-Ugyan, a veszélyes hülyeséggel nincs semmi baj, ha nem párosul parasztkodással. Plusz bízom abban, hogy gyökerekkel nem haverkodnál. -címeztem neki egy mosolyt. Elég könnyen megtalálom a hangot másokkal, nem hiszem, hogy baj lenne belőle.
A Mustang említésére aztán majdnem kifolyt az agyam. Imádom az ehhez hasonló, tipikus izomautókat, ráadásul nehezen tudtam összepasszintani fejben azt, hogy egy ilyen kaliberű kocsival futkos, miközben meg a megjelenése a már sokszor, és korábban is fejtegetett kukás style. Persze ezek nem jelentenek semmit, csomó igazán pénzes ember is így öltözik, csak... ja. Először sokkoló.
-Ha meghalok, már mit sem számít, de akkor legyen a a csomesz. -bólintottam rá egy vigyorral. Nagyon kellett igyekeznem, hogy ne tegyek megjegyzést arra, hogy milyen körülmények között próbálta ki vajon a hátsóülésen fekvés kényelmességét.
-Úúúúú, klassz. -néztem rá hatalmas, csillogó szemekkel, átvéve tőle a telefonját, hogy megnézhessem ezt a szépséget.
-Az az, amikor a motor fordulatszámától függően megnő a teljesítmény, ugye? -néztem rá némiképp bizonytalanul. Ha nem, akkor úgy is kijavít, meg annyira azért nem tudom, csak egyszer Aaron elmagyarázta, és ennyit fogtam fel belőle, lehet azt se jól.
-Értem. Pedig már azt hittem, hogy mióta megvan, azóta éhezel és száraz kenyér-víz kombón élsz. De amúgy nem semmi, baromi nagy fegyelem kellhetett hozzá, hogy szép lassan összespórolgasd az árát. Gyönyörű. -adtam vissza neki a telefont, még mindig a levakarhatatlan, lelkes vigyorommal kísérve. Hogy lehet valami ennyire gyönyörűséges?!
-Hát ezzel nem vagy egyedül. Gyerekként egyszer loptam egy narancsot, de azonnal megbántam és vissza is akartam vinni, viszont féltem a lebukástól, szóval... ja. Osztom a nem túl jó tolvaj státuszt. De az tuti, hogy az én kedvenc sztorim ez lenne. -ráztam meg finoman a fejemet egy jót nevetve a gondolaton.
Csak hatalmasakat pislogtam rá, és majdnem megfulladtam a teámban, amikor kifejtette a felajánlását a vezetéssel kapcsolatban. Öhm... elnézést... micsoda??!!! Úgy néztem rá, mintha nem is igazi lenne, félredöntött fejjel vizsgálgatva az arcát, a szemeit, a vonásait. Az alsó ajkamat beharapva figyeltem őt tovább, amíg elkezdtek dolgozni az agyamban a fogaskerekek, fájdalmas csikorgással szállítva az információkat.
-Persze, hogy érdekel!!! Nagyon-nagyon érdekel!!! Csak... nem akarok én lenni, aki kinyírja a kocsidat. Nagyon sajnálnám, ha miattam lenne valami baja. Viszont... tényleg szívesen kipróbálnám, sosem jöhet rosszul az a plusz tudás, amivel megtanulok érdemben parkolni, nagyobb autókkal is. -nyögtem ki végül a választ a végtelennek tűnő hallgatásom után.
-Viszont az tuti, hogy meglepődne, ha egyszer csak egy ilyennel állítanék haza, vagy ezt látná a lakáshoz tartozó parkolóban. Tuti nem értené, mi a fene történt. Deeee a verseny dolgot nem tudom megígérni, hogy nem csinálnám. Én nagyon szeretem a száguldást, az adrenalint, az izgalmakat. Voltál már ilyen versenyen? -néztem rá kérdőn.

-Hát igen. Aaron a legjobb mester. -a pultozós-pincérkedős munkában is sokat segített. Nem csak a csajokkal szokás flörtölni, így a kedves visszautasításban is odaadó mesterem volt az a nagyképű hülye.
-Nem tudom megmagyarázni, de nem tűnsz hiteles típusnak. És az is lehetne, hogy ennyire jól keresel, de akkor sem egy havi fizudból telne ki egy ilyen autó, szóval maradt a spórolás gondolata. Meg az igazság az, hogy szerintem csak mi szeretjük azt hinni, akik nem benne dolgozunk, hogy a pozíciókkal együtt jár a nagyon jó fizu, holott nem így van, és az keres sokat, aki sokszor meg sem érdemli. A hozzád hasonló workaholic emberek pedig nem. -mondjon akármit, szerintem akkor is munkamániás. És ebben ez a legveszélyesebb, mert a függőségekben, a mániákban nem a pénzt, hanem az... érzést szereted. Vagy micsoda.
-Erre rájöttem, amikor lecsaptál a sütikre. De megértelek. Ha már egyszer muszáj enni, élvezzük is. -finomakat, jókat enni a legjobb. Meg akkor őt garantáltan a hasán keresztül lehet megfogni, mint enni imádó pasit.
-De ha ez vígasztal, mennék a börihez és kicsempésznélek onnan. -pislogtam rá ártatlan vigyorral. Miután kellően körberöhögtem szegényt.
-Nem, persze, hogy nem! Nagyon vigyáznék rá! Egyrészt, mert gyönyörű szép, másrészt mert a tiéd. -nem pedig saját. Mármint akkor is vigyáznék rá, de... mindegy.
-Mhm, köszönöm szépen még egyszer. Ez nagyon-nagyon jófej tőled. -villantottam rá hálám jeléül egy kedves mosolyt.
-Hát azt már mondtam, hogy a tesóm vitt versenyezni, szóval... -vontam meg a vállamat egy zavart mosoly kíséretében, kihúzva a hajgumit a hajamból, miután sikerült hajszálak nélkül megennem a tényleg isteni ebédet. Finoman túrtam bele a tincsekbe, miközben hallgattam a versenyes kifejtését.
-Nem lehetünk mind egyformák, elég hülyén nézne ki a világ. De... ha LA-ben jársz, mindenképp nézz el egyre. Az nagyon-nagyon más, mint bárhol. Tényleg ennek a dolognak a hazája. Meg talán egyszer eljössz majd szurkolni nekem is. -szerintem érdemes. Ott aztán tényleg meg van adva a módja ennek.
-Hmm... nehéz kérdés, mert rengeteg van, ami nagyon tetszik. A már emlegetett Challenger, vagy a Mustang is a kedvenceim között van, de egy 2004-es Chevrolet Corvette lenne a befutó nálam. Gyönyörű szép, a teljesítménye sem rossz, imádom a formáját, és még ebben az életben össze tudnám rá kaparni a maradék pénzt a már gyűjtögetett mellé a melóimmal.