"Auto racing, bull fighting, and mountain climbing are the only real sports… all the others are games."
- Mutatós, jah... - bólintok épp csak egy árnyalatnyi gúnnyal a mosolyomban. - Ennyiben mondjuk ki is merülnek az előnyei annak a verdának – vonok vállat. Nyernem kell ma. Az esélyét sem fogom megadni annak, hogy kételkedni kezdjek magamban vagy a Lancerben. Vagy abban, hogy nincs ma itt senki, aki a nyomunkba érhetne.
Mosolygok Eden saját magával kapcsolatos megjegyzésén, de igazából szerintem tényleg rendes lány. Megvannak a hibái, mint mindenkinek, és talán nem azért ült be Adam mellé, mert olyan áldott jó lélek, és megszánta szerencsétlent – mondjuk nem is igazán érdekelnek az indokai –, de mindezektől függetlenül tény, hogy a maga módján tényleg elég kedves lány. Persze leginkább azokkal, akik szerinte megérdemlik, és ez így teljesen rendben is van.
A noszogatására már majdnem fel is vezetem neki az ötletet, ami végigfut a fejemben, hogy hogyan is segíthetne nekem még több kedvet csinálni ehhez a versenyhez, ám akkor Sandy ragadja magával a figyelmünket. Elismerem, nagyon jól szórakozom a kis szájkaratéjukon. Van abban is valami nagyon dögös, amikor Eden ilyen kis harciassá válik. Pláne így, amikor közben az én karjaimban van, macskaként simul hozzám. Az megint más kérdés, hogy ezt az alkalmat is, mint szinte mindegyiket, amikor bármilyen testi kontaktusba kerül másokkal, kihasználja ahhoz, hogy újabb anyagi javakhoz juttassa magát. Szerencsétlenségére azonban én már túl jól ismerem. Elkapom a karját, mielőtt bármit is eltulajdoníthatna tőlem. Aztán megint el kell fojtanom egy nevetést, látva, ez mennyire megdöbbenti. A kissé szemtelen, de finom célzás viszont, amivel a kezét másik irányba terelem, azonnali visszatámadásra sarkallja őt. - Mmmh... - szakad fel a torkomból egy kisebb, félig meglepett, félig elégedett morgás. Számítanom kellett volna rá, hogy nem fog szégyenlősködni, és nem hagyja ki az alkalmat, hogy kicsit megszorongasson. Szó szerint.
- Hát ez... nem valami szép tőlem, nem igaz? - Ezúttal viszont tényleg halkan felnevetek. Talán csakugyan ideje volna tenni magasról mindenre, és végre átlépni vele azt a határt, amit eddig holmi íratlan szabályok miatt legfeljebb csak kerülgettünk. Egy puszit ejt az arcomra, ám amikor húzódna vissza tőlem, a derekán tartott kezemmel még közelebb vonom magamhoz, majd hirtelen fordítok rajta egyet. Ezúttal az ő háta feszül a verdámhoz, miközben alakommal elzárom előle a menekülési utakat, aztán egyik karomat megtámasztom a feje mellett, a szabad kezemet pedig a nyaka oldalára csúsztatom. - Mi lenne, ha inkább most kérnék valamit? - hajolok egy kicsivel közelebb, de nem túl közel ahhoz, hogy ne láthassam a szemeit. - Tarts velem! Hozz szerencsét nekem az anyósülésről! - Nézek rá kihívóan, és tényleg kíváncsi vagyok, hogy elég bevállalós-e ehhez. Mondjuk ez részben számomra nehezítő tényező lehet, mármint szó szerint, hisz egy plusz személy a kocsiban bizonyos szempontból lassíthat, másfelől viszont egyensúlyt teremthet. De mindenképpen plusz izgalmat jelentene.
