I wanna love you but I better not touch

A fejem még mindig zakatol az elmúlt órák történései miatt. Bár nem tudom teljes mértékben eldönteni, hogy a másnaposság okozza, vagy az, hogy néhány órával ezelőtt az az idióta picsa úgy ugrott nekem, mintha a világ összes bűnét én követtem volna el. Elismerem, talán a tegnapi bulival egy kicsit túlléptem azt a bizonyos határt, amit nem szabadott volna, de azért Aali erőteljesen átesett a ló túloldalára. Minden olyan gyorsan történt, fogalmam sincs, hogy hogyan keveredhettem bele ebbe a szituációba, hogyan ülhetek itt a teremben, negyed magammal egy figyelő tanár tekintete előtt? Én, Melita Kershaw büntetést kaptam. Mintha az elmúlt évek jó eredményei, hibátlan magaviselete egyetlen rossz döntés miatt semmissé váltak volna. Nem is értem, hogy hogyan keveredhettem ilyen szituációba. A feketeleves még így is csak otthon vár rám, amikor a tüzet okádó anyámmal kell szembesülnöm.
Fel sem pillantok a könyvből amit éppen olvasok, jelenleg egyik jelenlévő sem érdekel, még Eddie sem, akit nem is értem, hogy miért keveredett bele a dologba egyáltalán. Unom már, hogy engem mindenki meg akar védeni, hogy mindenki jobban tudja, hogy mit kellene csinálnom és mit nem. Zain egy pöcs, de legalább egy egészen rövid időre felszabadultnak érezhettem magam. Vannak fekete foltok az estével kapcsolatban a fejemben, kérdések, amikre remélhetőleg választ is kapok majd, ha kicsit kitisztul a fejem. Beismerem, teljesen összeszavarodtam az elmúlt néhány hónapban.
Nincs elég bátorságom, hogy a szüleim elé állva közöljem velük a döntésem, gyáva vagyok ahhoz, hogy szembenézzek a döntésem súlyával. Ha mindez még lenne elég, Eddievel is minden olyan zavaros. Nem értem, hogy mi a fene folyik közöttünk, hogy mi az amit valójában érzünk vagy nem. Azok a csókok nem véletlenül csattantak el, nem tagadhatom, hogy már egy ideje töbebt gondolok rá, mint azt illene. Ahogy az is egyértelmű, hogy ez a „kapcsolat” vagy nevezzük bárminek, nem működhet kettőnk között, mert Tommy mindig árnyként lebegné be az egészet. Én is tudom, Eddie is tudja, éppen ezért nem értem, hogy miért érzett késztetést arra, hogy beleavatkozzon a dolgaimba és Zain orrát megismertesse az öklével. Nem vagyok egy angyal, tudom, hogy az este elkövettem néhány hibát, de végülis nem tartozom senkinek magyarázattal. Független vagyok, azt csinálok amihez éppen kedvem van, miért zavar ez bárkit is? Aali egy őrült, nem csodálkozom azon, hogy ennyire kiborult, nem tudja kezelni a dükitöréseit, de Eddie? Neki mi oka volt ahhoz, hogy szükségét érezze, hogy megvédjen? Emlékszem a fotóra amit küldtem, az üzenetekre, eléggé...kifordultam magamból, ezt beismerem.
Csak akkor pillantok fel a könyvemből, amikor a felügyelő tanár hangja megtöri a feszült csendet. Még két hetet ebben a pokolban hogyan fogok elviselni? Becsúsztatom a kötetet a táskába, de nem mozdulok ültömből, az a tervem, hogy egyszerűen csak megvárom amíg a többiek lelépnek. Egyáltalán nincs kedvem beszélni senkivel. Tekintetemmel figyelem ahogy a „cuki” párocska kisétál az ajtón, de még mindig nem mozdulok. Gyűlölöm a gondolatát is annak, hogy itt kell lennünk, arról nem is beszélve, hogy Eddie is miattam került ilyen kellemetlen helyzetbe.
- Miért kell beleavatkozni abba, ami nem a te dolgod? szólalok meg végül, mielőtt Eddie kiléphetne az ajtón. Csendben akartam  a megmaradt méltóságommal együtt távozni, de nem tudom homokba dugni a fejem. Mindenkire dühös vagyok, de magamra a leginkább. Egyszerűen nem szabadott volna előfordulnia ennek az egész abszurd helyzetnek. Szerencsétlenség, hogy dühöm megmaradt szikrái most a legártatlanabb emberen csattannak.

