, neki csak az volt a lényeg, hogy addig igyon, amíg nem hány. Neki a kosárlabda nem volt más, mint szórakozás, neki nem kellett ösztöndíj vagy ajánlás, a szülei úgyis kifizetik a számlát, csak ne kelljen otthon látniuk ezt a pöcsimöcsit.
- Még van időd eldönteni, csak este megyünk... Addig még le is fürödhetsz, meg be is krémezheted a puncikádat. Te punci!
- Ez a legjobb, amit kitaláltál? ... Áúúú! Elmész a picsába Cooper! - mindenképpen van ereje ennek a tuloknak, és ahogyan megkaptam tőle a medvepuszit a bal vállamba, majdnem össze is estem.
- Állítólag még csajok is lesznek, de te úgyse tudsz velük mit kezdeni... Nemdebár? - szinte felvisított, annyira tetszett neki a saját poénja, én meg csak visszadohogtam rá, annyira új és friss volt a zrikálás. Szarkazmus mód ON.
- Egész életedben egy pöcs voltál, egész életedben pöcs maradsz...
- Mondj valami újat faszarc!

***

- Gyere már! - ordítja Cooper suttogva a fülembe a vezényszót, de eltolom a képét az arcomból, mert a másik fülemben éppen anyámmal beszélgetek. Persze, hogy megígérem neki, hogy rendesen viselkedem és edzőbának egy rossz szava nem lesz rám, persze, hogy megfogadom, hogy nem csinálok semmi olyat, amit ő nem csinálna, és persze, hogy megesküszöm rá, hogy nem keveredek semmi bajba. - Mi lesz már!
Cooper most olyan, mint egy kanos pöcs, aki minden pillanatban ráugorhat egy bármire, és az sem lenne baj, ha az egy nő lenne. Próbálom arckifejezésemmel nyugtatni, de nem sikerül, mert már az ajtóban ácsorog, nem létező órájára kopogtat mutatóujjával, amiben nem az a meglepő, hogy tudja, micsoda egy karóra, hanem hogy még képes megtenni az összetett mozdulatot annak ellenére, hogy már van benne némi légköbméter.
- Szia anya, jó éjszakát!
- Na végre már... Emlékeztess arra, hogy mi miért is vagyunk barátok?
- Mert tizedik óta én csinálom az házidat?
Csak bólogatott olyan széles vigyorral, hogy az szinte már rémisztő. Ennek ellenére már lefelé megyünk a lépcsőn, egyre többen vetődnek mellénk, kisebb tömeg alakult ki belőlünk, mire leértünk a lépcsőház aljára.
Kicsit csendesebbre vettük a figurát, amikor edzőbá szobája előtt csattogtunk el, de az üvegek ritmusos összezörrenése elárulta, hogy miben sántikálunk. Tényleg nem emlékszem arra, hogy ki találta ki, hogy menjünk le a tóra, ami a szálloda mellett volt, de valahogyan mindenki azonnal egyetértett a gondolattal, és most az egész csapat vidáman menetelt a csónakkikötőhöz.

***

- Uraim, uraim! - Boomer öblös hangja szakította félbe a zsivajt, s amikor már mindannyian rá figyeltünk, folytatta. - Ezdőbá azt mondja, nem akar semmi ostobaságot, de én azt mondom, tegyük felejthetetlenné ezt az éjszakát, holnap pedig mutassuk meg ezeknek a suttyó parasztoknak, hogy miért a New York Titánok a legjobb középiskola kosárcsapat a világon!
Magasba emelte a sörét, amit mi követtünk és egy hangos "woo-haa" kiáltás után, s ki szomjassága szerint ürítette saját dobozát.
- Mi bajod?
- Nem tudom, nem érzem magam túl jól... Lehet visszamegyek inkább.
- Te tudod pöcsömöccse! - búcsúztatott el Cooper úgy újabb medvepuszival, majd visszament a többiekhez és valami olyan dolgot csinált, amit soha nem fogok tudni kitörölni az agyamból. Tényleg nem éreztem jól magam, de nem azért, mert fájt a fejem vagy mert szarnom kell, hanem általában nem érzem jól magam az ilyen bulikon. Nem vagyok partyarc, táncolni sem tudok, elengedni magam meg képtelenség a holnapi meccs miatt. Ahogy leülök a kissé távolabb lévő padra, úgy figyelem a többieket, ahogyan éppen tüzet próbálnak rakni, hallgatom a hangos zenét, figyelem őrültté váló szórakozásukat, én meg csak arra tudok gondolni, hogy én miért nem vagyok ilyen? Nekem ez miért nem jön össze?
Aztán eszembejut, hogy nekik nincsenek anyagi problémáik, nekik nem dolgoznak a szüleik éjt nappallá téve, nekik nem kellett ösztöndíj a középiskolához, nekik előre meg volt írva az életük, amikor megszülettek. Jogot akartam hallgatni, mert a tévében láttam, hogy mekkora tiszteletnek örvendenek a bírók, az ügyészek, az ügyvédek, én is közéjük akartam tartozni, de amikor anyámék meglátták, hogy mennyibe kerül az egyetem, lemondtunk erről az álomról. Nem mondták, de tudom, hogy hatalmasat csalódtak magukban, hogy nem engedhetik meg maguknak ezt a vágyamat, így marad az, amiben jó vagyok. És kosarazni kibaszott jól tudok, nekem ez az egy esélyem van arra, hogy bekerüljek a felsőoktatásba, nekem nincsen vastag bankszámla a hátam mögött, hogy azt tegyek, amit csak akarok, nekem a holnapi meccs lesz az, ami eldönti a jövőmet.
- Persze... Látod azokat a barmokat? Őket keresitek... - válaszolom egykedvűen a csajoknak, aki útbaigazítást kértek a bulit illetően, de szerintem inkább csak szánalomból kérdeztek meg, mert a vak is látta, hogy ha jól akarják érezni magukat, akkor a tábortűz felé kell menniük és nem egy sörösdobozt markolászó szerencsétlenség az ő emberük.
- Szedd már össze magad, te faszkorbács!

Laura Moreau-Reyes imádja a posztod

mind álarcot viselünk
Jensen Stockton
Hivatal
ranggal rendelkezem
★ :
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 9nlQo.c100
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Tumblr_okfzsmjt1Y1sqdmfko5_r2_400
★ kor ★ :
40
★ elõtörténet ★ :
★ családi állapot ★ :
Házas
★ lakhely ★ :
Manhattan, Upper East Side
★ foglalkozás ★ :
Bíró
★ play by ★ :
Chris Pine
★ hozzászólások száma ★ :
100
Felhasználó profiljának megtekintése
TémanyitásRe: Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Laura && Jensen --- Lexington, 2000 Empty
mind álarcot viselünk
ranggal rendelkezem
 
Laura && Jensen --- Lexington, 2000
Vissza az elejére 
1 / 1 oldal
 Similar topics
-
» Eli Lexington
» Laura Kinney
» Laura && Mikaela
» Laura Moreau-Reyes
» Christopher & Laura | the New York trip

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Livin' in New York :: Valahol máshol :: Múlt és jövõ-
Ugrás: