I am in right mood tonight, so feel free to take an advantage of it...
Az utca szélén állok eszeveszett röhögés közben, három másodpercenként szinte majd’ megfulladok, annyira nevetek, mert az előbb egy kutya éppen erre járt, és nagy kedvesen odament az egyik buliból kitántorgó alakhoz, aki már kellőképp illuminált állapotban volt, és felemelte a jobb hátsó lábát, hogy szépen megtisztelje az alkoholtól összegörnyedt formát. Annyit ittam ma, hogy a negyedik pohár whiskykóla után már nem is számoltam, viszont Jake valahol elveszett a tömegben, én pedig itt állok egyedül az út szélén azon gondolkodva, hogy mégis mit kéne csinálni. Nincs kedvem még hazamenni, benne van a tánc a lábamban, jó lenne egy másik bulis helyre benézni még, hogy összeszedhessek valami nőcskét az estére. Ahogy befejezem az eszeveszett röhögést, elindulok a járdán, az egyik szélétől a másikig szlalomozok, közben elhaladva pár szórakozóhely mellett. Nem igazán megy az egyenes járás, de jól érzem magam, és végre kicsit felszabadult vagyok. Két nap pihenőm van a melóban, és emellett még nem történt semmi szar dolog sem az elmúlt pár napban, így nincs miért aggódnom. Ritka alkalmak egyike. Az egyik szórakozóhely előtt elhaladva egy csapat fiatalabb csoport jön ki, és ahogy nyílik az ajtó, egy elég jó zene hallatszik ki. Igazi csípőrázós, ami mit jelent? Így van, jól gondoljátok, ringó női csípőket és fenekeket. Amúgy is jó zene, így elindulok a bejárat felé, és hamar be is slisszanok az ajtón a tömegbe. A bárpult felé indulok, hogy kérhessek magamnak valami italt, de mivel vagy harminc ember áll ott, közben nézelődök, és elmosolyodom, ahogy látok egy-két formás, szememnek tetsző mozgást. A pultra támaszkodom, s eltelik körülbelül tíz perc, mire hallom, hogy hozzám szól a pultos. Ha nem iszok ennyit, nem vagyok ennyire nyugodt, hogy ennyit kelljen várnom egy kibaszott italra. - Egy whisky kólát és egy tequilát. – mondom neki, és körülpillantok, van-e valaki, akit meghívhatnék egy körre, de sajnos nagy része a körülöttem állóknak férfi, egyet nem tudok eldönteni, hogy nő vagy férfi, a két nő közül pedig egyik sem az esetem, így maradok a csak magamnak kért piánál. - Sajnálom, nem szolgálok ki részeg embereket. – mondja a pultos, és arrébb is áll. Ránézek, igaz, kettőt látok belőle, de közelebb húzom egy kicsit magamhoz, hogy rendesen hallja, amit mondok. - Hogy mondtad, öcsém? Szerinted mi a faszom vagy te? Egy kibaszott bárban vagy, nem egy étteremben. Felvilágosítottak erről amikor felvettek ide dolgozni? Különben is, nem vagyok részeg annyira, hogy ne ihassak még egy-kettő pohárral, szóval lökd ide, amit kértem! – mondom neki határozott hanglejtéssel, megpróbálva túlkiabálni a zenét. Nagy flegmán húzódik el, és körbepillant a teremben. Vélhetőleg a biztonsági őrt keresheti, hogy most azonnal kidobasson innen, amiért egy kicsit hozzáértem. Mivel nem látja, nagyot sóhajt, és lekapja a tequilát a polcról. Szerintem rájött, hogy jobban jár, ha odaadja amit kértem, és már nem is csesztetem tovább. Mindkettőnknek jobb lesz az estéje, nem kell a felesleges feszültség. Flegmán odalöki elém a kért italokat, én pedig odanyújtom neki a húsz dolcsit. Intek, hogy hagyja a visszajárót. A tequilát helyben felhajtom, majd a whiskykólámmal karöltve kacsázok beljebb a tömegben. Megállok a háromnegyedénél, és végigpásztázom a felhozatalt. Először az arcokat nézem, hiszen hiába jó a segge, zacskót azért mégsem húzhatok a fejére… Van egy-két jó pipi, meg kell hagyni, tudnék válogatni, de várok még egy kicsit. Van, hogy maguktól jelennek meg, és nem is kell nagyon törnöm magam. Vigyázni kell azonban, mert a mai tizennyolc évesek kinéznek már huszonötnek legalább, és azt nem akarom, hogy kiskorú megrontásáért kerüljek sittre. Huszonegy alatt nálam a nők tabuk. Addig-addig nézelődök, amíg egyszer csak össze nem villan a tekintetem egy ismerősével. Egy ismerősével, ami jóval több, mint ismerős…
Fullasztó tömeg, a fülem membránjain végigfutó hanghullám, és a megannyi ember, a maga testszagával. Ez lenne a szombat éjjel a brooklyni belvárosban, ahol tombol a zene, a vigadalom…ez így talán már régies. Öregnek érzem magam a tizenévesek körében, lassan harminc leszek, mégis olyan helyekre járok, ahol a nálamnál fiatalabb generáció fordul meg. Nem tudom elfogadni a tényt, hogy elrepültek felettem az évek, és már olyasmin kellene, hogy járjon a kis agyam, mint a családalapítás, a sírig tartó szerelem…haha ez mind szép, csak éppen válófélben vagyok, pontosabban a keresetet már benyújtottam, különköltöztem, és haldoklom. Szürreális az elképzelésem, de még Shane szerint is hamarosan a legnagyobb parti,, amit szervezhetek..az a temetésem lesz. Komolyan bántott, hogy mennyire brutális módon vágta hozzám az igazságot. Tőle még az út szélén is megdögölhetnék. Megfogadtam, hogy nem keresem fel többet, nem csinálok magamból hülyét. Dr. Stevens a legutóbbi látogatás alkalmával a lelkemre kötötte, hogy keressem fel a másik ajánlott kardiológust, mert ki fogok futni az időből. A listára való felkerülés hosszú hónapokba is telhet, az állapotom még nem olyan drasztikus, de a napokban átélt angina prectoris miatt nem dolgozhattam. Victoria most először hallott a betegségemről, és totál leforráztam, de nem szállhatott szembe az orvosom utasításával. A válás, és az egyéb előkészületek megviseltek, nem beszélve a kutyámról. Bella már jobban van, és elhagytuk a manhattani lakást is. Két sarokra lakom ettől a bazártól, a fényűzésből le kellett adnom, ha már saját brand kialakításán dolgozom. A parfümériám minden pénzemet, és időmet elveszi. Az otthoni teendők megduplázódtak, de könnyebben dolgoztam fel a stresszhelyzetet, cserébe kéthetente járhattam EKG-ra, és előjegyeztek szívkoszorúér vizsgálatra is. Shane miatt az előző elmaradt, de kaptam erősebb koktélt, amitől hamarabb dőltem ki. Samantha ma éjjel a buli mellett voksolt, én meg nem ellenkeztem. Minden szabályt betartottam az elmúlt napokban, de egy kis alkoholtól már nem rettentem vissza. Szükségem van a kikapcsolódásra. A barátnőm viselete ma sem hétköznapi, amolyan kurvás, és elegáns egyben. Az egyszerűségre törekedtem, tőlem szokatlan módon egy szűk farmert, egy fekete ejtett pántú felsőt, és egy tűsarkút vettem fel. A hatás így sem maradt el, már két ingyen pián voltam túl, és hamarosan kezdetét vette a latin zenefelhozatal is. Imádtam pörögni, a tánc a véremben volt a múltam miatt, megtanultam ezt és azt. A hajamba túrva andalgok Iglesias és Nicole Scherzinger Heartbeat című dalára. A szemeimet lecsukva rázom meg a csípőmet lassan, megemelve az egyik oldalt, mikor két kéz fonódik a derekamra. A pillantásom azonnal az új táncpartneremre siklik, aki sokkal fiatalabb nálam. - Te is Hamilton órájára jársz, ugye? – nyalja körbe az ajkait a srác, én meg csak bólintok. Játszani akar, nem? Nem szólok semmit, csak engedek a csábításnak, és közelebb húzódom hozzá. A nyakára simítom a jobbomat, és megcsókolom. Kéjesen nyögök fel, Sam nevetve hátrál el, és keres egy másik jelöltet magának. Én elveszek a zenével, és hátrahajtva a fejemet, hagyom a pasi csókjának lenyomatát égni a bőrömön. Már érzem az alhasamban életre kelő változást…félig felnyílt szemhéjakkal pillantok körbe, amikor megütközöm. Egy kék szempár a közelemben, a fürkésző tekintet az enyémbe olvad. Shane itt van. Az egyetemista „barátom” vállaiba kapaszkodom meg, és a nyakam peremén végigszántó szirmaival nem törődve a dalszöveget Shane-nek célzom. - I can feel your heartbeat… - éneklem, és csillogó kékjeim magukkal ragadják. A srác fülébe nyögök, miközben mást nézek. Így fogok megdögleni Harper..maga a kísértésként.
I am in right mood tonight, so feel free to take an advantage of it...
Amikor már végképp nem számít rá az ember, és elhiszi, hogy New York elég nagy ahhoz, hogy ne fusson össze harmadszor is a nővel, aki régen élete nagy részét kitette, na, akkor lehetsz biztos benne, hogy újra meg fog jelenni. S ekkor, már azt mondom, hogy a kibaszott sors akarja így, hogy találkozzunk, mert azért azt még én sem tudnám elképzelni Lotte-ról, hogy követ. Vagyis tulajdonképp már bármit eltudok róla képzelni, de ez azért tényleg túlzás lenne még tőle is. Azt nem tudom, hogy mit tartogat az este hátralévő része, de azt tudom, hogy ma nem fogok veszekedni, ha fene fenét eszik sem. Ha ő marni akar, akkor biztos, hogy hamar lerázom majd... de hé! Azt sem hiszem, hogy jó ötlet odamenni hozzá, ugyanis ahogy látom, nagyon is jól eltáncikál a sráccal, és kicsit sem zavarja, hogy valószínűleg évekkel fiatalabb nála. Mondjuk, érthető, most válik. Amikor engem elhagyott, engem sem izgatott, hogy a nő, akit éppen dugok tíz évvel, vagy akár többel fiatalabb nálam, vagy éppen idősebb. Oldalra döntöm a fejem, s nézem egy ideig, s egészen addig gondolkodom rajta, hogy mi lenne a megfelelő lépés, mígnem egy igazi felhívást kapok tőle keringőre. A dalszövegrészlet, melyet láthatólag nekem céloz, apró mosolyra késztet. Lotte nem józan, ahogy én sem. De abban nem vagyok biztos, hogy jót tenne az önérzetünknek, ha ma este egymás szívdobogását hallgatnánk. Belekortyolok a whiskykólába, de ezalatt egy pillanatra sem eresztem a tekintetét, viszont mikor újra megcsókolja a srác, halkan felnevetve fordulok el. Nem igazán vagyok arra kíváncsi, ahogy másokkal hetyeg, főleg nem egy ilyen tenyérbemászó alakkal. Nyilván arra pályázik, hogy megdughassa, aztán már ott sincs. Igaz, Charlotte sem vágyik gondolom másra, csakhogy... a szex tilos számára. Ez pedig elég jól megpecsételi a sorsát, bár megkérdőjelezem, hogy betartja-e az orvos utasításait, főként a múltkori esetre gondolva, mikor nem volt nála semmiféle gyógyszer, melyet bevehet, ha rosszul lenne. A nő nem a szabályok szerint játszik, az is biztos, ugyanis a tiltólistán az alkohol is ugyanúgy fent van, mint a szeretkezés, s ahogy elnézem, nem úgy tűnik nekem, mint aki ma este nem ivott egy korty alkoholt sem, épp ellenkezőleg... Elég harag van bennem ahhoz az irányába, hogy jobban tenném, ha csak simán fognám magam, és elmennék innen, sőt, még a helyet is messziről elkerülném. A pár napja történt üvöltözésünk a kórház udvarán, nem vetett túl jó fényt rám, és én is olyanokat vágtam a fejéhez, ami után lehet, hogy leitta magát. Már ha egyáltalán érdekli, amit mondok. Ironikus, hogy azért keresett fel, hogy megírjam neki a másodvéleményt, mert arra van szüksége, hogy elmondjam, mi, és hogy lenne a legjobb, de mikor orvosként fellépek, és lebaszom azért, mert a gyógyszere nélkül rohangál, akkor már egy jó nagy bunkó paraszt vagyok a szemében. Ami azt illeti, akkor is ugyanígy járok el, ha nem ő van velem a mentőben, ugyanis egy szívbeteg még csak kutyát sétáltatni se menjen el a bogyók nélkül, ha tetszik, ha nem. Egy esetben nyugodtan mehet, ha minél hamarabb, szenvedés nélkül akarja feldobni a talpát, mert akkor ezer százalék, hogy nem kell bevennie semmit, és Lotte is gyönyörű példát mutat arra, hogy milyen életvitelt kell ahhoz folytatni, hogy ne tartson hosszasan a betegség. Ugyanis, idő előtt fog meghalni. Legalábbis, ha így folytatja. Tehetném azt, hogy odamegyek hozzá, és ismét elmagyarázom neki, hogy mi lenne a legjobb, de nem akarok segget csinálni a számból, miszerint már többször is elmondtam neki, hogy nem érdekel amit csinál. Igazából tényleg nem érdekel. Pont ezért nem vállalom el azt sem, hogy megírjam a szaros véleményt. Ennek ellenére sem teszem, nem megyek oda. Megiszom az egész pohár alkoholt, hogy a vérembe áramoljon, s a pult felé indulok el, miközben figyel. Hagy higgye csak azt, hogy érdeklődést nem mutatva indulok el onnan. Mintha nem is láttam volna. Lerakom a pultra az üres poharat, s arra indulok, amerre már szem elől téveszthet. Lehet, hogy mégis az lenne a legjobb, ha fognám magam, és hazaimbolyognék. Így is nehezen megy a járás, nem kellene megvárni, míg az előbb lehajtott whisky is az agyamba száll. Így is lenne, ha nem lebegne lelki szemeim előtt Lotte csípőjének ringása, ahogy annak a faszkalapnak az ágyékához dörgöli a fenekét. Gondolok egyet, majd hátra arcot csinálok, s elindulok a párocska irányában, de természetesen csak hátulról támadok. Megbököm a srác vállát, közel hajolok a füléhez, és csak olyan hangerővel szólok, hogy ő hallja. - Ingyen osztják még öt percig a whiskyt a pultnál, és a haverod most szólt, hogy szóljak neked is. Nem ér meg ez a nő annyit, hogy lemaradj. – intek a fejemmel a pult felé, de persze a duma, amit mondtam neki, totál kamu. Mivel fiatal, tudom, hogy kapni fog az alkalmon, és nem is gondolkodik tovább tíz másodpercen túl, már meg is indul a pult felé, s én, ahogy elengedi Lotte csípőjét, átveszem a kezei helyét. Immár észrevétlenül cseréltem le a fiatal kissrácot, csak a különbség az, hogy közel más már az is, ahogy a kezem a volt nőm csípőjére siklik, s ragadja meg, hogy aztán szorosabban magához húzza. Ütemre lököm egyik irányból a másikba a csípőjét, majd egy pillanatban a hajába fúrom az orrom, s mélyen beszívom az illatát. Még mindig ugyanaz, s ez rögtön megrészegít. Lotte még mindig ugyanúgy hat rám, s már a puszta gondolattól felállna a farkam, de tudom, hogy a reakciója nem lesz túl örvendetes, mikor észreveszi, hogy már nem az előbb kiszemelt kisfiú áll mögötte. Egy határozott mozdulattal fordítom meg, hogy szembe kerüljön velem, s várom, hogy most megpofoz majd, vagy benne van egy kis nosztalgiában. Persze jól tudom, hogy holnapra mindent majd úgy megbánok, hogy legszívesebben a kardomba dőlnék, de még az a szerencse, hogy ma van, és nem holnap. Na, erről beszélek. A gondolataim már összevissza vannak, még abban sem vagyok biztos, hogy fiú vagyok-e vagy lány. - Hello baby. – formálom a szavakat az ajkaimmal, majd a távolabbi táncmozdulatból egy határozott rántással húzom közelebb magamhoz a nőt, s élem át rögtön, amit évekkel ezelőtt már oly sokszor. Sajnos még most is görcsbe rándul tőle a gyomrom. Gratulálok Harper, szép munka, újra áldozhatsz a szerelem oltáránál. De ezúttal már okosan!