I wanna love you but I better not touch

Haragudhatok az egész világra, hibáztathatok bárkit azért amiért most itt kell ülnöm, de az igazság az, hogy az egyetlen, akire haragudnom kellene az én magam vagyok. Annyira vágytam arra, hogy végre szabad lehessek, hogy egy kicsit kiszabaduljak a korlátaim közül, hogy átléptem azt a bizonyos határt, amit sosem szabadott volna. Igazából végre azt éreztem, hogy élek, Zain nem akart minden döntésemtől megvédeni, nem erőszakoskodott mégis hagyta, hogy próbálgassam a szárnyaimat. Kétlem, hogy valaha a közeljövőben vágynék hasonló szórakozásra még egyszer, de mégis azt kell mondanom, hogy jól éreztem magam. Felszabadultam és megfeledkeztem a gondjaimról.
Egészen addig, amíg ez az őrült nőszemély néhány órával ezelőtt rám nem vetette magát, mint egy féltékeny szörnyeteg. A helyében azt hiszem, hogy én is nagyon bosszús lennék, de közte és köztem egy hatalmas különbség van: az elegancia. Pontosan úgy viselkedett ahogy azt elvárják tőle, mint egy őrült. Az egész őrült helyzetben azt sajnálom a legjobban, hogy Eddie is belekeveredett. Egyáltalán nem értem, hogy miért és hogyan került bele a dolgok közepébe, de most itt van és én annyira szégyellem magam, hogy rá sem bírok nézni.
Az idő mintha ólomlábakon haladna előre, bár próbálom lefoglalni magam az olvasással gondolataim egészen máshol járnak és egyszerűen nem tudok koncentrálni. Még sosem éreztem magam ennyire megszégyenítve és megsemmisülve egyszerre. Amikor végre véget ér a mai büntetésünk megkönnyebbüét sóhaj kíséretében pakolom el a könyvet a táskám mélyére. Ahelyett, hogy  méltóságom megmaradt darabjaival szépen csendben kisétálnék az ajtón, hogy minél előbb magam mögött hagyjam ezt a földi poklot, én nem bírom ki, hogy ne szólítsam meg Eddiet. Igen, haragszom rá, mert fel nem foghatom miért nem bírt magával és miért kellett nekiugrani Zainek. Ha képes lett volna visszafogni magát most nem kellene itt ülnie. Az anyját ismerve egészen biztosan nem lesz boldog a történtek miatt. Az enyémről nem is beszélve.
- Komolyan gondolom. na jó, egyáltalán nem gondolom így és más esetben én magam keresném fel őt, de most túlságosan dühös vagyok ahhoz, hogy ezt beismerjem. - Azért mert a tesóm a legjobb haverod még nem kellene bele avatkoznod a dolgaimba. Mert csak arról van szó, hogy Tommy a legjobb barátja és kötelességének érzi, hogy megvédjen helyette is nem? Ez lehet az egyetlen normális magyarázat. Összeráncolt szemöldökkel, zavarodottan pislogok rá. Milyen üzenetről beszél? Kétlem, hogy a péntek esti, részegen küldött, alig értelmezhető SMS miatt húzta fel magát ennyire.
- Milyen üzenetet? tárom szét mindkét karom miközben tekintetét fürkészem. - Én nem küldtem neked semmilyen üzenetet, esélyem sem lett volna rá,  ugyanis Aali széttörte a telefonom. ujjaimmal idegesen masszírozom meg a halántékomat. Kicsit lassabban áll össze a kép, mint általában, de amint összerakom a fejemben a kirakós darabjait az előbbi haragom a lány iránt megsokszorozódik.
- Elküldte neked azokat a képeket mi? nem is értem miért voltam ennyire felelőtlen, még otthon ki kellett volna törölni őket. Sőt mi több, soha nem szabadott volna elkészíteni őket.

