my family

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Kettesben maradunk apával, anya túl fáradt, kitett magáért a mai napon...illetve, mint általában mindennap, hiszen ő ezt teszi...ráadásul most terhes is, dupla annyi a teher rajta...vagy épp áldás, a fene sem tudja. A lényeg hogy neki mára ennyi volt a stressz, átléphet kicsit a pihenés útjára. Én még bírom, bírnom kell, hiszen aki iszik, aki átbulizott egy éjszakát és aki gondot okozott a szüleinek, annak nincs nyugvás. Nincs kecmec, így segítek apának elpakolni a mosogatóba, hogy az asztal és a pult megtisztuljon a mai nap reggelijétől. Persze örlődök is, rengeteg kérdésem van, melyet fel is teszek és válaszokat is kapok rájuk. Hiszen a kérdéseim olyanok, melyekre csak ő tud választ adni családon belül. Felfüggeszthetnek a suliban, ha úgy adódik. Remek, ezt elkerülném, bár nem lehet ha a diri úgy dönt, hogy egy vagy két hét ilyet kapok...szóval további kérdésekkel nyaggatom apám, akinek hiába a nyugtatása, nem hat rám, de végig hallgatom...elkövettem ezt a ballépést, mit kapok még ezért. A rosszról akarok előbb hallani, a jó dolgok ilyen esetben maradjanak ki, illetve persze, a lány maradjon életben, nem akarok börtönbe kerülni... gondolhattam erre már jóval korábban is...már beszéltünk erről is hetekkel ezelőtt. Bár ha jobban belegondolok, minden hónapban előkerül ez a téma egy veszekedés tényével. Ami a priuszt illeti, erre gondoltam, ez kihathat tényleg mindenre, szóval jó lenne meghúznom magam. De hogy...nem úgy ismernek és vannak dolgok, mikor ez nem fog menni. Szóval megnehezítettem magamnak a dolgokat, ami pedig a lány műtétjét illeti, még egy dolog ami miatt parázhatok. Kattogni fogok ezen egész nap, hogy vajon hogy lesz a későbbiekben, vajon mikor fog magához térni és hogy mennyire lesz stresszes neki mindez. Nekem eléggé az, hiszen én láttam -én voltam az elszenvedője- mi történt vele és hogyan és hogy mennyi vér távozott belőle...de mindegy is ez most. Nem húzom el a szám, hiszen igaza van az öregemnek, ezekkel járhatnak a baleset, melyet okoztam részegen. Jól elintéztem magamnak... még elmagyarázza a dolgokat, hogy a kötelező körök megvoltak... szóval “pihenhetünk”. Ám elkell felejtenem kis időre a dolgaimat. Mi?! Pislogok egyet értetlenül, hiszen mégis kivel kellene ezt megosztanom? Amig nekem ez miatt csak szégyenkeznem kellene és a pofám is ég miatta... de hogy nem telefonozhatok és a gépezést is függesszem fel? Fel sem fogom igazán ezeket, mikor aztán eltereli a szavakat és a tárgyat is, meg a figyelmemet is erről az egész tiltásról a mosogatógép felé...meg hogy hívnia kell a főnökét.
- Persze...menj csak. - próbálom nem duzzogva lerendezni mindezt, így figyelem ahogy elhagyja a terepet, majd felkutatok pár fiókot az említett kapszuláért, meg az alsó szekrényeket is megnyitom és lám lám...találok a gépbe való kapszulát. Kiveszem az egész dobozt, felpattintom és kiszedek belőle egy csodaszert, melyet a gép nyílásába helyezve teszem a helyére, majd mindent rendben találva rajta indítom el az egészet. Persze agyaltam rajta hogyan kell, hiszen van vagy 2 hónapja hogy nem indítottam el ezt és túl vagyok már 1-2 alkalmon, mikor igen és hát rég volt nah, hogy nekem kellett ehhez folyamodnom. Persze hogy vagy büntetés miatt, vagy akartam valamit cserébe, de ez most megint más volt. Ahogy a gép beindul úgy rázkódok össze, majd a poharamért nyúlok, hogy vizet töltsek bele, hogy legalább a felét megigyam, hiszen anyának ez fontos lenne, hogy igyak...rég vittem be a szervezetembe folyadékot, jó lenne újra tölteni... még rendeznem kell magammal és magamban a dolgokat, egyszerűen megemésztenem és felfognom sem volt időm, hogy mégis mi a fenét műveltem úgy igazán. Lassan körül tekintek a lakás belsején, olyan magányosnak tűnik így, hogy nincs körülöttem most senki sem. Leteszem a poharat a pultra, majd apa eltűnésének irányába lépkedek, hogy ránézzek, ám helyette gondolok egyet és csak némán és csendesen hallgatni fogom, amiket mond a telefonba. Csak hogy halljam a hangját, ne érezzem üresnek a helyzetet. A bejárati ajtóhoz lépek, ott figyelek ki az ablakon, majd a mellette lévő ablakból is kinézek, nem nyúlok semmihez sem. Gyomorgörcs kerülget újra, főleg mert hallgatózni akarok a saját apám után, szóval visszatérek a konyha térbe, hogy a hűtőt megnyissam és körül nézzek valami kaja után...vagy csak a hideg vonz, hiszen másodpercekig csak hűtöm magam vele. Kellene szereznem egy vastabletát, vagy majd holnap benézek egy gyógyszertárba miatta. Priuszt kaptam...eltilthatnak jó sok dologtól és felfüggeszthetnek a suliban is...egy nagy dolog miatt rengeteg negatív dolgot kaptam...ráadásul az egyetemi életemre is rányomhatja a bélyegét. Vagy a munkára... és még csak 18 sem vagyok, mekkora szarba tenyereltem te jó ég! Hogy fogok tudni kikerülni ebből? Megúszhatok én ebből bármit is? Mit tehetnék? Vagy mit ne? Bevágom a hűtő ajtót, el is felejtettem mit akartam belőle, már nem is számít, csupán kattognak a fogaskerekeim és egyre jobban csak csalódok saját magamban.  

To Gaby and Manolo

Egy ideje azt kívántam már, hogy ez a nap érjen véget, de csak egy végtelenített éjszakának tűnt, mintha álmodtuk volna az egészet. Manolo felnőtt lett és az egyetem előtt állt. Kár azt mondogatni, hogy már nagy, amikor mindketten úgy tekintünk rá Gabyval, mint egy kisfiúra, akit először foghattunk a karjainkban. Fel sem fogom igazán, hogy elrepült lassan húsz év és az életünk ismét ugyanabban a mederben folyik némi változtatással tovább. A reggeli mellett elhangzanak álmok és vágyak is a fiam részéről és mi csak hallgatjuk őt, hogy milyen tervei vannak a jövőre nézve. Tetszik, hogy nem adta fel a baleset után, még nem látjuk tisztán, hogy mi fog történni a következő napokban, de ha nem lenne még ennyi sem benne, akkor félnék igazán. A balesettel jó nagy probléma elé nézünk és bízom benne, hogy a lány túl fogja élni ezt a pár órát, hogy utána legyen esélye újrakezdeni és a fiamat ne csukják le gondatlanságból elkövetett emberölésért. Manolonak fogalma sincs arról, hogy milyen a börtönlét, nem is akarom megmutatni neki, mert nem odavaló. Megkapta az állampolgárságot, nem fogják kirekesztettként kezelni az emberek, ahogyan minket értek atrocitások a múltban. Egyikünk sem beszélt neki arról, hogy nem volt könnyű megszokni ezt a közeget és lépésről lépésre haladni, hogy teljes jogú amerikai emberek legyünk. A pillantásom néha átszökken a feleségemre, akin már látszik a kimerültség összes jele. A kórházban állta a sarat és le a kalappal előtte, hogy nem lett rosszul. A második gyerekünket várja. Ahogyan mondtam ez a kör még nem fejeződött be és negyvenen túl ismét apává fogok válni. Nem terveztük őt és eleinte meg sem akartuk tartani. A részemről rizikós már ebben az életkorban, hogy a nulláról induljunk, de a hetek elteltével aztán mégis megtartottuk. Gaby fitt volt, de ez még belőle is elvett az energiát. Nem véletlen, hogy arra kérem, hogy feküdjön le a kaja után és addig én meg elleszek a fiammal. Tudom, hogy mostanság nem voltam egy mintaapa, de igyekszem legalább most pótolni belőle valamit. Régebben moziba jártunk meg meccsekre, most meg szinte alig vagyok itthon, mert állandóan dolgozok. Igazából elköltöztem és még ez sem tűnt fel neki.  

A szülei már nem élnek boldog házasságban és Gavyval is úgy látjuk, hogy ezeket a vitákat nem tudtuk megoldani. Részben hibásnak vélem magamat, hogy nem foglalkoztam eleget a családommal, mert talán elejét vehettem volna ennek a dolognak, de most csak annyi maradt, hogy a jelenben létezzünk és arra találjunk megoldást, ami van. Végül én töröm meg a csendet és adom ki az ukázt, hogy tegyünk rendet a konyhában, még fel kell hívnom a munkahelyemet is, hogy nem tudok bemenni dolgozni. Elbúcsúzom a nejemtől is, hogy végre elmenjen zuhanyozni és így több figyelmet tudok fordítani Manolora is. Nem ellenkezett, így ezt jó pontnak vélem, aztán a tányérokat összeszedve a pultra pakolok egy adagot, hogy az evőeszközök is kövessék a példájukat. Nem kell sokat várnom, hogy Manolo bátorságot merítsen és elkezdjen kérdéseket feltenni a balesettel kapcsolatban.
- Igen? – nézek rá kérdőn, de türelmesen megvárom, hogy összeszedje a gondolatait és megformálja a szavakat.
- Felfüggeszthetnek. – nem fogok hazudni neki ez a mottónk és ehhez tartom is magam. Sóhajtva lépek a mosogatógéphez és nyitom ki, hogy be tudjam pakolni a koszos tányérokat egyesével.
- Manolo nyugiii… - látom rajta, hogy mennyire kattognak az agytekervényei és számtalan eshetőséget vesz figyelembe.
- Az elsődleges, hogy a lány életben maradjon. Bíznunk kell abban, hogy minden jóra fordul, de ha a rossz végkimenetelről akarsz hallani fiam akkor ezért priusz fog járni, ami elutasítást jelenthet az egyetemi felvételidnél, illetve a munkakeresést is megnehezítheti a jövőben. Igyekszünk ezt elkerülni…a legrosszabb pedig a fiatalok börtöne lenne, de ez csak akkor következne be, ha a lány nem élné túl. Az orvosok biztatóak voltak és a műtétről eredményéről amúgy is értesíteni fognak bennünket. – foglalom össze és átveszem tőle az egyik kanalat, hogy beleállítsam a helyére a villák közé.
- Egyelőre nem kell sehova sem mennünk. A rendőrségen már felvették a vallomásodat, ujjlenyomaton túl vagy, ahogyan a teszteken is. Szeretném, ha elhagynád egyelőre a telefonozást és a gépezést is. Ne lépj senkivel sem kapcsolatba, amíg nem kapunk hírt a kórházból. Megtennéd, hogy keresel egy kapszulát a gépbe? Addig én felhívom a főnökömet, hogy ma nem tudok bemenni dolgozni. Indítsd el a gépet utána. – mutatok neki és egy időre magára hagyom, hogy kimenjek telefonálni. Nem szeretném, ha hallaná, hogy miket kérdezek vagy mondok éppen.

my family

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Vannak olyan tantárgyak, melyek nem csak nekem nem tetszettek, de bizony a családomban ezzel egyedüli eset voltam. De mivel a matekot szerettem, így biztos voltam a döntéseimben. Lekötött és a válaszukat is figyelemmel követtem. Nehéz munka lesz, hiszen nem csak számolással fogjuk tölteni az időt. Igen...ezzel is tisztában voltam úgy ahogy, szóval számoltam ezzel is. Nem lesz könnyű, de nem hátrálok meg, nem lehet. Az biztos, hogy a tanácsok kezelését a kollegájától rá bízom. Tegyen ahogy jó neki. A négyszáz szavas esszébe belegondolni fáradt fejjel is fájó, de megnyugtat mindkettő ős, hogy anya a segítségemre lesz ebben is. Apró mosoly kúszik a képemre, nem akarom kihasználni az anyámat, de az ilyenek elsőre nem szoktak sikerülni. Szóval kell egy lökés, melyet anyutól meg is fogok majd kapni és menni is fog mint a karikacsapás. A kérdésére csak vállat vonok.  
- Bárki aki nem utálja a képem...mr Huda biztos imádja a búrám. - a fickó ki nem állhat elég régóta, hiszen már kibabráltam vele nem egyszer, így aztán talán ő az egyetlen, akivel szóba sem kellene állniuk. El is fintorodok a név hallatán, hiszen igazából én se csípem, bár olyan sok mindent nem tett ellenem...csak én ő ellene és utána ezek kölcsönösek lettek. Szóval olyan adok kapok “marakodások”. Szóval talán ketten vannak tanárok, akikkel el is vagyok, meg is értjük egymást, szóval... de ezen gondolkodni most nem igazán akarok. Majd ha kipihentebb leszek. Jelenleg azt sem tudom, hogy a töritanáromat hogy hívják, nem hogy ki a megbízhatóbb közülük. Kattogok most a 16-os számon, de mi van ha belekerülök abba a 16-ba? Csak tennem kell érte és menni fog. Tenni érte. Igaza van anyának. Többet kell nyújtanom az eddigieknél és akkor jobb lesz. Hinnem kellene magamban, de mi van ha...nem, nincs ha! Benne kell lennem a tizenhatban. Még ha utolsóként is, de benne leszek. Ami meg Henryt érinti kérdés, még nekik is beszélni kell velük, de ő mindig ott lesz, még ha nem is egy városban fogunk tanulni...itt van egy köpésnyire. Szélesen elmosolyodok, de aztán észbe kapok, majd a vigyor törlődik is rólam. A pultnál viszont fontosabb kérdéskört vetek fel, ami pontosabban, csak az én fantáziámat csikizte meg. Semmi nincs. Szóval lényegében megkönnyebbülhetek, hogy semmi életbe vágó dolog nincs...persze az éjszakain és a reggeli műsoron kívül. Figyelem, ahogy apa is felkell és molyul az asztalon, szusszanok, szemet forgatok kérésére, de aztán csak kibökök annyit, hogy; értettem. Nem akarok ma még egy veszekedést ejteni a dolgok margójára, ám figyelem őket, ahogy apa megérinti őt, ahogy “elzavarja” pihenni. Végig nézek mindkettejükön, elkönyvelem az egész nem csókos hadműveletüket a fáradság jelének...de...nem tudom...figyelem hogy anya felkell, hogy újabbat töltsön, majd magam is elfordulok, hogy megkezdjem a kiosztott feladat megkezdését. Anya elköszönésére felé fordítom a buksimat és figyelem ahogy távozóra veszi a dolgokat.  
- Jóéjt. - szólaltam meg kis mosollyal utána, miközben figyeltem a távozását, ahogy eltűnik a látó és hallómezőből. Gondterhes sóhajjal figyeltem vissza magam elé, figyeltem a kezemben a csillogó tiszta bögrét, melyet elpakolásra száműznék, de...
- Apa. - kezdem ezzel, bár nem tekintek rá egyből, meg kell rágnom a szavaimat, mielőtt kibököm őket. - Felfüggeszthetnek a suliban, ha ez odáig is elhírlik? - teszem fel első körben a kérdésemet, de még mindig nem emeltem rá a pillantásomat. Inkább a bögre helyét nyitom ki és pakolom fel az oda való bögréket és poharakat, csak hogy kicsit gondolkozni tudjak. Mellékcselekvés. Hiszen azért ez elég ok sok mindenre....  
- Mi van, ha ez miatt nem vesznek fel az egyetemre...vagy melóba? Mi van, ha ez ezekre is kihat... - kétségbeesett kérdések voltak ezek, miközben becsuktam a szekrényt, hiszen nem gondoltam, hogy ekkora balhé lesz az éjszaka folyamán. És lehet, hogy mindez majd kihatással lesz az életem további részeibe. Fingom sincs hogy mi fog majd történni... Anya előtt nem akartam ilyen kérdésekkel bombázni, de azért tartottam a következményektől. Nem attól, amit tőlük kapok majd, vagy kaptam, hanem az élet egyéb területén. Lehet túl gondolom, de mi van ha még sem? Apára pillantok, közben persze a tiszta evőeszközökért is nyúlok, hogy a fiókokba szortírozzam őket. Halkan, nem akartam nagyobb zajt csapni. Végül a nagyobb kést is kiemeltem onnan, végig néztem rajta, majd a helyére szúrtam bele a többi mellé.  
- Kell mennem még valahová? Mit mondott Brian? - fordítottam hátat a pultnak, hogy végül az emelet felé nézhessek, de csend volt...jelenleg nem zavart, mert ez a békésebbik fajta volt. Nem úgy, mint az akkori...mikor megtörtént a baj és meredten bámultam a fekvő csajt...másodpercekig semmi sem történt...megrázkódom egy pillanat alatt az emlékre, majd folytatom a kenőkésekkel a hadműveletet. Kíváncsi vagyok a sorsommal, hogy vajon mit fog hozni a jövő ez miatt... csak hogy mire számítsak...