A véremben bugyog a tenni akarás, a ma éjszaka kihasználása, mert lehet, hogy holnap reggel már nem látom a napfelkeltét. A sötétséggel a bűnök is más értelmet nyernek, nem ítélnek el, ha kicsit többet csenek el mások személyiségéből. A velem táncoló srác is azt hiszi, hogy az egyik szaktársa vagyok, holott nem is jártam egyetemre. Amerika és az iskolai képzés erős, de nem voltam olyan okos, hogy beüljek a padba, és több érdemtelen oldalon rágjam át magam. Az én hivatásom az illatokban leledzett, és jól bántam a munkámmal. Kifizetődő lett a tehetségem, és immár több világmárka hódol a lábaim előtt. A parfümöm enyhés savanykás, elüt a megszokott édestől. A nyakam peremére szórtam egy keveset indulás előtt, nem szerettem volna túlzásba esni, és még hiányzik az utolsó löket a tökéleteshez. A sajátom még nem készült el, a laborban töltöttem az eltelt hónapok nagy részét, de nem kerültem közelebb az álmomhoz. Shane, és egy virágmező alkotta az egyveleget, de nem jöttem rá, hogy mi a hiányzó láncszem. A fiatal poronty nyakába csimpaszkodom, a tenyerem kifelé fordítom, és az ajkait fixírozom. Meg akarom ízlelni, a nyelve hegye az enyémnek kell, hogy csapódjon. A következő dal a szívverésem énekét szimbolizálja, a dekoltázsomhoz húzom, és kéjelegve vonaglok előtte. A hatás nem marad el, nem beszélgetni jöttem ma este, hanem táncolni, de amint a hajamba marok, és félig aléltan mérem végig a táncparketten lévő tömeget…kiszúrok egy kék szempárt. Shane azúrkék szivárványhártyái már távolról fénylenek. A fölöttem lógó diszkó gömbről úgy verődik vissza a fény, hogy megtörjön, és a létező összes árnyalatban ránk vetüljön. A partnerem csak egy eszköz, mert a dalszöveg csakis annak az embernek szólhat, aki birtokolhatja a szívverésemet. Átvitt, vagy gyakorlatilag normális értelemben? Félek erre még magam se tudom a választ. Dexter a férjem, a múltam, és jelenem egyelőre, és Shane a múlt. Elhagytam a jobb élet reményéért, hogy ne legyen belőlem orvosfeleség…és mi lettem? Bróker királynő, egy hűtlen disznóval, és egy olyan férfival, aki összetörte a szívemet. Nem álltam készen, hogy újabb játszmákat indítsak...az ujjamon még ott csillogott a jegygyűrűm. Nem a pénze miatt mentem hozzá Dexhez…a szerelem csábított az oldalára. A világ végére is utána mentem volna, ha kellek, de nem én voltam a befutó. A szívsebész pillantása az enyémbe fúródik, egy mosollyal ajándékoz meg, én meg elkapom róla a tekintetemet, és a csípőmet rázva fordulok el az egyetemista barátom mellől, de előtte még rám tapad. A zene a vége felé jár, túl nyálas, és kicsi, de ráhagyom a történteket. A tomporommal nekiveselkedem, és újra a tömeget pásztázom, de az én kiszemeltem felszívódott. - A picsába… - szédelegve keresem Samet, de nem látom sehol. Az új dal pedig elemi erővel csap le a testemre. A Back to my love elveszi a maradék eszemet, úgy vélem a sors akarta úgy, hogy ma este ne találkozzunk. Megbántott, én megsértettem, és nem lesz olyan perc, ahol az érdekeink ne ütköznének. A szemhéjamat lehunyva húzódom közelebb a mostani pasimhoz, aki a nyálát csorgatva pörgetne meg, de nem engedem neki. Kezdő táncos, messze van a jótól, így csak az érzékeimre hagyatkozhatok. A csípőmet megemelve nyolcasokat írok le, és körbeforgok. A fenekemet kitolva ereszkedem le a sarkamra, és rúgózom abban a pozícióban. Shane…Dexter…összemosódnak a gondolataim, ahogyan a nyelvem hegye az alsó ajkamat érinti, és felemelkedem. A kis srác keze eltűnik, le fog lépni, mert külön előadást tartok, de utána én is megyek inni, ha ennek a számnak vége lesz. A hajamat két oldalt rázom meg, forr a vérem, és hátrálok is egyet, de ekkor két erősebb kéz markol rá a derekamra. A szeméremcsontjának ütközöm a nagy lendülettől. Halkan nevetek fel, de még nem nyitom ki a szememet. Nem vagyok naiv, már sejtem, hogy más jutott el hozzám, talán Sam előző jelöltje? A következő pillanatban a szája a hajamhoz ér, és a tenyeremet hátratartva az idegen pólójába kapaszkodom bele. Lehorgasztva a fejemet rázom meg a csípőmet, és mosolyodom el, de amint megfordít, és szembe kerülök az újonnan érkezett táncosommal…rám fagy. Az ajkaim elnyílnak, és a tenyeremmel támasztom ki magam Shane mellkasán. - Te vagy az… - elnyílt türkiz íriszeimet felvezetem rá, és az ajkain állapodik meg. Eltol, és ki is forgat, aztán olyan közel kerülünk, hogy érzem az orrából kiáramló meleg levegőt. A szirmaim elnyílnak, és az üdvözlésére a jobbommal átkarolom, és pár centiméterre a szájától állok meg, aztán belesuttogok a két ajak találkozásába. - Már azt hittem, elmentél…Shane. – kidüllesztem a melleimet, hogy a felsőtestének préselődjön. Finoman, alig puszilva csenek csókot tőle. A szűzies lépésem után a derekamra rakom mindkét tenyerét, és a bal irányba ringatózva forgatom meg a csípőmet. A keze lejjebb siklik, és egy kis segítséggel, de rámarkoltatok a fenekemre. - Takin back my love… - tartom fogva a tekintetét, és csillogó lélektükrökkel húzódom közelebb hozzá. A zene végére a nyaka körül fonom össze a sajátomat, és megpecsételem a sorsunkat. Lassan ízlelem meg, mint egy érett gyümölcsöt. Csüngök rajta, mint egy éhező, de a pillanat varázsa elillan. - Ez járt neked, de mennem kell. – szakadok el tőle, és hátrálva a pult felé veszem az irányt, a barátnőmet kutatva.
I am in right mood tonight, so feel free to take an advantage of it...
Charlotte láthatóan túlzásba vitte az alkohol fogyasztását ma, ahogy én is. A különbség kettőnk közt csupán az, hogy nekem nem hat az egészségemre rövid távon a sok mennyiségű alkohol, neki viszont a vesztét okozhatja. Remélem, most nem fog összeesni nekem, mert a jelen helyzetben annyira vagyok részeg, hogy valószínűleg még annyira sem lennék képes, hogy bármiféle elsősegélynyújtást alkalmazzak nála. Ahogy ráfagy az arcára a mosoly, mikor megpillant, széles mosolyra késztet, s közben vissza nem fogva magam, alaposan végig mérem. Nem öltözött túlzottan kihívón, mégis, simán rátapadnak a pasik a parketten, mint általában mindig. Mindig vonzotta a férfiak tekintetét, de hát ez nem is csoda, hiszen igenis jó nő. A baj csak az, hogy a férfiak roppant mód szeretik kihasználni a részeg nőket, s Lotte most éppen abban a helyzetben van, hogy nem fogná fel, mi a helyzet, csak másnap fúrná az arcát a párnába, mikor rájön, mekkora faszságokat művelt. Persze nem azért vagyok itt ma, hogy megvédjem vagy megmentsem bármitől, hanem azért, hogy én legyek az, aki miatt holnap majd egész nap azon töri a fejét, hogy hogy lehetett ekkora hülye, hogy belement a játszmába. Mert tudom, hogy bele fog. Mi sem bizonyítja jobban, hogy a mai este nem abból fog állni, hogy különböző szar dolgokat vágjunk a másik fejéhez, hanem éppen ellenkezőleg, mintsem az, hogy olyan közel jön hozzám, hogy az ajkainkat talán egy papírlapnyi távolság választja el. Aztán már annyi sem. Csak figyelem, amit csinál, nem ellenkezem, nem teszek semmit, Tekintetemmel követem ahogy közelebb jön, távolodik, szavakat formál azokkal a vonzó ajkakkal, s figyelem, ahogy a különböző fénycsóvák játszanak az arcán. A tekintetem mélyen az övébe fúrom, és mikor gondolva egyet megcsókol, lassan csókolom vissza. Annyi év távlatából is emlékszem az ízére, a csókjára, s nem változott semmit. A tarkójánál fogva húzom közelebb magamhoz, de mielőtt jobban belemerülhetnénk a dolgokba, elhúzódik, és hátrál. Megcsóválom a fejem, és halkan felnevetek. Mekkora egy dög. Csak éppen arra nem gondol, hogy ez egy igazi felhívás volt keringőre. Nem megyek utána, csak figyelemmel kísérem, ahogy a pult felé veszi az irányt, s mikor már épp rendelne, mögé lépek. A pultos már éppen adná ki neki a kért alkoholt, mire rápillantok. - Ne csinálj segget a szádból, öcskös. Az imént azt mondtad, nem szolgálsz ki részeg embereket. Na most, nem tudom, melyikünk részegebb, de a nő legalább olyan szinten van, mint én, szóval... nem kéne neki több piát adnod. – mondom felvont szemöldökkel, s karba tett kézzel. Lotte válla fölé hajolok észre sem vehetően, miközben elmondom a pultosnak, mi a helyzet, s tekintetem lejjebb siklik, egészen a dekoltázsához, majd az arcára. Elég lesz az alkoholból. Vagy bánom is én, végül is annyit iszik, amennyit akar, csak ne kelljen ma orvosnak lennem már. A pultosra emelem a tekintetem, aki bólint és máris a másik vendéghez fordul, hogy kiszolgálhassa azt. - Vagy tudod mit? Ma az fizet, aki többet hazudott a másiknak az évek során. Jó nagy hátrányban vagy. – hajolok a füléhez, és aztán megkerülöm, leülök a mellette lévő bárszékre, s rákacsintok. – Adj mégis két tequilát. – szólok oda a srácnak, aki fintorogva, de megteszi, amit kérek. Azt hiszem, megnyertem a hét vendége címet, de leszarom. Elmosolyodok, aztán a kezére siklik a tekintetem, amin még mindig rajta van a gyűrű. Nem tudom, hol tartanak a férjével... úristen de furcsa dolog ez, hogy a volt nőmnek, aki nem jött hozzám már férje van. Vagyis volt. Elkapom a kezét, és végig húzom a gyűrűsujján a kezem, hogy aztán közrefogjam a jegygyűrűt. - Minek hordod még mindig? – kérdezem, bár semmi közöm hozzá. Szemügyre veszem a karikát, amin látszik, hogy nem egy olcsó szar. A férje biztos tehetős ember lehet, már csak azért is, mert nem nézem ki Lotteból azok után, amit tett, hogy hozzámegy egy semmirekellőhöz. Az azért nagyon izgatja a fantáziám, hogy mi a válás oka?! Ehhez sincs nyilván semmi közöm, de ha már úgy hozza a sors, úgyis ráfogok kérdezni. Ahogy beszélni kezd, a tekintetem a szájára siklik, s tudom, hogy újra megakarom csókolni. Az a baj, hogy nem csak csókolni akarom, hanem teljesen a magamévá akarom tenni. A mai este folyamán megakarom dugni Charlotte... Greent, vagy mi is a neve, még akkor is, ha ez házasságtörésnek számít, vagy éppen nem kéne, mert csak bonyodalmakhoz vezet. Vonz, és nem tudok másra gondolni, csak arra, hogy hogyan szabadítanám meg a ruhadarabjaitól, s hogy esnénk egymásnak azok után, amilyen sérelmeket vágtunk a másikhoz. Megnyalom az alsó ajkam, és a aztán az ajkairól a szemére siklik a tekintetem. - Ma este nem szabadulsz, Lotte. Az enyém leszel. – hajolok közelebb, hogy határozottan a fülébe súgjam a szavakat, s aztán az arcélének vonalán, alig érintve azt jutok el az ajkaihoz, ahonnan aztán az utolsó pillanatban én is elhátrálok, ahogyan ő az előbb. A pultos pont ebben a pillanatban tolja a pulton elénk a kért felest, amiből az egyiket magam elé húzok, a másikat pedig Lottenak tolom. A pillantásom ezalatt egy pillanatra sem engedi az övét, s tudom, hogy itt nincs szükség szavakra, mert a puszta tekintetem is felfalja a nőt. Megemelem felé a poharam, és aztán nem gondolva semmire, lehúzom az égető italt. Ahogy végigfolyik a torkomon, teljesen magamhoz térít. - Szóval már a fiatalabbakra buksz... – jelentem ki, s kaján mosollyal nézek rá. Ez a mai este igazi macska-egér harc lesz, ahogy elnézem, de őszintén, nem is bánom. Csak nehogy rossz vége legyen...
