The case of the "Railroad Corpses" Killian & Horatio

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

Nem éreztem butaságnak, bár lehet kissé előre örültünk. Én nem gondolnám, hogy ostobaság, hiszen ez nem elbizakodottság, csak egyszerű öröm. Öröm, mert elértünk valami haladást, holott eddig egy helyben toporogtunk. Én is úgy éreztem, hogy haladunk, de tudtam, ebben a nyomozásban nem ritka, ha egy hirtelen jött haladás zsákutcában végződik.
Nem is olyan régen nagy lendülettel száguldottunk előre, a szál pedig egy betonfalban végződött, a kocsink pedig összetört. Sértetlenül megúsztuk ugyan, de nem esett jól egyikünknek sem, hogy a biztos nyom holtan feküdt a lakásban.
A nyomok újabb nyomokat szültek, de tényleges előre lépést egyik nyom sem hozott. Ki tudja a mostani szál mit eredményez majd. Lehet Diego Ramos is rég halott. Annak nem örülnék egy szemernyit sem.
Én is annak örültem volna a legjobban, ha a fiatalokat nem kellene kitennünk az életveszélynek, ha nem kéne őket beavatni mi vár rájuk, de oly távolinak láttam még az eseményeket, hogy azzal nyugtattam magam, talán senkinek nem kell már meghalnia.
Killian kocsijával mentünk, én az anyósülésen ültem. Jól esett az ablakon beáramló menetszél, közben pedig csupafül módjára hallgattam Killiant, aki egy orvost próbált rámtukmálni. Az jó pont volt, hogy nem nem volt valami nagy név a szakmában. Nem örültem volna, ha valami upper side-i méregdrága sztárdoki lenne. Jobb szerettem volna én is olyat találni, aki még csak egy nem túl ismert, de jó szakember, akihez, ha elmegyek, nem keltek majd feltűnést.
Szó mi szó, Killiannek sikerült rövid idő alatt jól kiismernie. Cseppet sem vettem jó néven, ha a leendő orvosom rám telepedne és megpróbálná az életemet átírni, befolyásolni. De gondoltam Killian is tudja hol a határ és nem akar majd átprogramozni, mint valami robotgépet, vagy komputert. Annak csúnya vége lenne, én pedig szeretném megőrizni a jó viszonyt.
Nincs azzal gond, ha egészséges koffeint hoz kávé helyett, megpróbál tanácsokat adni, de ha elkezdené átalakítani a lakásom, az irodám, altatókat írna fel, eldöntené mit egyek, igyak, mit vegyek fel, az éjszaka közepén rámcsörögne biztos otthon pihenek-e és nem a városban kódorgok valahol, akkor lehet lenne hozzá néhány keresetlen szavam, ha le nem lőném. Tapasztalt nyomozó vagyok, el tudnám követni a tökéletes gyilkosságot.
Ezen a ponton még nem tudtam, hogy egyszer még én, tapasztalt nyomozó is kerülök majd hihetetlen, abszurd helyzetbe.
Elkértem tőle az orvos telefonszámát és beírtam a telefonomba.
- Fel fogom hívni. Egész tetszetős ez a leírás. Helybéli? - kérdeztem, mivel nem szeretnék túl sokat utazni egy agyturkász miatt. Jó, oké, biztos nem egy Miami Beach-i dokit ajánlott, de nem szeretnék órákat autózni. Inkább olyan dokit választanék, aki a közelemben lakik.
Választhatnám akár Killiant is, de... ahhoz előbb meg kéne őrülnöm. Egyrészt, együtt dolgozom vele, nem szeretnék neki túlzottan megnyílni. Másrészről pedig túl rátartniak érzem,

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald**

Horatio & Killian

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Úton a társkereső cég épülete felé felvetettem Horationak egy újabb nevet, aki esetleg segítene neki megküzdenie a pánikrohamaival, illetve, minden mással, ami esetleg még a beszélgetések alatt felfedeződne. Bár nem ismerem olyan jól Josephet, mint Shanet, de sok jót hallani róla, és azt hiszem a felügyelő igényeinek is teljesen megfelelne. Nem hiszem, hogy a szemében nagyobb esélye van bármelyik lélekdoktornak is, de egyrészt tudatni akartam, hogy nem feledkeztem el róla, másrészt pedig, ha esetleg még is érdeklődni kezdenek irányukba, legalább lesz választási lehetősége. Így hát a pozitív visszajelzés után meg is jegyzem magamnak, hogy a nap végén felhívom vagy írok egy email a doktornak, hogy az én ajánlásommal esetleg vegye előbbre Horatiot, lévén, hogy nyomozó és problémája kihat a munkájára. Persze azt is hozzá teszem majd, hogy csak amennyiben a felügyelő is keresni fogja. Mert most bizony lebukik, ha nem.
- Azt hiszem igen. Sőt, ha jól tudom az irodája is közel van a lakhelyéhez, bár ez igazából nem jelent semmit. - vonom meg vállam, miközben az utat figyelem, kezem pedig a kormányon. - Az is lehet, hogy közelebb laknak egymáshoz, mint gondolná. Akárhogy is, érdemes felhívni. Legalább is tenni egy próbát. - felelem, ahogy szép lassan el is érjük úticélunkat, ahol ha nem akadna út melletti parkolási lehetőség, úgy a cég parkolójába vagyunk kénytelenek bemenni, ahová minden bizonnyal be is engednek, ha a felügyelő felmutatja a jelvényét, elvégre még is csak hívatlan vendégek vagyunk. Már csak abban reménykedem, hogy legalább a gyanúsított fülébe nem jut el az érkezésünk, mert akkor bottal üthetjük a nyomát. Mondjuk legalább nagy eséllyel bebizonyosodna, hogy ő a gyilkos, ha netán még is menekülőre fogná.
- Remélem elkapjuk, anélkül, hogy bárkinek is baja esne. Elég volt a fogócskából és a halálból. - sóhajtom, ahogy leállítva a motort, ki is szállok a kocsiból, de megvárom a nyomozót is, elvégre ő vezeti a nyomozást, így neki kell vezetnie is.

thx.

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

Miután lebeszéltük a pszichiáteremet leparkoltunk egy külső parkolóhelyen, valahol az út mentén, ahol nem zavartunk sok vizet és elindultunk a cég felé. Szerencsére nem kellett olyan sokat mennünk, nem a világ másik végén kellett leparkolunk.
A portán felmutattam a jelvényem.
- Sinclair felügyelő, NYPD. Ő Dr. Grimwald, profilozó. Diego Ramoshoz jöttünk.
A portás hölgy eléggé meg volt illetődve, de végül válaszolt.
- Második emelt, a neve kinn van az ajtón.
- Köszönjük.
Elindultunk hát az irodája felé, de mikor megérkeztünk, üresen találtuk azt. Vártunk, hátha csak WC-re ment ki, de nem tért vissza. Megnéztem a monitort, mely az asztalán helyezkedett el. Valahol itt kellett még lennie, mert munkában volt még. Valamin dolgozott, amihez nem igen értettem. Ha jól láttam, valami statisztikán dolgozott.
Mikor továbbra sem került elő a társamra pillantottam. Bekopogtunk néhány másik irodába is, hogy hátha csak átment beszélgetni, vagy valaki tud-e róla valamit. Megnéztük a közös étkezőt is, de ott sem volt, nem szünetelt. Mivel kintről jöttünk be, kint sem volt cigarettát szívni.
Márpedig valahol lennie kellett.
Már éppen arra gondoltam visszamegyünk az irodába, hátha visszatért, ha pedig nem, akkor kénytelenek leszünk átnézni minden irodát, ha kell, erősítés segítségével, amikor férfi sikoly csapta meg a fülem. A férfi WC felől érkezett.
Gyorsan leakasztottam pisztolyom és berontottam az ajtón.
- Rendőrség! - pillantottam ide-oda magam előtt tartva a pisztolyt, hogy szükség esetén meg tudjam húzni a ravaszt, ám csak két rémült férfit láttam, akik azt látták, hogy vértócsa folyt ki egy WC fülke alól. Megráztam, megütögettem az ajtót, de belülről be volt zárva és semmi életjelet nem hallottam.
Felkapaszkodtam az ajtót tetejére és benéztem. Természetes Diego Ramos ült a WC-n, de nem akárhogy. Elvágott torokkal. A kés nem volt sehol.
Leereszkedtem, majd megütődve fordultam a profilozó felé.
- Meghalt... elvágták a torkát - hagytam hatásszünetet. - Ez egy bázárt WC fülke. Mégis hogy történt? Nincs ott a kés se.
Szemügyre vettem az ajtót. Persze át lehetett mászni az ajtó felett, de sem belülről, sem kívülről nem láttam jelét annak, hogy a tettes - aki minden bizonnyal véres lett - átmászott volna, miután megölte.
Elővettem a telefonomat és már csörögtem is Bastionnek.
- Végzett?
- Pont hívni akartam, igen.
- Remek. Jöjjön a társkereső cég épületéhez és hozzon magával legalább három szolgálatikocsinyi tisztet. Gyilkosság történt.

Nagyjából fél óra telt el, mióta telefonáltam. Azóta Bastion is csatlakozott a társaságunkhoz, a körendőrök pedig lezárták az épületet, mindenkit igyekeznek kikérdezni. A helyszínelők már megkezdték a munkát, ami a fülke ajtajának leszerelésével járt.
- A gyilkos itt van az épületben - mondtam biztosra véve, főleg, mivel a portás szerint legalább három órája senki nem hagyta el az épületet, a gyilkosság pedig kb. egy órája történhetett.
- Akárhogy is, innen ma nem megyünk úgy el, hogy a tettest ne vernénk bilincsbe. Itt kell lennie és el fogjuk kapni. A folyosókon sajnos nincs kamera, de valakinek itt ma véres lett az inge és...
- Felügyelő... - szakított félbe Bastion. - Bizonyára nem csak az inge. Szerintem az egész ruházata úszott a vérben, ha abban a bezárt fülkében együtt voltak. De hogy... kimászott? Sehol vér.
- Még ha kívülről fel is mosott, lemosta az ajtót, belülről biztosan nyoma kellene, hogy legyen, ott pedig nem tudott takarítani.
- Ez igaz. Mi van, ha az áldozat zárkózott be, mikor megtámadta őt?
- Nem, az nem lehet. Elvágott torokkal már senki nem zár be ajtókat, még akkor, se ha WC ajtó. Főleg nem ilyen újszerű zárt. De a gyilkos nem is hagyta volna.
Kinéztem, majd odaszóltam az egyik tisztnek.
- Találtak már valamit? Véres ruhát, kést? A kamerák?
- Még semmi. A folyosókon sehol nincs kamera, csak az aulákban és irodákban. Na meg épületen kívül.
- Eredményt szeretnénk.
- Igyekszünk.
Visszatértem Killian és Bastion társaságába a tetthelyre.
- Mit tudott meg a késről?
- A Christie's New York aukciósházban kelt el 2021-ben egy árverésen nem kis pénzért. Egyedi darab, ezt az egyet gyártották belőle csak, azt is megrendelésre. A megrendelő David Hawk volt, egy Philadelphiai üzletember, de már meghalt.
A vásárló, aki az aukciót megnyerte, Naomi Brett. 2023. 01. 09.-én halt meg autóbalesetben, a házát pedig a halála éjszakáján kirámolták, csak a bútorok maradtak meg.
- Ez érdekesen hangzik. Van képünk Naomiról? Mit tudunk róla?
- Igen, itt van - tartotta felénk a tabletet.
Azt hiszem a kép önmagáért beszélt. A fehér bőrű, visszafogottan sminkelt, szőke hajú, elegáns fiatal hölgy.
- Doki... azt hiszem ez elég sok mindent megmagyaráz. A hölgy szakasztott úgy néz ki, mint az áldozatok.