The Valderramas

Egyszerre csak egy probléma. Jutottam erre az éjszakai káosz után, aminél nem vagyok abban biztos, hogy leülepedtek bennem a történtek. Habár én voltam az, aki a válást szorgalmazta, hogy valamennyire megoldjuk Milesszal a köztünk lévő, egyre erőteljesebben jelenlévő problémákat és pontot tegyek arra a bizonyos i-re, de nem hazudtam magamnak sem: felkavart az, hogy a (még) férjemet másik nővel láttam. Időm sem volt megemészteni mindezt, amikor Manolo-ról érkeztek azok a borzalmas hírek. Nyugalmat erőltettem magamra, mert nem tehettem mást, már csak a baba miatt sem. Tisztában voltam azzal, ha egyedül fogok maradni, magamra csukva a háló- vagy fürdőszoba ajtaját, akkor lesz időm átgondolni mindent és magamat hibáztatni a dolgokért úgy, hogy az ne legyen egyértelmű másokat, felemészt ez az alig fél napnyi borzalom.
Manolo miatt viszont nem használt volna az sem, ha folyamatosan a baleset körülményeit cincáljuk, mert az nem lett volna segítség egyikünknek sem. Nyugodtabb, más ugyanannyira fontos téma felé tereljük a beszélgetést: a fiúnk jövője és az iskoláztatása kerül terítékre, ahol mindhárman olyan véleményt formálunk, ami.. tetszik. Az elmúlt hetekben, hónapokban nem volt feleennyire sem időnk egymásra. Nem hallgattuk meg egymást, nem is igazán beszélgettünk, mert Manolo kihágásaival csak az ideges szülői fejreolvasást hallgathatta. Azt hiszem, hogy soha nem szűntünk meg őt támogatni, egyszerűen csak úgy érzem, hogy.. valahogy mégis elbeszéltünk sokszor egymás mellett. Most nem. Most mindannyian hallottuk a másikat és ez felértékelte a pillanatot, s ha az arcvonásaimon nem is látszódott, a szívemben - bizonyos vagyok ebben - ez egy csendes, kedves emlékké fog érni idővel.
A gyerek kiakadása a humán tárgyakat illetően meglep, mert a művészettörténet, amivel foglalkozom, ami a hivatásom, egyértelműen kéz a kézben jár az irodalommal és a történelemmel is. Mégsem adok hangot a rosszallásomnak, egyszerűen csak megtört lemondással engedem ki a levegőt anélkül, hogy bizonygatnám, az intelligencia alapja az olvasottság és a múltból való tanulás. Nem szeretheti mindenki azt, amit én és ez így van rendjén.
- Mindannyiunknak meg kell mutatni, hogy amit csinálunk, abban jók vagyunk. Nem csak az egyetemen, de később a munkahelyen is kiválasztási folyamatok részesei vagyunk. Ne érdekeljen a többi felvételiző. Az foglalkoztasson, hogy TE annak a tizenhatnak az egyike akarsz lenni. Ha valamit szeretnél, ha valamit el akarsz érni, azért tenni is kell - nem, véletlenül sem néztem Miles felé, nehogy félreértse a szavaimat. A rengeteg próbálkozásunk ellenére be kellett llátnunk, hogy ami nem megy, azért viszont nem szabad foggal-körömmel ragaszkodni. Inkább a folytonos marakodást áldoztam fel, mintsem azt, hogy jó, vagy inkább jobb szülei legyünk Manolonak és a bennem növekvő aprócska életnek. Persze, hogy segítettem volna megírni azt az esszét. Persze, hogy még mindig mindent megtettem volna értük. Manolo kételkedése önmagában újdonság, mert ha így állunk, akkor miért nem az iskola padjaiban akarja megmutatni a tudását és miért inkább kihágásokkal igyekszik élni az életét? Nem akartam neki ferde tükröt mutatni, de Miles és én bármennyire is akarnánk változtatni a dolgok állásán, a gyerekünknek kell végre megváltoznia. Neki kell egyedül - első ízben, hogy aztán arra építkezhessünk - mindannyian.
- Henryvel régóta ismeritek egymást, hogy a barátságotok kibírja azt a távolságot is, ha nem egy egyetemre kerülnétek. Ráadásul ha ő sem tervezi, hogy másik városban tanulna tovább, ugyanúgy itt fog lakni pár utcával arrébb. Ugyanúgy fogtok találkozni - nekem ilyen Vanessa. Habár őt az egyetemen ismertem meg és azóta más irányban is tart az életünk, az életstílusunk, ugyanúgy számíthattunk a másikra. A férjem szavaira, hogy Henry apját és a kocsiját rendezzük, csak bólintok egyet. Így lesz, ha végre túlleszünk ezen a napon. Ha egy kicsit megpihenhetünk és bele sem akarok abba gondolni, hogy még milyen problémákkal kell szembenéznünk majd. Nem mozdultam, miközben a fiúk megteszik azt, betöltve a konyha terét is a jelenlétükkel.
- Jól van. Lehet jobb lenne, ha mennék - egyeztem bele abba, hogy fáradt voltam és volt jobb dolgom is, egy kicsit lepihenni. Feltápászkodva a poharamat teletöltöttem a csapnál vízzel, de csak azért, hogy azt is magammal vigyem az emeletre. - Jó éjszakát! - köszöntem el tőlük visszapillantva a vállam felett a fiúkra. Az ott lévő fürdőszobában negyed óra alatt végeztem egy gyors zuhannyal, a sminkem eltávolításával és szinte úgy vonszoltam be magam a hálóba elnyúlva az ágyon is, magamra húzva a takarót is. Aztán felkeltem, hogy a sötétítőfüggönyt behúzzam. Másodjára egy zoknit húztam a lábamra. Harmadik körömnél pedig két kortyot ittam és a nyolcadik fordulásnál feladtam, hogy majd el fogok aludni. Ezért is húztam ki a fiókot, hogy a gyógynövény alapú altatómért nyúljak.
Egyszerre csak egy probléma.

To Gaby and Manolo

A szüleim elvesztéséből okulva el tudom mondani, hogy a legértékesebb dolog a közösen töltött idő. Nehéz éjszakán vagyunk túl és talán az elmúlt időszakban el is távolodtunk egymástól, de mindig azt mondják a bajban összetartani a fontos. Nálunk ez hatványozottan volt igaz, mert annak ellenére, hogy válófélben voltam Gabyval eszem ágában se lett volna megtagadni a segítséget, ha kérte volna, ha nem. Szükségünk volt egymásra, a támasza akartam lenni, mert tudtam, hogy ő is a tartalékjai végét emészti fel. Manolo sok fejtörést okozott és kicsit sem akarom felmenteni a ma elkövetett hibája alól, de valahol még gyerek volt. A miénk. Még emlékszem hogyan tartottam a kezemben, mennyire aprócska volt és pinduri. A születését a csodával tettük egyenlővé, és lám már fel is nőtt. Hova tűnt az életünkből tizennyolc év? A házasságunk hamvain pihentünk, de valahol azt éreztem, hogy lezárni sosem fogjuk. Más nőre rá se bírtam volna nézni és az a csók a bárban nem jelentett semmit. Bízom benne, hogy Gaby is így gondolja, bár még nem volt időnk arra, hogy ezt átbeszéljük vagy egyáltalán szóba hozzuk. A reggelizés alatt már kicsit csitulnak a kedélyek és az előbbi feszültségnek csak a lenyomata marad meg. Biztonságosabb vizekre evezünk azzal, hogy a továbbtanulást hozzuk fel, mint téma vagy éppen az iskolát. Le voltam maradva Manolo terveivel kapcsolatban, már a napját sem tudnám megmondani, hogy mikor vittem el utoljára egy meccsre vagy moziba. Annyit dolgoztam az elmúlt hónapokban, hogy fel sem tűnt annak hiánya, hogy konkrétan alig voltam itthon. Valahol ez volt az oka annak is, hogy a válásig jutottunk el, de be kellett látnunk, hogy az már nem egészséges, ha folyton marjuk a másikat. A nem tervezett véletlennek köszönhetően még egy kis ajándékot is kaptunk. A második gyereket nem akartam, tudom, hogyha Gabyn múlik akkor is meg lett volna tartva, mert nem lett volna szíve elvetetni, de én is beláttam, hogy a nyomos érvek mellett hiába erőlködöm nem lennék annyira szívtelen, hogy támogassam az abortuszt. Néma egyezséget kötöttünk és mindenfajta terv nélkül vágtunk bele a második terhességbe. Manolonak nem így kellett volna tálalnunk, de ha már ennyi minden történt, akkor jobbnak véltük, ha nem titkolózunk előtte tovább. Akadt még bőven a tarsolyunkban, de mindennek megvan az ideje. A középpontban most neki kell lennie és éreznie kell, hogy mellette állunk. Az ötletével meglep, mármint a tanítás nem elképzelhetetlen, de amennyire kerülte az iskolát és romlottak a jegyei álmomban sem hittem volna, hogy ennyire komolyan tudja, hogy mi akar lenni. A meglepettséget nem csak az én arcomról lehet leolvasni, hanem a feleségeméről is.

Manolo aztán elmondja, hogy miket jelölt meg vagy szeretne és itt jön a feketeleves. Nemcsak a városban mehetne egyetemre, hiszen a kellő pénzt már félretettük neki, de valamiért mégsem választana messzibb helyszínt. Komolyan nem tudom, hogy mit kellene erre mondanom, mert végig azt hittem, hogy az a célja, hogy lelépjen. Az iskolakerüléssel meg az állandó bulizásokkal nem éppen azt sugallja felénk, hogy készen állna egy ilyen hivatásra, de nem akarom letörni a lelkesedését.
- A matek remek dolog és van eszed is hozzá fiam, de ahogyan anyád mondta ez nemcsak annyi, hogy számoltok. Rengeteg munka és energia lesz abban, hogy elvégezd, de még előtted áll a felvételi is. Megkérdezhetek néhány ismerőst, ha gondolod, hogy ki tudna segíteni neked a felkészülésben. Az egyik munkatársam gyereke már egyetemista akár tanácsokat is adhatna neked, egy próbát megér. – biccentek egyet és belekortyolok az italomba. Mostanság nem sokat beszéltem, vagyis nem ennyit, amire többen is figyeltek volna.
- Jelenleg ez nem tűnik annyira lehetetlennek Manolo. A 400 szavas esszét közösen is megírhatjátok anyáddal, szerintem ért annyira ehhez. A tanárokkal meg beszélünk, hogy írjanak neked értékelőt. Ki jöhet számításba? – kérdezek vissza, de megint lehúzza magát és az esélyeit.
- Mi van, ha mégis benne leszel abban a 16-ban? – fordítom vissza a dolgot, hogy érezze nincs ebben egyedül.
- Henry apjával nekünk is beszélnünk kell a kocsi miatt, de szerintem ezt elintézzük anyáddal. – támasztom meg a kezemet az asztalon és utána végignézem ahogyan feláll és elsétál a hűtőig a fiam. A nekünk szánt érdeklődésre csak mélyen nézek a szemébe, de nem mondok semmit egyelőre. Összenézek a nejemmel is, de előbb beszéltük meg, hogy ennek most nincs itt az ideje.
- Nincs más Manolo. Megegyezhetünk abban, hogy ez egy nehéz éjszaka volt. – emelkedem fel én is az asztaltól és elkezdem összeszedni az edényeket meg a használt evőeszközöket.
- Légy szíves pakold el a tányérokat a csöpögtetőből, te pedig pihenj le. – pillantok most a feleségemre.
- Nem lenne jó, ha rosszul lennél. Mi ketten eltakarítunk addig meg csevegünk. – érintem meg Gaby vállát közben.

my family

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

A csend felemészt, a fülemben zúg a motorháztetőre felcsapódott lány testének hangja, az autó fékezése és az érkező segítség. Szóval örülök annak, hogy a szüleim bizonyos témákat felhoznak. Az osztálykirándulás...legszívesebben a kanyonhoz mennék el, világgá kürtölni a bánatomat. Az összes szart kikiabálni magamból. Azt kellene. Ám apa inkább az iskolát hozza fel, hogy van-e elképzelésem hova akarok tovább menni. Lényegében van elképzelésem, ám ehhez sokat kellene letennem az asztalra. Szóval azért ellöttyintem hogy az egyetemi tanárság érdekel. Talán mindketten meglepődést tanúsítanak, hiszen mindkét oldalról hallom ahogy visszakérdeznek, szóval teljes komolysággal figyelem őket. Sajnos, vagy sem, de nagyon hosszú ideje kattogok rajta és nem most pattant ki a fejemből, hogy kitaláltam valamit és ezzel dobálózok, végül kiderül majd, hogy mégsem, csak mondanom kellett valamit. Már végig gondoltam a dolgokat, még azon is jártattam magam, hogy a jegyek miatt úgysem fog sikerülni, vagy épp a kihágásaim végett kibasznak a suliból és új suli után kell majd néznem, hogy az utolsó középiskolás évemet letegyem. Persze felsorolok három egyetemet, amiket azért ismerek részben, mert pár idősebb haverom arra tanul, vagy a korombeliek arra jelentkeztek. Egyedül akarok-e maradni a brancs nélkül? Nincs szívem magamra maradni és magukra hagyni őket, mert egész jól összenőttünk, de valamit valamiért. Apa kérdése meglep, hiszen miért menjek messzebb? Belegondolt abba, ha messzebb tanulnék, abból lehet rosszabb dolgok lesznek? Kollégistaként mennyi baromságot kötnék el, úgy hogy nem haza járok? Vagy csak megelégelte a dolgokat? Erről lenne szó? A tányért figyeltem, arcomon inkább a fáradtság árnyai voltak láthatóak, mintsem az, hogy haragudjak, vagy kételkedjek apában, a szavaiban esetleg a tetteiben. Soha nem akarok ilyet feltételezni, hogy simán elküldene, hogy szabaduljon tőlem, hiszen csak jót akar, hogy többet akarjak, jobbat. Két kézzel kapaszkodjak az elhatározottságomban. Egyikük sem röhög, megleptem őket, bár nem erre számítottam, hanem hogy egyből majd mást akartak kinézni belőlem. Csak tunkolom a már rég átázott kenyérbelső darabot, de eszembe sem jutott tovább falatozni. A bukás....háromból is, kicsit ezzel felhúz, így kicsit jobban felhúz ezzel, a hangomon is hallatszik.
- Mi a szarnak az életbe az irodalom, vagy történelem? Használta bárki is közületek az elmúlt tíz, húsz vagy harminc évben? - emelem rá a pillantásom, hiszen tökre felesleges dolognak tartom ezt a két dolgot, főleg magolni, évszámokat és ahhoz köthető dolgokat tanulni róla. Undorító. Ha érdekelne, akkor neten rákeresek, de nem érdekel egyik történelmi jelentőségű pillanat sem, így van belőle jó pár elégséges, elégtelen és talán egy közepesem... tojtam rá eddig is.  A szorgalmam és a magatartásom mondhatni változó, bár inkább még lejjebb is mondhatnánk. Kitűnőre kellene vizsgáznom az érettségin, ennek nem sok esélyt látok...pontosan azért, amivel folytatja ezt az egészet. A bulik, a lógások, ezeket mind le kell mondanom, hogy vigyem valamire és ezért nekem kell lépnem...lehetetlen küldetésnek hangzik így elsőre. El is pillantok apáról és a széttunkolt kenyérmaradványt fixirozom. Pénz van, tettek félre, és ezért megint csak összeszorul a szívem, újra rá pillantok, majd anyára, kicsit meglepett ezzel, azt hiszem ez most meg is látszik rajtam. Meghatott. Az meg hogy elköltözzek...abból csak szarkavarás lenne megint. A kérdésére nem válaszolok, hiszen a költözésen kattogok, hogy mehetnék messzebb is, de esélyt sem látok arra, hogyha lelépek itthonról akkor másfelé vigyen a lábam, mint a suliba...de ha komolyabban venném? Anya felé pillantok, ahogy elkezdi a mondandóját. Igen, piszkálja a figyelmemet és az idegeimet, hogy az utált tantárgyakra is rá kell gyúrnom, ha azt akarom, hogy felvegyenek majd az egyetemre. Vegyem fel a kötelező tantárgyakat, meg az extrákat is. Bár a magántanár ötlete vonzott, mégsem mondtam semmit. Még. Előbb végig hallgatom mindkettejüket és átrágom ezeket. Szerinte sem nevetséges az amit felhoztam, így megkönnyebbülten szusszantam. Még a mosolyom is előkerült, bár nem olyan szélesen, mint amilyennek szántam az érzéseimet. Azonban hogy beszéltem-e a tanárokkal...az más tészta.
- Mr Huda utál, őt szó szerint kikészítettem már, ő úgysem mondana semmit, még akkor sem, ha jó fej lennék. Lényegében egy fő mondott csak annyit, hogy az összes dolgozatot, feleletet mindegyik tantárgyból jelesre kellene letennem és talán esélyem is lenne. A pontszámokat majd megérdeklődöm valami okostól... - vonok vállat a végére. - Bár a New Yorki egyetemre ki kell tölteni egy papírt és januárig be kell küldeni, oda azt hiszem nem kell teszt. Egy kiegészítő 400 szavas esszé arról, hogy miért szeretnék részt venni az egyetemükön. Angol nyelvvizsga. Két tanár értékelője. - sorolom fel a dolgokat, hiszen ennek néztem csak utána leginkább, mert ezt akarom elsősorban.  
- Bár 100 jelentkezőből csak 16-ot vesznek fel...szívás! - nevetek fel keserűen, hiszen tényleg ezt a részét komolyan gondoltam és utána is néztem már pár dolognak. Innen ez a számarány is. - Bár rohadtul jó lenne egy átlag feletti pontszámot elérni... bár ha úgy álok hozzá a dolgokhoz, ahogy eddig...akkor felejtős a dolog. - fáradt sóhajjal dőlök hátra a székemen, hogy megdörzsöljem az arcomat és apa felé pillantsak. Beszélni arról, ami ma történt és egyebeket is, amit el kell mondaniuk. A terhesség az egy valami, az iskolai dolgok az nem egyéb dolog, az az iskola, erről csak kérdezett és én regéltem róla, tanácsokkal ők látnak el...vajon miről akar még egyéb alatt beszélni? Milyen fontosságú lehet, hogy nem hozta fel még egyikük sem?  
- Bár múltkor beszéltünk Henry-vel, hogy mi lenne, ha együtt mennénk a Columbiára...bár a mostani eset miatt ez is felejtős. - pöccintem meg a tányérom szélét, majd az evőeszközt is elhelyezem rajta úgy, hogy azt jelezze; nem eszem többet. Nem sokat ettem, de ez is bőven elegendő ahhoz, hogy anyám megkönnyebbüljön, meg apám is valamelyest.  
- Bár jó lenne az egyetemen is együtt lenni, de az apjától is bocsánatot kellene kérnem...meg hát rábeszélésben is tudja milyen vagyok... de egyszerre egy probléma. - állok fel lassan az asztaltól, megragadom a tányéromat és elbatyogok vele a pultig, hogy ott letegyem, kinyitom a felső szekrényt, előszedem a saját bögrémet. Hűtőt nyitok, majd az egyik gyümölcsös lötyit is kiveszem, hogy töltsek. Nem alkohol és nem is víz...valami édesebb dolog... töltés után elől hagyom, hátha valamelyikük inna belőle. A pultnak dőlve feléjük fordulva kortyolok bele a hideg nedübe.  
- És milyen egyebeket akartál beszélni? A suliról én beszéltem, az újabb gyereketek érkezésén kívül más is van? - kérdezem meg egyből apát fixirozva, hiszen ismerem már őt mint a rossz pénzt, ahogy ugyanez visszafele is érvényben van. Egy kis agyalás után persze feltűnt ez a dolog...hiszen az egyebek közé a terhesség tartozott, amiről ők beszéltek, a suli egy kérdés volt és arról nekem kellett kitennem valamit...mondjon bárki rosszat rólam, de az eszem vág mint a borotva...ha kellően a részletekre figyelek. Persze ha nem létfontosságú, akkor tök lényegtelen számomra is. Elenyésző tudnivaló.

