Furcsa telefonhívások szaporodtak a napokban. Hiszen egyet még elnéz az ember, de kettő gyanús a három pedig már aggodalomra int. Viszont a mai telefonhívás cseppet sem okozott fejtörést számomra. Sőt. Szerettem azt, hogy néha önmagamat lehetek, nem kell valami álca, a drogok is lassan ürültek a szervezetemből, mellesleg Logan sem tapadt rám a napokban így örömmel fogadhattam el annak az embernek a meghívását, akitől sokat tanulhattam. Bár furcsa őt enni idő után látni és civilben beülni egy kávézóba. Főleg úgy, hogy azzal töltöttétek az akadémiai napokat, hogy egymás vérét szívtátok, csak azért, hogy a legjobbak legyetek. De nincs menekvés, most már itt vagytok és egy pillanatra meginogva nézek rá.
- Nem tudom, én Staten Islanadhoz tartozom. – a java csak ott van, mert itt azért lehet, hogy pénzt fial a sok gazdag kölyök, akik nem bírják a stresszt, ami épp azzal válik elviselhetetlenné, hogy nem tudják eldönteni, hogy melyik luxusautóba tegyék a seggüket.
- Tudod ott a mocsok, meg a szenny, jobban kipucolásra várnak. – megrántom a vállam és szélesen elmosolyodom.
- Most mivel űződ az unalmas perceidet? – döntöm oldalra a fejem, ahogy végig mérjem őt. Meg sem látszik az évek alatt való kopás. Na jó, valószínűleg ő nem ment át ennyi szarságon mint én és nem is esett át a másik oldalának annak a bizonyos lónak. De nincs mit tenni. Én is jobb napjaimon nem úgy festek, mint egy drogos ribanc.  
Bár beszélgetni való időnk egyre csak csökken, mert épp csak belemerülnék a tovább faggatásába, mikor valami furcsa érzés kap hatalmába és persze a kezét is megérzem magamon. Egy pillanatra hátra nézek, de ez így feltűnő. Bólintva fogadom az információkat.
- Múlt idézés? – kérdezem tőle és felpattanva az asztal másik oldalához lépek, hogy leüljek mellé és így könnyebben rálátok azokra, akik annyira gyanúsok. Mellesleg a tükör is segít, ami pontosan Jay feje mellet van.
- Mi a francot akarhatnak? – kérdezem, miközben az ujjaimmal a kezén játszom, hogy eltereljem a figyelmüket arról, hogy őket nézem. Ahogy Jay felé fordítom a fejem pontosan olyan, mintha az ő szemeibe vesznek el szerelmesen, de közben csak a türköből próbálok jobb rálátást nyerni dolgokra.
- Az ott egy fegyver?  Hajolok közelebb és suttogok a fülébe.
- A tetovált kézfejűnél, ahogy megfordult! – morranok a fülébe. De nem tudok nyugton lenni, a tett vágy buzog bennem. Ezért felpattanok, és széles mosollyal nézek rá. Egyszer élünk és nekem már nincs miért ne kockáztatni.
- Befogok pisilni, de úgy szeretlek, várj meg! Imádlak mackókám. – vigyorogva mondom neki, mint egy szerelmes tinédzser és direkt háttal vagyok nekik és mikor végre megfordulnék véletlennek tűnően megyek nekik és ezzel megmutatom a fegyver felhozatalt.
- Istenem, de banga vagyok, elvette a szerelem az eszem. – mondom olyan átéléssel, amivel csak lehet, de végül intek, hogy még ne csináljunk semmit. Van valami furcsa megérzésem az egésszel kapcsolatban.
Pár percet várok, majd vissza szökkenek a férfi mellé.
- Valami gáz lesz. – nyögöm ki, ahogy lehuppanok és a hajamba túrva, nézek a tükörbe bele.  

| 486|