Az alkohol rendesen a fejembe szállt, nem igazán vagyok tudatában annak, hogy mit is kellene csinálnom. A tánc közben az jár a fejemben, hogy Shane vajon hazament-e, és lesz-e még alkalom, hogy viszontláthassam. Szerettem a közelében lenni, a pézsmaillattal kacérkodni, de hamar rádöbbenek arra is, hogy nekem még férjem van, és Dexter ezer darabra törte a szívemet. Nem állok készen semmilyen másik merényletre. Shane bosszúállása is aggasztott, mikor lépünk már túl a múlt árnyain? Fáradtan mosolyodom el, és hunyom le a szemhéjaimat, hogy kizárjam a külvilágot, és a zene ütemére ringassam a csípőmet. A kisfiú egy eszköz, nem kérek belőle éjszakára, de most elérhetetlenné tesz mások előtt, és nekem kell a visszaigazolás. A hajamba túrva ereszkedem le, és jövök fel újra, mikor erősebben ragad magához…valami azt súgja, hogy határozottabb ez az érintés, és meg is érzem a változást. A hajamba fúr egy orr, a kezem a feszes hasfalra siklik. Megkóstolnám a tulajdonosát, és nagy lelkesen engedek a késztetésnek, hogy maga felé fordítson, de akkor megfagy az ereimben is a vér. Shane Harper kijátszott, és a közelembe jutott? Mikor lettem ilyen figyelmetlen? A zene felgyorsul, és ha már engem akart, akkor adok egy kis ízelítőt neki. A tenyerem a mellkasának feszül, érzem a szívverését, de a zene hangosabb. Nézzük egymást, hol az ajkait fixírozom, és mielőtt lejárna a pillanat, megcsókolom. Forrón tapad a szirmaimra, a tarkómon ragad meg, és mélyíti el a kezdeményezésemet, amit eleinte még kételkedtem, hogy fogadni mer. Hirtelen sülök ki, megráz, és el is távolodom tőle. Szédülök…Samantha, akivel jöttem, és távozni is fogok. A barátnőmre hivatkozom, és a pult felé araszolok. Nem nézek hátra, ha szerencsém van, nem követ, és bármilyen galiba nélkül vágok át a tömegen. A pult szélébe kapaszkodva hajolok be, és kérek egy vodkamartinit, de valaki a hátam mögül előz be. A tekintetem a vállam felett hátrasiklik, és szúrósan mérem végig Shane-t. - Nem mondhatod meg nekem, hogy mennyit igyak, emlékszel? – rivallok rá, de a tetejébe még valamit mutogat rólam, és a srác faképnél hagy. - Héj… - emelem át a kezemet a pulton, hogy elkapjam, de csak a levegőt markolom. - Igazán? – szarkasztikus mosolyra húzódnak az ajkaim, és velem ellentétben az exem által kért rendelés már készül is. Helyet foglalok az egyik bárszéken, és idegesen túrok a hajamba. Jobb választás lett volna egy víz, de aztán leesik, hogy Sam miatt jöttem ide. A pillantásom a közeli embermasszát pásztázza, de nem látom sehol. A pulton támaszkodom meg, de Shane a semmiből nyúl értem, és megijedek. A jobbomon lévő gyűrűt fürkészi, az ujjamat kiemelve méri fel, mint valami ékszerész, és nem sokon múlik, hogy elrántsam tőle, de egyértelműen rákérdez a nyilvánvalóra. - Mert férjnél vagyok. Beadtam a keresetet, de ez nem jelenti azt Shane, hogy szabad préda lennék. – rántom el tőle, de nem hagy levegőhöz jutni. A puszta jelenléte is az őrületbe kerget. A számat bámulja, nem is néz a szemembe, és ez irritál, de mikor mégis rám villantja az azúrkék íriszeit, kiszárad az ajkam pereme, és a rendelésem után sóvárgok. A levegőben hagyott félmondattól felgyorsul a szívem üteme, elnyílnak a szirmaim, és megérzem a leheletét az arcomon. Lepillantok, de magam nem merek oxigénhez folyamodni…mindjárt meg fog csókolni…de nem teszi. A francba…nem lehet rám hatással. Szaggatott légvételekkel veszem el az elém tolt piát, és hörpintem fel a tartalmát. A tequila végigmarja a torkomat, elbódítja az agyamat. Összerázkódom, és az alkarommal támasztom meg a számat, hogy ne jöjjön vissza a tartalma. - Utálom… - messzebb is tolom, hogy ne lássam, mert a rosszullét kerülget, de az exem nem áll a játékkal. Melegség önt el, a balommal kezdem jegyezni az arcomat, hogy ne pirosodjak ki az alkoholtól. - A fiatalabbak találnak be engem, de miért baj az, ha kellek másoknak is, talán sérti a hiúságodat? – mosolyogva veszem fel a kesztyűt, hogy érezze a törődést, de a szédülésem nem múlik, és nem bírok egy helyben ülni sokáig. - Mi lett a másik jelölteddel, akit megdughattál volna…Liza? A kórház egy igazi kincsesbánya az orvosoknak. Bármelyik nővérke alád feküdne. – fogom fel a hajam, és oldalra hajolva lélegzem lassabban. - Most akkor adja a vodkamartinimat. – intek a pultosnak, mert pipa vagyok, sőt követelőző. – Az úriembernek is egyet, de martini nélkül. – fűzöm mellé, és rákönyökölök a közöttünk lévő területre. - Mondd meg Shane… - közbeszól a két pia, így magamhoz rántom a sajátomat, és a szívószál végét bekapva kortyolok bele. - …soha nem csaltál meg? Nem volt egyetlen nő se, aki kísértésbe vitt volna? Rengeteg alkalommal várt a hideg ágy, mikor a kórházat választottad helyettem. – tartom fogva a jéghideg tekintetet, aztán nevetve érintem meg a vállát. - Nem baj..az ujjam kárpótolt téged. – szinte már nevetek az abszurditásán, hogy magamnak kellett örömet okoznom. Egy vöröske pofátlankodik oda közénk, és a melleit kirakva löki meg a poharamat, aztán Shane-re kacsint. - Ó, az újabb jelölt. Látod…én soha nem leszek ilyen. Megtanultam mi az, ha van bennem tartás. – mászok le a székről, és a kis szerzeményemmel együtt állok oda a pulthoz, hogy kiegyenlítsem a tartozásomat, meg a hazugságomért járó előző kört. - Ne aggódj drágám…az úr szabad. – lekezelően vizslatom az olcsó szajhát, és a kártyámat kihalászva a pultosnak nyújtom át. - A tequilát is húzza le. – figyelek rá, és nem izgat a mellettem zajló jelenet.
I am in right mood tonight, so feel free to take an advantage of it...