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald**

Horatio & Killian

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Azt hittem most sikerülni fog, hogy elkapjuk a tettest. Vagy ha nem is, de egy kis kergetőzés után nyakon csípjük. Hogy vér már nem fog több folyni. Egyszerűnek tűnhetett, de azt gondoltam épp elég húzós és kemény napokon voltunk túl. Előbb vagy utóbb a célba kell, hogy érjünk és úgy érzem tartjuk a tempót, még ha picit le is vagyunk maradva a gyilkostól. És most? Nagyjából egy órával azután, hogy magabiztosan vágtam be a kocsim ajtaját, itt állok az első számú gyanúsított holttestének vér tócsája előtt zsebre tett kézzel, a tükör képem bámulva benne, nem kevés csalódottsággal. Mintha a sors egyszerűen gúnyt akarna űzni belőlünk. Mert célra vezet, de mielőtt elérnénk elveszi a lehetőségét is, hogy kezdhessünk vele valamit. Mindig halottakba botlunk. Még ha bűnösök is akadnak köztük.
Horatio is ideges, látom rajta, hallom is. Gőzünk sincs hogyan jutott be és ki a gyilkos, de azt gondolja még itt van az épületben, pedig erre csupán annyi szóbeli bizonyítékunk van, hogy a portás hölgy azt mondta. Nem tudom. Vezettek már félre, akarva, akaratlan. A gyilkos pedig egy félórával előbb érhetett ide, mint mi. Tehát nagyon közel voltunk, ő is nagyon közel lehetett hozzánk. Talán lehallgatja a telefont? Vagy feltörte a rendőrségi adatbázist és látja mikor miről beszéltünk? Én az öngyilkosságot sem vetném el, s talán a kés pont úgy esett a földre, hogy valaki fel tudta markolni. Még nem tudom miért, de akár ez is megtörténhet. A kés utolsó tulajdonosának beazonosítása nekem nem mondott sokat azon túl, hogy valóban hasonlított az áldozatokra.
Éppen végig dörgöltem arcom két kezemmel, hogy valahogy magam is hasznosítsam, mikor rég hallott, de ismerős hang ütötte meg fülem. Le is engedtem kezeim és a hang irányába fordultam, ami Ramos testének iránya felől jött. Háttal volt ugyan, de szőkés- váll alá érő hajáról, beszéd közben folyton ide-oda billegő buksijáról és a helyszínelői baseball sapkáján díszelgő kitűzőkről már méterekről is felismertem volna.
- Cupcake? - léptem oda zavartan, mire a huszas éveit taposó leányzó megszeppenve kapta körbe fejét, miközben felállt a testtől, egyik kezében egy csipesszel a másikban egy üvegcsével. Nem sokan hívták így, azt is szigorúan családikörben és kiskorában. De a jelenléte engem is úgy meglepett, mint őt én. Hátra is hökkölt, majdnem a Ramos ölébe esve, a többiek tartották meg, de hamar kilépett a fülkéből, hogy biztonságosabb helyen is alaposan szemügyre vegyen.
- Killian bácsi? - kerekedtek el szemeim, de mihelyt megbizonyosodott róla, hogy nem képzelődik a nyakamba vetette magát, persze a segítségemmel, mert felérni nem biztos, hogy felért volna. Aztán leengedtem a földre.
- Azt hittem felhagysz a tanulással és körbeutazod a világot. Nem gondoltam volna, hogy végül...? - ki sem várja, sose volt egy türelmes, de minden lében kanál kölyök. - ...levizsgázom? Hát igen. Fel is hagytam vele, de akivel körbeutaztam volna a világot... valaki mással szállt fel arra a bizonyos vonatra, szóval... inkább visszaültem a padba, és ja... helyszínelő lettem! - pózolt be hozzá a béke jeleit mutatva. Tulajdonképpen semmit sem változott, csak most már komoly dologgal foglalkozik. Nem úgy nézett ki, mint akit még mindig nagyon megviselne a dolog, pedig nem lehetett az túl régen. Itt sem dolgozhat olyan régen, mert egyrészt szerintem tudtam volna, ha egy rokonok közénk áll, másrészt a sapkája még szinte teljesen új, vagy az is, szóval mostanság kapta. Egy kicsit még beszélgettünk, ő se hitte volna, hogy itt talál, azt hitte magánban "nyomom", de mondtam, hogy nem, abban éppen nem, de besegítek egy kollégának - oké, a mondatban barátként hivatkoztam Horatiora - és néha kijövök terepre is. Szóval oda is mentünk hozzá.
- Hellóka! - tárta szét karjait, hogy a férfit is letámadja jókedvűen egy öleléssel. - Killian bácsi barátja az én barátom is. Bellatrix Grimwald vagyok, drága unokahúg, a comic-conok elkötelezett cosplayese és az új zöldfülű helyszínelő. - vigyorogta, de egy percig sem zavartan. Olyan volt, mint a Duracell nyuszi. Nem akartam sokáig zaklatni a felügyelőt, Cupcake ragaszkodott, hogy megismerhesse - szomorkodott, hogy nem igazán találta meg még a közös hangot a többiekkel -, így gondolta, ha már mi "barátok" vagyunk...
- Trixie, ő itt Horatio Sinlair felügyelő. - mutattam be röviden a nyomozót, és szívem szerint tereltem is volna vissza, mikor Trixienek eszébe jutott, a poén, amit még korábban mondtam neki, mikor megismertem Horatiot.
- Ó, basszus! Hát én tudom ki vagy! Killian bácsi már mesélt rólad korábban. Emlékszem! - legyintett, hogy hát pont neki ne ugrana be, és el is kezdte énekelni. - My name is Rex. I am best friends with the people. Rex, I'm going out on a struggle! - még a kezeivel is "táncolt", sőt valaki a háttérben is hozzá énekelt a refrénhez, miközben én Horatio mögé állva, igyekezvén kikerülve a látószögét, összeszorított fogakkal jeleztem egy nyakelvágós improvizációval, hogy ezt ne. Trixie persze hozta a formáját. Abba hagyta az éneklést, majd zavarodottan nézett rám.
- Hogy mi...? - ismételte el a kezével, amit én mutogattam. - Ja, hogy elvágott torok! Ó, igen, jó is, hogy mondod, bácsikám! - intett, hogy kövessük a wc fülkéhez.
- Szóval, a csoresz pali alaposan kivérzett, és pechetekre... remélem, hogy nem baj, ha tegeződünk, öregfiú... - mutatott el Horatio felé, majd folytatta a magyarázatát. - ... nem sokkal azután lehelte ki életét, hogy ti rábukkantatok. A zárat meg vizsgálva láttam, hogy nem feltörhetetlen, de ahhoz nem nyúltak. Legalább is csak Diego ujj lenyomatát találtam meg rajta frissen. Na de! Itt jön az egy milliós kérdés! Akkor hová tűnt a kés és a gyilkos? Vannak ötletek, és sokan gyanakszanak rá, hogy a gyilkos még itt van, ami... simán lehetséges. De, hogy lóghatott meg a zárt fülkéből? Hát először is, ha nézte a Harry Potter, akkor zsupsz kulccsal, ha nem... - fütyülve felmutatott a szellőzőre. - Oké, na már most, oda még nem jutottunk fel és elképzelhető, hogy teljesen rossz nyomon járunk, de amint a wc-n ücsörgőt elvittük innen, kerítünk létrát, és meglessük mi a helyzet odafent. De amondó vagyok, hogyha még idebent lehet a gyilkos, érdemes alaposan át taperászni az embereket is, a kés elrejthető, de a mosdókban nincs körömkefe, és ha csak nem volt a gyilkosnál kesztyű, ami tekintve, milyen spontán és gyorsan kellett dolgoznia kétlek, akkor a kis méregzsáknak bizony vaskos bizonyíték lehet a körme alatt...

thx.

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

Értetlenül figyeltem, hallgattam a jelenetet, majd megilletődve néztem az ölelgető lányra, bár a magam részéről nem öleltem őt meg. Nem az édesanyám volt, hanem egy vadidegen, majdnem tini csaj, aki adta a jópofát és azt hitte régi gimnáziumi osztálytársa vagyok, ez pedig egy pláza, nem pedig egy tetthely.
- Barát? - pillantottam Killian felé. Tény, hogy szinte több volt köztünk, mint sima kolléga viszony, de még engem is meglepett, hogy barátként beszélt rólam. Kicsit túlzó. Az emberek amúgysem szoktak barátként beszélni rólam, inkább kolléga, ismerős, vagy valaki, akit muszáj elviselni. Jobb esetben, de hallani egyesektől rosszabbakat is.
Mi a fene az a Comic-con? Cos micsoda? Egy szavát sem értettem. Ezek biztos valami tini csaj dolgok, amikhez én nem érthetek.
- Örvendek, Miss. Grimwald - bólintottam és magamra erőltettem valami kedves ábrázatot, pedig már most fáradtnak éreztem tőle magam.
Az éneklés... éreztem, hogy tikkel a szemem, ideges leszek és csak azért nem lőttem le, mert voltak körülöttünk és a fegyverem nyilvántartásban volt. Meg Killian rokona...
Nyugalmat erőltettem magamra, mielőtt még valakit kivágok a WC kis ablakán darabokba tépve. Olyasféle pillantást vettem a háttérben éneklő rendőrök és helyszínelők felé, hogy a jégcsap is felhagyott volna az olvadásban, hiába volt harminc fok.
Szerencsére a téma hamar elterelődött a nyomozásra és már én sem gondolkodtam abban, hogy Killian karóba húzzam, amiért ilyesmikre tanítja a rokonait a hátam mögött. Bár ki tudja... igazából nem néztem ki belőle, hogy a hátam mögött így gúnyolódik rajtam, szóval lehet csak a lány akarta rákenni, de valójában csak ő akart bohóckodni és viccet csinálni a nevemből.
Vagy a többiek akartak rajtam gúnyolódni és vele vitették el a balhét... Azt hitték majd tombolok és jót röhöghetnek. Na ezt az örömöt nem adom meg nekik.

Öregfiú? Tegeződni? Már éppen elküldtem volna melegebb éghajlatra, hogy tisztelje a rangom és a korom, de visszanyeltem, mert a doki aurája, jelenléte tudtomra adta, hogy rokon és nem lenne túl jó pont, ha anyáznék egyet, főleg, hogy nekem fontos volt, hogy Killiannel jó viszonyt ápoljak. Nem csak a közös titkunk miatt, hanem egyébként is.
De ettől függetlenül kiborító volt, hogy úgy kezelt, mintha testvérek lennénk, vagy régi jó ivócimborák.
Végig hallgattam, a Harry Potteres megjegyzésen nem nevettem, csak a homlokom ráncoltam. Nem vicces. Felnéztem a szellőzőre, majd felmutattam.
- Miss. Grimwald, remélem ön is látja, hogy a szellőző rács a helyén van. Ezt nem lehet belülről visszaigazítani. Ha csavaros, azért nem, ha pattintós, azért nem. Nem mágneses, hogy egy tapadókoronggal belülről visszaigazítja a helyére és a mágnesek ott tartják.
Hacsak nem az elvágott torkú Ramos tette vissza a helyére a rácsokat, akkor rossz nyomon jár. Ez nem egy kémtörténet, itt nem Tom Cruise-t keressük a Mission Impossible sorozatból.
A gyanúm inkább az, hogy a tettes végig idekinn volt. Nem a tettes mászott át, hanem Ramos. Lehet én is rossz nyomon járok, de szerintem Idekinn szúrták meg Ramos torkát. A tettes beledöfte a kést a torkába, melynek a végére madzag volt rákötve. Átdobta az ajtó felett Ramos testét, mely rá esett a WC-re a szűk kis fülkében, majd megrántotta a madzagot. A kés kiszakadt Ramos nyakából, kihúzta a fülkéből az ajtó felett, majd elmosta és feltakarított minden nyomot, ami arra utalt volna, hogy bármi is történt itt.
Amíg a kés a torkában volt, amúgysem nagyon vérzett, mert a penge eltömítette a vér útját, a sebek akkor véreznek igazán, ha a fegyvert eltávolítják, addig csak szivárog a vér.
Ha a tettes öltönyös, könnyen lehet, hogy tette előtt levette az ingét, zakóját, amíg várt az áldozatára, így a vér nyomait le tudta magáról mosni és csak fel kellett öltöznie. Egy másik üres fülkében ezt feltűnés nélkül meg is tudta tenni.
Vagy ismét a köppenyes megoldást választotta a tettes.

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald**

Horatio & Killian

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Cupcake az a típusú ember - és mindig is az volt - aki nehezen engedte magához a szörnyű dolgokat, ellenben sokszor olyan hatást keltett, mint egy két lábon járó csillámos szivárvány. Csupa napsütés, humor, jó kedv és energia. Néha kicsit sok, de alapvetően igen könnyen megszeretteti magát. Nos... legalább is azokkal, kik nyitottak is erre. Vannak, akik az arcába mondják - többnyire jellemére irigykedő - sértéseiket, és ezzel valóban elég rendesen meg lehet bántani. A szemében onnantól az az ember távolról kerülendő és akár hányszor elnéz felé, mindig szomorú arcot fog vágni. Olyan, mint egy örök kölyök kutyus, aki az ügyetlensége ellenére imádnivaló, és bár megrágja a dolgokat, és néha véletlenül lehet fájdalmat okoz, hosszútávon nem lehet rá haragudni, mert ő aztán tényleg olyan ember, aki sosem bántana meg senkit sem és mindig próbálja a legjobbat kihozni az emberekből. Meg is lepett, mikor tizenévesen váll vonva megjegyezte, hát belőle nyomozó lesz vagy helyszínelő. Sosem riadt vissza a horrorisztikus dolgoktól és a békaboncolással sem volt problémája azon túl, hogy amúgy szereti az állatokat. Kamasz korában, mikor a szülei, avagy a bátyámék elváltak voltak kisebb drog problémái, és bizony elég lázadó gyermek volt a m aga módján, azért el lehetett vele bírni. Könnyen hagy alább a figyelme, de még könnyebben lehet lefoglalni valami teljesen mással.
Értetlenkedő arc kifejezéssel csóváltam fejem és vonogattam vállam vissza nézve Rex felügyelőre, hogy én sem érte miket hord itt össze a kislány. De azért emlékeztetem magam, hogy Cupcakenél óvatosan kell bánni az effajta kifejezésekkel és azzal, hogy így, hogy talán többször is keresztezzük egymás útját, miket mondok róla Horatioról. Egészen odáig pedig, hogy éneklésbe nem kezdett, nem is gondoltam volna, hogy miféle világvégét hozhatna el egy-két elszólás. De Trixie kitett magáért. Elkerekedett szemekkel, lefagyva néztem először, majd jelezvén, hogy ez mennyire nem jó ötlet, a nyomozó mögött próbáltam félbeszakítani. Akárhogy is, legalább a gyilkossági helyszínelés felé sikerült elterelni őket.