I wanna love you but I better not touch

A dühömet nem lenne szabad azon az eberen levezetni, aki mindig, tényleg minden körüolmények között mellettem volt az elmúlt évek során. Most teljesen össze vagyok zavarodva, sok mindent tettem amit nem lett volna szabad és sok mident érzek, ami mindent összezavar. Butaság volt elengedni magam azon a hülye bulin, nem kellett volna megfeledkezve magamról őrült dolgokat csinálnom. De tényleg olyan nagy bűn, hogy jól éreztem magam? Tudom, hogy nem lenne szabad, de most mégis egyetlen emberre koncentrálva próbálom levezetni a feszültséget. Igen, dühös vagyok, mert nem kellett volna belekeveredjen a dolgaimba. Volt valami kialakulóban kettőnk között, de sosem beszéltünk róla, soha nem vettük a fáradtságot, hogy megbeszéljük mi lehet a kapcsolatunkból, ha lehet belőle egyáltalán valami. Én azonban mindent tönkretettem. Akaratom ellenére.
- Azért tetted mert, valami furcsa okból kifolyólag kéztetést érzel arra, hogy beleavatkozz a dolgaimba! nem akarok őszinte lenni magammal, mert a valóság sokkal fájdalmasabb, mint hazugságban hitegetni magam. Megbántottam és ahelyett, hogy megbeszélném vele még kettőt rúgok a földön fekvőbe. Ingerülten, pattanok fel a székemből, mostmár nem akarok semmi mást, csak végre kijutni innen. Magam mögött hagyni a történteket, az iskolát, Eddie haragtól és megbántottságtól csillogó szemét. Haza akarok menni, hogy a szobám magányában, párnába temetett fejjel kisírjam magamból a bánatomat.
- ÉN meg Zain? Én meg Zain mi? pillantok rá kérdő tekintettel. Szóval itt van a kutya elásva, mostmár legalább tudom, hogy mit is gondol rólam valójában, hogy miket feltételez rólam. Ő is ugyanolyan, mint mindenki más, akik vakon elhisznek mindent amit olvasnak. - És ha igen akkor mi van? Tudtommal mi nem járunk! mostmár nem is akarom magamban tartani, hogy mennyire dühös vagyok. Nem akarom elhinni, hogy ilyesmit feltételez rólam, hogy elhiszi azt azokat a hülye pletykákat. Azt hittem, hogy ennél jobban ismer engem.
- Nem ilyen vagyok? Mégis milyen? Mond ki ami a fejedben van, ne menekülj el gyáván, mond csak, hogy mit gondolsz rólam kiáltom utána, abban bízva, hogy a szavaimmal meg tudom állítani őt.
- Azt hittem, hogy te nem vagy olyan felszínes, mint azok, akik azokat a fotókat készítették. Úgy tűnik tévedtem. Talán mégsem ismerjük egymást annyira, mint azt gondoltuk. halkítom lennebb a hangerejét a szavaimnak, mert már így is éppen elég pletyka kering rólam a suliban, nem hiányzik még az is, hogy bárki megossza a nagyérdeművel ennek a kis eszmecserének a részleteit.