The Valderramas

Azok a közös pillanatok, amik összekötnek bennünket ébresztenek rá arra, hogy Manolo a vonásaiban az apjára ütött leginkább. A mostani jelenetet is szerettem volna mozifilmként megőrizni az emlékeimben, ugyanakkor tudtam, hogy ez mindhármunknak menekülés egy kicsit a valóságtól. Hagytam, hogy a kávé illata, a reggeli zamata elűzze a gondokat egy kis időre, ameddig úgy teszünk mindannyian, mintha minden rendben lenne. Mintha csak egy vasárnapi brunch lenne mindez anélkül, hogy elmentünk volna bárhova is átlépve a lakásunk küszöbét.
Ahelyett, hogy ezen méláztam volna vagy magamat sajnáltatva csak azon pörögtem volna, hogy mennyire rosszul alakultak a dolgaink és az élete mindhármunknak, a pillantásom némileg révetegen, sokkalta nyugodtabban mérte fel Miles és Manolo vonásait az asztalnál ülve. Nosztalgiának nevezném. Békének és összetartozásnak a nehéz időszakban, amiből meríthettem a jövőre nézve. Mégsem szóltam közbe, nem akasztottam meg őket a beszélgetésben, csak csendes nyugalommal letettem az asztalra a kenyeret, jelezve, hogy jelenleg én abból nem kérek, de értékeltem a fiam kedvességét, csak azért, hogy aztán a továbbtanuláshoz kapcsolódó gondolatokat hallgassam végig. Tudtam, hogy pár nap múlva lesz a nagy napja, mert az SZMK már hetek óta arról pörög a Facebook-os csoportban és győzöm lehalkítani a telefonomat, mert valahogy minden szülő akkor a legaktívabb, amikor én dolgoznék. Oda is kellene írnom, mert csak három kérdést tettek fel az utóbbi két napban és három jelölésem van, de jelenleg kisebb gondom is nagyobb annál, mintsem az, hogy milyen falatokat fogok vinni a következő gyűlésre.
- Egyetemen akarsz tanítani? - ismételtem meg szinkronban én is Milesszal a kérdést érdeklődéssel a hangomban, mert.. azt még én sem merném bevállalni, pedig évek óta dolgoztam a szakmámban. Imádtam a művészettörténetet és a kedvenc része az egyetemi képzéseimnek a szakdolgozatom és a záróvizsgám megírása volt, a kutatómunka, ami ahhoz kellett, hogy elvégezzem az egyetemet, de.. mégis hiába van szakmai tapasztalatom, a tudás egy része tacit tudásként van jelen az életemben már. Ne értsen félre, nem Manolo képességeit kérdőjeleztem meg, de.. az még sok évnyi tanulást von maga után, odafigyelést, koncentrációt és elhivatottságot - ráadásul a tanárokkal való közös munkát is. A villámra felszúrt falatok lassú tempóban kerültek a számba, ameddig azt emésztgettem, amit Manolo mondott a jelölt egyetemekről, aztán pedig Miles reakcióját, ami olyannak hatott, mintha azt üzenné, menjen el messzebbre Manolo, holott nem ez volt a célja, mindannyian tudtuk.
- Manolo.. ne csináld ezt - a hosszú vallomását lezáró szavakra sóhajtottam fel hosszan, meg is mozdultam a széken, de mielőtt közbeékelhettem volna a szavaimat, a férjemet hallgattam.
Több is volt, mint amennyit mi félretettünk, de amit ketten közösen teremtettünk meg a fiúnknak, az ott volt és csak arra várt, hogy az egyetemre költse azt Manolo.
- Ha most úgy is gondolod, hogy az egyetemi tanári pálya érdekel, előbb kerülj be, előbb vegyél fel minden kötelező és szabadon választható tárgyat. Utána eldöntheted a szakosodást vagy azt, hogy milyen extrákat fogsz bevállalni csak azért, hogy megvalósítsd az álmaid. Nem akarom megmondani, hogy mit tegyél és mit nem, de a tanárok nem csak számolnak az órákon, nem csak azt kell tenniük az előadásokon... rengeteg olyan kurzus lesz, amit gyűlölni fogsz, amit feleslegesnek gondolsz, de bárhogy is dönts, hidd el, hogy támogatni fogunk - apró, bátorító mosollyal néztem az asztalnál ülő családomra, folytatva a férjem szavait és tanácsait. - Ezzel csak.. azt akarom mondani, hogy ha máshogy is alakulnak végül a dolgok, tegyél meg érte minden tőled telhetőt majd.. addig viszont rengeteg munka vár rád, ahogy az apád is mondja. Fel kell zárkóznod azokból a tárgyakból is, amik nem érdekelnek téged, mert itt nem csak egy valamit néznek, illetve lesznek felvételik is, ahol az általános tudást is nézik, nem pedig csak azt, hogy.. a pí értékét hány tizedes jegyig tudod felsorolni, kincsem. Ha szeretnél tenni ezért, ha tényleg ezt szeretnéd, utánanézhetünk akár magántanároknak is, hogy segítsünk téged - ajánlottam fel, mert ez volt a minimum. A magántanárok másként oktattak, könnyebben tudtak alkalmazkodni a diákok igényeihez és nem kellett figyelni akár harminc diákra, hogy milyen kompetenciákkal rendelkeztek, hogy a hátsó padokban ettek, a középsőkben telefonoztak és csak az első padokban ülők figyeltek.. arról nem is beszélve, hogy rengeteg iskolában volt fémdetektoros kapu a fegyverek bevitelének elkerülése végett.
- Mindketten tudjuk az apáddal, hogy mit követel meg az egyetem.. és nem hiszem, hogy nevetséges lenne az, hogy van egy jövőképed, amiért tenni szeretnél a történtek után is és azok mellett is, hogy mostanában nehezebb időszak kísér mindannyiunkat - fogalmaztam meg óvatosabban a véleményemet. Manolo nem tud még a válásunk démonáról, ám neki másfajta nehézségek jutottak - az iskolával kapcsolatban, mégis szeretném azt hinni, hogy csak lázad ő, hogy ez csak a tinikorszak egy borzalmas szelete, amit úgy kell mindenkinek túlélnie, hogy a másikat ne fojtsa meg egy kanál vízben is akár amellett, hogy szeretjük egymást. Ha én így nőttem volna fel, akkor apám keze eljárt volna már rég.
- Beszéltél már a tanárokkal, hogy mit kell megtenned ezekért az egyetemekért? Pontszám, jegyek tekintetében?

To Gaby and Manolo

Fura az éjszaka folyamán átélt helyzet után ez a komikusan nyugodt légkör a konyhában ahogyan nekiülünk az evésnek és úgy teszünk, mintha eltörölhetnénk a baleset tényét. Nem tehettük meg, de kellett egy kis átmeneti idő, hogy családként feldolgozzuk az eseményeket és megfelelő módon reagáljunk a következményekre. Teendőm lett volna bőven, mert fel kellett hívnom a munkahelyemet, a hétvégi extra melót is le kellett volna beszélnem és ez volt az egyetlen nap…pontosabban ma is dolgoznom kellett volna, mert tegnap futottam össze Rico-val. Hiányzott a férfitársaság meg egy kis kikapcsolódás a válásom meg a sok titok sűrűjében. Az elköltözésem is csak kettőnk között maradt Gabyval, pedig ha Manolo figyelt volna a részletekre, akkor rájöhetett volna, hogy a szülei között sem tökéletes az összhang. Megteltünk problémákkal és nem láttuk a közös megoldást, valahogyan kellett a távolság és egy kis magány is, mert ebben a házban nem éreztem már jól magam. A kimondatlan szavak a torkunkra forrtak és nem véletlenül jutottunk el oda, ahol éppen voltunk. Ez mind azelőtt volt, hogy kiderült volna a második gyermek megléte. A negyvenes éveim közepére már nem volt tervben, hogy megint apa leszek és elölről kezdem a múltamat. Manolo felnőtt és kárpótolt minden bajával minket. Egyetlen percre sem lankadhatott a figyelmünk, de azt hiszem, hogy mindketten úgy voltunk a nejemmel, hogy majd kinövi és ha elérkezik az egyetem ideje, akkor hagyjuk, hogy a saját lábára álljon. Az elgázolás után ez most álomnak tűnik és kicsit irigylem azon szülőtársaimat, akik most maximum azon agyalnak közösen, hogy a gyerek hova menjen továbbtanulni, vagy éppen az érettségi előtt melyik tantárgyra gyúrjon rá. A reggelikészítés megint az én reszortom volt, de szerettem a konyhában lenni és valamiért az összpontosítással elértem azt is, hogy sokkal higgadtabban álljak neki az előttünk álló feladatoknak is. A hasam már korgott, de ahogyan végig mértem a másik két résztvevőt is…csak én voltam felvillanyozva a szilárd táplálék meglététől. Manolo a kenyeret tunkolja, Gaby meg szerintem próbál észhez térni a rosszullét után. A gyerek megkínozza és láthatólag nehezebben viseli ezt a terhességet, mint az előzőt. Nem tudom érte hibáztatni, de sok egyéb tényező is közrejátszik abban, hogy ne bújjon ki a bőréből. A témák felvetése a régen kihagyott családi ebédekre emlékeztet, ahol még megbeszéltük, hogy kivel mi történt a munkahelyén vagy az iskolában, de most kezdtem azt hinni, hogy nem is kis idő maradt ki. Idegen lettem volna a saját családomban? Döbbenet belegondolni, de Gaby tartása és erősnek mutatása is ezt hangsúlyozta, ahogyan a fiam elzüllése is az elmúlt hónapokban. A füves cigi, a folytonos igazgatói látogatások, a lógások kiderülése, meg a romló átlag…na és a bukás szele. Lázadni nem lett volna bűn, de Manolo eltévelyedett az úton és kicsit azt éreztem, hogy már nem biztos, hogy visszafordítható a folyamat nála. A kenyeret elveszem tőle és két harapással el is tüntetem a szeletem felét, meg a villa a kezemben mozog. A fél asztalt elfoglalják a kezeim, de senkit nem zavar a jelenlétem.

Az osztálykiránduláshoz többet nem tudok hozzátenni, mint amit hallottam az iskolában, de ez is olyan, amit csak azért tudtam, mert muszáj volt bemennem. Gabyval megbeszéltük, ha már elköltözök, akkor többet fogok kivenni a fiunk nevelését illető feladatokból is. A munka nem lehetett többé kifogás…bárcsak ilyen egyszerű lett volna a valóság. Manolo némi unszolásra kezd bele a tervei emlegetésébe.
- A kedd már nincs messze. – ismerem el, hogy nem sok idő maradt a tanácsadás előtt, de jó lenne a fejébe látni, hogy milyen jövőt lát maga előtt, ha egyáltalán vannak tervei. A matek résszel meglep. Mindig is okos volt, nem kellett sokat üldögélnünk mellette, ha számolásról volt szó, de azért a kémia és az irodalom meg történelem bukás nem ellensúlyozta azt, hogy valamiből még tartotta a szintet.
- Tanárnak? – kérdezek vissza azért, hogy jól hallottam-e, de ezen időtartam alatt össze is nézek a nejemmel.
- Soha nem hallottuk tőled, hogy a tanítás érdekelne. – nem fűzök mellé egyebet, mert felesleges lenne. Belekortyolok a poharamba és most az egyetemek felsorolását hallgatom.
- Ez mind a közelben van. Nem akarsz messzebb menni? – vonom fel kérdőn a szemöldökömet, de nem szólok bele, úgyis kíváncsi lesz jobb esetben a véleményünkre a végén.
- Úgy nézünk ki, mint aki kinevet fiam? – komolyodok el, mert soha nem szóltunk rá, hogy ne mondja ki itthon, amire gondol, vagy magában kellett volna tartania a vágyait.
- A balesetet egyelőre tedd félre, azzal még foglalkozni kell, de most a jövődről beszélgetünk. Bukásra állsz három tantárgyból pár hónappal az érettségi előtt, kitűnő felvételit kellene írnod, nem beszélve a plusz pontokról vagy éppen karitatív munkákról. Semmi sem lehetetlen, mert én is elvégeztem az egyetemet, de ez rengeteg lemondással jár Manolo. Abba kell hagynod a bulizást, a lógásokat…itt az nem elég, hogy ígéretet teszel nekünk, mert első sorban magadnak kell bizonyítanod. Az egyetemre pedig…már régen megvan az alapod anyagilag, mivel félretettünk rá, hogy ne kelljen feladnod, vagy hitelt felvenned rá, hogy finanszírozni tud. A költözést is bevállalhatod, mert nem mondtuk, hogy itt kell leélned az életedet Manolo. Hajlandó vagy komolyan venni saját magadat is? – pillantok most rá elsődlegesen.

my family

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Az ételt figyelem a tányéron, az illat az orromba kúszik és...mondhatni farkaséhes vagyok. Ám még nem tökéletes, a gyomrom liftezik, az éhség is éberebb. A kenyeret elszedem apától, szedek ki belőle egy szeletet, majd tovább is adom a többit hamar anyám felé. Felkerül hamar az étlapra a kirándulások szervezése és az, hogy hova is menjünk majd. Nah igen...flúgos népek vesznek körül...szerintem nem volt fontos, hogy hova megyünk...úgyis csak tanulás céljából megyünk, sem mint kikapcsolódni. Mondván oda menj csak a családoddal. Szóval egy tanulmányi kirándulás Washingtonban is lehet ugyan olyan unalmas, mint egy tantermi óra. Szóval maradnék a saját terepemen, mintsem, hogy feleslegesen jártassam a lábaimat, vagy költsek pénzt olyanra, ahol csak egy hetet, vagy annyit sem töltenék. Esetleg nem is érdekelne, le se kötné a figyelmem, akkor meg mi értelme volt? Akkor inkább az egy hónapot töltsük ki és kész, de az ugye nem lehetséges...megőszül még ennél is jobban a tanári hadtest. Adni kellene be több pénzt, vagy plusz lóvéval induljon mindenki útnak...már aki persze megteheti és bírja a pénztárcája.  
- Részemről egy baseball meccs is megtenné, ha Josiah Gray is jelen lenne a meccsen... - a szelet kenyér belét csipkedtem és mártogattam a tányérom tartalmába, majd azt kezdtem el falatozni. Jó íze volt, lent is maradt, de nem mertem túl tolni a gyomromat, így kicsiben kezdtem, hiszen elvileg a kenyér minden formában az emberben marad, akármi baja is van. Ami pedig Josiah-t illette, már nagyon régóta személyesen is látni akarom, ám soha az életbe nem fogok kijutni egy meccsére se - most meg aztán főleg nem... A fickó Washington Baseball csapatának profi amerikai baseballdobója. Az MLB-ben játszott a Los Angeles Dodgers csapatában. Eszméletlen a srác, akárhogyis a kosarasok mellett vagyok, azt a meccset is nézni szoktam. Fantasztikus... mindegy is. Grand Kanyon, Washington...az osztály egyik fele meg Connecticut-ba akar átjutni, de sosem fogunk kiegyezni ebben biztos vagyok. A bungee jumping-ban is benne lennék, ketten felvetették mindezt, de kevés jelentkező miatt és mert “veszélyes” elutasították. Hát menjenek oda ahová gondoltam... Az egyik fele a mókát keresi az ilyenekben, a másik fele a szépet és cukiságot, meg a tökéletest akarja látni.  De jó lenne már a dolgok jobb oldalát is nézni, mert hol itthon mennek a viták, hol pedig a suliban, vagy a város bármely más pontján. Apa kérdésére első reakció az, hogy a falat megáll a rágásban a számban, de folytatom azt, mintha mi sem történt volna, újabb falatért nyúlva, legyen okom nem beszélni...tele szájjal nem beszélünk, tartja a mondás és az itthoni áldás is...apára sandítok végül, ahogy az elképzeléseimről kérdez. Akadnak. Bár legtöbbet én magam sem hiszem el, a tanáraim sem hinnék el, majd pont ők ketten itt az asztalnál hinnének nekem...nem akarok lapítani és elkerülni sem akarom a témát. Fontos!  
- Pontosabban kedd délelőtt... - pontosítok és nyelem is le azt a falatot. A jövőhét az mindjárt itt van, szélsebbessen robogva fog érkezni és pislogni sem lesz időm. Feljegyeztem mindent arról a napról, ott van a táskámban, ráadásul a naptárba is feljegyeztem, létfontosságú. Jegyzetfüzetem van minden ilyesmiről. Számít, még akkor is, ha ez nem látszik. Ami a jövőmet illeti, az kicsit...rezeg a léc mondhatni. Főleg ezek után. Számít még valamit, hogy én mit akarok, mikor ez az egész incidens bekerül az életem lapjaiba? A legtöbben tuti azt gondolják, köztük a szüleim is, hogy nincs semmi a tiszteletlen viccek, a pofátlanság, a szemtelenség, általános kedvesség mögött, csak a vágy, hogy a mának éljek. A legtöbben elhiszik, hogy az életem olyan szimpla célokban meghatározható, mint a testem fizikai erejének növelése, a baromkodások, újabb és újabb szemtelenségek elkövetése, és mindenek felett a felelősség elkerülése. Azt gondolják, hogy a mindennapokban élek, eltaszítom a gondolatát is, hogy a jövőre gondoljak, de igazából gondolok a jövőre. Nincs mestertervem, nincs e téren átverés, ami elfedné a valóságot, csak senki nem ment elég mélyre. Van célom! Ám a jövőmhöz nincs szükség rengeteg tantárgyra, és nem foglalkoztam velük. Ezért is tartok ott most, ahol.  Persze, aki valaha látott már számolni, nem gondol többet hülyének, pedig a számok nem tesznek okossá vagy butává; egyszerűen csak látom az összefüggéseket, látom, hogy mi kapcsolódik mihez, hogyan van értelme az egésznek. Szinte bármit kiszámolok fejben. Szerintem ez tök természetes, ám azt furának tartom, hogy másoknak nem áll rá a feje azonnal, olyan természetességgel bármilyen számokkal kapcsolatos kérdésre, mint nekem. Azóta már tudom, hogy nem természetes egy hatjegyű szám hatványozása fejben, vagy egy kétismeretlenes egyenlet fejben történő, azonnali megoldása.  
- Tulajdonképpen a matematika szakot követem...- tunkolok egy újabb falat kenyeret, ám elhallgatok addig, míg azt bekapom és elnyammogva rajta lenyelem.  
-...másfelé rohadt mód nem tudom magam elképzelni, ráadásul tovább akarok tanulni, mert csak középiskolás szarral nem vesznek fel Egyetemi tanárnak sehová se. - hogy célnak mondható-e mindez, hogy Tanár akarok-e lenni, vagy csak hűlyítem a szüleimet...a komoly arckifejezésem nem épp arra utal, tulajdonképpen fáradt vagyok, de túl komoly a téma, hogy elvicceljem valami hülyeséggel. Már gondolkodtam rajta eleget és eldöntöttem. Nem akarok kosaras lenni, esetleg zsaru, vagy drogos kitetovált rendbontó valamelyik utcasarkon. Ennél többre vagyok hivatott és erre a szüleim és pár srác is felhívta már a figyelmem. Csak szartam rá konkrétan.  
- Bejelöltem a New Yorki egyetemet, a Cornell-t és a Rochestert... - mind nagyjából közel van New Yorkban egymástól, nem az ország másik felében, így nem kell távol lennem a szülői háztól. Nem is tudnék, így lényegtelen. Nem emelem fel a pillantásom az őseimre, csak figyelem a gőzölgő ételt a tányéromban. Tervek, melyeket senkinek sem említettem...mert nem érdekelt mi lesz velem a jövőben. Akartam is meg nem is. El is hittem, meg nem is, hogy lehet belőlem jobb ember. Nem lett. Pár órával ezelőtt tettem tönkre egy leány életét. Kurvára nem lesz belőlem semmi sem...nem hogy jobb ember!
- Elkövettem pár szart, stiklit az évek alatt, de ezek nem okok arra, hogy lejjebb adjam...nem akarok utcát seperni, akárhogyan is az is menő a maga nemében... de babérokra sem akarok törni, mint Newton, vagy Gauss...csak azt akarom csinálni, amit szeretek és értek is hozzá...ami nem merül ott ki, hogy nem tudom...vagy leszarom. Mert ez hamis gondolat lenne... és vegetálni se akarok... - emelem apára a pillantásom, majd anyára és mosolyfélére húzom a szám. A tervek megvalósíthatóak... lehettek volna ezelőtt 24 órával...ám most szimplán elvágták előttem ezt az utat...én magam tettem mindezt tönkre magamnak. Főleg az évek folyamán, hogy nem érdekelt, ha elkések vagy meglépek egy egy tanítási óráról, esetleg nem érdekel és nem tanulok semmire. Jó, lassan a tanév vége felé haladunk és erre most rádöbbenni nem túl mókás.  
- Lehet röhögni, de rohadtul nem viccnek szántam... - vallom meg az érzelmeimet is a helyzet komolyságáról, hiszen nem mindennap beszélünk ilyesmiről és akárhányszor kérdezte valamelyik, hogy van-e tervem a jövőre nézve...csak kimosolyogtam őket, hol van az még...de most előálltam egy gondolattal és igenis hogy másik terv nincsen hozzá. Egy terv, egy cél, melyet igyekszek elérni. Kaptam pár tanácsot már és hasznosítom és fogom is majd.  