- Ne máár, szinte kollégák vagyunk. Elég a Trixie. - legyintett mosolygósan, és mindazok ellenére, hogy finoman ki lett osztva, egy percig sem csüggedett. Horatio idősebb, tapasztaltabb, nyilván az ember az ilyenekből is tanul. Mindazonáltal azért rendesen ráncolta homlokát, mikor a felügyelő még az ő ötletéhez képest is őrültebb ötlettel állt elő.
- Pedig mekkora filmjei vannak! Bár a Múmiától nem vágtam magam hanyatt... - nevetett egy újabbat legyintve a gyengére sikerült film végett, majd hallgatta tovább a nyomozót.
- Ááh, érteeem! Így mindjárt világos! Tehát szerinted Vasember vagy Superman tért át a sötét oldalra. - húzta száját Trixie Ramos felé pillantva elgondolkodva, majd vissza nézett a felügyelőre, míg én jobbára csak szimplán kellemetlenül érezve magam figyeltem, ahogy a két agytröszt okoskodik.
- Nem mintha nem tisztelném magát, vagy ne volna otthon legalább egy plüssöm mindegyikből, de a meglátása több szempontból is hibásnak tűnik. Először is! - bökött rá mutató ujjával a másik hüvelykujjára. - Vegyük figyelembe, hogy a halál időpontja nagyjából egy fél, max 1 órával azelőtt állt be, hogy te és Killian bácsi ideértetek. Mind az, amit felsoroltál, nem fért volna bele ennyi időbe. Másodszor: ez egy férfi mosdó, ha jól tudom az egyetlen az emelet ezen részén és ennyi idő alatt csodálnám, ha egy ember se jött volna könnyíteni magán, vagy legalább is nem jutott el az ajtóig, ahol aztán különös és kicsit sem bizalom gerjesztő hangokra lett figyelmes. - magyarázta meg a szerinte különös jelenséget, ami nem férhet bele a mostani ügybe, majd mutatóujjáról, a középsőre mutatott. - Harmadszor: Vágások és szúrások helyszínelői szemmel 1. fejezet. Mind a kettő külső szemmel is teljesen más. A vágással is elvághatják az artériát, ami, ha tetszik, ha nem spriccelni fog. De ha szúrnak, és javíts ki, Rex, ha az előbb nem torok szúrást mondtál, akkor a kés sok minden mást is átvág, így a vér simán lefolydogálhat a torkán, de ha még sem, mert a kés pont elzárja azt, az elvágott légcsövek, akkor is köhögésre, fuldoklásra késztették Ramost, aki, ha addig is kint volt... - odébb tolta a fülkétől Horatiot és kilépett a csapokhoz. - ...köhögés közben, akkor is össze kellett, hogy vérezze a környezetét, legalább kis mértékben, mert ahogy rángatózott fuldoklás közbe... - itt még egy gyors improvizáció is belefért. - A kés a torkában is mozgott, tehát nem tudta végig elszorítani az eret, ami által vért kellett, hogy köhögjön a csoresz pali. - mutogatta magán, a földön, a falon, teljes beleéléssel.
- Ami a madzagos részt illeti, valahogy teljesen felesleges dolognak érzem egy profi gyilkostól, arról nem is beszélve, hogy ezek szerint a gyilkosunk vagy tényleg Marvel, DC hős, esetleg egy díjbirkózó hölgyemény, vagy egy erősebb férfi, esetleg... történetesen ketten voltak, mert Ramos rá nézésre van vagy 80-90 kiló, ami azért súly, ha azt nézzük, hogy valaki röpke percek alatt átvágta egy magas wc fülke ajtaján, arról nem is beszélve, hogy akkor azaz üres fülke, hogy és miért lett belülről bezárva előtte? Na meg pont ültében esett rá csóri a wc-re? Ugyan már Rex, használd a szimatod. - ütögette meg saját pisze orrát a szőkés lány. - Előfordulhat, hogy ketten voltak, egy, aki megfigyelt és esetleg segédkezett és egy, aki tette a dolgát és szúrkálódott. Tulajdonképpen ez fedne minden pontot, csak még bizonyítékot nem találtam rá. Mert akkor a szellőzőt is simán használatba vehették, láthatták ki mászkál a folyosókon, vagy ki szándékszik ide be jönni. És a feltakarítás is két emberrel fele annyi idő. Plusz, ketten könnyebben hajítják át a fülkébe a hullát, bááár... még ott is nagy szerencse kell hozzá, hogy pont a klotyóra zúgjon a pali. De a felmosós, takarítós dolog nem rossz. Ha csak nem magukkal hozták speckó felszerelést, amit akkor érkezéskor kiszúrhatunk, mikor bejöttek, esetleg előző napokban, akkor itt kell lennie a véres holmiknak, amiket meg kell találnunk, szóval azért... ügyes voltál. De keksz nem jár érte, mert, hogy... nincs is nálam... - von vállat mosolyogva és odébb áll, hogy tovább nyomozzon a helyszínen bizonyíték után. Ha csak idő közben nem őszült meg, hullott ki a haja Horationak, esetleg nem kapott idegbajt, akkor ránéztem oldalról.
- Mindig is oda volt a krimikért, a Columbon és a... khm... más nyomozós sorozatokon nőtt fel. - magyarázom, majdnem én is a számra véve azt a kutyás sorozatot. Viszont, ha úgy látom, hogy a mostaniak miatt rám is erősen haragszik, nyelek egy nagyot. - A-azt hiszem munka után lesz miről beszélnünk... d-de megmagyarázom... - pillogok rá ártatlanul.

thx.

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

Végig hallgattam a lányt, majd megköszörültem a torkom. Nem voltam agresszív, vagy idegbeteg, szerettem a nyomozás alatt eszmét cserélni, vitatkozni. hiszen mindenki abból fejlődik és előre viheti a nyomozást is, ha sikerül megfelelő álláspontot kialakítani. Killian ilyen téren már ismert, vele is nem egyszer ütköztek már a véleményeink.
A lány stílusa viszont nagyon idegesített.
- Bocsásson meg, kisasszony, de elsőnek is szeretném ha nem tegezne, mert nem barátok vagyunk, hanem kollégák. Még a jó öreg Killiannel is magázódunk, nem, hogy önnel, akit életemben most látok elsőnek és nem épp kellemes első benyomást keltett bennem.
Másodszor, jobb ha tőlem tudja, ez a mellékhelység és minden iroda legalább 70 decibeles hangszigeteléssel rendelkezik. Újépítésű, ráadásul egy nagy vállalkozásé. Itt nem fér bele, hogy a folyosókon és más helységekben kihallatszódjon mi folyik itt a WC helységekben és mi történik épp a másik irodában, tehát még az utca forgalmának zaját sem hallani be, maximum halk zümmögés formájában. Ha történt is itt bármi, azt külső fülek nem hallhatták.
És akkor most egy kis biológia óra. Huszonnégy óra alatt a normál vizeletürítés 6-7 alkalom, ami azt jelenti, hogy 3-4 óránként egy vizeletürítés. Nem azt jelenti, hogy minden órában öt-hat ember pisilni jár, hacsak nincs hólyagtúlműködése minden második embernek az emeleten. Ráadásul az sem biztos, hogy ezek az emberek mind benn vannak dolgozni, vagy mind ezen az emeleten tartózkodnak.
Amit maga most itt felhozott nekem, mind csak kósza eszmefuttatás, hogy okosnak tűnjön, hogy jaj de nagyot mondott, de semmi nem támasztja alá. Ezek csak szavak, amiket a hétköznapi meglátásnak hívnak. Ezeket a szomszéd asszony is ki tudta volna jelenteni.
Egy szóval sem mondtam, hogy egy szem vér nem fog kijönni a sebből, csak azt mondtam, hogy nem fog úgy spriccelni, mint egy nyílt sebből. Jelentősen lecsökken a vérzés, nem pedig megszűnik. Én is tisztában vagyok vele, hogy haldoklás közben milyen vérzések milyen formában jelentkeznek, szeretném, ha odafigyelne a szavaimra, nem pedig csak a saját gondolataira. Van különbség, ha meghallja, amit mondok, nem pedig csak néz. Viszont itt vannak takarító szerek. Felmosók, mosószerek, stb. "Öt perc alatt" fel lehet takarítani, főleg, ha a gyilkos profi és a lehető leggyorsabb módszerekkel dolgozott, a legkevesebb mocsokkal, pláne, ha még váratlanul is támadott. Használjanak luminolt, egyből ki fogja mutatni a vért.
Egy dologban egyet tudtam érteni vele, abban, hogy a holttest, illetve a haldokló test átdobása valóban macera volt, de akkor sem hittem benne, hogy a szellőző lenne a megoldás kulcsa. Valami más van itt a háttérben. Bár voltak erős férfiak, akik egy magukban is meg tudnak emelni egy férfi testet, de a fülke teteje magasan van. Oda tényleg erő kell, viszont tudjuk jól, hogy a gyilkos párban dolgozik.
- A gyilkosunk párban dolgozik. Dr. Grimwalddal ezt már többször is beszéltük. Több tettes van és a jelek szerint a tettesek ennél a cégnél dolgoznak. Éppen ezért nem elképzelhetetlen. A fülke mérete elég szűk, kb. két ember fér el benn állva kényelmesen. A falakon nincs nyoma annak, hogy egy második fél hozzá nyomódott volna a falnak, véres maszatot hagyott volna. A spriccelő, folyó vér "egyenletesen" teríti be a teret, természetes hatást kelt. Ha az elkövető ott lett volna benn vele a gyilkosság idején, akkor biztosan lenne nyoma és mivel a vér őt is érte volna, akkor annak jele kellene, hogy legyen. A vér mintázatában mindenképp. Ott, ahol neki dőlt, vagy, ahol a test felfogta a vért. De nincs ilyen. Az áldozat egyedül tartózkodott a helységben, amikor a vér kitört a sebből.
Két ember pedig elég ahhoz, hogy átlökjék ott fenn. Ha a testet fejjel lefelé tartják, arccal a fülke felé, akkor esélyesen az ülőkére esik, bár igaz, gyanúsan sértetlen a víztartály. De vannak szerencsés esések.
Én sem hiszem, hogy ez teljes bizonyossággal így történt, de jelen helyzetben én sem tudok jobb magyarázattal szolgálni, ami minden tényre szilárd és megingathatatlan magyarázatot adna.
Nem voltam mindenható, ezt tudtam magamról. Tudtam, hogy én is tévedhetek, tudtam, hogy én sem tudok mindig mindent megmagyarázni, sőt, volt már, hogy később teljesen más álláspontot képviseltem, mint előtte, hiszen új bizonyítékok, nyomok kerültek elő, új elméletek születtek, de itt a lány teljes mértékben meggondolatlanul és hétköznapian beszélt. Érvei nagy részét sikerült is darabjaira szednem, de volt, amit nem tudtam, vagy kevéssé tudtam megcáfolni.
Itt a fülke rejtélye volt az, ami nem fért senkinek a fejébe. Miért egy zárt fülke? Miért és hogy? Ez volt a kérdés.
- Elég egy táska, kisasszony. Egy véres inget, vagy egyéb cuccot egy hétköznapi hátitáskába bele lehet tenni. Azt pedig, hogy miért viszi magával a mellékhelységbe, egyszerű megmagyarázni.
Valaki saját WC papírt használ, vagy hord magával nedves törőkendőt, vagy olyan kencéket, amik fertőtlenítenek, vagy lemosható vele az esetleges szennyeződés, amit a sima papír nem hoz le.
Egyesek használnak aranyér kenőcsöt, gélt, stb. Ezeket nem fogják kézben behozni ide, vagy a zakó zsebében, hogy mindenki lássa, főleg nem ha kétszázötven ml, vagy nagyobb kiszerelésben van.
Ezeket az emberek elrejtik, főleg, ha hiúk, vagy cikinek érzik, így inkább táskában hozzák be ide. Manapság nem kelt feltűnést és nem is kérdeznek rá az emberek ki-mit hová visz, senki nem figyelne fel rá igazán minek a táska. Vagy vannak, akik átöltöznek. Idebenn öltöny, utcára sport ruházat. Melegítő, stb. Itt nincs öltöző, így lehet ide jönnek átöltözni, hisz az irodában kamera van.
Egy szónak is száz a vége, én megdönthetetlen bizonyítékokat kérek, olyat, ami mindent teljes mértékben fed. Ilyen mondvacsinált elképzelésekkel nem tudok mit kezdeni.
Luminolt és amidofeketét, minden mennyiségben. Kerítsék elő az összes lehetséges vérnyomot és nézzék át a takarítószereket is, hátha van rajta vérnyom.
Bármi is történt itt, bárhogy is történt, ki fogjuk deríteni.

Killian felé fordultam, miközben magyarázkodott nekem. Közömbös tekintettel hallgattam, majd bólintottam. Arra mérget vehet.
- Égek a kíváncsiságtól, hogy halljam - mondtam, majd róla átnéztem a lányra, aztán minden szó nélkül elhagytam a mellékhelységet, hogy tegyek egy kört, megnézzem ki-mire jutott.
Bastion pedig... végig csendben, szinte vigyázban állva hallgatta az eszmecserét és igyekezett nem láb alatt lenni, nehogy elkezdjek rajta is gyakorolni. Tudta jól, ilyenkor nem érdemes megszólalni, mert könnyen beránthatok akárkit a beszélgetésbe, aki alkalmatlankodik, ő pedig szeretett volna egyelőre kimaradni, hisz nem biztos, hogy érdemben hozzá tudott volna tenni a beszélgetéshez. Egyelőre neki sem volt sok jó elképzelése, még annyi se, mint nekünk.
Annyi biztos, ő sem hitt benne, hogy a szellőző a megoldás, ugyanakkor az ajtó feletti átlökést is tévútnak hitte. Szerinte másfele kellene tapogatózni, de hangosan nem mondta ki.
Én viszont láttam már érdekes eseteket és ha az egyszerű megoldások távolinak tűntek, hajlamos voltam kicsit vadabb elképzeléseket is gyártani. És nem is mindig hiába.
Az eset számomra is furcsa volt, tényleg olyan volt, mintha valaki szándékosan bonyolította volna túl a gyilkosságot. De miért? Lehet tényleg öngyilkosság? De mégis ki vágná el a saját torkát? Az öngyilkosok felakasszák magukat, méreg, gyógyszer, elvágják a csuklótáji ütőeret, de nem a torkukat. Az nem öngyilkossági módszer, vagy nagyon ritka.
De akkor hol a kés? Ha öngyilkosság lett volna, lenne fegyver is, de nincs.
Lehet leesett, kicsúszott a fülke alól. Valaki felvette? Ha igen, miért és mit csinált vele? Látta, hogy véres, látta a vért kifolyni az ajtó alól. Miért nem hívott rendőrt, vagy kiáltott segítségért?
Ez nagyon különös, már-már megmagyarázhatatlan...

- XXX szó // megjegyzés -

**Killian B. Grimwald**

Horatio & Killian

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Azt gondoltam nem csak én éreztem kellemetlenül magam a környezetükben, de az előzőleg refrént éneklő egy-két emberke is felszívódott egy kis időre. Ám minden bizonnyal mások idegesítése Grimwald vonás lehet, ha már másodszorra sikerült így kiakasztani őt. Igaz, a mi heves vitánk végül bocsánatkérésbe torkollott, Horatio részéről. Itt viszont kifejezetten burkolt sértegetésbe kezdett és ezt minden bizonnyal Trixie is érezte, mert az építő kritikától is távol állt a "kiokítás". Láthatóan továbbra sem értett egyet a felügyelővel, de onnantól, hogy figyelmetlennek és butának titulálta, ami azért valljuk be, engem is zavart, még ha Horatioról is van szó - de elnézem neki az éneklős dolog miatt - Bella szóra sem méltatta. Azt látta, hogy a nyomozó minden szavát fenyegetésnek és támadásnak vette, így végül szó nélkül tovább állt, talán úgy tűnhetett kissé sértetten. Az tény, hogy Trixie nem áll két lábbal a talajon, és olyan dolgokban is hisz, amik szembe mennek Rex felügyelő meglátásával, hiszen az unikornisra sincs bizonyíték, ő még is hisz bennük. Ettől függetlenül később pont emiatt köszönhetjük majd a leányzónak, hogy nem engedte el a füle mellett, mikor berobbanva a rendőrségre késő éjjel, ziláltan és előadtam a hajmeresztő sztorit, bizonyíték nélkül is hajlandó volt segíteni. De nem vagyunk egyformák, és ezzel egy percig sem állítanám, hogy Horatio ne értene a munkájához. Ellenben az emberekkel, mert hozzájuk bizony nem ért.
Mindenesetre onnantól, hogy kettesben maradtunk már én is aggódtam a fejre koppintás miatt. Tény, hogy gúnyolódni nem szép dolog, és hát nem is igazán annak szántam, mikor felötlött bennem a dolog, csak hát.... ő felügyelő is... meg Rex is... szóval adta magát a dolog. Még a közben érkező fickó sem terelte el a figyelmünk, én pedig nem most akartam újabb vitába keveredni a felügyelővel.
- Esetleg átnézhetnénk azok adatait, akik ma itt vannak, vagy rájuk nézhetnénk, hátha van köztük gyanús személy. Ha a gyilkos vagy gyilkosok itt vannak, nem kéne estig várnunk. Amíg tart a nyomozás körbe szaglászhatnánk. - ajánlom fel ötletként, addig legalább nem úgy néz rám, mint egy hús darálóba szánt áldozatot.

thx.