Őszintén mondom, hogy csalódtam volna, ha nem ismer fel egyből, konkrétan a lelkemre vettem volna még akkor is, ha ennek a létezését sokan megkérdőjelezik, főleg a nő nemű ismerőseim. Válaszát hallva felnevetek, majd igyekszem gyorsan egy kicsit komolyabb ábrázatot erőltetni magamra. -Azt nem biztos, hogy díjaztam volna... de ne legyél ilyen undok. Mutatós az a gép a maga módján.-egyébként van egy stílusa, bár tény, hogy nem a legextrább darab ebben a felhozatalban. Mondjuk azért a titulusért versenybe sem szállhat az én szememben, hiszen én egyértelműen elfogult vagyok. A Lancer a gyengém és ez nyílt titok, amit még csak meg sem próbálnék letagadni. -Mit is mondhatnék. Én már csak egy ilyen rendes lány vagyok.-pillázok rá néhányat, mintha komolyan is gondolnám, majd hogy az előző állításomat teljes mértékig kigáncsoljam Rafenek dőlve döntöm őt neki a kocsi oldalának. -Hmm.. mesélj..-mosolygok rá pimaszul és ahogy közelebb húz magához már emelkedek is egy kicsit lábujjhegyre, hogy könnyebben elérjem az ajkait. Mielőtt azonban bármit tehetnék Sandy közbeszól és őszintén mondom, hogy kevesebbért is ütöttem már meg embert, de most igyekszem viselkedni. Jó lenne legalább a versenyt átvészelni úgy, hogy nem akaszkodok össze senkivel sem komolyabban. Mondanám, hogy a hírnevemet próbálom megőrizni, de igazából nem szívesen csomagolnám most ki magam Rafe karjai közül, így nem marad más választásom, mint nyelvemet használni ebben a rövid összecsapásban. Érzem Rafe nevetését, még akkor is ha nem hangosan nevet fel. Biccentésére úgy indul mindenki a dolgára, mintha tényleg parancsot kaptak volna. Ez... pedig... rohadt... dögös. az ilyen alfahím mozdulatoktól mindig megduplázódik a késztetés, hogy valahogy alatta vagy fölötte kössek ki. Sosem volt egyszerű. Olyan természetesen dolgozik közöttünk a szexuális kémiai, hogy néha bele tudnék bolondulni. Ő pedig sosem ellenkezett, sőt sokszor kifejezetten adja alám a lovat, de egy bizonyos ponton valahogy nem jutunk soha túl mostanra pedig már szabályosan sportot űzünk abból, hogy ki bír jobban a másik agyára menni. Most legalább kicsit el tudom terelni a gondolatait a versenyről és nincs annyi lehetősége rástresszelni a dologra. Hiába uralom a figyelmét, hiába terelem egészen más irányba a gondolatait.. gyorsabban csap le, mint egy boxoló és a hirtelen mozdulattól egy pillanatra össze is rezzenek. A fejemet rázva nevetek fel. Hogy a francba kap el mindig? Mondjuk nyilván az sem segít túl sokat a helyzetemen, hogy már fel van erre készülve, de ez már lassan tényleg művészet. Szavaira egy pillanatra résnyire nyitva felejtem az ajkaimat mielőtt egy széles mosolyra húzódnának és úgy markolok rá a férfiasságára a nadrágon keresztül, mintha az a világ legtermészetesebb dolga lenne. -Erre gondolsz? Az a baj Rafe mindig csak ígérgeted aztán mással kell megpróbálnom eloltani a tüzet, amit te gyújtottál..-ingatom meg a fejemet kicsit lebiggyesztve az alsó ajkamat miközben még egyszer végigsimítom őt mielőtt a kezem feljebb vándorol a mellkasára. Mégiscsak vannak jó néhányan körülöttünk, bár ez nem feltétlen tartana vissza, de nem akarok olyanba kezdeni, amit nem tudunk befejezni. Lábujjhegyre emelkedek és adok egy csókot az arcára. -Nyerd meg a mait és lehet egy kívánságod.-senki ne mondja, hogy nem vagyok egy rendes, támogató barát. Biztosítom a kellő motivációt, amikor csak kell.
"Auto racing, bull fighting, and mountain climbing are the only real sports… all the others are games."
Bár sok itt ilyenkor a dögös és bevállalós csaj, akik időnként be is próbálkoznak, megkörnyékeznek, ami ellen persze nincs is semmi kifogásom. Ám így is könnyű kitalálnom, ki settenkedett így mögém, hisz nem sokan merészkednek velem odáig, hogy ilyen pimasz módon közelítsenek meg. Bár az is lehet, hogy már túl jól ismerem ezeket a személyes határokat nem ismerő kezeket.