Lotte mindig értett ahhoz, hogy kergessen az őrületbe, de mióta újra megjelent, valahogy sokkal többször táncol pengeélen, mint azalatt az időszak alatt, mikor együtt voltunk. Azért meg kell hagyni, ez nem semmi teljesítmény, ugyanis most volt rá két hete körülbelül, amikor pedig egy pár voltunk, akkor évek. Gratulálni kellene a teljesítményhez. Egyszerűen elengedem a fülem mellett, amit mond, nem érdekel, mit mondhatok meg neki, és mit nem. Nyilvánvalóan leszarom, hogy mennyire aljasodik le, és lesz majd rosszul az alkoholtól, de azt nem engedem, hogy ilyen állapotban legyek, mikor újra rosszul lesz. A gyűrűt fürkészem egy ideig, s legszívesebben leszedném róla, mert bármennyire is furcsa, nem tetszik, hogy ott ékeskedik a kezén. - Mégis mi oka volt annak, hogy elakarsz válni? Igazán kíváncsivá tesz, hogy van-e még egy olyan bolond, aki hagyja magát kihasználni, mint anno én. Jó nagy balfasz voltam, nem igaz? Vak. Egyszerű vak. Hogy nem vehettem észre, hogy csak színészkedsz? – halkan felnevetek, mert a szituáció most valahogy szörnyen viccesnek tűnik. – Egyébként meg… nem igazán érdekel, ha valaki… nem szabad préda. – ízlelgetem a szavakat, miután abba hagyom a nevetést, és rávillantom a tekintetem. Charlotte a régi énemet ismeri, aki hűséges volt, és csak őt szerette. Fogalma sincs arról, milyen életvitelem van manapság, még akkor sem, ha egy részletet láthatott, amikor betört a lakásomba. Valószínű, hogy nem tetszene neki a mai Shane, és hatszor inkább találkozna azzal, aki akkor voltam, amikor még őt szerettem. Azok az idők elmúltak, és mára esélye sincs a szerelemnek még egy fikarcnyi lángjának sem felvillannia. A közelsége azonban megrészegít, ha tetszik, ha nem, és bármennyire is tagadja, látszik rajta, hogy ő is rendesen zavarba jön attól, ha pár centi választ el kettőnket. Mikor elhúzódom, mosolygok a reakcióján, és lehúzom a kapott tequilát. Arcomra kiül a fanyarság, ahogy a citromba harapok, majd fél szemmel a mellettem ülőre nézek. Nem hiányzott neki már ez az utolsó pohár. Megszédülök kicsit, mikor Lotte visszavág a kérdésével, megkapaszkodom a bárszékben. A józansággal köszönő viszonyban sem vagyok ma, és csak remélni merem, hogy egy rokona sincs itt a pácienseimnek, mert az nem vetne jó fényt rám. - A hiúságomat? – kérdezem vissza széles mosollyal. – Lotte… a világ összes nője a lábaim előtt hever, ha akarom. Ne beszélj nekem hiúságról. Szerinted érdekel, hogy mégis kivel fogsz ma dugni? Egy fikarcnyit sem. – mutatom a kezemmel azt a kis távolságot, s fél szemmel nézem az ujjaimat. A pultra támaszkodom, és a nőt fürkészem. Nem tudom eldönteni, hogy most taszít-e a roppant kifinomult módon történő basztatásával, vagy éppen vonz. Az biztos, hogy kurvára felidegesít, hogy még én vagyok a szemétláda. - Lisa. Azóta már megvolt, nyilván nem tett keresztbe a látogatásod, de azért szép alakítás volt az is. Mint minden más. És igen, igazi kincsesbánya, jól mondod. – Ráhagyom. Mert biztos vagyok benne, hogy arra céloz, hogy biztos össze-vissza csaltam azalatt az idő alatt, mikor együtt voltunk. Eszembe sem volt. Minden időm elvette a kórház, a munka. Örültem, ha haza tudtam menni… hozzá. És nem érdekelt, ha bárki felkínálkozott. Bármilyen hihetetlen is, az összeset elutasítottam. Már megbántam. És tessék, itt is van! A kérdés, ami csak kibukott belőle. Megcsóválom a fejemet és az égnek emelve a tekintetem nevetem ki. Elveszem a vodkát, amit odatoltak elém, és lehúzom. Még három jöhetne, az se lenne elég ahhoz, hogy elviseljem ezt a nőt. - Mit érdekel az téged, Lotte? Komolyan… Nem mindegy? Ha meg is csaltalak, akkor is te voltál, akit elakartam venni. Nézd meg magad. Elmenekültél, és most válófélben vagy. – Nem mondom neki meg, hogy nem voltam hűtlen. Ha érdekli még egyáltalán, fortyogjon a saját kis dühében, mert ha akkor nem érdemelte volna meg, hát most megérdemelné. És ha úgy alakulna a dolog –de természetesen nem fog, mert nem bírnám elviselni többé-, akkor még az is lehet, hogy megtenném, bosszúból. Legyintek a maszturbálós megjegyzésére. Már az se érdekelne, ha az arcomba vágná, hogy megcsalt. Nem tudna érdekelni… Hirtelen, a vörös olyan lendülettel veti be közénk magát, hogy a szele megcsap, én pedig kicsit hátra hőkölök. Jó isten. Nem szeretem az ilyen rámenős picsákat, akik széttett lábakkal kínálják fel magukat tálcán. A pultra könyökölök, s az ujjaimmal az orrnyergem masszírozom, mert félő, hogy megint elborul az agyam. Megvárom, míg Lotte eltűnik a színről, és a mellettem álló vörösre pillantok. - Ma nem vagyok szabad, nem vagyok olyan állapotban, bocs. – mondom neki, és lecsúszok a bárszékről, hogy aztán Lotte felé menjek. Nem akartam, de annyira felidegesített, hogy egyszerűen nem tudom megállni. Mikor utolérem, fél pillanat alatt előtte termek, és fél kézzel kapom fel a vállamra, hogy aztán kissé szédelegve, kifelé induljak vele a tömegből, a hidegre. Jót fog tenni neki a hűvös levegő… A szórakozóhely elé kiérve lerakom, és vigyázva arra, hogy ne üsse meg a hátát, de ennek ellenére határozottan nyomom a hideg falhoz, és két kezemmel támaszkodom meg a feje mellett úgy, hogy az arcom pár centire van az övétől. - Ne csinálj úgy baszki, mintha neked állna feljebb. Az istenért, fogd be a szád, mert eget rengető baromságokról hadoválsz! Úgy viselkedsz, mint egy primadonna, pedig nem vagy más csak egy… - magamba fojtom a szót, amit mondani akarok, mert jobb, ha nem adok neki rá több okot, ami miatt támadhat a későbbiekben. – Jobb lesz, ha vigyázol a szádra, Lotte. Gondolkodj el a dolgokon, mielőtt bármit is a fejemhez vágsz. – mondom, majd ellököm magam a faltól, és végigsiklik rajta a szemem. Hihetetlen, mennyire letudja lombozni az embert, ha megszólal. Hátat fordítok neki, és előveszem a zsebemből a cigit, hogy rágyújthassak. Valaminek lekell nyugtatnia, mert ennek így nem lesz jó vége, és nem akarok hülyeséget csinálni. Meggyújtom a szálat, és mélyet szívok belőle. - Jobban tennéd, ha nem menekülnél folyton előlem különböző hülye indokokkal, ha már állandóan belém botlasz. Nem fogok másodvéleményt adni, de ezt nem vághatod a képembe, mert nekem sokkal több dolog van, ami miatt szemrehányást tehetnék. Szóval egy szónak is száz a vége, fogd be a kibaszott szád. – fújom ki a füstöt, és az égre bámulok. Jobb lenne, ha nem is beszélnénk egymással. - Túl sokat beszélsz, pedig sokkal jobb dolgokat tehetnél azzal a szép száddal. – lépek vissza hozzá, és végigsimítok a hüvelykujjammal az alsó ajkán. Bármennyire is felidegesít, ettől függetlenül annyira fel is tüzel, csak könyörgöm, ne szólaljon meg…
Már nem tartom jó ötletnek, hogy összefutottam Shane-nel. A táncnál még éreztem valamit, de a beszélgetésünk újból egy gödörbe tart, és nincs kedvem ezredszer is megvédeni magam, meg lenyelni, hogy mekkora ribanc vagyok. Ma este kikapcsolódni jöttem, egy idősebb, egy fiatalabb, egy kövérebb, vagy éppen egy soványabb pasi társaságában, nem a szex volt a cél, hanem, hogy szépnek lássanak mások. Az eltelt hetekben az önérzetem a béka segge alá csúszott, és visszaigazolásra vártam. Az egyetemista jelölt megfelelt a kritériumoknak, nem keresett volna többet, egy háromperces latin tangóért a csillagokat is lehazudta volna nekem az égről, és arra sóvárogtam, hogy valaki elismerjen. Dexter a sárba tiport, egy undorító féregnek titulált, Shane a könnyűvérűekkel azonosított. A bárszéken ülve elgondolkodom azon, hogy minek is vonzottam be a társaságát. Nem akart velem lenni, ezt hangoztatta, de mégis odajött, most azzal kecsegtet, hogy az övé leszek. Két éven át az voltam, a szeretett nője, de választott, és a munkáját helyezte előtérbe. Bántott, de idővel elfogadtam, hogy rossz idősíkban találkoztunk. Nem kellett volna eljegyeznie, és akkor nem viseli meg annyira a szakítás sem. El akart venni? Higgyek a kékszeműnek, menjek bele a játékba, vagy a megérzéseimre hagyatkozzak? Ő orvos akart lenni, a szülei is azok, megvolt az anyagi támogatás, de én a semmiből építkeztem. Határozottan állíthatom, hogy nem álltam készen egy olyan házasságra, amit halálraítélt az eltérő természetünk. Nevezzen már akárminek, csak ne halljam. Ne köszönjön, ne hangoztassa fennhangon, hogy nem kapom meg a szakvéleményét, hogy soha nem voltam fontos neki. Elég volt. A férfiakkal egy egész estére le szerettem volna számolni. Hümmögve pillantok rá, a megvetés csillog a kék íriszek mélyén. - Valóban, úgy sajnálom Dextert. Egy könnycseppet is elhullajtok miatta. Megadjam a számát Shane, hogy felhívhasd, és klubbot nyissatok a hátam mögött? – rántom el a kezemet. Semmi köze a válásom okához, nem tartozom elszámolással, de már harmadik alkalommal játsszuk el, hogy mégis beleavatkozunk a másik magánéletébe. Miért kínozzuk egymást? - Pedig érdekelhetne, ha már olyasmiket állítasz, hogy a tiéd leszek. – rendelek még egy kört, nem áll módomban lógva hagyni, ráfér, nekem is szükségem van még erre a kevésre, hogy a számban gyűlő keserűséget lenyomjam a gyomrom mélyére egy kis vodkamartinival. - Jó ezt hallani, akkor meg miért izgat a válásom? – mutatom fel a gyűrűsujjamat, és belekortyolok az italomba. Harci készültség van…az arcomba mondja, hogy megvolt neki a kis doktornő is, én meg zokszó nélkül nyelem az alkoholt. A tudatmódosítás, és ez a mámoros köd jótékony hatással van a gyenge idegzetemre, és a körülöttem gyülekező viharfelhőkre. Haldoklom, két pasi szívja a véremet…vajon a temetésemen is azon fognak vitatkozni, hogy mekkora lotyó voltam? - Ó, így már teljesen világos. Én voltam az igazi, de más is belefért az ágyadba. Megint a válásom? Komolyan? – nevetek fel önfeledten, mert ezt már ép ésszel nem lehet kibírni. - Te más lettél volna, szerinted tőled nem válnék el? Most már kezdem úgy érezni, hogy nem is ismertük egymást. – lemondóan rázom meg a fejemet, és akár lehetne ez a végszó is közöttünk, de egy harmadik zavarja meg a kis csevejt, és ront nekem a vállával. A mellek kidüllesztése nem nekem szól, szóvá is teszem, és a piámmal együtt távozom. Kiegyenlítem a számlánkat, hogy ne érje szó a ház elejét, és megindulok Sam megkeresésére, de alig lépek kettőt a semmiből terem ott Shane, és a vállára kap. A pohár a földre hull, és eltörik, én meg a kapaszkodókat keresem. A szédülésem felerősödik, a gyomrom liftezik a tequila miatt, de a szórakozóhely melletti sikátorig nem állunk meg. A falnak lök, mint aki jól végezte dolgát, de már tudom, hogy perceken belül rókázni fogok a bravúros ballépése miatt. - Mi vagyok akkor Shane? – eltűröm a közelségét, de nem segít rajtam. Vágja hozzám, mondja ki, hogy undorodik tőlem! A cigi csak a hab a tortán. A falnak támaszkodom, a szemrehányásokat hallgatom, de csak arra tudok koncentrálni, hogy félrevonuljak, de meggátol benne, és a füsttel körbeölelt alakjával magasodik fölém. A számra siklik a tekintete, de most már erőt veszek magamon. - Meg vagy te őrülve… - lököm el, és oldalra araszolva hajolok le, hogy kiadjam a gyomrom tartalmát. Töménytelenül jön vissza a ma este elfogyasztott alkoholmennyiség. Kimerültem, és az ágyamra vágyok, mikor befejezem, egy zsebkendőt halászok elő a farmerem zsebéből. Megtörlöm a számat, és a legközelebbi kuka tetejére dobva, a hajamat eltűröm, és végigmérem őt. - Mit akarsz tudni…hogy megcsalt a férjem, hogy undorodik tőlem, mert megbetegedtem? Ezt irigyled tőle? Sajnáld…legyél arrogáns, már nem érdekel Shane. Nem adod meg a szakvéleményt, felfogtam, nem érdekellek, felfogtam. Hagyj békén, rendben? – erednek meg a könnyeim, és pont ekkor kezd rá az eső is. Két megkukult emberként állunk egymással szemben, megsebzetten. A kézfejemmel törlöm le a könnyeimet, és az égre pillantok. Az eső sem izgat már, kicsit kijózanít. A felső rám tapad, és szótlanul bámulom az exemet. Ezt a férfit szerettem, ebben a férfiban láttam az utolsó reményt az életre? Megöltek belülről, szétcincáltak mindketten az elmúlt napokban. - Szép akartam lenni ma este, ez is bűn? Tetszeni akartam valakinek. – suttogom bele az éjszakába, miközben szakadatlanul esik tovább az eső, mintha dézsából öntenék.
I am in right mood tonight, so feel free to take an advantage of it...