The Valderramas

Teljesen abszurd - ez a gondolat annyira beágyazódott, hogy nem tudtam megszabadulni tőle és valószínűleg a sokk engem is megkísértett, mert nem csak a Manolo-okozta baleset foglalkoztatott, hanem az a tény is, hogy Milest egy másik nővel láttam meg, ami ugyanolyan fájdalmas volt. De a magánéletemen túl létezett még a munkám is, ahol lassan-lassan nem "titkolhattam" el az állapotomat és azon is gondolkodnom kellett, hogy engedjek-e az orvosomnak azt illetően, hogy nem kellene dolgoznom. Nem akartam elveszíteni a magzatot és a sok stressz, a leterheltség nem hagyta, hogy igazán vele és magammal foglalkozzak. Tudom, hogy csak áltattam magam, hisz a terhességnek voltak nyomai.. a rosszulléteim, a dekoncentrációm, az, hogy nap végére a lábam elnehezedett és egy kissé be is dagadt, hogy nem voltam már annyira fitt és aktív, könnyebben fáradtam el a "semmiben".
Viszont Milesnak igaza volt. Nem tehettük meg, hogy teljesen kikészítjük Manolot, ezért is egyeztem bele abba végül, hogy az egyik, sőt, talán a legrosszabb hírt mára kihagyjuk az életéből. Manolo nem volt kicsi, a fejlődésében tán már nem lesz akkora szerepe a válásunk tényének, de épp most áll a változás ajtajában: végzősként az egyetemi élet várna rá, már ha eljutunk vele addig, hogy jól sikerüljön a felvételije és magas pontszámokat érjen el. Nem tudom, mennyire voltam felkészülve arra, hogy akár.. elengedjem a kezét, ha nem New York-ot választja.. hanem egy másik városban lévő egyetemre készülne. Biztos, hogy én akarnám őt elvinni oda. Biztos, hogy a kollégium szobáját is látni akarnám volna és büszke anyaként az egyeteme pólóját és pulóverét is magamra húznám.. biztos, hogy szorosan megölelném és milliónyi, neki cinkes puszival halmoznám el és idióta jókívánságokkal illetném, csak hogy amikor hátat fordítva neki hazafelé indulnék.. az egész utat végigbömbölném, hogy felnőtt a kisfiam - mintha világvége volna, annyira zokognék. Keserédes gondolat volt, de az élet rendje.. ahogy én sem maradtam Panamában. Ahogy apa csak hosszú hónapokkal később jött utánunk és addig édesanyámmal ketten próbáltunk életben maradni - abból a pénzből, amit részben apa küldött és amit anya próbált összekuporgatni a munkája során. Azt hiszem, ugyanabba az életszakaszba léptem, mint amire a szüleim is huszonöt évvel ezelőtt. Ezen gondolatok kereszttüzében figyeltem Milest még és eszem ágában sem volt vele akadékoskodni már - épp eleget vitatkoztunk mi is, épp elég problémánk volt már enélkül is.
Szerettem volna elfelejteni az elmúlt huszonnégy órát, viszont a férjem következő szavaira elkomorultam. Annak ellenére, hogy bólintottam arra, hogy vigyázott magára, tudtam, hogy fele annyit sem tudok, mint amit szeretnék - s az ilyen fajta őszinteségnek a hiánya vezetett addig a házasságunkban, hogy ne beszéljünk, hogy eltávolodjunk. Mégsem tettem most ellene semmit, csak elfogadtam. Hagytam, hogy ez az ígéret elpárologjon a konyha levegőjében, mégis annyira akartam volna hinni neki.
A pillantásom a fiunkra siklott, ahogy visszatért, de minden rezdülésében elutasított minket. Hiába volt ott mellettünk, a távolsága érezhető, tapintható volt, mégis megindultak a felé intézett szavaim, engedve annak, hogy Milest is érintsem röpke pillanatra. Nem akartam én folyton háborúzni a saját házamban. Ahogy mindenki az asztalhoz járult, hosszan kifújtam a levegőmet. A hátamat a szék támlájának vetettem, csak hogy a kiporciózásban részt vegyek, a szokásos negyednél egy hajszálnyival többet pakoltam le magamnak, mint szoktam. Talán meg tudom enni.
- Na! - horkantam fel Manolo szavaira, nem is azok miatt, hanem a hangsúlya volt az, ami nem tetszett. Persze ő ismerte igazán Hollyt, Jen sem volt jobb a lányánál szerintem, bár igaz, inkább itthon pletykálkodjunk, mint mindenki előtt - azzal kerülhetünk csak igazán slamasztikába.
- Washingtonba mindenkit elvisznek, aki él és... - merevedtem meg a szóhasználatom közben. - megértem, az a város az amerikaik szent grálja, úgyhogy azt mindenkinek látnia kell a Lincoln szoborral, az obeliszkkel és a Fehér Házzal- valahogy a legtöbbször Forrest Gump című film jut eszembe, ahogy a férfi átgázolt azon a nagy medencén. - Jót fog tenni, ha kimozdulnak a gyerekek egy kicsit New York-ból, bárhova is menjenek.. igazából az összegyűjtött pénz mennyiségén múlik minden, de lassan döntenünk kellene, mert nem szeretném, ha a híd alatt aludnának, bárhova is menjenek aztán - Befogtam a számat étellel a kisebb túlzás után. Ha hozzám került a kenyér Manolotól, akkor csak lepakoltam a tartót az asztalra. Jobb volt, ha valami könnyebb került a gyomromba, a szénhidrát bármilyen formája viszont aligha tett volna jót nekem. A betesz-rág-lenyel szenthármasságot gyakoroltam kicsi falat erejéig, amikor Miles Manolonak intézte a kérdéseit. Automatikusan átnéztem az asztal felett a gyerekünkre, részben azért is, hogy megnézzem, eszik-e úgy tényleg és azért is, hogy végre egy kicsit oldódik-e majd. Jó lett volna.
Szívem szerint közbekotyogtam volna.. de úgy éreztem, hogy Manolonak az apjára kellett most figyelnie. Az utóbbi hónapokban, tán években az ő kapcsolatuk sokkal szorosabb volt, mint nekem a fiammal - ami részben természetes volt, de valószínűleg a fiam körüli apróbb részletek - barátok szülinapja, tanárok teljes nevei, fontosabb időpontok és dátumok, nekem jobban megmaradtak, mint a férjemnek.
Beszélj, Manolo... - némán könyörögtek a szemeim.. ha már nem mertem közbekotyogni, nehogy bezárjon végleg a gyerek, mert a felégetett hidakat nem biztos, hogy fel tudtuk volna építeni megint olyanra, mint volt előtte.

To Gaby and Manolo

Próbálkozunk azzal mind a hárman, hogy ne essünk a másiknak és ne mondjunk olyanokat, amiket később megbánnánk, vagyis bízom benne, hogy ez az oka annak a hamis illúziónak, hogy csendben és csak néha felszisszenve készülődünk a reggelihez. Máskor szokványos lenne, hogy én állok a tűzhely mellett és a feleségem meg a fiam megterítenek, de ma reggel semmi sem normális. Az estét a kórházban és a fogdában töltöttük és azon imádkoztunk, hogy legalább egy kis szünetet kaphassunk, mint Valderrama klán. A családommal kellett lennem, hogy tisztán lássam a következményeket és felkészülhessünk az újabb akadályokra. Némileg eltávolodtunk, de Gaby még mindig a nejem volt a válás ellenére is, a gyerekeim anyja és Manolo a fiam, akiért hegyeket mozgattam volna meg. Nem született rossznak, csak eltévelyedett az úton…az anyám biztosan így mondta volna. Néha hiányzott a családom köre és annak a tudata, hogy az összetartozás fontosabb, mint a pénz. Be kellett látnom, hogy én sem csináltam jól az elmúlt éveket és a részese voltam annak az elválásnak, ami végül odavezetett, hogy ma reggel ne csak a kaja legyen a téma. A második gyerek egyelőre a mi titkunk volt a feleségemmel, de eljött az ideje annak, hogy Manolo is megtudja immár nem ő az egyetlen Valderrama gyermek. Az útban lévőről nem sokat tudtunk, talán még a neme sem volt tisztázott, de jelen volt és Gabyn keresztül mindent érzett. A megszakításokkal teletűzdelt előkészületek csak részben engedték meg, hogy őszinte legyek. Hol a nejemmel, hol a fiammal maradtam kettesben, mert az egyikük eltűnt a fürdőszobaajtó mögött. A rosszullétek kiváltó oka mindkét esetben más volt, de ha már maradt egy kis időm, akkor felvilágosítottam a fiamat arról, hogy bizony az anyja terhes.

Nem is tudom, hogy milyen reakciót vártam tőle. Igyekeztem beleképzelni magamat a helyébe, de felnőttként ez már sokkal nehezebben ment. Megértettem, hogy egy kibaszott éjszakán vagyunk túl és még nem emésztette meg, hogy elütött valakit, de ha ezt meg tudta tenni, akkor bizony készen áll arra is, hogy ne babusgassuk. Én láttam hülyén a helyzetet és gondoltam azt, ha nem mondunk el nekik mindent, akkor megvédjük vele. Az eredményei nem javultak az iskolában, és a sok rossz hír ellenére most meg úgy tett, mintha jó lenne. Tényleg nem értettem, ha képes volt elmenni bulizni és részegen beülni a legjobb barátja autójába, akkor most mi ez a hirtelen pálfordulás? Nem tehet úgy, mintha nem bulizott volna…néha komolyan nem tudom, hogy hány évesnek higgyem. Felnőtt lenne és befogadó? Máskor meg úgy vagyok vele, hogy még gyerek, akit istápolni kell. A felelősségvállalás nem az erőssége, de ezt már jó ideje tudjuk. Más kérdés, hogy a komoly témákban mennyire megbízható, de most még az is kétséges, hogy erős-e? Azt akartuk, hogy neki jobb élete legyen, mint nekünk. Az esélyt egy olyan jövőre, ahol nem kell aggódnia azért, hogy milyen a származása és mit szólnak az emberek a bőrszíne miatt. Igazán fel sem fogta, hogy mivel küzdöttünk, mert más generáció volt. Elillan a konyhából és Gaby az, aki marad mellettem. Mondanom kellene valamit, hogy ez a terhesség nem fogja a háttérbe szorítani őt, de késő.
- Igen biztosan jó megoldás lenne, de azért több gyerek már nem kell. – felveszem a ritmusát a sötét humornak, de valamivel könnyítenünk kell a helyzeten. Úgy érzem most nem lenne helyénvaló, ha még az is kiderülne, hogy az örökké sem valódi fogalom.
- Szerintem jobb lesz így. – befejezem az omlettet, és el is pakolok magam után, de azért a tányérokat nem vagyok rest kikészíteni és részekre bontva leosztani három részre a tojásos remekművemet.
- Vigyázok magamra. – ebben benne volt minden, mert sajnos többet nem árulhattam el neki. Remi a nyakamban lihegett és idő kérdése volt, hogy mikor kéri el a hallgatása árát a magánzárkából való kiszabadulása után. Egy kis vizet töltök neki, hogy legyen némi folyadék benne, de azzal egyetértek, hogy ennünk kell valamit. Manolo nemsokára vissza is tér közénk, én meg ott állok Gaby közelében. Az érzés hiányzik, hogy a karjaim között tudhassam, de most nem ez az elsődleges.
- Üljetek le. – Manolonak ki lesz tolva a szék, én meg a röpke puszira lepillantok a kezünkre, aztán elfoglalom a helyemet az asztalfőn. Zokszó nélkül húzom ki a kenyeret és török le egy veknit magamnak, aztán a jobbomra adom a fiamnak, ha kapcsol és elveszi a kezemből.
- Mi lenne még a másik opció, ha nem a Grand Kanyon? Nekem említették Washington-t is. – folyok bele a beszélgetésbe és egy kis villára szúrt adagot kapok be és úgy teszek, mint ők. Kizárjuk az előbbi feszültséget.
- Nem jövő héten lesz a tanácsadói értekezlet az egyetemválasztás miatt Manolo? – érdeklődöm a fiamtól.
- A prospektusok ott fekszenek az asztalodon, van elképzelés? – kérdezek rá, hátha még van egy újabb dolog, amit nem jegyeztem meg a fiamról és kiderül, hogy felszínesen kommunikálok.

my family

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Kiakasztó dolog mikor te vagy kiosztva néhány dolog felől, holott a szüleid elkövetik ugyanazt a hibát, amikről hónapokkal ezelőtt pampogtak neked. Erre apám beközli, hogy anyám terhes...felcsinálta és nem használt kotont és ahogy ezt szemrehányóan kiböktem felé, még nem is tetszett neki és megadta a jussomat. A tarkómra kapott csattanótól hátrébb léptem, inkább eltereltem a gondolataimat erről a pillanatnyi eseménytől, nem akartam pont az öregemnek neki esni...pont azt kellene, nem? Szavaira inkább csak szemet forgattam, ám a hosszas litánia során ráillesztettem íriszeimet. Igen, kurva sok húzásom van, olyan is, amit lehetetlen vissza ráncigálni a hattárról, de olyan is van, mi visszafordítható, jobbá tehető. Persze lehet, hogy apám már nem hisz bennem és ez kicsit fáj idebent. A bulik által kihasználtam bármit és bárkit, hogy az lehessek, aki akarok, de ez minden más rovására ment. Persze ezt belátni már késő, a tovább tanulás és az hogy a szüleim ellen menjek...a fejemre olvas az öregem majdnem mindent. De az hogy ne menjek egyetemre, mikor ezért harcoltak...harcoltunk. Elhallgat...talán elbuktunk...elbuktam, de az egyetem...menni akarok. Még ha túl késő is és már fel sem vesznek ez miatt. Talán meglehet még oldani.  Talán nem fogok bukni. Talán...miért is izgatom ezen most magamat? Kussolok, a szemem sem rebben, nem dühítem fel magam ezzel, inkább csak figyelek apára, mert megint igaza van az újabb fejmosásával karöltve. Persze mikor is hiszek el mindent? Mikor is akarok változást hozni magamra? Amikor már megtörtént a baj. Mert egy barom vagyok. Anyámmal is, nem csak másokkal, mégis gratulálok neki, akárhogyan is legyen érthető mindez. Vagy negatívul, vagy pozitívul, de itt van és itt lesz a gyerek, ha túléli a stresszt mi körül veszi majd őt. Rohadtul nem akartam testvért, vagyis de, bár akkor 4 éves fejjel minden barátomnak volt kis vagy nagytesója és én sem akartam kimaradni...most meg már a gondolatától is undorodom. De anyám szereti, engem is szeretett, mikor kiderült az érkezésem. És bármi is történik...mindig szeretni fog. Ezt el is hiszem neki, nem hazudna ilyenről, ám nincs további maradásom, a gyomrom kész kiadni a további taccsot, így néhány percre magukra hagyom őket. Így egyedül maradhatok a gondolataimmal. Bár nem terveztem rövid ideig ott hagyni őket, mégis csak kifáradtam pár perc után, hogy rontsam a levegőt és hogy egyikükre se nézzek. Az anyám terhes...nem olyan nagy átok ez, mint az én mai éjszakám. Ez nem is lenne olyan nagy bűn, de mégis csak a negyvenet tapossa, az öreganyja is lehetne a saját gyerekének...én meg 18 évesen mit fogok vele kezdeni? Valószínűleg semmit, mert a közelébe sem akarok kerülni. Anya hangjára kicsit megemelem a fejem, figyelmem kettejükre siklik, ahogy állnak ott együtt. Haragszanak a mai nap után és tuti jelenleg a pokolba kívánnak, mert én is magamat, de mivel a szüleim, így talán megúszom...ejnye- bejnyével biztos nem, az félig megtörtént nemrégen...a java még biztosan most következik. Azonnal nem mozdultam. Csak annyira, hogy meg masszírozzam az orrnyergem. Családi vonás, bár én nem mérgemben szoktam ehhez folyamodni. Most zavar van a (z)űrben, az eddigieknél is nagyobb agyfaszt és katyvaszt kaptam be. Elég lenne az én szarom, de ehhez jöhet az, hogy kattoghatok egy kistesó gondolatán. Nem érzem magam éhesnek és szomjasnak sem, bár remélhetőleg teljesen kiürültem, a fehér ábrázatomon mondjuk a felfrissülés (és apa tockosa sem) nem segített, de sebaj... tekintetem az együtt hagyott kezükre siklik. Belegondolni, hogy ők képesek még aktívkodni...inkább megindulok a kihúzott székhez, húzok rajta még kicsit, hogy enyhén még távolabbra kerüljek tőlük, bár nem olyan vészes a távolság. Nem fekszek el a székben, de nem is feszes a testtartásom az utóbbiak keretében. Nem vagyok halál laza sem...ám anya felhozatala nem hogy boldogít, inkább csak elhúzom a szám...ki rajongana egy White Chapel túrának? Én biztosan nem, el sem mennék, vagy ha mégis, akkor az első utam másfelé vezetne. A grand kanyon is csak annyira mozgat meg, hogy jó a kilátás, meg jókat lehet baromkodni, meg veszélyes...igen, a baromkodás létfontosságú. Miért is kell ezt felemlegetni? Most, hogy bekúszott ez az örültség az életembe, nem biztos, hogy elmehetek...vagy anyámék miatt, vagy a tanárhadsereg tilt el. Bár mondjuk ott el lehetne tűnni is... fejfájás megoldva. De az nem rám vallana, így lényegtelen is. Az ölembe húzom a kezem, ujjaimmal malmozni kezdek, próbálok mindenre odafigyelni, csak a valóságra nem akarok koncentrálni. Valderrama vagyok, meg kell oldani a problémát...kisegítettek, de a többi már az én bajom...egyedül kell minden mással szembe néznem, nem?  
- Matthews-ék flúgosak... - vágom be végül bunkó stílusban, bár inkább csak kicsúszik, hiszen gyűlölőm Hollyt is, meg a szarkeverő anyját is. Az egész család elmehetne sokszor a sunyiba. Bár nem az anyámmal akarok ilyen hangon beszélni, egyszerűen csak nem mindenkit kedvelek a suliban. Előre hajolok, a kezem megemelem és az arcomat temetem a két tenyerembe, hogy végig dörzsöljek erőszakosan rajta. Végül ott pihentetem meg az egész mozdulatot. A szénakazal hajam már régóta nem érdekel, hozzá szoktam már hogy sokszor nem úgy áll, ahogy azt szeretném, most sem zavar. A felgyülemlett stresszt próbálom leadni - bár igazából már fel sem tűnik a mozdulat - a lábam apró mozgatásával, ahogy a sarkam elhagyja a padlót, majd vissza, mindez egész gyors, végül hátra dőlök egy kellemetlen sóhajjal és leengedem a kezem is.  

