• Kitartóan küzd legyen akármiről is legyen szó, sohasem szereti feladni a dolgokat, mert mindig azon kattog utánuk, hogy mi lett volna, ha még egy kicsit kibírja és tolja magát előre amennyire csak tudja. Hogy elkerülje ezeket a dolgokat, illetve a megbánást inkább addig küzd ameddig a végére nem ér, legyen az jó vagy rossz végkimenetelű.
• Vele nagyon könnyű beszélgetni, mert hamar megtalálja a közös hangot akárkivel, minden korosztállyal képes eltársalogni, a gyerekekhez még a türelme is megvan, nem véletlen szeretne mellettük elhelyezkedni, bár az idősebb korosztályhoz menne ebben, sokkal nagyobb kihívást lát bennük, mint a kicsikben.
• Vele szinte mindent ki lehet próbálni, kíváncsi az új dolgokra, és boldogan próbál ki bármit, akkor is ha még soha nem csinálta. Legjobb tudomása szerint igyekszik mindent megtenni, így nem lehetne jobb társ együtt megtanulni vele még búvárkodni sem, ott csak az lenne a baj, hogy egy medencében nem mókás a búvárkodás, de még tavakba megpróbálkozna vele.

• Könnyen rá tud szokni bármire és pillanatok alatt a függőjévé válik, ilyenek számára a játékok és a dohányzás is, a cseresznye mániája is gyerekként már kialakult és azóta sem tudta leküzdeni magáról. Sosem próbált még semmiről sem leszokni, így nem tudja mennyire lenne nehéz neki vagy sem, de eddig oka sem volt próbálkozni vele hiszen neki jelenleg így jó.
• Nincs túl jó humora, ami van is az is kifogy a szarkazmussal és a sötét poénokkal, túl sok olyan infót tudna mondani amire mások csak néznének, mint hal a szatyorban, hogy minek tud ilyeneket, talán jobb is ha soha senki nem látja a böngészési előzményeit.
• Ha vele valakinek valami problémája adódik akkor nehezen felejti el azt, hiába telnek el hosszú hetek, mély nyomot tud benne minden hagyni, így lehet sok időbe telik, mire elengedi a dolgot, de az is megeshet, hogy sosem felejti el. Emellett sajnos szereti magában megemészteni a dolgokat, és nem hangot adni semminek sem csak valami passzív agresszív módon, amit vannak akik értenek, de vannak akik nem.

• ESFJ-A személyiségtípusa van, és 64%-ban extravertált a teszt alapján, ami reálisan hangzik a számára.
• AB negatív vércsoporttal rendelkezik, pont, mint az édesanyja
• Skorpió jegybe született, vannak akik emiatt félreértik őt, Ő viszont sosem értette a mániát, ami a horoszkópokkal kapcsolatban kialakult.
• Imádja a szabadulószobákat, legyen szó bármilyen témáról ő mindig elrángatható oda, és nagyon aktívan igyekszik részt venni a kiszabadulásban
• A konyhában otthonosan mozog, leginkább a sajátjában, hobbi szinten szokott főzni, így senki sem kapna tőle pillangó adagnyi ételt telepakolva növényekkel, és összecsöpögtetett mintás tányérral. Inkább ad kiadós adagokat, nem kifejezetten díszit, de finom érteleket tud készíteni.
• Sokat sakkozik, nem csak az ismerőseivel és a barátaival hanem a gépen is, és talán emiatt is alakult ki benne egy amolyan versenyszellem amit mostanság már más játékoknál is érvényesít.
• Nem tartja magát gamer-nek, de sok játékot próbált már ki, azokat szereti a legjobban amiknél gondolkoznia is kell és nem tolnak mindent a feneke alá, talán emiatt sem olvas el semmit sem, teljesen megy a nagyvilágba és a tutorialokat is kihagyja.  
• A szerencseszáma a hatos, ami mondhatni egész életében elkísérte, hiszen hatodikén született, így mindig ott volt neki, ha teheti mindent hatodikára tesz emiatt, hátha akkor jobb lesz a végkimenetel.
• A kedvenc színe a kék és a zöld, ezek a színek jellemzik is a szobáját illetve a ruháinak egy részét is.
• Mentolos Marlboro-t szív, másfajtát nem képes, ennek ellenére ha kijön valami újfajta nagyon szívesen kipróbálja, de mivel nem költ arra, hogy vegyen egy egész dobozzal próba néven így a barátai között szokott cserélni egy-egy szálat.
• Két nyelvet beszél szinte anyanyelvi szinten, a harmadikat jelenleg még tanulja, azzal nem célja az anyanyelvi szint, de szeretné társalgási szinte elsajátítani.
• Fél a nyílt vizektől, legyen az akármilyen mély vagy sem, nem képes bemenni, a medencékkel vagy a tavakkal semmi baja, úszni is tud, de aminek nem látja a végét abba nem megy be.