- Ennél is? Legfeljebb akkor lehetett volna hangosabb, ha egyenesen magára robbantja azt az ócska tragacsot – jelentem ki gúnyos mosollyal. Igazából Adam járgánya annyira nem is rossz. Sőt! Egyszer szívesen elnyerném tőle, ami azt illeti. De hát ilyesmit csak nem fogok nyíltan beismerni. Viszont ettől még ugyanúgy tény, hogy a korábbinál nagyobb felhajtást már nehezen rendezhetett volna az érkezéséből. Reméljük, az az öt másodperc rivaldafény nem fog túlzottan a fejébe szállni.
- Az a jó szíved fog egyszer a sírba vinni – nevetek Eden magyarázatán, de hamar elkomolyodom, és az alsó ajkam beharapva pillantok végig a lányon, ahogy teljes súlyával nekem feszülve taszít a Lancer oldalának. - Lenne ötletem, mivel hozhatnál nekem szerencsét... - Simítom egyik tenyeremet az arcélére, majd onnan az álla alá, miközben a másik kezem még mindig a derekán, és kicsit közelebb vonom magamhoz. Sandy azonban magára vonja a figyelmünket. Mondjuk nem mond túl nagy hülyeséget, nem volna rossz elvonulni egy kis időre valahová kettesben. Kár, hogy mindjárt versenyem lesz. Meg hogy a csaj nem csak a lakótársam, de az egyik legjobb barátom is, és nem szeretném megbonyolítani az életünket. Ha nem így lenne, már két-három éve megtörtént volna az a szobára menetel.
Eden viperaként csap le Sandyre, és semlegesíti, én meg finoman rázkódom a visszafojtott nevetéstől. Aztán a fejemmel finoman oldalra biccentek, jelezve a srácoknak, hogy most már leléphetnének. Végül is Sandy, Jimmy és a többiek is nálam dolgoznak a műhelyben - vagy épp más projekteknél -, és elsősorban azért vannak itt, hogy csekkolják, minden rendben van-e a kocsimmal, amiért szintén fizetek is nekik, természeten. Úgyhogy szerintem simán lehetek akkora bunkó fasz, hogy egyetlen pillantással lekoptatom őket, ha épp olyanom van. És most olyanom van, ők meg szerencsére veszik a lapot, és szépen odébb is somfordálnak. Már csak úgy tizenöt-húsz perc lehet a verseny kezdetéig, ha jól tippelem, és azt szívesebben tölteném Eden társaságában, mint hogy tovább hallgassam a többiek okoskodását. Persze néha nagyon szórakoztatóak tudnak lenni, de most már lassan kezdek kicsit feszkós lenni. Lámpaláz, vagy valami olyasmi. Egy kis fű most jól jönne.
Eden keze gyanúsan mozdul rajtam, finom, óvatos mozdulattal, de hiába terelné el a figyelmemet a tekintetembe fúródó igéző pillantásával, így is azonnal megérzem, hogy rosszban sántikál. Talán csak tényleg túl jól ismerem már. Hirtelen, határozottan, de kicsit sem erősen vagy erőszakosan kapom el a karját a könyöke alatt. - Keresel valamit? - vonom fel enyhén a szemöldököm, miközben a szám egyik sarka felfelé rándul. - Tulajdonképpen volna is ott neked valami... Csak még egy kicsit balra, és meglesz - taszítom egész finoman a kezét egy picit a nadrágom közepe felé.