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

Szóval Killian velem tart. Hát rendben. Legalább nem egyedül kell dolgoznom, hanem egy hasznos partnerrel. Bár azért az ötletét hallva kíváncsi lettem volna, hogy hallja is vajon magát, vagy csak beszél.
- Eszem ágában sincs ennyi emberen végig menni - feleltem, hiszen több tucat, több száz ember dolgozhat itt. - Erre vannak a közrendőrök. Mi azért hasznosabb munkákra születtük. Tudja, borzasztóan idegesít ez az bezárt ajtó. Elismerem, hogy az én elképzelésem is meredek, de az unokahúgáé is az, ráadásul nem ügyel a részletekre. Nos. Arra gondolok még, hogy öngyilkosság. Nade pont így? Valahogy nem stimmel. Ha öngyilkos akar lenni valaki, akkor akasztja magát, gyógyszereket vesz be, vonat elé ugrik, ért vág, de nem torkot. Valaminek történnie kellett a gyilkosság, öngyilkosság előtt, amiről nekünk is tudnunk kell! Ha öngyilkos lett, akkor beadtak neki valamit, ha gyilkosság, akkor pedig valakivel találkozott a halála előtt, akinek köze lehet a történtekhez.
- RUPERT! - kiáltottam oda az embereim egyikének a távolba, majd a fiatal nyomozó odajött hozzám.
- Igen, felügyelő? - pillantott fel ránk. - Dr. Grimwald! - üdvözölte és kezet nyújtott.
- Zajlik már a kamera felvételek átvizsgálása?
- Nemrég kezdték, nem siették el, hiszen... a folyosókon nincs kamera.
Rosszallóan megköszörültem a torkom.
- Menjen és nézzen át minden felvételt ma reggel óta, hogy kik jártak benn Ramos irodájában és azokat a felvételeket is, amik azoknak az irodájában történt, akik Ramosnál jártak. A gyilkos köztük lehet. És szerezze meg nekem Ramos telefonját, akkor is, ha már bizonyítékként eltették. Nekem kell.
- Rendben, felügyelő úr! Még valami?
- Egyelőre ennyi. Igyekezzen. És legközelebb vasalja ki az ingét.
- Rendben van - Mondta kissé zavartan az ing állapota miatt, majd távozott.
Elsőnek a közös konyhába mentünk, ahová helyszínelőt is hívtam magammal.
- Normális esetben senki nem vágja el a saját torkát. Vannak gyorsabb, egyszerűbb, kevesebb kínnal járó öngyilkossági módszerek is. Lássuk be, az elvágott torok hosszú és kínokkal teli halál. Tehát nem volt magánál, ha ilyet tett. Talán valami drog, vagy gyógyszer hatása alatt állt.
Kesztyűt húztam és keresgélni kezdtem olyan dolgokat, amik Ramosé lehetnek. Szerencsére minden alkalmazottnak saját kis szekrényrésze volt.
A szekrény elé léptem, melyen sok kis ajtó volt. Épp akkora, hogy a napi étel-ital elférjen benne, ami pedig hűtést igényel, annak ott a hűtő. A szekrényajtón ott volt minden kolléga neve, így hamar megtaláltuk Ramosét is, de be volt zárva. A kulcs az irodájában volt a fiókban, amit idehozattam és kinyitottam vele az ajtót.
- Lássuk mik vannak itt.
Felbontott kenyér, annyi, amennyi egy napra elég lehet. Saláta, zöldségek, de nem sok, csak egy maréknyi. Hűtést nem igénylő kenhető krémes ételek, nameg néhány gyógyszer. Mikor magamhoz vettem az egyik fiolát, akkor már tudtam, hogy én is mellé lőttem az elméletemmel, ami a madzagot és az ajtó feletti átlökést illeti, de Trix is a szellőzővel. Az új elméletem volt igaz, ami az öngyilkosságot illette és, amire magában Killian is gondolt. De nem gyógyszerek hatása alatt állt. Inkább annak hiánya okozhatta...
- Ez haloperidol... - állapítottam meg nem éppen boldogan.
- Skizofrén volt? - kérdezte a helyszínelő, de Killian felé fordult, tehát nem tőlem.
Megráztam a fiolát és a fény felé emeltem.
- Üres, nincs már benne.
A többi gyógyszert kezdtem szemlélni. Xanax, frontin, oxycontin...
Utóbbit a kezembe vettem.
- Fájdalmai lehettek? - kérdeztem, mivel ez egy rendkívül erős, függőséget okozó fájdalomcsillapító volt. Akárkinek nem szokták felírni. De volt ott Tylenol is, ami nem volt vényköteles.
- Mégis ki volt ez az ember, hogy ennyi gyógyszere van? Mi folyik itt, Dr. Grimwald? Felügyelő? - kérdezte a helyszínelő hol rám, hol Killian felé fordulva.
- Én már egyre kevésbé értem mi folyik itt... - mondtam és ez volt az igazság. - Ezeket szedje össze, elvisszük - mondtam a helyszínelőnek. - Nekem ki kell mennem a levegőre. Szükségem van egy kis időre, hogy átgondoljam a dolgokat. Ez az eset kezd érthetetlenné válni.
Távoztam is, remélhetőleg Killian társaságában, aki talán értheti mi folyik itt és minek az a sok gyógyszer.

- XXX szó // megjegyzés -

A szekrényben talált gyógyszerek mg-ja egyezik a képeken szereplő gyógyszerekével.
A szekrény ilyesféle, csak a sztoriban fából van és nem műanyagból, de olyat nem találtam képen.

**Killian B. Grimwald**

Horatio & Killian

Why do humans think they can rectify one evil with another?

Rex felügyelő érezhetően még mindig elég borús hangulatban volt. Mint egy szürke felhőkkel teli égbolt, aminél tudod, hogy vihar lesz, de azt nem, hogy a villám hol csap le. Lehet éppen pont rám. Egyrészt megértem, mert ő introvertált személyiség, aki egy olyan extrovertált emberbe botlott, ami már bőven túl van a tűrés határán, de pont a személyiségjegyeik miatt Trixiet sem lehet hibáztatni. Az unokahúgom sem tudhatta, hogy Horatio, ahogy a fiatalok közt is szokás mondani mennyire karót nyelt. Mindenesetre igyekeztem én is túl tenni magunk a dolgon és folytatni a munkát.
- Mentségére szóljon, néhány hete csatlakozott az itteni helyszínelőkhöz, és még nem sok terep gyakorlata volt. De azt gondolom jobb napjain bőven képes felülmúlni a legtöbb itteni helyszínelőt is. Csak idő kell neki. - próbálom menteni a menthetőt, végtére is Trixie sem reménytelen, sőt, nagyon is van hozzá tehetsége, csak hagyni kell kibontakozni. Az ügyet érintő elképzeléseken viszont én is eltöprengtem. Ha öngyilkosság, hova tűnt a kés?
- Nem, nem feltétlen. Az öngyilkossággal részben tudomásul vesszük, hogy véget vetünk életünknek. De a hogyan kérdése az indok ad választ. Valaki egyszerűen szenved, az nyilván a kevésbé fájdalmas lehetőségek közül választ, és olyat, ami számára is elérhető. Aki viszont büntetni akarja magát, ha olyan halálnemet választ, ahol szenved, de visszafordíthatatlan sérülést okoz magának, hogy senki és semmi ne tudja megmenteni. Aztán ott vannak még a mentális betegségekből adódó öngyilkosságok melyek nagyban befolyásolják nem csupán életét, de annak végét is. A személyiségzavarosoknál gyakori a durva módszer, illetve ugyanígy a skizofréniában és hallucinációkban szenvedőknél sem ritka, hogy a "démoni hangok" kínhalálra ítélik a személyt. Nem utolsó sorban, az akasztás sem feltétlen ideális, csak annak, aki alaposan elvégzi a számításokat. Egy bizonyos magasságban, a zuhanás erejétől törik el ugyanis a nyak. De ha a kötél gyenge meg lehet csak maradandó gerinc sérülést okoz vagy lebénítja. Ugyanúgy, ha a magasság sem megfelelő, az illeti hossza fulladásnak lesz kitéve, míg végül megfullad. - világosítom fel a nyomozót, míg tovább álltunk kicsit, illetve magához hívatta az egyik kollégát, akivel jómagam is kezet fogtam üdvözlés gyanánt. Mivel ezen dolgokba nekem nagyon nincs bele szólásom, ezért csendben maradtam, bár Horatio felügyelő utolsó mondatára összevont szemöldökkel sandítottam felé. Ha nem tudnám, hogy korábban egy este alkalmával ő is, miként volt képes egyetlen röpke perc alatt szétzuhanni, azt gondolnám jogosan jegyzi meg az ilyen dolgokat másoknak, de így. Emberből vagyunk, és talán a másik nyomozó sem alszik többet. Csak nehogy Rex sorsára jusson, mert én sem tudok mindig mindenhol ott lenni és segíteni. Nem ismétlem magam, mikor újfent felötlődik benne az öngyilkosság lehetősége, de abban egyetértek, hogy a mentális problémák mellett, gyógyszerek is lehetnek ilyen hatással az emberre.
A szekrénynél én is kíváncsian álltam a nyomozó mellett figyelve miket tartalmaz a fa doboz, miközben zsebre vágtam kezeim. A gyógyszerek láttán pedig kezdett valahol beigazolódni, hogy talán tényleg öngyilkosság volt.
- Valószínű. - sóhajtom. - De ezt a neuroleptikumot nem csak skizofréneknek írják fel. Többek között túlzott agresszivitásra, nyugtalanságra, skizoaffektív zavarra, de még az alkoholisták elvonási tüneteire is sokszor felírják, mivel csökkentheti tüneteit. De felírják Huntingtonra, Tourettere, fájdalom csillapításra vagy használják dózis csökkentésre is. Hányingerre, hányásra, bár abban nem vagyok biztos, hogy a daganatos betegségek alatti tünetekre is ezt szokták felírni. Annyira nem vagyok otthon az orvostudomány ezen részében. Most speciel jól jönne Dr. Brewster szaktudása, ő ugyanis gyakorlatiasabb az orvoslás ezen részében is. - pillantok Horatiora.
- Nos így első látásra, azt mondanám gyógyszerfüggő volt, de mivel a legtöbb vényköteles nyugtató, fájdalomcsillapító, hányinger csökkentő, előfordulhat, hogy daganata volt. Egy agyban lévő daganat pedig szintén okozhat hallucinációkat és a skizofréniához hasonló tüneteket. Nos, szükségünk volna az áldozat orvosi kartonjára, mert ha nem volt daganat, akkor biztosan kábítószerként fogyasztotta a gyógyszereket. Ha viszont volt, akkor lehet az utolsó stádiumában volt és reményvesztetten tette, amit tett, míg végül feladta. - magyarázta, és igyekeztem hasznos információval ellátni őket, noha én is csak annyit tudok mondani ezekről a gyógyszerekről, amennyit pszichológusként tudok. Mindenesetre bólintottam a felügyelőknek és mentem Horatio után. Trixie is éppen kint volt a többi helyszínelővel, éppen az áldozat elszállításán dolgoztak, hogy a rendőrségen tovább vizsgálhassák.

thx.

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

Nem azt mondtam, hogy kételkedtem benne, hogy Trix valóban olyan éles elme lenne, de az első benyomásom róla nem túl pozitív volt, de azzal is tisztában voltam, hogy én különleges szerzet vagyok, tehát lehet nem én vagyok a legalkalmasabb személy arra, hogy véleményt alkossak róla. Éppen ezért nem is válaszoltam rá semmit.
Én más féle ember voltam, más jellem, mint a tömeg, nem lett volna igazságos, ha véleményt mondok, főleg azok után, hogy már így is megaláztam őt és vérig sértettem, ami nem állt szándékomban.
Az öngyilkossággal kapcsolatos beszélgetésünk igen csak érdekesre sikeredett. Alaposan elgondolkodtam a hallottakon, mert valóban érdekes volt ezekbe így belegondolni. Killian ügyesen sakkozott a megállapításaival, bár ez csak feltételezés volt. Bizonyítékunk semmire sem volt.
Igazából szerintem tőle is most csak statisztikai adatokat hallottam, ezek nem voltak biztos információk. Illetve azok voltak, de tudtuk jól, hogy mindenre van kivétel és talán ezekre is. Én tudtam, hogy a doktor nagyon igyekszik, próbál jó dolgokat mondani, de sajnos én megláttam a dolgok másik oldalát is, a negatív oldalt, amik elhomályosították a sikerélményt, a haladás örömét. Ez nem az ő hibája volt, én néztem a dolgokat minden oldalból.
Lefotóztam a szekrényt, annak tartalmát, miközben Killian beszélt, én pedig hümmögve bólogattam, hogy tudja, tényleg figyelek rá.
Arra gondoltam itt az ideje telefonálni, hogy járjanak utána ki volt-mi volt a férfi orvosa, aki ezeket a szereket és fájdalomcsillapítókat kiírta neki. Mert ez itt mind vényköteles gyógyszer volt egy-két kivétellel, majd hamarosan meg is lett az információ, csakhogy az orvos már nem volt az élők sorában.
- Ezt fújhatjuk... a fickó orvosa Dr. Flynn Rogers volt, de őt nemrég meggyilkolták. Abból a dokiból már nem szedünk ki semmit, de elintéztem, hogy megszerezzék a fickó kartonját. Mire beérünk az irodámba, már ott lesz.
Továbbá elintéztem egy másik telefont is. Beszéltem az osztályvezetővel és engedélyt kaptunk, hogy konzultáljunk doktor Brewsterrel. Legalább megismerkedek vele én is és még az ügyben is segíthet nekünk. Már kértem tőle időpontot, holnap találkozhatunk is vele.