az elsõ alkalom

A kávézó előtt ácsorgok a többiekre várva, cigivel a számban, mert persze megint én vagyok az aki pontosan érkezik, és mindig másra kell várnom... Dehogy, senki ne gondolja ezt komolyan, csak előbb ideértem, mert hamarabb végeztem, mint gondoltam, ők meg bőven időben vannak, és még örülök is, hogy van lehetőségem egy kicsit rombolni a tüdőmet. Lehet tényleg le kellene tennem a cigit, de túlságosan is reflex már, hogy amint kimegyek a levegőre előkapom, ha olyan beszélgetésbe keveredet ami kellemetlen számomra, akkor is jó indok rágyújtani, mert vannak akik nem szeretik. Ilyenkor jön az 'Oh bocsi, el is felejtettem megkérdezni. Zavar?' és teljesen mindegy, hogy mit mond, akkor is elszívom azt a nyamvadt cigit, mert drága lenne elnyomni, de azért igyekszem úgy tartani, hogy ne rájuk menjen a füst. Nem vagyok teljesen illetlen, de nem fogok pazarolni, hogyha nincs arra kifejezetten szükségem, mert ha lefulladna az ember miattam akkor természetesen elnyomnám, de amíg csak fintorog addig jót vigyorgok magamban, vagy ha olyan az ember vele együtt. Nem hiszem el egyébként, hogy annyira kellemetlen szaga lenne annak amit szívok, mentolos, nem lehet annyira rossz, bár nem lehet kellemes sem igazán.
Nem szívom sietősen, addig is lefoglalom magam azzal, hogy a kávézóban bent lévő táblákat igyekszem elolvasni, szeretem előre kitalálni, hogy mit fogok kérni, és elég jól belátni, bár mindent nem látok ténylegesen, csak azt ami nagyobbakkal van írva. Gondolom azok ilyen újdonságok amúgyis, ami csak jó, legalább kipróbálok valami mást is, amíg nem feketén minden nélkül kapom a kávém addig panaszra nincs semmi okom. Pont valami színes cukrokkal teleszórt habos kávé képével szemezek, amikor hirtelen más ragadja meg a tekintetem, mégpedig a pultban álló aki éppen a kávét csinálja, az állam meg épphogy nem esik le őt figyelve. Minden mozdulata csak egyre inkább eléri azt, hogy kizárom a külvilágot, csak ő létezik a látóteremben, olyan vagyok, mint egy ló akire rátették azt a valamit aminek nem tudom mi a neve, nem értek a lovakhoz, de az tuti, hogy a pultos is hasonló hatással van rám. Nem csinál sokat, csak a munkáját, én mégis úgy bámulom, hogy észre sem veszem, hogy megérkeztek a többiek, egészen addig míg az egyik szinte fel nem lök.
- Lehetnél óvatosabb is! - Förmedek rá, mire ő azonnal emeli a kezét a magasba, és vigyorogva kezdi magyarázni, hogy muszáj volt ezt tennie, mert úgy néztem ki, mint aki elveszett a maga kis világában, ami valahol igaz is, pontosan ez történt, elvesztem benne, és még be se mentem, csak itt ácsorogtam kint. A cigim is leégett teljesen, így inkább elnyomom és kidobom, kezemet meg lefertőtlenítőzöm, az még valamennyire a szagot is elveszi, mert cseresznye illatú, és legalább időt is nyerek, hogy összeszedjem magam amíg beérünk.