Zsong a fejem, nem csak az alkoholtól, leginkább Lotte baromságaitól. Egyszerűen nem tudjuk elengedni a múltat, az egymásnak okozott fájdalmakat kérdés nélkül vágjuk a másik fejéhez, és kezdünk mindketten belefáradni ebbe a kibaszott harcba. - A faszomat sem érdekli a férjed, Lotte. Csak érdekelt a dolog. Mindig is kíváncsi természet voltam. – mondom neki, bár ezt tudnia kellene. Az már más kérdés, hogy rohadtul nem kéne, hogy érdekeljen, mert elkéne engednem a dolgot, nem gondolni arra, hogy kit választott helyettem. Nem is tudom, miért érdekel annyira. - Én már rég rájöttem, hogy nem ismertelek eléggé. – vágok vissza a megjegyzésére, és az égnek emelem a tekintetem. Esküszöm, kikészít. Teljesen az őrületbe kerget. Valahogy még jobban sikerült kiképeznie magát e téren, mert régebben ennyire nem tett tönkre. Most viszont olyan ügyesen forgatja a szavakat és vág vissza, hogy komolyan elkell gondolkodnom néha –főleg így részegen-, hogy mit kéne rá reagálnom. Mikor elviharzik és felkapom a vállamra, kicsit sem izgat, hogy össze-vissza kapálózik. Pille súlya van, és esélye sincs ellenem, ezt megtanulhatta volna már igazán. Mikor lerakom, és nekem szegezi a kérdést a kirohanásomra, nem válaszolok. Már párszor a fejéhez vágtam, hogy mekkora ribanc, de ennyire csúnyán még sosem fejeztem ki magam. Nem akarom megbántani, pedig kurvára megérdemelné. Inkább elfordulok tőle mikor ellök magától, és nagy slukkokat szívok a füstölgő pálcából, ami kicsit segít lenyugodni. A háttérből hallom, ahogy öklendezik. Nem csoda azután, hogy megivott többféle piát és még össze is kavartam benne, ahogy felkaptam a vállamra. Nem sok kell ahhoz, hogy újra megeredjen a nő nyelve, és a fejemhez vágja a dolgokat. Csak kapkodom a fejem a sok információ hallatán. Megfordulok, és végigmérem. Az eső rájön, és pillanatok alatt úgy szakad, mintha dézsából öntenék. Megcsalta? Mégis kinek jut eszébe megcsalni Charlotte Evanst? A nőt, aki tökéletes kívül, belül? Ráncolom a homlokom, és megrázom a fejem. Meg sem hallom már az utána jövő szavakat, amiket mond. Hogy lehet valaki akkora talpas paraszt bunkó, hogy cserbenhagyja a feleségét a legnagyobb szarban? Egy szívbetegségről beszélünk, ember! Nem mondok neki semmit, de feldühít a gondolat, hogy miért ekkora tapló a férje. Kifújom az utolsó beszívott füstöt, és elpöckölöm a csikket, távolabb. Sűrűn pislogok a szakadó esőtől, és jó lenne azt hinni, hogy ez most mindkettőnkről lemossa az egymás iránt érzett ellenszenvet, de nagyon jól tudom, hogy nem így lesz. Ha továbbra folytatjuk ezt, nem lesz jó vége. Talán tényleg jobb lenne, ha békén hagynánk a másikat, és úgy tennénk, mintha nem is létezne, ahogy eddig is… Nézem Lotte-ot, de nem szólok. Egy pillanatra teljesen másként látom. Meg van törve. Az eső lemossa róla azt a határozottságot, a látszatot, amint próbálja fenntartani, hogy erős. Nem az, és nincs, aki igazán mellette álljon. - Hé! Nem láttad azt a sok csorgó nyálú kant a tánctéren? Ne viccelj, Lotte, mind téged nézett. – mélyet sóhajtok, és bármennyire is nem kellene, megsajnálom egy pillanatra. Nem hazudok, tényleg jó pár férfi majd felfalta a tekintetével, de ő mégsem vette észre?! Lassan közeledek felé, és kapom le a kardigánom, hogy a vállára terítsem. Nem mintha sokat segíteni, hiszen teljesen bőrig áztunk mind a ketten, és a felsője is többet enged megmutatni a kelleténél így vizesen. - Nyugodj meg, még mindig szép vagy. – mondom neki, és az álla alá nyúlva biccentem fel a fejét, hogy a tekintetem találkozhasson az övével. Habár esik az eső, és roppant mód jól leplezné magát, de nagyon is jól tudom, hogy sír. – Csak felejtsük el egymás hibáit egy órára, rendben? Csak próbáljuk meg, hogy néhány óráig nem vágunk egymás fejéhez semmi bunkó megjegyzést. Semmi hibát. – nem engedem a tekintetét, úgy magyarázom neki. Túl sokat beszélünk, pedig közel sem lenne szükség ennyi szóváltásra köztünk. Tényleg jó lenne egy kicsit eltekinteni a problémáktól. – Csak legyünk egy kicsit a régi Charlotte és Shane. Aztán minden visszaáll a régi kerékvágásba… - suttogom neki, és újból az ajkaira tekintek, de most már nem bírom megállni, hogy ne csókoljam meg. Olyan szenvedéllyel esek neki és nyomom a falnak, ha nem ellenkezik, hogy a kifelé jövők a discoból azt gondohatják, hogy itt helyben fogom megdugni őt. Áttérek a nyakára, és végigcsókolom azt, közben mélyen belélegezve a parfümjének illatát. Iszonyatosan vonz a volt nőm, és bármennyire próbálnám tagadni, még mindig hatással van rám, akárcsak évekkel ezelőtt. Egy kezemen megtudom számolni, hány nőnek sikerült annyira feltüzelnie, mint valaha Lotte-nak, és bárhogy is nézzük, ez elég nagy szó nálam. Elszakadok tőle, ha addig nem lökött el magától, és a homlokához támasztom az enyémet. Forog velem a világ, és mintha mi lennénk a tornádó közepe, úgy érzem magam. - Nem muszáj ezt csinálnunk. Ha holnapra megbánod, akkor inkább engedjük el a dolgot. – mondom neki, bár elég szar helyzet lenne, ha lógva hagyna, az lenne a legjobb, ha felmennénk egy melegebb helyre. Egy hotelszobába itt a sarkon, vagy hozzá, akár hozzám. Meg fog fázni, és az nem fog jól jönni egy szívbetegséghez társulva. Nem csodálkoznék rajta, ha Charlotte nem akarna tőlem semmit az ég egy adta világon, és úgy döntene, hogy nem kíván a társaságommal élni az este hátralévő részén. Nem vagyunk még mindig jóban, de az tény, hogy mindketten részegek vagyunk, és ez elég ok arra, hogy ne küldjön el…
A szórakozás sem olyan már, mint évekkel ezelőtt, amikor önfeledten vetettem bele magam egy-egy éjszakába, hogy áttáncoljam az ott töltött órákat. A barátnőm oldalán a szabad férfiakat lesem, mert zátonyra futott a házasságom, és mert megingott a magamba vetett hitem is. A legkisebb visszavágás is tőrdöfésként mar a belsőmbe, és nem tudom türtőztetni az érzéseimet. Shane általában a legrosszabb énemre utazik, kihozza belőlem a vadmacskát, a hisztis, és megsértett exet. Háromszor...ha ezt is belevesszük, akkor negyedik alkalommal látom az elmúlt egy hónapban, és ez sokkal több, mint amit megengedtem a szakításunk óta. Belém köt, de közben meg kíváncsi, hogy mennyire sültem fel mással, történetesen a férjemmel. A bögyömbe van, nem kedvelem, ha így viselkedik, és jobbnak látom, ha idő előtt szívódok fel, és tűnök el a szeme elől, de nem ereszt, és a vállára kapva visz ki a szórakozóhely mellé. Odakint már jócskán lehűlt a levegő, de az alkoholtól, és a tánctól kimelegedtem. A falnak passzíroz, és könyörtelenül kínoz meg, nehogy normálisan válhassunk el, de aztán egy ponton nekem is betelik a pohár. Egy nagyot lökök rajta, már érzem, ahogyan a gyomrom felkavarodik, és visszaköszön a ma esti felhozatal. Nem tart sokáig, de a szemtanúja lesz az összeomlásomnak. Esetlenül veszek ki egy zsebkendőt a farmerzsebemből, és adom meg neki a feltett kérdéseire a választ. A férjem megcsalt, nem érek többet a szemében, mint egy haldokló, nem számított a velem töltött idő, a szerelem sem volt elegendő. Kiürültem, már csak menekülni akarok, de Shane magatartásában meglepő fordulat áll be. Mindenáron meg akar győzni róla, hogy odabent többen rám csorgatták a nyálukat, de nem érdekel. Megrázom a fejemet, és a könnyeimmel küszködve pillantok fel az azúrkék szemekbe. Az égiek összeesküdnek ellenünk, és ránk zúdítják a több éves keserűséget, melyet mindketten elzártunk a szívünkben. - Nem engem néztek Shane. A nálam sokkal fiatalabb, és szebb lányokat. A srác, aki odajött táncolni is lelépett…mit érek? Ribanc vagyok, nem? – mutatok magamra vádlón, és az esővel együtt keverednek össze a szememből kihulló igazgyöngyök. Közelebb merészkedik hozzám, szinte már a falnak támasztom a hátamat, amikor meglepődve tekintek rá, és a rám terített pulcsira. - Köszönöm. – bújok bele, és az alsó ajkam pereméről nyalom le a ráhulló vízcseppeket. - Ne hazudj Shane. – horgasztom le a fejemet, de az állam alá nyúlva kényszerít rá, hogy elvesszek a kékjeiben. Sebzetten állok az előtt a férfi előtt, akit elhagytam az álmomért. Miért kellene, hogy ő vigasztaljon? Igaza volt, nem érdemlem meg…sem őt, sem a szakvéleményét. - Felejtsük el? – szalad fel az egyik szépen ívelt szemöldököm, mert bármire felkészültem már tőle, de arra nem, hogy a nosztalgiázásra koncentráljunk, és ezáltal megkössük az első fegyverszünetünket. Értetlenül fürkészem őt, nem mondok egyelőre semmit, mert túlontúl csábít az ötlet, és még rá is segít azzal, hogy fölém magasodva megvédjen az esőtől. Az ajkait centiméterek választják el az enyémtől, és tudom, hogy megfogja tenni. Egyszerűen a szirmaimra tapad, és kiszívja belőle a maradék életet. Nem ellenkezem, nem is szeretnék, mert én is akarom, csak nem mondom ki hangosan előtte. A nyaka köré fűzöm a karjaimat, viszonzásul szétnyílnak az ajkaim, és befogadom a nyelvét. Még érzem a citrom fanyar utóízét, és ezt a frissítő alkoholt. A szájpadlásomnak csapódik egy időben a hátammal. A nedvesség átitatja a felsőmet, és reszketve húzódom a mellkasához, de elszakad tőlem, és a nyakamon ostromol tovább. Lúdbőrözöm, és kéjesen nyögve tekintek fel a sötét égboltra. Nem szabadna…Charlotte térj már észhez! Hirtelen szakad el mindenestül, és a homlokomnak döntve a sajátját, olyasmit mit kér, amire nem mondhatok igent. - Én nem tudom Shane… - halkan mondom ki, de nem ereszt, és úgy érzem, ha most nem engedek neki, akkor lehet több alkalmam már nem lesz. Haldoklok, én látom, ő is látja…ha még nem ismerte be, akkor is így van. Nem szeretnék azon keseregni, hogy nem éltem a felkínálkozó lehetőségekkel. Könnyedén érintem meg az arcélét, és puszilom meg a száját. - Legyünk a régiek, ezt akartad…ezt akarom. Menjünk innen. – már szinte egyértelmű, hogy mire célzok, és megfogva a kezét az úttest másik oldalára irányítom át. A kezem elveszik az ő tenyerében, sokkal kisebb az enyém, de erősen tartja. A két háztömb nem olyan sok, de pont elegendő, hogy a zivatar második hulláma is elragadjon bennünket. A lépcsőház aljában benyomom a pin kódot, és vele együtt lépek be a melegebb légtérbe. - A harmadikon lakom…muszáj lifttel. – nem magyarázkodom, nekem a lépcsőzés már egy külön öngyilkossági kísérletnek számítana, hát elhívom a felvonót, és ha nem ellenkezik, akkor behúzom magammal együtt. Figyelem őt, az esőtől szétzilált haját, a pólóját, ami totálisan átázott. Nem szeretnék idelent nekiesni, szépen megvárom, hogy felérjünk, és ez meg is történik másodperceken belül. A szerényebb környezet nem rám vall, de a cégem megalapítása többet vitt el, mint elsőre kiszámoltam. A kulcsot a csuromvizes zsebemből kell előhalásznom, még jó egy perc, mire bele is találok a lyukba, és bejutunk az előtérbe. Bella vakkantva rohan elénk, és csaholva ugrál körbe, de nemcsak engem, hanem Shane-t is. - Áruló dög… - ripakodok rá, és felkattintom a villanyt az előtérben. Már reszketek, így kikerülve őt a fürdőbe sietek, és két törölközővel térek vissza. - Tessék.. – a szám kezd elkékülni, a kardigánját lekapom a vállamról, és a nappaliba tartva az első fotel karfájára hajítom rá. Nem mondtam neki, hogy itt lakom, nem kérdezte, én meg úgy láttam, ez nem olyan fontos információ számára. A felsőmet leráncigálom magamról, és a törölközővel akkor takarnám el magam, mikor éppen belép a helyiségbe. Odakapom a pillantásom..bennem is megáll az ütőér. Egy szál melltartóban virítok előtte, igaz a törölköző valamennyit eltakar…de ő. Jesszusom, szinte nem változott semmit.
I am in right mood tonight, so feel free to take an advantage of it...