Adamnek persze fülig ér a szája, hogy két ilyen nő társaságában érkezhet meg, még akkor is, ha aki ismer minket pontosan tudja, hogy semmi esélye szegény srácnak egyikünknél sem, hiszen Camille csak lányokkal nyomul, én pedig.... hát én meg én vagyok. De nem baj, legalább hízik egy kicsit a mája, miközben az autóját hergeli, hogy senki nem maradjon le a jelenetről. Egyszerre két nő az anyósülésen az ilyen társaságban olyan, mintha 5 centivel nagyobb fasszal érkeztél volna. Még adok egy puszit az arcára a fuvarért cserébe mielőtt mi odébb is állunk a társaságából, hogy megtaláljuk a következő szórakozásunkat a pohár alján, illetve a zsebek mélyén. Ilyen körökben nem szoktam annyira túlzásba esni, csak azt viszem, ami tényleg tetszik és a barátok itt védettséget élveznem, hiszen van itt elég alvilág turista, aki csak kirándulni jár ilyen rendezvényekre, hogy megtapasztalja a poklot. Amint megalapoztam a hangulatomat az estére már csak egyetlen dologra van szükségem az pedig nem más, mint Rafe. Pontosan tudom, hogy hol kell keresnem és szerencsére nem okoz csalódást és még az oldalán sem virít egy picsa sem, akit le kellene pattintanom. Másnak valószínűleg egy könyökössel köszönt volna, ha így hátulról hozzáér, de esküszöm a srácnak valami zseniális radarja van és pontosan tudja, hogy mikor vagyok én a közelében. Széles mosolyra húzódnak az ajkaim amint meghallom a becenevem. Ha tudná mennyi mindent megtehetne velem.. Ahogy megfordul és átkarolja a derekam a karjába dőlve simulok hozzá. Halkan nevetve pillantok fel az arcára majd a számhoz emelem az üveget és iszok egy kortyot. -Hát nem tudom... lehetett volna hangosabb..-oldalra billentem egy kicsit a fejem miközben a szemeit figyelem. -Jótékony hangulatunkban voltunk.. és egyébként is a győzelem örömét erősen kétlem, hogy ma átéli úgyhogy legalább ennyivel segítettünk, hogy szegénynek ne legyen akkora csalódás az estéje.-igazából csak kellett a fuvar. Teljes súllyal nekidőlök a mellkasának, hogy a háta a kocsi oldalához támaszkodjon. -Érted mit tehetek, hogy már a győzelem előtt jó legyen a kedved?-kérdezem kicsit felvonva a szemöldökeim. -Menjetek szobára.-hirtelen kapom a tekintetem Sandyre, aki még a szemét is megforgatja. -Sandy, édes. Észre sem vettelek, így a pasid nélkül. Ted merre jár? A kanyarodást gyakorolja?-a hangom kedvesen cseng, mintha tényleg ilyen bájos és érdeklődő lennék. Majd visszahúzom a szemeimet Rafe-re. -Szóval?-térek vissza az előző kérdésemhez miközben a szabad kezem már a zsebében van keresve bármit, amit eltulajdoníthatnék onnan. Az ő cuccait mindig visszaszolgáltatom. Csak azért nem hagyom ezzel békén, mert ő az egyetlen, aki hajlamos rajtakapni, így leginkább csak gyakorlok.
"Auto racing, bull fighting, and mountain climbing are the only real sports… all the others are games."
Lassan gurulok be a kijelölt helyemre a versenyzők soraiban. Nem áll szándékomban túl nagy feltűnést kelteni, de így is sikerül némi zavargást okoznom, ahogy kiszállok a Mitsubishi Lancerből, tekintve hogy többen is ujjongva fogadnak, a vállamat veregetik vagy csak kicsit távolabbról üdvözölnek; olyanok is, akiket személyesen nem is igazán ismerek. Integetek néhányuknak, és elismerem, basszott jó érzés az ilyen fogadtatás, de aztán előkerül Jimmy, és elterel a tömeg mellől, majd szerez nekünk egy-egy italt is. Részemről csak egy üveg sör, természetesen, hiszen nekem még észnél kell maradnom ma. Van akinek megy a vezetés becuccozva és beállva is, vagy legalábbis azt hiszik magukról, hogy menni fog, de én nem itt a pályán akarok elpatkolni.
Épp a számhoz emelem az első kortyért az üvegemet, amikor befut Adam is a verdáját erősen túráztatva, hogy senki figyelmét ne kerülje el az érkezése. Sem az, hogy nem egyedül jött. Felvonom a szemöldököm kicsit, látva, hogy Eden és Camille az anyósüléséről pattannak ki, ám aztán Jimmy újra magára vonja a figyelmemet. A további minimum húsz perc - fél órában azt hallgatom, hogy szerinte, meg a srácok szerint a felsorakozott kocsik közül melyiknek van a legtöbb esélye a győzelemre.
- Oké, Ted múltkor abban a kanyarban kurvára elcseszte, de te nem láttad, hogy azóta hogy felturbózta azt a Toyotát... - érvel Sandy két lépésre tőlem erősen gesztikulálva, a fekete járgány felé mutogatva. Persze senkit nem lep meg, hogy ennyire hisz a pasijában, akkor sem, ha ezzel egyedül van. - Leszarom, hogy mennyire turbózta fel, ha a szerencsétlen nem tud vezetni. Még egy kurva kanyart sem tud bevenni, úgyhogy erről ennyit – legyint Jimmy, és vele együtt nevetek, miközben koccintásra emelem felé az üvegemet, aminek már igencsak hiányos a tartalma. - Nem, bocs, Sandy, Jimmynek igaza van: Tednek esélye sincs... - ingatom a fejemet, mikor egyszer csak egy kar ölel át hátulról, és szinte már abból tudom, kihez tartozik, hogy veszélyesen közel siklik az érintése a nadrágom elejéhez.