a második alkalom

Egy borzasztóan fárasztó és hosszú nap után természetesen nem volt jobb dolgom, mint beülni egy kávéra, meg egy sütire, de most csak egyedül, hogy ne zsongjanak a többiek a fülembe, nem tudom ők merre mentek, nem is kifejezetten érdekel, mert csak az volt a fontos, hogy én itt legyek. Igen hamar megvettem magamnak mindent, és be is ültem az egyik olyan helyre ahonnan egészen jól lehet látni a pultot. Egy igazán gázos alaknak érzem magam, stalkolom itt szerencsétlent, mintha ez helyes lenne, bár kifejezetten nem is helytelen, mert nem bántom, nem követem hazáig, mint egy elveszett kiskutya aki szeretetre vágyik, semmi ilyesmit nem teszek, egyszerűen csak itt figyelem. Azért itt is igyekszem nem bámulni, csak oda-odapillantani, és ha véletlen találkozik a tekintetünk sem kapom el, mert az annyira feltűnő lenne inkább csak szép lassan elnézek mellé, mintha csak a táblán akarnék valamit olvasgatni, pedig erről szó sincs, lassan jobban ismerem a táblát, mint a saját tenyeremet.
Nem is tudom mióta vagyok már itt, jó pár órája lehet, hiszen egészen kiürült a hely, és még ránk is sötétedett, bár az lehet az eső hibája, ami pillanatok alatt kezdett szakadni. Baj nem is lenne ezzel, ha anyám nem írna, hogy húzzam haza a belemet, mert már halálra aggódja magát miattam, és vihar lesz ernyőt meg nem hoztam, menjek, mielőtt rosszabb lenne a helyzet. Hiába írom vissza neki, hogy már mindegy, esik, nem kifejezetten érdekli, csak erősködik, hogy menjek most azonnal, meg késő is van, és én fogom a halálát okozni ezzel a viselkedéssel amire csak a szemeimet forgatom. El kellene költöznöm, csak ahhoz dolgozni is kellene a fenébe...
Életem legnagyobb sóhajával állok fel szerintem az asztaltól és szedem össze a cuccaimat, meg amit koszoltam, hogy letegyem a helyére, de az ajtóhoz érve megcsap az, hogy nemcsak, hogy sötét lett és esik, egészen hűvös is van, és ha elázom akkor még rosszul is járok, mert a hideg eső meg a hűvös levegő nem a legjobb párosítás. Most bánom, hogy nem hoztam az esernyőmet, de reggel olyan szép idő volt még. Megdörgölöm két kezemmel arcomat, talán a táskám jó lehet pótléknak, de akkor meg elázhatnak abban a dolgok aminek nem örülnék, talán a könyvek túlélnék, de a jegyzetfecnijeim már nem biztos, így talán nem kellene, más viszont nem kifejezetten van nálam.
A semmiből jelenik meg előttem egy esernyő, nem kinyitva, még szépen összecsukva, de ez pont egy olyan dolog amit nem lehet összekeverni semmi mással, így követem a nyelet, majd a kart ami tartja, az első amit meglátok az a névtábla amin az áll, hogy nyuszifül, amire akaratlanul is elmosolyodok, de amint felérek az arcára azt hiszem még zavarba is sikerül jönnöm, mert ennyire közelről még sosem vizsgálhattam meg őt. - Vidd el az esernyőt, nehogy megázz nagyon. - Hangja csak úgy simogatja a füleimet, és talán még lélegzetvételét is érzem magamon, de azt már lehet csak hallucinálom, nem tudom én magam sem, de az biztos, hogy sokkal jobb élmény innen is hallani és látni.
- Oh nem, nem fogom elvinni az esernyőd, neked is kelleni fog, nem lakok messze. - Hazugság, de még mekkora, azért nem a szomszédban vagyok, hogy ne ártson nekem a megázás, de nem akarom, hogy a végén ő legyen az akinek baja legyen amiatt, mert nem volt nála. Azt se értem teljesen miért ajánlja fel nekem, mármint nem beszélgettünk igazán meg semmi ilyesmi, de közben meg melengeti a kicsi lelkemet valahol a tény. Valószínűleg fordítva én is odaadnám neki, de hát én csak miatta jöttem ide vissza is, szóval ez nem kifejezetten meglepő.
- Van másik ezen ne aggódj. - Már csak azzal, hogy hozzám szólt elérte, hogy még erősebb vágyam legyen arra, hogy többet idejöjjek, de akkor még képes rám mosolyogni, én meg épphogy nem zuhanok itt előtte össze, bár remélem ebből külső szemmel nem látszik semmi és csak én érzem ennyire elveszve magam.
- Ha ilyen szépen mondod... Köszönöm akkor, majd legközelebb visszaadom, ígérem. - Összeszedve magam most én vagyok az aki rámosolyog, majd el is veszem tőle az ernyőt, és egy utolsó kis elköszönés után kilépek a kávézóból. Kinyitom az ernyőt, ami hatalmas nagy segítség, mert sokkal jobban esik az eső, mint azt odabent gondoltam. Nagyon remélem, hogy nem kamuzott és tényleg van másik esernyője, vagy legalább eláll az eső mire elindul haza, mert utálnám magam ha miattam lenne bármi baja is.