Nem tudom, hogy egyszerűen mi az oka annak, hogy szóba állok Charlotte-tal, hiszen sokkal nyugodtabbak lennének az elkövetkezendő éjszakáim, ha hagynám a francba az egészet. Magam sem értem, miért csinálom ezt, és az is igen furcsa nekem, hogy folyton összefutunk. Nem olyan kicsi New York, de mégis sikerül valahogy mindig egymásba botlanunk. Remélhetőleg Grace ahogy megvizsgálta Lotte-ot, ő visszatér a saját orvosához, és nem fogunk ennyit találkozni. Most nem érzek iránta akkora ellenszenvet, mint kéne, ami valószínűleg az alkoholnak tudható be. Egy pillanatra olyan magányosak és elveszettnek tűnik így a szakadó esőben, hogy még egy kicsit bűntudatom is támad, amiért bunkó dolgokat vágtam a fejéhez. Megérdemli, igaz, de van elég baja enélkül is. - Most ezt úgy mondod, mintha te annyira öreg lennél. – reagálok mormogva a megjegyzésére. Sokan nézték őt, bármit is képzel be. Mellesleg le is tagadhatna néhány évet nagyon könnyen. Igaz, kicsit megviselt, de jelen pillanatban nem látszik rajta annyira a betegség, mint épp a múltkor. Ami azt illeti, aggódom érte kicsit, mert rendesen berúgott, miközben nem is lenne szabad semmiféle alkoholt innia. Nyilván felnőtt már, el tudja dönteni, hogy mi éri meg neki, de jelen helyzetben nem biztos, hogy számolt a következményekkel. Mikor közelebb lépek hozzá, és átnyújtom a kardigánt, kisöpröm a haját az arcából. Az istenit, még így, ázottan és elkeseredetten is gyönyörű. Olyan vonzalom van az irányába, hogy már biztos vagyok benne, amennyiben hajlandó lesz rá, jobban mondva ő is szeretné, amit pillanatokon belül felvetek neki, akkor nem lesz megállás az éjszakában. Ma tényleg az enyém lesz. - Nem hazudok. – mondom, és előveszem a bugyiszaggató mosolyt. Tudom, hogy nem fog tudni ellenállni, még ha akar sem, mert az alkohol tenni fog róla, hogy ugyanúgy gondolkodjon, ahogyan én is. Bólintok a kérdésére, és kíváncsian várom, mit dönt. Hogy még meggyőzőbb legyek, nekinyomom a testem az övének, és gondolkodás nélkül tapadok rá az ajkaira. Visszacsókol, így tudom, hogy nyert ügyem van. Megőrjít a nő... Mikor elszakad tőlem, tekintetem az övébe fúrom. Gondolkozik még egy percet, talán fent akarja tartani a látszatot, mint ahogy az előbb is mondta, hogy neki igenis van tartása. Húzza kicsit az agyam, nem szólok semmit, csak nézem, egészen addig, míg rá nem bólint a dologra, és széles mosolyra húzom a szám. Egyértelmű, hogy egyre jár az agyunk, és bármennyire is megfogjuk bánni holnap, ma már egyikünket sem érdekli, csak sodródunk az árral. Ahogy megragadja a kezem, határozottan tartom a markomban, kvázi nehogy elszökjön a végén, bár nem úgy tűnik, mint aki ezt tervezi. Igaz, Lottienál sosem lehet tudni. Fél úton újabb durva zivatarba kerülünk, és mellesleg a szél is szembe fúj, így nagy erőkkel, imbolyogva, szembeszéllel haladunk. - Kurva eső. – morgok az orrom alatt, de ezzel ellentétben nem is bánom annyira, mert tudom, hogy Lotte felsője is jól átázik majd, és kárpótol majd a látvány. Viszonylag hamar érünk oda a házhoz. Nem gondoltam volna, hogy Lotte Brooklynban lakik. Nem tudom mondjuk, mennyi pénze lehet, de remélem azért, hogy nem lakik már együtt a férjével. Kellemetlen lenne a helyzet, ha beállítanánk, és nem tudom, hogy Lotte mennyire részeg?! Annyira azért csak nem, hogy ne tudja, a férjével lakik-e vagy sem. - Amúgy sem vagyok olyan állapotban, hogy lépcsőzzek. – mondom neki mosolyogva, és ha ideér a lift, előre engedem, majd belépek útéba a felvonóba. Állunk csak egymás mellett szótlanul, és csoda, hogy van annyi önuralmam, hogy ne essek neki rögtön, és kezdjem el leráncigálni róla a ruhát. Bár már nagyon vágyom rá. Beérve a lakásába, körbe nézek, és megnyugszom, hogy nem egy lepukkant lakásban lakik. Nem lenne neki való. Lehajolok a kutyához, aki épp a lábamnál sündörög, megsimogatom, s mire felegyenesedem, Lotte már visszatért egy törölközővel a kezében. - Köszi. – érte nyúlok, s elveszem, majd lekapom a pólóm, az egyik székre hajítom, mivel az is csurom vizes lett. Igazából egy merő víz vagyok. Megtörlöm a hajam, majd Lotte után indulok. Talán elszállt a lelkesedése és meggondolta magát. A szobában lelek rá, megállok az ajtóban és a keretnek dőlök. Figyelem egy percig, mire észrevesz. Arcomra akaratlanul is kiül a kaján mosoly, és mikor lefagy, lassan közelítem meg. A csípőjére csúsztatom a kezeimet, és egy határozott mozdulattal húzom magamhoz, hogy összeérjen a felsőtestünk. Jobb kezem felsiklik a hasán végig, s meg sem áll az álláig, hogy aztán felemeljem a fejét, és lassan csókoljam meg. Az ujjaim a melltartója pántjához vándorolnak, hogy aztán könnyedén lecsúsztassam a válláról. Végig csókolom a vállát, a nyakát. Szaporán veszi a levegőt, és nem kell sok nekem sem, hogy a gyengéd csókból szenvedélyesre váltsak, mert engem is elkap a hév. Merő könnyedséggel kapom fel a csípőmre, és indulok meg vele a komódhoz, hogy felültethessem arra. A lábai közé férkőzöm, és a kezeim a combjain vándorolnak. Kikapcsolom az övét, kigombolom a nadrágját, és a segítségével lehúzom róla, hogy aztán csak egy falatnyi fehérnemű válasszon el egymástól minket. Tekintetem mélyen az övébe fúrom. - Látod, néha azért kijövünk egymással. – mosolyodom el, és újra megcsókolom. Olyan szenvedéllyel, mint régen, mint amikor még szerettem őt. Közben jobb kezemmel a hátához nyúlok, és elsőre, egy mozdulattal kapcsolom ki a melltartóját. Ahogy az anyag lehullik róla, úgy a tekintetem is a kebleire siklik, amin nem igazán fogott az idő vasfoga. - Semmit nem változtál. – suttogom, és tenyereim a domborulataira siklanak. Mindeközben ugyanúgy kényeztetem a csókjaimmal, beborítom a testét. A nadrágomban nem hogy szűkül a hely, konkrétan annyira kívánom, hogy az már fáj. Kibaszottul...
Mi vesz végül rá, hogy Shane-nel az oldalamon lépjek le a szórakozóhelyről? Pofonegyszerű a válasz, mert éppen azt mondta, és tette, amire szükségem volt. Nem érzem, hogy mellettem állna valaki, és szeretne, magányos vagyok, rettegek a haláltól, mint bárki más, és nagyon unalmas állandóan a kemény csajnak lenni, aki elintézi a volt férje repülőjegyét, megalkot egy márkát…és sorolhatnám. Társas lénynek vagyunk beprogramozva, és néha elfelejtem, hogy belőlem is csak egy van, nem felelhetek meg minden kritériumnak. Törődik velem, az oka valószínűleg az alkohol, és a könnyeim, de nem a bunkó paraszt énje kerekedik felül, és ez felüdüléssel tölt el. Bőrig ázunk, nincs kedvem hajnalig itt ácsorogni, és várni a Messiásra, ha van egy lakásom, és biztos helyet nyújthatok neki ma éjszakára. Egyetlen sötét éj a fegyverszünet szabályaival, és megadom magam az exem vonzásának. Shane mindig is értett a csábításhoz, igen ritka alkalmak egyike volt, ha nemet tudtam mondani a felkérésére, és bármennyire is nem akarom, de fejben összehasonlítom Dexterrel. Mindkettőjük fellépése határozott, de az uram ennél sokkal szívtelenebb. A szexszel sohasem álltunk hadilábon, az elején úgy bagzottunk, mint a nyulak, még nyilvános helyeken is, de a varázs elmúlt, és a kölcsönös tisztelet övezte az együttélésünket. Minden hibáját ismertem, és elfogadtam, de ez fordítva már nem működött. Shane a szívét adta volna, de én utasítottam el. Lehetne ördögi kör is, de inkább a kezére szorítok rá, és vele együtt hagyom el a helyszínt. Samantha ki fog akadni, de az is lehet, hogy imába foglalja a nevem, de nincs kedvem, se időm, hogy üzenjek neki. A telefonom a hátsó zsebemben a kártyámmal együtt, már hozzám tapadt a farmer, és a cipő is. A kelleténél nagyobb hullámban ér el az eső, nem bírom nyitva tartani a szemem, amíg elérünk a lépcsőház aljába, és sikerül két sikertelen próbálkozás után a megfelelő kóddal bejutni. A lift egyértelmű, és áldom érte, hogy nem ellenkezik, sőt mosolygásra késztet a kijelentése. - Akkor most egyenlő felek vagyunk doktor úr? – cinkos félmosoly varázsolódik az ajkaimra, éppen csak, hogy átsuhan rajta, mert a felvonóban felforrósodik a hangulat. Talán nem ártana végiggondolnom, hogy mire készülök. Az ajkamat harapdálva pillantok rá, de lopva el is kapom róla, nehogy nekem essen. Fázom, ez érezhető, és biztosan meglesz a böjtje, hogy nem fogadtam meg az orvosom tanácsát. Micsoda szívás, hogy egy másikkal fogom éppen átlépni a határokat. Dr. Stevens sürget, a napokban el kell mennem a Shane által javasolt doktornőhöz, mert kifutok az időből. Nem mondtam el neki, hogyan is tehettem volna? A mostani kardiológusom nyugdíjba megy, és át szeretne adni másnak, ezt már nem volt pofám beadagolni neki, majd megbeszélem azzal a dr. Elliottal. Elvégre a másodvélemény fontos, de az igazi ok, hogy hamarosan nem lesz, aki tanácsokat adjon, gyógyszert írjon fel. Az emeletünkön már elő is veszem a kulcsomat, az érkezésemre Bella izgatott lesz, de szerencsére nem csap akkora lármát, mint az előző alkalommal. - Nyughass már. – förmedek rá, de össze-vissza nyalja a kezemet, alig bírok kikászálódni a tűsarkúmból. A végén a fürdőből elcsenek két törölközőt, és az egyiket átnyújtom Shane-nek. - Nem tesz semmit. Bella nagyon nem bír magával, mióta a kutyáddal összeakadt. – sóhajtok, és imbolyogva a nappaliba sétálok át. A fotel mellett állva bújok ki az átázott felsőmből, és a törölközőt magamhoz ragadva az arcomról itatom fel az esőcseppeket, de amint felnézek, észreveszem, hogy az exem már félmeztelenül fürkész engem. - Igazán…gyors vagy. – foglalom össze zavartan, de esélyem sincs elmenekülni előle. A törölközőt ledobom, mert lassú léptekkel közelít felém, és a derekam után nyújtózva von magához. A hasamon indul felfelé a keze, nem merek levegőt venni, hiszen a pillantásunk egybeforr. A vállára fektetem az egyik karomat, és lélegzetvisszafojtva várom a folytatást, mikor az államnál megfog és forrón pecsételi le az ajkaimat. A melleim még az anyagon keresztül is megduzzadnak, nekifeszülök a mellizmának, és a szájába nyögve viszonzom a gesztusát. Hátulról borzolom fel a vizes haját, és nem ellenkezem akkor sem, amikor a csípőmnél emel fel, és kifelé menetel velem együtt a szobából. A szédülésem felerősödik, kapkodom a levegőt, de nem akarok leállni. A fene fenét eszik, de ma este a hálójában maradok. Az előszobai szekrényre ültet rá, és bitorolja el a számat, hogy újabb ostromot indítson ellenem. A két combomat kitárva engedek a kísértésnek, miközben ügyesen oldja ki a nadrágom korcát. Sajnos ezzel egyedül nem fog bírni, megemelem a hátsómat, mert rám van tapadva a vizes farmer, de úgy rángatja, hogy félek, el fogja tépni. A padlóra hulló ruhadarabbal nem is foglalkozom, viszont megszólal, és kicsit kibillent a kábulatomból. - Néha…tilosban kell járni, de ide már nem kellenek szavak Shane Harper. – mordulok fel, és az arca körül kelyhet formálva csókolom meg túlfűtött állapotomban. A szívem rendszertelenül ver, nem érdekel a másnap, a jelenben akarok élni. A melltartóm könnyedén adja meg magát, és az is a nadrágom sorsára jut, így csak egy bugyi az, ami elválaszt a beteljesüléstől. A tekintete a két keble látványát falja, és majdnem felnevetek a kijelentésén. - De…sokkal szebbek lettek. – mosolyogva kapom el a tarkójánál, hogy végre befogja, és rásegítsek a cipzár lehúzásban. A fogai az ínyembe marnak, és olyan mélyről feltörő horkantást kapok, mikor bejutok a nadrágjába, hogy le is állok egy pillanatra. - Te sem változtál Shane. – türkizkék íriszeim felfalják, és sürgetően nyúlok be két oldalról, hogy letoljam róla az alsóval együtt. - Helló… - köszöntöm a régi barátomat, de mielőtt közelebb jöhetne a tenyeremmel állítom meg, amit a mellkasára simítok. - Van egy-két szabály…lehet részeg vagyok, de nem ostoba. – a komód felső fiókját egy kis bénázás után sikerül kinyitnom, és elővenni az egyik bontatlan csomagot. A kezemmel együtt a szívéhez tartom, az ujjaimnak hála nem esik le. - Nem szedek gyógyszert a többi miatt, ez is tiltólistás tevékenység, de gondolom, tudja a doktor úr. – hangsúlyozom ki a titulusát. - Húzd fel, mert nem akarok gyereket, valószínűleg hamarabb halok meg, mintsem kihordanám.. – közelebb húzom, és a nyakába csókolva haladok felfelé a fülcimpája felé. - A régi idők emlékére Shane… - tárom még jobban szét a lábaimat, de aztán hirtelen tolom el magamtól, és hagyom nála az óvszert.
I am in right mood tonight, so feel free to take an advantage of it...