A helyszínelés tovább zajlott, közben előkerültek a kamera felvételek is, amikre Rupertet állítottam rá. A férfinak három vendége volt ma az irodában. Az egyik a főnöke volt, a másik az egyik kollégája, a harmadik pedig Dr. Rogers, akivel igen csak csúnyán veszekedett, de mivel az iroda hangszigetelt volt, ez aligha szúrhatott fület akárkinek is, főleg, mivel rövid veszekedés volt.
Sóhajtottam, majd tettünk még egy kört az irodában. A főnök és a másik kolléga, aki nála járt már nem voltak benn, így őket majd külön kell megkeresni, nem akartam idehozatni őket, mert csak még több munkát szülne.
Több hasznos információt már nem tudtunk meg, így mára be kellett rekeszteni a nyomozást, a leletek úgyis csak másnapra lesznek kiértékelve, én pedig pihenni akartam, mert azt éreztem, hogy minden bajom van. Frusztrált, hogy nem érünk el haladást, ha pedig el is érjük, akkor minden igyekeztünk hiába valónak tűnik. Zsákutca zsákutca hátán.

***Másnap***

A leletek még nem voltak meg, bár igaz, hogy reggel volt, de nekünk addig is volt más dolgunk is. Mégpedig meglátogatni Dr. Brewstert, tehát Killiannel az oldalamon a szolgálati autómmal - én vezettem - a doktor rendelőjéhez/ingatlanjához mentünk.
A megbeszélt időre odaértünk, kiszálltam, kivettem a táskám, majd bekopogtam,
- Sinclair felügyelő! .

- XXX szó // megjegyzés -

**Joseph Brewster**

Horatio, Killian & Joseph

Fate has a habit of not letting us choose our own endings.

Kettős életem mellett kiemelt figyelmet szentelek Terrynek, hiszen nem csak óvatosabbnak kell lennem vele, de érdekelni kezdett naivitásának forrása és legfőképpen... annak megtörése. Ám a tegnapi hívás a rendőrségről igazán meglepett. Először persze rögtön arra gondoltam, talán Terry az, és másként próbál megfogni, de akkor már biztos lehetek benne, hogy én és csak is én vagyok az egyetlen fő gyanúsított, hisz minek kockáztatna 100 gyanúsítottból egyetlen egy miatt? De mikor meghallottam Dr. Grimwald nevét, ráadásul azzal az állítólagos nyomozóval együtt, akiről már korábban beszélt, igazán elkezdett érdekelni még is miben tudnék segíteni számukra azon túl, hogy megerősíthetem Flynn halálát. Minél veszélyesebb és kockázatosabb az egész, annál jobban élvezem. Azt gondolom nem csak én mutattam egy fajta lelkes érdeklődést a találkozásunk iránt, hiszen, ahogy lehetséges páciensem, úgy én is megismerhetem őt. Bár sokat Killian sem mesélt róla és azt is diszkréten, mire engem is kért, azért nem csak abból merítkezem, amit hallok. Bevallom érdekelt miféle segítségre szorulhat egy nyomozó, mit várhat tőlem, így utána néztem Horatio felügyelőnek. Szeretek felkészülni, akár egy önjelölt gazda, aki úgy dönt, magához vesz egy jószágot és annak ismerni szeretné minden kis részletét, mielőtt bele vágna.
Mondanom sem kell nem is terveztem mára más programot és ami volt - de persze halasztható - azt is lemondtam. Igaz, annyiból felborult a rendszerem, hogy így igazából üres járatom volt, hiszen takarítani valóm nem akadt - alapból is nagyon ügyelek a tisztaságra és a rendre -, a főzést pedig estére terveztem. Maximum a következő napokban esedékes papírmunkához tudtam neki látni, és egy részét le is tudtam érkezésük előtt, a többit pedig félretéve az íróasztalomon, későbbre hagytam. Otthon voltam, emiatt a beszélgetés miatt, tartson az bármeddig, nem szándékoztam az irodámba menni. Az amúgy is a munkahelyem, ez pedig nem feltétlen tartozik oda. Zene éppenséggel most is szólt, de jóval finomabban és halkabban, éppen csak annyira, hogy az amúgy ablakokkal teli, világos házat ne lengje körbe a síri csend, mint inkább szóljon halkan Debussy legszebb játéka a Clair de lune. A zenén túl pedig a konyhából el-elvétve még érezni a kora reggel sütött kókuszos puszedlik aromáját, leginkább magát a kókuszt, amit eleve is szeretek, desszertként pedig pompás finomságokat lehet belőle sütni. Nem csak kannibál receptjeim vannak, de előszeretettel teszem magam próbára, mint cukrász is.
- Nyitom, egy pillanat. - szólok ki, ahogy elérem a bejárati ajtót és eltekerve a zárat ki nyitom az ajtót. Azért óvatos vagyok, nem tudhatom tényleg az időpontra érkező vendégeim. De úgy tűnik ők azok. Apró, szinte nem is igazán érzékelhető mosoly ül arcomra.
- Nagyon örvendek. - nyújtok kezet. - Dr. Joseph Brewster. - mutatkozom be egy kéz rázás mellett, ha Sinclair felügyelő is elfogadja, majd Killiannek is odabiccentek. - Dr. Grimwald.

- Joseph. - köszön vissza, hasonlóan egy bólintással és jóval szélesebb mosollyal. Nem ismerjük igazán egymást, de azt gondolom Killian igyekszik mindenkivel jó viszonyt ápolni. Én is, csak én általában hátsó szándékból.
- Kerüljenek beljebb. - lépek el az ajtóból beljebb invitálva őket is a házba, majd be is csukom utánuk az ajtót. Ha bejönnek, vagy a konyhában, étkezőben vagy a társalgóban kínálom őket hellyel.
- Hozhatok esetleg kávét, teát vagy vizet? - érdeklődöm tőlük. Killian csak Horatio után válaszol, ha a nyomozó válaszol, de ő marad a teánál. Így vagy úgy, de az italok mellé hozok a puszedlikból és persze sós süteményt is. Az sem bolti, de tegnapi sütésük. Aztán, ha mindennel meg vagyunk, én is becsatlakozom végre.
- Szóval... miről van szó? Miben tudnék segíteni? - érdeklődöm.

outfit || thx. || ambience

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

- Dr. Horatio Sinclair felügyelő - feleltem már-már kötelezően hozzá téve titulusom és rangom, melyekre természetesen büszke voltam.
Követtem őt, ám a berendezések és a zene... a számomra túlzsúfolt, mindenféle forma és dekoráció elképesztően zavart, a háttérben szóló zongoraszó pedig olyan volt, mintha minden billentyű az én idegrendszeremen játszana és a zongorahúrok helyett az én idegszálaim pendülnének meg.
A kérdés nyomán a doktor felé fordultam.
- Egy teát elfogadok. Egy khm barátom... azt javasolta a kávé helyett egészségesebb dolgokat kéne fogyasztanom.
Viszont ne haragudjon, nem akarok máris bunkó vendég lenni, hisz csak egy perce ismertük meg egymást, de lekapcsolná a zenét? Nem bírom ha szól valami, főleg, ha beszélgetni vagyok valahol.
Első gondolatom az volt, hogy menjünk a társalgóba, azért van, de mikor megláttam, inkább visszamentem a konyhába, ahol Joseph a teát készítette nekünk. Valami elképesztő, hogy lehet ilyen körülmények között élni? Bútor-bútor hátán, dekoráció hegyek, ráadásul össze-vissza minden elcseszett formájú vacak. Nincs mozgástér, levegő, szabad, tiszta pont. Mintha egy bolhapiac rendezetlen kirakata lenne.
Úgy tűnt a konyha az egyetlen olyan hely a házban a háromból, ami még letisztult volt.
- Azt hiszem ez a helyiség tökéletes lesz a beszélgetéshez - vettem át a teát, ha kész volt és belekortyoltam.
- Nos, van egy holttestünk. Egy Diego Ramos nevű férfi, aki egy társkereső cég irodistája volt. A napokban bezárkózott a cég egyik vécéfülkéjébe és elvágta a saját torkát. Legalábbis a jelek erre utalnak, bizonyítékunk nincs, mivel a kés eltűnt. De a helyzet azt sugallja, ez a leglogikusabb válasz a hogyan és miért kérdésekre. Lehetséges, hogy ez még változni fog, de most a tények erre utalnak.
Átkutattuk a szekrényét és ezeket találtuk. - táskámból kivettem a gyógyszerekről készült fotókat és átnyújtottam.
- A haloperidol üres volt, a többiben volt még, de nem sok. A kiváltás dátuma és a megmaradt gyógyszermennyiség fel van tűntetve a legelső fénykép hátoldalán. A fájdalomcsillapító Oxycontint Dr. Ian Farell írta fel. Reumatológus. Ramosnak gerincsérvei voltak, a fájdalmaira kellettek. A pszichére ható gyógyszereket Dr. Flynn Rogers írta fel, de ő már meghalt. Megpróbáltunk hozzájutni az orvosi kartonhoz, de nem sikerült megszerezni. Eltűntek.
Utána olvastunk a felírt gyógyszereinek, hogy a kezelőorvosa mire hivatkozott és arra jutottunk, hogy Ramost skizofréniával kezelte. Legalábbis skizofrénia címszó alatt írta ki neki a gyógyszereket, amit sokallok, mert ennyi féle gyógyszert szerintem nem normális dolog csak úgy felírni valakinek ilyen nagy dózisban.
Sajnos nem tudjuk, hogy mi lehetett a valódi ok, mivel, mint mondtam, a kartonjának nyoma veszett, nem tudtunk hozzá jutni, pedig jó lett volna utána olvasni mire jutott nála Flynn.
Amennyiben Jospeh kérte, mutattam neki képeket a holttestről is.
- Itt vannak a reumatológiai papírok, talán ön okosabb lesz belőle és itt vannak a receptek is, amiket Ian és Flynn állított ki - adtam át neki őket, hogy olvassa át nyugodtan.
- Ön szerint? Tényleg öngyilkosság lehetett? Mi lehet a legvalószínűbb halál ok és mi vezethetett odáig? Ramos valóban skizofrén lehetett? Mire ez a sok gyógyszer? Szerintem ez nem normális, sok ez az antidepresszáns. Már-már svédasztal. Normális orvos ennyit nem ír fel.
A halála előtti órákban járt nála Flynn, veszekedtek az irodában, de nem tudjuk miről. Lehetségesnek tartom, hogy Ramos Haloperidolt szeretett volna, de Dr. Rogers már nem írta ki neki. Nem tudom, de már rajta vannak az embereim, hogy mindent megtudjanak a viszonyukról.
Ha bármi kérdése van, vagy úgy érzi elfelejtettem valamit közölni, jelezze nyugodtan.

- XXX szó // megjegyzés -

**Joseph Brewster**

Horatio, Killian & Joseph

Fate has a habit of not letting us choose our own endings.

