Ez egy kivételes este, és a következő hetekben az utolsó is. Nem szoktam sokat alkoholizálni, de már olyan régen láttam az öcsémet, hogy beadtam a derekamat egy kis szombat esti iszogatásra. Néhány hónapja költözött el otthonról, mióta megkezdte az egyetemet, és a rendőrképzőt. Nagyra törő álmai vannak, és szeretne a saját lábára állni. Nem fogom megakadályozni abban, hogy önállósodjon, mert elég idős már ahhoz, hogy elhagyja a családi fészket, de még azért a szemem rajta tartom. Rémesen egoista, és el van szállva a felvételi eredményeitől, de szerencsére már lejjebb faragtak a nagyképűségéből, de azért még van belőle elég, hogy engem személy szerint az őrületbe kergessen. Aprócska kortyokban nyelem a színtiszta aranyló párlatot, ellen szemben a fiatalabb énemmel, aki most akarja megmutatni, hogy honnan jött, és mivé vált.
- Nem hallottál semmit apáról? Nyolc hónapja van kiküldetésen, és Audrie is állandóan nyavalyog, hogy egy képeslapot sem képes küldeni. – zokszó nélkül tűröm az öcsém kifakadásait. Még túl éretlenek hozzá, hogy megértsék a haza szolgálata nem abból áll, hogy kijárok egy magas rangú sulit, és földhöz verem a seggemet. A torkomon leeresztem a whiskey-t, és elpillantva a körülöttünk legyeskedő pincérnőről Jerre pillantok.
- Legutóbb Kambodzsában voltak. Az is csoda lenne, ha az ünnepekre üdvözlőkártyát küldene. Nőj már fel Jeremy. A katonaság egészen más, mint a te, vagy az én pályám. – nem feltétlenül értek vele egyet, mert a mai napig nem tudtam megbocsájtani az apánknak, hogy az anyánk halálakor sem kért eltávozási engedélyt. Milyen férj az ilyen, de a legfontosabb, hogy milyen apa?
- Jól van, azért érdeklődni még szabad? Audrie nehezebben viseli, hogy te vagy a hivatalos gyámja, és nem csinálhat azt, amit akar, mondjuk így is sikerül kikecmeregnie a karmaid közül. – ez a kárörvendő mosoly, amitől falra tudok mászni. Felvont szemöldökkel hajolok előre, mert a fülemben visszahallatszó jazz zene éppenséggel zavar a normális hangerőn működő kommunikáció közben.
- Mit mondott neked? Már megint ez a szüzességelvesztés a téma? – biccentek a szőke üstökömmel felé, mire megrázza a fejét, és elégedetten dől hátra, és a tarkóján kulcsolja össze az ujjait.
- Megígértem neki, hogy nem mondom el Gale. Megölne, ha kiderülne, hogy hova ment ma este.. – égszínkék íriszeim vészjóslóan villannak meg, hogy vegye az adást az öcsém, de még mindig ott ül az ajkain az a bárgyú vigyor.
- Én még is szeretném tudni, különben bajban leszel te is. Jól emlékszem, hogy elfogyott a múlt hónap végén is a pénzed, és úgy kellett koplalnod? Jönnek majd a lövészeti órák is Jer, szerintem jól jönne egy kis extra segítség a nyamvadt kereseted mellé. – én is tudok szemét lenni, ha így falaz a húgunknak. Nem szeretnék semmi rosszra gondolni, de mióta Audrie betöltötte a tizenhatot, máson nem is jár az esze, csak a pasikon. Nem számít kor, vagy kinézet, neki még a sarkon álló hajléktalan is megfelelne, hogy minél hamarabb elveszítse az ártatlanságát, de ha rajtam múlik, akkor erényövet kap a kislány, mert nem fogjuk azt játszani, mint a legutóbb, mikor fél éjszakán át kellett keresnem őt, miközben az egyik brooklyni szórakozóhelyen ropta egy hat évvel idősebb egyetemi gyógyszerésszel.
- Rendben, de nem tőlem hallottad, és perkálnod kell előbb Gale. – a kezét megtámasztja az asztalon, és megdörzsöli a két ujját, mutatva, hogy hiányzik belőle valami.
- Előbb az információt, és utána meggondolom, hogy méltó vagy-e rá. – mosolyodom el halványan, de fogytán van a türelmem, így kifordítom a tenyeremet, és megropogtatom a vállamat.
- Most ugye nem fogsz nekem itt jelenetet rendezni? – kérdezi meg némi bizonytalansággal az öcsém, mire csak rezzenéstelen arccal meredek rá. A húgom esetében már nem ismerem a türelmet, és ha még ő is rájátszik, akkor annak nem lesz jó vége.
- Na jó. – sóhajtja megadóan, és előredöntve a fejét dalol, mint egy kismadár. – Az egyik barátnője szervezett egy bulit Bronxban, ahol áldozatot mutatnak be. – nem értem ezt, de már érzem a gerincemen végigfutó idegességet, a hajam is égne áll.
- Miféle buli ez? – rándul meg a szám széle, mire körülnéz, és csak nagyon halkan folytatja.
- Mostanában menő dolog, ha valakinek a szüzességét úgy veszik el, hogy előtte szemlére teszik. Egy feláldozási szertartás keretében licitálni lehet rá, és aki a legtöbbet ajánlja érte azé lesz. – nyögi ki, és aggódva várja a reakciómat.
- Kinél van a buli? Pontos címet. Szedd össze magad, indulunk. – már éppen ellenkezésre nyitná a száját, de felállok, és tarkón vágom.
- Több eszed is lehetne. Ezt a kört te állod, és bízom benne, hogy a cím megfelelő lesz, mert ha nem találjuk meg időben, akkor nemcsak ő fog áldozatot bemutatni, hanem te is. A tökeidet felajánlom valamelyik szervezetnek. Irány. – húzom magammal, és még adok neki egy kokit. Felveszem a bőrdzsekimet, és eltekintve a bárpult felé, két cicaszem bámul rám….mondván, ugye nem hagyom magára? Bár ne kellene állandóan a kisebb Emerson nyakában loholnom. Megmutatom én neked drága húgom, hogy milyen egy azték áldozatkészség.
- Útközben megállunk vízért, és szódáért. – teszem mellé, mire mellém csapódik az öcsém, és elindulunk megkeresni a védencünket…