Ha választanom kellene aközött, hogy most inkább megdugom-e Lottiet, vagy ha nem, akkor az elkövetkezendőkben békén hagy, és nem kell vele többet találkoznom, jelen helyzetben, nagy valószínűséggel, akkor is az első opciót választanám. Hogy miért? Ennek nincs egy kibaszott oka sem, ami megmagyarázná a helyzetet. Nagyon kívánom most, alig várom, hogy a magamévá tehessem végre. Kell nekem és pont. A ruháink ránk tapadnak és kirajzolódik minden, ami alatta van. Őt még takarja nagyjából a kardigánom, de a hasamom a póló az izmokra tapad és ugyanez történik a nadrágomnál is. Ránézek, amikor kérdez, de csak arra tudok összpontosítani, ahogy az ajkai mozognak. Azért felfogom a kérdést és egy apró mosoly kíséretében bólintok. Pillantásom elkapom róla, mert félő, hogy a következő másodpercben már a lift falához szorítom, és menten felfalom. A kutyája izgatottsága nem tesz semmit, tudom, milyenek az ebek, ha hazaér a gazdájuk. Tucker ugyanezt szokta leművelni, ha észreveszi egyáltalán, hogy otthon vagyok. Elkell vinnem állatorvoshoz, mert szerintem nem hall jól rendesen. A hallás pedig nem hátrány egy házőrzőnél. - Hát, Tuck nagy mágus. Szerintem be is csempészte a lompost. – nevetek fel, nem tudom, hogy Lotte tudomást szerzett-e róla, mert háttal állt, amikor megtörtént az eset. Az is lehet, hogy a kutyája ivartalanítva van, akkor meg végképp nem történt semmi. Ami azt illeti, nem bánnám, ha a kutyám felcsinálta volna az övét, ez egy kisebb fajta bosszúnak megfelelne. Megtörölközöm, amennyire tudok, s aztán máris Lotte nyomába eredek. Gyönyörű alakja van, olyan, amit minden nő megirigyel, és minden férfi keresi, mint álomnő. Igazán hülye lehet a férje, ha dobja ezt a testet és elmét, nőt azért, mert fél a haláltól. Mi értelme van akkor letenni az esküt, hogy egészségben, betegségben kitartunk a másik mellett?! Semmi. És nem csak az ő esetükben nincs értelme, hanem a házasságok hatvan százalékában. Hozzá megyünk valakihez, akit ott verünk át, ahol tudunk. Lassan közelítem meg, de a megfontoltságom hamar elszáll, és kapkodva szedem le róla az összes létező ruhadarabot, hogy aztán semmi más ne válasszon el minket, csak az alsója. Csókokkal borítom be a testje minden pontját, aztán ahogy kiszabadítja a nadrágom szorításából a férfiasságom, és ráfog, mélyről feltörő morgással harapok óvatosan a vállába. Ujjaim a bugyiját laza mozdulattal tolják félre, hogy aztán izgatni kezdjem az ujjaimmal. Mikor megszólal, abbahagyom a tevékenységet, és lenézek az arcára. - Én se akarok gyereket. – morgom az orrom alatt. Más se hiányozna az amúgy is kaotikus állapotban lévő életemből. Annak viszont örülök, hogy az eszébe jutott, mert én az izgalomtól és felajzottságtól lehet, hogy megfeledkeztem volna róla. Kilépek a nadrágból, és lehúzom a zoknit is a lábamról. Mikor arról kezd el beszélni, hogy valószínűleg meghalna, mielőtt megszülhetne egy gyereket, az égnek emelem a szemem, és ujjam az ajkára teszem. - Pszt. Felejtsd el a betegséged fél órára. – mondom neki halkan és elveszem a kezéből a fóliát. Fogaimmal eltépem, kihalászom a zacskóból a gumit, és felhúzom a kis barátomra. Megragadom Charlotteot a csípőjénél, leveszem a komódról és megpördítem, hogy háttal legyen nekem. Lehúzom a bugyiját, és az a földre hullik. Tenyeremmel végig simítok a fenekén, majd felsiklik a hátára, aztán elölről markolom meg a melleit, és masszírozni kezdem őket. Ezzel együtt magamhoz vonom, hogy a teste az enyémhez simuljon és a füléhez hajolok. - Szólj, ha szarul vagy, jó? Óvatos leszek. Csak lassan. – mondom halkan, de tudom, hogy nem fogom tudni majd megállni a tempót, de ezzel együtt persze azt sem akarom, hogy rosszul legyen nekem itt szex közben. Jobb kezemmel elölről izgatni kezdem, majd ujjaim belé hatolnak, hogy megnézzem, eléggé be van-e már indulva ahhoz, hogy fogadjon. Hamar megbizonyosodom arról, hogy már elég nedves, így egy határozott, de óvatos mozdulattal lököm előre, hogy a komódra dőljön. Közelebb állok hozzá, és egy lassú mozdulattal hatolok belé, mire felhördülök. Lassan kezdek mozgásba, és mikor a hanghatásokra Lotz kutyája úgy gondolja, hogy neki van némi keresnivalója a lábaink körül, aprót és gyengét rúgok belé, mire rájön, hogy jobban jár, ha arrébb áll. A tempót tartom egy ideig, de sosem voltam jó a lassú, megfontolt szeretkezésben, és Lotte nyögései is előre lendítenek abban, hogy ebből ne vanília, hanem baszás legyen. Erősen tartom a csípőjénél, és gyorsan mozgok. Mielőtt azonban túllőnék a célon, elszakadok tőle, és a kezénél ragadom meg, hogy visszamenjünk a hálóba. Magam előtt vezetem. - Csak feküdj le. – mondom, és ha megtette, fölé tornyosulok és a nyakába csókolok, majd az ajkai felé veszem az irányt. Szenvedéllyel csókolom meg, s közben egy pár percre lejjebb kúszok, hogy ott időzzek el kicsit. Lottenak az ízét mindig szerettem, még így sincs probléma vele, hogy érződik kicsit a gumi íze. A nyelvemmel izgatom, és a nyögésekből tudom, hogy jó, amit csinálok. Mindig tudtam mit szeret, s habár eltelt jó pár év, még a mai napig tisztában vagyok vele. Elviszem, s mikor orgazmushoz jut, addig csinálom, amíg el nem tol magától. - Gyönyörű vagy Charlotte. – suttogom neki, és aztán újra fölé magasodok, hogy az enyém legyen. Lábait a nyakamhoz emelem, és gyors tempóban mozgok, mert már nagyon vonz a beteljesülés. Közben figyelem, hogy minden rendben van-e vele, de hála az égnek, úgy tűnik, hogy jól van. Az utolsó két nagy lökésnél kiakad a szemem, és mély, majdhogynem ordítással elégülök ki. Ráomlok a testére, és kiszárad a szám. Lökök még egy utolsót, megcsókolom, és legördülök mellé az ágyra. Lehunyom a szemem, és mélyet sóhajtok. Jó ég, de rég volt ennyire jó a szex...
A lakásomban elmosódnak a határok az ész érv és az érzelmek között. Shane Harper az egyik állomása az életemnek. Nem tagadhatom, hogy szerettem, és most ugyan az ujjamon van a gyűrű, mégsem sújt le rám a bűntudat. A fejembe égett a kép, ahogyan Dexter a titkárnőjét döngette, és cseppet sem jött zavarba, amikor rájuk nyitottam. Elégtételt olvastam ki a szeméből, meg akart semmisíteni, amiért haszontalan felesége lettem. A brókerek körében csak úgy emlegetett, mint a mélybehulló csillag. Shane azúrkék pillantása a vesémig lát. Nem firtatom a mai este végkimenetelét, mert úgyis egymás karjaiban fogunk kikötni. Az emócióknak nincs helye, de félek, hogy az álca le fog hullani rólam. A beleegyezésem sem szükséges, hogy magához vonjon, és átvegye a testem feletti uralmat. A melltartóm pántját félretolja, apró puszikkal halmozza el a vállamat, és a nyakam tövét. Szaggatottan kapkodom a légvételeket, szinte látom magam előtt, hogy elpusztít ő is. Félredöntöm a fejemet, de az állam alá csúsztatja a kezét, és önzően ragad ki a gondolataim zűrzavarából. Shane mindig is ilyen volt, nem szerette, ha máshol járok. Szerette, ha rá figyelek, és birtokolhatja az elmémet is. Az ajkai puhán simulnak rá az enyémre, becézget, aztán követelőzővé válik, és a nyelvével behatol. Nem pazarolja az idejét, nem azért jött fel, hogy a lelkemet pátyolgassa, a törékeny Charlotte neki sem kell. Megértem…elhagytam, már nem érdekli, hogy mit érzek, mi játszódik le bennem. Minek tolom túl az együttlétünket? Fájón dobban a szívem, de nem törődöm vele. A felsőtestünk összeolvad, nem merném megtippelni, hogy hol kezdődik ő, és hol érek véget én. A csípőm után kap, és felemelve az előszobai komódra ültet. Nem hagyja, hogy én irányítsak, előbb a nadrágomtól, aztán a melltartómtól foszt meg, és hajítja szét a lakásban. A komód tetejéről automatikusan kell lelöknöm az egyik közös képet a férjemmel, hogy a fenekem elférjen rajta, de Shane nem bírja ki, hogy ne érintse meg a kebleimet. Ösztönösen dőlök előre, így a kezére adom az ikreket, és mosolyogva fogadom a bókot. A tarkójára kulcsolom az ujjaimat és ellopva a levegőt előle, osztozkodom a közös oxigénen. Az őrület határát súroljuk, nem szívesen állnék le, de mégis megteszem. Ott kopogtat a józanság, és el is kell taszítanom, hogy hozzáférjek a fiókhoz. A hajamba túrva szedem elő az óvszert, és adom a tudtára, hogy nem kellene még egy baki. A házasságunk is az lett volna, de most nem áll le veszekedni velem, hanem elveszi, és elhátrál. Könnyebbséggel tölt el, hogy nem a meggondolatlanság vezérli, hanem a közös érdek. A számra tapasztja az ujját, és elhallgattat a mondandójával. Kitágulnak a pupilláim, hiszen olyasmire kér, ami tőle is szokatlan, de nem ellenkezem. Csendben maradok, és a tekintetem a hímvesszejére siklik. A méretbeli adottságaira büszke lehetett már a kapcsolatunk elején is, mert az átlagnál nagyobb. Oldalra biccentem a fejem, jól áll neki a harci öltözet. Jól szórakozom a kis elképzeléseimmel, de lassan iszom magamba a látványát. A lábaimat lóbálom a semmibe, de a szélvész is barátságosabb, mikor elragad, és a falhoz nyomva az előbbi humoros hangulat elillan, cserébe a várakozás, és az elfojtott vágyakozás lép. A fenekemre idomul a tenyere, a vállam felett tekintek hátra, miközben a kezemmel támaszkodom neki a falnak. A keze felfelé vándorol a hátamon, apró tűszúrásokat érzékelek, de csak libabőrős lesz a kezem felső rétege. Az alhasamban gyűlő feszültség spirálisan indul meg, a bugyim totálisan átnedvesedik, és bent reked a levegő a két bordám között. A melleimet rabul ejtve dőlök neki a mellkasának. A lélegzetével csiklandozza a fülcimpámat, és a hangjával is gerjeszt. - Szerinted most úgy nézek ki, mint aki szarul van Shane? Nem lesz gond, ha mégis…nem lesz. – kiscica módjára feszülök neki, hogy lépjen már valamit, de okosan leguggol, és megszabadít a bugyimtól is. A hajamba túrva hunyom le a szemhéjamat, de a térdeim már remegnek. Sóvárgok az érintése után, azt akarom, hogy töltsön ki, hogy vegye el az eszemet. Nem akarok gondolkodni, létezni sem. Az ujjaival ingerli a szeméremajkaimat, a kis mélyedésbe váj, így halkan nyögök fel, és a komódnak dőlve ölelem át a bútordarabot. Nem várakozik sokáig, hogy belém döfjön. A méreteitől előbb a légzésemre kell koncentrálnom, de hamar megszokom, sőt nem mozdul egy kis ideig, hogy kényelmes legyen nekem is. A lábfejemhez dörgölőzik valaki, de nem sokat látok ebből a szögből, a pillantásom a bejárati ajtóra vetül. A ritmikusságot felváltja a türelmetlenség, és az előbbi óva intés tovatűnik. A valóság elhomályosul, a mellkasomról folyik a veríték, erősen szorítom a komódot, de Shane erősebb, aztán már közel járnék, mikor hirtelen befejezi. - Tessék? – akadok ki, de kimászik belőlem, és a háló felé mutat. Beértem volna azzal is, ha itt tesz a magáévá, de a kezemet fogja, és az ágyamhoz vezet. A franciaágy nincs bevetve, de rám parancsol, hogy feküdjek le. A tekintetem fürgén kutatja az övét, és megnyugszom, mikor közelebb jön. A nyakát ölelem át, a puszikkal a gyönyör birodalmába csábít, de csak egy percet enged a betekintésből, hogy újra elvegye tőlem. Nyöszörögve hagyom, hogy az ajkai felperzseljenek, a két mellem közötti részen halad lefelé a völgyön át. A hasamra simítom a tenyeremet, és erősen emelem meg a csípőmet a nyelve érdes érintésére. Hosszú nyelvcsapásokkal merül el bennem, a szemem fennragad, és a hajába markolva irányítom a legérzékenyebb idegcsomóm felé. Az ujjaival belém mar, és a hüvelyem fala megremeg. A hátam ívbe feszül, a lábujjaimat is befeszítem, és hangosan ordítok fel az orgazmus pillanatában. Szétfolyok, a fülem zúg, nem hallok semmit, talán így ért a halál, de megint rám pillant a kék lélektükreivel, és a szépségemet dicsérve merül el bennem. Nem mondok semmit, kitárom előtte a testemet, meghagyom neki is az örömöt, és a következő eksztázis pillanatában satuba fogom a farkát, érzem, hogy velem együtt nyög fel, nem kell sok, hogy csillagokat lássak. A szívem a torkomban dobog, simán rám fekszik. A hajam szétterül a párnán, és a végén legurul rólam. Némán bámuljuk a plafont, hogy normalizálódjon a légzésünk. A keze után nyúlnék, de meggondolom magam. A használt óvszert lehámozza magáról, és a kis éjjeliszekrényre mutatok, tegye csak oda. A percek elnyúlnak, én mozdulatlanul fekszem mellette. A mellkasom terhes az átélt emócióktól. Össze vagyok zavarodva, de Shane egyenletes szuszogás mellett eltörpül a belőlem kitörő sírás. Nincs kedvem felkelteni, oldalra fordulok, hogy a fejét a melleimhez húzzam. Betakarom mindkettőnket, és a fejére támasztva az államat sírom el a be nem teljesült szerelmünket. Elfáradok, és valamikor a nap első sugaraival alszom el én is.
