to @Rafe Clyborne I'm really happy to have you in the team

- Persze, sima… - Mivel nincs jelenleg más dolgom mára, ezért még jóformán örülök is, hogy olyan arcokat is láthatok, akikben azért megbízok. Nem kizárt, hogy pár hónap és Zainnel is bratyik leszünk, de azért most még eléggé érdekesnek találtam a csávó egy-egy megnyilvánulását ahhoz, hogy ne tudjak csak úgy nyugodtan lefeküdni aludni különösebb biztonsági intézkedés nélkül. Úgyhogy Rafe megnyert engem egy kis időre.
Kézfogást követően egészen ráérős tempóban követem őt befelé, de közben vetek egy pillantást a dolgozó srácokra is, intek is feléjük, hát nem vagyok én paraszt annyira, ha már a kijelölt Volvot bámulom a kezük alatt.
- Mikor válogatok én autók közül? - mosolyodom el és bökök egyet Rafe felé fejemmel, hiszen eleve sosem finnyáskodtam a seggem alá tolt autók miatt. Az Sáinz volt, nem én. Nem vagyok egy autóbuzi az az igazság. Ha motorozhatnék, az fasza lenne, de ebben a szakmámban azon se árut nem lehet szállítani, meg még nyitott is, úgyhogy még könnyebben golyót kaphatok a hátamba. Így hát szót fogadok és marad az autó. Meg amúgy is, igazából nem fogok kicseszni Rafevel, ha már átszerveztem a napját.
Miután az irodájában találom magam, lehuppanok egy szabad székre. A bennem lévő feszültségtől legszívesebben újra rágyújtanék, de mivel ez itt az irodája, ezért egy kicsit megpróbálom megemberelni magam, hogy ne füstöljem szét a cuccait.
- Utóbbinak inkább. - Hátra dőlök a székben, két kezem a kartámlákat szorítja, míg lábammal basztatom a földet, hogy jobbra-balra hintázzak a forgószékben, de a tekintetem Rafén merevedik meg. - Új díler, gimis, másnak dolgozott eddig, maszekban, mondhatni. Utóbbi időkben kezdtem figyelni, majd ma jött a füles, hogy tegyek neki ajánlatot. Szóval tettem. - Nézem a srácot közben, mit csinál, aztán lejjebb csúszok a székben, hogy ne olyan kimért titkárpózban üljek benne. - Nagyon indokolatlanul és közvetlenül akart beülni a kocsimba, én meg tartok az ilyen megmozdulásoktól, amióta egy csaj csak beszélgetni ült be Oliver autója, aztán egy hétre rá derült ki, hogy kurvára bepoloskázta a kocsit. Szóval tényleg bocs, ha vaklárma, csak… érted - megvonom a vállam. Most akkor, ha biztonságra törekszünk, akkor vagy csináljuk rendesen, vagy szarjunk az egészre és fogadjuk el, hogy ötven-ötven, hogy meghalunk holnap vagy sem. Én még mindig az a kategória vagyok, aki nem akar meghalni, úgyhogy a biztonságra és a felesleges, idegesítő ellenőrzésekre, valamint kocsicserékre adom a voksom. Aztán nem tagadom, egy kicsit meglep a kérdése, ami amúgy jogos az ő szempontjából. Hümmentek egyet kérdő tekintettel, majd végignézem, ahogy elővesz sört meg hamuzó tálat, utóbbi miatt homlokon is csókolnám hálám jeléül és mintha automatikus reflex lenne, már veszem is elő a dohányt.
- Kösz! - Elveszem a sört és cserébe néhány cigarettával tudok szolgálni, amit felé emelek, hogy kér-e, de már látom, hogy neki is van saját.
- Hát legutóbb nem sokon múlt, hogy tényleg el is ítéljenek, szóval annyira nem jársz messze az igazságtól - terelem a témát, majd a számba helyezem a cigit és meggyújtom. - De nem, amúgy semmi ilyesmi. Csak utóbbi időben nehezebben veszem az akadályokat. - Azért mégsem zúdíthatom rá, hogy gyerekem lesz, ki se tudom mondani baszki, mert én sem fogtam még fel.
- Tod egy fasz, a főni is bekaphatná már, amiért minket hibáztat olyan eltűnt áruk miatt, amik sosem kerültek hozzánk, meg Qadir is akkor szívódik fel, amikor nem kellene. - Füstölök egyet ingerülten. - De jah, már amúgy megtanultam, hogy ha mindenkit egyszerre fasznak gondolok körülöttem, akkor valószínűleg senkisem az rajtam kívül és bizonyára minden király. - Szerencsétlen Rafe, megkapott most rendesen, de ő kérdezte, nekem meg ki kell adnom valahogy, valamilyen módon a feszültséget, mert ha magamban tartom hosszú ideig, akkor az nagyon bajos dolgokat tud szülni.
- Bocs - jelzem, hogy amúgy befogtam, mégsem azért vagyunk, hogy egymásra öntsük a bajainkat. - Beszélj inkább te, jobban járunk. Mennyire írtam felül a napjaidat ezzel a hülyeséggel? - mutogatok az irodán kívülre, arra, amerre utoljára a Volvot láttam és közben előveszem a zsebemben tartogatott kulcsom, hogy felpattintsam vele a sör kupakját.  