- Helló, szivi – üdvözlöm mosolyogva Edent, ahogy a kocsimtól ellökve az oldalamat részben felé fordulok. - Láttam ám a látványos bevonulásodat – vonogatom fel a szemöldököm vigyorogva, majd átkarolom a derekát. - Adamnek gondolom élete nagy pillanata volt – már konkrétan nevetek. Szép dolog a lányoktól, hogy ilyen boldoggá tették azt a balféket.
A rövid fekete ruha már most azon dolgozik, hogy mindenáron az agyamra menjen. Minden lépésnél egy-egy milliméterrel feljebb csúszik az alja a fenekem irányába, ami az eredményezi, hogy az összes sarkon lejjebb kell igazgatnom, ha nem akarom, hogy fél Queens megtudja, hogy milyen tanga van éppen rajtam. Egyszerűbb lett volna fogni egy taxit, de valami elvetemült gondolat megbirizgálta az agyamat, hogy ha ma már nem voltam lent az edzőteremben, akkor legalább ennyit tegyek meg magamért, hogy sétálok egy kicsit a verseny helyszínéig. -Eden!-egy dallamos női hang szól utánam az utcán mire egyből megpördülve pillantok körbe. Camille egy egy akkora farmer shortban kocog utánam a magassarkújában, ami simán a fehérneműosztályon is lóghatna egy csipeszen és a mellei is fel-le ugrálnak a vékony felső alatt a mozgása ütemében. Ez a lány ha kicsit korábban született volna, akkor a Baywatch főszereplője lehetett volna. A nyelvem hegyével megnedvesítem az ajkamat miközben széttárom a karjaimat, hogy egyenesen belefuthasson egy ölelésbe. -Szia gyönyörűm.-szorítom magamhoz majd a dereka körül hagyva az egyik karomat sétálunk tovább. Be nem áll a szája egészen addig, amíg az utcák lassan teljesen kiürülnek körülöttünk. Messzebbről már hallatszódik a zene, de egy erősebb motor hangja hamarosan elnyomja. -Csajok! Kell egy fuvar?-lassít le mellettünk egy srác, aki minden bizonnyal a mai versenyre tart. Ketten vagyunk egyetlen ülésre, de ez még sosem tartott minket vissza semmitől. Camille beül, én pedig az ölében helyezkedek el, így legalább nem kell lejárnunk a lábunkat mire odaérünk. Természetesen a srác nem aprózza el. Jó néhányszor megpörgeti a motort a gázpedállal, hogy tisztuljon az út előttünk és az emberek készségesen lépnek félre, hogy be tudjon állni a többi versenyző közé. Arról nem is beszélve, hogy gondolom nem akarta kihagyni a lehetőséget, hogy lehetőleg mindenkinek megmutassa ő bizony egyszerre két csajt hozott magával. Ahogy megáll már szállok is ki, hiszen csak másodpercek választanak el attól, hogy begörcsöljön a lábam. -Iszunk?-fordulok Camille felé átölelve a derekánál és közelebb húzva őt magamhoz. -Nem értem.-néz rám összeráncolva a szemöldökét. -Mit? Azt kérdeztem iszunk-e. -Azt hallottam. A kérdő hangsúlyt nem értem.-felnevet és ad egy rövid csókot majd átkarolva a vállam indulunk el, hogy keressünk egy lelkes bandát, aki szívesen megvendégel bennünket néhány felesre. 20 perccel, 4 röviddel később, 2 új órával a táskámban és egy üveg tequilával a kezemben indulok el, hogy felmérjem a terepet. Nem jutok túl messzire hiszen hamar kiszúrom Rafe hátát, ahogy a kocsija mellett áll. Széles mosoly húzódik ajkaimra és irányt váltva célzom meg őt. Gondolkodás nélkül lépek be a személyes terébe és ölelem át hátulról gondosan figyelve, hogy alig néhány centivel a nadrágja fölött csússzon végig a kezem. -Hello, baby.-dorombolok a fülébe.
Kezdőlap