Remek! Akkor ez itt valójában doktorok találkozója. - mosolygom, bár egy percig sem tréfásan, hiszen a különböző szakmákból doktoráltak összeülése alatt még annál is több kiderülhet, mint eddig. Megannyi különböző meglátás, gondolat menet. Tény, hogy egy percig sem szeretnék többet segíteni, mint amennyit. Még ha nem is az én ügyem, lényegében semmi közöm hozzá. Nem guríthatok odébb minden akadályt az új onnan örökbe fogadott kis kedvenc számára. Igen is tanuljon meg harcolni, kitartani és gondolkodni. Beengedem őket, majd bólintok és el is indulok a konyha felé, hogy elkészíthessem a teát.
- A kávé is lehet egészséges, ha mértékkel fogyasztják. - válaszolom, miközben előkészítem a teához kellő dolgokat, ha még mindig arra teszik le voksukat. - Sőt, csökkenti a Parkinson-kór, az Alzheimer és a rák kockázatát is. De persze, nem pótolja az alvást, és hiánya mellett sem fog segíteni egy idő után. - felelem orvosi szemmel. Pró és kontra. A mértékletesség a lényeg. Na meg a minőség. A hatás szünetből pedig nem nehéz leszűrnöm, hogy az a "barát" éppenséggel zavartan pillogott egy pillanatra a felügyelőre, leginkább amiatt, mert ő volt, aki ezt mondta. Nem állítottam, hogy butaság, minden bizonnyal nem csupán arról van szó, hogy leteremtette a nyomozót, hogy ne igyon kávét, de azért figyelmeztette hátrányaira, mert sokat iszik belőle és mert keveset pihen. Killian csak egy pszichológus, jobbára azt is csak tanítja. Míg ellentétben vele, én voltam sebész, így nem csak az elmékhez, de a testhez is értek.
- Hát hogy ne! - bólintok a felügyelőnek, és amíg fő a tea, addig egy pillanatra el is tűnök, hogy lekapcsoljam a társalgóban a zenét. S közben sorra veszem az eddig megfigyelt dolgokat, mert nem árt kiismerni azt, akivel később dolgom is lesz. Káros szenvedélye, legalább is az egyik, hogy sok kávét iszik, és minden bizonnyal keveset alszik. Ebből kifolyólag csökkenhet az agyi funkciója, roncsolódhatnak agysejtjei, ami kihat az idegrendszerére - ezt pedig megmagyaráznám, hogy miért lehet szüksége rám -, a koncentrációra, aminek zavara megmagyarázná miért zavarja a zene. Aki nem tud jól koncentrálni vagy több fele figyelni, annak szüksége van arra, hogy teljes csend legyen körülötte, hogy egyszerre csak egy forrás felé keljen koncentrálnia. Ez jó, és rossz is egyben. De ha megtalálom minden gyengéjét, irányíthatóvá tudom tenni és lássuk be, egy nagyra értékelt nyomozó bábu a rendőrségen sokat ér. A tea elkészül, én pedig oda is adom nekik, az ízesítésüket kettejükre bízva, a pulton már ott a cukor, tej, citromlé. Killian most csendben van, iszik, eszik és figyel. Tudom, hogy fecsegősebb nálam, de azt is látom, hogy kettejük közt inkább Horatio dominál. Vagy azért hagyja, mert tiszteli vagy mert valóban vannak olyan jóban, hogy elnyomás nélkül is hagyja beszélni a másikat. Kíváncsian hallgatom a felügyelőt, leginkább, mert az eset teljesen új számomra, hát még annak részletei. A feltételezésekből nehéz bármit is mondanom, de igyekszem többet megérteni az esetből a képek alapján. Megfordítottam az első képet, hogy lássam a feljegyzett adatokat, de felkapom fejem a felügyelőre az ismerős nevet hallva. Micsoda véletlen, nem igaz?
- Dr. Flynn Rogers? - kérdek vissza meglepődve. És a kartonok is eltűntek? Rejtélyes, és egy remek hír nekem. Hiszen ha ez Terry fülébe jut, a rám irányuló gyanújának is enyhülnie kell, hisz ehhez a pácienshez sincs semmi közöm. Nyomozást még sosem volt alkalmam manipulálni, de azt hiszem, ezt most előnyömre meg tehetném. Ha helyszíni kép készült a holttestről, úgy nem tudtam többet megállapítani róla, mint, amit esetleg ők maguk. Nem cáfolnám meg az öngyilkosságot, de a kés eltűnése nem éppen azt sugallja, hogy egyedül volt. Kést, pláne egy gyilkosság eszközét nem lopjuk el, akkor sem, ha látszatra értékes. De így ruhában nem látok rajta zúzódásokat, vagy a késen kívül ejtett sérüléseket. Gondolkodom a látottakon, és elmélkedem a kérdésekre adott válaszaimon.
- Még a mentális betegségekre szedett gyógyszerek is komoly függőséget okozhatnak, és ha egy orvos nem túl körültekintő, nem látja, hogy a betege ön és közveszélyes, esetleg hasraütésszerűen írja fel neki a gyógyszereket, tán még nagyobb dózisban is, amit aztán a figyelmen kívül hagyott beteg úgy szed, ahogy akar, igen, komoly bajhoz vezethet. Ugyanakkor ne feledkezzünk meg róla, hogy ez a feltételezett skizofrénia is épp elég veszélyes. Rengeteg beteg vet véget az életének, és szinte minden második is megpróbálkozik vele, amiért nem lehet őket hibáztatni, ellenben segíteni kell őket, ha tudjuk. Gondoljon csak bele, Dr. Sinclair. Magát még a halk zene is zavarta, amit kérésére lekapcsoltam, de Mr. Ramos nem tudja ki be kapcsolni ezeket a hangokat, amik ráadásul általában negatív képet adnak róla. Szóval elég nagy valószínűséget látok rá, hogy a gyógyszerek valamilyen oknál fogva már nem segítettek, és Dr. Rogers sem nyújtott elég segítséget neki. Nem a dózist kellett volna emelni, hanem alaposabban kivizsgálni. - feleltem le téve végül a fényképeket. - Amit biztosan tudok Dr. Flynnről, hogy sokan panaszkodtak rá, és hogy mostanában sok különös esethez köthető a neve. Nem tudnék bizonyítékot felmutatni, és csak feltételezés, de el tudom képzelni, hogy a doktor úgy is írt fel gyógyszereket, azoknak adagjait, amelyek valójában nem is szolgálták a beteg gyógyulását, ellenben meg volt a túladagolás veszélyének lehetősége. - válaszolom elgondolkodva, talán egy kicsit vádlóan, de azt gondolom nem is állítanék nagy hazugságot, noha most csupán Flynn bemocskolása a cél. - A vizsgálatok. Mr. Ramos vér, vizelet és egyéb vizsgálatai alatt nem tudták kimutatni, hogy halála idején mennyi és milyen szer hatása alatt lehetett? - kíváncsiskodom. Nem hiszem, hogy tiszta állapotában tette volna magával ezt, de mivel az ő esetében a tiszta sem teljesen tiszta nincs egyszerű dolgunk. - A kés. Nem sikerült kideríteni, hogy miként tűnhetett el? Nem csepegtek le róla vér cseppek útközben? Vagy előtte megtisztították?Az anyag, amivel megtisztították esetleg nem került elő, mert akkor azon is lehet dns. A zárt fülke kilincsén esetleg kéz nyoma? A kést nyilvánvalóan valaki más vitte el, talán meg is próbált először bejutni oda, talán megrángatta az ajtót, mire rájött, hogy zárva. Idegességében nem biztos, hogy figyelte a jelzést az ajtón, ha volt. - találgatok hol egyikre hol másikra nézve. - A gyógyszerek mennyisége sem jó, de tekintve, hogy mind elég erős, azoknak keverése sem jótékony. Egy erős fájdalomcsillapító a gerincsérvre és mellé egy nagy adag nyugtató kellő löket, hogy a túloldalon végezzük. De egy kétségbeesett skizofrén utolsó mentsvárként is folyamodhat olyasmihez, amit később nem tud visszafordítani. A késnek van valami más szerepe is? Úgy értem... különös, hogy ekkora gyógyszer mennyiség mellett inkább a torkát vágta el. Miért választotta a fájdalmasabb halált? Ha gyógyszerhatása alatt volt, a hangok a fejében aligha utasíthatták erre, ha pedig nem, miért nem nyúlt először a tablettákhoz? Ehh... bocsánat a sok kérdésért, főleg, hogy minden bizonnyal még önök sem tudnak rá választ, csak próbálom felvenni a fonalat és magukkal együtt gondolkodni.

outfit || thx. || ambience

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

Hallgatván Dr. Brewster beszédét rájöttem, hogy hibát követtem el. Nem, nem azzal, hogy felkértem konzulensnek, hanem azzal, hogy nem az elejétől avattam be. Azzal a céllal jöttem ide, hogy beszélek róla vele Ramos haláláról és körülményeiről, de lehet be kellett volna avatnom a korábbi események részleteibe is, hogy tisztábban lásson.
- Sajnos még nem érkeztek meg a labor eredmények, de bármelyik percben, órában megjöhetnek. Szerintem fél, egy órán belül, ha belendülnek a CLS emberei a munkába. Szerintem még itt leszünk, akkor pedig önnek is rendelkezésére bocsátom a leleteket.
Nos, a helyszín egy érdekes kérdés, mert fel volt mosva. Minden bizonnyal tisztítószeres melegvízzel, de a helyszínelők vért mutattak ki a vizsgálatok alatt. Nem nagy mennyiséget, szóval esélyes, hogy az a késről származott. Illetve ott volt a vér, ami a fülke alól folyt ki.
A kést minden bizonnyal eltakarították és eltették, a véres anyagoktól pedig megszabadultak. Lehetett az akár WC papír, amivel eltörölgették és lehúzták a slozin, majd tisztára mosták a kést a csapnál.
A fülke nyitókáján voltak nyomok, de bárki is akart bejutni, nem lépett bele a vérbe. Vettek mintát minden ott dolgozótól, zajlanak az ujjlenyomat összehasonlítások és hamarosan annak is meg kell érkeznie.
A késen rugózva hátra dőltem a kényelmesnek tűnő fotelban és összefontam ujjaim combjaimon.
- Mire végzek a bevezetővel, minden bizonnyal megjönnek az eredmények is. Akkor most bevezetem önt egy rendkívül csavaros bűneset részleteibe, Dr. Brewster.
Minden akkor vette kezdetét, amikor hetekkel ezelőtt kihívtak engem egy holttesthez. A Mount Vernon East vasútállomásnál volt, egy fiatal, húsz év körüli lány, Abigail Foster holtteste volt kihajítva. Többszöri szúrással ölték meg, majd napokra rá a Ludlow vasútállomás-on egy újabb lány, Giorgina Danvers holttestére bukkantunk. Miss. Danvers szintén huszonéves volt és ugyanúgy ölték meg, mint Abigailt, sőt, a két lény külsőre rendkívül hasonlított egymásra.
Kiderült, hogy mindkét lány regisztrált volt egy társkereső oldalra, viszont a profiljukba egy közösségi számítógépről, a helyi könyvtárból belépett valaki. Ez a valaki Peter Ulman volt. A férfi a könyvtárban a Harold Falk álnevet használta. Peter nemi erőszak miatt ült börtönben, én juttattam oda, szabadulása után pedig úgy néz ki még mindig a rossz úton járt.
Nos, Peter valakinek a kérésére cselekedett és hozzá jutott minden üzenethez és adathoz a lányokról a profiljukba való belépéssel, így a találkozó előtt és után is le tudtak csapni a lányokra, akiket aztán elraboltak és még aznap meg is öltek és meg is szabadultak tőlük a síneken.
A nyomokat követve eljutottunk Peter albérletébe, ahol holtan találtuk őt. A helyszínelés egyelőre nem hozott túl nagy megváltást, de arra rájöttünk, többen is voltak akkor a lakásban. Peter, a gyilkosa és még valaki, akit később meg is találtunk. Egy Kevin Chan nevű félvér éttermi alkalmazott. Egy rendőr kutya követte a nyomait, pontosabban a szagát a Forsyth ST.-i Spicy Village étteremig, ahol dolgozott. Csak két utcára volt Peter lakásától. Együtt laktak, ott volt a gyilkosságnál és megsérült. Az esetet nem látta, a végére érkezett meg, addigra Peter már halott volt, de a gyilkos őt is megsebezte.
És igen, jól gondolja. A gyilkos fegyver mind a három esetben ugyanaz a kés volt, éppen ezért joggal hihetjük azt, hogy ugyanazzal a kés okozta Ramos halálát is, amivel a lányokat és Petert is megölték, ezért is nem lett meg a tetthelyen és ezért is gyanakszom a kezdetektől fogva gyilkosságra Ramos esetében is, de ezek a gyógyszerek most mindent megváltoztattak.
Nade most jön az egyik legérdekesebb részlet. A kés. A Christie's New York aukciósházban kelt el 2021-ben egy árverésen egy kisebb vagyonért. Egyedi darab, ezt az egyet gyártották belőle csak, azt is megrendelésre. A megrendelő David Hawk volt, egy Philadelphiai üzletember, de már meghalt. A vásárló, aki az aukciót megnyerte, Naomi Brett. 2023. 01. 09.-én halt meg autóbalesetben, a házát pedig a halála éjszakáján kirámolták, csak a bútorok maradtak meg.
Az áldozatokról, a késről és a Naomiról készült képeket laptopon mutatom meg neki, mert nem készültem papír alapú fotókkal róluk.
- Gondolom ön szerint sem véletlen, hogy Naomi rettenetesen hasonlít a két női áldozatunkra.
Kaptam egy üzenetet a feltételezett gyilkostól. Holnap újra ölni fog. Persze... ha időben elkapjuk, ez nem fordulhat elő.
Az első két áldozatnál talált szövetmintákat, meg egyebeket megvizsgálták. Találtak többek közt szőnyeg rostokat is és sok mást is, amik egyeztek, tehát a két lányt ugyanott ölték meg. Vettek mintát Peter lakásában is a szőnyegekről, kanapékról, meg a többiről, de nincs egyezést, tehát nem ott ölték meg őket.
Nem volt szexuális erőszak, tehát a tettes nem a nemi erőszak miatt ölt, pedig Peter amiatt ült börtönben.
Magyaráztam, magyaráztam, átfogóan mindent elmeséltem neki, amit eddig tudunk.
- Szóval jelenleg így állunk - belekortyoltam a finom teába és ha már így kínálta, vettem egyet a puszedliből is.

- XXX szó // megjegyzés -

**Joseph Brewster**

Horatio, Killian & Joseph

Fate has a habit of not letting us choose our own endings.

Azt már korábban is kiéreztem szavaiból, hogy nem avattak be kellően a történésekbe, de azt nem gondoltam volna, hogy hirtelen ennyi információt fog rám zúdítani a nyomozó. Jó a memóriám, ügyelek a részletekre is, de ez bizony még nekem is kihívás volt.
- Ó, nem, én nem is a földön lévő vérre gondoltam. De azok a mosdó kilincsek nem csak kórokozóktól hemzsegnek, hanem kéz lenyomatoktól is. Aki pedig utoljára érintette meg, az lesz, aki ellopta a kést is vagy többet tud nálunk. - állapítom meg és ezt viszont biztosan. Bárki is lesz az, bűntársnak bizonyul, még ha nem is tudott semmiről, ugyanis láthatta a holttestet, és még sem tett semmit. A rendőrséget is hátráltatta vele. Ezért pedig talán több év börtön is járhat, hisz miatta újabb áldozatokat szedhet a gyilkos. A leletek késése kissé nehezíti a dolgom, de a sok információt hallva, rá kell, hogy döbbenjek, ez egy komplikáltabb ügy, mint elsőre hangzott. Nehéz volt összerakni a képet, pláne, hogy a sarkai sem voltak meg a puzzlenak, és számomra az sem igazán derült ki, hogy Ramos miként jön ehhez az egészhez.
- Talán... rossz irányból közelítjük meg a dolgot. Talán egy másik szálról se ártana elindulni. - vetem fel óvatosan az ötletet a tőr és a hölgy képét nézegetve, majd fel a nyomozóra és orvos kollégámra egymás után. - Noha a hölgy elhunyt, minden bizonnyal ő volt az ihlető. A tőr is tőle tűnt el. Elhamarkodottan azt mondanám egy csalódott személy, egy volt férj vagy egy olyas valaki, akivel összeveszett, az lophatta el a tőrt, s mivel, hogy a nőt bántani már nem tudta, másként próbálta... hogy is fogalmazzak... feldolgozni a bosszút. A gyilkos képtelen volt megbocsájtani, ebből adódóan pedig cselekvésre szánta el magát. Az, hogy ekképpen betudható egy mentális betegségnek, akár... de csak feltételezetten a skizofréniának is. - magyarázom az ügyhöz kapcsolódó, de teljesen más megközelítésű meglátásom. - Már ha az autóbaleset valóban baleset volt. De én csak abból merítkezem, amiket ön mondott. - vonok vállat. - Esetleg a balesetről és a betörésről lehet még valamit tudni? - kíváncsiskodtam. - Meg lehet az elhunyt hölgy háza a "gyilkos" ház.
- Nem is gondoltam volna, hogy ilyen jól bele tudsz látni a gyilkosok fejébe... - állapította meg a puszedlit majszolva Killian összevont szemöldökkel, de hangjából ítélve meglepődve és elismerően.
- Egy rövid ideig börtönben gyakornokoskodtam, ott pedig sok gyilkossal és különleges gondolkodású emberrel találkoztam. Ez pusztán... gyakorlat kérdése... Te az áldozatokat próbálod megérteni, én az elkövetőket. - mosolyodtam el, hisz ebben tényleg nincs semmi különleges.
- Nem is értem, miért pont én lettem profilozó. - jegyezte meg félmosollyal szemeit forgatva, majd fejét rázva. - De mindegy is, nem vágnám magam alatt a fát. Még a végén le leszek cserélve... - viccelődött Killian, bár szerintem valahol tényleg tartott tőle.
- Nem hiszem. Azért neked több a tapasztalatod terepen. Ráadásul... - pillantok itt a felügyelőre. - Láthatóan jól meg vagytok, ami elengedhetetlen a csapatmunkához. - felelem. De vajon tényleg így van? Fontosak egymásnak? A nyomozónak fontos Killian? És vajon mennyire? Titkolnak valamit... ezt látom rajtuk. Nem az ügy kapcsán, hanem kettejük közt. Killian nyitott, barátságos személyiség, Horatio pedig ellentéte, kizárt, hogy olyan felhőtlen kapcsolatuk legyen, még is itt vannak egymás mellett. Valami összetartja őket, amitől egyik sem tud szabadulni. Ez pedig egy titok.