to @Rafe Clyborne I'm really happy to have you in the team

Még elszívom az nap már azt sem tudom hányadik cigijét indulást előtt. Végül is sikeresnek mondható a nap, mert lett egy új dílerünk, még ha ezt így első találkozásra nem is lehetne teljesen kijelenteni. Majd ha hónapok múlva is megmarad az élők, vagy a szabadlábon lévők sorában Zain, akkor lehet csak sikeresnek titlálni a bandabővülést. A srác amúgy profinak tűnik, még ha marha fiatal is, úgyhogy inkább a mexikóiaktól féltem. De tőlük nagyjából mindenkit féltek, civileket és bandatagokat egyaránt.
Újra lecsekkolom, hogy írt-e Qadir még valami üzenetet, amivel mondjuk segítene kikeveredni ebből az igencsak ismeretlen érzelmi állapotból, amiben tegnap óta vagyok azáltal, hogy Domi elmondta, hogy terhes. A pánikroham, az öröm és a félelem vetésforgóban váltakozik bennem, legalább míg Zainnal fogalalkoztam, addig fejben el tudtam engedni ezt, de érzem, hogy újra feszülni kezdenek az izmaim.
Eldobom a csikket és mielőtt újra beülnék az autómba, telefonálok.
- Helló, Rafe! - Hangom annyira nem lelkes, sokkal inkább fáradt, de azért megpróbálok nem búvalbaszó lenni. - Nálam van a HJD-3857-es Lexus RX, viszont, amit jövőhéten adtam volna le nálad... - igen, már hallhatja is, hogy épp melót akarok adni neki. - Viszont az van, hogy jó lenne most a csere. Van nálad épp egy másik járgány? - Mert ha nincs, akkor nyilván nem fogom ezt leadni csak azért, mert tartok attól, hogy Zain valamit elrejtett benne, mert olyan furcsán forszírozta, hogy üljünk be a kocsimba.
- Na, fasza. Akkor megyek, jó? - Igazából ezt úgy akartam volna kérdezni, hogy ott van-e a garázsban, vagy épp nagyon ne zavarjam, csak egy balfasz vagyok és nem tudok normálisan, meg kedvesen beszélni.
Ettől függetlenül nem mondja, hogy ne menjek, úgyhogy beülök a kocsiba, aztán elhajtok a mekitől. Ha nem lenne ilyen közel Rafe, lehet nem szánnám rá magam erre, de nem kell sokat gurolnom Manhattanan belül ahhoz, hogy feltűnjek a műhely látóhatárában. Még világos van, de nem kell már sok, hogy lemenjen a nap.
Megállok a szokásos helyen. Mióta jogilag ártatlannak nyilvánítottak a zsarul miatt kevésbé kell kocsikat cserélnem, bár sosem ők voltak a fő ok, hanem a mexikóiak. Nem lenne jó, ha pontosan tudnák, hogy milyen autóink vannak és így pikk-pakk felismernének az utakon, a parkolókban és olyan kényes területeken is, mint a kikötő, vagy a reptér. Úgyhogy pár hónap, aztán jövünk Rafe-hez, aki új külsőt varázsol az autóknak, új rendszámot szerez a fasz tudja honnan, aztán újra továbbadja a kocsit. Hogy ki mikor melyik kocsit adja le neki, illetve melyik kocsit hozza el tőle azt mindig megkapjuk valami logikuszikus csávótól a hónap elején táblázatosan, természetesen papíron, nem elektronikusan. Nem tudom, mikor mennyi autó áll bent nála, úgyhogy most biztosan kurvára felborítom a táblázat rendjét. De ez az én saram, ezt majd én ledumálom az illetékesekkel, hogy ne őt basztassák.
- Szia! - fogok vele kezet, amint odaérek hozzá. - Minden oké? - nézek végig rajta, zsebretett kezekkel, közben megdörren a már eléggé borús ég. Nem sietek alapvetően, szóval két vagyok egész türelemmel hallgatni őt. Mára már nincs semmi előre elrendelt feladatom, szóval ez nem feltétlenül egy hogy vagy; jól; oké; hozzáállású kérdés tőlem. Ennek ellenére azért van bennem feszültség még mindig, de az más. Megvakarom a tarkómat.
- Szóval a helyzet az, hogy lett egy új srác a csapatban, aki elég furcsán erőltetve szeretett volna beüli a kocsimba. Dohányoztunk meg minden, nyilván figyeltem rá, de simán lehet, hogy nem voltam eléggé résen és valamit elrejtett benne. Nyomkövetőre, meg ilyenekre gyanakszom elsősorban. - Vázolom a sztorit, hogy miért is akartam ennyire hirtelen megkeresni őt. - Nézd már át úgy ízekre szedve kérlek, tökre fosok. - Szerintem tiszta paranoiásnak tűnhetek a szemében, hogy egy ilyen miatt kavarok be neki is, meg a srácoknak is, de bazdmeg, nem akarom így hazavinni a kocsit, mert Domi kurvára terhes.