The Valderramas

Ha őszinte akartam lenni magamhoz, mindhármunknak megvolt az az élete, amit folytatni akart és ha a mindennapokban ütköztünk is percekre, órákra, valahogy már áthelyeződött a hangsúly minden másra... rajtunk kívül. Az idejét sem tudnám megmondani, hogy mikor ültünk le akár kártyázni, akár társasozni utoljára. Hogy mikor kuckóztunk be a tévé elé hárman és néztünk meg egy filmet, amin vagy nevettünk mindannyian, vagy felidegesítettük magunkat a hülye történetszála miatt. Nem tudnám felidézni azt sem, hogy mikor készült az utolsó kép rólunk, amint egyikünk sem életunt és nem menni akarna onnan. Felvillantak emlékképek a boldog pillanatokról, a nevetéssel átitatott estékről, arról, ahogy Manolo ágya szélén ülve, egyik kezemmel a kezét fogva Grimm-könyvet olvastam neki és arra is kristálytisztán emlékeztem, amikor aprócska korában akkora pocakja volt, hogy a nadrágjának gumírozása lejjebb csúszott. Arra, amikor cipőtől és zoknitól mentesen mezítláb tapicskolt végig a padlón, hamis kacagással kísérve és már tudtam, hogy valamiben sántikált a kiskölyök. Miles nem féltette annyira őt, mint én és minden egyes alkalommal a szívbajt hozta rám, amikor megreptette a gyereket, kicsit a mennyezet felé dobva, majd elkapva a kacagó Manolót. Félig-meddig visszasírtam azokat a pillanatokat, de elkerülhetetlen volt az, hogy ne csak Manuel, hanem mi is vele nőjünk fel és legyünk tán egy kicsit sivárabbak.
Ha tudtam volna, hogy milyen témára érkezek vissza a konyhába, a korábbi elhatározásommal ellentétben szívesen fordultam volna sarkon, csak hogy bezárkózzak a fürdőbe és ki se jöjjek addig onnan, ameddig már éhen veszek.. de sosem voltam az a fajta, aki huzamosabb ideig képes lett volna futni a problémák elől - lásd a válásunk. Nem mondanám, hogy ne lett volna kézzel tapintható a köztük húzódó feszültség, de a részemről jelen pillanatban egyáltalán nem vágytam a veszekedésre. Túl fáradt voltam hozzá. Több, mint huszonnégy órája talpon voltam és már kiöregedtem a bulizós korszakból, amikor alkoholt kevertem energiaitallal és órákon át képes voltam táncolni, pörögni, habzsolni az életet.
Tessék, úgy vélekedek, mint egy nyugdíjas, aki kötögetni akar csak.
Jézusom. Akarom mondani J-É-Z-U-S-OM!
A tablettára szükségem volt, és ha már Miles beavatta a gyereket, nekem sem volt kedvem titkolózni többé. Úgyis elpakolom majd a dobozt, de végre nem kell lopott pillanatokban vigyáznom magamra a magzat miatt. Ez pedig hatalmas súlyként gördült le a vállamról és végre fellélegezhettem.. félig meddig, hogy aztán a szavaim határozottan csengjenek, valamennyire a körülményeket és lehetséges végkimeneteleket is számba vegyük. Attól függetlenül, hogy eddig minden rendben volt, az ultrahangos és nőgyógyászati vizsgálatok, a vérvételek sem mutattak semmiféle szövődményt vagy komplikációt, még baromira nem nyugodhattunk meg. Próbáltam mindezt Manolo elé is tárni, megértetni vele, hogy szükségem van nyugalomra - nem csak a részéről, a munkahelyemen is le kéne lassítanom, de.. nem voltam meggyőződve arról, hogy nem értett félre teljesen.
Meggyőződésem, hogy azért van köztünk ennyi probléma, mert direkt és véletlenül is állandóan félreértjük egymást. Olyat látunk bele a másik szavai mögé, aminek semmi köze az igazsághoz. A gratuláció, ha nem is tűnt lelkesnek.. mégiscsak.. ott volt, a konyha levegőjét megülte, rebbenő bizonytalansággal, amire csak bólintottam, de nem mertem szélesen mosolyogva megköszönni. Még fel kell dolgoznia, túl kell jutnia ezen az egész maszlagon, hogy tényleg megértse és felfogja, miért tettük azt az apjával, amit. Milesra pillantottam a kérdés elhangzása után.
- Szeretem őt, már most. Ahogy Téged is szerettelek akkor, amikor még csak egy kereszt voltál a terhességi teszten. Akkor pedig még jobban, amikor először láttalak meg az ultrahangon - halk, hosszú sóhajt hallattam. Csüggedten pillantottam le a padlóra, kinyújtottam a lábaimat is, mert huzamosabb ideig sosem tudtam egy helyben megmaradni. Még ólomsúlyú fáradtsággal sem ment. - Bármi is történjen, Manolo, mindig szeretni fogom a gyerekem - pillantottam el az említett felé, és nem véletlenül fogalmaztam úgy, ahogy.. miközben már Miles alakját figyeltem. Nem voltam abban sem biztos, hogy erre a válásra nem fogok rámenni teljesen. Őt is szeretni fogom, ameddig élek, csak a köztünk fennálló problémák erőteljesebben, agresszív távolságot pakoltak kettőnk közé. Manolo fizikálisan is kirohant a fürdőbe, ugyanazzal a lendülettel magára csapva az ajtót, ahogy korábban én tettem. Még szerencse, hogy az építészek anno remek munkát végeztek.
- Hmmm. Legalább kijön belőle az, amit éjjel kiimádkozni se tudtunk belőle. Lehet minden héten be kellene jelentenünk, hogy terhes vagyok - nyilván ironizáló viccnek szántam. Elrévedő pillantással figyeltem a férjem, bólintva a szavaira, de leplezetlenül bámultam őt. Olyan.. összeszedett volt minden egyes kibaszott pillanatban. Mi kell ahhoz, hogy.. egyszer az életben kikeljen magából? Milyen akkor?
Amikor megtudta, tányért tört. Vagy bögrét. Bánom is én. Talán jobb, ha józan.
- Rendben van. Ha szeretnéd, elnapolhatjuk a másik dolgot - vontam meg a vállaimat beleegyezőn, mert tényleg igaza volt. Nem lett volna értelme Manolot teljesen sokkolni, mert bármennyire is voltam rá mérges, aggódtam érte. - Hívd fel a börtönt. De jó lenne, ha végre nem mindenki más helyett dolgoznál.. nem lesz jó vége, Miles - mindig furcsa volt kimondani a nevét. - Nem tudom, hogy éhes vagyok-e.. de kell mindannyiunknak ennünk - a poharat elvéve tőle kortyoltam bele a vízbe, a vállamat érintő kezére simítottam a tenyerem, mintegy belekapaszkodva. Ő volt a támaszom régen. És ha most triviális, egyszerű ember volnék, minden bizonnyal lenne horgony tetoválásom, ami őt szimbolizálná.
Manolo visszatérésére sem húzódtam el a férjemtől, csak végignéztem azt, ahogy a gyerek mindenkire és mindenre nézett, csak a szüleire nem.
Megbántottuk. Megsértettük. Felháborítottuk. Már nem egyke..
Csak annyira mozdultam, hogy az ő székét kitoljam az asztal mellől. - Gyere ide, kincsem.. jót fog tenni, ha végre leülünk mindannyian - biccentettem a fejemmel is. Azért, mert szülőknek készülünk második alkalommal is, még ugyanazok voltunk. Apa és anya.. Manolo szemében. - Ha jól hallottam, Jen Matthews, Holly anyja azt tervezi az SZMK üléseken, hogy a Grand Kanyonba menjetek kirándulásra. Minden évben ezt tervezi az a nő, mondjuk megértem. Én is inkább oda mennék, mintsem Las Vegasban White Chapel túrára - nevettem el a béna megjegyzésemen, és ha Miles még nem eresztett, kósza puszit nyomtam a kézfejére egy mosoly kíséretében. A leghíresebb kápolnában rengeteg házasság köttetik Elvis imitátorokkal. A mi esküvőnk sem világraszóló esemény volt, de akkor tökéletesnek éreztem. Ugyanolyan káosz volt, mint mi ketten akkoriban. Alisa barátném a mai napig felemlegeti, hogy véletlenül felgyújtotta a haját ott és csak mint sikító fáklyát láttunk rohanni, amíg Nero nyakon nem öntötte egy vödör jeges vízzel. Még szerencse, hogy nem rum volt a vödörben.

To Gaby and Manolo

A hátunk mögött álló éjszaka senkinek sem volt könnyű, de még azt hiszem nemcsak Manoloval van tisztázni való dolog, hanem a feleségemmel is. Habár rajtam van a sor, hogy elmondjam az egyik titkunkat, mégsem érzem azt, hogy akkora bűn lenne. Még jól emlékszem arra az éjszakára, amikor megfogant, vagy amit sejtek, hogy lehetett. Kicsit ittunk Gabyval és már nem volt erőm hazamenni. Eljátszani a boldog családapát nem annyira egyszerű, de ott a puszta vágy csapott fel közöttünk. Az alkohol erősített volna rá, vagy szimplán az, hogy napok óta csak ezen kattogott az agyam. Mindenesetre olyan gondunk sohasem volt a házasságunk alatt, hogy a szex nem működött volna. Gaby temperamentumos nő és én szerettem, ha rám vetette magát, de ez fordítva is funkcionált. Nem kell matematikusnak lenni, ha nem védekeztünk és egy ideje már nem szedett gyógyszert vagy éppen akkor szüneteltette egy kezelés miatt már nem is emlékszem, de valahogyan összejött. Az első reakcióm nekem is hasonló volt, mint a fiamnak. Megint éjszakázni és lógva lenni, aggódni és pénzt spórolni nem éppen ez az álmom volt a nyugdíjas évekre. Igaz még akadt pár évem addig, de már a B oldalt húztuk mindketten és valahogyan nem volt belekalkulálva, hogy a majdnem felnőtt gyermekünk mellé lesz még egy. Régebben még terveztünk egy másodikat, de nem akart összejönni. Az időzítés nem tökéletes, de megesett és visszacsinálni már nem tudtuk és őszintén ennyi hét elteltével…már nem is akartuk. A faházas kiruccanásunk és a válás ténye megzavarta a szabályokat, de aztán beláttuk, hogy az abortusz sem a mi megoldásunk. Gaby képtelen lett volna rá, hogy elmenjen én meg hallgatólagosan beletörődtem, hogy másodjára is apuka leszek. A sütő mellett állva még csendben figyelem az eseményeket, ahogyan a fiam kiakad, de azért vannak határok is, amiket jobb lenne, ha betartana. Közelebb lépek hozzá a beszélgetés alatt, mert nincs kedvem üvölteni, és amikor flegmán visszaszól és közli, hogy szexuálisan aktív már nekem is a bögyömben van a királyfi.

- Te nekem ne mond meg, hogy mit használjak Manolo. – a tarkóján találom el és cseppet sem olyan erős az a koki, de egyértelműen tudatom vele, hogy ez már nem bejövős stílus. Egyelőre még én vagyok ennek a háznak az ura és nem tűröm el, hogy úgy beszéljen velem, mint az osztálytársaival.
- A ma este tanúsított viselkedésed után azt hiszem, hogy még az a csoda, hogy nem ejtettél senkit sem teherbe. A kihágások, az udvaron való füvezés, a megtiltott házibulik…és akkor még nem értem a sor végére…szerinted ez normális? A kirúgás szélén állsz és azért küzdöttünk az anyáddal, hogy még legyen esélyed az egyetemre is. Gondolom majd az jön, hogy nem is tervezted… - hallgatok el és mélyen nézek a szemébe, hogy jelezzem most nem vagyok kapható a vitára és ezeregy probléma vár még ránk, amit meg kellene oldanunk.
- Lesz egy testvéred ez az, amit közölni akartam és nem vártam mellé reflektálást. Kérj bocsánatot anyádtól. – sóhajtva intek az érkező felé. Bizonyosan összerakja a részleteket, hogy éppen most mondtam el az egyik hazugságunkat, de még ez sem az utolsó. Az omlett elkészítésével bajlódom, de a fél szemem kettőjükre siklik. Gaby bármelyik percben robbanhat és az most nem tenne jót egyik félnek sem. Szeretem, ha kiadja magából a haragot, de azzal most nem jutunk előre, pedig bennem is gyűlik a sok visszafojtott agresszió. Eszembe jut a munkahelyem is, de még nem mentem telefonálni, holott tudom, hogy a tűzeset után esélyem se lesz itthon maradni, de akkor bevetem a vészhelyzeti kártyát.
- Milyen kérdés ez Manolo? – a hátam mögül szólalok fel, de mire igazából belefolyhatnánk a beszélgetésbe elrohan a fürdő irányába.
- Jó, hogy váltjátok egymást. – kiteszem a serpenyő tartalmát egy nagyobb tálra és a második adagnak állok neki, de a törzsemmel most Gaby felé fordulok.
- Nem hiszem, hogy túl boldog a hírtől…itt felmerül bennem a másik kérdés is, hogy elmondjuk-e a másikat? – nézek bele a szemébe és sóhajtva egyet a lapáttal fordítom át a tojásos lepényt a másik oldalára.
- Nem igazán veszem észre, hogy józanul gondolkodna vagy végighallgatna minket. – vallom be az aggályaimat a nejem előtt. – Rád is rád férne egy alvás, nekem meg telefonálnom kellene. Este tűz ütött ki a börtönben és a rabokat szét kellett választani, meg másokat áthelyeztetni. – nem célzok semmire vele, mert nagyon jól tudja, hogy ez mennyi melóval jár, de azért megemlítem.
- Éhes vagy azért? – nézek rá és ha elkészült az adag, akkor elpakolok és a mosogató mellett elhaladva töltök neki egy pohár vizet és odaadom a kezébe a vállára helyezve a jobbomat.

my family

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Az anyámról szóló hírek kicsit sokként érnek. Nem hogy nem számítottam rá...ilyenre egyáltalán nem is gondoltam soha az életben! Negyven évesen teherbe esni és nem vigyázni, ehhez mégis mit vártak úgy őszintén? Örömujjongást? Vagy hogy körbe táncolom őket? Hogy várni fogom az új érkezését. Ez nem örömhír, ez egy rémhír. Bár a mai naphoz már olyan mindegy hogyan állok hozzá. Ráadásul kotont is talált apa a szobámban. Jéééé. Éljen! Egész jók a szemei! Milyen jó, hogy eldugva sem voltak... csak annyira hogy megleljem őket, ha a szükség úgy hozza. Megvonom kicsit a vállam és az öregem szemeibe mélyednek saját íriszeim. Nem szokott érdekelni, hogy bemennek a szobámba, az ő házuk, az ő szabályaik, bánom is én, nem rejtegetek a szobámban semmit sem. Amit igen, az meg nem ott van!  
- Mit nem mondasz apa... Igen van és használom is. És akkor én vagyok felelőtlen? - tárom szét a karjaimat értetlenül. Hiszen, ha kanos, akkor miért nem védekeznek, vagy ha sűrűn csinálják, akkor használjon az anyám tablettát. Vagy bármi mást.
- Ajánlom neked is... - nem, nem tudtam befogni, sosem tudom, ilyen vagyok, sunyi mosollyal adóztam irányába, hiszen ha ennyire benne vannak akkor meg nem ártana. Tudom is én hogyan működik ez az ő korukban, azt tudom, hogy mi hogyan működünk. Kell egy kis gondolkodás ehhez. Ráadásul meg is tartják. Tulajdonképpen ez nem is az én dolgom lenne, szóval nem is értem miért vagyok ezért felháborodva. Ja, de mégis. Ehhez gondolkodnom sem kell. Tizennyolc rohadt éven át egyke voltam, erre neh, hamarosan nem leszek az. Nem az egyetlen leszek és ez olyan keserűséggel képes elönteni, hogy az simán mellkason dönt. Féltékeny vagyok egy magzatra? Létezhet ilyen? Hogy én féltékeny legyek egy családtagra? Ami pedig a bejelentést illeti, nem találtak semmilyen más módot, hogy bejelentsék és már túl voltak azon a bizonyos héten, hogy elvetessék. Szóval az én hibám? Miért lenne ez is az én hibám? Nem közölték velem ezt a hírt korábban... hát kösz! Még a végén ezért is fel fogok szólalkozni, de inkább elharapom a nyelvem és a kitörni vágyó szavakat és visszanyelek mindent, míg anyám is beljebb sétál. A bocsánatkérés meg...hagyjon már lógva ezzel is. Hova kérjek bocsánatot, mikor egy ilyen dolgot ennyire megkésve tudok meg. Mintha közöm sem lett volna hozzá. Mintha egy rohadt szavam nem lehetne ez ügyben. Nincs is. Anya is felszólal, tekintetem is ráemelem sután, ahogy egy dobozzal matat. Még el lehet veszíteni a magzatot az eddigi stresszhelyzetek miatt és ha lesz, még azok is bejátszhatnak. Ki mondta, hogy legyen idegbeteg? De most úgy őszintén? Jó persze kurvára nehéz eset vagyok és nem könnyű velem a legtöbbször...szóval vegyek vissza, hogy megmaradjon a magzat? Ahhoz képest, hogy becsúszott, két kézzel kapaszkodik belé. Mit vár ettől az egésztől? Figyeltem míg vissza nem ült az asztalhoz, majd újra elnéztem másfelé, más irányba, még a fal is jobb bámulás volt. Számukra nem egy hiba... az én érkezésem is boldogságot jelentette. Ma már csak a keserűséget, a haragot, a fájdalmat és a csalódottságot jelentem a számukra? Vajon az új Valderrama érkezése több boldogság lesz, mint amit én adni tudtam számukra az elmúlt 1-2 évben?  
- Gratulálok. - böktem ki ennyit, bár nem épp az örömujjongásból előhúzott szó volt. Több keserűség volt benne, mint a többi szavaimban, ám tényleg nem az én dolgom a továbbiakban. Hordja ki, szülje meg, nevelje fel az új boldogságát. Ki vagyok én, hogy meggátoljam ezekben?  
- Szereted? - pillantottam fel anyára, a kérdésem őszinte volt és talán apró féltékenység is bujkált bennem a korábbi szavai hatására. De igazából hallani sem akartam a választ, nem akartam tudni erről az egészről. Miért nem lehetett inkább dugi macskájuk? Azzal előbb kibékültem volna, mint hogy lesz egy még fiatalabb... fejet ingattam, ellöktem magam a pulttól, apára sandítottam, majd anyára vezettem újra a pillantásom. Igen, percekkel ezelőtt hangzott el apától az a bizonyos mondat, de nem érdekelt. Most sem igazából. Csak figyeltem a nyúzott arcát, a teste vonalát, ahogy számomra érthető okokból de nem tűnik terhesnek. Első trimeszter...akkor még az eleje, ahol már nem tehetnek azért, hogy elvetessék. Na nem mintha értenék ehhez, de volt pár biológia órám, amiken részt is vettem.  
- Bocsánat. - bököm ki talán azért, hogy lekopjanak rólam, bár, hogy őszinte szavak voltak, magam sem tudom igazán megmondani. Talán mindkettő. De az biztos, hogy ez nem csak az anyámnak szólt. Ugyan úgy járt a családfőnek is. Közben az eddig készülődő étel illata is megcsapta az orromat, megfacsarta a gyomrom tartalmát, amely egyből érkezett is felfelé, így rohanásnak indultam a WC irányába, csapódott az ajtó, majd köhögéssel egybekötötten jött is fel minden még bent lévő maradék...talán most már jól leszek, bár nem reménykedhetek, innentől kezdve semmi sem lesz jó. Max csak akkor, ha visszább veszek ebből a fordulatból. A tükörképemre néztem a tükörben, mint ha egy halott nézne vissza rám...sápadt és nyúzott, karikás szemek. Szusszantam egyet magamat figyelve, majd ajkaim közé hatoltam az egyik kezem két hosszabb ujjával, hogy öklendezésre bírjam magam. Újabb löket érkezett fel, szóval takaríthattam a mosdócsapot is és a tükröt úgyszintén. Legalább nem kell látniuk...nem kell veszekedni, nem kell...a következményekre gondolnom...pedig lesz böjtje ezeknek, így miután mindent is letakarítottam és kiöblítettem a szám, majd lecsúszott egy kis víz is. Nagyjából jobban festettem. Csak utána érkeztem vissza az ősökhöz. Megálltam a pult szélénél és onnan figyeltem a szüleimet. Nagyon dühösek rám és tudom, hogy legszívesebben agyoncsapnának. Hogy megérdemelném-e? Én lennék az első, aki a pofon elébe menne. A gyerektémát inkább hagyjuk, tényleg nem érdekel -jelenleg- hogy milyen nemű lesz, milyen nevet akarnak, vagy hogy később mások mit hisznek majd erről az egészről. Miért is foglalkoztat amúgy ez? Most nem ez miatt kell itt lennem. Ami meg az alvást illeti...már olyan mindegy, kiment az is belőlem, átlendültem azon a ponton, hogy túléljem a mai napot is élve. Mondjuk így is kattoghatok a kérdéseken. Felkeres még a rendőrség? A szülők? Vajon ez miatt tanulhatok tovább? Vagy egy ilyen priusz mellett lesz bármire is esélyem? Józanul már azért csak jobban fognak ezek érdekelni...de nem marcangolhatom magam ez miatt. Megoldást kell keresnem. A tekintetem a padlóra révedt a gondolataim alatt, meg sem mozdultam, a tekintetem sem rezzent, csak később emeltem fel a szemeimet a bejárati ajtó irányába. Nincs menekülés. Még végig kell a bűnlajstromomat is hallgatnom és az ezzel járó bármi mást is.

