Büszkén szállok le a székről ahol körülbelül 10 percen át álltam, amíg a licit tartott. Megvan a győztes, innen már nincs vissza út. Idegesen nézek körbe az engem körbe vevő emberek között, majd találkozik a tekintetem Sean Devlin-nel, aki a lehető legnagyobb licitet tette rám. Nem ismerem Őt, bár elég sokat hallottam róla, azt mondják, hogy a lányok körében elég népszerű, és mivel tudja ezt magáról, vissza is él az adottságaival rendesen. Valóban jó pasi, tökéletes partner ahhoz, hogy a szüzességemet neki adjam, bár hazudnék ha azt mondanám, hogy nem félek egy picit. Sean vigyorog, majd megindul felém, én pedig idegesen a hajamba túrok. mielőtt azonban a közelembe érhetne, Emily bukkan fel mellettem, aki ezt az egészet elrendezte. Ő is egy liciten veszítette el a szüzességét ezelőtt fél évvel, elmondása szerint élete legizgalmasabb kalandja volt. Sőt mi több, még a mai napig beszélget a sráccal, néha még találkozgatnak is.
- Figyelj, Audrey.... - kezd bele, én meg leveszem a tekintetemet a felém haladó férfiról, aki ebben a pillanatban meg is áll, mintha arra várna, hogy befejezzük a beszélgetést a barátnőmmel. - Biztos vagy ebben? Még meggondolhatod magad. - szólal meg ismét, én meg értetlenül nézek rá. Az Ő ötlete volt ez az egész, most nem értem, hogy mi baja van. Elég nagy lány vagyok már ahhoz, hogy önálló döntéseket tudjak hozni, és amikor belementem ebbe az egészbe, akkor nem azért tettem, hogy az utolsó pillanatban majd meggondoljam magam. Tudom mit akarok, és nem állíthat meg benne senki.
- Miről beszélsz, Em? Hiszen erről szólt az egész nem? Ő nyert, én meg eltöltök vele egy éjszakát. Ezen nincs amit meggondolnom. - válaszolok barátságosan, majd tekintetemmel ismét a férfit keresem, aki még mindig ott áll, ezúttal viszont egy üveg sörrel a kezében bámul. Eszméletlenül jól néz ki, ki lenne olyan ostoba, hogy ne éljen egy ilyen lehetőséggel?
- Igen, de... Ez a srác túl idős hozzád, és veszélyes is. Ha tudtam volna, hogy itt lesz, akkor nem engedtem volna, hogy liciteljenek rád. Ha kiderül a bátyáid nem fognak ennek örülni... - ismét a barátnőmre siklik a tekintetemmel, ezúttal viszont dühösen. Most mire jó ez? Ha féltékeny, akkor lépjen túl rajta, mert én ugyan nem hátrálok meg.
- Képzeld csak. Jer tudja, hogy itt vagyok. És megígérte, hogy nem árul el Gale-nek. Szóval ha csak Te nem tálalsz ki neki, akkor sosem kell megtudja, hogy mi történt. - a válaszom kissé nyers, ami szemmel láthatóan neki nem esett a legjobban, én mégis mit sem törődve azzal, hogy esetleg csak jót akar nekem, odébb lököm az utamból és megindulok a srác felé. Szeretnék minél előbb túlesni ezen az egészen, mert az első alkalomról azt mondták, hogy fájni fog. Odaérve a sráchoz, anélkül, hogy szólhatnék is bármit, közelebb hajol hozzám, szabad kezével átölel, majd egy puszit ad az arcomra, amitől szinte érzem magamon, hogy tűzpiros leszek. Néhány másodpercig tart az egész, lassan húzódik el tőlem, nekem meg eközben fel sem tűnt az emberek néma hallgatás körülöttünk, amit a két bátyám felbukkanása keltett. Azt hiszem, hogy a bulinak itt vége.