outfit || thx. || ambience

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

Joseph szavait hallva elmerengtem kicsit.
- Értem, erre már mi is gondoltunk. Dr. Grimwald már egyszer felvetette annak a lehetőségét, hogy a gyilkos talán azért öl, mert másokon éli ki azt a haragot, vagy más negatív érzést, amit azon nem tudott, aki iránt valóban érzi.
Hadd meséljem el, hogy jutottunk el a lányoktól Ramosig. A levezetés a következő volt, Dr. Brewster: A könyvtárban eljutottunk Peterhez, Peter lakásáról Kevin Chan-ig, akinek hála lett egy fantomképünk Ramosról, akiről az egyik nyomozóm megtudta, hogy irodista annál a társkereső cégnél, akinek a weboldalára be volt regisztrálva Abigail és Giorgina. Gondolom már ön is látja az összefüggéseket.
Valaki a társkereső cégnél dolgozik, aki hozzáfér a regisztrált felhasználók személyi adataihoz. Ez a valaki megadta a lányok regisztrációs adatait Peternek, hogy lépjen be és figyelje a kommunikációt. Hová szerveznek randit, kivel, mikorra, stb.
Peternek volt annyi esze, hogy nem a személyes otthoni gépéről lép be, bár ez így is kockázatos volt és hát le is bukott, de legalább ügyelt.
A tettes, aki megölte Petert egyértelműen Ramos, ha hihetünk Chan fantomképének és valóban ő volt ott az ingatlanban. Az is lehet, hogy Kevin Chan is sáros az esetben és ismeri az igazi gyilkost, ezért Ramosra terelte a gyanút, hogy a valódi gyilkos megússza az esetet. Minden bizonnyal tudtak Ramos betegségéről és tökéletes cselt eszeltek ki.
De hé! Ez a gondolat még logikus is lehet. Gondoljunk csak bele. Talán nem véletlenül volt üres a Haloperidol. Ha valaki komoly skizofrén beteg, akinek már olyan erős gyógyszerek kellenek, mint a Haloperidol, az gondoskodik róla, hogy legyen neki, hiszen körülbelül az élete függ tőle. Talán valaki szándákosan ürítette ki a palackot.
Ezekhez a szekrényekhez van pótkulcs, hogy ha a dolgozó elhagyja a sajátját, ki tudják neki nyitni. Valaki a pótkulccsal kinyitotta az ajtót, a haloperidolt kiöntötte, hogy Ramos ne jusson hozzá a szükséges adajához. Ramoson eluralkodott... ami ilyenkor elszokott a skizo betegeken és kétségbeesésében, vagy betegségétől hajtva öngyilkos lett. Persze az is lehet, hogy valaki ott volt vele és rábeszéléssel hozzá is segítette a halálhoz, talán a kést is ő adta neki hozzá.
Mi pedig ismét zsákutcába lyukadtunk ki.
De az is lehet, hogy valaki megölte és csak azt szeretné, ha azt hinnénk, hogy a betegsége miatt halt meg.
A gyilkos megölte Petert, amikor tudta, hogy a sarkában vagyunk. Majd elintézte Ramos sorsát, amikor tudta, hogy a sarkában vagyunk.
Gondolkodva dőltem előre és összekulcsolt ujjaimra támaszkodtam állammal.
- Kevin Chan hazudott nekünk. Nem Ramost látta Peter lakásán. Nem ő volt Peter gyilkosa - sóhajtottam. - Csak egy újabb csali. És szerintem ő is sáros. Át lettünk verve.

A tabletem pittyent, ami jelezte, hogy megjöttek az új laboreredmények.
Laptopról nyitottam meg az új eredményeket, majd Josepre és Killianre is oda-oda pillantottam.
- Itt van a vér és vizeletvizsgálatok eredménye - mondtam és fel is olvastam neki. - Továbbá itt van az igazságügyi orvosszakértő jelentése a nyaki sérülésről. A kés ugyanaz a kés, amivel megölték Petert és a lányokat.
Akkor itt vannak az ujjnyomok is, csakhogy a fele sérült, nem tudták mindet beazonosítani. Ráadásul voltak olyan ujjnyomok is, amik nem az alkalmazottaktól származtak. Bizonyára azoktól származnak, akik bejártak oda. Külsősök.
A torok elvágásán kívül nem találtak egyéb sérülést a testen.
Közben visszakanyarodtam kicsit egy megválaszolatlan kérdéshez, ami Naomit és a házát illette.
- Bastion, az egyik nyomozóm rajta van az eseten. Igyekszik minél többet megtudni az esetről, mivel kulcsfontosságú lehet. A háznak azóta már új tulajdonosai vannak, de jó gondolat - Killian felé fordultam. - Erre még visszatérünk. Majd meglátogatjuk az egykori Brett házat. Sose tudni mit találhatunk ott.
A leleteket böngésztem, majd Killian és Joseph felé fordítottam a monitort. Ez az ő terepük.
- Készítettek CT és MR felvételek Ramos koponyájáról. Ez a lelet bizonyára többet mond önöknek, mint nekem.

- XXX szó // megjegyzés -

**Joseph Brewster**

Horatio, Killian & Joseph

Fate has a habit of not letting us choose our own endings.

Bólintottam, hiszen egyet kell értsek, a gyilkosnak ugyanis láthatóan komoly indítéka van, és az, hogy hasonlóak az áldozatai, arra utal, hogy korábban volt már valaki a környezetében, akire szintén illet a személy leírás. Aztán újabb részletekre és összefüggésekre hívták fel figyelmem. Totál idegen terepnek éreztem, de érdekesnek is egyben. Nem tudom milyen indíttatásból kerestek meg ezzel az üggyel, pláne, hogy nekem közel sem ez a szakterületem - max a gyógyszerekben tudok segíteni, de ahhoz is inkább orvos kellene -, de örültem, és büszke voltam magamra, hogy minden kérés, ajánlat nélkül, felkerestek egy ilyen komoly dologgal. Az már csak hab volna a tortán, ha még a páciensem is lehetne a nyomozó. De Terryről sem feledkezem meg.
- Hmm, nem, nem feltétlenül. Ilyen erős szereket, ekkora dózisokban és más erős szerekkel szedve, maximum orvosi felügyelet mellett lehetne szedni. Aki felírta neki pedig pontosan tudta ezt. Dr. Rogersnek tudnia kellett. Ha a gyógyszerei "elvesztek", akkor pedig úgy volna logikus, ha emiatt Flynn megértő lett volna és nem háborgott miatta. Már ha a gyógyszer miatt vitáztak össze, ami nagyon esélyes. - gondolkodom hangosan.
- De ez még mindig nem magyarázat arra, hogy a késnek miért kellett eltűnnie? Ha Peter, aztán Ramos volt az, aki elkövette, akár parancsra is a gyilkosságokat, akkor most mit akar a valódi gyilkos? Már ha ő vitte el. Feltételezhetően nem adná fel magát ilyen könnyen, már pedig így esélyesen lebukhat. Ennyi idő alatt pedig kizárt, hogy bárkit is felbéreljen megint... ráadásul Ramos volt talán a legjobb lapja, hiszen ott dolgozott, ahonnan az áldozatokat is szedte. - szólalt meg végül Killian is becsatlakozva az ötletelésbe.
- Ehhez nem igazán tudnék hozzászólni, de nekem az is különös, hogy mindig az utolsó pillanatban érnek oda. Egyszer megtörténik, oké, véletlenek vannak, bár nem tudom, hogy egy nyomozás alatt ez mennyire számít annak, de kétszer is? Valaki vagy figyeli a nyomozást, még hozzá egészen közelről, vagy... hát őszintén... erre nem is tudnék más választ. - vonok vállat az ügy egy részletén kattogva, mert ez is aggasztó és bár vehetik félvállról, de akkor a gyilkos, mindvégig előttük lesz legalább egy lépéssel, ami miatt ők sosem fogják tudni elkapni. Sorrendet kell tenniük, mi az, amivel először foglalkozni akarnak a nyomozásban, mert úgy tűnik, több hézag is akad köztük.
- Viszont, ha a pótkulcsban igaza van, akkor a kameráknak rögzítenie kellett volna, hogy ki babrált a szekrényénél. - böktem el Horatio felé, mert ezt is fontos lenne kideríteni.
- Hát nem tudom... - csóválta fejét kételkedve Killian, Dr. Sinclair megállapításán, miszerint a harmadik illető is benne volt az egészben és szándékosan félrevezette őket. - Ramos jó katonának bizonyult, jó forrásokkal, elérhetőségekkel, kapcsolatokkal. Miért áldozta volna be akárki is? - kérdezte Dr. Grimwald a nyomozóra tekintve, de kételkedve szavaiban.
A csippanásra mindketten a laptopra néztünk Killiannel, majd hallgattuk a nyomozót. Kollégám végül rám nézett, én pedig udvariasan elkértem a laptopot, hogy magam is szemügyre vegyem az eredményeket és ha nem is pontos eredménnyel, de besaccoljam mit és mennyit vett be.
- Nos az eredmények alapján, haloperidol valóban nem volt a szervezetébe, ugyanakkor az említett gyógyszer és az erős fájdalomcsillapítók szedése együttesen tilos. Hosszútávú szedése pedig különböző betegségek kialakulását eredményezheti, többek között a szívbetegséget. - soroltam, amiket az eredmények alapján ki tudtam szűrni. - Nem volt teljesen tiszta és a kálium szintje is alacsony volt a normál értékhez képest, ami utalhat kezdődő szív- és érrendszeri problémákra, amin a többi gyógyszer csak ront. Ami a sérülést illeti... a kép nem adja vissza biztosan, de én úgy látom, hogy néhány milliméterrel magasabb szögből tartották a kést, tehát nagy valószínűséggel ő fogta, és mivel magasan tartott felkarral, felszegett fejjel nem látjuk a kezünkben, állunk alatt tartott tárgyat, bizonyosan egyenesen helyett kicsivel átlósabb szögből vághatta el a saját torkát. Én így gondolom, de lehet, hogy tévedek. - teszem hozzá, hiszen, mint, ahogy ők, úgy én is csak találgatni tudok. - Horzsolások vagy más dulakodásra utaló jeleket nem látok, így a személy, ha vele is volt míg élt, maximum szóban bántotta. - nézem át az igazságügyi orvosszakértők leírását is. - Az eredmények alapján viszont igazolt volt Dr. Rogers meglátása, miszerint Ramos valóban skizofréniában szenvedett, ugyanakkor annak megállapítása, hogy milyen gyógyszert és mekkora dózisban szedhetett volna, nem meg mondható az eredményekből. Az bizonyos, hogy ez a sok minden inkább káros volt, mint hasznos.
- A koponya vizsgálatok alapján nem voltak elváltozásai, ami szintén igazolja a skizofréniát orvosi akta nélkül is. - fordítottam feléjük a monitort és a leleteken elmutogattam, hol kéne látnunk elváltozásokat, ha nem skizofrén lenne, de nincs semmi. Se torzulás, se daganat, se vérzés, se semmi.
- Nem azt mondanám, hogy zsákutca, csak kevesebb, mint, amire számítottunk, de én azt javaslom, hogy nézzék meg azt a házat, a betörés aktáit, a baleset helyszínét és a kocsit is, hátha egy szándékosan megrongált fék vagy pedál volt a hibás. Illetve ha még mindig fennáll annak gyanúja, hogy a harmadik fél félrevezette önöket, akkor hallgassák ki újra, esetleg értessék meg vele valamiképp, hogy mivel jár, ha továbbra sem működik együtt. Nem tudom használnak e még hazugságvizsgálót, de esetleg azt s bevethetnék... - ötleteltem velük. Érdekel a dolog, és tetszik, hogy bizalmat szavaztak nekem, hogy Horatio hozzám fordult, noha nem is ismer. Remélem jó benyomást teszek rá, és a későbbiekben is felkeres, és idővel leszünk olyan viszonyban, hogy esetleg játékból és puszta kíváncsiságból Terry ellen fordíthassam. Nem csak őt, de az egész ellenséget. Ami itt akadályt jelenthet az Killian. De majd rá is gondom lesz.