The Valderramas

Ugyanazokat a hibákat követtem volna el a gyerekemmel, mint velem a szüleim? Nem tudtam felidézni azt, hogy a lázadásom anno ilyen mértékeket öltött volna és persze, voltak vitáim apámmal, veszekedéseim édesanyámmal, de sosem volt enyém az utolsó szó, mert sosem mertem annyira ellenük menni. Tudtam, hogy hol húzódtak a határaim, amiket sosem léptem át nyíltan. Abban is biztos voltam, hogy tudtak arról, hogy tizenöt évesen megtartottam az első házibulimat. Arról is minden bizonnyal hallottak, hogy mikor maradtam ki első alkalommal és mikor szöktem haza hajnalban, mint egy részeg antilop, úgy gázoltam át akkor az előszobán, a folyosón, úgy szökdécseltem fel a lépcsőn az emeletre és még sikerült is majdnem elvágódnom az utolsó lépcsőfokon. Nem emlékeztem, hogy egyáltalán a bevetett ágyba hogyan és miként landoltam, de kora délután iszonyú fejfájással, hányingerrel és mégis a paplan alatt ébredtem. Túlságosan is patika rend volt a szobámban, holott mintha magamnak divatbemutatót tartottam volna... a fürdőszobában, habár mással voltam elfoglalva fizikálisan, a gondolataim a múltat idézték fel. Habár jó viszonyt ápoltam a szüleimmel, sosem kérdeztem meg tőlük, büszkék-e rám mindazokért, amiket elértem az életben. Jelenleg kételkedtem abban, hogy a jónak hitt döntéseim csupán lerombolták-e a jövőmet.. és talán egy illékony pillanatra megkérdőjeleztem minden fontos momentumát az éeltemnek: megérdemeltem egyáltalán? Tudom folytatni? Elég erős voltam ahhoz, hogy felneveljek egy gyereket negyvenen túl?
A fogmosás segített kijózanodni. Az arcmosás pedig abban, hogy tiszta lappal tekintsek a mai napra egy gyászos éjszaka után, ahol talán csak nekem nem volt miért bocsánatot kérni a családomtól. A konyhába érve a feszültséget és az elnyomott indulatot szinte harapni lehetett.
A gyerek döbbent elutasításával találtam szembe magam és egy pillanatig átfutott a gondolataimon az, hogy rákérdezzek az apjánál, hogy melyik csodálatos hírt közölte, ameddig én a porcelánnak áldoztam. Már nyitottam is a számat, hogy megérdeklődjem mindezt, de Miles beelőzött. Szóval.. a gyerek. Nyúzottan sóhajtottam egyet, a szemeimből próbáltam kidörzsölni a fáradtságot, és mintha nem arra várna a férjem, hogy Manolo elnézést kérjen, elléptem Miles mellett, hogy egy pohár vizet töltsek magamnak. És ha már ott voltam, akkor előszedtem a terhesvitaminos dobozt is, az előírt mennyiséget pedig bevettem.
- Az igazság az, Manolo, hogy még mindig csak a felszínt kapargatjuk ezzel az egésszel. Lehet örülni vagy nem örülni a gyereknek, de ha a statisztikákat nézzük, akkor veszélyeztetett terhessé válok és még a későbbiekben is felléphetnek komplikációk, elveszíthetjük a magzatot. Az éjjel nem igazán volt stresszmentes és ha már úgy alakult, hogy.. megtartjuk apáddal, akkor örülnék neki, ha nem kellene idegbetegnek lennem minden héten - a szavaim alatt eljutottam az asztalig, újra helyet foglalva a kirohanásom előtti széken. - Igazság szerint pont ezek miatt az indokok miatt sem javasolt szétkürtölni ezt a hírt, mert a vetélések gyakoribbak az első trimeszterben - nem követeltem, hogy figyeljen rám, hogy kérjen bocsánatot, legyen jó fiú, legyen hirtelen minden, ami előtte sosem volt. Egyszerűen csak belefáradtam ebbe az egész helyzetbe, hogy mindig mindentől óvjuk, hogy legyen jövője, amit aztán ő meg minden egyes alkalommal keresztülhúz. - Ő nem egy hiba és hiszem, hogy minden okkal történik. Te is akkor jöttél, amikor jönnöd kellett és Te is a boldogságot jelentetted, Manolo - nem fogok magyarázkodni, miért nem vetettem el ezt a magzatot. Még akkor sem, ha a szavaimat nem a boldogság itatta most át, csak a kiábrándult fáradtság. És a fiunknak nincs joga ilyet követelni, mert ha megteszi, Isten a tanúm, hogy az lenne az utolsó szava ebben a házban. A határok nagyon ingoványos területen voltak jelenleg, de azt hiszem, hogy az éjszaka bizonyította be azt, hogy innen már nincs tovább. Nem engedhetjük meg, hogy ennél is nagyobb ostobaság uralja az életét.

To Gaby and Manolo

Kicsit zavaros ez az egész helyzet, miközben én készítem a reggelit, a többiek pedig az evőeszközöket szedik elő, lehet ez egy idilli családi jelenet is, de ha jobban belelátnak a részletekbe, akkor éppen az ellenkezője történik. Mind a hárman visszatartjuk a dühünket és megpróbáljuk nem a másikon levezetni, de vajon meddig feszíthető a húr? Saját magam is tudom, hogy mennyire mérgező, ha valaki magában tartja és csak utána robban ki. Megtanultam kezelni az indulataimat, de itt már ez sem segít, mert aki elsőnek kiereszti a füstöt az nem más, mint a fiam és a feleségem. A háttérben az omlettel vagyok elfoglalva, de a fülem mindvégig ott van mellettük és nem tetszik a hanglejtés meg a veszekedés menete sem. Gaby nem agresszív fajta, inkább a szája nagy, de még nem ütötte meg Manolot, és csakis azért ennyire elkeseredett, mert nem tudjuk, hogy mi vezetett idáig. Egyértelműen hibáztunk, de a fiamat sem akarom felmenteni a terhek súlya alól. Az anyjának igaza van abban, hogy már felnőtt és előbb vagy utóbb, de szembe kell néznie a tettei következményeinek. Minden egyes nap szemet hunytunk a füves cigik, a kihagyott órák felett, de ezek olyan kihágások, amit bármelyik másik fiatal is megtenne, kár, hogy az elgázolás már nem tartozik ebbe. Az életet megváltoztató események előttünk zajlanak és nagyon nem szeretném, ha a fiamnak meg kellene tapasztalnia a börtön hangulatát. A tiszteletlenség viszont más fogalom és nálam is van egy határ, ami megtűrök. Az anyjával nem beszélhet így akkor sem, ha neki éppen lelki válsága van. Egyelőre még mi diktáljuk a feltételeket és nem ő, de azt hiszem, hogy ezzel is elkéstünk, mert a beismerés nem az erőssége. Gaby elrohan a konyhából és kettesben maradunk. Korántsem az a célom, hogy üvöltsek, de amint odalépek elé és elmondom a véleményemet a hangszínem is úgy változik meg. Hiányzik belőlem az együttérzés és rávilágítok bizonyos alapigazságokra is. Gaby és én sem itt nőttünk fel az Államokban, nem jártak előjogok, de Manolonak az első pillanattól kezdve megvolt az állampolgársága és nem éreztettük azt vele, hogy mindkettőnk múltja egy olyan helyről származik, ahol az embernek nem jár ennyi szabadság. Kolumbiában már meghalt volna, de Panama sem az a terület, ahol azt csinálhatná, amihez kedve szottyan.

A pillantásom az övét issza, de a végére belőlem is kiszakad, hogy bocsánatot kell kérnie meg a közös titkunk az anyjával. A tálalás nem jó, de Gaby nem volt itt és sokáig már nem húzhatjuk a témát.
- Jól hallottad. – nem mondom ki még egyszer előtte. Lesokkolódik, utána meg kérdésekkel bombáz. A milyensége nem is érdekelne, de megint kezd elszállni.
- Vigyázz, hogy beszélsz. Ugye nem kell felvilágosítást tartanom fiam, miután találtam már néhány óvszert a szobádban? A kérdésedre a válasz pedig igen, megtartjuk. – helyeselek, mert mi mást felelhetnék erre. Mi sem tudtuk az elején, hogy ez lesz, mert szívem szerint elvetettem volna, de az idő haladt és már túl voltunk azon a bizonyos tizenkét héten. Ha egy kicsit is jobban figyelt volna a fiam, akkor látta volna az anyján a jeleket. A reakciója nem a legjobb és a feleségem is felbukkan az ajtóban. Manolo nem fogadta jól, hogy testvére lesz, de talán én is hasonlóan reflektáltam volna az ő helyében.
- Nem így terveztük gondolhatod. Összejött és aztán úgy döntöttünk, hogy most már marad is. – kezdek bele, de majdnem elégetem az omlettet, ezért gyorsan odalépek a sütőhöz és megforgatom az első adagot és rászórok a zöldségekből meg a sajtból is a tetejére.
- Hamarabb el kellett volna mondanunk, de túl sok volt veled a gond. Rontottál az iskolában, behívtak többször az igazgatóhoz. Jobbnak láttuk, ha nem billentünk ki a megszokott dolgokból. Tévedtünk, mert nem vált be. – szigorúan mérem végig, mert nem várhatja el tőlem, hogy ennyire könnyedén vegyük a gázolásos esetet.
- Nem hallom még mindig azt a bocsánatkérést Manolo. – szólok rá erélyesebben.

my family

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Ha listát kellett volna írnom a jelenlegi szükségleteimről, akkor azt hiszem az alvást addig húzogattam volna át, míg el nem szakad a lap, majd a mögötte lévő és az az alatt fekvő. Másnapos voltam. Erős fejfájás gyötört, hányingerrel vetekedett, talán még volt bennem pia a megivott mennyiség miatt, nem tudom. Gyötört a kétely, hogy tényleges gyilkos lettem-e, vagy túl éli-e a lány az egészet. Nem éreztem. Üres voltam. Megkeseredett, de nem halálra vágyó. Választásom még sem volt.
Visszagondolva a történtekre, megkeményedtek arcvonásaim. Nem sírtam. Bele kellett nyugodnom. Nem váratni tovább, mi zilálón rám várt. Álmos voltam. Hát akkor már nem volt mindegy? A szervezetem már nem állt ellen.  Csak én magam tulajdonképpen. Csak vágtuk egymás fejéhez anyával a csúf szavakat. Naptárt vezetni és mindennapossá tenni ezt az eseményt, kicsit kemény beszólás volt. Ám szerencse, vagy sem, hogy inkább befejezte és elvonult, ám még utána is szóltam, de anya helyett, apa szólalt fel, így lassan rá emeltem a pillantásom.  Az eddigi közelsége fenyegetőbb volt, mint eddig bármikor. Arckifejezése riasztó volt. Végig tartva vele a szemkontaktust, tudatosan hátráltam tőle pár lépést. Ám megtorpantam és úgy hallgattam tovább szavait, melyeket ridegen nekem osztott. Fejmosás. Az életéről beszéni, a múltról, a testvéreiről, az anyjáról...hogy neki és nekem mik jutottak végül osztályrészül. Nekem jobb életem van, mint neki bármikor is lehetett volna és mindezt nem becsülöm meg. Anyám és a bocsánat kérés. Összeszorított fogakkal, lüktető halántékkal, mérges pillantással hallgattam, ami ingerelt, idegesített, felbosszantott. Ám volt bennem annyi, hogy emlékeztessem magam az ostobaság felső fokára, így hallgattam. Mert azért belül, mélyen tudtam, hogy igenis igaza van. Csak fájdalmas volt belátni. Amit pedig a végére tartogatott...kicsit ledöbbentett. Felszöktek a szemöldökeim, a testtartásom megváltozott, a testem is elernyedt. Értettem, de még sem. Minden egyes szavát értettem az öregemnek. Felé is fordultam egyből teljesen, minden figyelmem az övé volt.  
- Mi van? - igen, hallottam, amit mondott, csak ez olyan hirtelen ért. Az anyám terhes. Gyereket várt. Mégis mi a fenéért? Mármint azt tudom hogyan csinálhatták, de miért árulja el...fejet ingattam hirtelen felindulásból, az agyamon újabb zaklatott kérdések szaladtak át.
- Felcsináltad anyát? És megtartjátok? - korholtam meg hűvös kérdésekkel, hiszen egy kicsit feldúlt ezzel az egész hírrel. Az anyám terhes...majd 44 évesen teherbe esni...nyilván megtartják, ha elmondta ezt most számomra...csak miért így? Miért most? Anyám is felbukkant az ajtóban, így lassú pillantással adóztam az irányába is. Lassan fordultam hátra. Elidőztem az arcán hosszasan, kinyögtem egy chht-t, végül fejet ingattam. Elnéztem inkább másfelé. Ezt egyszerűen meg kell emésztenem. Ez egyszerűen nonszensz.  
- Ezt nem hiszem el...- mormogtam.  Ki akart bukni belőlem a kérdés. De nem bírtam. Örülnöm kellett volna? Mit vártak? Mégis mi a túrót vártak ezért a hírért? Örömujjongást? Azt biztos nem kapnak érte... itt vagyok lassan 18. Unokát kellene várniuk 2-3 éven belül, nem pedig saját gyereket. Nem értem minek kell egy újabb fejfájás. Én az vagyok, tudom...de ezek meg hamarosan az 50 évet tapossák...hamarosan 4 és 7 év múlva.
- Bassza meg...- idegesen simítottam végig arcomon, hogy hajamba túrva, fejem fölött kulcsoljam össze ujjaimat. Zavarodottan ingattam meg fejem, nem akartam elhinni, hogy mindez valóság lehet! Rosszul voltam minden formában, legszívesebben kiadtam volna gyomrom tartalmát. Érthetetlen volt számomra, hogy mindezt miért nem 10 évvel ezelőtt alakították ki? Akkor még elviseltem volna, most már annyira nem izgat, de bosszant a dolog bizonyos részekben. Elakartam tűnni, távol akartam tőlük lenni, ám a lábaim nem vittek. Egyszerűen lefagytam.  Egyik pocsék helyzetet követi egy másik, még pocsékabb dolog. Hihetetlen!  

The Valderramas

Tudom, hogy felnőtt már Manolo és mindig is igyekeztem felnőttként beszélni hozzá, nem pedig elváltoztatott hangon, ahogy sokan a kiskedvenceikkel teszik azt. Itt volt, majdnem tizennyolc éves fejjel és mégis valahogy minden mozdulatában felsejlett az az aprócska kisember, aki huncut nevetéssel szaladt el előlem, csak mert nem akarta felvenni azt a nadrágot, amit kinéztem neki.  Ölni tudtam volna azokért az önfeledt kacagásokért, amik feltörtek belőle akkor, amikor megcsiklandoztam a pufók pocakját még kicsi korában és a mai napig pontosan emlékszem arra, hogy hány centivel, milyen tömeggel jött a világra, arra is, hogy mikor kapta meg az első oltását és ha ezek a falak mesélni tudnának, úgy minden bizonnyal nem csak a jelenlegi keserűséget ontanák magukból. Mert boldogok voltunk és megvolt mindenünk, ami az élethez kell. Olyasvalamit adhattunk Milesszal a fiunknak, ami talán nekünk nem adatott meg soha a szülőhazánkban: lehetőséget arra, hogy már kisgyermekkorban szabad lehessen. Nem kellett attól tartania, hogy kinek mit mond, nem kellett attól rettegnie, hogy történik valami baj a szüleivel és hogy esetleg soha nem látja őket többé. Olyan illékonynak tűnt most az elmúlt tizenhét év, mintha régi, porlepte könyvek lapjait olvastam volna.. mintha csak egy utópia derengett volna fel előttem.
Hova tűnt mindaz, ami volt nekünk? Széthullott és mégis csak kezdetleges öltésekkel összefércelt, egyénenként is problémákkal küszködő emberek voltunk csupán, akik képesek voltak egymás agyára menni egy pillanat alatt. Régen mindig azt kérdeztem magamtól, hogy mégis mivel érdemeltem ki azt a boldogságot, amit ők ketten hoztak az életembe, ma pedig azt kérdezem, mégis hol rontottam el mindent.
Manolo passzív-agresszív viselkedése az éjszaka sokkja után sem segített. Alapesetben elrendeztem volna annyival, hogy már megint rossz lábbal kelt fel, de a ma reggel más volt. Egy baleset után, kórházban és az őrsön tett látogatással azt hiszem, hogy nem itt kellene tartanunk. Nem neki kellene mérgesnek lennie, hanem a szüleinek.
- Befejezted? - Az, ahogy reagált, minden egyes pillanattal egyre feljebb tornázta a vérnyomásom és a felületesen tüdőmbe szívott levegő, az, ahogy összepréseltem az ajkaimat, egyértelmű jele volt annak, hogy robbanni fogok. - Hányszor fogom? Eddig hányszor vágtam hozzád ezeket a szavakat, kisfiam?! Eddig még soha, senkit nem gázoltál el! Vagy mindennaposnak gondoltad innentől kezdve? Felírjam a naptárba, szeretnéd?! - Nem is kellett sok, Manolo újabb szavaira a feszültség mintha lávaként fortyogott bennem és jobb volt kiadni. A szavaim meggondoltak, mégis tele dühvel csapódtak Manolonak, aki mintha meg sem hallott volna. Mégsem fogtam magam vissza, s bár nem zúdítottam a nyakába mindent, amit még odakint az apjának megígértem, egy részem könnyebb lett.
Egy másik pedig villódzva jelezte, ha nem lépek le onnan, nem hogy én, de senki sem fog reggelizni. Alig fordultam ki a konyhából, amikor Manolo kérdésére egy szívdobbanásnyi időre megdermedtem, de annyi erő már nem volt bennem, hogy visszaforduljak, hogy az arcán csattanjon a kezem, amiért ekkora hülyeséget mondott, de inkább folytattam az utamat, kiadva magamból minden éjjel leküzdött falatot is. Percekkel később, könnyes szemmel, kicsit sem megkönnybbülve tettem rendet magam után a fürdőben, töröltem tisztára minden felületet és nyitottam ablakot is, hogy kiszellőztessem a helyiséget, miközben megmostam az arcomat és a fogamat, de a friss levegő sem söpörte ki minden keserűségemet. Nem lettem új ember, de nyugodtabb sem. Annyira fáradt voltam!
Az ujjaim a kilincsre fonódtak, a homlokomat pedig az ajtó lapjának simítottam, hogy egy mély lélegzetvétellel felkészüljek arra, amit kint hagytam, és már ott sem voltam. Halkan csuktam be magam mögött az ajtót és indultam a konyha felé. Pedig a legszívesebben elmenekültem volna. A legszívesebben most apám kislánya lettem volna, aki az ölébe mászik még több esti meséért. Néha hiányoztak azok a pillanatok, amiket Panamában hagytunk a múltunkkal. Mégsem menekültem soha.. pontosabban a boltkórosságom csak egy hamis világ volt, ahol nem kellett a problémákkal szembenézni és megoldani. Az olyan világ volt, ahol egyedül lehettem, Miles és Manolo, a szüleim, a barátaink nélkül. Ahol nem kellett a lelkiismeretemmel foglalkozni egészen addig, ameddig a bankkártyát elő nem szedtem. Egyetlen kérdés fogalmazódott meg bennem már a konyha bejáratánál: Manolo mi elől menekült? A pillantásom pedig a gyerekre vándorolt... mintha ezt meg akarnám kérdezni tőle, mégsem mertem.