Üdvözöllek az oldalon!

A karakterlapodat elolvastam, és teljesen rendben találtam. Minden megtalálható benne, ami ahhoz kell, hogy kissé megismerhessük a karakteredet, betekintést nyerjünk az életébe és a jellemébe.

Ha nagyon muszáj, meg lehet magyarázni miért térünk vissza bizonyos helyekre, a valódi kérdés az, hogy elég jól tudunk-e hazudni. Na jó, füllenteni. Mindenkinek van kedvenc boltja, kedvenc étterme és kedvenc kávézója is, nem de bár? Szerintem nincs azzal semmi gond, ha szívesen visszajársz a helyre... Biztos a sütemények olyan finomak, hogy megérje. Vagy a dekoráció annyira kellemes, hogy órákig üldögélj ott. De az is lehet, hogy a társaság az, ami hiányzik. Egy barista társasága. Talán nem is volt olyan rossz döntés otthon hagyni az esernyőt aznap és mindennek pontosan így kellett történnie. Ezt csak a jövő mondhatja meg és az, ha egyszer úgy döntesz tényleg visszaadod azt a bizonyos esernyőt - vagy épp nem, hogy legyen mire rápillantani, amikor emlékezni akarsz a második alkalomra. Ezt is lehet függőségek közé sorolni? Ha valaki annyira elvarázsol, hogy máshoz sincs kedved, csak a közelében lenni? Talán igen, talán nem. Ezt valójában csak Te fogod tudni megválaszolni egy mentolos Marlboro és egy adag cseresznye között.
Színt hamarosan kapsz valamelyik admintól, én pedig addig is szeretnék még egyszer gratulálni az elfogadásodhoz!

Már nincs is más hátra, mint hogy meglátogasd az avatar-, név- és munkahelyfoglalót, és már kezdődhet is a játék!
Ha bármikor elakadnál, és segítségre lenne szükséged, keresd fel az oldal vezetőségét bátran!
Kellemes időtöltést és izgalmas játékokat kívánok!