I wanna love you but I better not touch

Nem állítom, hogy én ebben a történetben teljesen ártatlan vagyok, mert azzal magamnak is hazudnék. Hiba volt, engednem a kísértésnek és olyan dolgakat csiálni, amik nem vallanak rám. Soha nem lett volna szabad sem füvet sem pedig kokót használnom, az meg végképp hiba volt, ami utána történt meztelenül. Nem mintha bármi is történt volna azon kívül hogy ugráltunk a vízbe. Sok minden nyomja a lelkem és nagyon sok dolog miatt érzem kényelmetlenül magam, de tényleg annyira rossz dolgot műveltem, hogy ezt érdemlem? Tényleg nem lehet nekem bulizni és nem szabad hibákat elkövetnem? Valahol megértem, hogy miért ennyire dühös és csalódott, hiszen éppen próbáltuk kitalálni, hogy mi is van köztünk, de éppen ez az oka annak is, hogy ennyire bánt és zavar, hogy hamarabb használta az öklét, mint az eszét. Engednem kellett volna, hogy kisétáljon a teremből, mert most olyan dolgokat vágunk egymáshoz, amivel még jobban megsebezzük a másikat. A lavina már elindult és a harag meg csalódottság egyvelege elvette a józan ítélőképességem. Jobb csírájában elfolytani a dolgokat.
- Remek ötlet! vágok vissza szinte azonnal, az arcába kiabálva a szvaiamat. Jobb, ha távol maradunk egymástól, mert mostmár egyértelmű, hogy ennek a dolognak semmi jövője nem lett volna. A könnyeim némán folynak le az arcomon, szinte remegek a düh, fájdalom és csalódottság édeshármasának érzésétől. Azt hittem, hogy ennél sokkal jobban ismer engem! De magamra is dühös vagyok, mert soha nem lett volna szabad megfeledkeznem arról, hogy ki is vagyok. Olyan jó volt magam mögött hagyni a Litát akit mindenki ismer és végre kicsit olyannak lenni, amire eddig nem volt lehetőségem. Ha tudtam volna, hogy az egész bulinak az lesz a következménye, hogy Eddiet elveszítem miatta, soha nem léptem volna át a lakásunk küszöbét. Idióta vagyok.
Nem tudom, hogy fordított esetben én hogyan reagáltam volna mindenre, talán pontosan ugyanolyan csalódott lennék, mint Eddie. Ez azonban még mindig nem mentség arra, hogy elhitte a pletykákat rólam.
- Nem minden az aminek látszik, ezt tudhatnád! nincs már értelme, hogy bizonygassak bármit is, ő már elkönyvelte magának a hazugságot, ezek után minden egyes mondattal csak szánalmasabb leszek. Arcom elé tolja a telefonját, aminek képernyőjéről ott köszön vissza az a bűnös fotó, amit soha nem lett volna szabad elkészíteni sem. Ezek szerint az a hülye tyúk elküldte neki mielőtt apró darabokra törte a telefonomat. Eltolom magam elől a mobilt.
- Az az Eddie akit én ismerek, soha nem ítél előre, egyszer az eszét használja, aztán az öklét, de úgy tűnik, hogy én sem ismerlek. nem érdekel, hogy egy-egy kósza diák, kidüllet szemekkel bámul ránk. Nekem már mindegy
- Ha nagyon tudni akarod elmondom, hogy nem történt köztünk semmi. Igen, berúgtam és beszívtam, meztelenül ugráltam egy hülye hídról a folyóba, de semmi olyasmi nem történt, amire most te gondolsz. lehet, hogy fölösleges minden szavam, de egyszerűen tisztáznom kell magam. Nem lehet úgy vége, hogy azt hiszi Zain és köztem olyasmi történt ami igazából nem.
- Nem vagyok büszke arra... mutatok a zsebébe csúsztatott telefon irányába - Hibáztam. De nem történt semmi olyan, amire mindenki gondol Kézfejemmel letörlöm a könnyeimet. - Ha nagyon tudni szeretnéd, az éjszaka felében Zain arról beszélt, hogy mennyire jó srác vagy és adnom kellene neked egy esélyt. Én is ezt szerettem volna. direkt beszélek múlt időben, a jelenlegi állás nem azt sugallja, hogy ebből a valamiből lehet egy kapcsolat. Már nem.
- Nem gondoltam, hogy nekem nem szabad hibákat elkövetni, hát bocs, hogy nem az vagyok, akinek te szeretnél látni. túl sok ez egyszerre, nem tudom hogyan birkózzak meg az érzéseimmel. Tekintetemmel kerülöm az övét, mert nem akarom látni benne a csalódottságot és a haragot.