To Gaby and Manolo

Mindig ugyanaz a kérdés kattog az agyamban megállás nélkül. Hol rontottuk el? Most nemcsak Manolo balesetére gondolok, hanem a házasságom tönkremenetelére is. Gyűlölöm ezt az érzést és a másnaposság vagy éppen aznaposság ellenére is a gyomrom liftezik. A boldogság, amit ebben a helyiségben éreztem már annyira távolinak tűnik, mintha életekkel ezelőtt lett volna. Manolo a konyhában tette meg az első lépéseit. Még emlékszem, hogy alig költöztünk be pár napja és mindenhol dobozok voltak. Be voltunk sózva attól, hogy a miénk ez a lakás, saját ingatlannal rendelkeztünk az Amerikai Egyesült Államokban. Másoknak ez a mérföldkő nem számított volna, de egyikünk sem itt látta meg a napvilágot, és úgy gondolom Gaby is ekkor érezte igazán, hogy úton vagyunk a közös amerikai álom felé. A rengeteg nehézség sem tántorított el bennünket és immár családként költözhettünk be. Manolo még az egyet sem töltötte be, de élénk kisfiú volt. Az első dolgunk az volt, hogy főztünk egy jó erős kávét és a konyhai felszerelések közül kivettünk két bögrét. A kávéfőzővel foglalatoskodtunk és a vizet töltöttük bele a tartóba, amikor egy kis viháncolás szakította félbe a műveletet. A fejemet azonnal hátra kaptam és mind a ketten lefagyva figyeltük, ahogyan az elsőszülöttünk a picike lábaival közeledik felénk. Bizonytalan járással lódult neki, de látszott az arcán, hogy semmi sem állíthatja meg. Irtó büszke apuka voltam, akinek könnybe lábadt a szeme és szóhoz sem jutott. Gaby hasonlóan érezhetett, mint én, mert azonnal a pólójába kezdte törölni az arcát és a nevemet ismételgette. Meghatározó események mentek végbe, de most ahogyan végig lesek a berendezésen és a múltunk darabkáit keresem még a reggeli gondolata is elillan. Elrontottuk mindannyian és most ennek a levét isszuk. Megfogadtuk odakint a kocsiban, hogy őszinték leszünk a gyerekünkkel, aki elütött egy ártatlan lányt, és saját magunkkal szemben is, mert tovább már nem csinálhattuk a nyilvánvalót. A szeleteléssel végezve a konyhapult és a tűzhely között állok, még most is azon járnak az agytekervényeim, hogy mennyire vagyok megfelelő apuka, és mit kellene csinálnom, hogy a fiam észhez térjen. A megterítés sem ment zökkenőmentesen és egyre szűkebb a tér, ahogyan mind a hárman egyszerre próbáljuk elkerülni a lehetetlent. Megértem a fiamat is, hogy rosszul érzi magát, de ha az elmúlt hónapokat veszem górcső alá, akkor ez a mai szentimentális énje kezd kiborítani. Gaby sincs toppon, mert hetek óta nem mondhatta ki, amit gondol vagy érez.

A nekifeszülések elmaradtak és úgy tettünk, mintha minden rendben lenne. Semmi sem volt jó, hiszen hazugságban éltünk, de nem nálam szakad el a cérna elsőként, hanem a feleségemnél. A szavak csak úgy záporoznak belőle és már késő lenne megállítani, és ha átgondolom nem is kell. Itt az ideje, hogy tiszta vizet öntsünk a pohárba. A vállamra terített konyharuhába törlöm meg a kezemet és egy kicsit megkeverem a tojást meg a zöldségeket. A reggeli készülget, de a hangulat pattanásig feszül. Kénytelen vagyok odakapni a fejemet és megnézni, hogy mit fog lépni a fiam, de Gaby lelép a konyhából. Még hallom a fiam utolsó mondatát is, amint a tequilára siklik mindkettőnk tekintete.
- Most jött el az a pillanat, hogy hallgass Manolo. – figyelmeztetem, mert nálam is pengeélen táncol.
- Mit gondolsz magadról? – indulok meg felé, de én korántsem vagyok annyira hangos, mint a feleségem, inkább halkabban beszélek, de belőlem is sugárzik a düh.
- Elég volt abból, hogy a miértekre keresed a válaszokat. Két órája még a kocsiban sírtál, most meg leszarod a világot? Ismerem a járást fiam…elvégre az utcán nőttem fel. – tárom szét a karomat.
- Nem volt telefon, meg laptop…lopnom kellett, ha nem akartam éhen halni az utcán, vagy enni akartam adni a testvéreimnek. Az anyám halálra dolgozta magát, hogy legalább tető legyen a fejünk fölött, ha már az apám lelépett. Neked mid van? Van tető a fejed fölött, kocsi a lábad alatt, de még két olyan szülőd is, akik kihúznak a szarból. Sajnálkozni akarsz? Kezd azzal, hogy bocsánatot kérsz az anyádtól, mert ha nem teszed meg, akkor Isten kegyelmezzen neked. Tisztességesen felneveltünk, ennél több jár. Válogasd meg a szavaidat, és tudni akarod anyádnak mi baja? Gürizik melletted, hogy legyen kajád az iskolában, fizetjük a csekkeket, meg a kocsidat is, még véletlenül sem vettük el a lehetőséget, hogy egyetemre menj. Te basztad el az életedet a ma estével. Tudod mi várna rád, ha nem fogadnánk ügyvédet? Bevigyelek az igazi bűnözők közé, akikkel nap mint nap össze vagyok zárva? Ez kell? A börtön fiam? Az anyád gyereket vár és most eredj és kérj bocsánatot. – intek az ajtó irányába.

my family

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Nem könnyű a helyzet otthon sem. Nem könnyíti meg az öregem, hiszen feladatokkal lát el egyből és ettől menten elforr az agyvizem. Kicsit durvább vagyok, ami az eszközök lepakolását illeti, bár talán ez már nem annak nevezhető. De kicseszett velem minden és mindenki is. Hiszen ilyenekkel kell szöszölnöm, minthogy lepihenhetne mindenki a picsába. Menjen ki belőlem az alkohol fixen és jónapot. De nem, helyette ilyenekkel kell szarozni.  Egyszerűen nem tudom pozitívan nézni a dolgokat, hiába nem halt meg a kiscsaj. Nem is akarom bántani, bőven elég volt szerencsétlennek az éjszaka. Sajnálom őt és hát nem tudnám magamnak megbocsátani, ha meghalna. Ugyanúgy az ő hibája is, amennyire az enyém. De az ősök pipák rám, ez le rí róluk, még ha nem is mutatják ki jelenleg. Bár nem tudom akkor is dühösek vagy elkeseredettek lennének, ha fordított helyzet lenne...bár ugyanúgy magam lettem volna részeg és rossz helyen lettem volna...de mindegy, apám szószólót játszik, rá figyelek. Bár ha nem teszem sem lenne jobb a dolog. Mert ez csak rosszabb lesz. Bazi nagy idióta tudok lenni, ez magam is tudom, de efféle balgaság még nem jutott osztályrészül. Erre neh! Tekintetem összeszűkül, finom grimaszt vágok szavai nyomán. Fáj a gyomrom. Idegi alap mindez. Valószínűleg sokáig megmarad ez az állapot, bár remélem nem marad oly’ soká. Ostobaság volna? Ostoba lennék apám szemeiben? Ez az igazság? Ez a mai napra szóló igazsága? Igaza lenne? Nem lenne nekem igazam? Akkor nem kellene ezt a vitát lerendezni. Nem kellene azon aggodalmaskodniuk, hogy suliba vagyok-e vagy melyik haverral füvezek éppen. Sajnálkozok...abból építkezni, ami éppen van... Nőjek fel. Szemet forgatok, közben elfordítom a fejem is róla. Hallgatom a ténykedését, ám szavai elég jól megütik a fülemet. Hánytassam meg magam. Az. Még csak az kéne. Örülök, hogy most semmi sem akar kijönni. De anya hangja ki kívánkozik és nem tartja bent szavait, egyből rákapom tekintetem és felé is fordulok.  Bántanak-e a szavai? Igen, hát persze, hiszen az anyám vágja mindezt a fejemhez. Fogalmam sincs hogy a lassan tizennyolc évem alatt hányadik alkalom mindez? Oké, voltam már részeg, de ilyen állatságot még nem műveltem. Nem okoztam soha balesetet részegen autóval. Részegen vertem már meg másokat, az más volt, más érzéseket diktált, de ez most másabb fajta. Ettől félelmet és kesergést éreztem. Hányni akartam, de nem a megivott alkohol miatt. Saját magamtól leginkább. Undort érzek ha arra gondolok, hogy mennyivel hajtottam, hogy mennyit ittam, mennyi baromságot hordtam össze. Azonban anya szó szerint a fejemre olvassa a bűneimet és ezzel kiakaszt.  
- És ezt hányszor fogod a képembe dörgölni, he?! - dörrentem vissza, ingerültebb már nem is lehetnék, holott, de nagyon is felcseszett ezzel. A saját anyám. Elem hiszem. Már csak az kéne, hogy apa is rázendítsen, de ehelyett anyu folytatja.
- Hagyjál már ezzel... - szemet forgatok. Miért nem tud mással foglalkozni? Biztos akad más dolog is, ami foglalkoztathatná. De helyette csak felcseszi a kettőnk agyvízét. Már tudom honnan a temperamentumom. Nem tudok arra időt szakítani, hogy felmérjem a hirtelen előállt helyzetet, mivel agyamat hirtelen gondolatok tucatjai rohanják le és elvonják figyelmemet a lényegről, az igazságról, a racionális gondolatoktól.
Mi lesz a lánnyal? Mi lesz, ha a rendőrség több ízben fel fog keresni majd a balesettel kapcsolatban újabb kérdésekkel? Mi lesz, ha a szülei akarnak kártérítést, vagy valamit, amit nem lehet pénzben mérni? Mi lesz ha az élet gondol egyet és megleckéztet? Visszakapom én ezt még az élettől vajon? A zaklatott elmémben megfogalmazódó kérdések - nem várt módon - erőteljesen szíven ütnek. Keserűen veszem tudomásul, hogy szemeim szúrni kezdenek, a gyomrom is szűkülni kezd. Anya újabb kirohanása azonban nem segít. A szívem heves dobogással szinte felugrik a száradó torkomba, hogy ott lüktessen tovább, fájdalmasan, kínlódón, ritmustalanul vergődve, elállva a légcsövemen átjutni akaró oxigén útját. Nem szóltam, dühös tekintettel figyeltem anyám kifakadását. Érzem, hüvelyk ujjam reszketni kezd a folyvást feszítő indulatoktól. Követi a gyűrűs ujjam, középső, mutató, hüvelyk mígnem kénytelen vagyok ökölbe szorítani a kezem, hogy enyhítsem az idegölő érzést. Főleg azután, ahogy a pultnak csapta tenyerét. Nem rezzentem össze tőle, nem pislantottam, nem vonaglott meg arcom ettől. Vajon mi történne, ha meghalnék? Nem kellene ilyen rohadt veszekedéseket napi szinten átélniük. Csak ennyi... Eddig tart hát a nyugalom. Szólásra nyitom a szám, hogy beszóljak, ám nem jön ki hang ezúttal. Ám nem azért mert félnék apám reakciójától.
Nem tehetem... ezúttal ellent kell állnom a készítésnek, hogy beszóljak, hogy csúnyán megtépjem anyám egóját. Kussolnom kellene, de mikor annyira ki akar törni az összes undormány ajkaim közül...elfordítottam róla a tekintetem, a fejemet is, helyette egy fifikás, gúnyos mosoly telepedett arcberendezésemre. Figyeltem az italos poharakat, kettő volt belőle... Nem vagyok hajlandó erre gondolni. Miért vagyok ennyire meggondolatlan? Én? Meggondolatlan? Kinyújtom eddig ökölbe szorított ujjaimat, majd feszültségtől vibrálón végig simítok tenyeremmel homlokomtól egészen tarkóig a hajamon. Legszívesebben kitépném tőből ezeket! Anya abbahagyja a felém tett ócsárolását, majd visszavonulót fúj. Tekintetem rátéved. Megálljt kéne parancsolnom neki, de ezúttal a késztetést elhatalmasodik rajtam. Íriszeim, ha már ott maradtak, alapos pontossággal és ridegséggel mérik őt fel.  
- Aki nem bírja, minek iszik? - csattanok fel utána, ahogy látom merre megy. Eszembe sem jut, hogy más baja legyen, mint éppen a pia a gyomrában. Persze mit is tudok én a dolgokról...de jelenleg az sem érdekel, ha gyomorrontása van. Jelenleg utálok mindenkit ebben a tetves városban. Eszembe sem jut most visszafognom magam. A rohad ki nem adott indulataim, a pánik, ahogy újra eszembe jut az események oázisa... A feszültségtől lüktető levegő fojtóvá válik, mely mintha indaként tekeredne légcsövem köré. Kellene egy rohadt fájdalomcsillapító. Az pillanatnyilag nem érdekel, hogy anyám korábban mit mondott, hogy az altató mennyire nem tenne jót, de az arra vonatkozott. Most más kell. Talán ha azt teszem akkor, abban a pillanatban, amikor a rendőrkocsiban figyelem a történéseket...amikor megoldáson kattogtam...egy másik megoldáson. Félre kellett volna rántanom a kormányt, ahogy meglátom a csajt...félre rántani és beleszáguldani valami másba...akkor most nem kellene imádkozni az életéért. Káromkodok egy sort közben, míg a pohár viz felé fordulok, megragadom, majd vágom is bele a mosogatóba, míg elmegyek a közeléig. Összetörik, akkor ez van, de nem fogok meginni semmit. Most.

The Valderramas

Vihar előtti csend. talán így tudtam volna megfogalmazni azt, ahogy a férjemmel beszéltünk semmiségekről, mintha minden rendben lenne, miközben mindketten nagyon is jól tudtuk, hogy csak körbetáncoltuk az elkerülhetetlent és abban is biztos voltam, hogy kettőnk közül én leszek az, aki előbb veszíti el a türelmét. Mindig is így volt, az én vérmérsékletem sokkal hevesebb, mint az övé, holott ugyanúgy déliek voltunk. Bevándorlók, akik kihasználták az amerikai álmot és olyan otthont teremtettünk magunknak, amivel egy ideig igen is elégedett voltam. Boldog és nem is kívánhattam volna többet az élettől, mert egy szerető férjem volt, egy kisfiam, akit a halálomig szeretni fogok és csak remélni tudtam fiatalabb koromban, hogy olyan férfit fogok nevelni belőle, akire büszke lehetek, aki olyan értékeket visz tovább, hogy a szüleinek otthonról hozott hagyományai benne ötvöződnek és olyan kulturális hátteret biztosítunk neki, amit senki más nem birtokolt a környezetünkben.
Tévedtem. Soha nem hittem volna, hogy szülőként ilyen problémákkal kell szembenéznünk. Ahogy Miles szavainak eleget téve ismételten megjelent a színen Manolo, azt hittem, hogy egy kissé visszafogja és meghúzza magát, de nem is tévedhettem volna nagyobbat. Az erőszakosabb megmozdulására értetlenül pislantottam fel az arcába, mert nem értettem, hogy a dühét, az elkeseredését miért rajtam akarja levezetni, de ha fiam te így viselkedsz... A hirtelen fellobbanó haragom szinte bizsergette a bőrömet és az addigi kedvesnek hitt hozzáállásomat egy pillanatra figyelmen kívül hagytam, hogy rezignáltan, érzelmesség nélkül néztem végig azt, ahogy szinte úgy dobálta le az evőeszközöket az asztalra, mintha ehhez joga lett volna az éjszaka után. Valószínűleg a szavaim se segítettek a kialakult helyzeten, mert a felfortyanására összepréseltem az ajkaimat és elhúzódtam a pulttól, csak hogy az ujjaim lassú ritmusban ökölbe szoruljanak, majd kinyújtottam azokat. Hosszan, mélyen vettem a levegőt, de a feszültség makacsul ragaszkodott, Miles szavai még eljutottak hozzám, de a tekintetem már a tequilás üveget ostromló és forgató fiunkra vándorolt, ahogy azt is végigkövettem a pillantásommal, hogy aztán csak az amelyik kutya ugat, az nem harap stílusban arrébb tolta azt. Az addigi csendem túlságosan is hosszúra sikerült, mert szerettem volna, ha a keserűségem nem elegyedik a haragommal, az ijedtséggel, a tétovázással, mert ezekre a helyzetekre rohadtul nem voltam felkészülve, a picsába is. Próbáltam mélyen lélegezni, de amint megjelent mellettem Miles a tűzhelynél, eloldalogtam onnan, csak hogy megkerüljem a pultot, a fenekemmel befoglaltam az asztalnál a székemet. Évek óta mindig ugyanott ültünk az asztalnál és valahogy ez így volt rendjén.
- Igen, egyelőre még él a lány, Manolo. Én állok hozzá pozitívan? Nem én voltam az, aki beült ittasan a kibaszott autóba és nem én voltam az, aki elütött egy járókelőt, csak mert olyan meggondolatlan és felnőtt akartam lenni, hogy nem a biztosra mentem, hívva az anyámat, hogy hazavigyen. Vagy lett volna annyi eszed, hogy egy nyomorult taxit hívsz! - minden egyes szavammal egyre jobban elburjánzott bennem a harag, az eddigi nyugalmam és összeszedettségemet pedig úgy kukázhattam, ahogy Miles dobta ki a hagymahéjat korábban. Ismételten talpon voltam, hiába nehezedett el a testem a fáradtságtól és a kimerültségtől. - Tudod mit? Idd meg azt a nyomorult üveg tequilát, kerülj a detoxikálóba és aztán meg a börtönbe, ha véletlenül a lány tényleg meghal, csak mert nem volt akkora szerencséje, hogy a műtét után a szervei nem omlanak össze. Nincs bevédve a segged, mert itt Amerikában már nagykorúnak számítasz a törvény szemében, az istenért! És mit gondolsz? Mi történne akkor, ha te halnál meg? Majd meggyászolunk és az teljesen rendben van, szerinted? Mert annyival könnyebb lenne NEKÜNK is, ugye?! - a tenyerem csapódott neki dühödten a konyhapultnak, a tenyerem is belebizsergett az érzésbe.
- Elárulnád, hogy mégis miért vagy ennyire meggondolatlan? Annyira fel akarsz nőni, de ha éppen történik valami, akkor meg ezt csinálod... mintha... mintha... - megráztam a fejem is,  és amikor végre egy újabb, mély levegőt vettem, akkor éreztem meg, ahogy a feszültség, a kiadott indulat valójában lepacsizott a hányingerrel. Az epe íze karistolta a torkomat, a pánikkal karöltve pedig a gyomorideg bejelentkezett, ezért a jobbom a hasamra simítottam. Élesen vettem egy mély lélegzetet és próbáltam lassan kifújni azt, de csak sokkal rosszabb lett a helyzet. - Ha megbocsátotok.. - már fordultam is ki a konyhából, hogy a mosdó felé iramodjak gyors léptekkel, magam mögött olyan erővel becsapva az ajtót is, hogy még annak tokja is beleremegett. Épp, hogy csak elértem a wc csészéig, csak hogy másodpercekkel később a könnyeimet töröljem ki a szemeimből a testemet eluraló erőlködéstől.