outfit || thx. || ambience

**Horatio R. Sinclair**

Horatio & Killian

- The case of the "railroad corpses". -

- Nade mi van akkor, ha Dr. Rogers nem hitt benne, hogy "elvesztek" és azzal vádolta Ramost, hogy esetleg túlgyógyszerezi magát? Vagy jobbat mondok, esetleg azt hitte Ramos szándákosan rejtette el a gyógyszer mennyiséget külön fiolákba, tégelyekbe, hogy Rogers majd a hiányzó mennyiség miatt új adagot ír fel?
Nem Ramos lenne az első gyógyszer függő, aki trükközni akarna, hogy még több gyógyszerhez jusson.
Feleltem Josephnek, majd Killian felé fordultam.
- A késhez érzelmileg ragaszkodhat a tettes. Annyi biztos, nem Peter és nem Ramos öltek. Szerintem nem. Ők csak bábok voltak, feláldozható emberek egy cél érdekében. Ez a cél pedig a lányok meggyilkolása. Szerintem a valódi gyilkos érzelmileg kötődik a késhez, ahogy az áldozatokhoz is. Illetve ahhoz a valakihez, aki miatt öl. Ez pedig Naomi Brett lesz.
Nade szerintem a főkolompos is itt dolgozik a cégnél. Legalábbis ez az én megérzésem.
Joseph felé fordultam, majd sóhajtottam.
- Ezt már Dr. Grimwald is mondta. De elképzelni sem tudom mégis melyik rendőr lenne képes ilyesmire. Arra tették le az esküt, hogy emberéleteket mentsenek, bűnözőket kapjanak el, nem arra, hogy kioltsák őket és gyilkosokat segítsenek meg.
Tudom, mondja azt, hogy naiv vagyok és hiszek a tündérmesékben, de akkor is... ezek az emberek rendőrök lettek.
De az is ki van zárva, hogy mi hibáztunk. Odatesszük magunkat a kezdettől fogva, éjt-nappallá téve dolgozom, sokszor az irodában töltöm az estéimet... én... megteszek mindent, de úgy látszik az is kevés... - motyogtam némi elkeseredettséggel.
- Áh, az annál cselesebb - jegyeztem meg Josephnek a kulcsot illetően. - Kamera csak a portán, az irodákban és az épület külső falain vannak. A folyosókat, WC-ket, étkezőt, egyéb helységeket nem nézi kamera, szabad területek. Éppen ezért, ha történt is valami az étkezőben az szekrény környékén, arról nem készült felvétel. Ezt pedig a tettes biztosan kihasználta, ha a feltételezéseim igazak. Márpedig szerintem igaz lesz.
Killian felé fordultam.
- Ha a tettes ott dolgozik a vállalatnál, akkor nem vesztett vele semmit. A forrásai ugyanúgy megmaradtak és több kapcsolata lehet, mint Ramosnak volt. Ramos bizonyára csak egy balek volt, akit arra tartottak, hogy vész esetén beáldozhassák.
Peter is jó katona volt, nemi erőszakkal ült, simán elvihette volna a balhét, kevesen kételkedtek volna benne, hogy olyan ember, aki nőket erőszakolt meg, az előbb-utóbb ne ölt volna nőt. A legtöbb erőszaktevő később gyilkos lesz, ez benne van a kriminológia könyvekben is. Több évszázados megfigyelés tapasztalata.
A pszichológiai és kriminológiai vizsgálatok kimutatták, hogy a legtöbb sorozatgyilkos nemi erőszakkal kezdte, később belekóstoltak a gyilkosságba és rákaptak. Ezt bármelyik ügyész és bíró elfogadná érvnek, főleg, ha bizonyíték is szól ellene, ennek ellenére őt is megölte.
Egyébként sem tudhatjuk hányan állnak mellette, akik támogatják, akiket manipulál, akiket felhasználhat saját érdekei mellett. Az is lehet, vannak, akik nem tudatosan támogatják, segítik. Lehet lesz, aki nem is tud róla, hogy gyilkos, de ő fel fogja tudni használni saját érdekeire.

Amikor az eredmények megérkeztek és Joseph elkérte a gépet, gondjaira bíztam, én pedig hallgattam meglátásait, melyek értékesnek bizonyultak.
A poligráf említésére elhúztam a szám.
- "Divatja múlt" - jegyeztem meg szlengesen. - Túl könnyű kijátszani, éppen ezért már nem nagyon használjuk. Olyan ez, mint a gyorskötöző. Jó, jó, de három-négy technika van már rá hogyan szabaduljunk ki belőle, amiket manapság bárki megtanulhat.
Változott a világ, Dr. Brewster, sajnos manapság már nem minden válik be, ami régen bevált. Megnyílt a világ az emberek előtt, széles tudástár áll rendelkezésükre, könyvek, újságok, internet, oktató videók. Minden. Amit néhány évtizede még csak egy-egy embertől lehetett megtanulni, ma már minden második ember ismer.
Sok olyan tudás sajátítható el szabadon, ami régebben lehetetlen lett volna a közemberek számára. Ez... egyszerre jó és rossz is. Megvannak az előnyei és hátrányai is. A mi munkánkra nézve rendkívül hátrányos.
Azon gondolkodtam vajon mindent megbeszéltünk-e a doktorral a nyomozás kapcsán. Igazán jó volt ezt így átbeszélni vele is, egészen új szögből láttuk az esetet és az én meglátásaim is frissültek kicsit. Most pedig én következhettem.
- Nos... Köszönjük a segítséget, Dr. Brewster. Khm... Killian már mesélhetett rólam önnek. Az eset, amivel szeretnék önhöz fordulni, mármint az én esetem, az...
Elég kellemetlen, kényelmetlen volt erről beszélni. Kerestem a megfelelő szavakat és a kellő bátorságot, hogy beszéljek róla. Igazából magam sem tudtam volna jól megfogalmazni, hogy mi miatt is fordulok hozzá, mi is az én "betegségem".
- Pánikbetegség? Az úgy történt, hogy... - elmeséltem neki a történteket, bár kicsit ideges voltam. Szívem szerint kihagytam volna a történetből Killiant, hiszen nem egy jó pont rá nézve, hogy így titkolja a betegségem, de nem mertem hazudni, mert mégis csak ő ajánlott be engem, így ki tudja, hogy adta elő a doktornak az esetemet. Mégis honnan tudna róla Killian, ha nem onnan, hogy ott volt velem?
Kínos. Az egész nagyon kínos. Kínos, hogy Killian tudja és fedez engem, kínos, hogy ezt el kellett mesélnem Josephnek és kínos az is, hogy "beteg vagyok".

- XXX szó // megjegyzés -

**Joseph Brewster**

Horatio, Killian & Joseph

Fate has a habit of not letting us choose our own endings.

A gyógyszerfüggőség elég valószínű, de az sem árt szem előtt tartani, hogy az orvos, aki ilyen félvállról vette betegének problémáit és olyan minőségű és mennyiségű gyógyszert írt fel neki, ami alatt folyamatos, kórházi és orvosi megfigyelés alatt szedhette volna, kétlem, hogy érdekelte volna, ha Ramos többet akart. A gyógyszerek, pláne az ilyen receptre kaphatóak, amúgy is drágák, Dr. Rogers pedig az eddig hallottak alapján előbb nyúlt a pénzért, mint, hogy segített volna. Sajnálatos, de ez tény. Volt szerencsém hozzá egyetemi éveim alatt, és úgy tűnik mit sem változott. A gyógyszerre járó pénz ugyan nem az ő zsebében landol, de ahányszor receptet ír, többet számolhat fel egy szimpla beszélgetés alatt, ami orvosonként változó. Én magam sosem számolok fel plusz pénzt, függetlenül, hogy a recept kiadása, megírása teljes mértékben az én felelősségem, de mivel az a fajta orvos vagyok, aki jobban kedveli az alternatív gyógymódokat, nagyon ritkán írok fel gyógyszert, és mindenek előtt kivizsgáltatom az illetőt, hajlamos e a függőségre, illetve nem-e már s az. - válaszolom, leginkább segítségnek szánva, bár azt gondolom ennyi információval még nem buktatom le magam. A legtöbb, velem egyidős orvossal ismerhetjük egymást, ha más nem, akkor egyetemen kívüli eseményekről, így nem csoda, hogy ismertem Flynnt. Ahogy Killiant is, bár őt nem az egyetemről, inkább csak találkoztunk párszor. Aztán ismét eltöprengtem azokon, amiket mondott Killiannek, aki szintén bólogatott a megállaptásra. Legalább is egy részére.
- Petert én sem tartom gyilkosnak, mint inkább csupán egy megvezethető bábnak, és az is biztos, hogy a tettes valóban kötődést érez a kés iránt, de Ramos hasznosnak bizonyult, hiszen még az ázsiai fickó is őt mártotta inkább be, hogy fedezze esetleg magát, vagy... mert tényleg Ramos volt ott. Az is lehet, hogy a pszichés gondjai zavarták meg akkor a tett helyen és ezért bukhatott le Chan előtt. De, ha a gyilkos ennyire óvatos és megtervezett, miért kezdte el feláldozni a bábuit, akik jórészt az ő munkájának mocskos részét végezték el. Így a végére nem marad senki más csak ő. Már pedig, ha még másokat is megakar ölni, egymagának kell megtennie. Azzal pedig nagyot kockázat. - felelte Dr. Grimwald leginkább Horationak, de olykor felém is elnézett.
- Talán a tettes most már a finálét tervezi, amihez nincs szüksége másokra. Tulajdonképpen, tervét képezte, hogy egyedül vihesse véghez az egész végét. - feltételezem, noha magam sem lehetek biztos ezekben, csupán próbálok logikusan a gyilkos fejével gondolkodni. Én magam is használok bábokat, akik ölnek, és akik végül megölik maguk, de a végén mindig a legfőbbnek kell megküzdenie a démonokkal vagy éppen a hamis angyalokkal. S attól tartva, hogy a bábok tönkre tehetik az egész tervem, én is inkább végzek velük.
- Minden elismerésem, Dr. Sinclair, de még én sem hittem sosem benne, hogy minden orvos társam azért vált azzá, amivé, hogy óvja az emberi elme épségét vagy gyógyítsa azt. Itt pedig Dr. Rogers is remek ellenpéldája. Az ember az ember marad, mindegy, hogy fehér köpenyt, bohóc orrot vagy fegyvert hord. Nem vagyunk legyőzhetetlenek, és van, akit megtör az élet. De azt én sem hiszem, hogy hibáztak volna. Egyszerűen a tettes, mindig egy lépéssel előbbre van. - magyarázom hol egyikre nézve, hol másikra. Ami pedig a gyarlóságunkat illeti, nem akartam egy pillanatig sem utalni, vagy enyhe példálózásba kezdeni, de nem csak az orvosok közt vannak olyanok, mint Dr. Rogers. Sokszor pont azok lelke rohad a leginkább, és merül el a mocsokban elméje, akikből egy pillanatig sem néznénk ki. Ha nem a saját fülemmel hallanám a beszélgetéseink alatt Trixiet, el sem hinném, hogy az a szivárvány puszta délibáb, és mögötte valami egészen démoni rejlik. Ted Bundy például remek pszichológus lehetett volna, értett a politikához, megnyerő stílusa volt, ráadásul a rendőrség is kitüntette egy alkalommal, amiért megmentett egy fuldoklót. Senki sem hitte volna, hogy sorozatgyilkos válhat belőle. Horatio naiv, pedig nem tűnt annak. Ez azonban jó dolog. Nekem.
Összevont szemöldökkel hallgatom az épület bekamerázásának teljesen logikátlan lényegét. Az illemhelyeket még megértem, na de a folyosók és étkezők... Mintha szándékosan minden ellenük játszana. Kellemetlen. Örülök, hogy én csak egy kis porszem vagyok ebben a bizonyos gépezetben. Viszont ezáltal megerősödik a gyanú, hogy a tette valóban ottani dolgozó lehet, lévén, hogy ilyesmire más biztos nem számítana. Mindenesetre bólogatok arra, amiket mond a nemi erőszakról és gyilkosokról. A hangsúly itt bizony a "legtöbben" van. Engem sosem hozott lázba az effajta erőszak, valahogy nem látom szépségét, vágyódni pedig jóval kevésbé vágyok az ilyen aktusokra, mint mondjuk más. Persze a látszat végett igyekszem kapcsolatokba bonyolódni, amiknek aztán véget is vetek valamiképp, arra hivatkozva, hogy egyszerűen nincs szerencsém benne.
Sajnálatos, és egyben roppant üdítő hallani, hogy a világ gyorsulásával sem képes felvenni a tempót a rendőrség. Itt tényleg csupán a pénz és a hatalom az úr, ha csak nincs kézzel fogható bizonyíték. Az pedig, hogy képzett nyomozók és orvosok sem képesek egy fajta mentális csapdával kiszedni az igazat egy külföldi halandóból, szintén sokat elárul a NYPD-ről. Némi csalódottságot színlelve sóhajtok egy halkat. Itt pedig láthatóan meg is reked a beszélgetésünk. Legalább is az ügyet illetően. Az viszont igazán meglep, hogy Horatio itt és most elő is hozakodik az ő problémájával, melyet egyébként érdeklődve hallgatok.
- Elsősorban. Megtisztelő, hogy végül mellettem tette le a voksát, és hogy egyáltalán eljött hozzám ezzel a dologgal, Dr. Grimwald ugyanis - pillantok egy egy röpke időre az említettre - egyáltalán nem volt biztos benne, hogy felfog keresni. Éppen ezért olyannyira diszkréten bánt az ön problémájával, hogy el sem árulta azt nekem. - mosolyodtam el végül, mert láthatóan Killian is zavarban érezte magát kicsit, bár jól leplezte ezt a puszedli majszolással. Ugyanakkor minden elismerésem, hogy egy ilyen erősnek mutató, határozott, hibát el nem néző férfi, mint Horatio ilyen dologról vall színt. Azt gondolom így elsőre, hogy nem nagy ügy, sokkal komolyabb gondra tippeltem volna, de azért latba vetem lehetőségeim, hogy fordíthatnám mindezt előnyömre. Azon túl persze, hogy mint kiderült, elég komoly bajban lehetnének, ha ez kiderülne. Killiannek pedig kijárna a fejfájás, de azt akarom, hogy Horatio forduljon el tőle. Az sokkal mélyre hatóbb, fájdalmasabb, nehezen gyógyítható...
- Bár ez még nem igazán az első beszélgetésünk, azt kell mondjam, én már is büszke vagyok magára, hogy legalább a vallomásig eljutott, mert ez azt jelenti, hogy valóban komolyan veszi és fontos önnek. - ismerem el bátorságát, annak kapcsán, hogy most itt nekem színt vallott.
- Noha így meglehetősen sűrű napunk lehet, de ahhoz viszont tartom magam, hogy bár nincs ellenemre más esetben Dr. Grimwald társasága, azt gondolom, Dr. Sinclairrel kettesben is ugyanúgy menne a beszélgetés. Ragaszkodnék a hagyományos álláshoz. Már ha ez önöknek sem jelent problémát. - pillantok hol egyikre hol másikra. Szerintem teljesen érthető, plusz az irodámban csak két fotel van. Egy beszélgetés alatt pedig nem tudnék tanácsokkal, gyógymódokkal, kezelésekkel szolgálni Horationak, szóval ugyanolyan páciensemmé kell váljon, mint mindenki más. Látom, hogy Killian kicsit zavarban van, bár ő sem gondolhatta, hogy majd mindig elkísérgeti kollégáját hozzám. Inkább csak tart tőle, hogy engem jobban kedvel majd, mint őt. Szerintem. Aztán lehet túl nagyképű vagyok.

outfit || thx. || ambience

Ajánlott tartalom

» The case of the murdered geneticist // Horatio & Killian
» Lara is here || Horatio & Killian
» A New direction - Horatio & Killian
» not yet corpses. still, we rot
» no face, no case