I am in right mood tonight, so feel free to take an advantage of it...
Lotte teste etalon, tíz nőből kilenc biztos megirigyelné. Az a másik egy meg olyan, aki leszarja, hogy néz ki. Fölé tornyosulok az ágyon, és szorosan simulok hozzá. Mikor együtt voltunk, a szexuális életünk nagyrészt pezsgett, elég ritka alkalom volt, mikor valamelyikünk visszautasította a másikat, ha az kezdeményezett. És azt már meg sem említem, hogy mikor összegabalyodtunk, olyan orbitális szex volt, hogy zengett a ház. Egyszer a rohadék szomszéd még a rendőröket is kihívta ránk. A rendőr pedig az egyik volt betegem volt, így külön kellemes volt a szitu. Azóta is azon röhögök. Lotte ajkaira tapadok, és szenvedélyesen csókolom, miközben a kezem fel, s alá járkál a testén. Nem habozok sokáig, újra belé hatolok, és gyors tempóban kezdek el mozogni. Néha apró csókokat adok Lotte lábszárára, és kis idő múlva hangos nyögés kíséretében rogyok Charlotte testére, de megelőzve, hogy összenyomjam, a könyökömön megtámaszkodom a feje mellett. Mély levegőket veszek, hogy elég oxigén jusson a szervezetembe, de zsong a fejem. Lassan kihúzódok, és legördülök az exem mellé. Miután kifújtam magam, lehámozom a gumit magamról, és egy zsepibe csavarva rakom az éjjeli szekrényre. Visszadőlök az ágyra, és kinyújtom az egyik kezem, hogy Lotte odafeküdhessen. - Azt nem mondom, hogy hiányzott, de meg kell hagyni, hogy ez most kibaszott jó volt. – mondom a plafont bámulva, és a mondat végén nagyot ásítva. Kimerültem, kurva fáradt vagyok, és a szoba is forog körülöttem. Jól vagy? – kérdezem lepillantva rá, de a választ már nem is hallom, mert azonnal elnyom az álom.
***
Az oldalamra fordulok, a jobb kezemet vetem magam mellé, de az beleütközik egy másik testbe. Lassan nyitom ki a szemem, hogy megnézzem, ki volt a tegnapi áldozatom, és Lotte arcát látom pár centire az enyémtől. Összeráncolom a homlokom és az orrnyergem masszírozom. Ó, Shane, a picsába bele! Nem tudtál volna ellenállni a volt nődnek? Elgondolkozom kicsit, hogy biztos-e, hogy lefeküdtünk egymással, de az, hogy mindketten meztelenek vagyunk, elég bizonyíték arra, hogy nem csak estimesét olvastam neki. A kurva életbe! Nézem pár pillanatig, ahogy nyugodtan, szuszogva alszik mellettem. Nem hiszem el, hogy nem tudom irányítani a farkam... Lassan, csendben ülök fel az ágyon, de abban a pillanatban vissza is dőlök, mert az egész ház forog körülöttem, és hányingerem is lesz hirtelen. - Azt a mocskos... – mormogok az orrom alatt, és becsukom a szemem, az alkarom pedig a homlokomra teszem. – Fú, de kibaszott másnapos vagyok, picsáááába! – suttogom mérgesen, és elátkozom a mindenséget is magamban, amiért be kellett basznom tegnap. Az még hagyján, de hogy még ezt a nőt is megbasztam, az már csak hab a tortán. Szerintem évek óta ez volt pályafutásom legnagyobb hibája, az után, hogy megbíztam benne. Felrémlenek a képek az éjszakáról, ahogy a diszkó előtt estem neki a szakadó esőben, és aztán itt fent, a lakásán. Azt meg kell hagyni azért, hogy rohadt jó volt, bármennyire is tagadom, de a másnaposság jelen pillanatban elnyom minden mást. A karomon lévő órára nézek, és látom, hogy dél van. Már rég anyáméknál kéne lennem a vasárnapi ebéden. A hugomnak szülinapja van, és nem vettem semmit neki, és késésben is vagyok, alig élek. Erőt veszek magamon, és felülök újra, majd szép lassan, megfontolt léptekkel indulok ki a szobából. A fürdő felé megyek, hogy könnyítsek magamon. Megmosom az arcom hideg vízzel, hogy kicsit magamhoz térjek. A fejem iszonyatosan hasogat. Egy szál faszban indulok meg a szoba felé, hogy megkeressem a ruháimat, mikor Lottetal találom szembe magam. Neü zavartatom magam, nem vagyok szégyenlős, sosem voltam. - Ne is mondj semmit. – mondom, mielőtt megszólalna, és lehajolok a földön lévő alsógatyámért. Magamra rángatom, és újra az ágyon ülő nőre nézek. A kurva életbe, de kívánatos még így kócosan, reggel is. Hamar el is kapom a tekintetem róla, és a farmerem is felveszem. A többi ruhámért indulok, szó nélkül, mert szerintem nem kéne túlragoznunk az egészet. Ha már megtörtént, ez van. Többet úgyse fog. Iszok egy pohár vizet, aztán még egyet, mert olyan szinten kivagyok száradva, mint az állat. - Van egy fájdalom csillapítód? – kiáltok Lotte-nak, miközben egyesével kapkodom magamra a ruhadarabokat. Minél hamarabb le kell innen lépnem. Nem csak azért, mert sietek, hanem mert itt túl sok minden Lotte. A bútorok, az illat, és még ő is itt van. Húzok innen a picsába.
Az ébredés sosem azon tevékenységek közé tartozott, amit imádtam volna, inkább a lustálkodós fajta lányka voltam mindig, aki tízig ki sem kelt az ágyból, de a munka, és a többi kötelezettség miatt muszáj volt felkelnem, de ma reggel hatványozottan szakad rám a rosszullét. Többszörös hullámokban tör rám a meleg, szinte izzadok, és a felső hámrétegem leolvadni készül a csontjaimról. A kazán is kellemesebb helyszín lenne, mint ez. Csukott szemmel hallgatom a világ ébredező hangjait, mint a motoszkálás, és az ágyam teljes kihasználtsága. A jobb lábamat kinyújtom, és automatikusan nyelek egy nagyot, de a sivatag szárazsága köszönt a torkomra. Megköszörülöm, és átfordulok a hátamra, de csak rosszabb lesz minden. A mellkasomtól a lábam végéig fáj a létezés is, a kimerültség új fogalma nyer színteret előttem. Mi az ördög ütött belém? A fejembe baltát vágnak újra és újra, így nem merem kinyitni a szememet, de kénytelen vagyok, mert valaki olyan mozgékony a lakásomban, hogy félek betörtek. A tekintetem az adoniszi testre vetül, és megpróbálom feldolgozni a képet. Shane Harper Ádámkosztümben flangál a hálómban, és a legtermészetesebb módon emeli fel az alsóját, hogy belebújjon. Nem reagálok a kijelentésére, az alkaromat a homlokomra fektetem, és megpróbálom visszatartani az öklendezési ingert, de közel járok hozzá, hogy ideadjam a tegnapi pia mennyiséget. Felülök hátha jobb lesz, de elkövetem életem legnagyobb hibáját, és majdnem összeesem, de a párnák között nem vehető észre a gyengeségem. A konyhába siet, tudom, hogy már felöltözött, és lelépni készül, én meg nem fogok ellenkezni, mert gyűlölöm ezt az estét. Mi a büdös francért adtam be a derekamat Shane-nek? Nem volt egyetlen dugható préda sem rajtam kívül? A kérdésére az oldalamra helyezkedem, és mélyeket lélegezve erőtlen hangon válaszolok neki. - A jobb felső polcon a konyhabútorban megtalálod. – hunyom le a szememet, és nem izgat, hogy mit gondol. A mellemig húzom fel a takarót, és behunyom a szemhéjamat. A rémálmok előbb-utóbb véget érnek, nem szokásom sokat időzni ezeken a helyeken, és bízom benne, ha elszámolok tízig már nem lesz itt. A hiba enyhe kifejezés arra, amit ketten műveltünk a tegnapi éjjel. A víz csobogása megnyugtat, nem foglalkozom a balommal, a felsőtestemet betöltő sajgással. - A kulcsot a komód tetején találod, nem kell elköszönnöd sem, oké? – fúrom az arcomat a párnába, és alig várom, hogy lelépjen, de még visszajön a kardigánjáért. Nem szeretnék felnézni rá, de kitekintek a meleg ágytakaró alól, és küzdök a rám törő hányingerrel. - Nem foglak keresni, sem zaklatni. Nem beszélünk róla, és ez meg sem történt. Menj Shane, nem kell az úriembert játszanod, megleszek. – mutatok az ajtó felé, nehogy rátörjön az érzelmi hullám, de kétlem, hogy az évek alatt megváltozott volna. A digitális óra kijelzőjére nézek, az már cseppet sem jó, hogy dél is elmúlt. Dolgoznom kell, fel kell hívnom Dextert is, és még számtalan nem túl kellemes teendő vár rám, de bízom benne, hogy még aludhatok. Fázom, reszketve bújok a takaró alá, és ha Shane eleget tesz a kérésemnek, márpedig ez tűnik ki abból, hogy megcsörren a kulcscsomóm, akkor nem túl nyugodt lelkiismerettel, de visszaalszom, mert nincs azaz isten, hogy én felkeljek, ha már az is fizikai fájdalommal jár, hogy megmoccanjak.
Kezdőlap
Az utca szélén állok eszeveszett röhögés közben, három másodpercenként szinte majd’ megfulladok, annyira nevetek, mert az előbb egy kutya éppen erre járt, és nagy kedvesen odament az egyik buliból kitántorgó alakhoz, aki már kellőképp illuminált állapotban volt, és felemelte a jobb hátsó lábát, hogy szépen megtisztelje az alkoholtól összegörnyedt formát. Annyit ittam ma, hogy a negyedik pohár whiskykóla után már nem is számoltam, viszont Jake valahol elveszett a tömegben, én pedig itt állok egyedül az út szélén azon gondolkodva, hogy mégis mit kéne csinálni. Nincs kedvem még hazamenni, benne van a tánc a lábamban, jó lenne egy másik bulis helyre benézni még, hogy összeszedhessek valami nőcskét az estére. Ahogy befejezem az eszeveszett röhögést, elindulok a járdán, az egyik szélétől a másikig szlalomozok, közben elhaladva pár szórakozóhely mellett. Nem igazán megy az egyenes járás, de jól érzem magam, és végre kicsit felszabadult vagyok. Két nap pihenőm van a melóban, és emellett még nem történt semmi szar dolog sem az elmúlt pár napban, így nincs miért aggódnom. Ritka alkalmak egyike. 
Victoria most először hallott a betegségemről, és totál leforráztam, de nem szállhatott szembe az orvosom utasításával. A válás, és az egyéb előkészületek megviseltek, nem beszélve a kutyámról. Bella már jobban van, és elhagytuk a manhattani lakást is. Két sarokra lakom ettől a bazártól, a fényűzésből le kellett adnom, ha már saját brand kialakításán dolgozom. A parfümériám minden pénzemet, és időmet elveszi. Az otthoni teendők megduplázódtak, de könnyebben dolgoztam fel a stresszhelyzetet, cserébe kéthetente járhattam EKG-ra, és előjegyeztek szívkoszorúér vizsgálatra is. Shane miatt az előző elmaradt, de kaptam erősebb koktélt, amitől hamarabb dőltem ki. Samantha ma éjjel a buli mellett voksolt, én meg nem ellenkeztem. Minden szabályt betartottam az elmúlt napokban, de egy kis alkoholtól már nem rettentem vissza. Szükségem van a kikapcsolódásra. A barátnőm viselete ma sem hétköznapi, amolyan kurvás, és elegáns egyben. Az egyszerűségre törekedtem, tőlem szokatlan módon egy szűk farmert, egy fekete ejtett pántú felsőt, és egy tűsarkút vettem fel. A hatás így sem maradt el, már két ingyen pián voltam túl, és hamarosan kezdetét vette a latin zenefelhozatal is. Imádtam pörögni, a tánc a véremben volt a múltam miatt, megtanultam ezt és azt. A hajamba túrva andalgok Iglesias és Nicole Scherzinger Heartbeat című dalára. A szemeimet lecsukva rázom meg a csípőmet lassan, megemelve az egyik oldalt, mikor két kéz fonódik a derekamra. A pillantásom azonnal az új táncpartneremre siklik, aki sokkal fiatalabb nálam. 
/