To Gaby and Manolo

Bíztam benne, hogy a konyhában majd megoldódnak a gondjaink, mert mindig volt egy helyes irány, ha itt gyűltünk össze. Kemény órák vannak a hátunk mögött és egyikünk sem repesett az örömtől. Külön utakon folytatódott volna a reggel is, ha Manolo épségben hazajön a buliról, mert Gaby se jött volna utánam, de felmerül bennem a kérdés, hogy akkor a kislány ágyában kötöttem volna ki? Külön éltünk és a váláson gondolkodtunk, de még nem írtuk alá a papírokat és mindketten hordtuk a jegygyűrűnket. Valahol a köztes ösvényen sétálgattunk, de végső döntést még egyikünk sem akart hozni. A rosszra fordulás pillanatában azt mondtam volna, hogy az a legegyszerűbb, ha hivatalosan is szétválunk, de időközben kiderült, hogy megint szülők leszünk és az elsőszülöttünk sem éppen remekelt. Az iskolai eredményei romlottak, a bulik száma ezzel párhuzamosan emelkedett és ki tudja még, hogy miben vett részt, amiről nem tudtunk és arra várt, hogy napvilágra kerüljön. Óvni szerettük volna Manolot a tragédiáktól, mert mindketten féltünk, hogy ennél rosszabb süllyesztőbe is kerülhet, ha úgy érzi, hogy nem vagyunk mellette. A hazugságban élés egy ideig működött is, de két lakást fenntartani és úgy tenni, mintha ez nem terhelné meg a számlánkat…tévedés lett volna. A gyerekvállalásról már nem is mertem az anyagiakat elővenni, és jóslatokat tenni, mert elmegyógyintézetbe mehettem volna önszántamból. A mocskos pénz volt az egyik oka annak, hogy megromlott a frigyünk, a másik az, hogy fontosabb lett a munkám, mint a családom. Vékony jégen táncoltam, ha a börtöni munkaóráktól volt szó, mert ahhoz, hogy előrébb tudjak menni sajnos sok mindent fel kellett áldoznom. Nem értem oda időben a szülői értekezletekre, de még olykor azt is elfelejtettem, ha valami családi eseményen kellett részt vennünk. A hétköznapok beszippantottak és meg is lett az eredménye annak, hogy egy kicsit lankadt a figyelmünk.

Megint zakatoltak az agytekervényeim, de nem kerültem közelebb a megoldáshoz, csak azt tudtam, hogy most itt kell maradnom, mert a fiamnak és a feleségemnek is szüksége van rám. Magamra vállaltam a reggelikészítés szerepét és neki is láttam a hozzávalók begyűjtésének, amikor megjelent a színen elsőként a nejem. Gabyn érezhető volt a feszültség, de megmosolyogtatott a viselete. Otthon nem villogtatta meg a nőies oldalát (kivételt képezett ez alól a hálószoba és néha a zuhany is), csak előkapta az egyik régi pólómat és abba bújt bele. Most sem cselekedett másképp, én meg ösztönösen a hasára pillantottam. Az okosok már észrevehették a gömbölyödést, de ügyelt rá, hogy ne annyira legyen még a kirakatban. Az első veszekedésünk is abból adódott az elmúlt időszakban, hogy meg szerette volna tartani, csak én másképp láttam a helyzetünket, mint ő. Hallgatólagos megegyezés lett végül, és immár nem volt visszaút. A felelősség az én vállamat is nyomta, mert nemcsak ő volt jelen, amikor összehoztuk. Negyvenes fejjel már nem rajongtam úgy, de ha belegondoltam, akkor mégsem volt ez annyira rossz. Tündökölt a várandóssága alatt, ez még a leghülyébb férfinak is szembetűnő lett volna. A tequilás üveg láttán kicsit megemelkedett a szemöldököm, de a vízzel igyekezett csillapítani az idegrendszerét, de én bevállalós voltam és kértem egy pohárral. Lehörpintettem egy szuszra, de volt annyira figyelmes, hogy még eggyel megkínáljon.
- Nem volt elég az este? – nevettem fel, de az egészségére a magasba emeltem és megint lehúztam, hogy végigmarja a torkomat a szesz. A gyomromnak is jót tett a meleg, de már vágyakoztam valami tartósabb szénhidrát után.
- Magában megetted a hagymát?! – hallottam már hajmeresztőbbet is, de csak megráztam a fejemet és folytattam a zöldségek felszeletelését, mialatt a fiunk is tiszteletét tette a konyhában. Az arca még így sem volt jobb színben, de legalább már a haja és a ruhája megváltozott és némi emberségesebb kinézetet kölcsönzött neki. A tinédzserkorszak még frissen élt az emlékezetemben, hogy milyen voltam én is, de soha nem szegültem ellen a szüleim parancsának. Manolo előszeretettel emeli meg a vérnyomásunkat, de most nem hagytam, hogy tiszteletlen legyen és én magam megyek utána. A kendőt a vállamra terítettem és felrántottam a kanapéról, hogy aztán a tarkójánál támasszam ki és elmagyarázzam neki, hogy miként is mennek idehaza a történések. Szépen kértem, amit akartam, de azért éreztem, hogy megrándul a gyomrom is. A fogásból kiszabadította magát és valami kínai filmjelenetből adózva állt be, mintha harcra készülnénk. Utána csendben hagyta el a terepet és ment vissza a konyhába. Pár másodpercnyi szünetet engedélyeztem magamnak és megmasszíroztam a halántékomat, hogy a családom után menjek. Az evőeszközök kipakolása sem ment zökkenőmentesen és már vártam, hogy mit fog szólni Gaby, de azt hiszem, hogy mindketten a másik lépésére vártunk. A hagymának a felvágását fejeztem be, de megint megütötte a fülemet egy olyan megjegyzés, ami idegen volt a fiamtól is. Mély lélegzeteket vettem és kidobtam a héjakat a kukába, és Gaby kérdésére pillantottam fel.
- Még nem volt időm rá. – válaszoltam neki és a tojásokat felütöttem egy tányérba, de Manolo csak kerülgette a pultot, meg néha az alkoholos üveget. Beízesítettem és elővettem a serpenyőt, de megtörve a nagy mélázását most felszólítottam őt.
- Szerinted mennyivel lett volna egyszerűbb, ha te veszel oda? Az ostobaságod felfoghatatlan. Mást nem látok, csak sajnálkozol, de még megoldást nem kerestél a bajra. Elütötted, de nem halt meg. Abból kell építkezni, ami van és ha folyton siránkozol egyikünknek sem lesz jobb. Ideje lenne felnőni fiam és nemcsak várni, hogy mi lesz. Melletted vagyunk, és ha még egyszer meghallom, hogy ilyeneket mondasz, akkor biztos lehetsz benne, hogy megkapod életed első pofonját is tőlem. Hánytasd meg magad bánom is én, de fejezd be az önsajnálatot. – mondtam neki és nekiláttam az omlett elkészítésének.

my family

━━━ "Live your life that the fear of death can never enter your heart."

Nem hevertem még ki a történteket. Ki lehet egy ilyent, egyszer rendesen, vagy legalább a töredékét? Vagy ez belém izzott teljesen, míg meg nem halok? Nem kell megbocsátás, az ilyenekben nem igazán hiszek, hogy egy ilyentől jobb lesz majd. Megbocsájtják a tetteimet és soha nem lesznek rám mérgesek...attól még ugyanúgy szar érzés marad utána is. Életkedvem nem volt, még annyi sem...nem akartam egy légtérben maradni senkivel sem, a gondolataim ezen az egész őrülten kattogtak. Meg a fejfájás is tett rám...szívességet is tehetne, de nem! A víz visszautasítása könnyedén ment, azonban a kanapére való leülés után apa érkeztére már nem számítottam.  Meglepett a mozdulattal. Arra meg pláne nem számítottam, hogy felhúz onnan és a tarkómra fog. Hirtelen és meglepetésként ért mindez. Ezer meg egy érzés kerített hatalmába ahogy ehhez folyamodott, végül még a megszólalása sem segített ebben az egészbe. Már nem voltam részeg...azt hiszem, már a józanabbik felem diktált, így az, hogy hevesebben reagáltam, ez már annak a jele volt.  
- Mit csinálsz? - törtem meg végül a csendet kicsit talán mérgesebben reagálva erre szinte azonnal és kiléptem a fogásból. Apa felé fordultam teljes befeszült testtartással, valahogy sose szerettem az efféle cselekedeteket. Tőle meg szinte idegennek hatott. Haragudott. Megértem, tényleg megértem. Én is roppant mód gyülölöm magam emiatt, de visszaforgatásra nincs mód. Ez van. Megtörtént. Nincs mit csinálni. Dühönghetnék, de semmi értelme nem lenne. Pedig kiadnám magamból nagyon szívesen az egész éjszakai történéseket... Hátráltam apától, leszartam a papucsot, ott marad, ha ránk szakad a plafon is, leszarom az egészet. Végül a konyha irányába léptem, anya tekintetét pedig kerültem. Apa szavai jártak az agyamban...fosul érezném magam? Ha fosul érezném magam, akkor nem itt lennék. Keegant cumiztatnám jóízűen... ez az érzés, ami jelenleg körül ölel...sokkal rosszabb a fos érzetnél! Anya mellé léptem, majd az evőeszközökért nyúltam a kezébe, ha adta, ha nem, akkor is megszereztem tőle erőszakos hirtelen mozdulattal. Ezzel már nem kell törődnie. A másik dologgal sem kellene, de mégis... Megint a vízzel jött, szavaira pedig csak felhorkantam. Bemutatkozni neki, mert megfogom inni mindazt...aha, majd, ha nem akar minden egyes korty visszajönni, majd akkor leküldöm azt is. Addig meg hagyjon lógva ezzel. Ám replikát nem kapott rá, de nem is mozdultam meg, hogy tegyek bármit az ügy érdekébe. Lógva hagytam az ivás témát. Ami meg a többit illette.  
- Nagyon pozitívan állsz hozzá! Egyelőre?! Ezerszer jobb lett volna, ha az én testem csapódott volna annak a szarnak! - morogtam dohogva halkan, miközben az evőeszközökkel az asztalig battyogtam, hogy letegyem őket egy helyre, majd ahová épp kedvem tartotta csak szétosztottam mindenkinek egyet mindenből. Aztán ha senki sem tartott vissza, úgy oldalogtam oda a pulthoz, hiszen felfigyeltem arra az üvegre. Tequila. Magamhoz húztam, meglötyköltem unalmas fapofával, majd elolvastam a feliratot rajta. Elidőztem rajta, de csak visszakerült a pultra. Sok galibát okoztam az elmúlt órákban, így nem kellene újból leinnom magam a sárga földig. Visszatoltam, hogy távolabb legyen tőlem. Nem sok kell amúgy hogy újra az üveg aljára nézzek, de azt hiszem ennél jobb nevelést kaptam...vagy csak a határvonalak. Franc se tudja. Szó szerint elnyújtóztam a pulton, ahogy az üveg is odébb került és ha nem tartottak fent addig, ki is használtam azt a másodpercnyi semmittevést. Utána hallgattam csak a kettejük diskurálását apa munkahelyéről. A tekintetem a nekem szánt pohárra siklott, lassan oda nyúltam érte, majd felemeltem az ajkaimhoz, ám úgy remegett a kezem, mint egy rohadt rossz alkoholistának. A stressz. Szóval inkább visszaejtettem a pultra a vízzel telt poharat és farkasszemet néztem vele. Hátat fordítottam az egésznek végül és neki dőltem a pultnak, karjaimat összefontam magam előtt.  Nem néztem rájuk. Nem mertem, vagy csak a gondolataim keveregtek előttem. A baleset pillanata minduntalan felrémlett, ahogy a lány nekicsapódott a szélvédőnek. Libabőrösek lettek a karjaim a dologtól. Szapulom magam is saját magam a történtekért, pontosan úgy ahogy a leány szülei engem. Vajon mi lesz ezután? Mi lesz ha bosszút akarnak? Mi lesz ha nem hagyják ennyiben és a saját szájízük szerint csinálják a dolgokat? Mi van ha nem elégednek meg azzal, hogy a lányuk egyelőre életben van? Mi van ha ők is ugyanúgy gondolják, ahogy én? A fordított dolog. Kinek lenne könnyebb? Ezer meg egy felé száguldoztak a gondolataim, ahogy a padlót fixíroztam mozdulatlanul.  

The Valderramas

Azt mondják, hogy egy anya mindig aggódik a gyermekéért. Azt is, hogy nem a babakor a legnehezebb, hanem az, amikor már csibész és zsivány a kislurkó és olyan aranyos baromságokat csinál, hogy előbb kötözné le a szülő a gyerekét. Sosem szűntem meg aggódni Manoloért, de a szülői kötelességeken túl feleség és dolgozó ember is voltam, így a figyelmem is sok esetben megoszlott, s igyekeztem mindenhol a maximumot nyújtani - talán a munkámban még inkább perfekcionista voltam, mint az életem másik szakaszaiban - az utóbbi hetekben és hónapokban mindenképpen. A házasságomban felmerülő problémákat igyekeztem a vásárlásokban kiélni és be kellett látnom, hogy bizony csak ideig-óráig tudtak megnyugtatni a számlák és nyugták, míg már azt nem éreztem, hogy annyi mindent felhalmoztam, hogy abból tíz másik család bőven képes lenne ellátnia magát. Menekültem.. a problémák elől, hogy szembenézzek azzal, hogy a szülőségemet is elcsesztem, mert nem csak az otthoni civakodások merítettek, sokkal nagyobb gondokkal kellett szembenéznünk Manolo iskolai kihágásai miatt. Tudtam, ha csak egy pillanatra is megállok és megpróbálnék pihenni, akkor bizony olyan ólmos fáradtság roppantana ketté, amivel úgyszintén nem akartam szembenézni. A lépcső minden egyes foka lefelé újabb és újabb nehézséget szimbolizált a konyhába menet, s mégis a konyha jelentette az otthont ebben a szűkös egyetlen másodpercben, mert az az ember állt ott, akivel otthonnak éreztem minden olyan teret, ahol megjelent ő. Miles ténykedésébe nem igazán akartam beleszólni, mert ha kettőnket nézem, akkor ő egy Michelin csillagos chef volt, én meg csak a mosogatókislány, de valahogy mindig is vonzott az, ha valaki nem átlagos.
A már-már kérdőre vonó pillantása kereszttüzében képzeltem a vizemet tequilának - és úgy is öntöttem magamba, mint húsz évvel ezelőtt, az egyetemi képzésem során az alkoholt - akkor is, amikor megismerkedtünk.


- Nyugi, tudom, mit csinálok! - csücsörítettem. - Ezek a híres utolsó mondatok is, nem igaz? - rávillantottam egy mosolyt, nem kényszerből és nem is azért, mert olyan vidám lettem volna - tragikomikus és borzalmas volt az elmúlt tizenakárhány óra. - Ahogy óhajtja, señor Valderrama - eleget téve a kérésének egy újabb poharat szedtem le, csak hogy gyors ritmusban tölthessem meg azt alkohollal, amit átcsúsztattam neki az asztalon, és ha eltűntette azt, kérnie sem kellett, egy újabb adaggal leptem meg őt, akarva-akaratlanul is, sóvárogva szippantottam bele a tequila illatába az üveg nyaka felett. Bajom nem lehet tőle, nem igaz? És ha már a hányásnál tartunk, akkor ez biztosan nem segített, az egyébként imádott illat most gyomorforgató szaggal lepte el és ülte meg a gyomrom.. végigkaristolva a torkom és epeízt varázsolt a nyelvemre is. Azonnal távolabb tettem le magamtól, miután a kupakot visszatettem rá. - Még csak kísérletezek, hogy mire hogy reagálok... három napja egy csomó hagymát szopogattam el csak úgy, mert vágytam valamire - az evési szokásaim egyszerűen kiakasztottak mostanában, de ameddig kívántam bármit és valamit, addig talán jobb volt a helyzet. Ahogy meghallottam, Manolo érkezik, a pillantásom a fiunkra vándorrolt. Már töltöttem is neki egy pohár vizet, kérve, hogy legalább ennyi legyen benne.. mert mióta a baleset helyszínén találkoztunk vele, szinte semmit sem vett magához és ez több volt, mint aggasztó a helyzet súlyossága ellenére is. Az elutasításra, majd a helyesbítésre élesen vettem a levegőt, tenyereimmel támasztva meg a konyhapultot is, csak azért, hogy aztán az elforduló gyerekünk hátát nézzem addig, ameddig a kanapén nem huppant a teste. Megráztam a fejem is, elszámolva magamban gyors ritmusban tízig, de Miles megelőzött és a gyerek után ment. Én nem.. csak végighallgattam az apai szigorú szavakat. Az állkapcsom megfeszült a ki nemadott feszültségtől, a le nem vezetett stressztől és a testemet gúzsba kötő fáradtságtól. Kihúztam a fiókot, hogy elővegyem az evőeszközöket, a felső szekrényből pedig a tányérokat. Ha megjelentek a konyha bejáratában ismét, Manolot néztem meg magamnak hosszan.
- Mutatkozz be kérlek a víznek. Bánom is én, hogy spanyolul, angolul vagy jelnyelvvel teszed, de akkor is megiszod - biccentettem a pohár felé, ami a pulton csak rá várt. - Az altatót meg elfelejtheted. Alkoholra a legrosszabb döntés lenne, ha nem is vagy már részeg. Főzhetek kávét is, de elég legyen ebből. Egyelőre nem halt meg senki, Manolo, nem temetkezünk - megkerülve a pultot a tányéralátéteket pakoltam le az asztalra, csak hogy aztán a terítésre koncentráljak minden szükséges tárggyal, ha Manolo végül mégsem segített be. Ha mégis segédkezett, akkor az egyik fordulásnál gyengéden végigsimítottam a lapockáján, hogy érezze, nincs egyedül. És nem fogunk harakirit sem elkövetni, mert legyen bármilyen nehéz is az élet.. attól még szerettem őket teljes szívemből. Három perccel később már tényleg beindítottam a kávéfőzőt, miután másodjára vizet is tettem bele.
- Felhívtad a börtönt, ameddig fent voltunk? - érdeklődtem Milestól, ahogy rá pillantottam, mert említette, hogy mára szabadságot kér. Ezek szerint dolgozott volna. Vajon ha nem zavartam volna meg a kis légyottját azzal a kislánnyal.. vele töltötte volna a múlt éjszakát? Most köszönt volna el tőle? Istenem, egyszerre csak egy probléma. Nem lehetne elég egyetlen nyomorult probléma?